Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

1988. július 4., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Harmincöt év után — ismét együtt Nem mindennapi ese­ményre került sor 1988. jú­nius 25-én a békéscsabai Padrah Lajos Általános Is­kolában. 35 éves találkozóra gyülekeztek azok az öreg­diákok, akik az 1952—53-as tanévben fejezték be általá­nos iskolai tanulmányaikat. Szívet melegítő, megható érzés volt látni, hogyan ta­lálnak egymásra egykori év­folyamtársak, osztálytársak, padtársak. A -résztvevők örömét fokozta az a tény, hogy a találkozón az iskola egykori igazgatója,^ Kesjár János, a „lányok” osztályfő­nöke, Fehérvári Imréné, a „fiúk” osztályfőnöke, Kör- nyei László és testnevelőjük, Farkas Károly is megjelent. Az iskola parkjában a szervezők nevében Fehér Pálné köszöntötte a résztve­vőket. Sajben Ilona — az is­kola fiatal -munkatársa — verssel, dallal kedveskedett az öregdiákoknak. Itt hall­gattuk meg Kesjár János igazgató úr visszaemlékezé­sét arról, miként indította útjára 35 évvel ezelőtt ta­nítványait. Ezt követően An- csin Pálné, az iskola jelenle­gi igazgatója (szintén az is­kola egykori diákja) bemu­tatta az iskolát. Tájékoztató­jában elmondta, hogyan, mi­lyen körülmények között ké­szíti fel ma a 80 fős tantes­tület a közel 1000 kisdiákot arra, hogy képesek legyenek helytállni az életben, ami­kor általános iskolai tanul­mányaikat befejezik. A megjelentek büszkék le­hetnek egykori iskolájukra; az eltelt évtizedek alatt na­gyon sokat fejlődött. Szép környezetben, ideális felté­telek mellett tanulhatnak a mai diákok. A találkozó további részé­ben osztálykeretekben foly­tatták a beszélgetéseket, ahol a volt osztályfőnökeik, igaz­gatójuk irányításával min­denki elmondhatta, milyen örömökkel és gondokkal „röpült” el a 35 esztendő. A beszélgetések során érlelő­dött meg az a gondolat, hogy az évfolyam tanulói hozza­nak létre egy, az iskolát tá­mogató 'baráti kört. Az el­határozást tett követte. A megjelentek kivétel nélkül tagjai kívánnak lenni az is­kola baráti körének. E tudósítás kapcsán fel­hívással fordulnak minden­kihez, aki az 5-ös vagy 6-os számú (jelenleg Padrah La­jos) iskola tanulója *yolt, és fontosnak tartja az iskola munkáját segíteni, csatla­kozzon a baráti körhöz! A találkozó vidám hangu­latú ebéddel zárult, melyre a Bamevál kultúrotthaná- ban került sor. Fehér Pálné, Békéscsaba szeretjük hazánkat. Olvas­tam ifjú ember pályázatát, aki a külországban döbbent rá hazaszeretetére, amikor már disszidált, s volt olyan fiatal is, aki a határtól for­dult vissza meggondolva ma­gát, felébredve benne hazá­ja iránti szeretete. Valami felemelő érzés tölt el e val­lomások olvasásakor, s sze­retném, ha felsőbb vezeté­sünk is olvasná ezt a köny­vet, mert sok megszívlelen­dő tanács van benne min­den magyar ember számára. Szeretném, ha ezek az embe­ri vallomások valaha köte­lező olvasmányokká lenné­nek az iskolákban. Ez a ma élők hagyatéka az elkövet­kező nemzedékeknek. Hi­szem, hogy mondandóink hosszú-hosszú időszakon át nyújtanák követendő pél­dát. Hiszem, hogy még a csalódott, magába forduló ember is megvigasztalódik e vallomásokat olvasva, s ta­lán valamelyest visszanyerik elveszített hitüket. Címe: Mii a haza ma? A tartatom minden sorában erre felel. Illyés Terézia, Gyula Mindenféle pénzügye(se)kröl Állok a buszon és görcsösen kapaszko­dom. A jobb kezemben két szatyor, a bal­lal megragadom az ülés karfáját. Akár akarom, akár nem, hallgatom, hogy az ismeretlen utasok miről beszélgetnek. Többnyire köznapi dolgokról folyik aszó: hogy vagyunk, milyen bizonyítványt ka­pott a gyerek, már megint nem lehet kap­ni a Dáciához alkatrészt, hiány a tégla, stb. De gyakori téma a pénz. Két javakorabeli férfiú áll mellettem. Hosszasan panaszkodnak egymásnak kö­rülbelül ilyen stílusban: — öregem, fan­tasztikus, hogy megy a pénz. öt rongyot vittem magammal reggel, már semmi nincs belőle. Igaz, a feleségem is beállí­tott reggel a műhelybe, hogy elvitt hét rongyot, ne keressem. Látott valami jó cuccot a butikban ... A másik kontrázik, én meg azon gon­dolkodom, vajon lila vagy zöld volt-e az az öt rongy. Persze az ügyetleneknek nem áll módjában öt rongyot elkölteni na­ponta, de még egy kilót se ... A követke­ző megállóban lesodródnak a buszról. Egy idős asszony ül le a legközelebbi üres helyre, ölébe veszi a szatyrát, nem na­gyon nehéz. Látszólag ismerős fiatalasz- szonnyal beszélget, vagyis inkább ő me­sél, folytatja, amit a megállóban elkez­dett: — Kijövünk mi azért ebből a ki­csi pénzből is — mondja az idős asszony. — Ha kifizetjük a lakbért, gázt, villanyt, marad háromszáz forintunk, mindennap eljárok a piacra segíteni néhány forintért. Mi már megszoktuk — annyiból is jól megvagyunk... Kevés kell nekünk... Csak orvosságra ne kéne annyi... Meg az újságot is sajnálom felmondani, az én szegény kis öregem egyetlen kapcsolata a külvilággal a Népújság. Elgondolkodom: vajon hány zöld vagy lila „rongy” az idős házaspár nyugdíja? Persze, ők másként mondják: az a kis pénz ... Nekik kevés van, jobban megbe­csülik, szóval is megadják a tiszteletet. A másik oldalamon fiatalok állnak. Már nem is olyan nagyon fiatalok, de még a KISZ-korosztályba tartoznak, hu­szonhat-harminc közöttiek lehetnek. Hár­man vannak, egy farmeres, egy nyári öl­tönyös fiatalember, meg egy fiatalasz- szony. Régi ismerősök, talán szomszédok vagy osztálytársak lehettek valaha. Beszél­getnek, nevetgélnek, a farmernadrágos fia­talember nagy örömmel mondja: — Kap­tam 250 forint fizetésemelést. Most há­romezer-négyszázötven a keresetem. — Ne bolondozz! Mennyi? Az nem igaz — válaszolja felháborodva a fiatal nő. — Nekem 3800 a fizetésem, pedig én is azt csinálom, amit te. Hogy lehet a tied ilyen kevés? — így alakult — vonogatta a vál­lát a fiatalember. — Keveset adtak, mi­kor felvettek. Aztán jött a katonaság ... szóval így jött ki valahogy — mondja né­mi mélabúval. — Hogy tudtok ebből meg­élni? — A feleségem jól beosztja... De most hamarosan ő is gyesre megy. Most már megéri. Elég jó pénzt adnak — mondja az öltönyös. Meg ... megéri... — bólogat a másik kettő. Ügy látszik, sokan vannak az ügyetle­nek, akik valahogy nem tudják megsze­rezni azokat a dobálni való „rongyokat”. Talán nem csak az idősek lehetnek kis­pénzűek, ilyen minden generációban akad. Jómagam is becsülettel ledolgoztam több évtizedet, és nem tudtam odáig eljutni, hogy naponta több zöldet elfecséreljek. De azért jobb kispénzű, nyugodtan alvó nyug­díjasnak lenni, aki néha pazarló gesztus­sal vásárol két szem földiepret; aki még bízik olyan idő eljövetelében, amikor har- mincadikán nem fogy el a kosztpénz; aki jóízűen tud nevetni akkor is, ha üres a pénztárcája, hiszen nyugodtan aludni még Így is nagyon jó ... Most a buszról az első utam a lottózóba vezet. Heti egy szelvényem azonnali ha­tállyal háromra emelem, így nyerési esé­lyeim a 13 millió variációval szemben rögtön egyről háromra emelkedik. Hátha egyszer rám mosolyog a szerencse. Nem ártana egy kis kiegészítés a kevés, de be­csületes jövedelemhez... Babály Miklós Mi a haza ma? A Berzsenyi Daniel Iro­dalmi és Művészeti Társaság 1986 novemberében megfo­galmazott, majd a lapokban közzétett „Mi a haza?” című pályázata osztatlan sikert aratott. Mintegy ötszázan vettünk részt a pályázaton, köztük tudósok, s más értel­miségiek, de diákok, mun­kások és idős korú dolgozó parasztok is pályáztak. Ha­zánk határain túlnőtt e pá­lyázat, hiszen érkezett pá­lyamű Erdélyből, Jugoszlá­viából, Olaszországból, Ka­nadából, Izraelből, Auszt­ráliából, s Ausztriából. Most, amikor a díjnyerte­sek vékonyka, mindössze 209 oldalás, nagyon egyszerű kis kötetét tartom a kezemben, csodálatos életmegnyilvánu- lásokat, vallomásokat, de minden esetben végtelen ha­zaszeretetről árulkodó soro­kat olvashatok belőle. Min­den vallomás más, és még­is gyönyörű. Életsorsokat, életeszményeket olvasva nő emberi hitem, s hiszem, hogy mindazoké, akik e könyvet olvassák. S elkészül majd egy antológia, melyben az ötszáz pályázó írása lesz, mintegy 8000-9000 oldaton, több kötetben, ötszáz ma­gyar vall történelméről, múltjáról, jelenéről, s min­debben ott a jövőbe vetett bi­zalom is. Hiszen, hogyha ezt a több kötetes művet bárki is kezébe veszi, gazdagodik lélekben, s hazafiúi szeretet- ben is, mely minden idők­ben ott kell hogy buzogjon minden magyar állampol­gárban, s azokban is, akik valami módon hazáit veszí­tettek, de nyelvükben őrzik a magyarságukat. Sokáig nacionalizmusnak bélyegezték a hazafiúi érzé­seket, pedig míg él a nép, a hazafiság gondolata is él, miként e könyv is élő bizo­nyíték erre. Sokan azt hin­nék. hogy az ifjúság már nem ismeri ezt az érzést. Ismerik, bár vannak nem kevés számmal olyanok is, de nemcsak f iatal korúak- ban. akik a szerzési vágyon kívül nem ismernek más ér­zést. Hiszem, hogy többségben mégis mi vagyunk, akik Szerkesztői üzenetek Kovács Jánosné, Békés­csaba: Ilyen jellegű infor­mációk nem érkeztek szer­kesztőségünkbe, de javasol­juk, forduljon bizatommal bármelyik utazási irodához, ott részletes tájékoztatást kap. * * * Kiss Lajos, Békéscsaba: Kutyaoltással kapcsolatos kérdésére levélben szeret­nénk válaszolni, IsméteLten kérjük, írja meg a pontos cí­mét, mert a borítékon sze­replő házszám nem olvasható ki; levelünket visszakaptuk azzal, hogy a cím ismeret­len. * * * Szabó Józsefné, Orosháza: Levélben szeretnénk vála­szolni, ezért kérjük, írja meg a pontos címét. Zártjelentés Üjnaszü lettem. Meghök­kentő, fene nagy szavak, igazából1 azok értik, kiiket már halálos veszélybe sodort a szívinfarktus. Intenzív osztály. Ahol vé­get ér a hajsza; a becsvágy, a nagy vagyon, a sikerek utáni sóvárgás, elhalványul­nak bánatok, gyűlöletek és szerelmek, a beteg csak egyetlen dolgot akar: élni. Laikusok számára félelmet keltő hely, a hozzátartozók sem léphetnek be, de a csö­vekből és infúziókból újra sarjad az életerő. Bélgyógyászat. Lábadozás, az első biztosabb lépések, már csak a gondolat fáj: miért dohányoztam annyit, kinek és mit bizonyítottam az életvitelemmel, hogy az átlagosnál nagyobb terhet vittem és csak legyintettem a figyelmeztetésekre. Negyvennégy évesen újra- születtem. Akik újra meg­ajándékoztak az életemmel, a békéscsabai kórház orvosai és nővérei, útnavailóul ellát­tak sok jó tanáccsal', köz­tük azzal: hogy az élet, ez a néhány évtizednyi történés szép és tartalmas tud lenni azok számára, akik egészsé­ges emberként akarják bir­tokba venni ... Kevés az a szó : köszönöm. De nincs má­sik. Farkasinszki Lajos, Gyomaendrőd Nem veszett el Június 26-án, szombati nap alkalmával az élelmi- szerüzletben felejtettem vá­sárlás közben egy szódavíz­zel megtöltött szódásüveget. Az elvesztést csak délután vettem észre, amikor már zárva volt az élelmiszerüz­let. így csak hétfőn reggel, az egyéb bevásárlás alkal­mával kérdezhettem meg az eladóktól, tudnak-e valamit az otthagyott (elvesztett) szó­dásüvegről? Az egyik eladó közölte velem, hogy egy szó­dásüveget találtak. Félretet­ték és megőrizték. Ha je­lentkezik érte a gazdája, el is viheti azt. A másik kellemes megle­petés ákk or ért, amikor oda­mentem a pénztárospulthoz, hogy az egyéb bevásárolt élelmiszert (tejterméket) ki­fizessem. Zavaromban a már visszajuttatott szódás­üveget is ki akartam fizetni. Mire a pénztáros hölgy kö­zölte velem, hogy ezért a szódásüvegért már nem kell fizetni, mivel annak az árát szombaton már megfizettem! Hanyecz Miklós nyugdíjas, Hunya Tele-bonyodalmak A Telekábel Híradás- és Vegyiipari Kisszövetkezet gyulai kirendeltsége — GyuLa, Blanár u. 6. sz. — T. Ügyfelünk megszólítással! előre kitöltött üzemeltetési szerződést kül­dött kábeltelevízió-csatlakozásra azzal, hogy személyt szám­mal kitöltve 8 napon belül küldjem vissza. Tudomásom szerint a Telekábelnek ügyfele nem vagyok. Gyula Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának, mint bérbeadónak a képviseletében eljáró Kertészeti és Városgazdálkodási Vál­lalat (Gyula, Sándorhegy 2. sz.) által, mint lakásom bérlő­jének hozott szerződést írtam alá 1987. június 16-án, mely szerint 3000 forintot kellett befizetnem a vállalat 262-21406. számlájára, és ezzel érhettem el azt, hogy a lakásomat köz­ponti televíziós antennahálózatba kapcsolják. E nélkül az épületünk tetején elhelyezett egyedi antennákat adott ha­táridő után, ha nem bontjuk le, kártérítési igény érvénye­sülése nélkül lebontják. A lebontást elvégeztük. Az anten­nákat a lebontást végzőnek ajándékba odaadtuk. Arról eddig szó sem volt, hogy bármikor is antennarend­szerünk működtetésével kapcsolatban a Telekábel Híradás- és Vegyid,pari Kisszövetkezet gyulai kirendeltségével üze­meltetési szerződést kell kötnöm. Nekünk a televíziónk műsorvételi igényünket egyedi üze­melési antennánk segítségével kielégítette. Erre a lebon­tással felmerült kárunk megtérítése igényünknek a fenn­tartása mellett visszatérhetünk, amennyiben ezt javasolják az illetékesek. Megjegyezni kívánom, hogy e panaszlevelemet csak a magam nevében írtam — bár valószínű —, nem egyedüli problémám. A szerződés nyomtatvány egyébként nem nyújt felvilágosítást arra, hogyan került megállapításra a meg­határozott üzemeltetési diíj. Nem hinném, hogy a közismer­ten dráguló megélhetési gondok enyhítésére kapott néhány százalék nyugdíjemelés az ilyen és ehhez hasonló kötele­zettség teljesítését szolgálná, mint például a 140 forint volt színestévé-javítási átalánydíj 170 forintra emelése is, stb. Mindezek előrebocsátása mellett kérdem, hogy kötelezhető vagyok-e, ha nem akarom is a „Telekábel” üzemeltetési szerződést aláírni? Dr. Mucsi Imre> A kérdésre levélírónkkal együtt kíváncsian várjuk az il­letékesek válaszát. fl Dunakanyar csodái Az iskolaévet befejezve osztá­lyunk — a 7. d osztály — ki­rándulni ment a Dunakanyarba osztályfőnökünk, dr. Sás Meny- hértné, Dóra néni vezetésével. A szép, panorámás busz reggel hét órakor indult az ÁMK előt­ti térről. Orosháza felé indulva, Szente­sen— Csongrádon—Kecskemé­ten át Budapestre, majd a fővá­rost átszelve a csehszlovák ha­tár felé vettük az irányt. A Du­nán komppal mentünk át a szomszédos ország Párkány ne­vű városába. A szép és hangu­latos városban sokat sétáltunk és vásároltunk. Még világos volt, amikor visszaérkeztünk a Búbánat völgyébe, ahol egy ré­gi vadászkastélyból átalakított üdülőben volt az éjjeli szállás­helyünk. Másnap Visegrádra mentünk hajóval. Ott felmen­tünk a fellegvárba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Du­nára. Jártunk Nagymaroson, Kismaroson, kirándultunk Ki­rályrétre. Hegyet másztunk a Börzsönyben, ami nekünk, al­földi gyerekeknek igazán nagy élmény volt. A harmadik na­pon Esztergomban megnéztük a bazilikát, amely hatalmas osz­lopaival, gyönyörű boltíveivel lenyűgöző látványt nyújtott. Nekem legjobban a kincstár tetszett; a sok-sok ékszer, a csillogó feszületek, az ezüst- és aranykelyhek, a dágakövekkel kirakott kegytárgyak. Ezután az altemplomba mentünk, amely egyben az egyházi méltóságok temetkezési helye is. Utunk kö­vetkező állomása Szentendre volt. Megcsodáltuk a kisváros hangulatos, változatos világát, szűk, zegzugos utcáit. Megnéz­tük a Kovács Margit-emlékhá- zat, a művésznő sajátos alkotá­sait. Délután indultunk haza Mező­hegyesre. iNehezen búcsúztunk a számunkra szokatlan, hegyek­kel körülvett Dunakanyartól. Nekem, aki .nemrégen érkezett ebbe az osztályba, a sok élmé­nyen túl azért is emlékezetes marad ez a kirándulás, mert ez­által úgy érzem, egy kicsit kö­zelebb kerültem új osztálytár­saimhoz. Czinder Krisztina 7. d osztály, Mezőhegyes Sikeres juniális A csabai cserép- és tégla­gyár 1988. június 25-én épí­tők napi sportvetélkedővel egybekötött juraiálist rende­zett. Az egész napos rendez­vényen a gyár dolgozói, hoz­zátartozói és meghívott ven­dégék, közel 400 fővel vettek részt. Női, férfi kispályás foci, céllövészet, lengőteke, gyermekrajz, családi vetél­kedő sportágaikban verse­nyezhettek dolgozóink. Szerencsét próbálhattak sör- és kacsahalászatban. A játékos sport- és szellemi ve­télkedőt színesebbé tette a Geszti Egyetértés Tsz ama­tőr lovasiklubjának képvise­lete, látványos fogathajtó­bemutatójával. Külön felejt­hetetlen élményhez juttatták dolgozóink gyermekeit a sé- takocsikáztatással. Elismerés illeti mindezért a tsz, a klub vezetőségét, el­sősorban Fonyó Pétemét a szívélyes közreműködésért. Kecskeméti Mihályné munkahelyi szb-titkár Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy 1988. július 5-én 9 órakor megnyitjuk Békéscsabán a Mednyánszky u. 2. sz. alatt az új Coop-Skála műszaki szaküzletét Ajánlatunk: — ITT, Orion, Videoton televíziók — rádiók, rádió-magnók — gázkonvektorok, gáztűzhelyek — hűtőszekrények, háztartási kisgépek és készülékek, robotgépek. Tartós fogyasztási cikkeket Békéscsaba területén díjmentesen házhoz szállítunk. Nyitva tartási idő; hétfőtől péntekig: 9—12.00, 12.30—17.00 óráig, szombaton: 9—Í3.00 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents