Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
1988. július 4., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Harmincöt év után — ismét együtt Nem mindennapi eseményre került sor 1988. június 25-én a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskolában. 35 éves találkozóra gyülekeztek azok az öregdiákok, akik az 1952—53-as tanévben fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Szívet melegítő, megható érzés volt látni, hogyan találnak egymásra egykori évfolyamtársak, osztálytársak, padtársak. A -résztvevők örömét fokozta az a tény, hogy a találkozón az iskola egykori igazgatója,^ Kesjár János, a „lányok” osztályfőnöke, Fehérvári Imréné, a „fiúk” osztályfőnöke, Kör- nyei László és testnevelőjük, Farkas Károly is megjelent. Az iskola parkjában a szervezők nevében Fehér Pálné köszöntötte a résztvevőket. Sajben Ilona — az iskola fiatal -munkatársa — verssel, dallal kedveskedett az öregdiákoknak. Itt hallgattuk meg Kesjár János igazgató úr visszaemlékezését arról, miként indította útjára 35 évvel ezelőtt tanítványait. Ezt követően An- csin Pálné, az iskola jelenlegi igazgatója (szintén az iskola egykori diákja) bemutatta az iskolát. Tájékoztatójában elmondta, hogyan, milyen körülmények között készíti fel ma a 80 fős tantestület a közel 1000 kisdiákot arra, hogy képesek legyenek helytállni az életben, amikor általános iskolai tanulmányaikat befejezik. A megjelentek büszkék lehetnek egykori iskolájukra; az eltelt évtizedek alatt nagyon sokat fejlődött. Szép környezetben, ideális feltételek mellett tanulhatnak a mai diákok. A találkozó további részében osztálykeretekben folytatták a beszélgetéseket, ahol a volt osztályfőnökeik, igazgatójuk irányításával mindenki elmondhatta, milyen örömökkel és gondokkal „röpült” el a 35 esztendő. A beszélgetések során érlelődött meg az a gondolat, hogy az évfolyam tanulói hozzanak létre egy, az iskolát támogató 'baráti kört. Az elhatározást tett követte. A megjelentek kivétel nélkül tagjai kívánnak lenni az iskola baráti körének. E tudósítás kapcsán felhívással fordulnak mindenkihez, aki az 5-ös vagy 6-os számú (jelenleg Padrah Lajos) iskola tanulója *yolt, és fontosnak tartja az iskola munkáját segíteni, csatlakozzon a baráti körhöz! A találkozó vidám hangulatú ebéddel zárult, melyre a Bamevál kultúrotthaná- ban került sor. Fehér Pálné, Békéscsaba szeretjük hazánkat. Olvastam ifjú ember pályázatát, aki a külországban döbbent rá hazaszeretetére, amikor már disszidált, s volt olyan fiatal is, aki a határtól fordult vissza meggondolva magát, felébredve benne hazája iránti szeretete. Valami felemelő érzés tölt el e vallomások olvasásakor, s szeretném, ha felsőbb vezetésünk is olvasná ezt a könyvet, mert sok megszívlelendő tanács van benne minden magyar ember számára. Szeretném, ha ezek az emberi vallomások valaha kötelező olvasmányokká lennének az iskolákban. Ez a ma élők hagyatéka az elkövetkező nemzedékeknek. Hiszem, hogy mondandóink hosszú-hosszú időszakon át nyújtanák követendő példát. Hiszem, hogy még a csalódott, magába forduló ember is megvigasztalódik e vallomásokat olvasva, s talán valamelyest visszanyerik elveszített hitüket. Címe: Mii a haza ma? A tartatom minden sorában erre felel. Illyés Terézia, Gyula Mindenféle pénzügye(se)kröl Állok a buszon és görcsösen kapaszkodom. A jobb kezemben két szatyor, a ballal megragadom az ülés karfáját. Akár akarom, akár nem, hallgatom, hogy az ismeretlen utasok miről beszélgetnek. Többnyire köznapi dolgokról folyik aszó: hogy vagyunk, milyen bizonyítványt kapott a gyerek, már megint nem lehet kapni a Dáciához alkatrészt, hiány a tégla, stb. De gyakori téma a pénz. Két javakorabeli férfiú áll mellettem. Hosszasan panaszkodnak egymásnak körülbelül ilyen stílusban: — öregem, fantasztikus, hogy megy a pénz. öt rongyot vittem magammal reggel, már semmi nincs belőle. Igaz, a feleségem is beállított reggel a műhelybe, hogy elvitt hét rongyot, ne keressem. Látott valami jó cuccot a butikban ... A másik kontrázik, én meg azon gondolkodom, vajon lila vagy zöld volt-e az az öt rongy. Persze az ügyetleneknek nem áll módjában öt rongyot elkölteni naponta, de még egy kilót se ... A következő megállóban lesodródnak a buszról. Egy idős asszony ül le a legközelebbi üres helyre, ölébe veszi a szatyrát, nem nagyon nehéz. Látszólag ismerős fiatalasz- szonnyal beszélget, vagyis inkább ő mesél, folytatja, amit a megállóban elkezdett: — Kijövünk mi azért ebből a kicsi pénzből is — mondja az idős asszony. — Ha kifizetjük a lakbért, gázt, villanyt, marad háromszáz forintunk, mindennap eljárok a piacra segíteni néhány forintért. Mi már megszoktuk — annyiból is jól megvagyunk... Kevés kell nekünk... Csak orvosságra ne kéne annyi... Meg az újságot is sajnálom felmondani, az én szegény kis öregem egyetlen kapcsolata a külvilággal a Népújság. Elgondolkodom: vajon hány zöld vagy lila „rongy” az idős házaspár nyugdíja? Persze, ők másként mondják: az a kis pénz ... Nekik kevés van, jobban megbecsülik, szóval is megadják a tiszteletet. A másik oldalamon fiatalok állnak. Már nem is olyan nagyon fiatalok, de még a KISZ-korosztályba tartoznak, huszonhat-harminc közöttiek lehetnek. Hárman vannak, egy farmeres, egy nyári öltönyös fiatalember, meg egy fiatalasz- szony. Régi ismerősök, talán szomszédok vagy osztálytársak lehettek valaha. Beszélgetnek, nevetgélnek, a farmernadrágos fiatalember nagy örömmel mondja: — Kaptam 250 forint fizetésemelést. Most háromezer-négyszázötven a keresetem. — Ne bolondozz! Mennyi? Az nem igaz — válaszolja felháborodva a fiatal nő. — Nekem 3800 a fizetésem, pedig én is azt csinálom, amit te. Hogy lehet a tied ilyen kevés? — így alakult — vonogatta a vállát a fiatalember. — Keveset adtak, mikor felvettek. Aztán jött a katonaság ... szóval így jött ki valahogy — mondja némi mélabúval. — Hogy tudtok ebből megélni? — A feleségem jól beosztja... De most hamarosan ő is gyesre megy. Most már megéri. Elég jó pénzt adnak — mondja az öltönyös. Meg ... megéri... — bólogat a másik kettő. Ügy látszik, sokan vannak az ügyetlenek, akik valahogy nem tudják megszerezni azokat a dobálni való „rongyokat”. Talán nem csak az idősek lehetnek kispénzűek, ilyen minden generációban akad. Jómagam is becsülettel ledolgoztam több évtizedet, és nem tudtam odáig eljutni, hogy naponta több zöldet elfecséreljek. De azért jobb kispénzű, nyugodtan alvó nyugdíjasnak lenni, aki néha pazarló gesztussal vásárol két szem földiepret; aki még bízik olyan idő eljövetelében, amikor har- mincadikán nem fogy el a kosztpénz; aki jóízűen tud nevetni akkor is, ha üres a pénztárcája, hiszen nyugodtan aludni még Így is nagyon jó ... Most a buszról az első utam a lottózóba vezet. Heti egy szelvényem azonnali hatállyal háromra emelem, így nyerési esélyeim a 13 millió variációval szemben rögtön egyről háromra emelkedik. Hátha egyszer rám mosolyog a szerencse. Nem ártana egy kis kiegészítés a kevés, de becsületes jövedelemhez... Babály Miklós Mi a haza ma? A Berzsenyi Daniel Irodalmi és Művészeti Társaság 1986 novemberében megfogalmazott, majd a lapokban közzétett „Mi a haza?” című pályázata osztatlan sikert aratott. Mintegy ötszázan vettünk részt a pályázaton, köztük tudósok, s más értelmiségiek, de diákok, munkások és idős korú dolgozó parasztok is pályáztak. Hazánk határain túlnőtt e pályázat, hiszen érkezett pályamű Erdélyből, Jugoszláviából, Olaszországból, Kanadából, Izraelből, Ausztráliából, s Ausztriából. Most, amikor a díjnyertesek vékonyka, mindössze 209 oldalás, nagyon egyszerű kis kötetét tartom a kezemben, csodálatos életmegnyilvánu- lásokat, vallomásokat, de minden esetben végtelen hazaszeretetről árulkodó sorokat olvashatok belőle. Minden vallomás más, és mégis gyönyörű. Életsorsokat, életeszményeket olvasva nő emberi hitem, s hiszem, hogy mindazoké, akik e könyvet olvassák. S elkészül majd egy antológia, melyben az ötszáz pályázó írása lesz, mintegy 8000-9000 oldaton, több kötetben, ötszáz magyar vall történelméről, múltjáról, jelenéről, s mindebben ott a jövőbe vetett bizalom is. Hiszen, hogyha ezt a több kötetes művet bárki is kezébe veszi, gazdagodik lélekben, s hazafiúi szeretet- ben is, mely minden időkben ott kell hogy buzogjon minden magyar állampolgárban, s azokban is, akik valami módon hazáit veszítettek, de nyelvükben őrzik a magyarságukat. Sokáig nacionalizmusnak bélyegezték a hazafiúi érzéseket, pedig míg él a nép, a hazafiság gondolata is él, miként e könyv is élő bizonyíték erre. Sokan azt hinnék. hogy az ifjúság már nem ismeri ezt az érzést. Ismerik, bár vannak nem kevés számmal olyanok is, de nemcsak f iatal korúak- ban. akik a szerzési vágyon kívül nem ismernek más érzést. Hiszem, hogy többségben mégis mi vagyunk, akik Szerkesztői üzenetek Kovács Jánosné, Békéscsaba: Ilyen jellegű információk nem érkeztek szerkesztőségünkbe, de javasoljuk, forduljon bizatommal bármelyik utazási irodához, ott részletes tájékoztatást kap. * * * Kiss Lajos, Békéscsaba: Kutyaoltással kapcsolatos kérdésére levélben szeretnénk válaszolni, IsméteLten kérjük, írja meg a pontos címét, mert a borítékon szereplő házszám nem olvasható ki; levelünket visszakaptuk azzal, hogy a cím ismeretlen. * * * Szabó Józsefné, Orosháza: Levélben szeretnénk válaszolni, ezért kérjük, írja meg a pontos címét. Zártjelentés Üjnaszü lettem. Meghökkentő, fene nagy szavak, igazából1 azok értik, kiiket már halálos veszélybe sodort a szívinfarktus. Intenzív osztály. Ahol véget ér a hajsza; a becsvágy, a nagy vagyon, a sikerek utáni sóvárgás, elhalványulnak bánatok, gyűlöletek és szerelmek, a beteg csak egyetlen dolgot akar: élni. Laikusok számára félelmet keltő hely, a hozzátartozók sem léphetnek be, de a csövekből és infúziókból újra sarjad az életerő. Bélgyógyászat. Lábadozás, az első biztosabb lépések, már csak a gondolat fáj: miért dohányoztam annyit, kinek és mit bizonyítottam az életvitelemmel, hogy az átlagosnál nagyobb terhet vittem és csak legyintettem a figyelmeztetésekre. Negyvennégy évesen újra- születtem. Akik újra megajándékoztak az életemmel, a békéscsabai kórház orvosai és nővérei, útnavailóul elláttak sok jó tanáccsal', köztük azzal: hogy az élet, ez a néhány évtizednyi történés szép és tartalmas tud lenni azok számára, akik egészséges emberként akarják birtokba venni ... Kevés az a szó : köszönöm. De nincs másik. Farkasinszki Lajos, Gyomaendrőd Nem veszett el Június 26-án, szombati nap alkalmával az élelmi- szerüzletben felejtettem vásárlás közben egy szódavízzel megtöltött szódásüveget. Az elvesztést csak délután vettem észre, amikor már zárva volt az élelmiszerüzlet. így csak hétfőn reggel, az egyéb bevásárlás alkalmával kérdezhettem meg az eladóktól, tudnak-e valamit az otthagyott (elvesztett) szódásüvegről? Az egyik eladó közölte velem, hogy egy szódásüveget találtak. Félretették és megőrizték. Ha jelentkezik érte a gazdája, el is viheti azt. A másik kellemes meglepetés ákk or ért, amikor odamentem a pénztárospulthoz, hogy az egyéb bevásárolt élelmiszert (tejterméket) kifizessem. Zavaromban a már visszajuttatott szódásüveget is ki akartam fizetni. Mire a pénztáros hölgy közölte velem, hogy ezért a szódásüvegért már nem kell fizetni, mivel annak az árát szombaton már megfizettem! Hanyecz Miklós nyugdíjas, Hunya Tele-bonyodalmak A Telekábel Híradás- és Vegyiipari Kisszövetkezet gyulai kirendeltsége — GyuLa, Blanár u. 6. sz. — T. Ügyfelünk megszólítással! előre kitöltött üzemeltetési szerződést küldött kábeltelevízió-csatlakozásra azzal, hogy személyt számmal kitöltve 8 napon belül küldjem vissza. Tudomásom szerint a Telekábelnek ügyfele nem vagyok. Gyula Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának, mint bérbeadónak a képviseletében eljáró Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat (Gyula, Sándorhegy 2. sz.) által, mint lakásom bérlőjének hozott szerződést írtam alá 1987. június 16-án, mely szerint 3000 forintot kellett befizetnem a vállalat 262-21406. számlájára, és ezzel érhettem el azt, hogy a lakásomat központi televíziós antennahálózatba kapcsolják. E nélkül az épületünk tetején elhelyezett egyedi antennákat adott határidő után, ha nem bontjuk le, kártérítési igény érvényesülése nélkül lebontják. A lebontást elvégeztük. Az antennákat a lebontást végzőnek ajándékba odaadtuk. Arról eddig szó sem volt, hogy bármikor is antennarendszerünk működtetésével kapcsolatban a Telekábel Híradás- és Vegyid,pari Kisszövetkezet gyulai kirendeltségével üzemeltetési szerződést kell kötnöm. Nekünk a televíziónk műsorvételi igényünket egyedi üzemelési antennánk segítségével kielégítette. Erre a lebontással felmerült kárunk megtérítése igényünknek a fenntartása mellett visszatérhetünk, amennyiben ezt javasolják az illetékesek. Megjegyezni kívánom, hogy e panaszlevelemet csak a magam nevében írtam — bár valószínű —, nem egyedüli problémám. A szerződés nyomtatvány egyébként nem nyújt felvilágosítást arra, hogyan került megállapításra a meghatározott üzemeltetési diíj. Nem hinném, hogy a közismerten dráguló megélhetési gondok enyhítésére kapott néhány százalék nyugdíjemelés az ilyen és ehhez hasonló kötelezettség teljesítését szolgálná, mint például a 140 forint volt színestévé-javítási átalánydíj 170 forintra emelése is, stb. Mindezek előrebocsátása mellett kérdem, hogy kötelezhető vagyok-e, ha nem akarom is a „Telekábel” üzemeltetési szerződést aláírni? Dr. Mucsi Imre> A kérdésre levélírónkkal együtt kíváncsian várjuk az illetékesek válaszát. fl Dunakanyar csodái Az iskolaévet befejezve osztályunk — a 7. d osztály — kirándulni ment a Dunakanyarba osztályfőnökünk, dr. Sás Meny- hértné, Dóra néni vezetésével. A szép, panorámás busz reggel hét órakor indult az ÁMK előtti térről. Orosháza felé indulva, Szentesen— Csongrádon—Kecskeméten át Budapestre, majd a fővárost átszelve a csehszlovák határ felé vettük az irányt. A Dunán komppal mentünk át a szomszédos ország Párkány nevű városába. A szép és hangulatos városban sokat sétáltunk és vásároltunk. Még világos volt, amikor visszaérkeztünk a Búbánat völgyébe, ahol egy régi vadászkastélyból átalakított üdülőben volt az éjjeli szálláshelyünk. Másnap Visegrádra mentünk hajóval. Ott felmentünk a fellegvárba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Dunára. Jártunk Nagymaroson, Kismaroson, kirándultunk Királyrétre. Hegyet másztunk a Börzsönyben, ami nekünk, alföldi gyerekeknek igazán nagy élmény volt. A harmadik napon Esztergomban megnéztük a bazilikát, amely hatalmas oszlopaival, gyönyörű boltíveivel lenyűgöző látványt nyújtott. Nekem legjobban a kincstár tetszett; a sok-sok ékszer, a csillogó feszületek, az ezüst- és aranykelyhek, a dágakövekkel kirakott kegytárgyak. Ezután az altemplomba mentünk, amely egyben az egyházi méltóságok temetkezési helye is. Utunk következő állomása Szentendre volt. Megcsodáltuk a kisváros hangulatos, változatos világát, szűk, zegzugos utcáit. Megnéztük a Kovács Margit-emlékhá- zat, a művésznő sajátos alkotásait. Délután indultunk haza Mezőhegyesre. iNehezen búcsúztunk a számunkra szokatlan, hegyekkel körülvett Dunakanyartól. Nekem, aki .nemrégen érkezett ebbe az osztályba, a sok élményen túl azért is emlékezetes marad ez a kirándulás, mert ezáltal úgy érzem, egy kicsit közelebb kerültem új osztálytársaimhoz. Czinder Krisztina 7. d osztály, Mezőhegyes Sikeres juniális A csabai cserép- és téglagyár 1988. június 25-én építők napi sportvetélkedővel egybekötött juraiálist rendezett. Az egész napos rendezvényen a gyár dolgozói, hozzátartozói és meghívott vendégék, közel 400 fővel vettek részt. Női, férfi kispályás foci, céllövészet, lengőteke, gyermekrajz, családi vetélkedő sportágaikban versenyezhettek dolgozóink. Szerencsét próbálhattak sör- és kacsahalászatban. A játékos sport- és szellemi vetélkedőt színesebbé tette a Geszti Egyetértés Tsz amatőr lovasiklubjának képviselete, látványos fogathajtóbemutatójával. Külön felejthetetlen élményhez juttatták dolgozóink gyermekeit a sé- takocsikáztatással. Elismerés illeti mindezért a tsz, a klub vezetőségét, elsősorban Fonyó Pétemét a szívélyes közreműködésért. Kecskeméti Mihályné munkahelyi szb-titkár Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy 1988. július 5-én 9 órakor megnyitjuk Békéscsabán a Mednyánszky u. 2. sz. alatt az új Coop-Skála műszaki szaküzletét Ajánlatunk: — ITT, Orion, Videoton televíziók — rádiók, rádió-magnók — gázkonvektorok, gáztűzhelyek — hűtőszekrények, háztartási kisgépek és készülékek, robotgépek. Tartós fogyasztási cikkeket Békéscsaba területén díjmentesen házhoz szállítunk. Nyitva tartási idő; hétfőtől péntekig: 9—12.00, 12.30—17.00 óráig, szombaton: 9—Í3.00 óráig.
