Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

1988. augusztus 3., szerda

o

A sikersorozat derekán a Békéscsabai Szabadság Tsz

A megye társadalma és a fél ország ismeri Goron Józsefet, a Békéscsabai Szabadság Tsz elnökét, ö a jó gazdasági vezető hírében áll. Amikor 10 évvel ezelőtt a szövetkezet közössége elnökké választotta, az egyszámlán mínusz 33 millió forintot mutatott ki az év végi zárszámadás, aminek ma már csak az emléke él az emberekben. Ilyen hátránnyal rajtolt az új elnök és azok, akik vashittcl reménykedtek a sors jobbra fordításának hallatlan lehetőségében. A bizakodás, és a jól, az egyre jobban végzett munka meghozta a gyümölcsét, mivel a következő zárszámadáson 45 milliós javulásról tájékoztathatták a tagságot. Eltüntették a korábbi veszteséget, és még 12 millió forint nyereségről is beszélhettek. Óriási változás — így jellemezték a megújulást.

— Ebből a gazdaságból körülbelül ennyi nyereség aknázható ki a szigorodó közgazdasági feltételrendszer közepette — mondja Goron József, aki egy percig sem vindikálja magának a sikersorozat elmúlt tíz esztendejét. — Az elismerés azokat illeti, akik a 33 milliós veszteségtől nem ijedtek meg és velem maradtak, segítségemre voltak a sors megfordításában. Az én szerepem csak addig tartott, míg összeszedtem azokat a szakembereket, akik tudtak és akartak önállóan, felelősséget vállalva a szövetkezetért dolgozni. Történetesen itt azóta nem mínusz előjellel készítjük a gazdálkodásról szóló jelentéseket, hanem pluszokkal.

Senki se higgye, hogy ezek a pluszok az égből poty- tyantak a békéscsabai szövetkezetbe. Tíz év alatt csaknem 400 milliót fordítottak fejlesztésre. Mindjárt az első évben elkötelezték magukat a gabonaprogrammal. A négyszázmillió 60 százalékát erre az ágazatra költötték. Gabonatárolójukat a fél ország mezőgazda- sági szakemberei megcsodálták. ötletes a műszaki megoldás, itt a szövetkezetben találták ki egy, az itteni röghöz kötődő budapesti szakemberrel. Az olcsón felépített tárházat külföldi látogatók is megtekintették. Nemcsak ők. hanem Békéscsaba háztáji gazdái is elismerték és elismerik a módszerükkel tárolt takarmányok magas használati értékét.

Ebben a szövetkezetben évek óta racionális 1 tápanyag-gazdálkodást folytatnak. Talajaik 6-7 tonna búza és 10 tonna kukorica hektáronkénti megtermelésére képesek. Az ehhez szükséges tápanyagszintet nemcsak műtrágyával, hanem szerves trágyával is biztosítják. Az idén ebben a szövetkezetben egy deka szalmát sem égettek el. Begyűjtötték a termést, amire nincs szüksége a szövetkezetnek, adják a háztájiba, ahonnan istállótrágya formájában visszakapják.

Valószínű ezzel áll összefüggésben talajaik szárazságtűrésének növekedése. A humuszban gazdag táblák jobban kötik a vizet, mint a soványabb földek. A kukorica és a szója — az ország második legnagyobb 6zójás gazdasága a csabai Szabadság Tsz — már éppen hat hete dacol az aszállyal.

— Hej, ha jól megáznána, de úgy isten igazából, de megörülnék — mondja az elnök, aki már egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy nyugdíjba készül. Szeptemberben, a sikersorozat derekán átadja a „karmesteri pálcát” Bohus György elnökhelyettesnek. — Azt szeretném, ha terv- szint körül alakulna a kukorica, a szója, a cukorrépa és még néhány őszi be- takarítású növény hozama. Hat hete esőnek mondható csapadékunk nem volt. Szenved minden a szárazságtól. A jövő év előkészítése is ember- és gépnyű- vő. Egy kiadós esőtől köny- nyebbé válna a munka, jobb lenne az emberek hangulata, szebbek lennének barázdáink, jobban elmunkáltak a tábláink.

— Hányadik éve tart a

szárazság?

— A hatodik évet járjuk. Kukoricáinkon mégsem ritka a három cső, a szója is kötne, ha kapna egy jó esőt, ha megszakadna végre a forróság.

Kémleljük az eget. Sehol egy kövér felhő. A barométer is szép időre jár, szerencse, hogy hajnalonként még bő a harmat.

— Milyen anyagi alapokon áll a szövetkezet? — kérdezem Bertáné dr. Szabó Mária főkönyvelőt.

— A búza árbevétele terv felettire sikerült. Az elszámolása is akadálymentesen bonyolódott. A váltókkal nem volt különösebb gondunk.

— Ezekről . úgy beszél, mintha már mindenen túljutottak volna.

— Túl vagyunk az elszámoláson, noha 500 tonna búzát adtunk el terven felül. Anyagi gondjainkat a napi bevételekből áthidaljuk, amíg a kukorica nem jön be — mondja némi magabiztossággal.

— Jó volt-e Goron Józseffel együtt dolgozni az elmúlt évtizedben?

— Határozottan állítom, hogy igen. Mi sokat beszélgettünk, vitatkoztunk, kerestük a jobbnál jobb megoldásokat, de harag és minden hátsó gondolat nélkül. A szövetkezet javát szerettük volna szolgálni. Igaz, néha a vita kemény volt. Szerencsére másnapra minalig tudtunk figyelni a működésről szóló előadásra, mert lekötötte figyelmünket a környezet. (Később pedig a svédasztal-rendszerű étkeztetés.)

Itt évente kurzusonként kétszáz tisztségviselőt képeznek, ami körülbelül 30 ezer ember oktatását jelenti éven-* te. A munkahelyi vagy ágazati szakszervezetek befizetik a meglehetősen magas tanfolyami díjat, illetve, aki nem dolgozik, az az LO-tól vagy a munkaadók szövetségétől kapja meg a tanfolyamhoz szükséges pénzt.

Felvételi - sorsolással

Az alapkurzusban a dán és nemzetközi munkásmozgalom történetével foglalkoznak, a saját ágazati szakszervezetük történetével együtt. De tanulnak beszédtechnikát, retorikát, a munkaadókkal folytatandó tár^ gyalásra is felkészítik őket. A másik kurzusban a környező társadalmat vizsgálják és a politikai szereplésre készítik fel a hallgatókat. S csak e két alapozó képzés után jöhet a szakosodás, ahol már 50-féle képzésből lehet választani. Van vezetőképzés, ezen belül még az interjúadást is gyakoroltatják. van üzemgazdasági csoport, ahol közgazdasági ismeréteket kapnak, a munkaerőpiac és annak törvényei alkotják a tananyagot a másikban, de lehet a munkahelyi közérzettel és környezettel is foglalkozni. A lényeg: nagyon felkészültnek kell lenni egy dán szak- szervezeti tisztségviselőnek.

s ezt igen komolyan is veszik.

S hogy kik kerülhetnek pozícióba? Arról a választási rendszer gondoskodik. Egy évben a nyomdász szakszervezet háromszor tart közgyűlést, amelyen minden tagnak szavazati és szólásjoga van. Ha a választás első fordulója nem hoz eredményt, a lakásra küldik ki a szavazócédulákat, s ennél titkosabban már nem is lehet szavazni. De erre ritkán kerül sor, mert igyekeznek megfelelő kádereket kiválasztani a jelöléskor.

Végül néhány szóban a nyomdászképzésről. Jártunk az LO nyomdászképzőjében. A koppenhágai iskolában nyomdászt, litográfust,

könyvkötőket és fényképészeket képeknek. Négyéves a képzés, az oktatást 20 közismereti tárgyat és 65 szakmai tárgyat tanító tanár végzi. Az első év úgynevezett „kiválasztó”, az alkalmasságot ilyenkor térképezik fel, illetve azt is, melyik szakághoz vonzódik a legjobban a tanuló. Másodiktól szakosodnak, e ekkor már háromszor 10 hét az iskolai képzés, a többi az üzemben folyik. „Fizetést” is kapnak a tanulók. Az első évben heti 1200 koronát, aztán 1900-at. Az átképzésben részt vevő felnőtt pedig a teljes fizetését megkapja. A tanuló maga keresi meg a gyakorlati képzés- és álláshelyét. Az iskolában a legkorszerűbb gépeken tanulnak a szakmunkásjelöltek, de termelést nem végezhetnek, hogy ne konkuráljanak a nyomdákkal.

A felvételi alapelve igen szokatlan. A nyomdatulajdonosok gyermekei elsőbbA sok munka mellett azért ellátogattunk a helsingőri várba is. hogy felidézzük Hamlet szellemét...

den letisztult, és akinek igazat kellett adni a józan ész szerint, az másnap meg is kapta: csináljátok. És csináltuk a dolgunkat. Goron elvtárs jó vitapartner volt. Hagyta, hogy mondjuk el, fejtsük ki véleményünket. Azután másnap megszületett a döntés, de volt úgy, hogy mi változtattunk álláspontot. Meggyőződésem, hogy ez a demokratikus légkör emelt fel bennünket oda, ahová a Békéscsabai Szabadság Tsz az elmúlt tíz esztendőben jutott.

— Hogyan tovább a kibontakozás útján? — kérdezem Bohus Györgyöt.

— Az a kérdés, hogy a felsőbb szervek mit várnak a mezőgazdaságtól? Mit termeljünk: búzát, kukoricát, szóját, cukorrépát vagy valami mást? Mi a gabonaprogrammal jegyeztük el magunkat. Termelünk még szóját, cukorrépát, vetőmagot, a háztáji földön integráljuk a zöldség termesztését. Sertéstenyésztéssel is foglalkozunk. Az idén fejezzük be a szakosított telep termelést bővítő rekonstrukcióját. A 360 koca helyett 800-at tartunk majd. Segítjük a tagok jószágtartását is. Erre álltunk be. Ezeknek a tevékenységeknek a hatékonyságán szeretnénk javítani, hogy anyagi pozíciónkat a jövőben is megőrizzük.

Ahhoz, hogy a termelés szerkezetén változtassunk, ismernünk kellene a szabályozókat meg a piacot. De ezekről ma még vajmi keveset tudunk. Emiatt döntésképtelenek vagyunk, illetve a régi, a megszokott mellé állunk, pedig szívesen változtatnánk, ha tudnánk utat választani. Ehhez azonban ma még hiányzik egy fix pont, egy több évre szóló biztonságérzet. Erre nagyon nagy szükség lenne, mert mi ősszel vetünk és a következő nyáron aratunk. A két munka közötti tíz hónapban sok minden változott eddig a mi rovásunkra, ami megingatta az emberek bizalmát, termelési kedvét. Várjuk és reménykedünk a változásokban, a munka, az eredményes munka becsületének megteremtésében.

Dupsi Károly

séget élveznek. Aztán — I mert mindig túljelentkezés I van — sorsolással döntenek I a bekerülésről, mivel felivé- I teli nincs. Igaz, az első, ala- | pozó év után a lemorzsoló- I dás eléri a 25 százalékot is. I * * *

Lapozgatom a jegyzetei- I met. s kiderül, még egyszer I ennyi irnivaló is akad az I egyhetes látogatásról. De I mint a bekezdésben is jeleztem, az ország tájairól, építészetéről, szokásairól most nem áll módomban írni. Befejezésül csak egy apró történetet elevenítek fel, amikor Mogens Hói, az egyik koppenhágai szakszervezeti tisztségviselő otthonában jártunk. A kertvárosi „házikóban” a talpraesett I háziasszony uborkát, paradi- I csomot termeszt, de mindezt I olyan ügyes bájjal, mintha dísznövények fonnák be az üvegezett teraszt, A lakásban minden a praktikumot, a kényelmet szolgálja. S a konyha? A delegáció nőtag- . jai órákat töltöttek el benne. Minden gépesítve, s emellett a tetőtől talpig faborítású helyiség még tágas borospincéül is szolgál. Hja kérem, a ház gazdája előre gyártott elemekből ügyes- kedte ki. S ami még nekünk, nőknek nagyon tetszett: a férfi főz, szolgálja ki a vendégeket, s még a' vendég kedvéért sem szegte meg a ház asszonya ezt a szabályt, önkiszolgáló rendszerben oldják meg a vendéglátást. Ügyes és praktikus. S mtvel ehhez nem kell pénz, ezt nálunk is bevezethetnénk . ..

(Vége)

B. Sajti Emese

Hol tart

a műanyagkutatás?

Évente száz, vagy még annál is több kutatási téma a műanyagok köréből, mű- anyaggyártók, alapanyagelőállítók és -felhasználók részére. A megbízók: tekintélyes nagyvállalatok, olyanok, mint a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK), a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK), a Nitrokémia Ipartelepek, a Hungária Vegyiművek, a Magyar Viscosagyár, de mellettük kisszövetkezetek is, valamint az OMFB és az Ipari Minisztérium is említhető. Évente 260-270 millió forintos forgalom, amelyből 10-14 százalék az intézet nyeresége, amely 1968 óta önfenntartó vállalatként működik, pedig nevében és funkciójában is a kutatás a döntő. A hazai műanyagkutatás majd negyvenéves tudományos műhelyéről, a Mű- anyagipari Kutató Intézetről van szó.

Az intézet, amelynek tevékenysége az alapkutatástól, a szintézistől az alkalmazástechnikáig, a feldolgozás-technikáig terjed, jelentős helyet foglal el a tudományos és gazdasági életben. Ezért is kérdeztük meg dr. Doubravszky Sándort, a Müki igazgatóját, hol tart a hazai műanyagkutatás?

— Magyarországon, egykét elméleti témától eltekintve, követő kutatás folyik. Ilyen minőségben a hazai műanyagkutatás nem áll rosszul. Ha vannak is, márpedig vannak, eredeti vegyipari technológiáink, nincs hozzá megfelelő vegyipari gépgyártásunk. Érthető ezért, hogy a hazai vállalatok is komplett kémiai technológiákat vásárolnak külföldről, mert ehhez berendezést is kapnak.

— Akkor mire jó a mi műanyagkutatásunk?

— A magyar műanyagipar igényeit — úgy vélem — jól ki tudjuk elégíteni. Márpedig ez az ipar nem fejletlen, sőt például a TVK-ban. a BVK-ban világszínvonalú eljárások vannak. Bekapcsolódunk a vállalati fejlesztésekbe. optimális esetben már a külföldi cégek ajánlatainak elbírálásánál, a vállalati döntés előtt vizsgálhatjuk a feldolgozás, az alkalmazás lehetséges hazai módját. Máskor a már megvásárolt technológia, licenc. know-how hazai adaptációját bízzák kutatóinkra. Foglalkozunk a gyártandó termék hatékony hazai feldolgozási területeinek felkutatásával, az import alapanyagok hazai helyettesítésével.

— A Mükiben, az önök intézetében jelentős alapkutatások is folynak. Milyen területeken?

— Igen fontos és eredményes az intézet korábbi igazgatója. Hardy Gyula akadémikus, egyetemi tanár által vezetett folyadékkristálykutatás. De említhetem a sugárkémia területén elért elméleti és gyakorlati eredményeinket. Ennek ellenére az alkalmazott kutatás a hangsúlyosabb. S a lehetőségeink olyanok, hogy az alkalmazott kutatás hozza — mintegy mellékesen — az elméleti eredményeket. S talán ez nem is baj.

A tudomány és ipar együttműködését szemléltetően példázza az a téma, amelyben két üzem és két kutatóintézet is érdekelt. Az együttműködés során a műanyag szűrőmembránok hazai előállítása, fejlesztése a cél. A mikroelektronikától az élelmiszeriparig számos területen igény van a nagy tisztaságú anyagok nyerésére, az egyes anyagok elválasztására. Az élelmiszer- iparban — például a gyümölcslevek, pürék, koncent- rátumok készítésénél — a korábbi főzési, sűrítési módszer helyett a vizet műanyag szűrőkkel választják el. Használható a műanyag szűrőmembrán — és ez környezetvédelmi szempontból is fontos — a szennyvizek tisztítására, az erőművek vizének só- és ionmentesítéséce. A membránszűrők használatában érdekelt lehet a gyógyszeripar, a sör-, a bőrgyártás is.

— Az intézet számára ez

többéves kutatási program — mondja dr. Kovács Gábor osztályvezető —, mert

egy-egy mebrán csak egy területre alkalmas; má^mása követelmény hatásfokban, áteresztőképességben például savas közegben, magas hőfokon vagy egyéb körülmények között.

Rövidesen elkezdődik a Borsodi Vegyi Kombinátban a poliuretán egyik alapanyagának, az izocianátnak a hazai gyártása. A poliuretán a legkorszerűbb anyag, piaca évről évre növekszik, alkalmazása igen széles körű. A poliuretánhabot — he- verők, fotelek, ülések készítésére — használja a kárpitosipar, a járműipar, az építőiparban pedig a kemény poliuretánt a szigeteléseknél alkalmazzák. Széles körű a felhasználás a cipőiparban (talpak, sportcipők gyártásánál) mind ez idáig import anyagokból. Ugyancsak importot helyettesíthet a magyar poliuretán a lakk- és festékiparban. De lehet ebből a műanyagból gépipari' alkatrészeket, gépjárművekhez karosszériaelemeket (lökhárítót, stb.) készíteni.

A világon sok mindent csináltak. csinálnak poliuretán- ból. Nálunk nagyon keveset. Az iparnak óriási a fogadóképessége, ezért intézetünk keresi az alkalmazási lehetőségeket. Késztermékeket, rendszereket, alapanyagokat vizsgálunk, minősítünk. 1989-ben a BVK-ban beindul az izocianátüzem. A technológia továbbfejlesztésével, az alapanyag más anyagokkal való kombinálásával, új felhasználási lehetőségek keresésével már most foglalkozik az intézet.

— Legnagyobb partnerünkkel, a TVK-val évtizedes a kapcsolatunk — folytatja Balajthy Zoltán tudományos főmunkatárs. — Két éve indított második polietiléngyáruk és a most1 tervezett harmadik beruházásához is kértek tőlünk segítséget.

— A Tiszai Vegyi Kombinát nagyon korszerű amerikai—olasz technológiát vásárolt polipropiléngyártáshoz. A polipropilén tömegműanyag, igen sokféle felhasználási lehetősége van. Magyarországon az ipar évente hétezer' tonna műszaki műanyagot használ fel, amelynek legnagyobb részét külföldről szerezzük be. (Igen drága anyagokról van szó, kilónként 3-12 dollár között mozog az áruk.) A TVK új technológiával gyártott polipropilénje műszaki felhasználásra is alkalmas. Intézetünk részt vesz a technológia adaptációjában, a termék vizsgálatában, a referenciaanyagok üzemi fel- dolgozási próbáin. Most pedig a piacot készítjük elő, a felhasználók igényeinek felmérésével, ajánlatok készítésével.

Különösen fontos a kutatói segítség, amikor olyan gyár rendezkedik be műanyag- gyártásra, amelyik korábban ezzel nem foglalkozott. ^ A Dunai Kőolajipari Vállalat (DKV) kapcsolatba lépett az olasz Montedison céggel, ahová most benzolt szállít. Ezért az olasz cég. sztirollá feldolgozott anyaggal fizet, és felépít Magyarországon egy polimerizáló üzemet, amelyben habosított és ütésálló polisztirolt gyártanak majd. A későbbiekben közös vállalatként létrehoznak egy benzolfeldolgozó monomer üzemet a DKV-nál. Ez a téma is 2-3 éves feladatot’ ró a kutatóintézetre az üzemi feldolgozási próbáktól az alapanyag kipróbálásán keresztül a késztermék vizsgálatáig. Az ipar még a tervezésnél, a beruházás előkészítésénél tart, a kutatás már a felhasználói kör keresésénél.

Kádár Márta