Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

1988. augusztus 15., hétfő NÉPÚJSÁG „Egy lépést se hátra!” Sztálin 227-es számú parancsa n nagyvilág ..bb • CÁFOLJÁK AZ ÜJABB SZOVJET- AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ HÍRÉT Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője hatá­rozottan cáfolta azt, hogy az Egyesült Államok újabb szovjet—amerikai csúcsta­lálkozót tervezne. A hírt az U. S. News and World Re­port c. hetilap hétfőn meg­jelenő száma kközli majd, de a hetilap lenyomatai már szombaton eljutottak a saj­tóhoz. A jelentés szerint Wa­shington felvetette, hogy Mihail Gorbacsov vegyen ré'SiZt az ENSZ közgyűlésé­nek szeptember közepén kezdődő új ülésszakán az általános vitában, és ebből az alkalomból tartsanak New Yorkban Reagan elnök­kel egy újabb, immár ötö­dik csúcstalálkozót is. A csúcstalálkozónak a hetilap szerint „búcsú” jellege len­ne, mivel Reagan januárban megválik tisztétől. • AZ IRAKI ÉS IRÁNI ELNÖK A FRONTVONALBAN Az iraki és iráni elnök egyaránt felkereste a front­vonalat, ahol az ENSZ-erők előkészítő alakulatai rövide­sen megkezdik helyszíni te­vékenységüket. Szaddám Húszéin iraki el­nök a front középső szaka­szán járt, majd ellátogatott több környékbeli település­re. Ali Hamen,ei iráni elnök a déli körzet katonái előtt mondott beszédében éber­ségre szólított fel, hangoz­tatva, hogy ”az ellenségben nem szabad megbízni”. • A TERVEKNEK MK<,FELELŐEN HALAD a SZOVJET CSAPATOK KIVONÁSA AFGANISZTÁNBÓL Mint Moszkvában és Ka­bulban hivatalosan bejelen­tették, az előzetesen kitű- zöttnél egy nappal előbb, vasárnap befejeződött az Af­ganisztánban szolgálatot tel­jesítő szovjet csapategysé­gek felének kivonása. A genfi megállapodások au­gusztus 15-ét, vagyis hétfőt jelölik meg az első kivonu­lási fázis határidejeként. A jelentések szerint a 30 afgán tartomány közül 25- ben immár egyetlen szovjet kaitona sem állomásozik. A csapatkivonás most kezdődő második szakaszában csak ót tartományban: az Iránnal határos Heratban, Kabul­ban és a szovjet határ felé vezető három tartományban maradnak szovjet csapatok. • EMIGRÁNS KORMÁNY HELYETT PALESZTIN ÁLLAMOT A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet (PFSZ) emig­ráns kormány létrehozása helyett egy palesztin állam megalakításának a lehetősé­géit tanulmányozza — jelen­tette ki a BBC-nek adott nyilatkozatában Labib Tera- zi, a PFSZ ENSZ-képviselő- je. Mint Terazi elmondta, a javaslatot jóváhagyásra a Palesztinái Nemzeti Tanács (PNT) közelgő ülése elé vi­szik. A palesztin állam kikiál­tása után a PNT átmeneti kormányt alakítana, vagy fe­lelős vezetőkből álló testü­let vinné az ügyeket mind­addig, amíg az államot hi­vatalosan megalapítanák az 1982-es fezi, és a legutóbbi algíri csúcsértekezlet hatá­rozatainak megfelelően. Az arab csúcsok támogatták egy önálló palesztin állam megalapítását Jeruzsálem fővárossal az Izrael álltai 1967-ben megszállt területe­ken. • DÉL-AFRIKA KÉPES ATOMBOMBÁT ELŐÁLLÍTANI Az atomsorompó egyez­ményhez való csatlakozás le­hetősége fontos, de kényes kérdés is egyben — jelentet­te ki Roelof Botba, dél-afri­kai külügyminiszter Bécs- ben, miután tárgyalást foly­tatott a kérdésben amerikai, szovjet és brit diplomaták­kal. A megbeszélések konk­rét eredmény nélkül zárul­tak, s Botha hangsúlyozta, hogy további tárgyalások szükségesek. A megbeszéléseket követő sajtóértekezleten, elutazása előtt Botha közölte: Dél-Af­rika képes előállítani atom­bombát. Arra a kérdésre azonban, hogy rendelkezik-e már országa ilyen fegyver­rel, a külügyminiszter ki­térő választ adott, csupán azt hangsúlyozva, hogy „elő tud állítani, ha akar”. A napokban egy olyan do­kumentummal ismerkedhe- - tett meg a nagyközönség Moszkvában, amelyet 48 éven át csak hallomásból, utalásokból ismert a világ: ez Sztálin híres 227-es szá­mú parancsának, az „Egy lépést se hátra!” című uta­sításnak a szövege, amelyet 1942. július 28-án írt alá. Mint az Izvesztyija vasár­napi számában olvasható in­terjúból Alekszandr Szam- szonov történész elmondja, a parancsot és a róla szóló cikket csak a Sztálingrádi csata című monográfiájának legújabb kiadásában lehetett publikálni, de még itt is hiányoztak a dokumentum­ból a kényesnek vagy kétsé­gesnek minősített részek. Ilyen, eddig titokban tartott része volt a sztálini parancs­nak az, amelyben az úgyne­vezett utóőrsökről van szó. — A moszkvai csata után a német csapatok harci szel­leme erősen hanyatlott, s ekkor a fasiszták megtorló lépéseket tettek: utóőrsöket állítottak fel, amelyek fel­adata a pánikba esett kato­nák, az őrhelyüket vagy harcállásukat önkényesen el­hagyók azonnali felkoncolá- sa volt — mondja a törté­nész. A szóban forgó sztálini rendelet értékelése szerint a német hadsereg harci szel­leme az utóőrsök tevékeny­sége nyomán javult, ezért célszerű átvenni ezt a mód­szert az ellenségtől. Az utasításban arról is szó van, hogy nem szabad tovább hátrálni, mert az már a végleges vereséget je­lentené. Szamszonov elmond­ja: maga is harcolt a nagy honvédő háborúban, ezért személyes élményeiből is tudja, miben állt a 227-es parancs kegyetlensége. Az utasítás nem vette figyelem­be a konkrét helyzetet, így azt sem, ha egy egység kilá­tástalan helyzetbe került. A 227-es parancs lényege ép­pen az volt, hogy szigorúan tilos a visszavonulás a fel­sőbb parancsnokság utasítá­sa nélkül. Aki ennek ellen­szegült, főbe lőtték. A parancsban Sztálin el­rendelte tiszti büntetőzász­lóaljak és büntetőszázadok felállítását és bevetését is. Ez ugyanúgy indokolatlan és kegyetlen döntés volt, mint az, hogy a parancs hazaáru­lónak és kivégzendőnek mi­nősített minden olyan pa­rancsnokot és politikai tisz­tet, aki — akár csak takti­kai megfontolásból is — elöljárói parancsa nélkül visszavonult egységével — mondta Szamszonov, aki to­vábbi, még ma is titokban tartott történelmi dokumen­tumok közzétételét sürgette az Izvesztyijának adott nyi­latkozatában. Diákok tüntettek tegnap Szöulban az utcán fekve a kor­mány ellen, követelve a mára tervezett észak- és dél-koreai diákok közötti panmindzsoni találkozó megtartását Az újvidéki AUcnuftó -ban olvastuk: Propaganda Első kép: az ulcinji strand homokjában mellém ül egy fe­kete hajú, mosolygós asszonyka: — Végre van kivel beszélgetni, látom, a Politikát olvassa. Mi Pljevljáról jöttünk, itt vagyunk a bányásznyaralóban, de kellemetlenül érzem magam itt a strandon, mert itt minden­ki siptárul beszél. Második kép: útban hazafelé poggyászokkal körülvéve vá­rakozunk a vonatra a bari vasútállomáson. Bizalmasan hoz­zánk fordul egy középkorú nő és szállást kínál. Mondván, hogy mi már hazafelé tartunk, megkérdezi, hol nyaraltunk. — Ulcinjban? Szép ott, de tele van albánokkal. Ha most ezt a két jelenetet általánosítva azt mondanánk, hogy a Crna Gora-i tengerparton a crnagoraiak nem kedve­lik az albánokat, ugyanabba a hibába esnénk, mint a napok­ban a belgrádi sajtóban, elsősorban a Politika Ekspresben dolgozó kollégáink, akik a véleménykutatás tudományos el­veire fittyet hányva ,,közvéleménykutatásuk” során a Vajda­ságban olyan embereket szólaltattak meg akik szóról szóra azt fújták a Szerb SZK Alkotmányának módosításával kap­csolatban, mint a szerbiai propaganda, nevezetesen, hogy semmit sem veszítenek, ha a Szerb SZK saját hatáskörét ki­szélesíti az egész területén. Ezt a véleményt minden vajdasági véleményével azonosít­va azt propagálta ez a sajtó, hogy az alkotmánymódosításban felmerülő problémának a tartományi vezetőségnek a saját hatalmáért és foteljáért folyó bürokratikus harcából ered­nek, amelyben a közös érdekek a személyes érdékek mögé szorulnak. A Politika Ekspres egyben azt is állítja, hogy a köztársasági alkotmány módosításéira felkínált alkotmány- függelékek nem csorbítják a tartományok autonómiájának legapróbb részét sem, nem szüntetik meg egyik tartományi szervet sem, nem csorbítanak a tartományokban, egyetlen jo­got sem. Arra azonban már nem adott magyarázatot, hogy ha már ez így van, akkor egyáltalán miért kell védeni a vajdasági vezetőséginek a fotelt, amikor egyik tartományi szerv sem szűnik meg, tehált a fotelok maradnak . . . Mindenesetre, a „fotelekért való bürokrata' harc” jó esz­köznek bizonyult a tartományok létezése ellen folyó propa­gandában, akárcsak az egyes vélemények általánosítása. Az emberek egy-egy kérdéssel kapcsolatos álláspontjai tu­dati és érzelmi alapon* bontakoznak ki. Ha az a cél, hogy a kommunikáció útján, ezeket az álláspontokat meghatározott céllal megváltoztassuk, propagandáról beszélünk. Az ameri­kai értelmezés szerint a propaganda az, amikor társadalmi­lag igazolatlan céllal folyik az álláspontok megváltoztatására irányuló tevékenység, az európai értelmezés szerint a pro­paganda társadalmilag igazolt céllal is folyhat. Bármilyen propagandáról legyen is szó, az eszközök szinte azonosak. A politikai propaganda esetében* a pozitív érzelmek kiváltása végett -kii kell emelni, hogy a* propagált cél demokratikus, szabadságszerető, haladó, s hogy aiz ellenlábas nem a haza, hanem egyéni érdekeit tartja szem előtt. Ajánlatos a külön­féle szimbólumokat használni, elsősorban a nemzeti zászlót, de szinte biztos sikernek számít a nemzet nagyságára, tör­ténelmére és hagyományaira való hivatkozás. Hathatós esz­köz a népre való hivatkozás, és sikert szavatol az is, ha bűnbakot találunk a nehézségekre, ha a propagált célokat azonosítani tudjuk azzal, ami közel áll a tömegekhez, ami számukra értéknek számít, mint például a nemzet becsüle­te, a nemzet hagyományai. Mindezekkel az eszközökkel nap nap után találkozunk. A Szerb SZK Alkotmányának módosítását valóságos propagan­dahad,járat kíséri, és az említett eszközök felhasználásával a köztársasági állami funkciók kiszélesítésének fontosságát a kosovói áldatlan helyzettel hozzák összefüggésbe. Mintha az alkotmány s az autonómia okozta volna az ellenforradal­mat, az irredentizmust, a nemzeti elkülönülést, az albán na­cionalistáknak a kosovói szerbekre és crnagoraiakra való nyomását. A kosovói problémák megoldására ebben a pro­pagandáiban újabb nemzeti elkülönülést, „a szerb nemzet egyesítését” kínálják fel, hivatkozva a tartományok állami­ságának veszélyére, amely azzal járna, hogy a szerbek „há­rom elkülönült államban élnének”. Arról már nem szól a propaganda, milyen helye van a nap alatt ezen a területen a többi nemzetnek és nemzetiségnek, s arról sem, hogy a nemzeti szempont mellett öniigaagatású közösségünkben van még egy nagyon fontos dolog, az osztályszempont, a dolgo­zó ember. így, e propaganda hatására kerülhetett be a kosovói szerb és crnagorai asszonyok követeléseiről szóló felhívásba töb­bek között az is, hogy egy nyelv (a szar-b nyelv) használatát követelik. E propagandát nap nap után* hallva talán már csodálkozni sem szabadna, hogy az írásunk elején említett két crnagorai asszonynak előítéletei vannak az albánokkal szemben, hogy zavarja őket, ha albánul beszélnek. A propaganda megtette hatásét. De hol a határ? Friedrich Anna A MOZDULATLANSÁG BAJNOKA A portugál Antonio Gomes Santos neve bekerült a Gu­inness könyvébe. Mozdulat­lanságával tett világhírnévre szert. A lisszaboni Amoreiras kereskedelmi központban egy nap 15 óra és 2 percig állt mozdulatlanul. Az előd­je a nagykönyv szerint 15 óra hosszat és 25 másodper­cet bírt ki. TERJED A BIGÁMIA Sanghájban és más kelet­kínai tartományokban terje­dőben van a bigámia. A. vi­dékről érkező, s a városok­ban idénymunkát vállaló fia­tal házas férfiak gyakran vesznek magukhoz második feleséget. így akarják meg­szerezni a városban való le­telepedés jogát. Nők is gyak­ran mennek férjhez újra, anélkül, hogy az előzőtől el­váltak volna, de ezt általá­ban szükségből teszik. A bi­gámia miatt elítélt nők fele az első férj állandó ütlegei elől igyekszik a második védőszárnyai alá húzódni. FOGORVOSHOZ MENET ELVESZETT Az amerikai centreville-i Frank Collier 74 éves férfi személygépkocsijával a fog­orvoshoz indult, amely egy­órányira volt a lakásától, és útközben eltévedt. A ható­ságok 17 óra hosszat keres­ték, ezalatt ezer kilométert tettek meg, és bejárták az Amerikai Egyesült Államok négy szövetségi államát. A keresésre indulóknak kétszer kellett tankolniuk. Végül az otthonától távol találták meg az éhes és felzaklatott idős férfit, egy közeli szál­lóban helyezték el, míg a barátai megérkeztek, hogy hazavezethessék. A szeren­csésen végződő kirándulás után Collier kijelentette, hogy soha többé nem Jog egyedül fogorvoshoz menni. SZOVJET bandák Az úgynevezett kazanyi je­lenségről, vagyis a fiatalkorú­ak bandáinak véres, nem rit­kán halálos áldozatokkal is já­ró háborúskodásáról közöl több részes elemzést a Novoje Vrem- ja című hetilap. A sorozat első fejezete egyebek között azt fir­tatja, vajon milyen kapcsolat van az első látásra véletlensze­rűnek tűnő összecsapások és a szervezett alvilág, a peresztroj­kával szemben álló maffiák kö­zött. A cikk szerzője úgy véli, hogy az idén napvilágra került és a rendkívül kemény, kö­nyörtelen verekedésekkel kísért kazanyi jelenség egy általáno­sabb és mélyebb társadalmi be­tegség szélsőséges megnyilvá­nulása. A cikkíró szerint a bandák rendkívüli szervezettségre utaló működése, a váratlan „tűzszü­netek” és az összefogás egy harmadik, veszélyesebb csoport felszámolására, mind mind an­nak jelei, hogy a háttérből irá­nyítják, manipulálják a gange­ket, amelyeknek összecsapásai valójában nem véletlenszerűek. A jelenség elemzését bonyo­lítja, hogy ezek a fiatalokból, főleg serdülőkből álló bandák, nem sorolhatóak sem a bűn­bandák közé, sem a hagyomá­nyos játszótéri csoportosulások­hoz, sem pedig a nem hivata­los egyesületekhez. Ezek a csa­patok manapság sokkal inkább az elmúlt húsz év társadalom- patalógiai folyamatainak met­széspontján kialakult „sajátsá­gos mikrotársadalmat” képez­nek — állapítja meg a cikk szerzője, az elemzés folytatását ígérve. HÁZASSÁGBAN 81 ÉVE John és Bertha akkor kö­töttek házasságot az Ameri­kai Egyesült Államokban, amikor Theodore Roosvelt volVriz elnök, együtt élték át a második világháborút, figyelemmel kísérték az ame­rikai űrkutatásokat, és egy­más mellett öregedtek meg, Bertha Weaver 96, Johan Weaver 97 éves, 81 évvel ezelőtt kötöttek házasságot, és az amerikai Roopvilleben élnek. A szülők annak ide­jén a házasságkötésbe nem adták beleegyezésüket, ezért a fiatalembernek meg kel­lett szöktetnie szíve válasz­tottját, akivel azóta is hosz- szú hosszú évek során együtt él, sőt, úgy tartják őket szá­mon, hogy az USA legrégeb­ben házasságot kötött párja. Tizenhárom gyerekük szüle­tett, közülük már csak ha­tan élnek, ötven unokájuk, és több mint száz dédunoká­juk és 25 ükunokájuk van. Figyelem, áramszünet! Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy hálózati berendezéseink karbantartása miatt áramszünetet tartunk BÉKÉSCSABÁN, 1988. augusztus 16-án 6.30-tól 16.00 óráig, és augusztus I7-én 6.30-tól 9.30 óráig a Bokányi D. u. és a Székely M. u.—Orosházi út felől táplált hálózaton, a Kereki úton és a Nagy Sándor, Mátyás király utcák onnan táplált hálózatán, a Kereki út melletti külterületen, a Kenderföldek területén, a Szabadkígyósi út mentén, a Fiumei—Lajta—Gyár utca Kereki út felől táplált hálózatán, a Wagner, Máriássy, Vaskapu utcákban. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Démász Üzemigazgatóság Békéscsabai Kirendeltsége Figyelem, áramszünet! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy hálózati berendezéseinken végzett karbantartási munkák miatt áramszünetet tartunk 1988. augusztus 15-én 6.30-tól 16.00 óráig és augusztus 16-án 6.30-tól 9.30 óráig a Batsányi u.—Szamuely u.—Franklin u.—városhatár által behatárolt területen. Hálózati berendezéseinket a karbantartás ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. DÉMÁSZ-ÜZEMIGAZGATÓSÁG BÉKÉSCSABAI KIRENDELTSÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents