Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. július 5., kedd Ráby Mátyás és a Figurás, aki olykor tanácsokat is osztogat <— Rátóti Zoltán és Szakácsi Sándor Várszfnházi ősbemutató U császár messze van „A tengert akartuk föl­szántani” — mondja Figu­rás, ennek a gyulai várszín­házbelli új bemutatónak, Gáspár Margit A császár messze van című drámájá­nak minden lében és törté­nésben kanál lendítője és narrátora, miután a Ráby Mátyás életútját megeleve­nítő jelenetsorozat odáig ér, hogy véleményt alkotni szükséges: érdemes-e úgy élni, ahogy a darabbeli Ráiby Mátyás élt? Érdemes-e ko­rábban álmodni a holnap­ról, mint az érett gyümölcs­ösé válna? Hogy aztán Figurás (ez a cselekményből ki és belépő különc figura) arra a meg­állapításra jut, hogy ki tud­ja, hiszen azért mégis a le­hetetlen csatázók, a „ten­gert felszántok” hozzák majd el a világ egy újabb (talán jobb) egyensúlyát, ha bele­pusztulnak is; egyszóval; Figurás is ingadozik, töp­reng, előszedi a „nagy mon­datot” egy későbbi holnap­álmodótói, Simon Bolivártól, hogy „tengert szántani” a Ráby Mátyások dolga, ha nem is világos, miért. Azt hiszem, nem kell bo­nyolultabbá tenni a június 30-án először bemutatott Gáspár Margit-dráma ma­gyarázatát, gondolatmenetét, belső vonulatait, drámai ívét és egyebeit, a lényeg az, hogy már Jókait is meg­ihlető Ráby-sztori Gáspár Margitot is megihlette. és drámaírásra kényszerítette. A végeredmény, a mű és annak előadása félreérthe­tetlenül példázza, hogy az író is vonzódik ahhoz, ami­hez Jókai is vonzódott: a tündérálmok világához, ahol csodálatos hősök, önmaguk érdekeit semmibevevő, az „ügyért” szerelmüket is fel­áldozó lovagok élnek, olya­nok, amilyenné a vágyál­mok változtatják a történel­mi (és nem történelmi) sze­mélyeket, olyanokká, ami­lyenekre éppen egy adott időben van szüksége embe­rek sokaságának, egy nép­nek ahhoz, hogy túlélje ko­rát, amelytől kevés jót vár, hogy (legalább álmokban) de igazságot szolgáltassanak neki olyan hősök, mint ne­tán alkalmasint Ráby Má­tyás is volt, lehetett, lehe­tett vol na... De hát császári besúgó volt, még ha a „reformcsá­szár” besúgója is, aki halá­los ágyán visszavonta nép- boldogító (és sokban előre­mutató) rendeletéit, cserben hagyva ezzel lelkes híveit, a Ráby Mátyásokat is, akik pedig a börtönt is vállalták, mert hittek. Hogy miben, századi időszakából? Kell-e ilyenkor (akár áttételesen is) éltetni egy soha nem volt, hősi ködalakot? Kor- szerű-e ez? Vagy tényleg, ma mi szükségünk van ilyen hősökre? Nem lehetett hő­sökre? Akikről évtizedekig hittük (mondtuk), hogy azok? Én azt hisizem, a ro­mantikus szenvedélyek«! és gyönyörűségeken túl jó len­ne már túllépni a ködlö le­gendákon, és nem áltatni magunkat (senkit) létezhe- tetlen héroszokkal, akik va­lójában egészen emberi mó­don reszkettek az életükért. Persze, ez nem róható fel nekik, hiszen emberek vol­tak. Esendő emberek. Akkor mégis — hol az igazság? Talán ott, hogy sokarcúnk vagyunk, hogy vannak közöttünk, akik job- azért az ilyen esetekben örök titok, mert az események külső megjele­nése nem min­dig tükrözi a belső tartal­makat, a moz­gatóerőt, mely erre vagy arra a cselekedetre, szavakra ösz­tönzi azt, aki (fogadjuk itt el alaptétele nek) a holnap­ról álmodik. Gáspár Mar­git bevallottan azt a Ráby Mátyást írta meg, aki a nép fantáziájában élt. Nem tu­dom, jó-e ez így? Manap­ság,, amikor éppen kifelé kecmergünk á lmodozásaink egy huszadik Krisztina (Bánsági Ildikó) és Ráby Mátyás (Rátóti Zoltán) Fotó: Bála Ottó ban hiszik elhivatottságukat, cselekedeteik igazságát, mint mások. Ráby Mátyás azért ilyenféle lehetett. Hogy Jó­zsef császár ügynöke és be­súgója volt? (Martinovics is így kezdte!) Tény. De te­gyük fel,.jót akart. Valami (nemcsak egyéni) célja is volt, lehetett. Jozefinista­ként (de meggyőződéses volt-e?!) vállalta a hatalmas vármegye megtorlásait, a börtönt és a kitalált váda­kat, miközben tudta (tud­nia kellett), hogy a „császár messze van”, és márcsak azért sem segít, mert besú­góját nyíltan nem vállalhat­ja. Ha jól meggondolom, az a kor is éppen eléggé bo­nyolult volt ahhoz, hogy más korokhoz (eljövendők- höz is) hasonlóan nehéz le­gyen eligazodni benne, hogy a nép bizalma történelmet formáló erővé emelkedjen, emelkedhessen. És mivel „o forradalmat is földi halan­dók csinálják", hibát-hibára halmozni ugyanolyan esély, mint mindig eltalálni az ép­pen helyes cselekedetet, gondolatot, taktikát. Ehhez ad történelmi tablót Gáspár Margit drámája, melynek színrevitele a gyulai vár­színpadon legalább annyi technikai nehézséggel járt, mint tavaly, a békéscsabai­ak Üj Zrínyiásza. Lehet, hogy a rendező, Iglódi Ist­ván hallott valamit erről a tavalyi bemutatóról, és ki­találta a vetítettképes „díszleteket”, nem is rosz- szul, csak éppen a^ egész nem harmonizált a vár tár­gyi jelenlétével, amit látha­tóan figyelmen kívül hagy­tak. Feltehetően azért, mert ez a dráma nem várszin- padra termett, bár erről nem vagyok egészen meggyőződ­ve. A pergő (néha lelassuló) képsorok a Figurás narrá­tort (és énekesi) közreműkö­désével válnak érthetővé, a Figurás nélkül megállna az egész tudomány. Szakácsi Sándor otthonos ebben a „műfajiban”, sokoldalú és hatásos alakítást nyújt. A baj ott következik, hogy a Ráby Mátyást megformáló Rátóti Zoltán könnyűnek ta- láltatik ebben a szerepben, sokszor egészen súlytalan, főiként a párjelenetekben Bánsági Ildikóval, aki a Szerelem megtestesítője Ró- by számára, és Krisztinának hívják. Bánsági remekel, a lankadó figyelmet, ha be­lép, azonnal felrázza, olyan, mintha egy magasabb kva­litású társúLatból érkezne. A további szereplők közül (ta­lán a dráma hibái miatt is) alig érzékelhető valaki a színészi teljesítmény oldalá­ról. (Mi másról lehetne?) Talán Új réti László (Komd- szárius), Fűlő p Zsigmond (II. József), Bánffy György (Főjegyző) és Láng József (Leányfalvi postamester) az, aki megmarad kis ideig a néző emlékezetében. A jel­mezek kissé szegényesek (Kemenes Fanny munkája), a díszletekről (Szlávik Ist­ván tervezte) már körvona­laztam a gonddlhatót. Lehet — sőt bizonyos —, hogy kőszínházban jobb lesz A császár meásze van, mert azért az sem baj, ha néha álmodozunk arról, milyen is lenne az élet, ha abban sok- sök, igazi hős tenné a dol­gát. Sass Ervin KÉPERNYŐ A tartós, párás hőség nem kedvez a tévénézésnek, a kimerítő nap után estére az igazi figyelem már régen el­száll. Így egy-egy műsorblokk nem tud úgy lekötni, mint máskor, még a kisebb lélegzetű adás is alig. Mégis egy- egy mondat, vagy valami más jellemző dqlog kezd feltűn­ni, jobban, mint azelőtt. A láthatatlan ember Nem H. G. Wells híres regényéről van szó, hanem a láthatatlan riporterről. Vagy inkább az interjúkészítés egy sajátos módjáról, amikor a képernyőn csak a kér­dezett személyt látni, a kérdező mintha elbújt volna, csu­pán a hangjával van jelen. Akár-az Űr hangja a Tragé­diában, Ez a hang tulajdonosa stílusától függően, igen változatos. A Stúdió ’88-ban Balé Júliáé kulturált és kel­lemes volt, amint Anthony Perkinsszel budapesti film- forgatása alkalmából beszélgetett. A Vinkó Józsefé in­kább huncutkodó, hiszen olykor pajzán dolgokat is kérde­zett Bárdi Györgytől. Mindketten jól tették dolgukat, ha volt hiányérzet, az a nézői kíváncsiságból fakadt: miért nem láthatók ők maguk is. Hiszen partnerei a megszó­laltatott személynek, fölösleges szerénykedés láthatatlan­ná tenni magukat. De hát ez egy munkamódszer, amit 10-15 perces műsor még elbír, baj csak akkor van, ha hosszabb lélegzetű beszélgetésben alkalmazza valaki. Mint volt rá annyi példa az elmúlt évek folyamán más riporterek esetén. A legrettentőbbet szegény Dayka Mar­git fogta ki pár esztendeje. Az élve boncolót, a láthatat­lan háttérből. Szerencsére Koltai Tamás színikritikus nem ilyen. Ö finoman, de ott volt a képen, amikor Tímár Évával be­szélgetett a Mestersége: színész sorozatban. S ami ennél is fontosabb, kérdezése, s egész reagálása megnyugtatóan hatott, s kiegészítette a képet, amit az igen tehetséges vidéki színésznőről kaptunk. Fával felérő forgácsok Visszatérve a Stúdió ’88-ra: Bárdi György szerepeiről szólva Várkonyi Zoltánt említette. Aki sok minden más mellett abban volt nagy, hogy mindig a társulathoz, a színészeihez kereste a megfelelő darabokat. Óriási dolog! Igazán csak a színészek tudják, értékelik, míg a közön­ség a végeredményt, a jó előadást élvezni, talán nem is gondol rá, vagy csak olykor köti össze a kettőt. Azt, hogy a művész és a szerep egymásra talált. Ugyancsak ebben az adásban tett egy szintén érdekes megjegyzést Ruszt József, új rendezése, a Piros bugyel- láris kapcsán. Valahogy így szólt: végül is épkézláb da­rab, épkézláb szerepekkel, A mentegető hang a műfajra vonatkozik, vagyis a népszínműre, mely réges-rég „nem szalonképes” a színpadokon. Már a két háború közt is : ócskaságnak számított, s csak a falusi műkedvelők kulti- > váltak, mivel egyszerű, de hatásos alakjait, s a paraszti miliőt 'magukhoz közelinek találták. A Piros bugyellárisit sohasem láttam, se más darabját a múlt századi Csepreghy Ferencnek, aki asztalossegéd volt, s egyben szenvedélyes műkedvelő színész. S mint ilyen, egyszer csak elkezdett maguknak színdarabokat írni. És az őstehetség karriert csinál. A lexikon szerint „Sikerének titka, hogy a nyugati detektív drámának té­mavilágát és szerkesztési módját tette át a hazai nép­színmű álfalusi környezetébe.” Óriási sikerrel annak ide­jén. Lehet, hogy ez ma is megismétlődik? Kuriózumról lévén szó: elképzelhető. Saját célra — saját iskola és egyebek Jó lenne tudni, hányán látták azt a rövid filmet, arrtely a Hungarhotels szállodásképző iskolájával foglalkozott kedden az éjféli órában. Ugyanis sem a műsorújság, sem a napilapok nem jelezték az adást, s csak merő véletlen volt, ha valaki mégis elcsípte a harmadik híradó után. Pedig nagyon megérte, mert egy több mint érdekes kez­deményezés tapasztalatával találkozhatott. Az intenzív is­kolával; ahol tanulók, tanárok időt nem sajnálva a szak­ma jobb, mélyebb elsajátítását tartják szem előtt. A célratörő tantervű kísérlet jót ígér. Pedig a követel­mények nem 'kicsik: nyelvismeret és műveltség a gerince, valamint a szakma sokágú elméletének a gyakorlati al­kalmazása. A diákok jól és a produktív munka örömével veszik az akadályokat, van úgy, hogy egy nap kora reg­geltől este hatig. Bírják, hiszen már középiskolások. Mi a jellemző még? A 15 létszámú .osztály, a bentlakás, amit nem szakítanak meg a heti hazamenetelek, ilyen csak három-négyszer van egy évben. Mint valaha, amikor a vidéki diák csak a karácsonyi, húsvéti és a nyári va­kációt töltötte otthon. Eredmény: nem győzik elhárítani a protekciózást. Vass Márta Mit tervez a megyei könyvtár? Különleges tudakozó Csak hivatalos dolga ne akadjon manapság az em­bernek! A sorbanállás, a hivatali útvesztők nemcsak az időnket, de még a ked­vünket is élvehetik. Mind­ezen sokat segítene egy olyan információs iroda, ahol széles körű felvilágosí­tást adnának az érdeklődők­nek bármilyen ügyes-bajos kérdésben ... Budapesten és néhány me­gyében már működik ilyen információs szolgálat. Ezt a feladatot általában könyvtá­rak látják el, minthogy a dokumentációtár itt a leg­gazdagabb, a legkézenfek­vőbb. Nálunk, Békés megyé­ben a Megyei Könyvtár ter­vez hasonlót. Erről érdek­lődtünk Kiss László igazga­tóhelyettestől. — A könyvtárunkban je­lenleg is működik egy te­lefonos tudakozó — mondta —, de ez csak a könyvtári ügyekkel kapcsolatos felvi­lágosításokra korlátozódik. Tulajdonképpen ezt szeret­nék kibővíteni egy nagysza­bású információs szolgálattá, hasonlóvá, mint a budapesti Szabó Ervin könyvtáré is. A „nagyszabású” jelző azt je­lenti, hogy jogi kérdésektől kezdve a legkülönlegesebb apróságokig bárki bármiről érdeklődhet. Kiss László ezután arról beszélt, hogyan készülnek munkatársaikkal a várha­tóan ez év őszén beinduló új szolgáltatásukra. Rengeteg olyan kérdést gyűjtöttek ösz- sze és válaszoltak meg, ame­lyek feltehetően érdeklődés­re tartanak majd számot. Ezenkívül levélben kerestek meg különféle inézménye- ket, gazdasági egységeket, Ktsz-eket és kisvállalkozó­kat, hogy tájékozódjanak azoknak a lakosságot érintő szolgáltatásaikról, hiszen nem kizárt, ilyen kérdés is előfordul majd . .. Persze ennyi adatot, számot gyor­san kezelni csakis számító­géppel lehet, így őszig való­színűleg ezeknek a számitó­gépes feldolgozása is meg­történik. Abban az esetben tehát, ha valaki ilyen, már előre megválaszolt kérdéssel jelentkezik (akár telefonon, akár személyesen) a választ szinte azonnal meg fogja kapni. — Természetesen minden­re azért mi se lehetünk fel­készülve — tette hozzá az igazgatóhelyettes —, ezért előfordul, hogy ügyfelünk­nek később kell visszahív­nia, vagy visszajönnie a vá­laszért. Nagyon reméljük, hogy új szolgáltatásunkkal segíteni fogunk a lakosság gondjain, és talán néhány intézményt, vagy vállalatot is tehermentesíteni tudunk különféle információs tevé­kenységük alól. A „különleges tudakozó”- részleg a könyvtár földszinti részén lesz, ott, ahol a leg­több olvasó is megfordul. —ria— Ha külföldiek Békéscsabára érkeznek, a megyei könyvtárat is felkeresik. Képünkön a finnországi Kuusankoskiból ér­kezett „népfőiskolások” a könyvtár gyermekrészlegében Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents