Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

1988. augusztus 24., szerda Harminckettő közül négyen Pár nappal a kitüntető ünnepség után Augusztus ünnepén kitüntették a közműve­lődés mostani legjobb­jait, azokat, akik nehéz ! körülményeik ellenére hittel és kitartással munkálkodnak a kultú­ráért, őrzik az értékeket, akik érdemesültek arra, hogy megkapják a Szo­cialista Kultúráért kitün­tető jelvényt. Harminc­kettőjük közül találkoz- 1 tunk néggyel, hogy meg- 1 kérdezzük: miért érde­mes ma a közért tenni könyvtárban, levéltár­ban, iskolában, szín­házban? Dr. Andó- dy Tiborné a gyulai Mogyorós- sy Könyv­tár . zenei részlegé­ben dolgo­zik. Évek­kel előbb a Körös Vo­lán közmű­velődési titkára volt, itt a könyvtárban 1985 óta isme­rik és szeretik a város zene­barátai óvodásoktól a fel­nőttekig. — Valahogy úgy kezdő­dött az én zenei könyvtá­rosságom — meséli —, hogy óvodások jöttek óvó nénik­kel zenét hallgatni. Gondol­tam, felteszem Prokofjev Péter és a farkas című gyö­nyörűséges művét, amelynek meseszövegét Bulla Elma mondja. Legközelebb, ami­kor újra ezt kérték, egy-egy részletét a mesének már el is játszottuk, lépegettünk, mint a vadászok, elfogtuk a farkast. .. Utána Kodály Háry Jánosa következett. Aztán az általános iskolá­soknak is tartottam rend­hagyó órákat, majd a közép- iskolásoknak. Egész kis re­pertoárt alakítottam ki, a felső tagozatosok például a magyar opera kialakulásával ismerkedtek, és Erkel szü­lővárosa lévén: Erkel Ferenc életútjával. Újabban azt ter­vezzük, hogy az élő zenét is behozzuk a könyvtár falai közé, decemberben pedig. Szokolgy Sándorrá! szeret­nénk találkozni... Sokan tudják, hogy a je­les zenei könyvtáros 15 éve az Országos Filharmónia operai és hangversenyéneke­si minősítését bírja, rend­szeresen fellép orgona hang­versenyeken, tíz éve az ifjú zenebarátok hangversenye­in. — Minden hangverseny él­mény, öe különösen az volt most tavasszal a békéscsabai nagy temp lomban, am ikor Mendelssohn Motettáját énekeltük — többek között — Csafvlek Etelkával. Hogy mire készülök? Ismeretter­jesztő zenei előadásokra a TIT szervezésében, és a csü­törtöki, gyulai jótékony cé­lú hangversenyre, a belvá­rosi templomban. A tiszta bevételt a rendezők az 1849- es emlékmű felállítására for­dítják. Ha a Bé­kés Megyei Levéltár­ban őrzött történeti értékű ira­tokat lapjá­val sorba raknánk, legalább öt kilométert kellene megtennünk az elejétől a végéig. Dr. Erdész Ádám ott­honosan mozog e tengernyi dokumentum, irat között, hi­szen 1980 óta dolgozik a le­véltár szakalkalmazottja­ként. — Az iratok tartalmi fag­gatása, s a publikálás a fel­adatom — avat munkája rejtelmeibe. — Mindezek mellett úgy kell rendeznünk az anyagot, hogy darabjai bárkinek hozzáférhetőek le­gyenek. Mint szavaiból kitűnik, korántsem öncélú a munka, amelyet hivatásául válasz­tott, s itt nemcsak a rend­szeres publikálásra gondo­lok. — A levéltár a tudomá­nyos munka mellett több formában próbál közműve­lődési feladatainak is ele­get tenni. E célt szolgálja kiállításunk, melyhez kérés­re szakszerű vezetést is biz­tosa'tunk. Gimnazistáknak magam is tartottam már le­véltári órákat, s kiadványa­ink