Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

1988. augusztus 2., kedd o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Veszteséges fél év a Csabai Húskernél Hasznára lenni a családnak, a társadalomnak Harminc évvel ezelőtt Sze­gedről, a hepehupás szente­si úton át öreg teherautó érkezett Szarvasra, megrak­va bútorokkal, rajta a csa­lád: apa, anya és két gyer­mek. Ekkor telepedett a Körös-parti városba dr. Pos- gay Elemér kandidátus, tu­dományos kutató. Nyolc esztendeje él nyugdíjban, de nem nyugalomban. Milyen volt életútja, munkássága, amíg a Szabolcs-Szatmár megyei Űjfehértóról elju­tott a Körösök völgyébe? Erről szól írásunk. — Tessedik városa na­gyon ideális környezet tudo­mányos kutatásra. Gyorsan megszerettük a kanyargós Körössel, az arborétummal, a ligetekkel és az itt élő emberekkel együtt. Picit „haza” jöttem: Nyíregyhá­zán megismertem azoknak a szarvasi családoknak a le- származottait, akik részt vettek a város újratelepíté­sében. Gyakornokként a Mezőhegy esi Ménesbirtokon dolgoztam, sokat tanultam a rendkívül szigorú, de igaz­ságos és nagy tudású ma­jorgazdáktól, akiket szeret­tek, tiszteltek a munkások. Mosonmagyaróváron voltam tanársegéd, ott nősültem, a tudományos kutatást Szege­den kezdtem, majd Szarva­son folytattam-folytatom. Az ÖKI-ben most is tudomá­nyos tanácsadó vagyok, szí­vesen adom át tapasztalatai­mat a fiatalabb generáció­nak, s közben folytatom a nemesítést. A kandidátusi diplomát 1962-ben szerezte Posgay Elemér, a helyre vetett fű- szerpaprika termelési mód­szerének kidolgozásával. Az öntözés, a vízigény, a kü­lönböző növények öntözé­ses agrotechnikájának ki­dolgozásában ért el eredmé­nyeket, és vezette az öntözé­si főosztályt. Egyebek kö­zött új pritaminpaprikát és tarka babot nemesített. — Közéleti tevékenység? — Ajaj, az bőven akad — veszi át a szót a feleség, Sá­ra asszony. — Ha telefonon keresik a tanácstól, a nép­fronttól vagy más szervtől, veszi a kabátját, máris ro­han. Apánkat másképp már el sem tudjuk képzelni. Egyebek között elnöke a városszépítő bizottságnak, tagja a HNF elnökségének, a városi tanácsnak, a fej­lesztésellátási és az ügyren­di, valamint igazgatási bi­zottságnak. Fáradhatatlanul küzd a maradiság, az össze­fonódás ellen, a város építé­séért, szépítéséért, a kör­nyezet védelméért, a mű­emlékek, emlékhelyek, szob­rok, utcák, terek, temetők, templomok karbantartásá­ért, megóvásáért. — Azt szeretném, ha Szarvas méltó lenne múlt­jához, reménybeli jövőjé- hez. Tessedik gondolatait, munkásságát szeretnénk folytatni, arra nevelni a la­kosságot, hogy szeressék a rendet, a tisztaságot, a szé­pet. Ezért díjazzuk a leg­szebb házakat, utcákat, köz­terület gondozóit. Az épít­kezésnél, felújításnál segí­tünk a színek megválasztá­sában is, hogy a régi és az új harmonikus egységben legyen egymással. Én szerencsés embernek mondhatom magam: mint tudományos kutató bejár­tam a világot. A sok jó ta­pasztalatot Szarvason és környékén szeretném hasz­nosítani. Egyre többen kere­sik fel városunkat hazánk­ból és a nagyvilágból. Ha mindannyian összefogunk, az év minden szakában szép környezet várja a vendége­ket, valamennyiünk javára. Értünk el eredményeket. de nem eleget. A közműépí­tések után például — az ér­vényes tanácsi rendelet el­lenére — a vállalkozók nem teszik rendbe a feldúlt tere­pet, ez sok plusz pénzt el­visz a város költségvetésé­ből. Vannak foglalkoztatási gondok, a dolgozók kiszol­gáltatottnak érzik magukat, eszi nem eszi, ott kell dol­gozni és annyiért, amire a lehetőség kínálkozik. Ezen iparfejlesztéssel lehel segí­teni. Jó lenne, ha a szolgál­tatásban és a kereskedelem­ben is nagyobb lenne a kon­kurencia, a lakosság meny- nyiségileg, minőségileg na­gyobb választékot kapjon. Társadalmi munkára le­het mozgósítani az