Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
1988. augusztus 29., hétté SZERKESSZEN VELÜNK! „A szolgáltatásokat kötelesek vagyunk elvégezni” Az augusztus 22-i Népújságban „Teljes nyilvánosságot a balesetekről is” című cikk írója egy balesetet említ, amelynek körülményeiről ír’ levelében. A részletekhez hozzátartozik, hogy a szolgálaton kívül lévő rendőr, és az önkéntes rendőr barátja együtt szerelték a gépkocsi fékberendezését a baleset napján, majd együtt indultak kipróbálni, amikor is a tragédia bekövetkezett. Az édesanya megemlíti, hogy a, rendőr csak köny- nyebb sérülést szenvedett. Bár ez nem kisebbít a felelősségen, a korrekt tájékoztatás érdekében el kell mondanunk, hogy sérülése élet- veszélyes volt, s ' az orvosi vizsgálat azt is megállapította, hogy mind a gépkocsi vezetője, mind utasa közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt. A levélíró mind a mai napig a rendőrséghez, vagy más szervhez felvilágosításért nem fordult, így panaszáról csak az újságból értesültünk. A rendőrség és más hatóságok is, kérésre bármilyen őket érintő ügyben tájékoztatják az állampolgárokat, és nemcsak az újságokon keresztül juthatnak információkhoz. A levélben megfogalmaEgy mozgáskorlátozott fiatalasszony panaszolja, hogy amikor Trabant-Hycomat gépkocsija megérkezett a Merkúrhoz, felkereste a tanács egészségügyi szakigazgatási szervét, és kérte azt a harmincezer forint támogatást, amit ilyen esetben adni szoktak. Ám meglepetés érte. Azt válaszolták, mivel nem a megyei keretből kapta a gépkocsit, a harmincezerre sem tarthat igényt. Mielőtt ezzel a témával bővebben foglalkoznánk, a lényeget kiemeljük: kész- pénzfizetéssel valóban nem támogatják a Trabant-Hycomat kocsit vásárló rokkantakat, csakis a kiutalt gépkocsi árából vonható le a kedvezmény, és csakis azoknak, akik abból a keretből kapnak, amelyet az állandó lakóhely szerinti megyei (fővárosi) tanács egészségügyi szerve a rendelkezésre álló zottakkal kapcsolatban a tájékoztatásról is szólnék. A jelzett baleset ügyében a katonai ügyészség folytatta a vizsgálatot, így a sajtó- közlemény kiadása is az ő hatáskörükbe tartozott. A sajnálatos balesetet követően közvetlenül még a helyszínen a főkapitányság helyszínelője és a katonai ügyész részvétét fejezte ki az elhunyt ott jelen lévő hozzátartozóinak, valamint kérdéseket tettek fel a baleset előzményeire vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy a hozzátartozók érdemleges információt szolgáltatni nem tudtak, ezért nem került sor a katonai bíróságon tanú- kénti meghallgatásukra. A tárgyalás egyébként nyilvános volt, azon bárki részt vehetett. Az édesanya az ítéletre is kitér, melyhez hozzáfűzhetjük, hogy a bírósági gyakorlat szerint csak a jogerős ítéletről küldenek tájékoztatást az érintettnek, jelen esetben az elhunyt feleségének. Az édesanya „a község szájából” bizonyosan értesült arról is — bár ezt a levélben nem említi —, hogy a balesetet okozó rendőrt az esetet követően felfüggesztették állásából, majd a vádirat benyújtásával — mivel a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált keretből szétoszt. Aki közvetlenül a Merkúrtól vásárol, nem számíthat támogatásra. A gépkocsi rendszeres használatára egészségi okból rászorult mozgáskorlátozott személy a rendeletben meghatározott feltételek fennállása esetén — kérelmére — hat évenként egy alkalommal kaphat mozgáskorlátozott személyek részére fenntartott személygépkocsi vásárlására jogosító engedélyt — mondja a jogszabály. Ezt az engedélyt annak a mozgáskorlátozott személynek kell elsősorban megadni, akinek a gépjármű használata munkavégzéshez, illetve tanulmányai folytatásához (beleértve a rehabilitációs átképzéshez szükséges tanulmányokat) elengedhetetlen. Vannak olyan mozgáskorlátozottak, akik csak önműködő tengelykapcsolós (például a Trabant-Hycomat) — a testülettől elbocsájtottuk. Végezetül megjegyeznénk, hogy az elmúlt 10 évben nem volt rendőrök által okozott hasonlóan súlyos eredményű baleset. Elmondhatjuk, hogy a rendőrségi ügyekben egyre inkább igyekszünk tájékoztatni a lakosságot. A rendőrök által elkövetett bűncselekményekről való tájékoztatás pedig a katonai ügyészség hatásköre. Tudjuk, hogy az édesanya fájdalmát nem enyhíti, de konkrét esetben a balesetet okozó rendőr szigorú büntetésben részesült. Sajnos, az utóbbi időben emelkedett a közlekedési balesetek száma, és a bekövetkezett sérülések is komolyak. A sajtó, rádió, tévé szinte naponta figyelmeztet a veszélyre, de a legtöbb ember bízik abban, hogy vele nem történhet baj, így sokszor saját gondatlanságuk is hozzájárul a tragédia bekövetkezéséhez. Megértjük az édesanya fájdalmát, és együttérzünk a feleséggel és a családdal, egyben ismét megemlítjük, hogy fennmaradó kérdéseikkel nyugodtan forduljanak az illetékes hatóságokhoz. Dr. Gál László rendőr alezredes vagy önműködő sebességváltós gépjárművet tudnak vezetni. Ezeket a gépkocsikat számukra tartják fenn. Más személygépkocsi vásárlására kaphat engedélyt az a gépjárművezetésre alkalmas mozgáskorlátozott személy, aki nemcsak az önműködő tengelykapcsolós, vagy sebességváltós gépjárművet tudja vezetni. Vannak olyan mozgáskorlátozottak, akik nem alkalmasak rá, vagy nem is akarnak gépjárművet vezetni, de velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk vállalja szállításukat. Ebben az esetben is részesülhetnek a gépkocsivásárlási engedélyben. (És a feltételek fennállása esetén a harmincezer forint támogatásban.) Itt feltétel, hogy a hozzátartozónak ne legyen a tulajdonában három éven belül újként vásárolt személygépkocsi. A személygépkocsi vásárlására jogosító engedély csak akkor adható ki, ha a jogosult, illetőleg a majd őt szállító hozzátartozónak érvényes gépjárművezetői enLesz ismét Fiume? A Népújság augusztus 20-d számában a 6. oldalon „Szombat” cím alatt írják, hogy Veszprémben a viadukt felvette — ismét felvette — Szent István nevét, és erről lelkendezve ír a cikkíró, hogy milyen szép ez á hagyományőrzés. Békéscsabán szó van arról, hogy ha a jelenlegi Csaba Szálló fel lesz újítva, akkor ismét a „Fiume Szálló” nevet veszi fel. Véleményem szerint talán eljött már annak is az ideje, hogy a korábbi Szent István tér is visszanyerje nevét, vagyis ne az a rideg I. István király tér legyen, hanem a melegebb hangzású, mélyebb értékű Szent István nevet vegye fel újra. Kovács József, Békéscsaba Visszhang Az 1988. augusztus 3-án megjelent „Hol sírjaink domborulnak” című cikkünkre Leszkó Pál sírgondozó kisiparos reagált. Köztudott, hogy a cikkben említett gyulai temetőkhöz hasonlóan Békéscsabán sem jobb a helyzet. „Talán a hanyagság, a rohanó világ, a pénzhajsza az oka, hogy a hozzátartozók egyre ritkábban látogatnak el szeretteik sírjához, vagy ha meg is látogatják a sírt, igen kevesen tehetik meg, hogy ásót, kapát ragadva órákon át lapátoljanak, füvet nyírjanak, virágot ültessenek. S meg kell említeni azokat a hozzátartozókat is — elsősorban az időseket —, kiknek már az is fárasztó, hogy buszra, kerékpárra ülve kilátogatnak a temetőbe, és egy tízperces gyomtalanítás már erőt meghaladó feladatot jelent.” A továbbiakban levélírónk a saját szakmáját példaként említve olyan lehetőségre hívta fel a figyelmet, amelyet egyelőre még kevesen ismernek. Megbízószerződés megkötése után, havi átalánydíj fizetése ellenében kéthetenkénti sírgondozást vállal. Ezenkívül, alkalmi szolgáltatásként gyomtalanítást, virágtelepítést, sírfel- töltést is végez. Közületi megrendelésre temetők komplett rendbehozását is vállalja. Az érdeklődők személyesen, vagy levélben kereshetik meg Leszkó Pált (Békéscsaba, Máriássy u. 68.), illetve minden kedden a vasúti, minden szerdán a ligeti, minden csütörtökön a Tompa utcai temető bejáratánál, 10—14 óra között. Megérdemelt jutalomdíjazások Ez év tavaszán a bucsai fiatalság kedvet kapott a kispályás labdarúgáshoz, és jó szervezéssel versenyre keltek egymással, megalakultak a csapatok. A résztvevők 6 csapatban — összesen hatvanketten — lelkesen küzdöttek az esőben, nagy melegben egyaránt. Tíz forduló után a legtöbb pontott szerzett csapatokat díjban részesítettük. A Tangó nevű csapat megnyerte a legtöbb pont megszerzésével az elsőnek járó serleget. A második helyezést a Fla- mengó csapata érte el, harmadik lett a Cuegara csapata, a további három csapat szóbeli dicséretben részesült. Kovács Ferenc 24 gólt lőtt, s mint a verseny legeredményesebb játékosa, különleges díjban részesült. Faluházi József és Kőcserék János lelkesen vezették a mérkőzéseket, Ikülön-külön serleget kaptak a munkájukért A díjakat és az emléklapokat Vdgh Gyula, az SK elnöke nyújtotta át. Az ünnepség után a bucsai Expresszóban éjfélig szórakoztak a fiatalok. Béres Antal, Bucsa Lapunk július 21-i számában „Kéményseprőt látni most nem öröm” címmel cikk jelent meg, amelyre a Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat a következő tartalmú választ küldte szerkesztőségünkbe: „Megyei vállalatunk az elmúlt fűtési idényben előfordult növekvő számú, szörnyű és megdöbbentő fűtéssel összefüggő halálos mérgezéseket okozó balesetek megelőzése érdekében elhatározta a kéményvizsgálatok (építészeti, tűzrendészeti, élet- és vagyonvédelmi ellenőrzés) megszigorítását. Ezen vizsgálatok a 19/1970. (IX. 5.) ÉVM számú rendelet alapján 4 évenként kötelezőek, azonban a lakosság, miután ezért külön fizetni nem kellett, akkor is igazolta a vizsgálat elvégzését, ha az valójában nem történt meg. A tragédiák szaporodása a megelőzési intézkedéseket sürgeti, ezért a hatóságok egyetértésével a vizsgálatok maradéktalan elvégzését tűztük ki célul. Ezen embertársainkat óvó, bajt megelőző tevékenységünk segítését a Népújság szerkesztősége is támogatta és 1988. április 30-án »Hogy elkerüljük az újabb tragédiákat, kéményseprőt látok ...« cím alatt a lakosságot tájékoztató, munkánk eredményesebb elvégzését segítő cikket jelentetett meg. Most megjelent írásuk negatív reklám! Mi senkit nem akarunk »megvágni«, az nem »akció« és a lakosság számunkra nem »delikvens«. Ezen szavak vállalatunk hitelét és lakossági kapcsolatunkat nagymértékben rontják. Ez nem lehet célja a szerkesztőségnek! A 4 évenként esedékes vizsgálat nem azonos az évi kétszeri kéménysepréssel, amit fűtési szezon alatt végzünk. A vizsgálatokat fűtési szezonon kívül lehet elvégezni, amelynek része a füstnyomáspróba, melyhez két ember szükséges. A cikk írója (Pénzes) nem tájékozódott előzetesen. Szolgáltatásunkat nem kell kérni, azt rendeletileg kötelesek vagyunk elvégezni, és azt á lakosságnak kötelező tűrnie, és a munka akadálytalan végzé- zéhez szükséges előfeltételeket (pl. az érintett helyiségbe való bejutás lehetősége) biztosítani. Dolgozóinkat személyes felelősség terheli egyegy haláleset vagy mérgezés esetén, ezért egyéni érdekük is fűződik a vizsgálatok maradéktalan elvégzéséhez. Ez évben a megyében meglévő 230 000 darab kémény negyedét, azaz 57 500 darab kéményt kell felülvizsgálnunk.” Varga János igazgató * * * Az 1988. július 21-én a Népújságban megjelent Kéményseprőt látni — most nem öröm című cikk írójának nem volt szándékában a Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat hitelét Vanta- ni. Az is kétségtelen, szerzőnk tényleg nem tájékozódott a vizsgálatok lefolytatásának előírásairól, a rendeletekről. „Csupán” a lakosok értetlenségének adott hangot az írás. Most, hogy Varga János igazgató feltárta a négyévenkénti vizsgálatok szükségességének okait, előírásokra, rendeletekre is hivatkozik, s a pontos tájékoztatást kéri számon, több újabb kérdés merül fel bennünk. A 19/1970 (IX. 5.) ÉVM számú rendelet szerint a vizsgálat kötelező, s nem kell külön fizetni érte. Első kérdés: mikortól kell akkor fizetni ezért, s milyen rendelet alapján? Ez nem szerepel a levélben. A dolgozókat személyes felelősség terheli, ezért érdekük is a vizsgálatok maradéktalan elvégzése. Második — és a többi — kérdés: akkor miért nem ragaszkodtak ehhez a dolgozók? Miért nem vizsgálták meg a kéményeket? Miért elégedtek meg a lakosok — akiknek „kötelező tűrnie” az ellenőrzéseket — aláírásával, s a kéményenikénti 105 forintok beszedésével? S vajon hogyan lehet megállapítani kéményükéről, hogy minden rendben van — csupán ránézéssel? '(Az egyik ellenőrzés alkalmával például a padlásfeljáróból tekintett fel csupán az ellenőr, s nyugtázta, minden rendben, a feljáró ajtaja felül csukva volt...) A kérdések még szaporít- hatók lennének. De célunk inkább az — s ez egybeesik Varga János törekvésével is —, hogy reális tárgyilagos tájékoztatást nyújtsunk a vállalat(ok) munkájáról — de csak a valóságban elvégzett munka alapján. Baltás barbárok Egy hónapja elküldték hozzám egy kivágott-cikket az önök újságjából az öröklött kastélyok, kastélyparkok című sorozatukról, melyet Busa László írt. A cikkben a lökösházi Bánhldy-kúria tragikus sorsáról van szó. Nem írtam azonnal, mert — ismerve magamat — tartottam tőle, hogy Busa úrhoz válogatás nélkül vagdaltam volna a szavakat, ugyanis ennek a kastélynak a barbár lerombolása annyira elképesztő volt (nem csak számomra), hogy erről nem is lehet olyan finoman írni, mint ahogy azt a cikkíró tette! Undorító, hogy ennek a cikknek a fele azokat az agyonhasznált embereket ostorozza, akik 1945 után — kincset remélve — feltörték a kriptákban elhelyezett koporsókat, a cikk végén pedig Busa úr a csodának tudja be, hogy egy vadgesztenyefa megmenekült a baltás emberek elől. Ha már a baltás embereknél -tartunk. Könyörgöm, találjanak már végre valakit, aki utánanéz, hogy ki volt az a kőbaltás, aki kitalálta, hogy ezt a még hulló vakolatával is gyönyörű kúriát lerombolják!!! Az akkori indoklás szerint — állítólag — életveszélyes állapotban volt... Bfmondagedélye van. Dr. Kertész Éva nám, hogy az épület falai átlagosan 60-80 cm vastagok voltak, a tetőszerkezetet 40X 40-es gerendák alkották, arról nem beszélve, hogy egy domb (nem „földhalom”) tetején állt, ahova ha a víz elért volna, akkor Lökösházán például a tanácsház régen víz alatt lett volna... Ma, amikor a Mi agyonoktatott korunk elveszi a gyerekek játékát, honnan is tudhatnák szegény gyerekek, hogy mekkora élmény volt nekünk, amikor madarak és fák napján az egész iskola kitelepült oda, a kastély köré?! Akkor még persze megvolt az egykori 15 kh park, nagy része, ami egyszemélyben apámnak volt köszönhető, ugyanis a falut vezető régebbi duó már akkoriban úgy látta, hogy arra az egzotikus földterületre szüksége lenne az akkor még apám elnöksége alatt működő tsz-nek... Apám ezt nem így látta, és a faluban ma élő emberek tudják, az akkori tsz e gyönyörű park nélkül is virágzott, nem úgy, mint most... Végül most. már csak azt nem értem, hogy a kúria lerombolásakor hol volt a műemlékvédelem. Ma pedig hol van az az ember, aki a nálunk is érvényben levő glasznoszty jegyében föl merné tenni bátran a kérdést, hogy: azon a fejlődésében visszafogott Lökösházán miért volt szükség erre a barbár pusztításra?! Rónavölgyi László, Veszprém Jogi tanácsadó Személygépkocsi-vásárlás mozgáskorlátozottaknak Válaszol a rendőrség
