Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

NÉPÚJSÁG 1988. július 4., hétfő Bach és néger spirituálék Lehotka Gábor és a San Franciscó-i Leánykórus koncertjén (Folytatás az 1. oldalról) Mintha csak a lehetőséget igyekeztek volna meghálál­ni és az orgonaművész nagy­ságához felnőni, kedvesen és szépen énekeltek a San Fran­ciscó-i kislányok. Akiknek volt alkalmuk a kórust ko­rábban, a Bartók Béla le­ánykar egy évvel ezelőtti észak-amerikai kőrútján hallani, egybehangzóan 9lla- pították meg, milyen sóikat fejlődött ez az együttes. Akik először találkoztak velük, alighanem örökre megjegy­zik ezt az ötven 7—16 éves kislányt — rózsaszínű, fod­ros blúzukban, bordó, mas- nis kötényruhájukban és az­zal a jellegzetes, elmaradha­tatlan mosollyal az arcukon. Nem hiába hallják olyan gyakran a próbákon veze­tőjüktől, hogy „A fogatokat akarom látni!” Feketék és fehérek, gyerekek és höl­gyek, kínai és északi arcvo­nások, ahányan csak van­nak, mind-mind mások, de egyformán vidámak, fegyel­mezettek és kedvesek. Komolyan készülték erre a turnéra; szigorú, de mégis imádott karmesterük, Eliza­beth Appling felvilágosította lányait arról, hogy Bartók és Kodály hazájába jönnek, ab­ba az országba, amelynek a zenében és a zeneoktatás­ban jelentős és tiszteletre méltó hagyományai vannak. Tudták azt is, hogy egy olyan városban énekelnek majd, ahol a közönség hoz­zászokott az igényes, maga­san képzett kórusénekléshez. Bach és néger spirituálék, orgonamuzsika mesteri fo­kon, és kórusének színpadi fényekhez és művésztársak­hoz edződött tolmácsolás­ban — talán így jellemezhe­tő leginkább Lehotka Gábor orgonaművész és a San Franciscó-i leánykórus kö­zös estje. N. K. * * * A XII. Békés-Tarhosi Zenei Napok keretében karvezetői továbbképző tanfolyamot is szerveztek. A mesterkurzu­son neves külföldi vendég­tanárok is tanítottak. A jú­nius 18-tól július 3-ig tartó időszakban a résztvevők a továbbképzés mellett egy versenyen is részt vetítek, amelynek első helyezettje Drucker Péter (Budapest), második Katona Tibor (Veszprém), harmadik Túri Ilona (Debrecen). A kurzus legnagyobb eseménye a jú­lius 3-i záróhangverseny volt, melyet a zenepavilon­ban rendeztek. Ezen fellé­pett a megyében tartózkodó San Franciscó-i leánykórus is. Vasárnap Békéscsaba Póstelekre költözött Nemzetközi CRC kutyakiállítás az erdei tisztásokon — Ideálisnál is jobb ki­állítási környezet — így fo­gadta az újságíró kérdését dr. Szemere György egyete­mi tanár tegnap Pósteleken a nemzetközi CAC-kutyaki- állítás megnyitása előtti percekben. — Békéscsabai egyesületünk -ismét tanúsí­totta, mennyire tűd, akar jó házigazdája lenni ennek a nagy jelentőségű program­nak. A korábbi években is jártam i.lyen rendezvények kapcsán Békéscsabán, de ez a mostani, úgy látom az érdeklődésből, minden eddi­git felülmúl. Kazár János, a Magyar Ebtenyésztők Békéscsabai Szervezetének elnökhelyette- se elmondta, hogy a gyulai, a sarkad i, a mezőberényi egyesületek által szervezett és rendezett kutyakiállítá- sok minden időben nagy ér­deklődést váltottak ki a te­nyésztők és a kutyabarátok között. Az eddigi rendezvé­nyek általában 300-400 ku­tyásak voltaik. Most már a szervezés időszakában 500 benevezést jegyezhettek. Meglepetésükre tegnap, a ki­állítás megnyitása előtt — kétszeres díj ellenére is — 100-nál több helyszíni bene­vezést jegyezhettek. Dr. Földházi Sándor, a MEOE Békéscsabai Szervezetének elnöke azt a segítséget mél­tatta, melyet a különböző díjak alapításával:, anyagi támogatásával a különböző vállalatok, intézmények Kiskutyák között a legkisebb nyújtottak, de nagy elisme­réssel szólt a rendőrség és a honvédség aktív közreműkö­déséről, a rendezésben részt vevők áldozatos munkájáról, s mindazokról, akik valami­lyen módon közreműködtek a kiállítás impozáns sikeré­ben. Bár a kiállítás eredetileg csak a hazai ebtenyésztők részére szerveződött, de a jugoszláv és a csehszlovák résztvevők nemzetközi mé­retűvé szélesítették részvé­telükkel. Ez a tény csak to­vább növeli a békéscsabai és a környék városaiban, községeiben folyó ebtenyész­tés eddig is elismert jó hí­rét. A kiállításit dr. Várszegi Zsolt sebészad junk tus, a MEOE tisztségviselője nyi­totta meg, majd az ország kinolőgiai szaktekintélyei a felvonulltaitott 40 kutyafajta bírálatát kezdték el. A tét a körül forgott, hogy mely kutyák viselik legjobban a fajtára jellemző jegyeket. Közülük választották ki a csoportgyőzteseket, ezek kö­zül pedig a kiállítás leg­szebb kutyáját. Szombaton munkakutya­bemutatók és -versenyek voltak ugyancsak Békéscsa­bán. A tenyésztők arról ad­tak számot, hogy az általuk nevelt kutyák mit tudnak, milyen ügyesek az őrzés, a védelem, a nyomozási, a vakvezetési és még több fel­adat ellátásában. * * * Vasárnap, tegnap délelőtt 11 óra tájban érkeztünk Pós- telekrői Békéscsabára. A vá­ros sétálóutcája máskor csak a szardíniásdobozhoz volt hasonlítható a nagy forga­lom következtében. Ez az utca tátongott az ürességtől. A gépkocsiipar kóló is üresen állt. A városból a kutyások és a kutyabarátok Póstele­ken víkendeztek, ütötték, töl­tötték el az idejüket, kutyá­kat simogatva és nem verve gyönyörködtek a leghűsége­sebb, szinte aí alázatosság rangjára emelkedett kutya­barátságban. n K Bírálatra készítik elő a kutyakedvenceket Fotó: Fazekas Ferenc Tótkomlós Budapesten Tsz ifjúsági fúvószenekara adott térzenét, majd a ha­gyományőrző táncegyüttes tagjai perdültek táncra, aki­ket a Pávakör, valamint a népszerű citerazenekar kö­vetett. A két nap alatt a fő­város jeles művelődési há­zában megismerkedhettek az érdeklődők a nemzetiségi kultúra legjelesebb hagyo­mányaival, s ízelítőt kaptak a szlovák és magyar ajkú település jelenéből, Sz. J. A kőbányai Pataki István Művelődési Házban citera- zenekar és kellemes ének­hang fogadta pénteken az érdeklődőket. A népi hang­szer, az énekelt dal máris megteremtette az érkezők hangulatát, a nap további programjaihoz. „Tótkomlós bemutatkozik” — hirdette a transzparens, s alatta nagy­betűkkel volt olvasható: mit láthatnak, hallhatnak a kö­vetkező napokban, Az eme­leten a népi motívumokkal szőtt térítők, szőnyegek, tex­til használati tárgyak, fara­gott bútorok vonták magukra a figyelmet. Aki arra is kí­váncsi volt, honnan öröklőd­tek át a szép motívumok és kik őrzik ezeket, kik készíT tenek újabb és újabb kézi­munkákat, arra is kaphattak választ a Tótkomlós! Házi­ipari Szövetkezet képviselői­től és e szép termékek ké­szítőitől. A rendezvénysorozatot Bencze Lajos, a főváros X. kerületi tanácsának osztály- vezetője köszöntötte, a láto­gatóknak .pedig Juhász Pál, a nagyközségi tanács elnöke eleven! tette fel a nyolcezres lakosú település múltját, be­szélt jelenéről, hagyomány- őrző tevékenységéről, a jö­vő terveiről. Akik ezen a július 1-i délutánon elláto­gattak ide, sok érdekességet hallhattak Tótkomlós múlt­járól, s mindarról, ami a ma élőket itt foglalkoztatja. A rendezvénysorozat teg­nap is gazdag programot kí­nált a Csajkovszkij parkban. Az úttörő fúvószenekar tér­zenével szórakoztatta a kö­zönséget, majd játszóházzal folytatódott a műsor. Dél­után a TótkomLósi Haladás Juhász Pál (balról) a nagyközségi tanács elnöke köszönti az érdeklődőket Részlet a kiállításból Fotó: Lónyal László II Féling „Önkéntes katasztréfá”-|a Csak a tisztelet és az el­ismerés hangján lehet szól­ni arról az együttgondolko­dásra alapított együttmun- kálkodásról, amely a Békés­csabai Féling Színpadot és a Békéscsabai Megyei Könyvtárt az új épület át­adása óta jellemzi. A közel­múltban újabb bemutatót tarthatott a mozgalom élvo­nalába tartozó amatőr szín­játszó csoport a szép és ilyen programokra (is) nagyon al­kalmas környezetet biztosí­tó könyvtárudvarom. Az együttes önkéntes katasztró­fa címmel három egyfelvo- násost játszott él'. A színházba járók, a drá­maművészet ismerői tudják, hogy a színészet legnagyobb kihívását az egyfelvonáso- sok és a monodrámák jelen­tik. Csupán a művészet tel­jes és testhez simuló fegy­verzetében lehet ehhez a ki­számíthatatlan kimenetelű csatához hozzákezdeni, amely az egyfelvonásos szín­re állítását jelenti.’ Vagyis nagy, hatalmas és talán tú­lontúl is görcsös fába vág­ták a korábbi években oly sokszor megcsillogtatott fej­széjüket a Steinwender Jó­zsef irányította Fél ing-szín- padosok. Mondjuk ki már most, a legelején: hiányér­zettel, s nem igazán pótol­hatatlan élménnyel álltunk föl a másfél órás előadás után. Egy Páskándi Géza- és két Sámuel Beckett-e gyfelvonó- sos került ebbe a műsorba. Ami összeköti a két, megle­hetősen más társadalmi és életmiliőben alkotó szerzőt, az itt és most kétségkívül a téma megközelítésének ab­szurditása. A stílusjegyek azonosságai azonban csúnya tréfát űzhetnek velünk oly módon, hogy azt félreértel­mezik az előadók. Talán ez lehetett annak az oka, hogy a nyitó darab, Páskándi ön­kéntes tűzoltók című műve volt élményben a leghatáso­sabb; kiérlelt és jól értelme­zett, kellően sodró előadás, A három játszó — Csipke Sándor, Harangozó László és Szuromi László — értette és érezte, s ezáltal nekünk, a közönségnek át is adhatta Páskándi maró gúnnyal át­itatott, a groteszkségig fo­kozott tragikomédiáját. Az előadás íve innentől lefelé görbült. Beckett, a Nobel-díjas ír egyesek sze­rint előadhatatlan (mások szerint csak konvencionáli­sán dolgozó színházaknak nem való) darabokat, már- már meghatározhatatlan stí- lusműfajú „szerzeményeket” alkotott. Egy méltató ja sze­rint a becketti hang „a civi­lizáció bátortalan sikolya a humanizmusért”. Csakhát a sikoly önmagában is bántó lehet és negatív képzeteket szül... Nos; az előadásnak címét is adó egyfelvonásos- ból már kiderült, hogy a becketti életérzés és a ját­szók tapasztalattömege messze nem azonos. Nem tudták saját rendszerükbe 'helyezni, s így természete­sen abból' valamit, vala­mennyit átadni a közönség­nek. A szavak és mondatok szakszerű tolmácsolására maradt csak erő. Ugyancsak „,nem jött le a színpadról ” Az utolsó te­kercs című egyfelvonásos monodráma sem. Szuromi Lászlónak, Krapp megfor- málój árnak voltak ugyan olyan, pillanatai, amikor a bizony szánalmasan kis szá­mú közönség figyelmét ma­gára, mondandójára tudta ragasztani, de ez sajnos a kisebbik hányad volt. Kezdeményezésnek (de hi­szen évek óta tart, tehát ha­gyományos már?!) minden­képpen nagyszerű és támo­gatásra érdemes a Féling Színpad és a megyei könyv­tár rövid, de fontos közös­sége. Ez is, hogy egyfelVo- násosokat és Beckett halha­tatlannak síámító monodrá- májó.t merték színre állítani. Hia igazándiból nem is volt teljes a siker, arra feljogo­sít, hogy várakozással fo­gadjuk majd ennek a te­hetséges együttesnek újabb előadását. Nemesi László

Next

/
Thumbnails
Contents