Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
NÉPÚJSÁG 1988. július 4., hétfő Bach és néger spirituálék Lehotka Gábor és a San Franciscó-i Leánykórus koncertjén (Folytatás az 1. oldalról) Mintha csak a lehetőséget igyekeztek volna meghálálni és az orgonaművész nagyságához felnőni, kedvesen és szépen énekeltek a San Franciscó-i kislányok. Akiknek volt alkalmuk a kórust korábban, a Bartók Béla leánykar egy évvel ezelőtti észak-amerikai kőrútján hallani, egybehangzóan 9lla- pították meg, milyen sóikat fejlődött ez az együttes. Akik először találkoztak velük, alighanem örökre megjegyzik ezt az ötven 7—16 éves kislányt — rózsaszínű, fodros blúzukban, bordó, mas- nis kötényruhájukban és azzal a jellegzetes, elmaradhatatlan mosollyal az arcukon. Nem hiába hallják olyan gyakran a próbákon vezetőjüktől, hogy „A fogatokat akarom látni!” Feketék és fehérek, gyerekek és hölgyek, kínai és északi arcvonások, ahányan csak vannak, mind-mind mások, de egyformán vidámak, fegyelmezettek és kedvesek. Komolyan készülték erre a turnéra; szigorú, de mégis imádott karmesterük, Elizabeth Appling felvilágosította lányait arról, hogy Bartók és Kodály hazájába jönnek, abba az országba, amelynek a zenében és a zeneoktatásban jelentős és tiszteletre méltó hagyományai vannak. Tudták azt is, hogy egy olyan városban énekelnek majd, ahol a közönség hozzászokott az igényes, magasan képzett kórusénekléshez. Bach és néger spirituálék, orgonamuzsika mesteri fokon, és kórusének színpadi fényekhez és művésztársakhoz edződött tolmácsolásban — talán így jellemezhető leginkább Lehotka Gábor orgonaművész és a San Franciscó-i leánykórus közös estje. N. K. * * * A XII. Békés-Tarhosi Zenei Napok keretében karvezetői továbbképző tanfolyamot is szerveztek. A mesterkurzuson neves külföldi vendégtanárok is tanítottak. A június 18-tól július 3-ig tartó időszakban a résztvevők a továbbképzés mellett egy versenyen is részt vetítek, amelynek első helyezettje Drucker Péter (Budapest), második Katona Tibor (Veszprém), harmadik Túri Ilona (Debrecen). A kurzus legnagyobb eseménye a július 3-i záróhangverseny volt, melyet a zenepavilonban rendeztek. Ezen fellépett a megyében tartózkodó San Franciscó-i leánykórus is. Vasárnap Békéscsaba Póstelekre költözött Nemzetközi CRC kutyakiállítás az erdei tisztásokon — Ideálisnál is jobb kiállítási környezet — így fogadta az újságíró kérdését dr. Szemere György egyetemi tanár tegnap Pósteleken a nemzetközi CAC-kutyaki- állítás megnyitása előtti percekben. — Békéscsabai egyesületünk -ismét tanúsította, mennyire tűd, akar jó házigazdája lenni ennek a nagy jelentőségű programnak. A korábbi években is jártam i.lyen rendezvények kapcsán Békéscsabán, de ez a mostani, úgy látom az érdeklődésből, minden eddigit felülmúl. Kazár János, a Magyar Ebtenyésztők Békéscsabai Szervezetének elnökhelyette- se elmondta, hogy a gyulai, a sarkad i, a mezőberényi egyesületek által szervezett és rendezett kutyakiállítá- sok minden időben nagy érdeklődést váltottak ki a tenyésztők és a kutyabarátok között. Az eddigi rendezvények általában 300-400 kutyásak voltaik. Most már a szervezés időszakában 500 benevezést jegyezhettek. Meglepetésükre tegnap, a kiállítás megnyitása előtt — kétszeres díj ellenére is — 100-nál több helyszíni benevezést jegyezhettek. Dr. Földházi Sándor, a MEOE Békéscsabai Szervezetének elnöke azt a segítséget méltatta, melyet a különböző díjak alapításával:, anyagi támogatásával a különböző vállalatok, intézmények Kiskutyák között a legkisebb nyújtottak, de nagy elismeréssel szólt a rendőrség és a honvédség aktív közreműködéséről, a rendezésben részt vevők áldozatos munkájáról, s mindazokról, akik valamilyen módon közreműködtek a kiállítás impozáns sikerében. Bár a kiállítás eredetileg csak a hazai ebtenyésztők részére szerveződött, de a jugoszláv és a csehszlovák résztvevők nemzetközi méretűvé szélesítették részvételükkel. Ez a tény csak tovább növeli a békéscsabai és a környék városaiban, községeiben folyó ebtenyésztés eddig is elismert jó hírét. A kiállításit dr. Várszegi Zsolt sebészad junk tus, a MEOE tisztségviselője nyitotta meg, majd az ország kinolőgiai szaktekintélyei a felvonulltaitott 40 kutyafajta bírálatát kezdték el. A tét a körül forgott, hogy mely kutyák viselik legjobban a fajtára jellemző jegyeket. Közülük választották ki a csoportgyőzteseket, ezek közül pedig a kiállítás legszebb kutyáját. Szombaton munkakutyabemutatók és -versenyek voltak ugyancsak Békéscsabán. A tenyésztők arról adtak számot, hogy az általuk nevelt kutyák mit tudnak, milyen ügyesek az őrzés, a védelem, a nyomozási, a vakvezetési és még több feladat ellátásában. * * * Vasárnap, tegnap délelőtt 11 óra tájban érkeztünk Pós- telekrői Békéscsabára. A város sétálóutcája máskor csak a szardíniásdobozhoz volt hasonlítható a nagy forgalom következtében. Ez az utca tátongott az ürességtől. A gépkocsiipar kóló is üresen állt. A városból a kutyások és a kutyabarátok Pósteleken víkendeztek, ütötték, töltötték el az idejüket, kutyákat simogatva és nem verve gyönyörködtek a leghűségesebb, szinte aí alázatosság rangjára emelkedett kutyabarátságban. n K Bírálatra készítik elő a kutyakedvenceket Fotó: Fazekas Ferenc Tótkomlós Budapesten Tsz ifjúsági fúvószenekara adott térzenét, majd a hagyományőrző táncegyüttes tagjai perdültek táncra, akiket a Pávakör, valamint a népszerű citerazenekar követett. A két nap alatt a főváros jeles művelődési házában megismerkedhettek az érdeklődők a nemzetiségi kultúra legjelesebb hagyományaival, s ízelítőt kaptak a szlovák és magyar ajkú település jelenéből, Sz. J. A kőbányai Pataki István Művelődési Házban citera- zenekar és kellemes énekhang fogadta pénteken az érdeklődőket. A népi hangszer, az énekelt dal máris megteremtette az érkezők hangulatát, a nap további programjaihoz. „Tótkomlós bemutatkozik” — hirdette a transzparens, s alatta nagybetűkkel volt olvasható: mit láthatnak, hallhatnak a következő napokban, Az emeleten a népi motívumokkal szőtt térítők, szőnyegek, textil használati tárgyak, faragott bútorok vonták magukra a figyelmet. Aki arra is kíváncsi volt, honnan öröklődtek át a szép motívumok és kik őrzik ezeket, kik készíT tenek újabb és újabb kézimunkákat, arra is kaphattak választ a Tótkomlós! Háziipari Szövetkezet képviselőitől és e szép termékek készítőitől. A rendezvénysorozatot Bencze Lajos, a főváros X. kerületi tanácsának osztály- vezetője köszöntötte, a látogatóknak .pedig Juhász Pál, a nagyközségi tanács elnöke eleven! tette fel a nyolcezres lakosú település múltját, beszélt jelenéről, hagyomány- őrző tevékenységéről, a jövő terveiről. Akik ezen a július 1-i délutánon ellátogattak ide, sok érdekességet hallhattak Tótkomlós múltjáról, s mindarról, ami a ma élőket itt foglalkoztatja. A rendezvénysorozat tegnap is gazdag programot kínált a Csajkovszkij parkban. Az úttörő fúvószenekar térzenével szórakoztatta a közönséget, majd játszóházzal folytatódott a műsor. Délután a TótkomLósi Haladás Juhász Pál (balról) a nagyközségi tanács elnöke köszönti az érdeklődőket Részlet a kiállításból Fotó: Lónyal László II Féling „Önkéntes katasztréfá”-|a Csak a tisztelet és az elismerés hangján lehet szólni arról az együttgondolkodásra alapított együttmun- kálkodásról, amely a Békéscsabai Féling Színpadot és a Békéscsabai Megyei Könyvtárt az új épület átadása óta jellemzi. A közelmúltban újabb bemutatót tarthatott a mozgalom élvonalába tartozó amatőr színjátszó csoport a szép és ilyen programokra (is) nagyon alkalmas környezetet biztosító könyvtárudvarom. Az együttes önkéntes katasztrófa címmel három egyfelvo- násost játszott él'. A színházba járók, a drámaművészet ismerői tudják, hogy a színészet legnagyobb kihívását az egyfelvonáso- sok és a monodrámák jelentik. Csupán a művészet teljes és testhez simuló fegyverzetében lehet ehhez a kiszámíthatatlan kimenetelű csatához hozzákezdeni, amely az egyfelvonásos színre állítását jelenti.’ Vagyis nagy, hatalmas és talán túlontúl is görcsös fába vágták a korábbi években oly sokszor megcsillogtatott fejszéjüket a Steinwender József irányította Fél ing-szín- padosok. Mondjuk ki már most, a legelején: hiányérzettel, s nem igazán pótolhatatlan élménnyel álltunk föl a másfél órás előadás után. Egy Páskándi Géza- és két Sámuel Beckett-e gyfelvonó- sos került ebbe a műsorba. Ami összeköti a két, meglehetősen más társadalmi és életmiliőben alkotó szerzőt, az itt és most kétségkívül a téma megközelítésének abszurditása. A stílusjegyek azonosságai azonban csúnya tréfát űzhetnek velünk oly módon, hogy azt félreértelmezik az előadók. Talán ez lehetett annak az oka, hogy a nyitó darab, Páskándi önkéntes tűzoltók című műve volt élményben a leghatásosabb; kiérlelt és jól értelmezett, kellően sodró előadás, A három játszó — Csipke Sándor, Harangozó László és Szuromi László — értette és érezte, s ezáltal nekünk, a közönségnek át is adhatta Páskándi maró gúnnyal átitatott, a groteszkségig fokozott tragikomédiáját. Az előadás íve innentől lefelé görbült. Beckett, a Nobel-díjas ír egyesek szerint előadhatatlan (mások szerint csak konvencionálisán dolgozó színházaknak nem való) darabokat, már- már meghatározhatatlan stí- lusműfajú „szerzeményeket” alkotott. Egy méltató ja szerint a becketti hang „a civilizáció bátortalan sikolya a humanizmusért”. Csakhát a sikoly önmagában is bántó lehet és negatív képzeteket szül... Nos; az előadásnak címét is adó egyfelvonásos- ból már kiderült, hogy a becketti életérzés és a játszók tapasztalattömege messze nem azonos. Nem tudták saját rendszerükbe 'helyezni, s így természetesen abból' valamit, valamennyit átadni a közönségnek. A szavak és mondatok szakszerű tolmácsolására maradt csak erő. Ugyancsak „,nem jött le a színpadról ” Az utolsó tekercs című egyfelvonásos monodráma sem. Szuromi Lászlónak, Krapp megfor- málój árnak voltak ugyan olyan, pillanatai, amikor a bizony szánalmasan kis számú közönség figyelmét magára, mondandójára tudta ragasztani, de ez sajnos a kisebbik hányad volt. Kezdeményezésnek (de hiszen évek óta tart, tehát hagyományos már?!) mindenképpen nagyszerű és támogatásra érdemes a Féling Színpad és a megyei könyvtár rövid, de fontos közössége. Ez is, hogy egyfelVo- násosokat és Beckett halhatatlannak síámító monodrá- májó.t merték színre állítani. Hia igazándiból nem is volt teljes a siker, arra feljogosít, hogy várakozással fogadjuk majd ennek a tehetséges együttesnek újabb előadását. Nemesi László
