Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
o 1988. július 4„ hétfő Románia lerombolása Vezércikk a New York Timesban • MA VÁRKONYI —CHNOUPEK- TALÁLKOZÓ Várkonyi Péter külügyminiszter ma a csehszlovákiai Komáromban találkozik Bo- huslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterrel. A baráti munkalátogatás keretében áttekintik a magyar— csehszlovák kapcsolatok alakulását, azok további fejlesztésének lehetőségeit. Véleménycserét folytatnak a nemzetközi politikai helyzetről, elsősorban az európai és a helsinki folyamattal ösz- szefüggő kérdésekről. • A PARLAMENT ELUTASÍTOTTA A KORMÁNY JELÖLTJÉT A dél-koreai parlament, amelyben az ellenzéki képviselők vannak többségben, elutasította azt a jelöltet, akit Ro Te Vu elnök ajánlott a legfelsőbb bíróság új elnökének. Az ország történelmében első ízben fordult elő, hogy a kormánynak nem sikerült elfogadtatnia a parlamenttel jelöltjét a legfőbb bírói posztra. Megfigyelők rámutatnak arra is, hogy ez volt Ro Te Vu elnök első belpolitikai csatavesztése februári hivatalba iktatása óta. Az ellenzéki pártok összehangolt akció keretében tartózkodtak a szavazástól, így a jelölt nem kapta meg a megválasztásához szükséges abszolút többséget. # ROBBANÁS HABAROVSZKBAN Nyolc tonga trotil repült a levegőbe a szovjet légvédelmi erők egyik Habarovszk környéki bázisán — közölte az Izvesztyija című lappal Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. — A robbanásnak halálos áldozatai nincsenek, többen azonban megsebesültek — tette hozzá. Ahromejev marsall elmondta, hogy a június 29-én történt balesetnél a sebesüléseket elsősorban a betört ablaküvegek idézték elő. A robbanás lökéshullámai a környező házakban és Habarovszk egyik külvárosában is okoztak kisebb károkat. A helyreállítási munkálatok a hadsereg alegységeinek részvételével megkezdődtek. A habarovszki területi tanács bizottságot állított fel a baleset következményeinek felszámolására. „Miközben Moszkvában támadják a sztálinizmus katasztrofális örökségét, Romániában továbbra is virágzik az egykori zsarnoki módszer, írta többek között Románia lerombolása címmel közölt vezércikkében a tekintélyes amerikai lap, a The New York Times. Nicolae Ceau- sescu húszéves kemény uralma Európa egyik hagyományos élelmiszer-ellátó országát a legendás méretű hiányok államává tette. Bukarestben, a valaha elegáns fővárosban leromboltatta a régi házak, templomok hektárjait, hogy díszteret hozzon létre. Most azt a programot szorgalmazza, hogy rombolják le az ország falvainak felét és költöztessék lakóikat az új „agráripari” komplexumokba. Ceausescut nem indítják meg azoknak könyörgései, akiknek faragott kerítéseit, ősi temetőit, családi házait most a földbe akarják szántani. Azt ígérgeti, hogy az élelmiszertermelés növekszik, ha mezőgazdasági célokra használják majd fel a 60QŰ-7000 „célszerűtlen” kis falu területét. De Romániában már így is a legalacsonyabbak között van a népsűrűség: nincs hiány megművelhető területben. A románok azonban ennek ellenére éhesek. Télen Vasárnap délelőtt a Perzsaöböl vizébe zuhant az Iran Air iráni légitársaság egy Airbus A—300 típusú repülőgépe, 290 fővel a fedélzetén. A hírt az iráni távirati iroda jelentette, azt állítva, hogy a repülőgépet az amerikai haditengerészet lőtte le. Az iráni jelentések szerint 100 holttestet már kiemeltek a vízből, és súlyosan összeroncsolt voltuk, valamint a géptest sérülései bizonyítják, hogy az utasokkal zsúfolt repülőgépet rakétatalálat érte. Az iráni állítások szerint az amerikaiak akkor lőtték le a gépet, amikor fegyveres összetűzésbe kerültek az iráni parti őrséggel. Az iráni jelentés szerint a Bandar Abbasz iráni kikötővárosból Dubaiba tartó repülőgéppel a felszállás után 7 percig állt fenn kapcsolat, majd az eltűnt a radarernyőkről. Teheránban azt állítják, hogy a pilóta semmiféle fáznak — a szigorú tüzelőanyag-adagolási rendszer miatt. Hálásak még azért is, ha harminc wattos izzólámpákat gyújthatnak fel. És napról napra kegyetlenül elnyomják őket. Előbb az történt, hogy Ceauseseu grandiózus tervei következtében a külföldi adósság fenntarthatatlan szintre növekedett. Azután az adósságot felére csökkentették, elképzelhetetlen méretű korlátozásokkal. Most pedig a falvak lerombolásával akarja megnövelni az ország feletti vasöklű ellenőrzést. A románok, akiket az elnyomás évei már a földre tepertek, általában csendben vannak. Másoknak azonban éppenséggel nem szabad csendben maradniok. Ceauseseu most kikerülte a várható amerikai kereskedelmi szankciókat, azonban csak úgy, hogy maga szüntette meg Románia számára a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. Most a befolyásolás más formáira van szükség. Ceauseseu sztálinista stílusú megvető magatartásának az emberi jogok, a kulturális örökség és a külföldi állásfoglalások iránt nem lehet helye Európában, legyen az Keletvagy Nyugat-Európa”, írta többek között a The New York Times. rendellenességet sem jelzett, bár manamai értesülések szerint egy bahraini part} városban fogták a pilóta vészjelzését. Az utasok nagy többsége iráni állampolgár volt, a többiek arabok. A Pentagonból származó értesülések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy valóban amerikai rakéta semmisítette meg az iráni utasszállító gépet. A gép akkor haladt át a Hormu- zi-szoros légterében, amikor a Montgomery nevű amerikai fregatt Standard típusú rakétával akart megsemmisíteni egy állítólag „támadó szándékkal” közelítő iráni harci repülőgépet. A Standard rakéta hőkeresö célkövető rendszerrel működik: a repülőgépek hajtóműveiből sugárzó hőre reagál. így könnyen lehetséges, hogy egy ilyen rakéta berendezései az állítólagos harci repülőgép helyett az utas- szállító hajtóművet mérték be célnak. KRÁTEREK A VÉNUSZON A NASA szakértői egy erős radar segítségével felfedezték, hogy a Vénuszon kráterek vannak, amelyek tűzhányók is lehetnek. Ez a felfedezés alátámasztja azt az elméletet, hogy a Vénusz geológiai szempontból „élő bolygó’’, időnként vulkánkitörések vannak rajta. Erről először a Pioneer amerikai űrszonda küldött adatokat. A legnagyobb kráter átmérője 90 kilométer. Az a tény, hogy a kráterek fényesebbek környezetüknél, arra utal, hogy a tűzhányókból aránylag rövid idővel ezelőtt vasszulfát és más fémek törtek elő, és még nem bomlottak fel. A NASA felvételei azonban nem elég élesek ahhoz, hogy biztosan lehessen állítani azt, 'hogy a Vénuszon kráterek vannak, mert ezeket a bemélyedéseket a meteorok is okozhatták. AZ ELSŐ NYUGATI LEMEZ A SZOVJETUNIÓBAN Paul McCartney, a valamikori Beatles egyik vezér- egyénisége, az első nyugati zenész, akinek a Szovjetunióban kiadják a lemezét. Mint közzétették, a Melódia kiadóház McCartney dupla albumát adja ki, melyen a szerző 13 legismertebb és legközkedveltebb dala szerepel. Az albumot 400 ezer példányban adják ki, és valószínűleg októberben jelenik meg a szovjet lemezpiacon. HALÁLOS FESTÉK Két dán vegyész azt állítja, hogy azokat a beteg-, ségeket, amelyben többek között Rubens, Renoir, Dufy és KI lee szenvedett, minden valószínűség szerint azoktól a festékektől kapták, amelyekkel dolgoztak, és melyek, állításuk szerint, mérgező ólom- és higanyszármazékokat tartalmazlak. Állításukat arra alapozták, hogy a négy említett festő leginkább tiszta színeket használt, melyeknek toxikus hatása jóval nagyobb volt a kevert színekénél. TÖMEGÁJULÁS MICHAEL JACKSON BÉCSI KONCERTJÉN Michael Jacksonnak a bécsi Práterben megtartott hangversenyén nem kevesebb, mint 130-szor szólalt meg a mentők szirénája, és az elsősegély-nyújtók ugyanennyiszer segítettek a bajba jutottaknak. A legtöbb esetben ájulásról volt szó, /melyet részint az 50 ezres tömeg, részint Michael bájdalolása okozott, tudniillik az ájulás a legtöbb esetben a tini lányokat környékezte meg. MEGÖLTE A BÁTOR JEGYKEZELÖNÖT A múlt hét végén egy ismeretlen bűnöző behatolt a New York-i . metró egyik szerelvényébe, és azt követelte a jegykezelőnőtől, hogy adja át a kasszában levő pénzt. A bátor, 39 éves Mona Pierre erre nem volt hajlandó, és nem is nyitotta ki a fülkéjét, erre a bűnöző a kabinba gyúlékony folyadékot fecskendezett, meggyújtotta, és utána elmenekült. A szerencsétlen asszony, aki három gyermek anyja, belehalt égési sebeibe. A gyilkost még nem fogták el. KOKAIN A RÓZSÁK KOZOTT Az amerikai vámtisztviselők egy repülőtéren lefoglalták az Avianca kolumbiai repülőtársaság Boeing 747-es utasszállító gépét, mivel egy rózsaszállítmányban 222 kiló kokaint találtak. A repülőgépet visszaadják a tulajdonosának, ha az kifizet 7,8 millió dollárt, 32 ezer dollárt minden kiló kokain után. Amerikai szakértők érkeztek Moszkvába, hogy a helyszínen ellenőrizzék a szovjet—amerikai rakétamegállapodás értelmében szétszerelendő fegyverek megsemmisítését Katasztrófa a Perzsa-öbölben rendezéshez, az építőipari gépek kezeléséhez, valamint a munkák eredményéhez. Hiszen sok minden Önöktől függ: hogyan lehet eltüntet- nn a város arculatából a csúnya sebhelyeket. Már előre hallom a kifogásokat: „Amit parancsolnak nekünk, mi azt végrehajtjuk”. így van-e? Ez a ravasz kibúvó nagyon ismerős előttünk. Esetleg valaki utasítást ad a gyors, elhamarkodott és hanyag munkára? Vajon ki rendeli oda, az építkezésre a több tonnás gépmonstrumokat a képtár mellé, megremegtetve és megrepesztve ezáltal az épületet, amelyben műkincseket gyűjtöttek össze, s gödrök és lyukak sokasága látható körben a területen. Amikor pedig a buldózerek az éj leple alatt elvégzik a rombolás sötét feladatát, vajon ennek végrehajtói nem értik-e meg, hogy valami, az emberi szemnek idegen, szégyenletes, sietős és becstelen dolog történik. Ugyanis a buldózer azt teszi, amit a vezető „parancsol” neki. Ám az, aki a tolólap mögött ül, és az a „parancsnoki” piramis, amely a háta mögött áll, vajon ők nem tudják, mit művelnek? Hát nem szorul össze a szívük, amikor a Történelem és a Szép megsemmisül? Talán a szellemi stupiditás egyik oka: a mély gyökerek hiánya. Penzában jelenleg kevés a régi lakóház, annál jóval több az új lakás. Azok az emberek rosszul ismerik a város történetét, amely számukra mindössze csak lakhelyül szolgál. Meg lehet érteni őket, amikor közömbösen ránéznek az egyik, vagy másik csúnya épületre, amelynek helyén jobb lenne, ha többlakásos ház állna. Nem gondolkoznak el azon, mit üzen nekünk a régi utcánk arculatához tartozó emlék . .. Nem fáj önöknek, hogy az a ház, amelyben születtek, ugyanúgy eltűnik a meggondolatlan emberek könyörtelen és közömbös kezei által? Természetesen nem vitatkozom. Nem szabad, és nem lehet valamennyi régi. épületet meghagyni, mert az embereknek emberi módon kell élni. De adott esetben másról van szó: az erkölcsi érzékről, az állampolgári kötelességről, a hazafiságról és mindarról, aminek irányítania kell cselekedeteinket. Nos, elmondok egy esetet. Rendbe tették a Pervomájsz- kaja utcát a közelmúltban. Kevesen tudják, hogy teljes hosszában megmaradt a védősánc, amelyet 300 évvel ezelőtt az őseink építettek a város védelme céljából. Valaki elhatározta, hogy ezt a történelmi emléket „megszépíti”, s buldózert küldött. De amikor a gépkezelő megtudta, hogy neki kell eltüntetni a gátat, kereken megtagadta a munkát ... Szerencsére további kísérletekre nem került sor ... Állítsák le a buldózereket! Nyílt levél az építőkhöz A napokban földig leromboltak egy kis házat a Krasznaja és a Szverdlov utca sarkán. Az épület ugyanolyan volt, mint amilyenből bizonyára még sok száz található Penzá- ban. Egy dologban viszont különbözött a többitől: e házikóban született 1874-ben és 20 .évig élt benne Alekszandr Alekszejevics Bogdanov, az egyik legjelentősebb proletár- költő, forradalmár, a pártkonferenciák és az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt londoni kongresszusának résztvevője, .aki ott találkozott Leninnel. Egyebek között ő írta „A régi Penza” című könyvet, .megörökítve ezzel városunk történetét. És mi így bántunk el e kiváló honfitársunk emlékével. Azért írok erről, mert a barbárságot tekintve betelt a pohár, s ami az utcákon végbemegy, az nem más, mint a történelmi emlékművek és a kultúra eltüntetésének, megsemmisítésének valamiféle dühöngő járványa. Nincs már meg az a ház sem, amelyben Alekszandr Mihajlovics, a jeles író lakott. Lerombolták a Kirov utcában lévő szerény épületet, ahol a Szovjetunió első polgári repülőiskolája volt; Valentyina Grizodubova és sók más hős pilóta tanult ott. Kietlen pusztaság terül el az egykori tornyos tanácsháza helyén. A számokat nem rejtem véka alá: Penzában csak az utóbbi tíz év alatt 57 olyan épületet, s létesítményt tettek a földdel egyenlővé, amelyeket a történelmi és kulturális emlékművek összoroszországi lajstromába kellett volna bejegyzeni! Kellett volna! De most már nem kerülhetnek bele. Többé soha senki sem fogja megtekinteni őket. Ki a vétkes ebben? A kérdés távolról sem olyan egyszerű. mert olyan sokan hibásak — közöttük Önökkel együtt mi is. Itt nem valakinek a gonosz szándékáról van szó, hanem a közömbösség, az erkölcsi érzéketlenség, a fejletlen történelmi és esztétikai tudat leik iállapx)tárói, amely — ó, jaj —. de sokunknak a sajátja. De nem az építőkhöz fordulok. Nem nevezek meg olyan konkrét szervezeteket, és ezek képviselőit sem, amelyeknek, illetve akiknek, közük van az építéshez (és a romboláshoz!), a bennünket körülvevő létesítményekhez; házakhoz, utcákhoz, parkokhoz, terekhez, útburkolatokhoz; továbbá a javításhoz és a terepNemrég láttam a kisiskolásoknak „Az én városom” című témával kapcsolatos rajzait, amelyek naivak és kedvesek voltak. De tudják-e Önök, mi ragadott meg engem? A város sajátosságainak teljes hiánya, ha nem vesszük tekintetbe a gyakran ismétlődő „Rosztök” obeiiszket. Ez nem tűnik fel Önöknek? Azt jelenti, hogy gyermekeink nem ismerik szülővárosuk történelmi múltját. Nem is tudják, hogy a jellegzetességekből nagyon kevés maradt meg, azért, mert mi, felnőttek, nem beszélünk nekik erről; és ez nem is a tanárok, hanem a szülők feladata lenne. De mit mond a gyerekeinek az apa, aki tegnap minden teketória nélkül kiirtotta a park növényzetét, vagy lebontotta az emlékházat. Én megértem: önök, építők, olyan emberek, akik talán jobban aggódnak, mint mások, és nem kell érzelegniük. Ám létezik állampolgári vélemény, meg állampolgári kötelesség is, amely kíméletes bánásmódot követel kulturális örökségeinkkel szemben. De hát miért adnak ki utasítást azok, akik nem tudják, hogy mire emelték fel kezüket. Hibákat követnek el azok is, akik „parancsolnak”. Miért hoznak úgy határozatot, hogy előtte nem beszéltek a munkával megbízott emberekkel?... El kell mondani, hogy minden egyes kő és fa a városban — ez a mi nemzeti vagyonunk ... Természetesen a penzai közvélemény, az állami vezetés, a kulturális szerv ezért hoz intézkedéseket, hogy gátat vessen az önkényeskedésnek és a barbarizmusnak. Nem lehet azonban minden egyes ház és fal elé őrséget állítaná. A felügyelő szerepét valamennyiünknél; a lelkiismeret töltse be. Ehhez viszont magas fokú szellemi kulturáltság szükséges. De hiszen ezt el lehet érni... Földig hajolva mondok köszönetét a Lermontov utcai turistabázis építőinek: gondosan megőriztek miflden fát az épület falai mellett. S mit mondjunk azoknak, akik valóban holdbéli tájat hagytak a véradóállomás mellett, az egykori állatklinika területén, ugyanis ez a hely nem „díszfelvonulásra” való, amolyan hátsó udvarnak látszik. De van ellenkező példa is. Önök között minden építő nagy erőfeszítést fejtett ki közös városunk fejlődése érdekében. Most nem fogunk beszélni a balsikerekről, a befejezetlen munkákról — hiszen sok jó dolog is van. Azt szeretném, ha az Önök gyerekei büszkén mondhatnák azt: ...„íme, ezt az én apám építette, azt meg ő őrizte meg!” S hogy sok év múlva ne úgy érezzenek, ahogyan mi érzünk ma. Az fáj nekünk, amikor látjuk, milyen közömbösen és könyörtelenül bánnak el azzal, ami az apáik teremtő kezemunkája révén valamikor létrejött. (K. Visnyevszkij, a filológiai tudományok doktora) Fordította: Bukovinszky István
