Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus 6., szombat

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Bródy Sándor gyulai éveiből

A hagyomány úgy tudja — és Bródy is ilyen értelemben nyilatkozik ezekről az évekről —, hogy Gyulán bátyja ügyvédi irodájában írnokoskodott havi 24 forintért.

Bródy Adolf ügyvéd 1880 végén vagy 1881 első felében jöhetett Gyulára. Az 1880-as népszámláláskor még nem szerepel az összeróttak között. Első gyulai említése a Békés c. helyi lap rövid! híre B. A. eljegyzéséről (Békés, 1882. jún. 18.), majd esküvőjéről (1883. jan.

nofcnak — és tanulsz tovább. Gondom lesz rá, hogy tanulj, belőled még embert faragok.

Sándor leült, másolt és tanult — s így lett író: Bródy Sándor.

Azt hiszem, nyugodtan elfogadhatjuk Fábrynak ezt a feljegyzését, ilyen történetet nem találnak ki történeti hitel nélkül, legfeljebb a részletekben lehet eltérés.

Igyekeztem felkutatni a Fábrynál említett affér cikkeit. Megítélésem szerint a Békés megyei Közlöny 1881. jan. 11-i számában található

Bródy Sándor itt már befutott, híres író

28.), Bródy Sándornak azonban a Magyarország és a Nagyvilág 1881. decemberi számában már Gyuláról szóló cikke található, s ez bizonyítja, hogy bátyja, aki tulajdonképpen őt Gyulára hozta, fent említett időpontok között jöhetett Gyulára.

Fábry Károly szerint azonban Bródy Sándor előbb nyomdász szeretett volna lenni. Bátyja csak Csabán tudta elhelyezni, Takács Árpád nyomdájában. Itt készült Békéscsaba akkoriban egyetlen lapja, a Békés megyei Közlöny is. Bródy, a szedőgyerek egy alkalommal valami cikkhez önmaga megjegyzését is kiszedte, s ez meg is jelent. Báttaszéki, a lap szerkesztője rettenetesen dühös lett, leszidta a gyereket, mire az elégtételt kért. Báttaszéki még felnőttnek sem adott elégtételt lapjában, nemhogy gyereknek. Erre az

„ ... kapta magát... és írt egy pamfletét. Fiatalos, heves vérrel és önérzettel lerántotta Báttaszékit a sárga földig ... A fiú kiszedte és kinyomtatta maga.” S a pamflet megjelent „nagy gaudiumára az örvendő publikumnak.”

Báttaszéki bepanaszolta Sándort Bródy bátyjánál. Az leszidta öccsét, de a pamflet szellemessége érdekelni

kezdte, s amikor a gyerek erősen állította, hogy senki sem segített neki a cikk megírásánál, megszületett a döntés:

„No, fiú! Ha te írtad, akkor nem is mégy többet vissza a nyomdába. Ülj le az íróasztalhoz, úgyis kell egy írnok, itt maradsz írAz agarász-egylet báljáról c. cikk származhatott Bródy Sándortól. Benne sök szellemességgel gúnyolja ki az agarászegylet örve alatt elkülönülő helyi arisztokráciát. A cikk szerzője — mint később a vitából kiderül — igen fiatal, s a lap vagy nyomda „rendes munkatársa”. Á cikkre három számmal később, január I8-án válaszol „Egy vén roué”. Végül megtalálható a „vén roué’-nak adott válasz is január 20-án, aláírása „Parlagi Nr. 2.” A válasz valóban kíméletlen hangú.

Más, számításba jöhető vitának nincs nyoma a Közlöny 1881-es évfolyamában.

Ettől kezdve tehát bátyja ügyvédi irodájában írnokos- kodiik, s szabad idejében írogat.

Próbáljuk végigkísérni gyulai életét, megkeresni az elkövetkezendő két évnek felkutatható dokumentumait.

Mindjárt Bródy egy visz- szaemlékezésének korrigálá- sá/val kell kezdeni. Első novellájának megjelenéséről így ír:

„Gyulán hamar szerelmes lettem, még nem voltam 19 éves, és meg akartam nősülni. Elhatározztam, hogy vagy rajztanár, vagy író leszek. Nem volt érettségim — nem lehettem rajztanár. Maradt az irodalom. Első novellámmal elmentem a helyi lap szerkesztőségébe, és a szerkesztő asztalára letettem Meíisztó barátom című munkámat. Pár nap múlva megjelent az írás, és 2 forint 50 krajcárt fizettek érte. így lettem író.”

Az idézett írás snittes a

helyi újságokban, később sem jelent meg. (Itt említem meg azt is, hogy Hatvány emlékbeszédének az a része, mely szerint Bródy egy vidéki lap tárcahasábjain olvasta Gyulán Zola Na- náját, hasonlóképpen korrigálásra szorul [Hatvány Lajos: Emlékbeszéd Bródy

Sándor felett. Századunk, 1931. 10.] A Nana nem lapban, hanem külön füzetben, folytatásokban jelent meg. A Békés megyei Közlöny 1881. aug. 4-i számában értesíti olvasóit, hogy megjelent folytatásokban a „Nana leánya” első füzete Mac H. és társa kiadásában, 35 koronáért, s az egész mű 15 füzetre fog terjedni.)

Míg a helyi újságokban csak 1882-ben jelent meg Bródy-cikk, a Magyarország és a Nagyvilág 1881. évi decemberi számában már gyulai témájú írást közöl tőle, a gyulai múzeum alapítójáról, és akkori vezetőjéről, id. Mogyoróssy Jánosról.

Mogyoróssy kétségkívül nagy szolgálatot tett a helyi kulturális élet fellendülésének a múzeum és könyvtár alapításával. 1858-ban írt Gyula hajdan és most című úttörő munkája fontos forrásanyaga a városmonográfiának. Az a túlzott lokálpatriotizmus azonban, amely ilyen pozitív tettekre hajtotta, nem volt mentes a paradoxonnak tűnő tévedésektől sem. A nemesi famíliájára büszke, s a hun-magyar regevilágban élő' „múzeumőr” olyan különösnek tűnt a fővárosból érkező fiatalembernek, hogy — vállalva minden kockázatot — cikket írt róla.

S a következő héten meg is jelent a felháborodott gyulaiak dörgő hangú, nyílt levele a Békés megyei Híradóban.

Valljuk be őszintén: Bró- dy valóban túllőtt a célon;a 76 éves aggastyán aligha lehetett a Bródy Sándor-i nyíltság szerencsés témája.

A cikk azonban elsősorban azért figyemelemre méltó, mert Bródy Gyulára érkezésének első írásbeli bizonyítéka. A bemutatkozás mindenesetre nem mondható a legszerencsésebbnek — különösen nem egy vidéki kezdő író számára.

A Békés megyei Híradó alig három héttel a cikk megjelenése után megszűnt, s helyébe újból megindult az 1875-ben megbukott Békés című hetilap. A lap tulajdonosa Dobay János helybeli nyomdatulajdonos és könyvkereskedő — egyben 1873-tól 1888-ig a város polgármestere is — felelős szerkesztője Jantsovits Emil ügyvéd. A Békés lesz Bródy írói munkásságának első jelentősebb fóruma. Bár az itt eloltott két év alatt mindössze hat kimutatható cikke található a Békésben, a gyulai szerkesztő iroda hatása nagyobb az alig féltucatnyi írói termésnél: nyilvánosságot. ösztönzést adott a fiatal író indulásához..

Az 1882-ben megjelent három cikk közül kettő a Békés május 28-i számában jelent meg. Az első vers („Ki a magasból...”) még 1881- ből, s a megjegyzés szerint Atyán írta. A vers több egyszerű rímelgetésnél vagy szerelmi érzéseinek megszólaltatásánál.

A versben a „szerencse szült s becézgetett” leány iránt érzett vonzalma arra készteti a „sorsüldözött” Bródyt, hogy felfedje igazi énjét, kiábrándítsa magából a leányt.

önzőnek, ridegnek tartja magát, a „gyarló kornak alakjá”-t.

A gyűlöletnek bőszült polypja.

A nagyravágyónk ördöge, ős, eredendő bűnök serege,

Bőszen hadastul gyűlt ide.

S a hol te mind csak szentet látsz, a helyett: a kétely rakott fészkeket...

Ártatlan lelked képzelt alakját,

Sirasd meg édes — és feledd!

Egy töprengő, önmagával s a világgal elégedetlen fiatalember világnézete tükröződik a hat versszakban. Szentimentális alaphangulatát — melyet az utolsó két sor refrénszerűen ismétlődése erősít — nemcsak a 18 éves fiatalember szokványos érzésvilágával, hanem Bródy akkori konkrét helyzetével is magyarázhatjuk, igazolhatjuk.

A Békésnek ugyanabban a számában egy prózai művét is közölték: Németh Berciről című, politikai pamflettá váló önéletrajzi jellegű írását.

A cikk egy gyermekkori ártatlan történettel kezdődve a magyar parlamenti élet kritikájával zárul.

Nem kis gúnnyal mutatja be az ellenzék „szeretett és kimagasló” alakját, a kormánypárt „mumusát”, Németh Bercit, azaz „nagyságos Németh Bertalan ország- gyűlési képviselő úr”-at.

„Angol hidegvérrel mondja el a legkellemetlenebb szavakat, keveset gestikulál, nem vonja össze szemöldökét, homlokát, nem esküszik minden percben — csak beszél, s halotti csend uralkodik a »nemzeti játékszínben«. Olykor-olykor meg homéri kacaj tör ki, mert tudni való, hogy Németh a parlament legnagyobb humoristája ... de nem úgy, mint Jókai, ki jungleurkö- dik vele s humorizál, mert a humor eleme; de az ő humora független a tárgytól.

... Köteteket lehetne megtölteni »bon motjaival«, sikerült élceivel... Hevesben nem esik meg muri, hogy Németh Bercit legalább százszor ne idézzék.”

Bródy nem mulasztja el az alkalmat, hogy egy „ap- ropos”-val Göndöcsre, a gyulai képviselőre ne terelje a szót, s egyben ítéletet ne mondjon a tiszakálmáni rendszer szavazógépezetéről.

„Bizony a jó Göndöcs Benedek itthon kényelmesebben szundikálhatna puha pamlagján, mint ama kemény zöld székben, ahol ráadásul még ki is nevetik: hogy legyeznék otthon? Nassás uram, gondolja meg! azt az igent, amit előbb-utóbb úgyis kinyomat, tegyék le a háznagyi hivatalban előlege- sen, vagy bízza meg Palya kollégáját — majd elmondja ő annak idején —, aztán jöjjön háza: epedve várjuk!”

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1863. július 23-án Egerben született Bródy Sándor. Gyulán töltött ifjú éveiről Czeglédi Imre tanulmányt irt az Irodalomtörténeti Közlemények 1965-ös évfolyamának 4. számában „Adatok Bródy Sándor pályakezdéséhez” címmel.

A jubileum alkalmából a tanulmány első részét adjuk közre a Köröstáj olvasói számára.

Oláh Éva:

S hajnalra

S hajnalra a hegyek legtetején Vaskupolát ülnek körül Vaskupolát, vasbúrát, szörnyű Nagy vasboltozatot Guggolnak, térdelnek, ülnek körül A kovácsok,

S pont hajnalban az irdatlan nagy hegyorom Tetején

Rácsap a vasra az első,

A Fény,

S mint pergő dobok kivégzés idején Kopogva megindul a Nap a vasfej peremén Sugaranként verik szét a reggeli levegő szélét A vasperemen táncoló kalapácsok;

Vasbakancsban a hangyasereg pattogva ügetve Üget, csapkodja a csápját a szél üvegén,

S a légben fennakadt vascsőrű, vasszárnyú Fecskecsapat

Ling-leng, s csapódik fürtben A vasbúra felett Seregélyhez;

Billen a hegy, billen a völgy,

Fut-fut sistergőn mentve vizét a patak,

Kavicsok csikorognak ütemre, pattognak a sziklán, Verik fehér fogukat a kőhöz Gőzöl a víz

Bömböl az erdei vad, de a had túldöngi a bőgést, Vaskalapácsok csattogva csapódnak az égig. Fénypászmát tépve belőle;

S délre érve

Leülnek a vasfej peremére Mind a kovácsok

A jobb kezük kalapács, a bal kezük kalapács, Lábukon cipő helyett üllőn ülő kalapácsok,

S emelik kezüket, lábaikat egyszerre, zengő

harangnyelvként

A kovácsok, s húznak a Föld gyomrából elő akkora

nagy

Harangnyelvet,

Hogy majd bele halnak.

Bumm-bamm a hatalmas ütő dong a hegyorom

vaskebelében

Nincs pihenő, ha a Nap delelöjén nem szólna harang A vasbúra vaskebelében, szétnyílna a teste S fekete temető, vastemetőként beorozna Embert, kalapácsot, hangyát, csengő patakot, Templomot,

Istent.

— Üsd-vágd! — sírja az erdei bölcs,

Usd-vágd,

Üsd .. .

Egyedül vagyok itt A Föld temetésén.

Alapos szakazmus ez a 19 éves Bródytól.

* * *

A Békés 18882. december

3-án közli Bródy előfizetési felhívását novelláskötetére, melyet akkor még Harc a boldogságért címen akart ki- andi. A felhívás egyben Bródy irodalmi elveinek, elképzeléseinek első kifejtése is.

„Bródy Sándor előfizetési felhívást bocsát ki »Harc a boldogságért« című, életképeket tartalmazó műre — írja a szerkesztő. — Bródy Sándor dacára annak, hogy nagyon fiatal ember a »Magyarország és a Nagyvilág«- ban napvilágot látott néhány csinos rajza után nem mondható kezdő újoncnak az irodalomban, annyit pedig mindenesetre protestálhat magának, hogy várakozással názzünk megjelenő műve elé. Előfizetési felhívását, melyben munkájának naturalista irányát jelzi, közöljük a következőkben:

Minden fontoskodás nélkül, bár az előfizetési felhívások tradíciója ellenére, álljon itt egy pár szó ama irányról, melyben a kiadandó dolgozatok írattak.

Nem szándékom a naturalizmust egynéhány copfos esthetikus rágalmai ellen védeni, mert a védelem erősebb kezekben van s nem szorul egy »homo novusra« — reám, mindazonáltal szükségesnek találom a nálunk még különösen idegenül hangzó szépirodalmi naturalizmus álláspontját, jóakaraté előfizetőim kedvéért igazolni.

A »litterature experimentale«-! első sorban s legfőképp Pessimismus és erkölcstelenséggel vádolják nálunk azok, akik a fantásia alakító errejének mindenhatáságát vallják.

Vajon már most melyik elv pessimismusabb, a naturalistáké-e, kik az életet minden foltozgatás nélkül méltónak találják az író tárgyául, vagy ama aesthetikus uraké, kik a való élet rajzát ridegnek mondják?! És melyik morálisabb, az-e, mely e jelszavakat hangoztatja: »nous sommes forts, nous sommel virils«, vagy melyik ilyenformán alakul:

»és född el arcod a való elől, hogy hízeleghess a hatalmas féreg, az emberiségnek; a szép legyen Rómád, hová minden utad vezessen !«

Ó ez a »szép«! Kedvenc paripája kopott kritikusoknak! Ez az a jelszó, melyet folyton a naturalizmushoz vagdalnak: »mért tagadod a szép létezése s uralmát«?! Hát ki s mivel tagadja? Azzal csak nem, hogy azt mondja: mindaz szép a művészetekben, ami igaz; szép pedig a közvetlenség minden idők s emberekre való hatásánál fogva ...

A mű egy kötetben 15-20 íven és csinos kiállítással a jövő év február havában Budapesten a Révai testvérek bizományában fog megjelenni, s az előfizetőknek azonnal szétküldetni.

Előfizetési ár fűzött példányért 1 frt 50 kr; díszkötésben 2 írt. Mely összeg a szérző nevére Gyulára a jövő év januárius 1-jéig kéretik beküldetni. — Gyűjtőknek 8 előfizető után tiszteletpéldánnyal szolgálunk.

B.-Gyula, 1882. november havában.

Tisztelettel:

Bródy Sándor"

Bródy a felhívással egy időben gyűjtőíveket küldhetett szét ismerőseinek, mert 1883. január 7-én azoktól, akiknek „megjelenendő művem előfizetési felhívását illetőleg gyűjtő ívet megküldeni bátor voltam”, kéri a gyűjtőívek visszajuttatását, „akár aláírás van rajtok, akár nincs”.

A kötet kiadása azonban egyre késik, ',az írótól nem függő okok miatt”, s előbb októberre, majd novemberre ígérik, végül december

9-én közli a Békés, hogy a Nyomor kikerült a sajtó alól „igen díszes kiállításban”, s az „előfizetők részére már szét is küldetett”.

A novelláskötet néhány száz — Bródy András szerint háromszáz — példányban jelent meg, s a gyulai Dobay-nyomdában készült. Az író tíz évvel később újra kiadta, de néhány darabját kihagyta ebből a második kiadásból.

Czeglédi Imre