Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

NÉPÚJSÁG 1988. július 7„ csütörtök Elhunyt Péchy Blanka Döntőben a csabai lányok Mibe kerül egy lovagvár? Életének 94. évében, szerdán elhunyt Péchy Blanka ér­demes művész, színész, író, nyelvművelő, a Vígszínház örö­kös tagja. Temetéséről később intézkednek. Művelődési Minisztérium, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Írók Szövetsége, Magyar Színházművészeti Szövetség, Vígszínház A Színművészeti Akadé­mia elvégzése után Péchy Blanka 1914-től a Vígszín­házban, 1916-tól a Magyar Színházban, 1927-től a Bel­városi Színházban játszott. A bécsi Reinhardt Társulat­nak 1928-tól hat éven át volt a tagja, majd hazatért. A felszabadulástól 1948-ig a Nemzeti Színház művé­sze, ezt követően a ■ bécsi magyar követség kulturális tanácsosa és a Collegium Hungaricum igazgatója lett. A Néphadsereg Színháznak, illetve a Vígszínháznak 1951 óta volt a tagja. A Magyar Rádióban az ő nevéhez fűződik a Beszélni Az aratóknak nyújtott se­gítségről kötött megállapo­dást á Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um és a CB Rádiósok Or­szágos Egyesülete a kenyér- gabona betakarításának ide­jére. Az egyesület felhívást intézett tagjaihoz, hogy eszközeikkel és rádiós mun­kájukkal segítsék az arató­kat. A CB-rádiósok a betaka­rításban elromlott gépek al­katrészeinek pótlására — ha a gazdaságok CB-n meg­keresik őket — szükség esetén akár a legtávolabbi kereskedelmi vállalattal is összeköttetést teremtenek. Űj utazási irodát nyitott szerdán az Agrotours, a Me­zőgazdasági Szövetkezetek Idegenforgalmi Részvény- társasága Budapesten, a VII. kerületi Dob utca 53. szám alatt. A mintegy más­fél száz négyzetméteres iro­dában azokat az ügyfeleiket fogadják, akik elsősorban a falusi turizmus iránt ér­deklődnek. Foglalkoznak hagyományos idegenforgal­mi tevékenységgel is, a ha­zai csoportok külföldre utaztatásával, és külföldiek magyarországi program­nehéz! című sorozat, vala­mint a Szülőföldünk adásai­ban a külföldön élő magya­roknak szóló nyelvművelő műsor. Több könyve látott nap­világot. Kiemelkedő színészi, elő­adói, irodalmi és nyelvmű­velői munkásságát, a magyar nyelv ápolásáért kifejtett érdemeit több magas Tiitün- tetéssel ismerték el. Átve­hette többek között a SZOT- díjat, a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Magyar Népköztársaság babérko­szorúval ékesített zászló­rendjét. Bejelentéseiket telefonon, telexen, vagy CB-készülé- ken keresztül a legrövidebb időn belül továbbítják az Agrotek és a megyei Agro- ker-vállalatok alkatrész- raktáraihoz. A CB-sek se­gítségét az egész ország te­rületén az AM—9-es csator­nán éjjel-nappal, az AM— 19-es csatornán pedig 7 órától 22 óráig igényelhe­tik a gazdaságok. Az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek, szakszövetkezetek kérésére a betakarítást aka­dályozó egyéb körülmény, például tűz esetén is kap­csolatot teremtenek a kár­elhárító szervezetekkel. jainak szervezésével. A me­zőgazdasági szakemberek­nek szóló ajánlatuk szerint az ismertebb nagyüzemek közül — egyebek között — a bábolnai és a nádudvari gazdaságokba viszik el a csoportokat. A külföldiek felkereshetik a virágkerté­szetéről, bortermeléséről híres magyar gazdaságokat, ezenkívül lovas-, vadász- és horgászprogramokat is szer­veznek számukra. Az irodá­ban valutabeváltást is vé­geznek, és intézik a vízu­mok megszerzését. (Munkatársunk telefonje­lentése Debrecenből.) Július 4. óta Debrecen színpadai, az egyetemi vá­ros tantermei, előadói, kol- létüumai, de még terei, ut­cái, parkjai is kórusok ének­lésétől hangosak: 25 nemzet 2500 énekese vesz részt a megyei és a városi tanács, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ, a Művelődési Mi­nisztérium,, a Kórusok Or­szágos Tanácsai, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Zenemű Kiadó Vállalat ál­tal szervezett Xlll. nemzet­közi Bartók Béla-kórusver- senyen. A különböző külföldi és magyar kórusok, vegyes női, férfi, leány, ifjúsági ve­gyes, kamara- és gyermek­kari kategóriákban vetélked­nek. Már valamennyi elő­Lassan kiszáradnak a ku­tak, ha hosszan tartó lesz ez a kánikula. Tegnap, szerdán megtudtuk a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lattól, hogy naponta 44 ezer köbméter ivóvíz fogy, ami másfélszerese a két héttel ezelőtti fogyasztásnak a me­gyeszékhelyen. Bár nagy baj még nincs, mert a vízművek kapacitása elérheti naponta az 50 ezer köbmétert, felhív­ják a figyelmet a takarékos vízfogyasztásra és arra, hogy a Locsolásra lehetőleg ne használják el az ivóvizet. Vízkorlátozást nem kell el­rendelni a városban, vagy a regionális területen, de a magasabb épületeknél, vagy olyan helyeken, ahol a nyo­mócsőhálózat keresztmetsze­te szűk, akadozhat a vízel­látás. A megyeszékhely mel­lett hasonló gondokra lehet számítani Mezőberényben, A fővárosban tegnap, szer­dán róhatták le kegyeletüket a nagy zeneköltő, Bartók Béla hazaérkezett hamvainál. A gyu­laiak is megemlékeztek Bartók Béláról: a város koszorút he­lyezett el szobránál és az em­léktáblánál. A párt városi bi­zottsága képviseletében Klam­döntő lezajlott és a szakem­berek véleménye szerint a korábbi éveknél magasabb színvonalú a jelenlegi ver­seny. Különös izgalommal figyeltük a békéscsabai Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola 40 tagú le­ánykórusának szereplését. A lányoknak óriási sikere volt a tegnap délelőtti elődöntőn. Az ott vetélkedő kilenc kó­rus közül a legmagasabb pontszámmal jutottak a dön­tőbe. Ugyancsak a döntőbe jutott a Debrecen előtt Bé­késcsabán vendégül látott San Franciscó-i leánykórus, így kettős volt az öröm. Tegnap már elkezdődtek a döntők is. A döntők után, folklórbemutatókra és szer­zői estekre kerül sor. Gyomaendrődön, Békésen és több kisebb településen is. Gyulán sem rózsásabb a helyzet, legalábbis ez derült ki őri László, a vízművek igazgatójának tájékoztatójá­ból. Megtudtuk, július else­je óta megfeszített erőkkel dolgoznak, hogy nagyobb za­var ne legyen a városban. A naponta fogyasztott meny- nyiség 17,5 köbméter, ez a maximum, amit jelenleg biztosítani tudnak. Félő, hogy ha a tartalék víz el­fogy, szigorú korlátozást fog­nak bevezetni. Hangsúlyozta: mától, vagyis csütörtöktől kezdve locsolás! tilalmat rendelnek el, és nagyon szi­gorúan büntetik azokat, akik ennek nem tesznek eleget. Gondoljanak azokra, akik a 4., netán a 10. emeleten lak­nak, és nemhogy fürdeni, de még inni sincs vizük. peczki Károly titkár, a tanács megbízásából Hild György tár­sadalmi elnökhelyettes, a Ha­zafias Népfront elnökségének koszorúját Ferenczi István, míg a fiatalok nevében Bódi Katalin helyezte el a tisztelet- adás koszorúját. A teremben a magnóból szóló középkori zene hang­jai mellett serény kis kezek rendíthetetlen szorgalommal dolgoznak. Néhány pillana­tig tart csupán, amíg egy, a közeli Erzsébet-ligetből be­tévedt lódarázs elvonja az alkotók figyelmét. Néhány erőteljes csapás, aztán ki emlékszik már a vészesen döngő rovarra? . .. A hét végére felépül a középkori, a reneszánszkori város itt Szarvason, az Aranyszarvas kemping klub­termében. Természetesen lesz benne sokbástyás lovagi vár és mesterek utcája dí­szes-ékes cégtáblákkal, nyüzsgő piactér és szigorúan zárt kolostor, csúcsíves templom és talán a határá­ban dús kalászokkal terhes gabonatábla is. Az utolsó napon este, a tábortűz mel­lett vásárt is tartanak, lo­vagi tornát is, no és az el­maradhatatlan álarcosbálra is lehet majd belépőt venni egy városlakótól, aki agyag­ból készül sok-sok polgár­társával együtt. . . * A Békés Megyei Művelő­dési Központ szervezésében június 27. és július 2. kö­zött egyhetes reneszánsz tá­bort tartottak a szarvasi kempingben. Tizenkilenc — zömében a Békéscsabai Sza­bó Pál Téri Általános Isko­la második bé osztályosai — kisgyerek lakta a sátortábort. Hét-nyolc évesen történel­münk egy szép korszakával, Corvin Mátyás uralkodásá­nak időszakával, a kor mű­velődéstörténetével ismer­kedtek. Játékosan, ponto­sabban a játék megunhatat­lan formájába ágyazottan. S természetesen jutott idő strandolásra, kirándulásra, az állatóvoda, a Pepikert megtekintésére is . . . — Tagadhatatlan, hogy nem ment könnyen a szer­vezés — mondja Kovácsné Füredi Enikő táborvezető, az MMK munkatársa. — Ennek okát elsősorban abban lá­tom. hogy bizony ezerkettő- száz forintot kellett fizetnie a szülőknek egy hétre, egy gyerekre. Pedig a költségek­nek, ha a nagyobbik, de mégiscsak egy részét fedez­zük ebből, s egy fillér ha­szon sincs ezen a táboron. Akkor, amikor a közműve­lődés rá van kényszerítve arra, hogy szinte csak úgy­nevezett bevételes progra­mokat szervezzen, hogy az anyagi hasznosságra figyel­jen. A dolognak persze — mint mindig — több oldala van. Egyrészt szinte lehetetlen a mai igényeket kielégítő tá­borhelyet szerezni — elfo­gadható áron. A táborhe­lyek tulajdonosai ugyebár abban érdekeltek, hogy mi­nél nagyobb haszonnal ad­ják ki a sátrakat, a szállás­helyeket ... A másik oldal pedig az, hogy ez az 1200 forint még a tavalyi, az adó­rendszer bevezetése előtt ki­kalkulált összeg .. . Könnyű rájönni: a két 1200 forint közé nem lehet egyenlőség- jelet tenni. — Szerencsénk volt: a Ha­zafias Népfront Országos Elnökségének egy, a műve­lődéstörténeti táborokra ki­írt pályázatát sikerült el­nyernünk, így tízezer forin­tot kaptunk, amit a népfront megyei bizottsága még to­vábbi kétezerrel megtoldott. A szülők által fizetett ösz- szegből majdnem ezer a szállás és az étkezés költsé­ge, a fentmaradó kétszáz- egynéhány forint alig-alig elég az itt fel- és elhasznált anyagokra. A pályázaton nyert összegből sikerült hát az egyéb programokat — például a kirándulásokat — megvalósítani. * A lovagvárral ékes rene­szánsz város tehát „zsebből" ezefkettőszázba került. Ér­veket és ellenérveket felso­rakoztatva lehetne azon me­ditálni, sok-é vagy elfogad­ható-e ez az összeg. Nyilván, a többgyerekes szülőnek az elsővel azonos a véleménye. Ha azonban a rajongó arcú, könyvekben, térképek kö­zött kutakodó, a múlt titkait már most fürkésző gyere­keket nézzük, s örömük, él­ményük forrását meg tud­juk érteni, akkor megéri ez a pénz. Természetesen len­ne mód csökkenteni a költ­ségeket, s ezáltal még több családnak biztosítani azt. hogy gyermeke (gyermekei!) hasonló élményben részesül­hessen. Például úgy, hogy a közművelődési intézmény vállalkozva, egyszeri na­gyobb beruházással megte­remti a táborok technikai feltételeit. Vagyis így jelen­tős árrést takarít meg, amely most a szolgáltató ágazat zsebébe vándorol. Biztosan van más megol­dás is. Nem lenne érdemte­len elgondolkozni rajta . . . (nemesi) CB-rádiAsok segítsége az aratóknak flz Ogrotours új utazási irodája •N. K. Gyulán locsolási tilalom Víz, víz, víz... Békéscsabán is lehetnek ivóvíz-ellátási gondok B. O. Gyulán megknszorúzták Bartók Béla szubrát Orosházi körúton Közterületek őreivel A környezet lassú, ám fo­lyamatos romlása ma már az embereket foglalkoztató és nyugtalanító helyzetet te­remt. Aktuális .téma? De mennyire! A lakosság kom­munális szennyezése: a sze­mét, a szennyvíz, a háztáji állattartás, a zaj- és rezgés- ártalmak, az alacsony szintű csatornázottság mellékhatá­sai érezhetők nap mint nap. Felelőtlen emberek, a jog­szabályokat figyelmen kívül hagyok, állampolgári fegyel­mezetlenséget tanúsítók újabban közterület-felügye­lőkkel találják szembe ma­gukat. Orosházán ketten dol­goznak ebben a munkakör­ben: Antal László és Vígh Mihály. Segítségükkel láto­gattunk el néhány helyszín­re, hogy meggyőződjünk: sajnos vannak — nem is ke­vesen — olyan környezet- és természetrongálók, akik fittyet hányva az előírások­nak, sokszor több kárt okoz­nak tágabb környezetüknek, mint önmaguknak. Ságvári liget. Az idő bo- rongós, a fák levelein meg­csillan a harmat. A kora reg­geli órákban senki nem jár(t) erre. Vagy mégis? A zúzott kővel feltöltött sétányon friss keréknyomok rajzolód­nak ki. — Sok szülő autópályának tekinti a liget útjait annak ellenére, hogy ide gépjár­művel, kerékpárral behajta­ni tilos — * bosszankodik Vígh Mihály. — Nézzük meg, itt van-e még a „tet­tes” ?! Az óvoda kapujában már csak a sáros nyomát talál­juk a sétányon autózónak. Beljebb, a fák között sze­meteszsákok, fóliák, téglada­rabok és ki tudja még mi minden. Illegális szemétlerakóhely. — Nem hatotta meg a helyszíni bírság a nyúltrá- gyát, háztartási hulladékot ide gyűjtögetőket. A ligeti kupac ismét gyűlik — de csak addig —, amíg el nem kapjuk a vétkes szemetelő- ket ismét — mondják kísé­rőim. Az Áfor-telep lerakatát ember magasságú gaz ta­karja a kíváncsi tekintetek elől. Emiatt a járdán lehe­tetlenné vált a gyalogosköz­lekedés, Ez még csak a ki­sebbik baj, hiszen egy-két kaszasuhintással járhatóvá válna az utca. De! A járdát — ki tudja, mikor — fel­törték és a helyreállításáról megfeledkeztek. — Januárban figyelmez­tettük a telepvezetőt, hogy betonozzák le a hiányzó részt. Akkor a hideg, fa­gyos időre hivatkoztak és megígérték, hogy tavasszal elvégzik a munkát. Látja, a szó elszállt, a bokatörő járda megmaradt — méltatlanko­dik Antal László. A telepvezetőt irodájában kerestük fel. A közterület- felügyelők kérdésére, hogy miért nem tett eleget ígé­retének, így válaszolt: — nem a mi területünk. A fü­vet lekaszáltattam, ennél többet nem tehetek. — Ez nem kielégítő válasz — mondja nyugodt, higgadt hangon Vígh Mihály. —• Nincs személyzetem! — csattan fel a telepvezető. — Akik itt dolgoznak, azoknak a kiszolgálás a feladatuk és nem a betonozás! A szópárbaj végül is 300 forintos helyszíni bírság és újabb határidő kiszabásával ér véget. Az ajtón kilépve még halljuk magunk mö­gött a telepvezető morgoló- dását: — Meg fogom írni a ve­zéremnek ! Útban a következő hely­szín felé, útitársaim el­mondják, hogy az emberek zöme nem akadékoskodik, ha vétenek a törvény ellen, elismerik. Viszont olyanok is akadnak, akik figyelmen kívül hagyják a hatóságot, önkényúrnak érzik magu­kat. A maradék ismeretsé­get keresve próbál kibújni a felelősség alól, eszébe sem jut, hogy az okokat meg­szüntesse. Hiába! Nem va­gyunk egyformák. A Dózsa György utcára kanyarodik gépkocsink. A kén ellentmondásos. Gondo­zott, ápolt virágágyások, szebbnél-szebb családi ha­zak ... És orrfacsaró bűzt árasztó belvízvédelmi csa­torna. Nem fogja kitalálni a kedves olvasó, mi min­dent képes elrejteni egy ilyen csapadékvíz elvezeté­sére szolgáló árok. Eláru­lom : jzemeteszsákakat, el­hullott malacokat, autógu­mikat, kopasztásból szárma­zó libatollat, vécé- és fürdő­szobai szennyet, stb. A fel­sorolást nem folytatom, in­kább megjegyzem, hogy az elmúlt évben a városi ta­nács félmillió forintot fordí­tott, áldozott ároktakarí­tásra. Érdemes volt? A lá­tottakból ítélve nem. De hallgassuk meg a közterület- felügyelő véleményét is: — A háztartásban kelet­kező szemetet — mivel a korszerű fűtési módok nem alkalmasak ezek elégetésére — ide dobálják az emberek. A legújabb „módi”, hogy a szennyvizet is kivezetik az élővízcsatornába, hogy a szippantással ne legyen ott­hon gond. A Nádasdi utcán nemrég büntettünk meg ezért néhány lakót, még vannak gyanúsítottak a lis­tánkon, Legközelebb mun­kásruhában jövünk, ásóval, szerszámmal és felkutatjuk a szennyeződés eredetét. Gyopárosfürdő a követke­ző úticélunk. TZ-s forgalmi rendszámú sárga Wartburg parkol a pázsit kellős köze­pén (a kijelölt parkoló üres). A gazda talán nem is tud­ja, hogy ez a nap a lehető legrosszabbul kezdődik szá­mára, hiszen reggel 6 órakor a rendőrség által a szélvé­dőre tett helyszíni bírság mellé odakerül 8 órakor a „Közterületrongálást követ el” feliratú figyelmeztetés is, A drága várakozás re­méljük rádöbbenti az isme­retlen gépjárművezetőt és sok hasonló társát arra, hogy nagyobb megbecsülést érdemelne az a talpalatnyi zöld, amely környezetünkben (még) virít. Indulunk vissza -a város­ba. A közterület-felügyelők­re ma még sok munka vár. Sajnos. Cs. I.

Next

/
Thumbnails
Contents