Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

1988. július 7„ csütörtök NÉPÚJSÁG Marjai József Prágában találkozott Lubomír Strougallal Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép- viselője, a KGST 44. ülés­szakán részt vevő magyar küldöttség vezetője az ülés­szak idején Prágában talál­kozott Lubomír Strougallal, a csehszlovák kormány el­nökével. A találkozón átte­kintették a kétoldalú kap­csolatok több időszerű kér­dését, valamint a KGST-ben megvalósuló két- és sokol­dalú együttműködés néhány feladatát. Marjai József megbeszé­lést folytatott Janez Zemlja­Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára szerdán Prágában találko­zott Wladyslaw Bakával, a L.EMP KB Politikai Bizott­riccsal. a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács (kormány) alelnökével is. aki hazája küldöttségét ve­zeti a KGST 44. ülésszakán. A magyar miniszterelnök- helyettes, kereskedelmi mi­niszter Mohammad Han Dzsalalarral, az Afganisztáni Köztársaság kereskedelmi miniszterével áttekintette a két ország gazdasági-keres­kedelmi kapcsolatainak helyzetét. Marjai József a csehszlo­vák fővárosban találkozott több tagország állandó KGST-képviselőjével. ságának tagjával, a KB tit­kárával, Véleményt cserél­ték a két párt közötti együtt­működésről és a két ország­ban kibontakozó reformfo­lyamatok tapasztalatairól. Helyreigazítás A Külügyminisztérium a Romániába utazó, vagy ott tartózkodó magyar állam_- polgárok konzuli érdekvé­delméről kedden kiadott közleményében téves idő­pontot jelölt meg. A minisz­térium helyreigazítása sze­rint a magyar állampolgá­rok romániai konzuli érdek- védelmét hazánk bukaresti nagykövetségének konzuli osztálya június 29-e óta lát­ja el. Jugoszláv alkotmánvmódosítási vita Ha a jugoszláv alkot­mánymódosítási vitában az év végéig nem sikerül közös nevezőre hozni az eltérő ál­láspontokat, s a képviselő­ház nem hagyja jóvá az alaotörvény módosítását, akkor — jogi alapok híján — az olyannyira szükséges gazdasági reformok beveze­tése sem lehetséges a terve­zett időben, a jövő év ele­jén. Erre figyelmeztetett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottságának elnöksége, amelynek keddi ülésén Vi- doje Zsarkovics, az elnökség tagja tartott beszámolót. • PERZSA (ARAB)- ÜBÜL A Pentagon szóvivője be­ismerte, hogy az iráni utas- szállító repülőgép, amelyet vasárnap lőtt le egy ameri­kai rakétacirkáló a Perzsa (Arab)-öbölben, sugárzott azonosítási jeleket egy au­tomatikus berendezésen, a szóvivő szerint azonban a jelek azonosak voltak azok­kal, amelyeket iráni harci repülőgépek is használtak. Igaz, fűzte hozzá, hogy a polgári azonosító jelek is megérkeztek. így a Vincen­nes személyzete a gépet „katonai és támadó szán­dékkal közeledő" gépnek vélte. A szóvivő azt is kénytelen volt elismerni, hogy a lelőtt gép magasságáról és sebes­ségéről közölt adatok kéte­sek, sőt egy amerikai hajó másféle jelzéseket észlelt és nem látta úgy, hogy az Air­bus „alacsonyabb pályára tért" — ahogy azt az első jelentések tartalmazták. Ezek az észlelések azonban nem jutottak el a rakétákat kilövő cirkálóhoz. Az Egye­sült Arab Emírségek légi irányításában dolgozó — de magukat megnevezni nem kívánó — nem arab állam­polgárok közül többen is közöLték amerikai riporte­rekkel, hogy az amerikai hadihajók rendszeresen megnehezítik a polgári légi- forgalmat, durva — és sok­szor igen veszélyes — uta­sításokat adnak a polgári pilótáknak is. • ANGLIKÁN egyház — NŐK FELSZENTELÉSE A brit anglikán egyház szinódusa (parlamentje) ked­den délután többségi szava­zással úgy döntött: elfogad­ja a nők pappá szentelésé­nek lehetőségét és jóváha­gyásra javasolja ezt az egy­házmegyéknek is. A nagy- britanniai anglikán egyház­ban régóta húzódó vita ki­menetele korántsem váltott ki általános elégedettséget, s a jelek szerint további konfliktusokat okoz majd az újítók és a hagyományok tisztelői között. Az ellentéte­ket a szavazás aránya is je­lezte: a tervet 299-en támo­gatták, 216 ellenében. A nők felszentelésének hívei azzal érveltek, hogy Nagy-Britannia ebben a kér­désben már jó ideje más ál­lamok mögött kullog, hisz például a brazíliai, az egye­sült államokbeli, a kanadai, az új-zélandi és a hongkon­gi testvéregyházban össze­sen már mintegy hétszáz pappá szentelt asszony látja el teendőit. Az első asszony felszente­lése a szigetországban, ha egyáltalán sor kerül rá, né­hány évig még mindenkép­pen várat magára. • JEREVÁNI REPÜLŐTÉR Kedden az esti órákban mintegy négyszáz, többségé­ben fiatal örmény megszáll­ta a jereváni repülőtér épü­letét, követelve, hogy a re­pülőtéri dolgozók szüntes­sék be a munkát — közöl­te szerdán Moszkvában tar­tott sajtótájékoztatóján Va- gyim Perfiljev külügyi szó­vivő. — Az épület körül to­vábbi másfél ezren gyűltek össze ugyanezzel a céllal. A reptéri épületben tartózko­dók minden lehetséges mó­don akadályozni igyekeztek a csomag- és személyforgal­mat, sőt, a repülőgépek föl- és leszállását. A helyszínre kivonuló rendfenntartó erők három­szor is távozásra szólították fel a rendbontókat, ennek azonban nem volt semmi fo­ganatja, sőt, a fiatalok kö­vekkel és üvegekkel dobál­ták meg a rendőröket. A történtek következtében 36 személy megsérült, közülük négy állapota súlyos — mondta a szóvivő. Németh Miklós tárgyalása Wladyslaw Bakával Oz Drgimenti Ifaktiben olvastuk 1957: összeesküvés Hruscsov ellen Emlékszem, hogy az SZKP KB 1957 nyarán megtartott plénumáról a sajtóban csak egy rövid tájékoztató közlemény jelent meg, amely Malenkov, Kaganovics, Molotov pártellenes csoportjáról tett említést. Az a hír járta, hogy Nyikita Hrus- csovot el akarták mozdítani az SZKP KB első titkári tisztéből. A valóság azonban hétpecsétes titok maradt. Vajon ma, a nyilvánosság körülményei között nem le­hetne-e megtudni az igazságot? Fjodorov, a munka és a párt veteránja. Alma-Ata Rój Medvegyev szovjet történész meg­írta Hruscsov politikai életrajzát, amelynek egy részletével válaszolunk olvasónk kér­désére. 1957. június 18-án háromnapos rendkí­vüli ülésre gyűlt össze a Kremlben az SZKP KB Elnöksége. A Kremlben megerő­sített őrség teljesített szolgálatot. Az El­nökség tagjai késő éjszaka térhettek nyu­govóra, hogy reggel ismét visszatérjenek az ülésterembe. Csak F. R. Kozlov hiányzott. Június 23-ára tűzték ki Leningrád fennál­lása 250. évfordulójának megünneplését. A Néva-parti városba az ország minden ré­széből érkeztek küldöttségek, többségük élén a területi pártbizottságok titkáraival. Oda várták a Nyikita Hruscsov vezette kor­mányküldöttséget is. Hruscsov azonban ak­kor nem tudott időt szakítani a jubileumi ünnepségre. Molotov és Malenkov a KB Elnökségének ülésén váratlanul felvetették Hruscsov le­váltásának kérdését. Hruscsov e két ellen­fele, akik különben ellenséges viszonyban voltak egymással, ez alkalommal összefog­tak, és szigorúan betartva a konspirációt, megvitatták az első titkár elmozdításának kérdését. Hruscsovot főképpen gazdasági voluntarizmussal, meggondolatlan