Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
1988, július 9.. szombat NÉPÚJSÁG 0 A bukaresti írta: Ceausescu-beszéd a magyar—román viszonyról Grósz Károly július 27-én találkozik Ronald Reagannel Reagan amerikai elnök július 27-én találkozik Grósz Károllyal, a minisztertanács elnökével. Ezt Mariin Fitzwater, az amerikai elnök szóvivője jelentette be röviden, csütörtök délután. Reagan a megbeszélést követően munkaebéden látja vendégül a magyar kormányfőt. B nagyvilág hírei Amint arról már a hazai napilapok is tudósítottak, Bukarestben a közelmúltban a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, valamint a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsa is foglalkozott a magyar—román viszonnyal. Mindkét testület plenáris ülésén ismertették a két párt egymáshoz küldött levelének szövegét, melynek nyomán a felszólalók éles, magyar- ellenes kijelentésekre ragadtatták el magukat. A Központi Bizottság és a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának ülésén részt vett és felszólalt Nicolae Ceausescu pártfőtitkár, államelnök, a Demokrácia és Egység Frontja elnöke. A június 28-i tanácskozásokon elhangzott beszédeiből — a napokban érkezett Előre alapján — most azokat a részeket idézzük, amelyekben a magyar—román viszonnyal foglalkozott. Szerkesztőség „Mi osztja meg a magyarokat és a románokat?” BÉCS A romániai kisebbségek sorsa már korábban is adott okot aggodalomra, most pedig Ausztria és sok más állam a nagyrészt nemzetiségek lakta falvak lerombolását célzó román tervben a kisebbségek súlyos veszélyeztetését látja — hangoztatta a bécsi utótalálkozó pénteki ülésén Rudolf To- rovsky nagykövet, az osztrák küldöttség vezetője. A diplomata, aki felszólalását teljesen ennek a témának szentelte, megállapította: a kisebbségek védelme kezdettől fogva fontos része a helsinki folyamatnak. A kisebbségekkel való kielégítő bánásmód lényeges nemzetközi bizalom- erősítő tényező is, különösen az olyan államokkal való kapcsolatokban, amelyek történelmi és etnikai (»kok miatt kötődnek egy- egy nemzeti kisebbséghez. BRÜSSZEL Az Európai Parlament a nemzetközi helyzetről folytatott vitája során határozatban fejezte ki „mélységes aggodalmát” a Romániában kialakult helyzet miatt, s amiért „Erdélyben a magyar kisebbség gyötrelmeknek van kitéve” — közli pénteken az EGK-köz- ponthoz közelálló brüsszeli Europe. Az Európai Parlament, a Közös Piac képviselőháza elfogadott határozata — amelyet csak a szélsőjobb képviselők nem szavaztak meg — kimondja: „Ha a román hatóságok folytatják e magatartásukat, akkor Románia és az EGK együttműködése erősen kérdésessé válik.” OSLO A norvégiai Helsinki Bizottság június utolsó napjaiban felhívást juttatott el az oslói román nagykövetséghez, és a norvég kormányhoz a Romániában tervezett „területrendezéssel" kapcsolatban. A felhívás aláírói — 65 ismert norvég politikus, szak- szervezeti funkcionárius, egyházi személyiség, értelmiségi — tiltakoznak a mintegy 8000 település megsemmisítésének tervei ellen. Amennyiben a tervet végrehajtják, olyan kulturális emlékek pusztulnak el, amelyek felépítéséhez évszázadokra volt szükség — s az intézkedés több milliónyi embert, taszít a legnagyobb bizonytalanságba, írják. Az aláírók sürgetik a román kormányt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközileg elismert emberi jogokat, amelyeket többek között a helsinki záróokmányban is megfogalmaztak. VARSÓ „Mi osztja meg a magyarokat és a románokat?” címmel a lengyel jogászszövetség hetilapja- a lengyel sajtóban először ismerteti pontos adatokkal a romániai falurendezés lényegét. A Prawo i Zycie a magyar— román viszályt taglalva megállapítja, hogy két szocialista ország viszonyában, mind a kolozsvári főkonzulátus bezárása, mind a két párt levélváltása, mind pedig a budapesti tüntetés példátlan esemény. A falurendezésről a lap terjedelmed írásában a többi között rámutat: „Nyitott kérdésnek tűnik a terv gazdasági, de mindenekelőtt társadalmi következménye. Kétségtelen, hogv fájdalmas operációról van szó: erre vonatkozó utalások vannak a román sajtóban is.” A lap ezután az eddigi lengyel gyakorlatnak megfelelően idézi a román és a magyar vezetők nyilatkozatait, amelyekben az egyik fél a belügyeibe való beavatkozást utasítja vissza, míg a másik Magyarország jogát hangsúlyozza a határokon túl élő magyar származású kisebbség érdekében való fellépésre. Az írás az ellentétek rendezését illetően nem kíván állást foglalni. Részletek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén elhangzott felszólalásból: „Tisztelt elvtársak! Tudomást szereztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága közötti levélváltásról. Mint megjegyezték, pártunk Központi Bizottsága szükségesnek tartotta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához fordulni, és felhívni a figyelmét a pártjaink és országaink közötti kapcsolatok romlására, bizonyos megnyilvánulásokra, sajtócikkekre, sőt, hivatalos személyek nyilatkozataira, amelyek ellenségesek Romániával és hazánk szocialista építőmunkájával szemben, és megengedhetetlen beavatkozást képeznek belügyeink- be, ellentétben állnak a barátsági szerződéssel, a két ország más egyezményeivel, és megállapodásaival, súlyosan károsítják a kéj; szomszéd nép kapcsolatait és érdekeit, ellentétben állnak az államközi kapcsolatok, a békepolitika általános elveivel. Javasoljuk — mint megjegyezték — a két párt Központi Bizottsága küldöttségeinek találkozóját e helyzet megvitatására, és annak érdekében, hogy intézkedések történjenek a negatív állapotok felszámolására, továbbá a pártjaink és népeink közötti együttműködés és kapcsolatok fejlesztési útjainak a kijelölésére. Másfél hónap múlva megkaptuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának válaszlevelét levelünkre. Hallották, mit tartalmaz a levél; egyes felszólaló elvtársak jellemezték is. Nem kívánok kitérni e levélre. A Politikai Végrehajtó Bizottságban megjegyeztük viszont azt a tényt, hogy , a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága végül is kijelenti, hogy megérti és úgy véli, hogy a romániai problémákat a Román Kommunista Pártnak kell megoldania. Elvártuk volna, hogy szűrjék le a következtetéseket ebből a kijelentésből. Úgyszintén megjegyeztük azt a tényt, hogy a magyar elvtársak egyetértenek bizonyos találkozók összehívásával, több szakaszban, a két párt és ország közötti problémák megvitatása érdekében. De sajnos nem sok idő telit el a levél kézhez vétele óta és újabb sovén, nacionalista, románellenes és anti- szocialista jellegű megnyilatkozásokra került sor, a tegnapi nap folyamán (június 27-én — a szerk.) pedig újabb tüntetést rendeztek magyarországi hivatalos párt- és állami szervek hozzájárulásával — sőt, egyes magyarországi információk szerint — ezek védnöksége alatt. Indokolt az arra vonatkozóan is felmerült kérdés, megvannak-e a szükséges feltételek a budapesti román nagykövetség jó működéséhez. Elemezni fogjuk a javaslatokat, attól függően is, hogy a továbbiakban milyen álláspontra helyezkedik a Magyar Népköztársaság párt- és államvezetősége. Mint köztudomású, a Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztársaság mindig is munkálkodott a pártjaink és szomszédos népeink közötti széles körű együttműködés kiépítésén. Abból indultunk ki, hogy a problémákat, amelyek egyoldalúan, a két párt és ország közötti egyezmények és megállapodások megszegése nyomán jelentkeztek, csakis megbeszélések útján, az egyenlőség, a tisztelet és az egyik vagy másik ország belügyeibe való be nem avatkozás szellemében kell megoldani. Kétségtelen, hogy sok probléma vár megoldásra mind Romániában, mind pedig Magyarországon, Különbözhetnek a vélemények és véleménykülönbségek állnak fenn a szocialista építés fejlesztési útjai tekintetében. De mi mindig abból indultunk ki, hogy minden pártnak, minden népnek önállóan és szabadon kell megválasztania a szocialista építés útját. Az egyedüli legfőbb elbírálója ennek az illető ország népe, a valóság, az élet, amely a legjobban bizonyítja, hogy egyik vagy másik út megfelelt-e vagy megfelel-e az adott nép érdekeinek, az általános törvényszerűségeknek, a tudományos szocializmus elveinek. Jól megértjük a szomszédos országban felmerült sok súlyos problémát. Megértjük a magyarországi dolgozók törekvéseit, de semmiképpen sem érthetjük meg egyes sovén, nacionalista körök törekvéseit, amely körök, hogy eltereljék a figyelmet. a realitásokról, és a megoldandó problémákról, a régi praktikához folyamodnak, túlmenve azon — teljes felelősséggel állítom —, amit még a horthysták sem merészeltek megtenni! A román, a magyar dolgozók sok-sok évszázada szomszédként éltek, együtt éltek és dolgoztak, sokszor együtt küzdöttek az elnyomás ellen. És szintén az élet, a valóság bizonyította be, hogy amikor nem értették meg, hogy nem szabad a sovinizmus útjára sodródniuk, az 1848-as forradalmak kudarcba fulladtak. Nem itt a helye annak, hogy a történelemmel foglalkozzunk. Csupán hangsúlyozni kívánom, hogy a román nép hagyományos jószomszédsági, barátsági politikája szellemében a barátság érzéseivel viseltetik a szomszédos magyar nép iránt, s kifejezzük reményünket, hogy a felmerült problémák megoldást nyernek, és biztosítva lesz a fejlődés a szocialista úton, a jólét gyarapodásának útján. A román és a magyar nép, amely — történelmi fejlődés eredményeként — két szomszédos nép, továbbra is szomszédságban fog élni, és kötelessége minél szorosabban együttmunkálkodni gazdasági és társadalmi haladása, a szocialista és független fejlődés érdekében, a két párt, a két párt- és államvezetőség pedig felelősséggel tartozik népe előtt, a történelem előtt, az emberiség előtt, hogy hangot adjon népeink közötti együttműködési, jószomszédsági törekvéseknek. A magunk részéről biztosítani kívánom a Központi Bizottság plenáris ülését, egész népünket, hogy mindent megteszünk a két párt, a Román Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztéséért a két nép érdekében, a szocializmus és a béke ügye érdekében, de a leghatározottabban elutasítjuk a belügye- inkbe való beavatkozás bármilyen próbálkozását. A szocialista építés problémáit, Románia problémáit mi oldjuk meg, az egész néppel és a népért, a forradalmi munkásdemokrácia szellemében, és senkinek sem engedjük meg, semmilyen formában, hogy beavatkozzék bel ügyeinkbe!” * * * Részlet a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának plenáris ülésén elmondott beszédből: „Románia Szocialista Köztársaság átfogóan fejlesztette és fejleszti kapcsolatait társadalmi rendszerüktől függetlenül a világ összes államaival. Tevékenyen részt vettünk és a jövőben is részt veszünk a jelenkori világ súlyos és komplex problémáinak megoldásában valamennyi nemzet érdekében, függetlenségünk és szuverenitásunk, a béke és minden nemzet gazdasági és társadalmi haladása érdekében. Ebben a keretben nagyon röviden ki akarok térni a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélváltására. Valamivel bővebben szóltam erről a Központi , Bizottság plénumán, éppen ezért nincs szándékomban újra felvetni ezeket a dolgokat. Amikor levelet intéztünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségéhez, annak szükségességéből indultunk ki, hogy a két párt küldöttségei kezdjenek megbeszéléseket annak érdekében, hogy közös megegyezéssel megállapodjanak a szocialista Románia ellen irányuló bármely tevékenységről való lemondásról, véget vessenek a sovén, nacionalista tevékenységnek és a magyar nép rendszeres dez- informálásának országunk realitásaival kapcsolatosan. Június végén választ kaptunk, amelyben a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetősége beleegyezett a megbeszélés megkezdésébe különböző szakaszokban. Ügy véltük, hogy ez fontos lépés ebben az ügyben, de, sajnos nem telt el sok idő és Magyarországon folytatódtak a nyilatkozatok, mindenféle nacionalista-sovén jellegű anyagokat publikáltak Románia politikájával kapcsolatban, tegnap pedig ebben az ügyben tüntetést szerveztek nagykövetségünk előtt. Nehéz megérteni, milyen meggondolásból indultak ki e tüntetés szervezői. Ügy tűnik, hogy a horthysta politika határozott leleplezésének hiánya, sőt egyes magyarországi köröknek a horthysta politika iránti csodálata az ihletforrás mindazok számára, akik gyűlölettel viseltetnek a román nép nagyszerű megvalósításaival, hazánk szocialista fejlesztési programjaival szemben. Nem titok senki számára, hogy a szocializmus építésében vannak különbségek a problémák felvetésében. De mi abból a tényből indultunk és indulunk ki, hogy a szocializmus megvalósítása országról országra, szakaszról szakaszra a körülmények változatosságában megy végbe. s minden párt és nép saját maga választja meg a neki legmegfelelőbbnek tűnő fejlődési utat. Az igazi döntőbíró mindegyik ország népe, a valóság, az élet kell hogy legyen; ez tanúsítja és fogja tanúsítani, hogy egyik vagy másik út mennyiben felelt meg a realiásoknak, a nép jóléti és szabadságtörekvéseinek. Semmiképpen sincs szándékunkban beavatkozni más országok ügyeibe, tehát a szomszédos Magyarország ügyeibe sem. Ezen ország időszerű problémáit a vezető erőknek, a magyar népnek kell megoldania, de ebből kiindulva semmiképpen sem engedhetjük meg senkinek, hogy beavatkozzék belügyeinkbe, hogy úgy tekintse, helyes vagy nem helyes egy probléma ilyen vagy olyan megoldása. Nekünk is sok véleményünk van arról, hogy mi történik a világban és különböző országokban, ideértve Magyarországot is. De nem véljük úgy, hogy erre utalnunk kell, hogy beavatkozzunk más államok belügyeibe. De, főleg nem engedhetjük meg, hogy a magyar parlament egy bizottságában újból kijelentsék, Magyarország állandó politikája az, hogy más országok mindazon állampolgárai, akiknek bármilyen távoli magyar eredetű őseik vannak, a magyar nemzethez kell hogy tartozzanak és hogy Magyarország vállalja a felelősséget, hogy velük foglalkozzék és irányítsa tevékenységüket. A nemzetközi jogtól idegen felfogás ez, amelyet Horthy sem mert megfogalmazni. De úgy látszik, hogy akadtak emberek, akik túl akarják szárnyalni mindazt, ami a legroszabb volt az emberiség történelmében ezen a téren. A román állampolgárok — függetlenül szüleik származásától — ügyeivel pártunk és államunk foglalkozik. Különben gyakorlatilag nagyon nehéz azonosítani, mi történt az évszázadok során. Egy dolog világos: a román nép e tájakon született, vívta ki függetlenségét, harcban alakult nemzetté, működött együtt a szomszédokkal, ideértve a haladó embereket a magyar nemzet soraiból. E tájakon együtt munkálkodtak román dolgozók is, magyarok is és más nemzetiségűek is. Mindaz, amit megvalósítottak Romániában, a közös munka eredményei, mindazok pedig, akik Romániában laknak, román állampolgárok ugyanazon jogokkal, de ugyanazon kötelességekkel is! Hazánk összes honpolgáraival pártunk és államunk, társa- sadalmunk foglalkozik, népünk maga, amely demokratikus módon határoz fejlődéséről, szocialista és kommunista jövőjéről! Reméljük és óhajtjuk, hogy minél előbb mondjanak le ilyen megnyilvánulásokról és felfogásokról, s értsék meg, hogy a román nép és a magyar nép érdeke jószomszédságban élni, tevékenyen együttműködni minden területen a szocializmus építéséért, az élet- színvonal emeléséért, mindegyik nemzet függetlenségének biztosításáért. Így szolgálhatják a legjobb körülmények között mind a román, mind a magyar nemzet érdekeit, a béke és a nemzetközi együttműködés érdekeit.” Feltehetően a kompresszorteremben keletkezett gázszivárgás okozta az Északi-tengeren, a skót partok közelében telepített Piper Alpha olajfúrótorony felrobbanását — közölte a tornyot működtető amerikai cég, 'az Occidental Petroleum. A vállalat Illetékesei szerint még meglehetősen hosszú Ideig tart annak megállapitása, hogy a szivárgást mi idézte elő, hiszen az egész szerkezet súlyosan megrongálódott. Az egykor 190 méternyire a tenger fölé magasodó toronynak most csupán a talpazata látszik ki a vizböl. Eddig 61 túlélőt találtak meg és csupán 11 holttestet emeltek ki a hullámok közül. A robbanás idején az olajfúrótornyon tartózkodók közül 165 személyt eltűntként tartanak nyilván. Az utolsó túlélőt egyébként snég csütörtökön délelőtt vitték partra, s azóta csupán holttesteket találtak.
