Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-26 / 204. szám

1988. augusztus 26., péntek

Kádár János fogadta a Svájci Szociáldemokrata Párt küldöttségét

Hazánkba érkezett az afgán külügyminiszter

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke csütörtökön délelőtt a Központi Bizottság székház zábam fogadta a Svájci Szociáldemokrata Pórt küldöttségét, amely Helmut Huba- chernek, a párt elnökének vezetésével az MSZMP KB meghívására tartózkodik hazánkban.

A szívélyes légkörű megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatást adtak a két párt előtt álló feladatokról, és áttekintették a . nemzetközi élet időszerű kérdéseit.

Az Európai Parlamentben képviselt nyugat-európai kereszténydemokrata pártok Európai Néppárt (EVP) néven működő csoportja követeli: függesszenek fel minden olyan tárgyalást, amelynek célja, hogy az Európai Közösség (EK) gazdasági kedvezményben részesítse Romániát.

Erről Majna-Frankfurtban adott tájékoztatást Axel N. Zarges Hessen tartományi Európa-képviselő, az EVPHangsülyozták, hogy a béke, a nemzetközi biztonság, a leszerelés érdekében további közös erőfeszítésekre van szükség.

A találkozón részt vettek a svájci pártküldöttség tagjai: Ursula Mauch, a párt parlamenti csoportjának elnöke, André Daguet, a párt KB vezető titkára, Pierre Aguet és Peter Bodenmann parlamenti képviselők, valamint Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője.

csoport vezetője az Európai Parlament gazdasági külkap- csolatokkal foglalkozó bizottságában, egyben pedig a csoportnak KGST-országok- kal való kapcsolatokban illetékes szóvivője.

Zarges felszólította az EK bizottságát és a miniszteri tanácsát, hogy az emberi jogok durva romániai megsértése miatt tanúsítson erélyesebb magatartást a román kormánnyal szemben.

Hivaitailös látogatásra csütörtökön hazánkba érkezett Abdul Vakil. Az Afganisztáni Köztársaság külügyminiszterét Várkonyi Péter külügyminiszter hívta meg.

Abdfuli Vakiltt a Ferihegyi repülőtéren a magyar diploA ^legális lengyel szakszervezeti mozgalom országos központja, az OPZZ fenntartja korábbi bírálatát a

kormány gazdaságpolitikájával szemben, szolidáris a

sztrájkolok gazdasági követeléseivel, de nem ért egyet a politikai követelésekkel, nem támogatja az illegális, törvénytelen sztrájkokat és maga sem kezdeményez jelenleg sztrájkot, különösen nem országos méretűt. Ezzel utasították el csütörtökön Varsóban egyes nyugati hír- ügynökségek ennek ellentmondó információit.

Az MTI varsói tudósítójának az OPZZ központjában elmondták, hogy szerdán Varsóban a varsói vajdaságban működő száz legnagyobb üzem szakszervezeti vezetői (WPZZ) egy tanácskozáson

mácia vezetője fogadta. Jelén voilit Asszad Kesitmand, az Afganisztáni Köztársaság budapesti nagykövete.

Várkonyi Péter este va-> csóróit adott Abdul Vakil tiszteletére a Gundel étteremben.

elítélték a kormányt, amiért nem reagál világosan a kialakult helyzetre, nem hoz határozott döntéseket, és úgy vélekedett, hogy amennyiben a kormány továbbra sem szentel kellő figyelmet az őt ért bírálatnak, a lengyel szakszervezeti mozgalom központjának, az OPZZ-nek tiltakoznia kellene, akár figyelmeztető sztrájk formájában is.

Mint a szakszervezeti központban elmondták, ilyen döntéshez a szakszervezeti mozgalom országos tanácsának a határozatára lenne szükség. Az országos tanács ülésére szeptember 6-án kerül sor, de — közölték az OPZZ központjában — nem valószínű, hogy a figyelmeztető sztrájk meghirdetése az ülés témái között lesz.

SZTRÁJK MELEG MIATT

A müncheni Nemzeti Színház dolgozói úgy ítélték meg, hogy a színház épületében nemrégen mért 48 fok elviselhetetlen, és ez éppen elegendő ok a munkabeszüntetésre. Emlékeztettek, hogy az Illetékes művelődési intézményeknek már számtalan kérvényt adtak át a Mámat izáiás javítása érdekében«, de mindeddig eredménytelenül.

REPÜLŐ MACSKA

Egy Cesna 310-es típusú sportrepülő futóművében el- szenderedett macska valószínűleg nem gondolta, hogy repülni fog. Amikor a gép elindult a több mint 70 kilométeres útjára, késő volt biztonságosan leugrani, ezért intelligensen megvárta, hogy a gép leszálljon és kikapcsolják a motorokat. Alison Barksdale, a közeli repülőtér tulajdonosa kijelentette, hogy a Patricia névre hallgató macska csaknem 1000 méteres magasságban, 12 5 mérföld óránkénti sebességgel röpült a gép első kerekébe kapaszkodva.

ízléstelen reklám

A gyors étkezésre szolgáié amerikai Burgeville étteremlánc kivonta a forgalomból azt az ízléstelen újsághirdetést, amely Reagan elnököt mutatja be, amint éppen szundikál. A kép alatt ez a szöveg állt: „Általában észrevesszük, ba valaki átugorja a reggelit." A képet az NBC tévéközponttól szerezték be, és egy bonni ülésen készült. A hirdetésben azt is hozzátették, hogy a Burgervllle hatalmas energiát biztosító reggelit szolgál fel. A cég Illetékesei különben leellenőrizték, bogy as elnök aznap, amikor a felvétel készült, nem reggelizett.

ALMA-AFFÉR

Az NSZK-ban, annak ellenére, hogy engedélyezett a gyümölcsbehozatal a Dél-afrikai Köztársaságból, sok ön- kiszolgálóban nem hajlandók árulni az innen érkező almát. A szemfüles kereskedők, hogy kilábaljanak áldatlan helyzetükből, Argentína, Chile és egyéb feliratú címkékkel látták el a gyanús gyümölcsöt.

ipari Érdek?

A Jövő évben, mégpedig február elsejei hatállyal az osztrák környezetvédelmi minisztérium be szeretné tiltani a freón használatát. Ausztriában az ózonréteget károsító gázból évente S ezer tonna körüli mennyiséget használnak. A kormányban az Időpont kérdésében ellentétek robbantak ki. Tekintettel az ,4parl érdekre”, a gazdasági minisztérium azt javasolta, hogy csak 1989 végén

— tehát gyakorlatilag 1990-ben

— lépne életbe a tiltó rendelet. Bécsben úgy vélik, hogy a környezetvédelmi kérdések megoldása fokozatosan háttérbe szorul, s a gazdasági érdekeket mindének fölé helyezik, noha néhány vállalat már nem freón- nal tölti a spray-flakonokat, s ezt reklámjaikban külön hangsúlyozzák.

NSZK — Európai Parlament — Románia

A lengyel szakszervezet nem támogatja a törvénytelen sztrájkokat

Magyar—szovjet sajtóvita 2.

Új Tükör:

Mi történik valójában?

Nyílt levél legor lakovlevhez

Tisztelt Jakovlev elvtárs!

Keserű szájízzel olvastam újságjuk, a Moszkovszkije No- vosztyi 28. számában azt a dokumentum-összeállítást, amely „Románia—Magyarország, Mi történik?” cím alatt jelent meg.

A szerző nyilvánvaló törekvése az események tárgyilagos megvilágítására, sajnos nem járt sikerrel. Az összeállításból az olvasó már csak azért sem kaphat objektív képet, mert hiányzik az előzmények ismertetése. Az események megvilágítását önkényesen a Magyar Távirati Iroda 1988. június 22-i közleményével kezdi, amikor Magyarországion már nagy számban voltak erdélyi menekültek, románok és magyarok egyaránt. Tudni kell még azt is, hogy az év elején annyira feszült volt a helyzet, hogy az MSZMP KB titkára, Szűrös Mátyás és a kormány szóvivője is nyilatkozott a rádióban aj. erdélyi menekültek helyzetéről. A feszültség pedig nem minden előzmény nélkül alakult ki, hiszen több évvel ezelőtt Kádár János és Nicolae Ceausescu Nagyváradon és Debrecenben tárgyaltak — többek között — a nemzetiségek romániai helyzetéről. Közismert azonban, hogy a magyar kisebbség helyzete a tárgyalás után évről-évre, hónapról hónapra rosszabbodott. Megtévesztő továbbá, hogy arra a kérdésre „... hogyan reagáltak a Romániában élő magyarok?” (az MSZMP-nek a Román Kommunista Párthoz intézett leveléről van szó), a szerző az alábbi idézettel válaszolt: „A TASZSZ értesülése szerint megtartották Bukarestben a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának ülését, amelyben határozottan visszautasították egyes külső erők beavatkozását Románia belső ügyébe”.

A nem kellően tájékozott olvasó úgy vélheti, hogy a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa valóban képviseli a magyar lakosságot. Ez a feltételezés azonban ugyanúgy nem állja meg a helyét, mint ha a sztálini időkben, vagy a „pangás idején” megjelent ,,A lakossági vélemény”, „A számtalan dolgozó követelése” című cikkekből ítélnénk meg Szovjetunió lakosságának álláspontját a „Gyilkos orvosok”, „Az áruló Nobel-díjas Paszternák” stb. kérdéséről. Nehezen tudom elképzelni, hogy az összeállítás szerzője, vagy a Moszkovszkije Novosztyi szerkesztősége nem tudja ezt ugyanolyan jól, mint én. Az önök újságjának az emberek hisznek, néhány év alatt kivívta az olvasók tiszteletét és szeretetét (az enyémet is beleértve). Annál nagyobb az önök felelőssége!

Képességeimet és tudásomat (nem történész, hanem sebész vagyok) meghaladja, hogy marxista elemzést adjak Románia politikai helyzetének fejlődéséről. Nem vállalkozom a magyar, német, szerb, horvát, ukrán nemzetiségek helyzetének történelmi értékelésére sem. Csak arra, hogy röviden vázoljam, „mi is történik?”.

Minden harmadik magyar az ország határán kívül él, azaz nemzeti kisebbséghez tartozik. Érthető, hogy a nemzeti kérdés különösen élesen tükröződik a magyarság tudatában. A külországi magyarok többsége a Magyarországgal határos szocialista országokban él. Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém Kárpát-Ukrajnáhan járni, ahol tudomásom szerint kb. 250 000 magyart tartanak nyilván. Nagy megelégedéssel állapítottam meg, hogy ott a magyarok részt vesznek a közös haza társadalmi-politikai és gazdasági életében, mint egyenrangú polgárok. Az üzletekben nagy a választék a magyar irodalomból, az utcákon háromnyelvű (orosz—ukrán—magyar) feliratok láthatók. Rendszeresen olvassa a lakosság a magyarországi sajtótermékeket. Tudomásom van

arról, hogy Jugoszláviáiban a magyarok a teljes önállóság alapján integrálódtak Jugoszlávia életébe. Sok pozitív jelenséget észleltünk a baráti Csehszlovákia nemzetiségi politikájában. Egészen más a helyzet román szomszédunk nemzetiségi és sajnos nemcsak nemzetiségi politikájában.

Mostanában egyre nagyobb aggodalommal kell figyelnünk a Romániában élő magyarok sorsát. Hazánk életében — akármennyire szomorú — újra megjelent az a fogalom, hogy „menekültek, áttelepültek”. De ennél is szomorúbb, hogy ezek a háborúra jellemző fogalmak két azonos táborhoz tartozó ország viszonyából adódnak. De nézzük csak, mi is történt valójában?

1944 augusztusában, amikor a szovjet csapatok Románia területén szétverték a német és román sereget, a fővárosban felkelés tört ki a kommunisták vezetésével. 1944. augusztus 23-a után Bukarestben koalíciós kormány alakult, amelyben a kommunistákon és szocialistákon kívül jelentős szerepet játszottak egyes polgári pártok is. A hajdanában progresz- szív Maniu-féle Nemzeti Paraszt Pártban akkor már erősen reakciós elemek működtek, akik a román nemzeti érzésen esett sérelmeket (bécsi döntés) most a magyarok büntetésével akarták megtorolni. Amikor a fegyverszüneti egyezmény értelmében Észak-Erdélybe bevonult a román közigazgatás, az ún. Maniu-gárdisták véres atrocitásokat követtek el számos magyar faluban. A Szövetségi Ellenőrző Bizottság ennek következtében 1944 novemberében Észak-Erdélyből eltávolította a román közigazgatást. Ezt csak 1945 márciusában, az ismert humanista, internacionalista Groza által vezetett kormány megalakulása után állították vissza. Petru Groza ígéretet tett a belső béke és nemzetiségi jogok biztosítására. A békekonferencián a román kormány képviselői ezt az ígéretet megerősítették. A magyar lakosság képviselői közül sokan bekapcsolódtak az új szocialista Románia felépítésébe (meg kell jegyezni, hogy már a II. világháború előtt is sok magyar volt a Román Kommunista Párt tagjai között, és többen töltöttek be vezető szerepet). Ekkor került sor a magyar autonóm tartomány megszervezésére Erdély egy részében. Ebben az időben létezett magyar egyetem Kolozsvárott, magyar orvosi egyetem Marosvásárhelyen, szín- művészeti főiskola, konzervatórium, pedagógusképző főiskola, a lakosság igényeinek megfelelő számban gimnázium, líceum stb. Az évek során azonban a román vezetésben mind jobban és jobban eluralkodott az a dogmatikus szellem, amely óhatatlanul kihatott a lakosság és elsősorban a nemzetiségiek életére.

1956-tól az elemi iskolák egy részét összevonták, és kettős tannyelvű intézményeket hoztak létre. 1957-ben megszüntették az önálló magyar nyelvű kolozsvári egyetemet. A magyar fiatalok jelentős része kénytelen volt román iskolában tanulni. Jellemző, hogy a magyar gyerekek 70 százaléka nem tanult tovább az általános iskola elvégzése után. 1965- ben új alkotmányt hoztak létre Romániában, amelynek 17. szakaszában garantálták a jogokat nemzetiségre, fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül. A 22. szakasz azt is kijelenti, hogy azokban a közigazgatási területi egységekben, falvakban, városokban, megyékben, ahol a román lakosságon kívül más nemzetiségű lakosság is él, az összes szervek és intézmények az illető nemzetiségiek nyelvét használják szóban és írásban. Tisztviselőket neveznek ki közülük. Ugyanebben a szakaszban olvasható: „A Román Szocialista Köztársaságban együtt élő nemzetiségieknek biztosítják az anyanyelv szabad használatát, továbbá a könyvek, újságok, folyóiratok, színházak és minden fokon az oktatást saját nyelven”.

Ezzel szemben 1968-ban megszüntették a magyar autonóm tartományt, fokozatosan csökkentették a magyar iskolák és a magyar tagozatú osztályok számát. Megszűnt a magyar nyelvű oktatás a marosvásárhelyi orvosegyetemen, a magyar oktatókat kicserélték románokra. Rendszeressé vált az a gyakorlat, hogy a magyar nyelvű iskolákban végzett hallgatókat román ajkú területre helyezték dolgozni, míg a román anyanyelvű embereket a nemzetiségi területre.

Minden szinten diszkriminációs káderpolitikát folytatnak a magyarokkal szemben; nemrégen megtiltották a magyar helységnevek magyar nyelvű használatát is. A magyar anyák nem adhatnak magyar nevet gyermekeiknek. És végül, de nem utolsósorban döntés született 8000 falu lerombolásáról. Ezeknek zöme Erdélyben van, ahol a románok

mellett magyarok, szászok, svábok, ukránok, szerbek, hor- vátok élnek. Így aztán — sajátos módon — egy csapásra „megoldják” a nemzetiségi problémát.

A 8000 falu lakóépületeinek, kulturházainak, templomainak és temetőinek lerombolása nemcsak az európai kultúrát sújtja, hanem a román népgazdaságot is. Nyilvánvalóan romlani fog a lakosság amúgy is alacsony életszínvonala. A falusi, ember életformájának erőszakos megváltoztatása önmagában is ellentmond a humanizmusnak. De vajon képes lesz-e a román állam pótolni mindazt, amit az emberek a háztájiban megtermeltek, hiszen az üzletek így is konganak az ürességtől.

