Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 29., bétfő Otto Lambsdorff Budapesten Marjai József mimiszterel- nöto- helyettes, kereskedelmi miniisizter meghívására va­sárnap este Budapestre ér­kezett Otto Lambsdorff, az NSZK-beli Szabad Demok­rata Párt gazdaságpolitikai szóvivője, voltt szövetségi gazdasági miniszter. A vendégét, aki aiz NSÍZK közélerténiek -agyúik legtekin- -tólyesebb gazdaságú szakér­tője, hagyományosan jó sze­t • MEGKEZDŐDÖTT AZ SS—20-ASOK MEGSEMMISÍTÉSE Megkezdődött az SS—20- es (RSzD—10) jelzésű szov­jet közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítése a Szovjetunióban: vasárnap, a Volgograd tói csaknem száz kilométerre délkeletre fekvő Kaipusiztyin Jár támaszpon­ton — az ENSZ leszerelési értekezletén részt vett kül­döttségek képviselőinek, va­lamint amerikai megfigye­lőknek a jelenlétében — há­rom rakétát robbantottak fel. A megsemmisített fegy­verek helyén 15-18 méter mély és csaknem 45 méter széles tölcsér keletkezik, s a robbantást követően a raiké- tamaradványók 35 másod­percen belül kiégnek. • IRAK ÉS IRAN BETARTJA A FEGYVERSZÜNETET Genfben vasárnap dél­után folytatódtak a tárgya­lások az ENSZ főtitkárának közvetítésével az iraki és az iráni külügyminiszter kö­zött. A két küldöttség szomba­ton — Pérez de Cuellar ja­vaslatára — egynapos tár­gyalási szünetet tartott. Szlavko Jovics jugoszláv tábornok, az iraki—iráni tűzszünetet ellenőrző ENSZ- erők parancsnoka vasárnap Bagdadban kijelentette, hogy a két fél eddig betartotta az augusztus 20-án életbe lé­pett fegyvernyugvást. A fronton azóta csak „kisebb incidensek” történtek — mondta. Eközben Irak és Irán egy­aránt azzal vádolta a másik felet, hogy az megsérti a tűzszünetet. • LENGYEL SZTRÁJKHELYZET A szombati hírekkel el­lentétben nem egy,' hanem még két bánya sztrájkol a műit hét eleji tizenkettőből a sziléziai bányavidéken. A „Manifest Lipcowy” nevű bányában augusztus 15. óta tart a törvénytelen munka­beszüntetés, míg a „Jasitrze- bie” bányában vasárnap is voltak tárgyalások az igaz­gatóság és a sztrájkolok kö­zött, akik már csak gazda­sági jellegű követeléseiket tartják fenn. A tengermelléken válto­zatlan a helyzet. A gdanski kikötők egyes részlegeiben, a gdanski Lenin Hajógyárban és a szczecini 'kikötőben tar­tanak a sztrájkok, tárgyalá­méiyes kapcsolatok fűzik hazánk politikai és gazda­sági vezetőihez. Legutóbb — már jelenlegi tisztségében — 1986 januárjában járt Ma­gyarországion-. Ma kezdődő megbeszélésein várhatóan reformtörekvéseinkről, a kétoldalú gazdasági kapcso­latok alakulásáról és a vi­lággazdaság aktuális kérdé­seiről esik majd szó. sokról nincs hír. Hasonló a helyzet Stalowa Wolaban is, ahol változatlanul a munká­sok egy kis része folytat til­takozó akciót. A sztrájkok okozta vesz­teségek értéke a szczecini -kikötőben meghaladja az egymililiárd zlotyt, a bányá­szat közvetlen vesztesége a termeléskiesés miatt 'közel 10 milliárd zloty, és több mint 11 milMó dollár az ex­port elmaradása következté­ben. • ÖNKÉNT TÁVOZTAK A KÖVETSÉG MEGSZÁLLÓI Az NSZK berlini állandó képviseletéről önként eltá­voztak azok az NDK állam­polgárok, akik csütörtök óta az épület megszállásával akarták kikényszeríteni az NDK-hatóságoktól áttelepü- lésük engedélyezését a má­sik német államba'. Erről a nyugatnémet képviselet szó­vivőjének bejelentése állap­ján tegnap délután számolt be a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomá­sa. Minit a rádió az NSZK szóvivő közlését idézve je­lentette, az NDK hatóságai büntetlenséget biztosítanak a szóban forgó személyek szá­mára, de nem vállaltak kö­telezettséget arra, hogy en­gedélyezik kiutazásukat. • SZERENCSÉTLENSÉG A LÉGIPARÁDÉN Egy nyugaitnémetországi amerikai légitámaszponton vasárnap három olasz kato­nai gép összeütközött és le­zuhant egy légipar-ádán. A szerencsétlenségnek sok ha­tottja és sebesültje van. Pontos adatokat a hatóságok vasárnap még nem tudtak közölni. Egyes szemtanúk szerint a halálos áldozatok száma eléri a harmincat, a sebesülteké pedig a százat. A tragédia a Rajna-Pfalz tartományban található Ramstein légitámaszpontján történt. Az ott megtartott lé­gibemutató utolsó száma olasz sugárhajtású gépek köteilékrepülése volt. E gya­korlat bemutatása közben két gép (egyes jelentések szerint három) összeütközött a levegőben, és a földre zu­hant. Az egyik a nézők sű­rű, harmincezer főre tehető tömegébe csapódott, közvet­lenül a dísztribün mellett. A sebesülteket — katoná­kat és civileket vegyesen — az amerikai légierő gépko­csijai a környező kórházak­ba szállították, zömüket sú­lyos égési sérülésekkel. — A Praga 99 alkalma­zottja — mondja Josef Ko- necny elvtárs, az üzem párt- bizottságának alelnöke. Irattartót vesz elő, és olvas­sa a neveket. Mindegyikhez hozzáfűz valamit: — Már nem dolgozik nálunk ..., nyugdíjas, nyugdíjas ..., meghalt..., már régen el­ment tőlünk, nem tudom mi Térjünk vissza a húsz év­vel ezelőtt történtekhez. 1968 júliusához és augusztusához. Nézzük meg, mit is tartal­mazott tulajdonképpen a le­vél. Nem hosszú. Címe: Ba­rátságunkat szemünk fénye­ként óvjuk. Többek között ez áll benne: „Az országunkban és pár­tunkban végbemenő mai megújhodási folyamat során kialakult súlyos helyzetben tekintetünket önök felé for­dítjuk. Naponta figyelemmel kísérjük sajtójukat és rádió­jukat. Tudjuk, hogy aggód­nak, és ebben egyetértünk. ... Nem akarjuk, hogy visszatérjen az az idő, ami­kor megsértették nálunk a törvényeket, valamennyien támogatjuk országunkban és a pártban is a megújhodási folyamatot. Határozottan el­lenezzük azonban, hogy a rádióban, a sajtóban és a televízióban ellenséges lég­kört teremtsenek a Szovjet­unió és a többi szocialista ország, a testvérpártok iránt... Drága elvtársak, barátsá­gunk, szövetségünk a Szoko- lovnál, a Duklánál és más harctereken közösen ontott vérrel pecsételődött. Ellensé­geink nem változtak. Ugyan­azok az imperialisták és ügynökeik, csakhogy most tapasztaltabbak és ezáltal veszélyesebbek is. Tudjuk, mi a céljuk, és ki segíti őket... .. . Sohasem engedjük meg, hogy visszatérjenek a hábo­rú előtti, vagy a Február előtti viszonyok. Klement Gottwald szavai szerint, sze­münk fényeiként védjük ba­rátságunkat a Szovjetunió­val, és kijelentjük, nem en­gedjük meg, hogy bárki is Emberek üldözése A Praga párt- és szak- szervezeti szervei, valamint az igazgató is a feszült lég­kör hatása alá került. Az üzemi pártbizottság és szak- szervezeti bizottság elismer­te ugyan az aláírók jogát; hogy szabadon kifejtsék vé­leményüket, de nyilatkoza­tukban hangsúlyozták, hogy a levelet nem tárgyalták meg sem a párt-, sem a szakszervezeti szervek, és így tehát gyakorlatilag az alkalmazottak és családtag­jaik kis csoportjának magán­véleményét tolmácsolja. Ezt nyilatkozta a Csehszlovák Rádiónak J. Hnpcir igazgató is. Még inkább olaj volt a tűzre Cestmir Cisarnak, a Cseh Nemzeti Tanács akko­ri elnökének és Josef Smrkovskynak, a Szövetségi Gyűlés elnökének nyilatko­zata. Az üzemben megren­dezett gyűléseken „megma­gyarázták”, mit idézett elő állítólag a levél. Szerintük nem enyhítette a politikai légkört, hanem éppen ellen­kezőleg. történt vele ..., meghalt..., a műhelyben dolgozik, ösz- szeszámoljuk: a 99 közül már csak hatan dolgoznak a Prágáiban, hárman pedig nyugdíjasként segítenek. — Aki nem élte át azokat a napokat, non érti meg, mi történt a levél közzététele után ... büntetlenül gyalázza és rá­galmazza a közös vérontás­ban megerősödött barátsá­gunkat, álljon akár a leg­magasabb poszton is .. A levél egyúttal válasz volt arra az aláírásgyűjtő akcióra, amelyet egyesek az üzemben szerveztek a Két­ezer szó című nyilatkozat támogatására, valamint az ellen, hogy a szövetséges csapatok részt - vegyenek a nálunk megrendezett törzs­kari gyakorlaton. Miután a moszkvai Pravda közölte a levelet, az üzem­ben drámai események bon­takoztak ki. A Praga a köz­vélemény figyelmének kö­zéppontjába került, még nyugati újságírók is elláto­gattak ide. ' Olyan légkör alakult ki, amelyben elítél­ték a levél aláíróit és ma­gát az üzemet is. A fő cél egyértelmű volt: elhallgattatni -azokat, akik nyíltan kifejezték nézetüket, a Szovjetunió iránti barát­ságukat, valamint azt, hogy nem értenek egyet a közélet­ben és a tájékoztató eszkö­zökben tapasztalható egyes megnyilvánulásokkal. A kampánnyal, amelybe szá­mos vezető és sajtótermék is aktívan bekapcsolódott, fi­gyelmeztetni akarták mind­azokat, akik valami hason­lót szerettek volna tenni. Az a tény, hogy egy napi­lap sem közölte a levél tel­jes szövegét (csak tizennégy nappal később a Rudé Prá- vo), lehetővé tette, hogy fél­revezessék a közvéleményt, elferdítsék tartalmát, és olyan terveket tulajdonítsa­nak az aláíróknak, amilye­nek azoknak eszükbe se ju­tottak. Az a tény, hogy elhatárol­ták magukat a levéltől, az aláírókat kiszolgáltatottakká tette. Az aláírókat és csa­ládtagjaikat a nemzet áru­lóinak nevezték. Lelkileg és fizikailag is veszélybe kerül­tek. A további események is megfeleltek az akkori lég­körnek. Például megkísérel­tek titkos szavazást rendez­ni arról, hogy az aláírók to­vábbra is az üzemben dol- gozhatnak-e. Nyilvánosan fe­lelősségre vonták az aláíró­kat, miért merészelték nyil­vánosságra hozni politikai nézeteiket — emlékezik La- dislav Kudrna, a levél egyik aláírója, a Vecerni Prahá- han közölt cikkében. Az egyik csiszolónak, aki alá­írta a levelet, valaki elron­totta a gépét, egy másiknak üvegcserepeket szórtak a gépébe. Az üzemi pártbizottság le­váltotta a pártszervekben és a népi milíciában betöltött tisztségeiből a levél számos aláíróját. Egyetértett azon elvtársak lemondásával, akik felsőbb pártszervek tagjai voltak. Hasonlóan jártak el a szakszervezeti szervek is. A vállalat vezetősége levál­totta vezető beosztásából Dvorak és Lorenc elvtársat. Kitiltották őket az üzemből. Később felbontották munka- viszonyukat. A többi gazda­sági vezetőnek, aki aláírta a levelet, azt javasolták, hogy „mérlegeljék helyzetü­ket”. Az emlékezőket hallgatva megdöbbenünk, mit kellett azoknak az embereknek el­viselniük, akik kiálltak a Szovjetunióval való barát­ság mellett. Annak a két A felsőbb pártszervek, így a CSKP KB Elnöksége sem avatkozott be azonnnal, pe­dig ez sok mindentől meg­védte volna a levél szerzőit. A CSKP KB Elnöksége csak 1968. augusztus 13-án, vagyis az uszító kampány elindítása után két héttel foglalkozott a kérdéssel. Közleményében ez állt: „Egyértelműen visszautasít­ja és elítéli a levéllel kap­csolatos kampány nem de­mokratikus formáit. Az el­nökség elfogadhatatlannak tartja, hogy bármilyen olyan intézkedést foganatosítsanak a levél szerzői és aláírói el­len, amely veszélyeztetné eg­zisztenciájukat”. Sajnos, az akkori pártve­zetés állásfoglalásában nem tette meg a legfontosabbat: nem védte meg a levél tar­talmát és nem cáfolta meg azokat a koholmányokat, hogy az SZKP szervei fel­használták ezt a levelet az ágcsemyői tárgyalások so­rán. Megelégedett azzal, hogy elítélje a levélírók el­leni kampány antidemokra­tikus formáit. Egy nappal később a CSKP Prágai Városi Bizott­ságának elnöksége és a 9. 1970 decemberében a CSKP Központi Bizottsága jóváhagyta „A CSKP XIII. kongresszusa után a párt­ban és a társadalomban ki­alakult válság tanulságai” című dokumentumot. Ez töb­bek között megállapítja: „ ... A Praga azon 99 dolgo­zója ellen heves támadások, akik levelükben kifejezték hűségüket a szocializmus­hoz és a Szovjetunióval való barátság iránt, a születő fe­hérterror megnyilvánulásai voltak. A jobboldal és az el­lenforradalom a szovjetelle- nesség és a nemzeti érzel­mekkel való visszaélések platformján egyesült.” Igen. A kampány egy szé­les körű törekvés része volt. A cél a párt egységének megbontása, vezető szerepé­nek aláásása, a Szovjetunió­hoz fűződő barátságunk megszakítása volt. Szemlél­tetően bizonyította, hogy azt, aki ellent akar monda­ni, elhallgattatják és üldöz­ni fogják. — Nem csupán 99-en vol­tunk, a többi üzemben sok ezer munkás is így gondol­kodott. A mi üzemünkben is több százan értettek velünk egyet — mondta Jiri Uchy- til, a iakkozóműhely mun- _kása, a levél egyik aláírója. Szavai 1970 májusában, azon az üzemi nagygyűlésen elvtársnak volt legnehezebb a sorsa, aki a levelet kezde­ményezte. A legkönnyebben a sértéseket és szidalmakat viselték el. Voltak, akik ar­cul köpték őket. Arra akar­ták őket kényszeríteni, utaz­zanak Moszkvába, és vonják vissza a levelet. Amikor ezt visszautasították, leváltották őket gazdasági és politikai funkciójukból. Megtiltották, hogy az üzembe lépjenek. Az egyik közülük nem bír­ta ki a nyomást, és össze­omlott. Hosszabb ideig mun­ka nélkül voltak. Egyikük csak öt hónap múlva, má­sikuk pedig 1969 áprilisában talált munkahelyet. városkerületi pártbizottság elnöksége is foglalkozott a kérdéssel. Elítélte a levelet és a levélírókat, és támo­gatta az üzem politikai szer­veinek állásfoglalását. A Prágában augusztus 20- án megtartott üzemi gyűlé­sen már egy kedvezőbb lég­kör kialakulásának jelei mu­tatkoztak. Felolvastak itt ugyanis néhány levelet, amely az üzembe érkezett, és támogatta a levélírók né­zeteit. Tegyük hozzá, hogy a Praga dolgozói leveléhez ha­sonló véleményeket küldtek abban az időszakban a CSKP Központi Bizottságá­ra is. Ezeket azonban nem hozták nyilvánosságra. Ez a magyarázata annak is, mi­ért nem címezték ezt a le­velet a CSKP Központi Bi­zottságának. Nem hozták volna nyilvánosságra, fele­désbe merült volna. Augusztus 21-e után ismét kampány indult a levélírók ellen. Egyesek nem is jár­hattak munkába, otthon kel­lett maradniuk. Amint foko­zatosan fény derült az igaz­ságra, a helyzet megnyugo­dott. hangzottak el, amelyet ak­kor -rendezitek, amikor ellá­togatott az üzembe az SZKP KB-maik a CSKP XIV. kong­resszusán részt vevő küldött­sége. Ezekhez a szavakhoz nem kell külön kommentárt fűznünk. Miután új vezetőség került a párt élére Husák elvtárs vezetésével, a sérelmeket fo­kozatosan orvosolták. A helytelen döntéseket vissza­vonták, javultak az emberek közti kapcsolatok, azokat, akik aláírták a levelet, nyil­vánosan rehabilitálták. Húsz év telt el 1968 au­gusztusától. A Praga üzem főbejárata mellett elhelye­zett emléktábla emlékeztet az akkori eseményekre. A táblán ez áll: A nagy for­radalmi munkáshagyomá­nyokkal rendelkező üzemből 1968 válságos évében 99 alá­írással levelet küldtek a Szovjetunióba, támogatást és segítséget kérve a szodalis- taellenes erőkkel folytatott harcban. Az emléktáblát az események 5. évfordulóján leplezték le. Az események résztvevői­nek sorai fogynak. A fia­tal nemzedék számára ez már csak történelmünk egyik fejezete, de olyan fejezet, amelyet nem szabad elfelej­tenünk. A 24 éves Andrea Stelzer, müncheni fotómodellt választot­ták meg (középen) Hamburgban Németország szépévé A pozsonyi ÚJ SZÓ-ban olvastuk II Praga gyár 99 munkásának levele 1988. augusztusa. A prágai Praga autógyár bejárata fölött felirat: A Szovjetunióval szoros szövetségben a békéért, a szocializmusért Augusztus első hetében csak­nem néptelen az üzem udvara. A csarnokok többsége is üres. Üzemi szabadság van, csak a karbantartók javít­ják a gépeket és néhány műhelyben folyik a munka. Az üzemi pártbizottság Irodahelyiségének falán a moszkvai Pravda 1968. július 30-1 számának fénykép­másolata van bekeretezve. Azt a levelet tartalmazza, amelyet a Praga gyár 99 párttagja, pártonkívüli dolgo­zója, milicistája, fiatal alkalmazottja, illetve családtag­jaik küldtek a prágai szovjet nagykövetség révén a Szovjetunióba. Kifejezték aggodalmaikat az akkori hely­zettel kapcsolatban, kiemelve hűségüket és barátságukat a szovjet nép iránt Miről szélt tulajdonképpen a levél? II felsőbb pártszervek állásfoglalása Örökérvényű tanulság Václav Pergl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents