Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

1988. ^augusztus 29., hétfő

Grósz Károly Uradon tárgyal! Nicolae Ceausescuval

(Folytatás az 1. oldalról)

tője és Szűts Pál bukaresti nagykövet ült a tárgyaLóasz- talUniál.

Román részről' Nicolae Ceausescu, loan Stoian, az RJKüP KB titkára, Silviu Curticeanu, az RKP KB titkára, Constantin Mitea, az R'KÍP KB Sajtó- és Propaganda Osztályának első helyettese, Nicolae Mihai, az RKP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője és Traian Pop kiül,ügyroiniszter-helyettes foglalt helyet a tanácsiko- zóaisiztalnál.

Három és fél órás volt a munkatalálkozó első megbeszélése Grósz Károly és Nicolae Ceausescu között. A 210 perces megbeszélésen nem tartottak szünetet.

Ezután a kíséretek tagjai a fogadóterembe mentek, de hosszú várakozásra kényszerültek, mert Grósz Károly és Nicolae Ceausescu újabb négyszemközti megbeszélésre vonult vissza. Ez negyven percig tartott, és csak ezután jelentek meg a fogadóteremben, ahol Nicolae Ceusescu díszebédet adott vendége tiszteletére. Ezen részt vettek a kíséretek tagjai is.

Televíziósak és fotósok pergőtüzében mindkét párt vezetője rövid pohárköszöntőt mondott. i

Ceausescu beszédében kiemelte: úgy értékeli, hogy a megbeszélések jól kezdődtek és pozitívan alakulnak „azzal a közös akarattal, hogy megtláijuk azokat az eszközöket, amelyekkel erősíthetjük pártjaink, népeink együttműködését, a jószomszédi kapcsolatokat, azért, hogy bizalommal tekinthessünk a jövőbe”. Kifejezte. reményét, hogy a megbeszélések új kezdetet jelentenek a kapcsolatok fejlesztésében.

Grósz Károly megköszönte a meghívást, a kedves fogadtatást. „Pártunk megbízásából nyílt szívvel, a legmesszebbmenő együttműködés szellemében jöttünk ide. A tárgyalás első szakasza arról győzött meg bennünket, hogy pártjaink, népeink érdekében további együttműködési lehetőségek állanak előttünk. Meggyőződésem, többször kell találkoznunk, hogy egymás álláspontját megismerjük, és a közös, jó szándékú eszmecserékben az együttműködés lehetőségeit feltárjuk.

A díszebéd után Grósz Károly és kísérete rövid időre a részére fenntartott Maros folyó melletti Park Szállóba ment.

Délután helywidő szerint négy órakor kezdődött az újabb megbeszélés a kíséretek bevonásával. A tanácskozást követően az épület dísztermében nemzetközi sajtótájékoztatóra került sor.

Ezen Grósz Károly és Nicolae Ceausescu rövid bevezető után válaszolt az újságírók, tudósítók és riporterek kérdéseire.

A nap folyamán Szűrös Mátyás koszorút helyezett el az aradi vértanúk emlékművén. A kegyeletes megemlékezésen jelen volt Szüts Pál.

A sajtókonferenciát követően ünnepélyes keretek között búcsúzott el egymástól Grósz Károly és Nicolae Ceausescu. A magyar és román zászlóval, valamint a két pártfőtitkár fényképével díszített megyeháza előtti téren felsorakozott a díszőrség, amelynek tisztelgő sorfala előtt elvonult a magas rangú vendég és vendéglátója. Felcsendült a magyar és a román himnusz, majd Grósz Károly és Nicolae Ceausescu búcsút vett egymástól. Ezt követően az MSZMP főtitkára gépkocsiba szállt, elindult Magyar- ország felé, s a késő est' órákban Szegedre érkezett.

A magyar—román csúcstalálkozóról' 'kiadott közös közileinény megállapítja1, hogy a két pártvezető köl>- csönösen .tájékoztatta egymást országuk szocialista építésének időszerű feliadatairól), szélés körű véleménycserét folytattak a magyar—román együttmű'kö- désirőli, a baráti és jószomszédi viszonyról', valamint a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről.

A munikajeliliegű 'konstruktív légkörű megbeszéléseken hangsúlyozták közös óhajukat, hogy feltárják a két párt és a két nép közötti együttműködés erősítésének módjait, tevékenykedjenek a magyar—román kapcsolatokban tapasztalható problémák léküzdéséért, a baráti és jószomszédi kapcsolatok további erősítéséért. Aláhúzták: ez megfelel a magyar és a román nép érdekeinek, az új társadalmi rend építése, a jóiét és a civilizáció szintjének növelése, . a szocializmus és a béke érdekében kiiifej tett áktív együttműködésüknek . Hangsúlyozták a barátság erősítését és a kétoldalú együttműködés fejtlasztését szolgáló érintkezések és véleménycserék fontosságát.

Kiemelték: a két ország folyamatosan növékvő gazdasági és műszaki-tudományos potenciálja, valamint a gazdasági együttműködésben elért eredmények kedvező feltételieket teremtenek a gazdasági cserék kiszélesítésére, a termelési együttműködésire és szakosodásra.

Elisőként Niicolae Ceaiuses- cu foglalta össze a .tárgyalások tapasztalatait, hasznosnak, szükségesnek ítélte a találkozót, amely jó eredmé- ' nyékire vezetett.

Rámutatott: „A kérdések széles .körét megvitatva,

Kifejezték Magyarország és Románia azon eltökéltségét, hogy fejlesztik a kulturális, a tudományos és a turisztikai kapcsolatokat, a delegációk — közte újságíró- kültíiöttségek — cseréjét. Mindez a jobb kölcsönös megismerést, a 'két nép és a két ország közötti megértés és barátság előmozdítását szolgálja.

A megbeszélések során aláhúzták, hogy a két ország és nép gazdaságii és társadalmi fejlődését segítő magyar—román kapcsolatok erősítése hozzájárulást jelent aiz európai és a viilág- béke ügyéhez is.

A két főtitkár hangsúlyozta- annak szükségességét, hogy a jövőben minden olyan alkatommal találkozzanak, amikor azt a közös érdeklődésre számot tartó problémák megvitatása

igényli'.

Grósz Károly és Nicolae Ceausescu kifejezte meggyőződését, hogy a mostani magas szintű találkozó és a megbeszélések fontos eseményt jelentenek a kétoldalú kapcsolatok jövőbeni fejlődésében, a Magyar Népköztársaság és .a Román Szocialista Köztársaság, az MSZMP és az RKP, a magyar és a romián nép 'közötti barátság és jószomsizédság erősítésében.

A megbeszélések őszinte, nyílt 'légkörben, a kölcsönös tisztelet jegyében zajlottak le.

azokból az elvekből imdul- tumik ki, amelyek államaink kapcsolatainak alapjait képezik, és amelyek benne vannak a két ország együttműködési és barátsági szerződésében — hangsúlyozta. Megállapítottuk: mindkét

nép érdekei azt ’kívánják, hogy fejlesszük együttműködésünket, megfelelően, alakuljon a jószomszédi viszony mindkét fél .gazdasági és társadalmi haladása, a szocializmus építése, a magyar és a roméin inéip anyagi és szellemi színvonalának emelése érdekében. Fontosnak ítéltük, hogy kapcsolataink szolgálják a szocializmus szélesebb körű érdiekéit, az egységes Európa megteremtésének ügyét, annak az egységes Európának a megteremtését, amely a társadalmi rendszerék különbözőségére és minden nép ama jogának tiszteletben tartására épül, hogy külső beavatkozás nélküli, saját akaratának megfelelően fejlessze országát.

Nicolae Ceausescu végül kifejezte meggyőződését, hogy a most született megegyezések fontos mozzanatai lesznek a két párt és a két nép további kapcsolatainak. Kijelentette: az RKP, annak vezetése mindent megtesz azért, hogy a magyar néppel és a magyar kommunistákkal való barátság és együttműködés tovább bővüljön.

Ezt követően Grósz Károly nyilatkozatában kifejtette: nagy érdeklődéssel fogadta el -az MSZMP Politikai Bizottsága Nicolae Ceausescu meghívását.

Egyöntetűen arra törekedtünk, hogy az együttműködés lehetőségeit keressük, ezért mindenekelőtt a termeléssel összefüggő kérdésekben állapodtunk meg. Ügy gondoljuk, hogy e téren már eddig is szép eredményeket értünk el, de mégsem lehetünk elégedettek. hiszen úgy látjuk: kölcsönösen nagy tartalékaink vannak még. Mindenekelőtt a tudományos kutatás, a termelési kooperáció, a vegyes vállalatok működtetése, valamint az országainkon kívüli piacok feltárása hordoz még nagy lehetőségeket. Fontosnak tartattuk kölcsönösen, hogy ne csak a politikusok, hanem a nép is folytasson diplomáciai tevékenységet.

Ügy látjuk, a történelmi múlt Is sok kérdés feltárását teszi indokolttá, ezért a történelmi vegyes bizottság munkájának bátorításában állapodtunk meg, s a kulturális vegyes bizottságot is arra kérjük: szervezze kulturális kapcsolatainkat, munkálkodjon a kulturális együttműködésen. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy a közös haladó hagyományaink ápolására az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Közös szándékkal kiszélesítjük az újságírók cseréjét, hogy a tömegtájékoztatás újain keresztül is még több reális információt, ismeretet juttassunk el népeinkhez. Meg vagyok róla győződve, hogy találkozónk eredményes hoz- zái árulás volt az enyhülésért, a -népek közötti együttműködésért kifeitett erőfeszítésekhez. Kijelenthetem: a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi és politikai kötelességének tartja, hogy minden korábbi, jelenlegi megállapodást maradéktalanul betartson és a politika eszközeivel szervezze az állam, a társadalom, a gazdaság különböző szervei közötti kapcsolatok elmélyítését.

A nemzetiségi kérdésekben kialakított álláspontot firtatta egy következő újságírói kérdés. A román főtitkár válaszában utalt arra, .hogy a megbeszélés során számos* kérdés terítékre került, így természetesen a különböző nemzetiségű állampolgárokat érintőek is. A tárgyalásokon abból indultak ki — hangsúlyozta —, hogy e kérdések megoldása az adott ország pártjának, illetve kormányának dolga, csak az életszínvonal általános emelése, a szocialista építés biztosíthatja az ériintett államoknak a jólétét

Nemzetközi sajtókonferencia

Arad: 1988. augusztus 28.

Eredményre várva Fotó: Kovács Erzsébet

Nagy a csend Arad főutcáján, pedig a pártbizottság épülete körül több ezer ember gyűlt össze vasárnap délelőtt. Odabent rég várt eszmecsere zajlik. A feszültség szinte kézzel fogható. Grósz Károly és Nicolae Ceausescu a magyar—román viszonyról tárgyal reggel óta.

A századelőt Idéző szép épületet és környékét hermetikusan elzárják jó 100- 150 méter sugarú körben a biztonsági emberek. A toronyból messzelátóval figyelik a tömeget, a mester- lövész kezében távcsöves puska. Az épület homlokzatán a két politikus fényképe, mellettük feliratok: Traiasca prietenia Romano —Ungara és Él j en a román— magyar barátság!

A járdán ide-oda hömpölyög a tömeg, mert megállni tilos.

— Cirkulat, cirkulat! — mondják a rendőrök, civil- ruhások, egyenruhások egyaránt.

— Miért nem pihenhetünk meg egy percre? — kérdezzük attól az öltönyös fiatalembertől, aki éppen tovább- tesséked bennünket.

— Mert menni kell! — mondja lakonikus rövidséggel. Nem tágítunk és tovább kérdezzük: — De miért?

Látni szeretnénk, amikor kijön a két ország vezetője!

— Nem kérdezünk vissza, hanem megyünk — mondja szigorúan, és enyhe taszítással ad nyomatékot mondandójának.

Hallgatunk rá, csakúgy, mint több százan, több ezren. Le-föl járkálunk, a legígéretesebb helyen, szemben a főbejárattal. Sodor a tömeg, megállunk egy borítékos sorsjegyárus előtt, hogy kipróbáljuk szerencsénket, közben szóba elegyedünk vele. Megkérdezzük, mióta tudják, hogy csúcstalálkozó lesz Aradon?

— Ma reggel a román rádióban mondták be a hírt,

de a Kossuthot hallottuk már pénteken. Szombaton jött meg Ceausescu, zászló- erdőbe borult Arad. Ma meg, hiába van vasárnap, látják, kinyitották a nagyobb üzleteket a tiszteletére.

— Mit gondol, jutnak valamire a tárgyaló felek?

— Szerintem nem sokra.

Visszafordulunk, kezdjük

a véget nem érő sétát. Beszédbe elegyednénk két idősebb nővel. Alig kezdjük kérdezni őket, mellettünk terem egy biztonsági ember, és a vállunkra ütve tovább terel. Az egyik nő ránk kacsint. Aztán megszólal:

— Látja, nem beszélhetünk!

Elhatározzuk, hogy bemegyünk az utunkba eső presz- szóba. Innánk valamit. A fedszolgálónő sajnálkozva tárja szét karjait:

— Csak üdítővel és kávéval szolgálhatok — mondja. Alkoholtartalmú italokat szombat óta nem szolgálunk ki. Jöjjenek hétfőn.

Folytatjuk hát kényszerű sétánkat, ami közben egy középkorú férfival, nagyobb szerencsénk van, már ami a beszélgetést illeti.

— Nekem már nincs mitől tartanom — kezdi. — A feleségem az NSZK-ban él, én is beadtam az áttelepülési kérelmem, egy éve nincs munkahelyem, na mondja, mi történhet még velem, ha elmondom a véleményemet. Lényegi dolgokban szerintem nem fognak megállapodni. Olyan távol állnak egymástól a nézetek! Tíz évvel ezelőtt annyi szépben és jóban állapodtak meg, és mi lett belőle? Bár tévednék!

Az egyik 'kapualjban megállunk. Itt talán nem szúrunk szemet, és pár percet hűsölhetünk is az árnyékban. Egyfolytában tűz a nap, szinte teljesen „felforrtunk” az elmúlt órákban. A kapualjból nyugdíjas, ősz szakállú bácsika szólít meg:

— Látják a két nemzeti zászlót egymás mellett? Én ebben a háziban lakom 1946 óta, de a piros-fehér-zöld lobogót még nem láttam itt.

— Maga szerint megállapodnak valamiben?

— Nagyon ráférne az itteni magyarokra egy kis köny- nyebbség. Adná isten, hogy legalább egy-két dologban szót értsenek. Mi örülnénk neki a legjobban. De mondja, fiatalember, nincs cigarettájuk? — kérdez vissza, témát váltva.

— Sajnos, nincs, de tervezzük, hogy hamarosan visszajövünk, ha akarja, hozhatunk néhány dobozzal...

— Szűrőtlen Symphonla kellene, már nagyon régen szívtam.

Megígérjük, hogy. hozunk és tovább megyünk, mert ismét ott terem a rendőr:

— Cirkulat! Cirkulat! — szól a parancs.

Egyszercsak megmozdul’ a tömeg, a pártbizottság főbejáratától diplomatatáskás férfiak jönnek. Futótűzként terjed a hír: még nincs vége, ebéd után folytatják a tanácskozást. Pedig azt hittük, hogy befejeződött a megbeszélés, hiszen negyed kettőkor beengedték az akrediitált újságírókat, fotósokat. Tizenéves srácok elegyednek velünk szóba. Aradiak. Azt mondják, tegnap, szombaton ünnepelni hívták az embereket, most meg inkább hazahessegetik őket, majd így folytatják:

— Az egyik rendőr két perce szólított fel, hogy oszoljunk, mert estig eltart a tárgyalás.

— Megmondanák, hogy hol ebédelhetünk? — kérdezzük a fiúkat.

— A legtöbb étterem most zárva van, de az Astória mellett az önkiszolgáló talán üzemel — adják a tanácsot. Elindulunk.

Egy 40 körüli nő szegődik mellénk, akinek néhány házé nyira van az otthona a párt- bizottságtól.

— Ha ennyi ideig beszélgetnek, csak jutnak valamire. Hazamegyek, megebédelek, és ismét visszajövök, hátha valamelyik politikus beszédet tart. Szeretném megnézni Grósz Károlyt közelről, hiszen kíváncsi vagyok rá, sokat várunk tőle, és ettől a mai naptól.

Magyarországon, Romániában és még sok helyütt a világban.

— Béla Vall—Lovász Sándor

Éljen a román—magyar barátság — hirdeti a felirat az aradi pártbizottság székházán