és önké­nyes cselekedetekkel vádolták. A vádak közül sok vitathatatlanul jogos volt. A döntő vád, amelyet nem mondtak ki ugyan, csak utaltak rá, az volt, hogy Hruscsov úgymond túlságosan messzire ment Sztálin leleplezésében, s ez aláásta az SZKP tekin­télyét a nemzetközi kommunista mozga­lomban, és csorbát ejtett az egész kommu­nista mozgalom tekintélyén. Ily módon te­hát az SZKP XX. kongresszusán hozott ha­tározat felülvizsgálásáról volt szó. Hrus­csov ellenfelei biztosak voltak a sikerben, és már előre döntöttek az első titkár sor­sáról. Abban az esetben, ha beismeri hi­báit és lemond, akkor a lefokozás várt rá, körülbelül a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének szintjéig „süllyedt” volna. Más esetben nem zárták ki Hruscsov le­tartóztatásának lehetőségét. De az első tit­kár nemcsak a lakosság körében volt nép­szerű, amit még figyelmen kívül lehetett volna hagyni, de az SZKP KB tagjai több­ségének körében is. Ezért veszélyes lett volna szabadlábon hagyni. Az SZKP KB első titkári tisztségébe V. M. Molotovot akarták megválasztani. Nyikita Hruscsov azonban a gazdasági sikerekre és a lényeges külpolitikai ered­ményekre hivatkozva erélyesen elvetett minden vádat. A heves vitában Hruscsov mellé állt az Elnökség három tagja — Mi- kojan, Szuszlov és Kiricsenko. Az elnök­ség hét tagja — Molotov, Malenkov, Voro- silov, Kaganovics, Bulganyin, Pervuhin és Szaburov — Hruscsov ellen lépett fel. Az elnökség póttagjai — Brezsnyev, Zsukov, Muhitgyinov, Svernyik, Furceva — Hrus­csovot támogatták ugyan, ám az ülésen csak tanácskozási joggal vettek részt. Ka­ganovics az egyik ülésen igen durván fél­beszakította Brezsnyevet, aki idegességében közel állt az ájuláshoz. Bár Zsukovnak nem volt döntő szavazata, mégis rendkívül fontos volt álláspontja, mivel világosan ér­tésre adta, hogy a hadsereg Hruscsovot fog­ja támogatni. Sepilov eleinte Hruscsov híve volt, ám a hosszas vita során váratlanul feladta nézeteit, és az elnökségi tagok több­ségének véleményéhez csatlakozott. Végső soron a KB Elnöksége döntést ho­zott Hruscsovnak az SZKP KB első titkári tisztségéből való elmozdításáról. Hruscsov azonban, aki maga mögött tudta híveit, nem volt hajlandó alávetni magát ennek a döntésnek. Kijelentette: a KB első titkári posztjára őt nem az Elnökség, hanem a KB plénuma választotta meg, ezért csak a plé- numnak áll jogában őt elmozdítani ebből a tisztségből. A KB plénumának összehí­vását követelte, amit az Elnökség megta­gadott. Molotov és Malenkov csoportja azonban túlságosan nagy reményeket fűzött az Elnökség formális döntéséhez. Hrus­csovot nemcsak a hadsereg támogatta, ha­nem az Állambiztonsági Bizottság is, 1. A. Szerovnak, a bizottság elnökének szemé­lyében. Hruscsov kezében maradt az SZKP KB apparátusa. Ez azt jelentette, hogy ezekben a döntő napokban igenis Hruscsov birtokolta a reális hatalmat mind az or­szágban, mind a pártban. Ezért az „akció”, amely 1953 márciusa elején sikerrel járt (akkor a vezetők kis csoportja az éppen csak elhunyt Sztálin koporsójánál el tudta dön­teni a hatalom elosztásának minden kér­dését), 1957 júniusában nem hozott ered­ményt. Amíg az elnökség ülésezett, fontos ese­mények történtek. A KB legbefolyásosabb tagjai száméra nem volt titok, hogy a Kremlben Nyikita Hruscsov sorsáról dönte­nek. Ezt tudomására hozták Leningrádban Kozlovnak, aki a KB-tagok egy csoportjá­val azonnal Moszkvába utazott. Szeröv és Zsukov biztosítani tudta a KB csaknem minden más tagjának Moszkvába érkezé­sét. Valamennyien a plénum összehívását követelték. A KB Elnöksége elutasította a követelést, sőt, még a KB képviselőivel sem volt hajlandó találkozni. Ekkor a KB- tagok egy csoportja a következő írásos nyi­latkozatot küldte a Kremlibe. „A Központi Bizottság Elnökségének. Ne­künk, az SZKP KB tagjainak a tudomá­sára jutott, hogy önök a Központi Bizott­ság és a Titkárság irányításának kérdéséről vitatkoznak. A KB plénumának résztvevői elől azonban nem szabad eltitkolni a párt szempontjából ily fontos kérdéseket. Ezért mi, a KB tagjai, nem határolhatjuk el ma­gunkat a pártvezetés kérdésétől.” De ez a nyilatkozat is hatástalan maradt. A KB tagjai ekkor már gyülekeztek a Kremlben. A KB-tagok egy csoportja I. Szerövval az élen, akinek felügyelete alá tartozott az őrség a Kreml minden helyisé­gében, megjelent az épületben, ahol az El­nökség ülésezett. Az Elnökség tagjainak többsége Hruscsovot már nem is tekintette első titkárnak, s megbízta Bulganyint. mint a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és Vorosilovot, mint a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökét, hogy kezdjenek tárgyalásokat a KB tagjaival. A fogadószobába azonban kijött Hruscsov és Mikojan is. A találkozó nem a legudvaria­sabban zajlott le. Vorosilov ráripakodott Szerovra, aki persze nem maradt adósa. Megfenyegette, ha az Elnökség nem haj­landó összehívni a KB plénumát, akkor a plénum az Elnökség jóváhagyása nélkül ül össze, mivel a KB tagjai nem tűrik meg, hogy a párt vezetésének kérdéséről nélkü­lük döntsenek. A fenyegetés teljesen reális volt, mert a KB tagjainak többsége már Moszkvába érkezett és mindenre elszánták magukat. Nyilvánvaló lett. hogy a Hrus­csov elleni összeesküvés kudarcba fulladt, és az Elnökség kénytelen volt beleegyezését adni a KB plénumának összehívásába. A plénum résztvevőinek zöme minden fenntartás nélkül Hruscsovot támogatta. A júniusi plénum nemcsak jellegét tekintve páratlan, hanem időtartamát tekintve is, hiszen június 22-től 29-ig tartott. A plé­num meghallgatta Hruscsovnak a pártban uralkodó helyzetről szóló beszámolóját. Molotov lehetőséget kapott arra, hogy rész­letesen kifejtse véleményét, ám- a felszóla­lók a későbbiekben nem Molotov, hanem Hruscsov pártjára álltak. A kialakult hely­zetben Vorosilov, Bulganyin, Szaburov és Pervuhin úgy döntött, hogy bűnbánó be­szédet mond. Malenkov is beismerte hibáit. Mindvégig csak Molotov kötötte az ebet a karóhoz, és ő volt az egyetlen, aki nem szavazott a plénum határozatára. Csoport­jának többi tagja a határozatra voksolt, arra a határozatra,’ amely az ő magatartá­sukat ítélte el. A plénum határozatát és a munkájáról szóló tájékoztató közleményt csak 1957. jú­lius 4-én tették közzé. A plénum határo­zata Malenkov, Kaganovics, Molotov párt- ellenes csoportjáról tett említést, de elhall­gatta, hogy a csoportnak Vorosilov, Bulga­nyin és mások is tagjai voltak. Mind Voro­silov, mind Bulganyin megmaradt tisztsé­gében. Az Elnökségből és az SZKP Köz­ponti Bizottságából kizárták Molotovot. Malenkovot, Kaganovicsot és a „hozzájuk csatlakozó Sepilovot". Szaburov elvesztette a KB Elnöksége tagjának tisztségét. Per­vuhin pedig a KB Elnökségének csak pót­tagja lett. A júniusi plénum 15 főre emelte a KB Elnökségének létszámát, összetételé­be megválasztották L. I. Brezsnyev. J. A. Furceva, F. R. Kozlov. N. M. Svernyik. G. K. Zsukov póttagokat. Tagjai lettek úgy­szintén A. B. Arisztov, N. I. Beljajev és O. V. Kuuszinyen. Az Elnökség nyolc pót­tagja között megjelent A. N. Koszigin, A. P. Kirilenko és K. T. Mazurov neve. Mo­lotov, Kaganovics és Malenko kénytelen volt megválni a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnöke első helyettesének tisztségé­től. A külügyminiszteri posztra D. T. Se­pilov helvett A. A. Gromikót nevezték ki. A Plémimot követő második napon Ka­ganovics felhívta Hruscsovot, és az utóbbi tanúsága szerint a következő beszélgetés zajlott le kettejük között: „— Hruscsov elvtárs! Sok éve ismerlek. Kérlek, akadályozd meg, hogy velem szem­ben is úgy járjanak el, mint ahogyan Sztá­lin idejében számoltak le az emberekkel... — Kaganovics elvtárs! Szavaid ismét megerősítik azt, hogy milyen módszerek­kel akartatok tevékenykedni aljas céljaitok elérése esetén. Az országot a személyi kul­tusz idejébe akartátok visszavetni, az em­berekkel pedig le akartatok számolni. Ti a többieket is saját mércétekkel méritek. De tévedtek. Mi szilárdan betartjuk a leni­ni elveket, és ragaszkodni is fogunk hoz­zájuk. Munkát kaptok, nyugodtan élhettek és dolgozhattok, ha munkátokat ugyanolyan becsületesen fogjátok végezni, mint min­den szovjet ember.” Nyikita Hruscsov megtartotta adott sza­vát. Ellenségei közül senkit nem zártak ki a pártból, de mindenkit Moszkván kívül helyeztek el. Molotov a Szovjetunió mon­goljai nagykövete lett. Kaganovicsot a Szo- iikamszkban működő Uráli Káliumkombi­nát igazgatójává, Malenkovot pedig az Iszty-kamenogorrszki Vízierőmű igazgatójá­vá nevezték ki. Sepilov Közép-Ázsiában kapott professzori állást. 1957 júliusában Pervuhint és Szaburovot felmentették a Szovjetunió Minisztertanácsa helyettes el­nökének tiisztéből, a Minisztertanács elnö­kének első helyettese A. N. Koszigin és D. F. Usztyinov lett. A plénum befejeztével Hruscsov küldött­ség élén Leningrádba érkezett. Formálisan a kitüntetések átnyújtása volt napirenden, a valóságban azonban megismételték a ju­bileumi ünnepségeket. A Palota téren fel­vonulást rendeztek, az emelvényen ott volt Hruscsov, Kozlov, Vorosilov, Mikojan, Brezsnyev, Kuuszinyen. Furceva, Svernyik és Arisztov. Néhány nappal később Hruscsov és Bul­ganyin Csehszlovákiába utazott, ahol közel két hetet töltöttek. Hruscsov különösebb szégyenkezés nélkül kifejtette Vetko Miku- novics jugoszláv nagykövetnek, hogy nincs nagy kedve Bulganyin társaságában utaz­gatni. de egyelőre ezt kívánják meg az ál­lam érdekei. Természetesen, Jugoszlávia nagykövete a Broz Titónak címzett levelé­ben részletesen beszámolt a moszkvai ese­ményekről, és közölte azt is. hogy Bulga­nyin pozíciója megingott és a miniszteri tisztségből való elmozdítása már csak idő kérdése. 1957 júliusa végén és augusztusa elején zajlott le Moszkvában a VI. világifjúsági és diáktalálkozó, amelyre a moszkvaiak min­dig emlékezni fognak. Hiszen a Szovjetunió egész történelmében először érkezett Moszkváiba oly sok vendég a világ külön­böző országaiból. 1957 szeptembere derekán Hruscsov a Krímben pihent, Jalta közelében. Számára évek óta ez volt az első hosszabb szabad­ság. Sem a ’30-as évek végén, sem a '40-es évek első felében szóba sem jöhetett a pi­henés. Sztálin idejében Hruscsovnak csak egyszer volt alkalma szabadságát a tenge­ren tölteni. 1947-ben. 1953—1956-ban Hrus­csov túlságosan el volt foglalva, nem en­gedhette meg magának a hosszabb pihe­nést. 1957-ben majd egy egész hónapot töl­tött a Krímben és csak október 2-án tért vissza Moszkvába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents