Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
1988. augusztus 2., kedd 1 KÉPERNYŐ Magyarok — távolban és itt íme, egy újabb adalék a miár-már közhellyé koptatott tény igazolásához: a magyar azon népek sorába tartozik, melynek tagjait a viliág minden részén fel lehet találni. S nem is akármiilyen szerepet töltenek be az elmúlt évtizedek alatt, különböző okok miatt szülőföldjüket elhagyott honfitársaink. Legalábbis kedden este a Tengerentúli magyarok című háromnegyed órás dokumentumfilmből erről győződtünk meg. A nyitottság jegyében készült el ez a műsor, hi.ízen pár évvel ezelőtt még aligha lett volna elképzelhető, hogy egiy olyan ame- rikás magyar, aki a CIA elődjének tisztje volt, megszólalhasson. De olyanokkal sem igen „dicsekedtünk”, akik ötven év után (!) visszatelepültek szülőföldjükre. S ha I tettük is, legfeljebb a vendéglátó ország, a második hazájuk kétes eredményű lejáratására felhasználva . .. Jól szerkesztett, aktuális és politikus volt ez a dokumentumfilm. Hacsak azért, hogy megmutassa az „ilyen is van” jelenségét, akkor sem volt hiábavaló sugárzása. I Ennél azonban többre vállalkozott: egy kicsiny szeletkéjét ugyan, de ábrázolta a tengerentúli honfitársaink más foglalatú, mégis magyar életét. Nem tudom, mennyire volt szándékos ennek a filmnek éppen a keddi estére való időzítése; egy nappal a Panoráma különkiadását követően. Chrudinák Alajos és munkatársai egy keserű, a lehetőségekhez mérten a teljességre törekvő képiét próbáltak felrajzolni (így!) az erdélyi menekültekről. A retorikából kölcsönzött szóval élve, jó felvezetése volt a másnapi dokumentumfilmnek. Elgondolkodtató. .. Megkésett „forradalom” A tavaszi hetek-hónapok vitathatatlanul legnagyobb könyvsikere volt nálunk Szilágyi Ákos dokumentum- könyve, a Befejezetlen forradalom című, amelynek két kiadása szinte órák alatt (igen nagy példányszámban!) ■elfogyott. Ezért is érthetetlen számomra, hogy az Üj nyitott könyv című irodalmi műsor szerkesztői miért csak most. hónapok múltán tűzték műsorra a könyvbemutatót. Persze, azon is lehetne elmeditálgatnii, hogy a végtelenül gazdag — és természetesen eddig a nyilvánosság elől elzárt — dokumentumok közül miért éppen ezeket válogatta ki Szilágyi Ákos és Czető Bernát László. Kicsit olyan érzésem volt az órás összeállítást nézve, mintha a bőség zavara teljesen rabul ejtette volna őket. Ez látszódott a nem mindig indokolt narrátorkodás beépítésében is: ha nem is anakronizmusnak, de mindenképpen zavarólag hatott. Ha megkésett volt is és ilyen kurta-furcsára is sikeredett, mégis örömmel fogadtuk. Ahogyan a hírt a műsor végén a szerkesztő szájából: rövidesen a boltokban lesz a folytatás, a második kötet. Megcsalásunk Szinte nincs olyan év, hogy valami ne változna a Rádió- és Televízióújság háza táján. Pár évvel ezelőtt volt az „együtt vagy külön legyen a két műsor?” című, meglehetősen nagy visszhangot kiváltott mizéria, aztán követte a „kivehető legyen-e a tévéé?” című. A közelmúltban meg a hetilap szedése változott meg: nos, ezt tudomásom szerint minden olvasó örömmel nyugtázta. Ami azonban a most megjelent, idei 31. számmal történt, aligha hiszem, hogy a jóval több mint egymillió példányban megjelenő (tehát hazánkban a legnagyobb példányszámú!) lap olvasói szó nélkül lenyelik. Már a múlt heti számban, a 2. oldalon olvasható volt a kiadó- vállalat szűkszavú közleménye, mely szerint papírtakarékosság miatt a következő héttől 8 oldallal kisebb terjedelemben jelennek meg. Átmenetileg. Voltunk páran. akik továbbfűztük a közleményt azzal, hogy nyitván negyedárral olcsóbban is lesz kapható. Nem, tévedtünk. Az ár változatlan! Másképpen fogalmazva: alaposan becsaptak bennünket, az olvasókat; a rádióhallgatókat, a tévénézőket. Arról már nem is beszélve, hogy a 24 oldalra leszűkített terjedelem gyakorlatilag nem ad lehetőséget másra, mint a műsorközlésre. Nem hiszem, hogy napjainkban, amikor a sajtónyilvánosság mind nagyobb fontosságot kap, megengedhető lenne, hogy lemondjanak a legnagyobb példányszámú újság ilyen jellegű szerepéről. Talán nem vagyok egyedül azzal a nézetemmel, mely szerint kell lennie más, jobb megoldásnak. Bízzunk benne, hogy az „átmenetileg” csupán heteket fog jelenteni, s nemcsak az ár, de a terjedelem is változatlan lesz.. . (nemesi) frósztráik Hollywoodban Esetleg külföldön kezdik forgatni az őszi televíziós idény filmjeit a hollywoodi producerek, mert 22 hetes tárgyalássorozat után sem sikerült megegyezniük a sztrájkoló forgatókönyvírókkal. A vitában még az amerikai kormány megbízottja is megkísérelte a közvetítést, de eredménytelenül: a tárgyalások a hét végén ismét megszakadtak. A több ezer forgatókönyv- író és filmíró nélkül sem a televízióipar, sem a filmgyártás nem tudott megkezdeni számos olyan forgatást, amelyet a rendes körülmények között szeptember közepén esedékes televíziós idényre kell elkészíteni. A televíziós sorozatok okozzák a legnagyobb gondot, mivel ezekből tucatnyit kellett volna már befejezni a nyáron. A forgatókönyvírók sztrájkja kihat az amerikai filmfőváros egész életére: igen sok színész, statiszta, filmgyári kisegítő van munka nélkül, s a forgatások nélkül még a vendéglőkben, éttermekben is kevesebb a vendég, az üzletek forgalma visszaesett. A munkabeszüntetést az váltotta ki, hogy a forgatókönyvírók magasabb részesedést akarnak a filmek bel- és külföldi jövedelméből. A sztrájk a keleti partvidéken is érezteti hatását, főként New Yorkban, ahol szintén számos televíziós filmet készítenek. A sztrájkoló írók helyett a producerek most külföldi írókat akarnak alkalmazni, s mivel a sztrájkot több, a filmiparhoz kapcsolódó szak- szervezet is támogatja, a for- fatásokat is külföldön kívánják elkezdeni, így Nagy- Britanniában és Ausztráliában. Variációk egy témára Múzeumfelújítás - gondokkal Fotó: Gál Edit Aki valaha is építésbe, felújításba fogott, jól ismeri a mindennapos gondokat. Ha van pénz, nincs anyag, ha van anyag, már nincs p>énz, ha van anyag is, pénz is, nincs mester ... Hogy csak néhány variációt soroljunk fel a lehetséges változatokból. Nos, a szarvasi Tesse- dik Múzeum igazgatója, dr. Palov József úgy hitte, őket megkíméli a jó sors ezektől a gondoktól, hiszen az épület belső felújításán gyorsan túlestek. Aztán újból munkához láttak, ám ezúttal elpártolt tőlük a szerencse ... „MINT A KISANGYALOK ... ” — Amikor 1791-ben ezt az épületet felépítették, legfeljebb nádszállal szigetelték — mondta dr. Palov József első látogatásom idején. — Megviselte az idő is azóta, ezért úgy láttuk, elérkezett a felújítás ideje. Három-négy éve kunyerálunk a pénzért, végre megkaptuk azt is. És tessék . .. Van pénzünk, itt áll az anyag, s mégse halad a munka ... A történet persze korábban kezdődött. A belső munkálatokat ősszel kezdték meg, úgy, hogy csak a földszintet zárták le, az emeleten két időszakos kiállítás is ment akkoriban. — Igen — emlékezik viszsza az igazgató. — Mikor végre döntöttünk a porózu- sos vakolatnál, máris elkezdtük a munkát, hogy, mint mondani szokták, a „döglött szezonra” essen a részleges lezárás. Meg is volt minden időre. Mint a kisangyalok, úgy dolgoztak az emberek. Szvák Jánost — teszi hozzá keserű humorral —, a kőművesmestert már János Pál pápához akartam felterjeszteni, szentté avatásra... öt bíztűk meg a homlokzat felújításával is. A NAPOK TELNEK, A PÉNZ FOGY És akkor jött a hideg zuhany. A igazgató gépelt lapot tesz maga elé, abból sorolja, hány napot dolgoztak és hányat nem a szerződés megkötése óta. Mint a mesében: hol volt, hol nem volt, aki dolgozzon az állványokon. (Leginkább az utóbbi.) — Kifogás persze akadt bőven. Először kevés volt a taposódeszka, aztán elromlott a hilti. Máskor az volt a baj, hogy nagyon meleg van, és repedezik a vakolat, ősszel — tudom előre —, az eső lesz az akadály ... Közben telik, múlik az idő, és ki tudja, a jövő évre „át tudják-e vinni” azt a pénzt, amit a múzeumra szántak. Az állványokat kölcsönözték. Az természetesen nem érdekel senkit, használják-e vagy sem, a napok telnek, a pénz meg fogy. És akkor II Dán Nyomdász Szakszervezet vendégei voltunk 1. Hz „ezüstkönyv” hatalma Dánia. Keveset hallunk róla, a világpolitika földrengéseiből kimarad, s neve hallatán a legtöbben legfeljebb Hamletre, a dán királyfira emlékeznek Shakespeare jóvoltából vagy kitűnő sörükre, a Tuborgra. A hazánknál területileg fele akkora ország pedig földrajzi helyzete, kiegyensúlyozott gazdasága révén is tekintélyt vívott ki magának. Észak-Európa kapujának nevezik, hiszen az Északi- és a Balti-tenger közlekedési gyújtópontjában fekszik. A nagy félszigetekre, 474 kisebb-nagvobb szigetre szabdalt országról most mégsem útibeszámolót szeretnék írni. Pedig rövid látogatásom során megismerkedhettem a Fyn sziget nagyvárosával. Odensével, ahol a nagy mesemondó. Andersen született, s ahova a komphajó gyomrába befutó vonattal lehet csak eljutni. De mesélhetnék Hel-, singőrről is, a királyi várról, vagy a fővárosról, Koppenhágáról, ahol a városkép, az emberek kedvessége elragadó. N kommunista vezető Hogy mégsem útibeszámolót írók, annak az az oika, hogy a Nyomda-, Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Szakszervezete tíztagú delegációjával utaztam Dániába a Dán Nyomdász Szakszervezet meghívására. S az ottani szakszervezeti munka megismerése, megértése volt utazásunk célja. A tapaszr taltak pedig — ahogy mondani szokták — megérnek egy misét. Az odensei nyomdász szakszervezet elnöke az egész odensei környék egyetlen nyomdász kommunistája, mégis több ciklus óta vezeti a szakszervezetet. Knud Schneidert, a „nagy öreget” elfogadják a szocdemek, a centrálisok és a pártonkívü- liek is, mert keményen, bátran képviseli érdekeiket. A városban csak délutáni lapok vannak, nincs éjszakai műszak a nyomdákban, s a heti munkaidő 38,5 óra. (Koppenhágában a napilapoknál 35 óra a munkaidő, de annyi a túlóra, hogy olykor három hónap csúsztatás is esik egy nyomdászra.) De maradjunk Odensében, ahol hajókirándulás, vacsora, séta közben is alig győztek vendéglátóink válaszolni a kérdéseinkre. Például ők mondták először, hogy Dániában az egészségügyi ellátás és az általános iskola ingyenes, még a tankönyvek is. amit az év végén le kell adnia a nebulóknak. Még a magániskolák is élveznek állami támogatást. S itt hallottunk először arról is, amit Odensében van a dán nyomdászmúzeum, ahol a nyugdíjas szakik három láda sörért látják el a tárlatvezetést és a termelést is még a vagyonbiztonságról szót sem ejtettünk! A cementet is féltik. Tönkremegy az is szép lassan ... — Egyenesen megtisztelve érzem magam — zárja a panaszáradatot sovány vigasszal —, ha egyáltalán szólnak, hogy tói—ig nem dolgoznak .. . Ezek után talán mondanom sem kell, első látogatásunk a „tói—ig” időszak közé esett: az állványok (ta- posódeszkástul) üresen álltak, némiképp takarva az épület pőreségét. EGY HÓNAP MÚLVA UGYANITT! Persze úgy tisztességes, ha mindkét felet meghallgatjuk, ezért — mivel ott- jártunkkor nem találtuk Szvák Jánost — levélben kértünk találkát egy későbbi időpontra. Nem tudni, hogy a levél megérkezte, vagy a jószándék vezette őket, de hét elején ismét megkezdték a munkát. És szerdán is dolgoztak, mikorra a „randevút” kértük. A problémák visszaköszöntek, ám ezúttal Szvák János tolmácsolásában. — Állvány volt, igaz, de taposódeszka csak a felére. Képzelje csak el. Ötször kellene átraknom a deszkákat, mire kész vagyunk. Mert hiltizés, ( vakolás, festés .. . Hadd ne soroljam! Egy hónapba került, míg pótolták a deszkák hiányát. Hogy aztán, és akkor, amikor itt jártunk, mi volt a gond? Sok helyen lekötelezettek, másutt is haladni kell a munkával. De arra, hogy miért vállaltak ennyit, nincs elfogadható magyarázat .. . Nem idézzük tovább a beszélgetést, melynek tanúja volt a múzeum igazgatója is. A lényeg: július 18. óta dolgoznak. ígérik, hoznak még egy embert, és november közepére legkésőbb kész lesznek. Megbeszéljük: egy hónap múlva találkozunk ugyanitt, akkor láthatjuk majd, mire jutottak ... És persze közhírré tesszük azt is. legalább egy kép erejéig. Nagy Ágnes aztán később lépten-nyomon megerősítettek, hogy Dániában nincs túl jó kapcsolat a nyomdászok és az újságírók között. A toliforgatókat individualistának, a szolidaritást nehezebben vállalóknak tartják. A Fyn szigeten mindössze 150 nyomdász és 500, egyéb területeken foglalkoztatott nyomdaipari alkalmazott dolgozik. A legnagyobb lap, a Fyens Stifstidende dolgozója a legtöbb vezetőségi tag, így a titkár. Finn Ronald Jensen is, aki1 először bizalmiként képviselte társait, eredményes határozottsággal a munkaadóval szemben, így társai titkárrá választották. Mint nyomdász dolgozik, s emellett látja el szakszervezeti teendőit. Például a bérek, a munkaidő megállapítását, a tanulás, a szociális kérdések feltételeinek megteremtését. Mit nyűit a szakszervezet? Ügy tartják, s ezt az odensei nyomdászok is elismerték, nemcsak a nyomdász szakszervezeten belül, de az országos mozgalomban is a legerősebb a koppén hágai részleg. Elnökük, Dán Lundrup a szakszervezeti törvények kidolgozásában, s azok elismertetésében nagy érdemeket szerzett. Tőle tudtuk meg, immár Koppenhágában, a szakszervezet székházában, hogyan és milyen elvek alapján működik mozgalmuk. A koppenhágai részleghez 375 kis és nagy nyomda tartozik, illetve a szakszervezet ennyivel kötött megállapodást. Kiderült, hogy az a munkahely, ame-’ lyiikikel ezt a megállapodást megkötötték, ott csak az dolgozhat, aki szakszervezeti tag. Dán mutatott egy ezüst színű, vaskos kötetet, ami magába foglalja a munkaSok állvány, kevés ember
