Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

1988. augusztus 3., szerda NÉPÚJSÁG Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnö­ke kedden a Parlamentben fogadta Jim Hoagland-et és Mi­chael Dobbs-t, a Washington Post című lap vezető munka­társait. Válaszolt az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásának tapasztalatai, társadalmi-gazdasági fejlődé­sünk irányai, s a nemzetközi kapcsolatok alakításáról vallott felfogásunk iránt érdeklődő kérdéseikre A nagyvilág hírei # VÉGET ÉRT A GENFI KONZULTÁCIÓ Genfben kedden délután befejeződtek a kétnapos szovjet—amerikai konzultá­ciók a közel-keleti térség helyzetével összefüggő kér­désekről. A megbeszélések­ről részleteket nem hoztak nyilvánosságra. • MITŐL FÜGG A TÜZSZÜNET? Az öböl menti tűzszünet életbe lépésének napja nem csupán Irántól vagy Iraktól függ — jelentette ki hétfőn Pérez de Cuellar. Az ENSZ- főtitkár, aki a két ország külügyminiszterével kijlön- külön tárgyal, hangsúlyozta: az életbe lépés napjának, az úgynevezett „D-napnak” a bejelentése előtt a térségben tartózkodó ENSZ-katonai szakértők előterjesztik aján­lásaikat. A jelentést megvi­tatják a Biztonsági Tanács tagjai, s az ajánlásokról ki­kérik Irak és Irán vélemé­nyét. Ezután az ENSZ azok­kal az országokkal lép érint­kezésbe, amelyek jelezték, hogy hajlandók megfigyelő­ket küldeni a térségbe a tervezett tűzszünet ellenőr­zésére. Miután mindez meg­történt — mondotta a főtit­kár — bejelentik a tűzszü­net kikiáltásának napját. • A TÖRÖK KÜLÜGYMINISZTER ALBÁNIÁBAN Mesut Yilmaz török kül­ügyminiszter kedden meg­kezdte Tiranában tárgyalá­sait albán vendéglátójával. Reis Malile külügyminiszter­rel — jelentette az ATA al­bán hírügynökség. Személyé­ben első alkalommal keresi fel a török külügyek irányí­tója a szomszédos országot. A külügyminiszterek a két ország kapcsolatainak javí­tásáról, a balkáni országok együttműködésének és biz­tonságának elmélyítéséről tárgyaltak az albán hírügy­nökség által baráti légkörű­nek jellemzett találkozón. Hírügynökségek rámutat­nak arra, hogy Enver Hodzsa halála óta az albán vezetők igyekeznek enyhíteni az or­szág önkéntes elszigeteltsé­gét. Carlucci a szovjet hadsereg egységeivel ismerkedett Noha Frank Carlucci ame­rikai védelmi miniszter már nem először folytat hivata­los látogatást szovjet kollé­gájával, Dmitrij Jazov had­seregtábornokkal, és a Szov­jetunióban sem először jár, mostani látogatása mégis szenzációsnak nevezhető — állapította meg kedden reg­gel a szovjet tv 120 perc cí­mű műsorának vezetője. Carlucci, aki hétfőn ér­kezett Moszkvába, kedden reggel a Moszkva környéki Kubinka légitámaszpontra látogatott el. Itt egyebek kö­zött megtekintett egy MÍG— 29 mintájú, korszerű szovjet harci repülőgépet, amelynek pilótafülkéjébe is beléphe­tett. Sokatmondó adat: Car- luccinak mindössze hét percre volt szüksége ahhoz, hogy megismerkedjék a szovjet légierőnél rendszere­sített egyik korszerű bom­bázótípussal. Az egységben szolgálatot teljesítő pilóták ezután a magas rangú ven­dég tiszteletére bemutatót tartottak a repülés magas­iskolájából, előbb egyéni, majd kötelékben végrehaj­tott gyakorlatokkal. Ezt követően Carlucci a szovjet hadsereg egyik leg­jobb egységét, az ugyancsak Moszkva mellett levő ta- manszki gépesített lövész gárdahadosztályt kereste fel. A gárdahadosztályt még 1940-ben alapították. Nevét onnan kapta, hogy 1943-ban ez a hadosztály szabadította fel a tamanszki félszigetet. Itt Jazov hadseregtábornok személyesen mutatta be a hadosztály tisztjeit, katoná­it, fegyverzetét amerikai kol­légájának. A vendégnek módja volt megtekinteni egy harcászati gyakorlatot; előbb a tüzérség támogató tevé­kenységét. a harckocsik, páncélozott szállító harcjár­művek. a légi biztosítást adó harci helikopterek mozgását volt módja nyomon követni, majd a gyakorlat második felében egy deszantegység földre szállását követően a hadosztálynál rendszeresített valamennyi tűzfegyver össz­tüzét nézte végig. Az ameri­kai védelmi miniszter felka­paszkodott egy T—72-es mintájú harckocsira, Jazov honvédelmi miniszter pedig ismertette vele a jármű mű­szaki-harci tulajdonságait. — Mi az, amit még látni szeretne? — kérdezte vendé­gét Jazov hadseregtábornok. — Egy laktanyát — hang­zott a válasz. így Carlucci és kísérete megtekinthette a hadosztály egyik körletét. Az amerikai vendégek ily mó­don valóban betekintést nyerhettek a hadosztály mindennapi életébe. Szovjet tankot tanulmányoz az amerikai védelmi miniszter 111 ÉVES MATRON A Nagy-Britannia legidősebb állampolgára hétfőn ünne­pelte 111. születésnapját. Charlotte Hughes 1877-ben született, abban az évben, amikor India császárnőjévé koronázták Viktória király­nőt, amikor Edison felfedez­te a fonográfot, és amikor először szólaltak meg tele­fonok a világon. Az idős hölgyet tavaly a New York-i Waldorf Asto­riában köszöntötték. Egy év­vel korábban — életében először — repülőgépre ült (mindjárt Concordra). Az idén Rómába szeretett vol­na ellátogatni a pápához, de mivel az utat túl fárasztó­nak ítélte meg, úgy dön­tött, hogy csendben, szűk családi körben ünnepel. ÉREMGYÜJTEMÉNY A világ legnagyobb érem- gyűjteményét Jan Olav Aamlid norvég gyűjtő vásá­rolta meg Londonban egy magát megnevezni nem kí­vánó személytől. A 100 ezer darab skandináv pénzérmé­ből álló kollekcióért 18 mil­lió dollárt fizetett. A skan­dináv fizetőeszközök a má­sodik világháborút követő­en kerültek Angliába, s a hadikölcsön visszafizetése­ként átutalt összeg egy ré­szét képezték. Ezentúl Osló­ban, a második legnagyobb norvég bank páncélszekré­nyeiben őrzik őket. UTAS-E A HALOTT? Vajon utas-e a halott utas? ötven dollár bírságot kellett fi­zetnie egy halottszállító kocsi vezetőjének, mert jármüvével a kaliforniai Santa Ana nevű vá-- ros közelében az autópályának abban a sávjában haladt, amely a csúcsforgalom idején a több utast szállító gépkocsiknak és autóbuszoknak van fenntartva. Az esettel foglalkozó bíró hosz- szas mérlegelés után úgy dön­tött, hogy az elhunyt a törvény értelmében mégsem tekinthető utasnak. Robert Hanshew, a halottszállító hiába hajtogatta, hogy nagyon sietett. Két évvel korábban viszont egy kismama javára született döntés hasonló esetben: a szive alatt fejlődő csecsemő a bíróság szerint már utasnak tekinthető. SZÁLLODABŐVÍTÉS Megduplázzák a moszkvai szállodák kapacitását a kö­vetkező hat évben. Szovjet és külföldi cégek 1994-ig 26 új hotelt építenek, és to­vábbi hat létesül az Intu- riszt szállodahálózat bővíté­sére. A legnagyobb, 10 ezer ágyas szálló a tervek sze­rint az Izmail park közelé­ben áll majd. A főváros központjában létesítendő hotelek felépítésére ameri­kai, brit és finn cégek tet­tek ajánlatot. Másfél éves fogság után szabadon engedtek egy elrabolt kisfiút Olaszországban Egy másfél éve húzódó, kilá­tástalannak tűnt gyermekrablá- si ügy zárult le végre kedden Olaszországban: a most nyolc­éves Marco Fiorát, akit 1987. március 2-án raboltak el is­meretlen tettesek Torinóban, fogva tartói szabadon enged­ték. A csendőrök Calabria dél­olasz tartományban, Ciminna város közelében találtak rá a lerongyolódott ruházatú, elcsi­gázott gyermekre. A rablók magas összegű vált­ságdíjat követeltek a szülőktől, s annak első, 25 millió lírás részletét Marco apja december­ben ki is fizette a bűnözők­nek. Üjabb részleteket azonban már nem állt módjában átad­ni az ismeretlen zsarolóknak. Marco Fiorót a csendőrök meglehetősen rossz állapotban találták: ugyanazok a ruhák voltak rajta, mint elrablásakor (egyszer sem mosták ki azo­kat), s a fiú csuklóján bilincs és kötél nyomai láthatók. A keddi híradások műsoride­jük legnagyobb részét a Marco Fiora szabadon engedéséről szóló tudósításoknak szentelték, a torinói közigazgatási vezetés és maga Cossiga köztársasági elnök táviratban fejezte ki örömét a családnak. DEH SPIEGEL „Strichelés, alvás, szálloda — nincs többé” (Rövidítve) Brigitte és Martin június közepéig egy hamburgi szállodai szobában lakott a Hansa téren, a St. Georg városrész közepén, a vörös lámpás negyedben. A lány 25, a fiú 23 éves, és évek óta mindkettő rabja a kábító­szernek. A beszélgetés időpontjáig naponta 600, havonta 18 ezer márkát költöttek heroinra. A pénzt utcai prostitú­ció, lopás és üzletelés útján szerezték meg. Most el­vonókúrán vannak. (Rövidítések: Spiegel = SP, Bri­gitte = B, Martin = M.) SP: Brigitte és Martin, ti kábítószerélvezők vagytok mindketten. Mikor adtátok be magatoknak az utolsó ada­got? B: Hat órával ezelőtt. SP: Most déli 12 óra van. Éreztek-e már elvonási tüne­teket? M: Még nem. B: Nos, hát nálam ezek lassan jelentkeznek. SP: Van még pénzetek heroinra? M: Annyi van, hogy egy adagra jut belőle mindkettőnk­nek. Ha tehát elég a pénzünk, mindig megpróbálunk tar­talékolni egy szükségkészletet. , SP: Mennyire van naponta szükségetek? B: Nos, nekem ma legalább egy grammra, amelyet 3-4 adagra osztok fel. M: Én szintén. SP: Munkanélküliek vagytok, sosem tanultatok és ha­vonta 700 márka szociális segélyt kaptok. Miből fedezitek szenvedélyeteket? Bűncselekményekből? M: Fél évvel ezelőtt még lopni jártam. De felhagytam ezzel, mert nagyon gyakran elkaptak, és most csak próba­időre engedtek szabadon. Állatian félek attól, hogy ismét pácba kerülök. Ügy hiszem, felkötném magam. SP: Hol loptál? M: Főként az élelmiszerüzletekben. Bementem, a sze­szesitalokat a kabátom alá dugtam, és fizetés nélkül odébb- álltam ... B: Én a pályaudvari negyedbe járok strichelni. Persze a St. Georgra, az utcákon végig, és ha megáll egy autó, mo­solyogva odamegyek a vezetőhöz és 50 márkáért felkíná­lom magam. Vagy az autóban, vagy valamilyen olcsó szál­láshelyen csinálom. Többnyire csak derékig vetkőzöm le, és közlöm az illetővel, ha valóban érintkezni szeretne, ak­kor többet kell fizetnie, hogy így aztán több pénzem le­gyen. És ennek aztán olykor harag a vége. SP: Nem félsz az AIDS-től? B: Szörnyen, ezért is csinálom csak óvszerrel. Azaz van két vagy három partnerem, akik gumi nélkül akarják. De most már több mint két éve ismerem őket, és velük ko- ton nélkül is érintkezem. Már néhányszor megvizsgáltat­tam magam AIDS-re. A férfiak is, de nem volt semmi. Csakugyan semmi. SP: Mikor volt az utolsó teszt? B: A múlt hónapban. SP: Mindig új fecskendőt használsz, vagy szükség esetén egy régit? B: Állandóan egyet és csak egyszeri alkalomra. SP: Honnan szerzed be? B: Az injekciós tűket meg lehet venni a gyógyszertár­ban. öt márkáért 10 inzulinfecskendőt kapunk. Ezenkívül a régieket a St. Georgon levő drogtanácsadóba el lehet vinni és újakra becserélni. De én nem járok oda, mert fé­lek attól, hogy jegyzékbe vesznek. SP: Elég pénzt kapsz naponta? B: Olykor nem. Mert egyre kisebb a kereslet a strichen, a sok férfinak pedig páni félelme van az AIDS-től. Rá­adásul akadnak olyan prostituáltak, akik ezt áron alul csi­nálják, és ezzel mások üzletét rontják. SP: És mi van akkor, ha a pénz a drogra nem elég? B: Akkor meglopom a partnereket, szeretkezés közben már ilyet is elkövettem. SP: És ha a férfiak észrevesznek valamit és feljelente­nek téged? B: Ó, ezek mái; előtte gyakran teljesen leisszák magu­kat. A múltkor az egyik totál részeg volt. Száz márkát fi­zetett és ruhástól feküdt le az ágyra. Ekkor az jutott az eszembe: nyúljak bele a Jeans-ing zsebébe, és csakugyan kivettem onnan valamilyen bankjegyet. .*. SP: Tudják a partnereid, hogy narkós vagy? B: Nem, nem tudják. Sokan megkérdezik, igaz-e, hogy sok lány fogyaszt kábítószert. Erre azt felelem: igen, fel­tételezem. De én nem. Mihelyt megmondanám a férfiak­nak, hogy heroint fecskendezek be magamnak, többé már nem jönnének el velem. SP: A karjaidon nem veszik ezt észre? B: Persze, hogy nem, mivel a karjaim nagyon tiszták, ugyanis az izomba szúrom a tűt. Ez nem hagy semmi nyo­mot. SP: Nem látszol valami egészségesnek. B: Egyre soványabb leszek... 167 centi magas vagyok, és most 42 kilót nyomok. SP: Semmit se esztek? B: Egyáltalán nincs pénzünk ennivalóra. Például 150 márkáért az ember kap egy fél gramm heroint. Ebből nem vesz el 10 márkát csak azért, hogy kajára vagy valami másra költse. Csakis arra a fél grammra gondol. M: Egyáltalán nincs étvágyad, ha drogon élsz. Legfeljebb napjában csak egyszer eszem valamit... Csaknem három éve annak, hogy szurkálom magam. Azóta csüngünk a tűn. De a hatás már korántsem a régi, nincs többé az a felfo­kozott érzésünk. SP: Hogyan képzelitek el további életeteket? B: Nem tudom. Arra gondolok, hátha csoda történik, és egyszer megtalálom az utat, hogy ebből a helyzetből ki­jussak. Vagy pedig a tű miatt feldobom a talpamat. M: Mindig arról álmodom, hogy abbahagyom, meg hogy terápiára járok és leszokom . .. SP: Abbahagynátok, ha lenne egy olyan pótszer, mint a Methadon, amelyhez hozzájuthatnátok? B: Azonnal. Mert a Methadon valóban segít... M: Ezt én is pártfogolom, főként azért, mert a barát­nőmnek nem kellene többé ezután „járkálnia”, hogy vala­mit kapjon, és én sem mennék el, hogy lopjak valahol... Fordította: Bukovinszky István A kábítószer egyik áldozata a frankfurti pályaudvar mos­dójában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents