Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25., csütörtök

NÉPÚJSÁG

u IXCrUJwnv

HANGSZÓRÓ

Változnak az idők, és a megváltozott gazdasági, társadalmi környezettel változnak a mesterségek is. Többféle ' értelemben. Egyrészt más lett társadalmi megbecsülésé- [ i gük. A divatszakmák fogalomkörébe szinte évről évre ! más kerül, ugyanakkor egyes szakmák hajdanvolt glória- ] ja a földrehul! És jónéhány mesterség az esztendők mú- I ! liásévaf kihal, csak mutatóba marad néhány képviselő- j | jük... Véletlen egybeesés? A rádió eheti műsoraiban i olyan beszélgetéseket, riportokat hallhattunk, mélyek e f I gondolatsort látszanak igazolni. Már hétfőn este nagy i : érdeklődéssel kapcsoltam be a készüléket, hiszen a Petőfi ; adón a 80 éves Feleki Kamillt köszöntötték.

A bonviván

Nem sokat emlegetjük manapság e szót, pedig egykoron ünnepelt sztárjai voltak ők színházainknak. Színész. Azt igen. S Feleki Kami U ra mindkét értelmezés ráillik. I : „Bizony bizony, egy szép napon, kopog az ősz az ablakon ...” Hallhattuk némi nosztalgiával ^z egykori slá- f gert. Aztán megszólalt az ünnepelt, akiről rég hallottunk. ’

! akit rég láttunk színpadon, de akit nem felejtettünk el. j Ezúttal nem mókázott, nem csillogtatta „finoman szo- ; morkás humorá” — ahogy később Gáspár Margit beszélt művészetérről — sőt. Nagyon is komoly, egyenesen szo- I morú dolgokról hallottuk beszélni. Arról, hogy a színház S elvesztette egykori varázsát, hogy nincsenek, vagy legalábbis kevesen vannak igazi nagy színészegyéniségek, s hogy a trágárság elöntötte az előadások jórészét... Ezért vonult amolyan önkéntes száműzetésbe Feleki Karnál!

I Lehet, hogy nem értünk egyet minden gondolatával', min- | denesetre érdemes elmélázni mindazon, amit mondott. 1 i És érdemes volt újrahallgatni emlékezetes alakításait,

| melyek ma is megdobogtatják — igenis megdobogtatják!

— a hallgatók szívét, csak úgy, mint a kedd délelőtti

Hogy tetszik lenni?

j ... riportjai. Különösen az aranygyűrűs faesztergályossal I folytatott beszélgetés tetszett, akinek egyetlen célja, hogy I mindenki elégedett legyen a munkájává! Utánozhatatlan derűvel — s ebben Feleki Kamillra emlékeztetett — szólt I életéről, mesterségérő! s arról, hogy ha leteszi a vésőt, nem tesz követője. Nem mintha nem lenne szükség a munkájára, hiszen még a határon túlra is dolgozik. Más oka van, hogy e mesterség is kihalásra kárhoztatott. Ne- I héz munka — így fogalmazott — azért nem választják a I fiatalok. Tényleg így lenne?

Egy gyémántdiplomás tanár is megszólalt e nyugdíja- I soknak szánt, de nem csak nekik szóló (!) műsorban. Életútja, visszaemlékezései újfent bizonyították, hogy — sajnos — senki nem lehet próféta saját hazájában. Festményeit a világ több országában kiállították. A német lexikonokban olvasható Vasvári József neve. A magyarban nem. Persze, ne higyje a kedves olvasó, hogy ezért nagy hangon berzenkedett. Csak elmondta, mint tényt,

I .tárgyilagosan és egykedvűen. Már belenyugodott. De va- I jón mi is belenyugodhatunk, hogy ha valaki megöreg- I szik, ha valaki már nincs ereje teljében, félretegyék I mint egy rnegúnt játékot? Vagy elfelejtsék, mint a kihaló mesterségeket?

Persze ez utóbbiak nem mindig vesznek el a feledés homályában. Lám, a kedd délutáni

Szívesen hallgattuk

I című műsorban is olyan riportalanyok szólaltak meg,

I mint a tróger (szenes), vagy mint a drótostót... Mert I I nem akármilyen, válogatás volt ez. Gácsi Sándor a hat- ! vanas, hetvenes években készített riportjaiból hallhat- | tunk részleteket. Igazi miniatűröket, olyan életképeket,

I melyek egy letűnt világból adtak híradást. És lehet, hogy I a műsor címe az egykori közvetítésre vonatkozik, azért I hozzáteszem, most is szívesen hallgattuk. Őszinte és em- j béri volt! A kérdések nem mesterkéltek, nem „keresték’' a szenzációt. Egyszerűen csevegett a riporter és riport- I alanya, úgy ahogy bármikor, bárhol beszélget az ember i ismerőseivel. Igen. Köznapi emberek, köznapi kérdések s mégis korrajzot adtak e műsor készítői. Érdekes volt, igazi unikum az egyórás válogatás...

S, ha nem is kihaló mesterséget, de változót, fejlődőt mutatott be a kedd esti

Fej vagy írás

i Simkó János szerkesztő-riporter a személyzeti munka j kulisszatitkaiba avatta be hallgatóságát. Élnek-e még ] előítéletek a személyzeti munkáról? Miként lehet meg- | reformálni a termelés ember tényezőit? Egyáltalán: most,

I a „munkaerőmobilitás”, a „szerkezetátalakítás”, a „szaná- j í lások” idején változott-e ez a munka? És a képzés, to- 5 vábbképzés mennyiben igazodott a megváltozott körül- I menyekhez? Oktatók, személyzetisek mondták el véle- ! ményüket minderről, s szóltak arról is, miként lehet úgy I dolgozni, hogy a cég érdekei és a humánum egyaránt I érvényesülhessen munkájukban.

Érdekes és tanulságos beszélgetéseknek lehettünk tanúi. Várjuk a folytatását, hiszen bizonyára nem ez az | egyetlen szakma, mely napjaink változásai közepette megújulásra érett...

N. Á.

AZ ALFÖLDI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR, Orosháza, Bajcsy u. 41. PL: 85. 5900,

felvételre keres

.— középfokú műszaki végzettségű szakembert anyaggazdálkodási ea.-i munkakörbe

— középiskolai érettségivel rendelkező gépírót számlázó beosztásba

— közgazdasági érettségivel anyagkönyvelőt. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti vezetőjénél.

Tárjuk ki az egyetemek kapuit

Beszélgetés Czibere Tibor művelődési miniszterrel

A vakáció elején vette át a művelődési tárca vezetését Czibere Tibor, s bár, most már az új tanév kezdete közelít, a miniszternek legfeljebb forró volt a mögöttünk levő nyár, hosszú aligha, s a vakáció még kevésbé.' Hiszen az oktatásügy és a sokrétű kulturális, művészeti élet „folyó ügyeinek” áttekintésére, számbavételére meghajtott munkatempó mellett sem ’lehetett elegendő az idő. Amiről most érdeklődünk, az azonban már egyetemi tanárként is foglalkoztatta Czibere Tibort, véleménye, elgondolásai korántsem rögtönzöttek. Több ezer fiatal számára a szó szoros értelmében sorsdöntő kérdésről van szó: ezekben a napokban mérlegelik, rangsorolják az idén felvételizők fellebbezési, átirányítási kérvényeit, s az eredményről a hónap végén kapnak értesítést az érintettek.

— Hányán vannak?

— Valamivel több mint hatezer kérelem érkezett. És ugye olyan fiatalokról van szó, akik sikeresen érettségiztek, s többé-kevésbé sikeresen felvételiztek is. Vagyis elvileg joguk van az első elutasító döntést megfellebbezni.

— Joguk van, de pozitív döntést — mivel a felvehetők száma korlátozott — csak egy töredékük várhat.

— Ez így van és én nem is tartom szerencsésnek ezt a gyakorlatot. Véleményem szerint a jelenlegi keret mintegy a másfélszeresére volna emelhető, magyarul — és a fellebbezők száma is ezt erősíti meg — a sikeresen felvételizőket be kellene engedni az egyetemekre, főiskolákra, és két-három szemeszter után kellene szelektálni, amikor már biztonságosan megállapítható: kik alkalmasak valóban, a választott pályára.

— Ez ellen évek óta az az érv, hogy nem tudják leültetni a hallgatókat az intézmények.

— Legtöbb helyen te tudnák ültetni. Oktató is van elég. Négy hallgató jut egy oktatóra — átlagról beszélek —,, míg nyugaton tizenkettő. Diákszociális vonzata persze lenne, és a kollégiumi helyek számát is bővíteni kéne, de ezeket a költségeket vállalni kél! Továbbá a foglalkoztatás politikai következményeivel’ is számolni kell, de reálisan.

Ügy tapasztalom, a keretszám emelése azért okoz traumát, mert a mi gyakorlatunk szerint — elenyésző eltéréssel — annyian szereznek diplomát, ahányan elkezdik felsőfokú tanulmányaikat.

— De aligha helyes, hogy a belső szelekció szinte teljesen megszűnt.

— Persze, hogy nem helyes. De ez nem, vagy nem kizárólag a felsőfokú intézmények rovására írandó, és nem is mindenütt egyformán „liberálisak” az oktatók. Egyebek között az a körülmény áll mögötte, hogy nálunk elvégezhet valaki akár hat-hét félévet az egyetemen, s ha — bármi okból! — abbahagyja, az kerül be a személyi igazolványába,

hogy „szakképzetten”, és legmagasabb iskolai végzettsége az „érettségi”. Pedig feltehetően szerzett annyi tudást, mint az, aki hároméves főiskola elvégzése után kap

diplomát, ami felsőfokú szakképzettséget igazol.

— ön szerint hogyan lehetne feloldani ezt az anomáliát?

— Munkaköri besorolást kellene készíteni a meghatározott, lezárt félévvel rendelkezők részére: milyen beosztásban kezdhetik a pályát. Nem tenne ez se „spanyolviasz”, műegyetemen tanító kollégáimtól hallottam néhány éve Finnországban, hogy mérnökhallgatók nem ritkán hagyják abba az egyetemet a nyolcadik szemeszter után, mert elég felkészültek már ahhoz, hogy boldoguljanak az iparban. Az utolsó évfolyamokon többnyire azok maradnak, akik tudományos fokozatra pályáznak, kutatói munkakört tekintenek perspektívának.

— A belső szelekció tehát részben „magától”, természetes úton is végbemehet. Ez még inkább amellett szól, hogy tárjuk ki az egyetemek kapuit az odakívánko- zók előtt. Azért is persze, mert a jelenlegi* hallgatói létszám, a népesség, illetve a korosztály létszámához képest alacsony. De lát-e ön garanciát arra, hogy a tudás, a szellemi munka rangját elismerő elvi deklarációk mellé forintok is kerülnek a felsőoktatás minőségi és meny- nyiségi fejlesztéséhez?

— Szorult helyzet ez, mert nem lehet nem tudomásul venni a költségvetési hiányt. Azzal együtt, hogy a társadalomnak és a kormányzatnak jó felfogott politikai érdeke is a felsőoktatás támogatása. A stratégia szempontjából is. A politika nagyvonalúan hangoztatja is

a szellemi tőke nélkülözhetetlen fontosságát. Az én feladatom tehát a politikai demagógia kihasználása lenne, vagy lehetne a pénzszerzéshez, de — nincsenek túlzott illúzióim . ..

— Miért olyan nehéz elfogadtatni, hogy az oktatás biztos befektetés, ráadásul semmivel sem helyettesíthető?

— Mi most a vállalkozói szemlélet rabjai lettünk, a kockáztatás is „sikk”, sajátos módon az oktatásra fordítható befektetésekhez — hiába áll előttünk számos bizonyító példa Japántól az NSZK-ig —, még nincs meg a kellő bizalom. Úgy tűnik, egyelőre csak a vulgáris felfogása honosult meg a vállalkozásnak: a „hátha bejön” — szemlélet, mint a lóversenyen. Hogy az oktatás biztos befektetés, azt még nem fogadta el a társadalom.

— Bizonyos, hogy a társadalom nem fogadta el? Nem inkább a pénzügyi kormányzat fenntartásait tükrözi a művelődési tárca szegénysége?

.— Nézze, a válasszal meg kell várni a jövő évi költségvetést. A legutóbbi parlamenti ülésen mindenesetre jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy a képviselők megerősítették, az oktatásnak prioritást kell biztosítani, s hogy elhangzott: az új miniszter aztán vigyázzon az oktatásra, mert odafigyelünk, és számon fogjuk kérni. És valóban van rendezni, megújítani, megtámogatni való minden iskolatípusban, akár reformnak hívjuk ezt, akár csak fejlesztésnek. Én úgy látom, hogy legfontosabb teendőnk: az ügy permanens karbantartása; igazodás a változó gazdasági-társadalmi igényekhez, kielégítve az egyén érdekeit és érdeklődését is. Nem mindegy azonban, hogy mennyi pénz van a hónom alatt.

Medve Imola

A Zenit díszvendége volt:

Hans-Walter Berg professzor

„n zene kiváló médium”

Megjelent a Világjáró

A Zenei Ifjúsági Találkozónak vége; a fúvós hangversenyek és a kórusgála élménye még friss, a parádés vásári felvonulás is lezajlott, kora délutáni beszélgettünk. Hans-Walter Berg professzor a Zenit díszvendége. Hazájában, az NSZK-ban a Német Fúvós- és Népzenei Szövetség Fúvószenei. tagozatának elnöke, a Tross in géni Ifjúsági Zeneoktatási Akadémia igazgatója, elnöke volt az I. Német Szövetségi Zenei Fesztivál szervezőbizottságának. Tavaly Alsféldben ^ (Hessen) zsűritag, ott hallotta a békéscsabai Ifjúsági Fúvósok koncertjét, és nagyon tetszett az. együttes fellépése, művészi színvonala. így örömei tett eleget Máté Mátyás első karnagy meghívásának:

— Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának köszönhetem zenei műveltségem nagyobb részét. Hálás vagyok, hogy eljöhettem ide, hogy lehetőséget kaptam kicsit megismerkedni e két óriási zenész és zenepedagógus világszerte elismert szellemiségének hazájával.

— Most jár először Magyarországon?

— Huszonöt évvel ezelőtt és két éve már voltam Budapesten, kongresszusokon vettem részt, de még sohasem jártam Békéscsabán.

— S hogy érzi itt magát?

— Tetszik nekem ez a kisváros. Úgy látom, nem zárkózik eV a nagyvilág eseményeitől, az idegenektől, az ideutazóktól. A családok megnyílnak. az emberek őszinték és barátságosak. Jól öltöznek, jól élnek, s ez mindenképp elismerésre méltó Ilyen alacsony jövedelmek és nehéz gazdasági körülmények között! v

— Hogyan értékeli a Zenei Ifjúsági Találkozót, és egyáltalán miben látja az ilyen jelegű rendezvények szerepét?

— Színvonalasan szerepeltek az együttesek, a fúvós zenekarok, a táncosok, a kórusok. A rendezvények mindegyike igazi élményt jelentett. Leginkább mégis az hatott rám, hogy itt Békéscsabán nem a verseny- széliem uralkodott, nem a fölény fitogtatása, nem az erősebb győzelme volt a fontos, hanem az együttlét, a találkozás, a közös zenélés öröme. A feszültség az izgalom helyett jókedv volt, vidámság: minden zenész', énekes, táncos élvezte, amit csinált, és örült a másik sikerének. Egy ilyen találkozón oly sok szín ragyoghat: mindig van, aki a látványban, a szereplésben erősebb, más viszont a hangképzésben, a tudásban tűnik ki. Az evangélikus nagytemplomban csodálatos hangversenynek tehettünk részesei. A jugoszláviai Koca Kolarov Kórus és a békéscsabai Bartók Béla Leánykar, valamint Al- mósy László Attila orgonaművész felejthetetlen élményei ajándékozta meg a közönséget. Nyugati országokban még sohasem találkoztam fiatal énekesek-és reneszánsz kórusművek között ilyen magas fokú azonosulással:, ami a Bartók leány- kart jellemzi. Egészen kivételes tudásról tanúskodott a fel lépésük.

A találkozó szerepéről kérdez? Hogy béke, egyetértés tegyen az egész világon, ehhez egyedül a politikusok tevékenysége kevés. Sok múlik a fiatalokon, azon. hogy a különböző országok ifjú emib erei találkozha ssanak,

beszélgethessenek, megismerhessék egymást és országaik, népeik életét, kultúráját. A zene kiváló médium1 ebben a szép küldetésben.

Niedzielsky Katalin

Utazási tippek és nyeremény- utazások zsebpénzzel —

Ausztriába! És sok minden, amit érdemes elolvasni, ha a szomszédos országba készül a turista: hasznos tudnivalók szálláshelyekről és múzeumokról, vámszabályokról és közlekedésről,

értéktöbbletadó visszatérítéséről és útadóról. Mindez a Világjáró magazin Szomszédolás Ausztriában szóló összeállításában található. Ezenkívül olvashatunk a magazin legújabb számában a New* York-i Broad- wayról, a kameruni fulbékról, az ördögűzők ketrecében járt fotóriporter kalandjairól, a Kilimandzsáróról, a djibouti vonatról, Kairóról és a tányérajkú szépségekről, Sass Flóráról, a rabszolganőből lett felfedezőről.

Fehérgyarmattól Szatmárnémetiig 1.

Szatmári irodalmi napok

Ismét egy évforduló: 150 I éve, 1838. augusztus 24-én I halt meg Kölcsey Ferenc, a I Himnusz költője. A szülőföld S méltóképpen .megemlékezett I nagy fiáról augusztus 20-án, I a Szatmárcsekén rendezett emlékünnepségen.

Ez az emlékünnepség egy- I ben a befejezése is volt az | augusztus 16-án kezdődő | szatmári irodalmi napoknak, i melyet a Szabolcs-Szatmár § Megyei Pedagógiai Intézet f és a Fehérgyarmati Városi I Tanács Művelődési Osztálya I kezdeményezett és kétéven- ! ként ’ megrendezni szándéko- I zik. Az irodalmat kedvelő I pedagógusok szaktáborába | mintegy százötvenen érkeztek az ország minden részéI b°!

Az időben szétküldött . programfüzet alapján érde- * kés előadásokra számíthat- I tunk a nyíregyházi Besse- í nyei György Tanárképző Fő- I iskola, az ELTE oktatói és a . Megyei Pedagógiai Intézet > munkatársai jóvoltából. I Hallhattunk a szatmári táj I irodalmáról, hiszen Kölcseyn I kívül még sokan vallják I szülőföldjüknek e tájat, pél- j dául Móricz Zsigmond, Váci | Mihály, Képes Géza, Czine i Mihály, Végh Antal; még | több azoknak a száma, akik | így vagy úgy kötődnek e vi- I dékhez, például Petőfi Sán- I dór, Szabó Lőrinc, Ratkó József. Megtudhattuk, milyen volt Kölcsey kapcsolata kor- társaival, mik voltak nevelési elvei, hogyan tanították, mint tananyagot, a különböző iskolákban századunkban. Megismerhettük azt a szellemi hátteret is, melynek középpontjában a Kölcsey által is elfogadott organikus evolúciós történetszemlélet állott. Bővíthettük ismereteinket Széchenyivel és Wesselényivel való kapcsolatáról, ez utóbbi védelmében írt pe- riratáról, melynek befejezését halála meggátolta. A halála, melyről a legenda azt mondja, hogy Bécs keze van a dologban: Kölcseyt megmérgezték.

Természetesen a Himnuszról is volt szó ezen a tanácskozáson. Érdekes volt hallgatni néhány egyéb megzenésített Kölcsey-vers mellett a Himnusz zenéje keletkezésének történetét is. Belehallgatva a 13 közül néhány pályamunka zenéjébe, mindenki meggyőződhetett róla, hogy Erkel méltán vitte el a pálmát.

Megismerkedhettünk a vendéglátó várossal is. Fehérgyarmat csak 1978 óta város, a honfoglaláskor itt megtelepedő Gyarmat törzs nevét viseli. Birtokolták a Báth áriak, a Bethlenek, a Rákócziak, majd a szatmári béke után a Károlyi család