Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
1988. július 9., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Képek a Felkelő Nap Országából Levélinterjú Atsushi Otawa japán festőművésszel Milyen különös a világ! Esztendeje hírét sem hallottam Atsushi Ozaivának, a japán festőművésznek, hogy aztán a szeghalmi Tokió- fesztiiválon Atsuhsi Ozawa képei között arról beszéljek, mitől egzotikus az a világ a mi számunkra és mit üzennek az Ozawa-képek a Felkelő Nap Országából? A festő nem volt ott azon a megnyitón, közel a hetvenhez ritkábban indul mór nagyobb utazásra, pedig az utazások (akár otthon, akár másutt) művészetének éltetői, mert legyen akárhol. Atsushi Ozawa a természet, a tájak szerelmese, hódolója és megörökítője. A kiállítás, melynek kéttucatnyi képe azon az úton készült, amelyen a nagy előd, Ando Hiroshige járta végig Japánt, valami egészen különös élménnyel lepte meg más látványhoz, más hangulatokhoz szokott szemünket. Hokkaido. Honshu, Kyushu és Shikoku tájairól a tenger, a japán szigetvilág, a hegyek és kikötők, kis házak és sziklaszirtek léptek elénk, a klasszikus japán festőiskola sajátos modorában. Atsushi Ozawa kamaratárlata a szeghalmi városi művelődési központban emlékezetes bemutatkozás volt, olyan, melyet azóta sem láttak Magyarországon. Kézenfekvő, hogy idő után (ahogy közeledik az idei japán vendégeskedés Szeghalmon, melyre, mint hírlik, másfél száz aranyozott szélű kis- festményt hoznak) levélinterjút kérjünk Ozawa úrtól, felelevenítve a tavalyi eseményeket. közelebb hozva a művészt ide hozzánk, a Kárpát-medencébe. ide a Körösök vidékére. A festő érzékelhető örömmel és szívesen válaszolt kérdéseinkre. — ön a Salon de Tokyo vezetője, önök szervezték a tavalyi, szeghalmi „Tokió- fesztivált”. Mi a Salon feladata hazájában és mire vállalkozik azon kívül? — A Salon de Tokyo 1972- ben alakult, azzal a céllal, hogy tagjai saját művészeti céljaikat minél jobban megvalósíthassák. Később elhatároztuk, hogy tevékenységünket nemzetközivé bővítjük, bekapcsolódunk a nemzetek kulturális cseréjébe. Igen sok kiállítást rendeztünk a Sa Ionban (szám szerint ötvenhatot), más japán városokban és külföldön is. Különösen gazdag a svéd kapcsolatunk, Svédországban 14 alkalommal mutatkoztak be japán művészek. A Salon de Tokyót baráti körnek, egyesületnek is mondhatnám, tavaly év végén 52 működő tagunk volt, más országokból 130. A tagok önzetlenül segítik a Salon munkáját, költségeinket tagdíjakból, pártoló adományokból fedezzük. — Sokan látták Autsushi Ozawa festményeit Szeghalmon. Kár, hogy nem lehetett itt, hiszen hazájától sok ezer kilométerre kiállítani, nem kis dolog! — Szeghalmi kiállításomra, a szervezők (mint hallottam) kitűnő munkájára mindig hálás szívvel gondolok. Sajnálom. hogy nem voltam ott. de mint utazgató festő, két évre előre kész a programom, miközben sok más kiállításon is szerepelek. Ha most rögtön terveznék valahová egy utazást (minden kiállítás nélkül), akkor is csak három év múlva mehetnék. Pedig igencsak kíváncsivá tett, hogyan fogadják a magyarok képeimet? Itt kell elmondanom: nagy tisztelője vagyok a mía- gyar kultúrának, mert kiváló és sajátságos. — Mit terveznek még 1988-ra? — Nehez lenne felsorolni, de Önök számára talán az a legfontosabb, hogy a Salon de Tokyo művészcsoportjának tagjai is ott lesznek (képeikkel) a szeghalmi kiállításon, július 23-án. A képek nagyrészt már összegyűltek. erre vállalkoztunk. Különben „skishi”- nek nevezik ezeket az aranyozott szélű, keménypapírra készült, igen kisméretű képeket. Ezekből látnak majd egy szép kollekciót Magyar- országon. — Ügy tűnik, számos feladatot vállal azon túl is,. hogy festőművész . . . Arra kérem, beszéljen önmagáról, hétköznapjairól, hogyan él ön ott, a Felkelő Nap Országában, hazájában? — Mindennap reggel 5kor kelek és festek. Ezek a. legtermékenyebb órák. Évente három hónapnál is többet töltök vidéken, ez mór szokásommá vált. Délután foglalkozom a Salon de Tokyo hivatali teendőivel, este 8-kor fekszem. Ha úton vagyok, egész nap rajzolók, festek. Volt olyan év, hogy 2500 kilométert beautóztam Japánban. Arra törekszem, hogy évente legalább 4 nemzetközi kiállítást rendezzünk. megfelelő katalógusokkal, állandó, tárlatvezetéssel. Üjságot is megjelentetünk: ennek fő híreit a Salon de Tokyo eseményei adják, beszámolók a tagok hazai vagy külföldi kiállításairól és egyebek. Tervezem, hogy októberben és decemberben kiállítást rendezek ú.i műveimből. Jó lenne, ha ilyen ütemben dolgozhatnék hetvenéves koromig. A családom? Feleségem, Ai 54 éves, első fiam, Taro a Hose Egyetem gazdasági tanszékének segédprofesszora. 29 éves, második fiam, Jiro a Keio egyetemen készül doktorálni. 26 éves. * A szokásos záróaktus, hovv „köszönjük a beszélgetést" ezúttal talán úgy módosulhatna, hogy „köszönjük a levelezést’’ és a lehetőséget, hogy kulturális mellékletünk olvasói megismerkedhettek Atsushi Ozawa festőművésszel, a világutazóval, a japán táj avatott megörökítőjével, a jókedé- lyű. derűs emberrel: mert képei ezt a jó kedélyt, derűt, tájszeretetet félreérthetetlenül sugalmazzák. Különös, de igaz: a tájszeretet és a hazaszeretet egy tőről fakad Japánban is. Magyarországon is. Nem számít az elválasztó 9 ezer kilométer, a művészet könnyűszerrel átrepül tereket, időket. És oda érkezik, ahol értő lél'kek várják. Sass Ervin jrS if, i r tp'j t*. 'F- FEföWil&lKZ1?') rfrift £)fx 2frr^ * /é'l UfK WtKl't'f. ® KfÄ-va ff <f@-$íáL-) ifjfít „Minden nap reggel 5-kor kelek és festek...” Az interjú egyik részlete japánul Katona Judit versei: Varázslat Kimosdott lányként libben át a nyár a városon, csak nézzük megkövültén: egy holt virág előtt lassan megáll. Kertek tüze gyullad, benn a lámpa s kormos, szürke jeleket ír az égre a csípős ízű füst, ha nö a csendek árka. Borzong a kert, mint lázas, nagybeteg s révetegen, vállukat leejtve az akácok halkan sírni kezdenek. Ballada Nagyságákat szolgáltak és remegtek, hogy szüzességüket mégis elveszik, hogy tisztaságuk, mint a téli hó agyontaposva csak bepiszkolódik. Megesett lányok, rozmaringvirágok, kik sírtatok, mert megfogott az átok, vagy kiskonyhák sötétlő zugában sírni kezdett az éhes csecsemő: elvitt vigadni liget, utca, bál, néma árnyatok riadtan megáll s könnyben fordul a megkereszteletlen lelenc a nyárfák s szárkúpok alatt, kápolnák mellett cipősdobozokban. Fénylik holt árvák csontváza ma is, lehet lidérc, de lehet csillag is, és ott bolyong nyugtalan szívetekkel az ifjúság. Vergődik szárnyfalán, mert eltékozolt, szép s boldogtalan, Atsushi Ozawa: Tsugarui parasztház Rishirito-szigeti látkép Karakuwa-félszigeti táj „Skishi"-képekből látnak majd egy szép kiállítást.. Pardi Anna: Petőfi fényképet kap Júliától Ott volt szürke gömbnek nap az ablakon ott voltak tengernek a tengerik sároson ott voltak az összetett honi kis és nagy lelkek ott voltak a kép alján az összetett kis kezek folyt a lemenő nap arany vére folyt a néppel tűzön-vízen át tűzvörös előhívó oldata Júlia fényképére tűz tűz tűz tűzoldat füvén megy majd előre egész a lándzsáéiig a szabadság-specialisták benn a férfikor nyarában elestéig de Júlia ott marad fehér árnyékká silányitva a passzív lugasok kórtanán a belülről megmarkolt seb a kívülről megmarkolt felszínek fecsegésében elszigetelt hegedűk játszanak majd az alkonyi rónáknak a csak a halál áll igaz arányban képességeinkkel spektruma lobog világít lakomák idusán március padlásfeljáróján kapaszkodva a galambdúcokba rejtett szablyákig a vereséges zsinórsújtásos Hamletek karján kering majd Júlia hét szalmakunyhó közt egy szalonban az élő formák céltáblájaként orgonagödörben széphalomban ■ s künn a női kor telén fehér ágya beteg csatatér
