Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

1988. augusztus 3., szerda

És nem omlottak le a várfalak...

Görgey Gábor Szexbogyója a várszínházban

A bonyodalom az orvosi rendelőben kezdődik. Képünkön: Kabos László, Pálos Zsuzsa, Buss Gyula és Zana József Fotó: Béla Ottó

Az író, Görgey Gábor — 1975-ben már szerepelt, Törököt fogtunk című tragikus komédiájával a Gyulai Várszínházban — így ír új darabjáról a műsorfüzetben: „Milyen különös, most, tizenhárom év után, úgy találkozni ezekkel a falakkal, hogy ezúttal semmi más célja nincs az' ideköltöztetett produkciónak, mint a zavartalan, felszabadult szórakoztatás. Mindenfajta előkelős- ködő, álszent szégyenérzet és írói-színházi görcsök, komplexumok nélkül... A Szexbogyó egyértelmű bohózat, mindenekelőtt nevettetni kíván. Nincs benne semmiféle „mély” mondanivaló, az oly divatos „üzenetről” nem is beszélve, becsületszavamra nem üzenek benne semmit”.

Végül a szerző így szól a darab születéséről: „Dramaturg barátom elmesélte egy századvégi francia darab ötletét: valaki feltalál egy férfivadító pirulát, és a legjobb barátján, egy hűséges mintaférjen próbálja ki, milyen a hatása. Nem kellene ebből, kérdezte ö, bohózatot írni? De kellene, feleltem. Itt van.

Ha már a több mint húsz drámát maga mögött tudó. neves magyar szerző ily bátran kimondja, hogy belőle bizony most elemi erővel tört elő a „homo ludens”, a játékos ember, és nem kíván az elefántcsont toronyból semmit sem „üzenni” a kánikulai nyárban szórakozni kívánó nézőknek, akkor éjj is bátor leszek, tgérem, nem fogok esztétizálni, „olybá tűnőén” olyan gondolatokat keresni a bohózatban, amit ..gondolt a fene”, azaz az író, tehát arról írok, amit láttam. ami szórakoztatott, és ami két órára legalább feledtetni tudta velem tornyosuló gondjaimat.

Akkor hát lássuk a Szexbogyót, mitől volt vérbő bohózat. mitől volt jó az előadás a tavaszi fesztivál után négy hónappal is, mi volt az, ami pergővé, színessé, ellenállhatatlanná tette. Mert ugye. egy alapötlet még kevés az üdvösséghez. Am

Görgey Gábor úgy tudta a tévedéseken, elhallgatásokon, lódításokon alapuló cselekményt bonyolítani, hogy majd minden percre jutott valami előre ki nem számítható, vagy nem pont a vártnak megfelelően alakuló fordulat. csattanó.

A helyzetkomikumra épülő darab lényege, hogy egy hétköznapi, példás férj, a szexbogyó révén olyan dolgot mível egy hölggyel, amivel bosszúra ingerli a szarvakat nehezen tűrő amerikai férjet. S mert e példás férj nem szeretné, ha a felesége tudomást szerezne ártatlanul elkövetett botlásáról, minfé- le álságos dolgokba bocsátkozik barátja tanácsára. (A barátot, dr. Lavotta Jenő feltalálót Zana József alakítja szellemesen.) Látszatból bigámista, szatír, hősszerelmes lesz. tehát csupa olyan dolgot tesz, ami természetétől idegen. Olyan kisember a főszereplő, aki mindig pontosan fizette az adóját, látta el férji és honpolgári kötelességét, aki ártatlanul bízik csalfa barátjában is, s akivel éppen ezért könnyű kibabrálni.

Kabos László színművész ezt a kisembert látható élvezettel kelti életre, de ki is kacsint belőle. Érezteti, hogy nem is olyan nemszeretem dolog, ha bizsereg az ember háta, ha ifjú hölgy epekedik érte, s ha a komája kénytelen fizetni a luxusszállót. A* kisember kezdi élvezni a dolgot, rájön, nem is olyan rossz dolog egy kicsit csirkefogónak, egy kicsit nagyvonalú hódítónak, egy kicsit renitensnek lenni. Ezzel úgy hiszem, mindnyájan így vagyunk, és Görgey Gábor éppen azért tudott igazán szórakoztató lenni, mert nemcsak helyzetkomikumokra épített, de a figurákra is odafigyelt.

Mert mennyire ismerős, és olykor emberi Bigottné, a

marna (Vári Éva nagyszerű alakítása), számításait ügyesen végrehajtó Nana figurája. (Egyébként Görgey kitűnően él a „beszélő” nevekkel. (Kokott ez a lányka a javából) Rátonyi Hajnal játssza bájos daccal, a ma- ,ma pedig a lánykájából élő „madám”, és mégis ez a lányka megunja a szerepét, felborítja az egyezséget, szerelmes lesz a kisemberbe, dr. Forintos Ferencbe. Hogy az író nem felejtkezett meg a jellemekről, azt Mizsei Lajos — nem Lajosmizsei! — tengerészkapitány figurájánál is jól nyomon követhetjük. A széltoló gazember, aki a világ összes kikötőjében „megtette a magáét”, amint úgy hiszi, h<My apa lett, gyökeresen megváltoztatja erkölcsi nézeteit. Kispolgárabb lesz a kispolgárnál. (Buss Gyula játssza ellenállhatatlanul.)

De a darabban mindenki lázad és mást csinál, mint amit tőle megszoktak. Mr.

Jonathan Kozma (Berényi Ottó hangos-darabos alakítása) nem azon akar „búcsúzni”. aki elveinek megfelel. A doki felesége, Angéla, dacosságában megpróbálkozik — ha csak cukkolásból is — a kapott szereppel (Urban Erika alakítása). Szóval, majd mindenki másképpen és mást csinál, mint amit elvárnak tőle.

A Vidám Színpad jól ösz- szeszokott gárdája Pethes György rendező értő irányítása mellett remekelt. Pedig a magukkal hozott díszlet — Vogel Eric praktikus és ötletes munkája — nem nagyon fért el a várszínpadon. Lórán Lenke, aki Miss Gold- fingert alakította bájosan, gyakran a pincéből bújt elő, a portást játsszó Kása András pedig alig tudta beszu- szakolni magát a színfal mögé. Ennek ellenére a művészek ellenállhatatlan erővel játszottak, megengedve maguknak egy-egy „házi használatú” poént is. S mert igazi csapatmunkáról volt szó, álljon itt a siker többi résztvevőjének is a neve. A „gaz csábító” szerepében Verebéig Iváné, a hivatásos széplányt alakító Pálos Zsuzsáé, a kedélyeket már az induláskor felcsigázó Dzsupin Ibolyáé, a kotnyeles asszisztenst játszó Dévényi Cecíliáé, a „menetrendes” Komlós Andrásé, a „közeget” játszó Gyukár Tiboré, s a boy villanásnyi szerepében Salinger Gáboré.

Furcsa ilyet kijelenteni, de ebben a darabban éppen az tetszett, hogy az volt, aminek ígérte magát. Bohózat, hókusz-pókuszoktól mentes játék. A rendező nem játszatta be a várfalakat a szereplőkkel, mert a várszínpadon is úgy játszatni, mint otthon, a Vidám Színpadon. S ha már ezt szóvá teszem: bizonyára „magasabb művészi elvek alapján” ezért a nyereséges, felhőtlen színházi élményért majd elverik a port a Gyulai Várszínház vezetésén. De a 25 év történetét visszalapozva, megállapíthatjuk, hogy majd minden évben volt komédia. Ezek után vallom, a bohózatot is elbírja a várszínpad anélkül, hogy a falak összedőlnének. Mármint a kacagástól. Ez is kell, ilyen is kell, ettől még a Gyulai Várszínház teljesíteni tudja vállalt kötelezettségét.

B. S. E.

Mezöberény, Műszaki és Vasipari Szövetkezet

Munkahelyi művelődés

Amikor felhívtam a szövetkezetét, bizony tanácstalanok voltak a vonal végén, vajon ki is foglalkozik náluk a címben jelzett feladattal. Végül Krecsmárik Mártonnét ajánlották, aki a szövetkezet főkönyvelő-helyettese.

Találkozásunkkor kiderült, valóban jól ismeri a köz- művelődés gondjait, hiszen mint a Kossuth-könyvek bizományosa, és alkalmi műsorszervező, a lanyhuló érdeklődést közvetlenül tapasztalja.

— Szövetkezetünknél 203 dolgozó van, ebből mindössze 37 nem fizikai állományú. Az emberek egy része a szerszám-, a játék- és a fémbútorkészítő szakcsoportokban végez pluszmunkát, ha kell, a napi munkaidőn felül négy órát ráhajtanak még. Szerencsére van megrendelésünk. Függetlenül a jelenlegi helyzettől, úgy néz ki, hogy még a tervet is túlteljesítjük.

Nem sok rendezvényünk van. A hagyományos mérlegzáró vacsorát minden évben megrendezzük, de a Petőfi Művelődési Házban folyó TIT-előadásokra már nagyon nehéz évente csak egyszer is beszervezni a dolgozókat. Érthetőbbé válik mindez, ha hozzáteszem, hogy a fémtömegcikkgyártásban elsősorban asszonyok dolgoznak betanított munkásként, ha szükséges, három műszakban is. Azért a szakszervezet és a nőbizottság legalább a nőnapot, a gyereknapot és a Télapó-ünnepséget megrendezi minden évben.

Tanfolyami képzésre nálunk nincs szükség. Ha egy- egy speciális szakmai igény felmerül, akkor más szövetkezetekkel, vállalatokkal közösen , indítunk, mint legutóbb a targoncavezetőit.

— Biztos keveset fizetnek.

— A lakatosoknak nem, inkább a betanított munkásnőknek a fémtömegcikknél. Visszatérve a munkahelyi művelődéshez. Azért is nehéz a művelődési ház műsoraira szervezni, mert ott a háztartás, a kert mindenkinek. Legfeljebb egy-egy táncdalestre, vagy kabaréra hajlandók elmenni. A filmklubba már nem mennek el, mint korábban. Bár meg kell jegyeznem, a jegyek árai is alaposan megemelkedtek, s most már meggondolják az emberek, mire adnak ki.

Még leginkább — mert részletre lehet vásárolni — a könyvek iránt maradt meg az érdeklődés. A Művelt Nép könyveiből évente 90 ezer, a Kossuth-könyvekből 10 ezer forint értékben tudunk eladni. A legkeresettebbek a szakácskönyvek .. .

— És kik végzik a közművelődési, a társadalmi munkát főként?

— Kik, hát természetesen az asszonyok. De ez másutt

is így van. (bse)

n Dán Nyomdász Szakszervezet vendégei voltunk 2.

Dz „eziistkönyv” hatalma

Dániában a legmagasabb összegű tagdíjat a nyomdászszakszervezetben kell fizetni. Nem véletlenül, mint később megtudtuk, az egyik legnagyobb és legmodernebb lapnyomdában, a Berlings- ke Dagbladéban, hiszen a legtöbb juttatást is ők nyújtják a tagjaiknak.

Az előbb említett nyomdában két napilapot nyomnak: egy reggelit és egy délelőttit. A Berlingske Tiden- de és a BT című, konzervatív lapot. Korábban egy család tulajdonában volt, de a korszerűsítést nem tudták volna végrehajtani, ezért megvásárolta egy részvény- társaság 1982-ben. A modernizáció végrehajtása miatt — bár állami támogatásban nem részesülnek — a kormány elengedte számukra a fogyasztási adót. A két lapnál 320 újságíró dolgozik két szerkesztőségben, s van külföldi tudósítóhálózatuk is.

Korszerűsítés — elbocsájtások

A nyomda két helyen található, ám kábelekkel ösz- szje van kötve. A régi nyomda Pilestaedeben, az új Ave- dore Hóiméban. Az összesen 1490 dolgozót foglalkoztató társaság két lapját magasnyomással állítják elő, s a két nyomda kompjuterekkel

van összekötve. A film a régiben készül el, aztán hipp- hopp, beteszik egy gépbe, s a kész oldal egy perc alatt a húsz kilométerrel arrébb levő nyomdában van,, ahol kezdhetik a hetente hárommilliós példányszámban

megjelenő két lap nyomtatását.

A nyomdák korszerűsítése valóságos elemi csapást jelentett a nyomdászok számára — mondta a BT-klub idős elnöke, Erih Erihsen. A BT, azaz a Berlingske Ti- dende tagsága a modernizáció révén 10 év alatt 12 ezerről 2 és fél ezerre csökkent. A ßT-klubban külön tagdíjat kell fizetni a nyomdász- szakszervezeti tagdíjon felül. Mert a BT-klub (ami olyan, mint egy bizalmi testület) tárgyal közvetlenül a munkaadókkal, és külön támogatásokat is nyújt. Most ugyan a heti 36 órás munkaidőnél tartanak, de régebben volt ez jobb is. Sajnos, újabb elbocsátások előtt állnak. Ilyenkor először a nyugdíj előtt állókat kérdezik meg, s ha nem mennek, akkor azt küldik el, aki a legkevesebb ideje dolgozik a nyomdában. Ám éppen akkor folytak a tárgyalások, hogy megemelik a végkielégítés összegét, még dániai viszonylatban is igen magasra. (250 ezer dán koronára.)

Erih Erihsen már vezető volt, amikor 1977-ben 141

napos sztrájkot tartottak a nyomdászok Koppenhágában. Ilyenkor nem szabad segélyt nyújtani a sztrájko- lóknak. Ám a nyomdászok megtették, s ezért a munkaügyi bíróság a nyomdászszakszervezetet megbüntette. Ekkor 100 millió korona kölcsönt voltak kénytelenek felvenni, amit azóta visszafizettek és már tartalékot is képeztek. Hát ezért is a magas tagdíj ...

Carlsberg sör a nyomdában

Néhány villanás a BT-nél látottakból. Nincs papírhiány, mert -egyetlen- vállalat látja el őket. Nem kell raktározni a papírt, hiszen órára pontosan érkezik. A nyomdában a dolgozók mellett ott a finom Carlsberg sör, ám még spicces embert sem látni. Mindenkinek egységes a bére, heti 4400 korona. Az esti műszakban, a képernyős munkánál van még 360, illetve 480 korona pótlék. Ez a BT tagjainak a döntése, másutt nagyobb fizetési különbségek vannak. Azt is ők vívták ki, hogy amikor nincs tömegközlekedési eszköz a nyomdához, kilométerpénzt kapnak a dolgozók. A lapnál 6 szakEgyüttes erővel

Szovjet tudós a Mars-kutatásról

„A világűr kutatásában a Mars a legfontosabb feladatunk, és az a javaslatom, hogy ezt amerikai kollégáinkkal együtt oldjuk meg” — jelentette ki Roald Szag- gyejev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Világűrkutatási Intézetének igazgatója. Együttműködési javaslatát a szovjet—amerikai kerekasztal-megbeszélé- sen vetette fel.

— Valószínűleg óvatosan kell elkezdenünk, először egy automatikus, pilóta nélküli készüléket kell eljuttatnunk a Marsra. Ezután egy olyan eszközt kell együttesen kidolgoznunk, amely mintát tud gyűjteni a Mars felszínéről, és vissza is tudja juttatni a Földre — mondta a tudós. Az akadémikus egy „Marsjáró” megalkotását és fellövését javasolja, amely bonyolultabb lenne, mint amilyet az amerikaiak juttattak fel a Viking-program során.

— Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Marstól sok millió kilométer választ el minket, a rádiójelek is több perc alatt jutnak csak el oda, és hogy a „Mars-járónak” percenként több feladatot is meg kell oldania. Éppen ezért egy olyan mozgó berendezést kell konstruálnunk, amelyik önálló „szakértői rendszerrel”, mesterséges intelligenciával rendelkezik, hogy képes legyen egyedül is döntéseket hozni — hangsúlyozta.

1992-ben az amerikaiak, 1994-ben pedig a szovjetek lőnek fel megfigyelő berendezést Mars körüli pályára. Szaggyejev akadémikus véleménye szerint ez a két program kölcsönösen kiegészítheti egymást, feladataikat lehetne koordinálni. Az együttműködés olcsóbb is, hatékonyabb is. (APN—MTI —Press)

szervezethez tartoznak a dolgozók. de a BT-klub ösz- szefogja őket. Innen is az erős szolidaritási érzés.

Még retorikát is tanulnak

És végül az oktatásról. Először a szakszervezetiről, majd a nyomdászképzésről. Az ELŐ, azaz a dán „SZOT” iskolája Helsingőrben van. Csodálatos képzőművészeti alkotások, mindenütt,. a teraszról átlátni Svédországba, no és minden olyan modern, mégis emberléptékű, hogy

Ilyen gépeken tanulnak a szakszervezet nyomdásziskolájában