Az összeállításból megítélve a szerkesztőség kínosan vigyázott arra, hogy ne avatkozzék be Románia és Magyar- ország belügyébe. Egy bolygón élünk! Végre tudomásul kellene vennünk, hogy sok vonatkozásban az országok, a nemzetek függőségi viszonyban vannak egymással. Ilyen értelemben nemcsak magyarok, románok, németek, oroszok vagyunk, hanem a FÖLD lakói. Sok megpróbáltatás — háború, éhínség, járvány, zsarnoki rendszerek — után« tudnunk kéne már, hogy csak egységben, bizonyos, a civilizált emberiségre jellemző szabályok betartásával tudjuk biztosítani a föld lakóinak jelenét és jövőjét. Ilyen értelemben nem lehet egy ország belső ügyének tekinteni az emberi jogok sárba tiprását, bármely országban is történik ez: Dél-Afrikában, Chilében vagy Romániában. Milyen alapon ítéljük el a Dél-Afrikában vagy az USA-ban élő fajüldözőket, a diktatórikus rendszereket Dél-Amerikában, ha a szocialista táborhoz tartozó Romániában a demokrácia látszata sincs meg. Ha valaki ellentétes véleményt nyilvánít a hatalommal szemben, a rendőrség azonnal elhurcol ja. Ha szerencséje van, „nevelő” verés után hazatérhet, ha nincs szerencséje, valamelyik csatorna építésén találja magát, és lehet, hogy többé nem is tér haza. Ügy tűnik, hogy a román kormány a szocialista táboron beliül a személyi kultusz utolsó bástyája. Mindezt olyankor kell észlelnünk, amikor a legtöbb szocialista országban komoly lépéseket tesznek a demokratizálás kiszélesítésére.

Helytelennek tartom, hogy a Moszkovszkije Novosztyi nem emeli fel szavát a romániai önkény ellen, s a nemzetiségek meggyalázása ellen ugyanúgy, mint azt számos szocialista és nyugat-európai ország orgánumai és társadalmi szervei már megtették. A „tárgyilagos” külső szemlélő szerepe nem illik a lap progresszív vonalához, ahhoz a nyíltsághoz, amelyben úttörő szerepet játszik a Szovjetunió.

Dr. Kun Miklós egyetemi tanár

Nincsnagy reményünk arra, hogy a nálunk is népszerű, kiváló újság, a Moszkovszkije Novosztyi szerkesztői hamar feladhatnák a magyar—román nézeteltérésben elfoglalt tüntetőén semleges álláspontjukat. Mégis kötelességünknek érezzük közölni dr. Kun Miklós professzor nyílt levelét, mert a magyar sajtó nyíltságra törekvő szellemével nem férhetne össze egy olyan vélemény nyilvánításának megtagadása, mely milliók jogos érzelmeit tükrözi. S kétszeresen sincs jogunk e levél publikálásának elutasítására, amikor írója Kun Bélának, az 1919-es magyar proletárforradalom vezérének fia, akit egyetlen ép eszű ember sem vádolhat sem szociali zmusellenességgel, sem szovjetellenességgel.

Megértjük természetesen a szovjet lap szempontjait is, örülünk annak, hogy a mostani szovjet vezetés nem kíván beavatkozni más országok belügyeibe. Nézetünk szerint azonban meg kell különböztetni a más államok ügyeit érintő állami beavatkozást és a sajtó tájékoztató, véleményeket nyilvánító funkcióját. Ha a szovjet sajitó a «tökéletes semlegesség álláspontjára helyezkedik magyar—román viszonylatban, ugyanúgy kellene eljárnia mondjuk az arab—izraeli, afganisztáni—pakisztáni, angol«—ír s egyéb ügyekben«. Ebben az esetben a szovjet sajtónak a szóban forgó országok hivatalos álláspontjainak ismételgetésén kívül soha semmihez sem volna szabad kommentárt fűznie, ami természetesen képtelen helyzetet teremtene. De ha a szovjet sajtó elítélte, bár a «korábbi hasonló incidenseikhez «képest mérsékeltebben az iráni repülőgép amerikai letevését, sok százezer magyar és nem magyar «lakóhelyének «lerombolását sem nézheti részvétlen «közönnyel, csak azért, mert ezt a terrorakciót „a szocializmus névéiben” «követik el.

(Vége) Fekete Sándor