embere­ket, de csak akkor, ha abból neki személyes haszna szár­mazik: pl. útburkolat-építés, csatornaásás stb. A magam módján én szívesen segítek ebben. Az unokáim már itt őshonosak, mi a mamával nem költözünk el innen, jól érezzük magunkat. — Hobbija? — Az unokákkal való fog­lalkozás, a szőlő- és gyü­mölcstermelés. A négy uno­ka közül egy-kettő állandó­an itt tartózkodik, de gyak­ran együtt a népes család minden tagja. A mama sze­ret és nagyon jókat tud süt­ni, főzni, én pedig, amit le­het, megtermelek hozzá. Nyelveket, történelmet, föld­rajzot, matematikát, környe­zetvédelmet tanulok az uno­káimmal. Nyaralni mindig együtt megyünk, mire fel­nőnek, megismerik hazánk legszebb tájait, történelmi, műemléki nevezetességeit. Ügy vélem: legfőbb cél, hogy amíg szusszal bírjuk, hasznára legyünk a család­nak és a társadalomnak. Akkor nem érezzük, hogy mennyire eljárt felettünk az Idő- Ary Róza adókkal kötött szerződések alapját. Ettől bárhol eltér­hetnek — több követeléssel persze —, de ez a minimum, ami kötelező a munkaadóra és a szakszervezetre egy­aránt. A munkanélküli segély egy részét az állam adja. Ezt nem minden szakszervezet pótolja ki. de a nyomdász igen. Persze csak olyan mér­tékig, hogy a munkanélkü- Linek ne kelljen , adózni. Ha a munkanélküli nem talál munkát két és fél évig, az állam köteles hét hónapon át munkáról gondoskodni a számára. Ezután újból kez­dődhet a két és fél éves pe­riódus. Két és fél év után pedig havi 3 ezer dán koro­na szociális segélyben ré­szesül a munkanélküli. A szerződés arról is szól, ha egy nyomdász 10 évig egy munkahelyen dolgozik, az öt hét alapszabadságára három plusz nap jár. Azt is a nyomdászok vívták ki, hogy az a nyugdíjas, aki 12 évig szakszervezeti tag volt. a nyugdíján felül a munka­adótól 660 koronát kap ha­vonta, s hogy a betegség idejére 100-százalékos fizetés jár. De ebben az ezüst könyvecskében az évente já­ró munkaruhától kezdve a munkaidőn keresztül, a .tisztségviselők jogosítványá­ig minden benne van. A tör­vény* négyévenként vizsgál­ják át, de a bérkérdéseket kétévente. — A kormány nem mer olyan területre lépni, amely- lyel meg tudná szorítani a szakszervezeteket — mond­ta Dán Lundrup. — De mert takarékoskodni kell, a kor­mány az egészségügyre és a kultúrára áldoz most emiatt kevesebbet. Azt is Dán fej­tette ki, hogy minden szak- szervezet ereje attól függ, hogy a munkahelyeken ho­gyan végzi a bizalmi a mun­káját. A bizalmi védett, az egyezség alapján nem lehet neki felmondani. Ám a bi- zalmik felkészítése is ala­pos. Dániában irágylik is ér­te a nyomdászokat, mert ná­luk a legképzettebb a bi - B zalmi gárda. Később Kaj Pedersen, a I Dán Nyomdász Szakszerve­zet vezetője is fogadta dele­gációnkat, aki a szétszab­dalt dán szakszervezeti mozgalom új törekvéséről, a kartellbe tömörülésről be­szélt. Szeptemberben, a kongresszusukon ez lesz a fő téma. Egyelőre úgy tűnik. § sok szakszervezet ellenáll. (Érdekes megjegyezni, hogy a lapkiadás területén külön szakszervezetet alkot a nyomdász, a grafikus, a li­tográfus és az újságíró. Egy munkahelyen belül alakul­hat úgy, hogy 6-8 féle szak- szervezet tagjai a dolgozók. A nyomdában még a kar­bantartók is más szakszer­vezethez tartoznak.) S hogy mit jelent a mun­kahelyen szakszervezeti munkát végezni, hogyan képzik a 'tisztségviselőket, arról később szólunk. (Folytatjuk) Kép, szöveg: B. Sajti Emese II folyamat megfordítására törekszenek A Csabai Húsker az elmúlt évben legeredményesebb évét zárta. A szövetkezeti kereskedelmi és élelmiszer- ipari vállalat 1,6 milliárdos forgalmat bonyolított le 1987-ben, nyereségük elérte a 62 millió forintot. Ezért is hatott meglepetésként az a hír, hogy az idei első fél­évben veszteséges a vállalat. Felkerestük Balogh János igazgatót a témával kapcsolatban. — Elöljáróban azzal kez­deném, hogy az új szabályo­zó rendszer mintegy 35 mil­lió forint kiesést okozott. Bruttósításra 10 millió fo­rintot, a társadalombiztosí­tási járulékra további 10 millió forintot fizetünk ki az idén. Emellett jelentősen emelkedtek a banki terhek, ma már jó ha kapunk pénzt 18 százalékos kamatra. Hoz­záteszem még, hogy az élő sertés felvásárlási áremelé­se érzékenyen érinti a vál­lalatot. Mivel évente 100-115 ezer sertés levágására van lehetőségünk, az éleződő piaci versenyben biztosítani kell a Ijapacitás kihasználá­sát. Ezt csak úgy tudjuk el­érni, ha megfizetjük a ter­melőknek a hízósertéseket. Az 1987-eshez képest az idén 2 forint 80 fillérrel fizetünk többet a sertés kilogramm­jáért. Mindez éves szinten 25 millió forintot tesz ki. Még hozzáteszem, az év ele­ji hús fogyasztói áremelés 10 százalékkal csökkentette forgalmunkat. Ezek az okok vezettek oda, hogy az első fél évben több millió forin­tos veszteség jött össze. — Ügy tudom, erre az év­re 20 millió forint nyeresé­get terveztek. Az év első hat hónapjának adatai alap­ján milyen esélyt lát a tel­jesítésre? — Nyolc év óta állok a vállalat élén. Még nem volt ilyen fél évünk, hogy vesz­teségesek legyünk. Egyéb­ként a profilunkból adódó­an mindig a második fél év a jobb, hiszen ilyenkor jön­nek a zöldségfélék, ame­lyeknek egy részét exportál­juk. A közelmúltban több vezetői megbeszélést tartot­tunk, s ezen megfogalmaz­tuk a tennivalókat. Ügy íté­lem meg. hogy a második fél évben javulnak pozíció­ink, s ha 20 milliót nem is, de több mint 10 millió fo­rint nyereséget várok. — Milyen intézkedéseket hoztak az eredményesebb gazdálkodás érdekében? — Elsősorban a piaci igé­nyek kielégítésére törek­szünk. Jelenleg például 80- féle terméket gyárt a hús­üzemünk, amelyből jó né­hány veszteséges. Úgy gon­dolom, a mai gazdasági helyzetben csak azt érdemes gyártani, amely jövedelmet hoz. Éppen ezért intézkedé­seket tettünk a veszteséges termékek megszüntetésére, illetve arányuk visszaszorí­tására. Ismeretes, hogy a húsüzemben tavaly befeje­ződött a rekontsrukció első üteme, amely több mint 100 millió forintba került. Most folytatni kellene a második ütemet, a melegüzemi fel­újítást, de erre nincs pén­zünk, így elhalasztottuk ezt a munkát. Űj termékkel je­lentkezünk a piacon, ez a burgonyás kolbász. Remél­jük, keresett termék lesz ez az olcsóbb árfekvésű, az egészséges táplálkozást szol­gáló készítmény. Várhatóan csökkenteni fogjuk a vágá­sok számát is, a piaci igé­nyekhez, az ésszerűséghez igazodunk. — Mi újság a zöldségfron­ton? Milyen exportkilátása­ik vannak az év hátralevő részében? — Tavaly volt először nyereséges a zöldségágaza­tunk. Ezt elsősorban az ex­portnak tulajdonítjuk. Re­méljük, az idén folytatódik a gazdaságos export. Kilá­tásaink kedvezőek. Vörös­hagymából az egyik legna­gyobb exportáló vagyunk az országban. Míg tavaly 16 ezer tonna vöröshagymát szállítottunk elsősorban Angliába és az NSZK-ba, addig az idén 20 ezer ton­nát szeretnénk exportálni. Az első szállítmányok a na­pokban indultak útnak Tót­komlós és Makó körzetéből. Augusztus 20-ig 8-10 ezer tonnát ki kell szállítanunk vöröshagymából, hiszen csak így tudjuk megelőzni vetély- társainkat, mivel mi dug- hagymáról nevelt terméket exportálunk. Az első kami­on már elment az NSZK-ba, dinnyével megrakottan. Ta­valy 1500 tonna dinnyét szállítottunk külföldre, az idén megcéloztuk a 2 ezer tonnát. Az NSZK mellett szocialista országokba, Len­gyelországba és Csehszlová­kiába is szállítjuk a diny- nyét. Jelentős tőkés kivitelt bonyolítunk le étkezési szá­razbabból, mákból, kö­ménymagból és borsóból. — A harmadik fő terüle­tük a kereskedelem. Az üdí­tő ital, a konzervfélék és a tápforgalmazás milyen ki­látásokkal dolgozik? — Ezen a tevékenységen csak néhány százalékos nye­reség van. Elsősorban a partnerek jobb kiszolgálását tartjuk szem előtt Békéscsa­ba és Orosháza környékén. Saját hálózatú kereskedel­mi egységeinkben évente 90 millió forint értékű tápot, premixet forgalmazunk. Saj­nos,, némileg visszaesett ez a tevékenység, mivel egyre több vetélytárs jelenik meg a piacon. Ennek ellenére az első fél évben egyedül ez az ágazat volt nyereséges. * * * A Csabai Húsker vezetése közgazdasági elemző munkát folytat arról, mi okozta az első fél év veszteségeit. Már több intézkedést hoztak, amelyektől a folyamat meg­fordulását várják. Emellett kisebb szervezeti korszerű­sítésre is sor kerül várható­an a közeljövőben a válla­latnál. A megtett lépések mind-mind azt a célt szol­gálják, hogy év végére nye­reséggel zárjon a szövetke­zeti vállalat. (Verasztó) Ki a beteg? Az Iparszerű Hústermelést Szervező Kö­zös Vállalat szegedi tanácskozásán a te­nyésztők számára megdöbbentő adatot hoztak nyilvánosságra. A törzsállomány 25-30 százaléka meddő, vagy meddőségre hajlamos. Az Állattenyésztési Kutató In­tézet felkészült a meddő anyakocák kiszű­résére a tenyésztésbevétel előtti időszak­ban. Ez igazán megnyugtató. Olyan mű­szereket vásároltak, melyekkel lényegében műtéti beavatkozás nélkül megállapítható a pontos diagnózis. Értetlenül vesz az ember tudomást min­den olyanról, ami számára új, de ezzel az ok, a hiba keresése lényegében nem fe­jeződött be. Ezt a nagyon sajnálatos tényt egyszerűen nem lehet csak tudomásul ven- .ni. A legszaporább háziállat, amely az or­szág egyik legnagyobb „húsbányája”, baj­ban, betegségben, szaporátlanságban szen­ved'? A szakemberek véleménye szerint igen. A szaporátlanság valami súlyos em­beri mulasztásnak a következménye. Valami hiányzik a környezetéből en­nek a jószágnak, ami a sertést disznóvá tette. A mesterséges életkörülmények, a tenyészanyag felnevelése ugyanolyan tech­nológiával, mint ahogyan a végterméket hizlalják, megbosszúlja magát. íme a bosszú el is érkezett. Az üzemek újabb számlát nyithatnak a meddőség kezelésének költségeire. Vásá­rolhatják a gyógyszereket, olyasmire költ­hetik kevéske pénzüket, amit a tenyész­anyag tartástechnológiájának megváltoz­tatásával cl lehetne kerülni. Battérián, mesterséges környezetben csak a felneve­lés minden tényezőjének biztosításával le­het jó tenyészanyagot nevelni. A mozgás és a friss levegő a sertés számára nélkü­lözhetetlen, különösen akkor, ha tenyész- kocák és nagy tenyészértékű apaállatok felnevelése a feladat. Rácspadozaton, ahol egy sertésre még egy négyzetméter moz­gástér sem jut, nehezen képzelhető el a szilárd szervezetű, jó kötésű, termékeny jószág felnövekedése. A helyzet egyre kedvezőtlenebb, mivel az apaállatok spermiuma is egyre több beteg hímivarsejtet tartalmaz. Kérem, va­lahol nagyon nagy hibát követtek el! Az állomány rohamosan halad a „kihalás” irányába. Az utóbbi időben a sertésállo­mány terméketlensége a korábbi kétszere­se! Nyilván az ebből származó költségek is nagymértékben hozzájárulnak az ágazat terheihez, rontják a jövedelmezőséget. Mit lehetne tenni? A sertésből, különö­sen a tenyészanyagból, szilárd szervezetű, termékeny, jó húsformájú egyedeket kel­lene nevelni, lehetőleg természetes körül­mények között: sok mozgással és jó leve­gőn. Ennek a módját kellene megtalálni, hogy megelőzzük a meddőség és minden másfajta betegség kialakulását. Valószínű, a ma sertése sem tudja elviselni azokat a civilizált körülményeket és tartásmódot, melyet számára drága pénzen igyekszünk biztosítani. Lehetséges, hogy a tenyésztés és a hizlalás különböző fázisaiban nincs is erre szüksége. A sertés mindig is disz­nó volt. Ha nem annak tekintettük, bele­betegedett, mint most is. D. K. Odense olyan, mint egy kis ékszeres doboz

Next

/
Thumbnails
Contents