között is több szolgált közművelődési célokat. Ter­mészetesen e két tevékeny­ség között meg kell találni a helyes arányokat... Ahogy az intézmény s az itt dolgozók munkájáról be­szélgetünk, elmondja azt is, hogy napjainkban egyre na­gyobb a múlt iránti érdek­lődés. Jól lemérhető ez azon, hogy nőtt a levéltár­ban a kutatási esetek szá­ma, és bővült a kutatók kö­re is. Dr. Erdész Ádámnak az igazi sikerélményt a mun­kája adja. Jelenleg nagy odaadással dolgozik egy vas­kos kéziraton, mely a Kner család levelezését mutatja majd be. Sok sikert kívá­nunk hozzá. Tapaszta­latból tu­dom, hogy az általános iskolában tanító ma­gyar szakos pedagógu­sok legin­kább attól óckodnak, ha egy-egy ünnepély lebonyolítására kérik fel őket. Túriné Ko­vács Márta, a Békéscsabai József Attila Általános Isko­la könyvtárosa azonban nagy szakértője az ilyesféle ren­dezvényeknek. — Gyerekkoromból isme­rős a kép — mondja —, hogy egy-egy ünnepély számunk­ra csak az ünneplő ruhát és a vigyázzban állást jelentet­te. Sokszor azt sem tudtuk, milyen ünnepre gyűltünk össze. Amikor Szombathe­lyen elvégeztem a könyvtár —magyar szakot, és ide ke­rültem Békéscsabára, sokat gondolkodtam ezen. Vajon mit lehetne tenni azért, hogy a mostani gyerekeknek, legalábbis az én iskolámban, emlékezetesebbé tegyem eze­ket a hagyományokat. És a megoldás nem is olyan ör- döngös. A műsor legyen di­namikus, érdekes, és ami a legfőbb: ne szokványos. Igaz, a rendezőnek rengeteg dol­got ad egy ilyen szervezés, de ha eredményes, az em­ber elfelejti a fáradtságot. Én is így vagyok ezzel. Nagy „Lapról — hangra” Hangos újság a fehér botos emberek számára A közelmúltban a Vakok világa arról adott hírt, hogy a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a ta­gok széles körű tájékoztatá­sa érdekében megindította, „Lapról hangra” címmel hangos újságját. Erről az érdekes, új szolgáltatásról Dombóvári Ferenc, a^ szö­vetség kulturális főelőadója a következőket mondotta: — örömmel tájékoztatom tagságunkat, hogy a Soros Alapítvány jóvoltából meg­indíthattuk hangos újságun­kat. Célunk, hogy azok szá­mára, akik látás útján kép­telenek az írott sajtó olva­sására, lehetőséget biztosít­sunk a gyors és sikeres tá­jékozódásra. Szeretnénk, ha a felolvasott írások nem sze­mélytelen, mintegy „hírügy­nökségek jelentik” típusú információk lennének, ha­nem emberi gondolatot, em­beri tartást közvetítenének. Válogatás és információto­vábbítás a feladatunk. Júli­us elején megjelent első számunkban Diumus Ma­gyar Nemzet-beli glosszáját ismertettük, válogattunk a Mozgó Világ és a Nők Lap­ja írásaiból. Belelapoztunk Lengyel József: Álmatlan éj­jelek című írásába, könyv* szemlénkben Moldova György: Bűn az élet című kötete szerepelt. Felolvastuk az Élet és Tudomány: Tér­kép a fejünkben című ta­nulmányát. — Milyen időközönként jelentkezik a hangos újság? — Kéthetenként és alkal­manként 2, egyenként 60 perces kazettát visz el a posta tagtársainknak. Előfi­zetőink gyűjtését már ko­rábban megkezdtük, és a VGYOSZ megyei szerveze­teinek segítségével tovább folytatjuk. Aki most jelent­kezik, erre az évre három­száz forintot kell küldjön cí­münkre, s ugyanilyen ösz- szeget fizet a teljes 1989-es esztendőre is. Aki csak ja­nuárban jelentkezik, annak hatszáz forintot kell fizetnie a jövő évre. A befizetési csekkek a megyei szerveze­teknél igényelhetők. Mind­ezekhez még azt szeretném hozzátenni: kérjük tagtár­sainkat két számnál, azaz 2-2 kazettánál többet ne tartsanak maguknál. Tehát az idei első két szám meg­hallgatása - után küldjék vissza stúdiónk címére a ka­zettákat, hogy* azokat mi­előbb ismét felhasználhas­suk. — Mit tartalmaznak majd a következő számok, és kik vesznek részt készítésében? — Legközelebb a hazai hitéletről, a Bős—Nagyma­ros vízlépcsőről, oktatási helyzetünkről, szovjet gaz­dasági kísérletekről, tudo­mányos újdonságokról, a ká­bítószercsempészek elleni hajszáról szólunk. A továb­biakban a „Tüntetés kerin- gőre”, a „Hála” Élet és Iro­dalom-beli cikkeket, Karin­thy Ferenc: „A skizofré- mia” című Új Tükör-beli el­beszélését és Fekete Sándor véleményét visszük hang­szalagra. A felelős kiadó szövetségünk főtitkára, Er- hardtné dr. Molnár Katalin. A válogatás, felolvasás, sok­szorosítás munkájában dön­tő részt vállalnak a stúdió munkatársai: Pállfy László- né stúdióvezető, Szabó Már­ta, Auerweck Imre, Aldobói Kati, Baranyi Lajos felolva­sók. Befejezésül elmondhatom azt, hogy rövidesen felvesz- szük a kapcsolatot a me­gyei könyvtárakkal, nekik is küldünk kazettákat, hogy a „Lapról hangra” programjai minél szélesebb rétegekhez jussanak el. — Nagy érdeklődéssel vá­rom a hangos újság egyes számait, és meggyőződésem, hogy ez a szolgáltatás épp­öröm számomra, ha kollé­gáimtól hallom, hogy a gye­rekekre egyszer sem kellett rászólni, annyira megragad­ta őket az előadás. Néhány év után azt is sikerült el­érnem, hogy a szereplés presztízzsé vált, míg régeb­ben szinte lasszóval kellett összefogdosni az előadó gye­rekeket. És ami mindennél többet jelent számomra, az az, hogy végre tudják, mit, miért és mikor ünnepiünk... Mondataiból tettrekészség sugárzik, még ilyenkor is, ha beszél róla. Nem csoda hát, hogy a környezete fel­figyelt rá, és felterjesztették a Szocialista Kultúráért ki­tüntetésre. Megkapta. A Szocia­lista Kultú­ráért kitün­tető jel­vényt a köz- művelő­désben dol­gozók, álta­lában nép­művelők, könyvtá­rosok, peda­gógusok kapják. Fodrászok ritkán ... Egyetért ezzel La­katos Károly, a Jókai Szín­ház fodrász- és maszkmeste­re, és hozzáteszi: — Egyébként sem tarto­zom azok közé, akik kitün­tetéseket szoktak kapni... Boldog vagyok, persze, s el­sősorban azért, mert a Gyu­lai Várszínház huszonötödik évadja alkalmából ért ez a megtiszteltetés. Békéscsabán a Jókai Színházban mégnem fordult elő, hogy ' műszaki­akra is gondoltak volna ilyen esetben. Tudja, kezdet­től örömmel csináltam végig a gyulai nyarakat. Ott lehe­tőségem nyílt az egész ma­gyar színésztársadalmat megismerni... Ma is kere­sem azt a színházi légkört, ami a 'hetvenes éveket jelle­mezte, amikor igazi csapat­munka folyt... A fodrász­nak az’ a dolga, hogy meg­valósítsa a jelmeztervező öt­leteit, s ebben a- színésznek — aki természetesen a leg­fontosabb ember a színház­ban —, partnernek kell len­ni, Csak így lehet rend, egyébként nem. — Huszonöt év Várszínház azt is jelenti, hogy szabad­sága sem sok lehetett... — Talán két-három hetem maradt, a nyarak nagyobb részét Gyulán töltöttem. Örülök, hogy nem hiába .. . (n—n—m—s) oly népszerű lesz, mint a korábban kibővített hangos könyvtár — jegyezte meg Varga Gáborné, a békéscsa­bai megyei könyvtár olva­sószolgálati osztályának ve­zetője. — Mi a magyar és a világirodalom közel há­romszáz 'gyöngyszemének kazettára vett változatával rendelkezünk, és ezeket a jövőben is szíves-örömest bocsátjuk az érdeklődők ren­delkezésére. De nemcsak a - hangos könyvtár egyes da­rabjait, magnókat is köl- csönzünk, sőt sor kerülhet könyvtárak közötti kölcsön­zésre is. Tervbe vettük, hogy a hangos könyvtár kataló­gusát szalagra rögzítjük, hogy látásproblémákkal küszködő látogatóink meg­hallgatva, a kínálatot —ma­guk döntsék el, mi érdekli őket a legjobban. Ezen túl­menően, ha a fehér botos emberek igénylik, meghatá­rozott napokon szívesen fog­lalkozunk velük egyénileg is. Bemutatjuk nekik lemez- gyűjteményünket, és ha ked­vük tartja, komoly és köny- nyűzenei felvételeikből egy kis házi koncertet rende­zünk számúkra. „Lapról hangra”, hangos könyvtár, magnókölcsönzés, zenehallgatás: bővült a va­kok és gyengénlátók számá­ra a szolgáltatások skálája. Már eddig is sokan éltek a lehetőséggel, reméljük szá­muk a jövőben Békés me­gyében is tovább emelkedik. M. I. Generál, Békéscsaba Munkahelyi művelődés Ha az ősközösségben valaki elejtett egy vadállatot, azt bizonyosan megosztotta társaival, de ugyan ki osztaná meg manapság, teszem azt, a lottófőnyereményét? S ha a középkorban egy céhlegény vándorútra indult, majdnem biztos, bárhová bekopogtathatott, a háziak jószívvel lát­ták el1 szállással, étellel-itallal. De kopogtassunk csak be ma valahová! Üdülőhelyeken, diákvárosokban olyan mé­regdrágák a kiadó szobák, hogy örülhetünk1, ha ennivaló­ra marad valami a zsebünkben. És akkor még nem be­széltünk arról, hogy a középkori céhlegények külföldön járva bizony elsősorban tanulni és tapasztalni akartak, nem úgy, mint a legtöbb mai turista ... Kukucska Mihállyal, a békéscsabai Generál Ipari Szol­gáltató Szövetkezet szövetkezeti bizottságának elnökével ilyen messziről kezdtük a beszélgetést, amelynek közép­pontjában a munkahelyük jelenlegi művelődési helyzete állt. Bizony sokat változott, és változik a világ napjaink- j ban. S ezzel együtt az emberek jelleme, igénye is erőtel­jesen formálódik. Talán a megváltozott ember a fő oka annak is, hogy az utóbbi időben, mint legtöbb munkahe­lyen, náluk sincs már túl nagy lelkesedés a közművelő- ; dósért... — A lelkesedéssel — mondta Kukucska Mihály — is elsősorban asz indulásnál van baj. Míg 1945-ben senkit sem kellett noszogatni, hogy építsük újjá Magyarországot, addig ma elég nehéz kipiszkálni az embereket a saját kis csigaházukból. Ha aztán már ott vannak — teszem azt, egy vetélkedőn —, akkor már van humor, megindul a kö­zeledés egymáshoz, jól érzik magukat és örülnek, hogy eljöttek... Szerencsére van egy terület, ahová minden előzetes felhajtás, vagy propaganda nélkül is roppant szí­vesen járnak el dolgozóink. jjs ez a sport. Van focicsapa­tunk, vannak teniszezőink, akik a házibajnokságoktól egé­szen az országos döntőkig el szoktak jutni. Uhrin Jenő főkönyvelő azzal egészítette ki az elmon­dottakat, hogy sajnos egyre kevesebb a munkahelyükön az a pénz, amit kultúrára és szociális ellátásra fordíthat­nak. Abból a körülbelül 900 forintból, amelyet fejenként e célra számítanák, elsősorban az étkezést kell megolda­niuk, ami végül is kultúra ide vagy oda, mégiscsak a leg­fontosabb az emberek számára. — Mindezek ellenére jó néhány hagyományt megőr­zött a szövetkezet — mondta megnyugtatásul Kukucska Mihály. — Ilyen a nőnap, a Télapó-ünnepély, vagy a csehszlovák és bolgár társszövetkezetekkel tartott kap­csolat, amelynek eredményeként nemcsak tapasztalat­cserére, de üdülési gondjaink megoldására is lehetőség nyílik. S talán ez is több a semminél... —ria— Két megyei iskolaszövetkezet az országos könyvterjesztési verseny legjobbjai között A Szövosz szövetkezetpoli­tikai és áfész-főosztálya, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Könyvértékesí­tő Vállalat az 1987/88-as tanévre másodszor hirdette meg az iskolaszövetkezeti könyvterjesztési versenyt, melynek az volt a célja, hogy összhangban az iskolai tanulmányi feladátokkal, szélesítse az olvasómozgal­mat a diákság körében. A verseny 1987. október 1- től 1988 április 30-ig tartott, amelynek során 28 általános iskolai és 9 középiskolai cso­port tevékenységét értékel­ték. A benevezett iskolaszö­vetkezetnek csaknem 7 ezer tagja van. akik összesen több mint 2,3 millió forint értékű könyvet adtak el. A könyvforgalom döntő há­nyada (62,8 százalék) szép­irodalmi és szakmai könyv volt. A könyveladás mellett az iskolaszövetkezetek ösz- szesen 464 olvasómozgalmi és irodalmi rendezvényt tar­tottak. Az általános iskolai kate­góriában első helyezett a ti- szaszalkai iskolaszövetkezeti csoport lett, míg a kilenc középiskolai csoport közül a békéscsabai Vásárhelyi Pál Ütépítési és Vízügyi Szakközépiskola iskolaszö­vetkezeti csoportja nyerte el a verseny első helyezést. A csabai középiskolások 114 ezer forint értékben vásá­roltak, illetve adtak el köny­vet és öt olvasómozgalmi, irodalmi rendezvényt tartot­tak. Második helyen a gyöngyösi 214. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, harmadik helyen a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kola iskolaszövetkezeti cso­portja végzett. (s—n) AZ IRODAGÉP ELEKTRONIKAI KISSZÖVETKEZET értesíti tisztelt Ügyfeleit, hogy címe megváltozott! ÚJ CÍMÜNK: BÉKÉSCSABA, SEBES GYÖRGY U. 1. Telefon változatlan: 25-800. Továbbra is várjuk megrendeléseiket irodagépeik javítására, Robotron írógépkazetták töltésére. Továbbá vállaljuk KODEX szövegszerkesztők, 1715 számítógépek, 6000-es írógépek beszerzését, beüzemelését és szervizellátását. Építkezők, figyelem! Értesítjük tisztelt vásárlóinkat, hogy a kisméretű tégla gyártását a battonyai téglagyár ismét megkezdte. Kisméretű tégla kapható a battonyai téglagyár telepén, I., II., III. osztályú minőségben. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, SZOMBATON IS! Telefon: Battonya 60. Építőipari Kisszövetkezet, Battonya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents