Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
o 1988. július 30., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET A humán reform és a vallás Ha a művelődés reformja sem képzelhető el másként, mint helyi reform központi segítséggel, vagyis a helyi közösség önmeghatározó képességének kulturális eszközökkel történő újraépítése és fejlesztése, akkor egyre komolyabban kell számolni a helyi vallási közösségek és egyházi intézmények kultúrát teremtő, megőrző és közvetítő tevékenységével. Ma már több száz olyan település akad, amelyéket megfosztották tanácsától, iskolájától, téeszétől. orvosától, értelmiségétől, de még van papja, gyülekezete, vallásos közössége. s félezernél is több olyan település van, ahol a vallási közösség és intézmény a művelődés és értékközvetítés versenyképes alternatívája. Településenként igen eltérő a helyzet ebből a szempontból is, s ez a vallási és a politikai intézmény magatartásától, valamint a helyi társadalom közérzetétől és köz-érzetétől függően alakul. Ami a vallási tényezőt illeti: mind a papok, mind a hívek között négyféle hozzáállást különböztethetünk meg: 1. Vannak, akik még mindig egy hegemén helyzetben levő egyházban gondolkodnak. 2. Akadnak, akik még mindig lövészárokba beásva szemben állnak. 3. Vannak. akik már megszokták és belakták azt a gettót, amelybe az ötvenes-hatvanas években belekényszerültek a tiltás-tűrés következtében, s hosszú távra ráálltak a zárt körben történő, a szinte kizárólagosan az égiekre és a lelkiekre szorítkozó vallási szolgáltatások „üzemeltetésére”. 4. Végül azok csoportja, akik felelősséget éreznek az egyenlő félként való párbeszédre és együttműködésre, vagyis akik keresztény módon próbálnak meg népben-nemzetben-társadaíomban- emberiségben gondolkodni és tenni. Ez a négyféle magatartás (és ezek ötvözetei) különféle helyi értékrendekkel és hagyományokkal és a helyi politikai hatalom különféle változataival találkoznak. Nem mindegy például, hogy mit támogat. tűr vagy tilt a helyi vezetés; hogy a múlt maradványának. kellemetlen (mert eredményes) vetélytársnak, ideológiai ellenfélnek, csudabogárnak vagy partnernek tekintí-e a papot és a hívőt; nem mindegy, hogy el mer-e menni az istentiszteletre a vallásos pedagógus. Mindebből következően sokféle változata alakulhat ki a vallási intézmény és közösség jelenlétének a helyi társadalomban és közművelődésben. A továbbiakban azokat a jeleket kívánom felrajzolni hazánk művelődéstérképére, amelyek közösséggé váló egyház- községeket, művelődési tényezőként jelen levő vallási intézményeket és közösségeket jelölnek, amelyek mint szigetek, értékes másságok és kihívások gazdagítják az ingerszegény környezetet. Tágabb értelemben — öngyógyítás, teljessé válás, a világban otthonra találás, létértelmezés — használva a művelődést, az egyházak hitoktató, és szeretet-szolgálati tevékenysége is művelő, gondozó tevékenység lehet a testi- lelki egészség szolgálatában, elősegítve a helyi közérzetreform kibontakozását is. Még a vallási szertartások is, hiszen ezek is szerves részét képezhetik a helyi kulturális életnek. Az igehirdetés sokak számára szinte egyetlen formája a művelődésnek és a továbbképzésnek. Számos esetben művészi alkotásokkal bővül a liturgia: zeneművekkel (a beat- misétől a Bach-miséig), versekkel, filmekkel, vetített képekkel. misztériumjátékokkal és oratóriumokkal. A lelki vezetés es a családpasztoráció a sok helyütt hiányzó vagy nem eléggé .színvonalas lelki-egészségügyi szolgáltatást is pótolja, illetve kiegészíti, s a jegyesoktatás sok helyütt messze hatékonyabb a hasonló jellegű „világi" próbálkozásoknál. (Jellemző. hogy nem egy esetben itt lehet hallani a családtervezés legmodernebb, az egészségre legkevésbé ártalmas módszereiről 1) Mindezeken kívül jó néhány plébánia művelődési otthonként is működik. Egészen kies] falvakban hallhatók kitűnő tudományos ismeretterjesztő vagy a mindennapi élet gondjaihoz praktikus segítséget kínáló előadások, irodalmi matinék. Filmvetítéseket' kirándulásokat, táborozásokat, gyermeknapot. klubot. Ki mit tud?-ot, önismereti kurzust, páva- kört szerveznek, könyvtárat rendeznek be. A Kaszásdűlői lakótelepen a helyi plébánia betlehemesei járják a panelsivatagot, a komatálakció keretében pedig két hétig visznek ebédet a hívek azokba az otthonokba, ahová új családtag érkezett. A vizafogói plébánia neves művészek és tudósok közreműködésével szervez Tudósklub színvonalú kerek- asztaí-beszélgetéseket. Etesen a katolikus templomban nívós irodalmi matinékat rendeznek. A városmajori plébánián szavalóversennyel és előadóesttel ünnepelték a Babits-évfor- dulót. Az egyik ferencvárosi lelkészség klubjában előadássorozat folyik az orosz irodalomról és filmművészetről. Az ősagárdi evangélikus fiatalok a felsőpetényi baptista fiatalokkal együtt oratóriumokat és színdarabokat adnak elő. A gyáli plébánia épületében az öregek és fiatalok klubján, valamint az ingyenes nyelvtanfolyamokon kívül a községi könyvtár fiókja is helyet kapott. Vagyis egy állami intézmény egy egyházi intézményen belül! A körömi katolikus pap egy gobelinművész segítségével megtanította a mesterségre a helyi szövőasszonyokat, akik közül néhányan társszerzői lettek a pesti művésznőnek. A rózsadombi református gyülekezet Max Weber elmélete és az aszkézis értelmezése címmel rendezett tudományos ülésszakot neves szociológusok közreműködésével. Számos helyről különbuszokkal viszik a híveket a fővárosba színházba, megvéve egy-egy előadást. A csetényi református templomban a vasárnap esti áhítaton egy-egy általuk kiválasztott költeménnyel jelennek meg az idős parasztasszonyok is. Füzér katolikus papjának tucatnyi közművelődési kezdeményezése között a pávakör. a faluház. a tájház és az elszürkülő házasságokat életre dele- jező „házas hétvégék” beindítása szerepel. A modern keresztény értelmezésben a kultúra középpontjában a szabadon cselekvő ember áll. s az ebben a felfogásban művelt ember az. aki harmóniában van a természettel, önmagával, társaival. Mindehhez hit, hitelesség és szabadságtér szükségeltetik. A humán reform talán a reformok legsürgősebbje, a „kultúrplébániák" pedig mozgatói és segítői lehetnek a megújulásnak. Kamarás István Balázs Tibor: Sopronbánfalvai templom Veszprémi utcarészlet Polner Zoltán: Délelőttök a Szín művészetin No.l. Ma ismét játszik a Globe, Melpomené derűs háza. Tizenegyre jön Hegedűs Géza éppencsak behúzza maga mögött az ajtót: „Mikor Shakespeare a Hamletet írta ...” Tőrök, pengék villannak: egyik cigarettáról a másikra gyújt. Csupa fenség, zaklatott gyász: Hamlet, Polonius, Fortinbras és lelket döbbentő csönd végül. Kint szünet nélkül zúg a vastaps. Tomboló eső a párkányon. „Ma megint nagy volt az öreg, barátom!" NoJä. Fagytól szétrepedt tükrök. Csehov szemüvege Oroszország asztalán. Didergő három párkák. megfojtott szerelem. Vérző alkonyat-Sirály sikolt. Ha élt is Ványa bácsi — ki volt? Nem tudom, emlékezem. (Talán itt sem járt Gyárfás Miklós s ha itt járt, el miért ment?) Csontokig ható fekete napsütésben vágják a Cseresznyéskertet. No.3. (Nádasdy Kálmán) íme az arc, amint egy ősi pentaton dallam megpróbálja. Arany hangsor Bartókra, Kodályra. Ütve szavaiba lángok tulipánja: „Fölszállott a páva . ..” Az örök kortinán zene maszkja. Isten és sátán perel. Nem is az arc, a szó — a dallam emlékezik már bujtogató emlékeivel. Ajánlás Herceg! Megannyi csepűrágód töri magát, ágál, kiált, de Gogoliából hozott lágy szavakban bölcs shakespeareiák. Reflektorfény és a „szállások” csendje Gondolatok Kondacs Pál új könyvéről Bár Kondacs Pál legújabb, szlovák nyelven írott prózája regénynek tünteti fel magát. ezzel a műfaji besorolással csak a könyv végig- olvasása után azonosulhatunk. Kondacs munkája ugyanis — kiváltképp az első részié — inkább valamiféle emlék füzérként hat, amelynek egyes fejezetei a történet főszereplőjének. Ju- raj Majronnak (Majron Györgynek) az élményei által kapnak megfelelő belső keretet. Az alföldi szlovákok nyelvén „szállásinak nevezett alföldi tanyák világából származó fiű, szülei akaratának ellenére operaénekes lesz. Élet-, illetve pontosabban alkotói pályája alkonyán nemzetközileg elismert művészként visszatér szülőföldjére. Kocsival utazik haza, és ezt az utazást az író arra használja fel, hogy a főhős egy-egy emlékét feldolgozó epizódokból újra^ vissza- és visszatérjen élete korábbi éveibe. Így az olvasó megtudja, milyen volt az élet az alföldi tanyavilágban, hogyan jutott be Juraj Majron a Zeneakadémiára, de a szerző az anvanyelvet. valamint az anyanyelvűket és a másik, a mindennapi érintkezés nyelvét egyaránt közelinek érző emberek problémáit érintő gondolatait is megosztja az olvasóval. Juraj Majron esetében e kél nyelv: a szlovák és a magyar. Igaz, a szerző nem oldotta meg és nem is akarta megoldani a nemzetiségi kisebbségek tagjainak gyakori dilemmáját, azaz, hogy saját nemzetiségüknek éljenek-e — bizonyos (nemegyszer törvényszerű) hátrányok árán —, avagy alkalmazkod- janak-e az új nemzeti és nyelvi környezethez, s éljenek-e az ebből származó mindenféle előnyökkel. Sőt. a könyvben még a számunkra legelfogadhatóbbnak tűnő harmadik lehetőséget sem találjuk: azt, hogy valaki épp a kettős kulturális örökségét veszi alapul, arra épít és azt fejleszti tovább. Az epizódszerű történetek mozaikjából Juraj Majron szlovák nemzetiségű magyar operaénekesként rajzolódik ki, ám alkotómunkájában csak visszhangszerűen jelenik meg a szlováksága, amely mintha a főhős alkatának legmélyebb hátterében húzódna meg. Meglehet, épp a hazatérés, az új (mivel a szülőföldi, alföldi gyökerekből táplálkozó) célokhoz vezető út kiindulópontjának ígéretét is magában hordozó késői hazatérés az, ami megadhatná a választ a mű befejező kérdésére: hogyan tovább? A regény második részét — pontosabban utolsó harmadát — annak a néhány diáknak az útja tölti ki (voltaképpen egy történetbe beleszőtt történetről van szó), akik ahelyett, hogy bevonuljanak a frontra küldött önkéntes csapatokhoz, inkább hazaszöknek, délre, ahol születtek. Érdekes, hogy bár ez a hazatérés (ez az időben, de mégis utolsó pillanatban megvalósult, s így voltaképpen szintén majdnem késői hazatérés) lehetővé teszi a szerző számára a cselekmény kibontakoztatását, Kondacs mégis egyes cselekményelemek tömör és dinamikus rögzítését választotta (vonatozás, a mozdonyvezető tragikus halála, este az ellenállónál. szüret az öreg gazdánál, frontvonalátlépés és felszabadulás, hazatérés, az apa halála, kibékülés az anyával, valamint a befejező kérdésben csúcsosodó meditativ részek a könyv végén). Persze, itt a próza a regényformánál megszokott teljességében bontakozhatott volna ki, kérdés azonban, hogy ez nem sértette volna-e a szerző koncepcióját, amely egy embernek a belső jegyein alapuló és az emlékfoszlányokon keresztül rajzolt portréja elkészítését tűzte ki célul. Kondacs prózája mostani formájában epizódsor- regény vagy ívelő cselekmé- nyű mozaik, amelyben a cselekményív legfontosabb pontjai tökéletesen azonosak a főhős életének legvégzetesebb és leghatásosabb pillanataival. Az irásmű olvasása közben pedig még egy lényeges felismerésre juthatunk: Kondacs az a típusú mesélő, aki sokkal inkább egyféle lazább cselekményt és szerkezetet részesít előnyben, mint például egy zárt kompozíciót. Talán épp ezért ez az író más szerzőknél sokkal sikeresebben tudja megalkotni az epizódszereplőket és -helyzeteket. Kondacs Pál eddig megjelenít három könyve alapján már pontosabban meghatározhatók írói témaválasztásának irányai. Másképp fogalmazva: úgy tűnik, hogy a szerző végleg rátalált a témájára. Míg az Elnémult szoba című első kötetében olvasható novellák a mai életünk különböző megnyilvánulásaira reagáltak, majd a Rögös út című regény a szerzőnek azt a céltudatos törekvését és szándékát tükrözte, hogy — elsősorban az alföldi összefüggésekben — a még ki nem mondott dolgokról szóljon, addig a Késői hazatérésben teljes erejéből felcsendül az alföldi ember problémája, amely nemzetiségi, egzisztenciális, etikai, ugyanakkor esztétikai jellegű egyaránt. Hisz nem véletlen, hogy a könyv hőse éppen Petőfinek az alföldről szóló versével juttatja kifejezésre a délvidékhez, az al- földhöz való kötődését. Egy magasabb fokú, erőteljesen érzékeltetett életérzés — így lehetne röviden, legalább jelzésszerűen jellemezni azt, amire épít Juraj Majron. ami nyugtalanná teszi a lelkét, ami a reflektorfényekből, a színpad varázslatos légköréből a „szállások” csendjébe hajtja. Ugyanis csak ott — nem tudván megtagadni a gyökereit — megtalálhatja a választ a kérdésére, csak ott lehet szabad, ott szabadulhat meg a nagyvilág sokszor csak felületükkel vonzó csábításaitól, csak ott juthat va lami saját álláspontjára, ott fogalmazhatja meg válaszát. Igaz, az olvasó nem tudja meg. milyen irányt vesz a regényhős további útja. ám talán tudatosul benne, hogy egyszer ő is szembekerülhet, hasonló választás lés válaszadás) kötelességével. Az. hogy Kondacs Pál a Késői hazatérés című könyvében a cselekményszövés mestereként mutatkozott be. bizonyára a nyelvi hátterének gazdagságából is fakad, főként azonban az ismeret- hátteréből, abból, hogy nagy mennyiségű mélyen átélt tapasztalatanyaggal rendelkezik, amely nélkül egyszerűen lehetetlen jó prózát írni. A Késői hazatérés Kondacs egyéni írói fejlődésében is nagy előrelépés. Peter Andruska Fordította: Svoboda Róbert
