Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
1988. július 30., szombat ..Azonnali belépéssel gépfrénöt felveszünk...” Több álláshely, mint gépíró — Mondj egy olyan szakmát, amelyik divatos, jól fizetik, tiszta és könnyű vele elhelyezkedni! — hadarta a minap egyik ismerősöm, majd hosszasan rámnézett válaszra várva. — No ugye, nem tudsz ... — vágta rá aztán megelégedve*És tényleg nem tudtam. Viszont a gondolat nem hagyott nyugodni. Divatos, jól fizetik, könnyű vele elhelyezkedni...? A munkahelyem felé igyekezve egy gépíró kolléganőmmel futottam össze. — Mennyi is a fizetésed? — kérdeztem tőle minden átmenet nélkül, és a válasz után már tudtam, mit mondanék ismerősömnek, ha újból összefutnánk. . . Békés megyében három helyen, Békéscsabán, Orosházán és Szarvason van gyors- és gépíróképzés. Mi a békéscsabai Sebes György Kereskedelmi és Közgazda- sági Szakközépiskolába látogattunk el. Igaz, ilyenkor nyáron már sokkal nehezebb utolérni az itt tanító pedagógusokat, de a szerencse mellénk szegődött, és mind az igazgatóhelyettessel, mind a szakközépben működő gyors- és gépíró iskola egyik tanárásval sikerült találkoznunk. Zseák Sándorné tizenhárom éve oktatja az ide jelentkező lányoknak a szakmát. Vele arról beszélgettünk, kiből lesz jó gépírónő. — Nagyon fontos a pontosságra törekvés — mondta. — Ha valaki hibás munkát ad ki a kezéből, az nemcsak önmagára nézve, de a vállalatra nézve is, amelyet képvisel, szegénységi bizonyítvány. Persze hozzá kell tennem, az, hogy valaki mennyire pontos, igényes, függ a jellemétől, az egyéb- kénti tulajdonságaitól is. A gépírás önfegyelemre nevel, s ha valaki alapvetően szétszórt, előbb-utóbb elmenekül a pályáról. De ugyanezt teszi az is, akiben nincs kellő logikai, vagy kombinációs készség, hiszen az iskola másik fő tárgya, a gyorsírás ezen alapszik. A pályára alkalmatlanok, még ha be is jutnak felvételkor, általában már az első évben kiszóródnak... — Szerencsére egyre kevesebb a lemorzsolódás — magyarázta Borgula Ilona, az igazgatóhelyettes is. — Ez talán annak köszönhető, hogy elég népszerű szakmáról van szó, és jóval több a jelentkező, mint amennyi tanulót fel tudunk venni, így nagyobb a válogatási lehetőség is. Előnyben azokat részesítjük, akik magyar nyelvből és irodalomból, történelemből, oroszból és matematikából a legjobb átlagot hozzák. Az idén végzettek eredményeivel egyébként minden eddiginél jobban meg vagyunk elégedve. Mind gépírásból, mind gyorsírásból négy egészen felüli volt az átlag. Ugyanezt tudom elmondani az alapfokú felnőtt tanfolyamunkról is, bár itt az ismert okok miatt (család, háztartás, gyerek) jóval többen hagyták abba idő előtt az iskolát. A továbbiakban az állás- lehetőségekről beszélt az igazgatóhelyettes. Elmondta, olyan évük még nem volt, hogy több lett volna a munkát kereső, mint a munkahely. Ez mindig fordítva szokott lenni. — Nagyon keresik őket — folytatta. — Az intézményeknek, vállalatoknak már áprilisban el szoktuk küldeni végzőseink névsorát, aztán ők vissZajelzik, hogy milyen feltételekkel (munkakör, fizetés) és hány végzettet várnak munkahelyükön. Nem egyszer előfordul, hogy a névsorból kiderült lakcím alapján egyenesen a tanulót keresik meg ajánlatukkal. A felkínált fizetések között persze óriási a differencia. Van olyan munkahely, amelyik csak háromezret ígér, de van olyan, amelyik ötezerrel veszi fel tanulónkat. És akárhogy is, ez már nem kis összeg, ha azt nézzük, hogy ők csak két évig tanultak az általános iskola után, és az érettségizettjeink, vagy uram bocsá’ egy akármiféle kezdő diplomás sem kap ennyit. Felmerült bennem a kérdés, hogy a 16 éves végzettnek vajon ad-e lehetőséget a szakközépiskola az érettségi megszerzésére? — Természetesen van mód továbbtanulásra — hangzott a válasz. — A gyors- és gépíróiskola elvégzése után a tanulók beiratkozhatnak a szakközépiskola felnőtt tagozatának második osztályába, s így gyakorlatilag öt év alatt szakmával és érettségivel is rendelkeznek majd. Elmondhatom, hogy a végzősök több mint fele él ezzel a lehetőséggel. Manapság már alig elképzelhető az adminisztrációs munka gépírás nélkül. Pedig hány gimnazista kerül irodába érettségi után, akiknek írógép talán sose volt az ujjaik alatt. Amikor elmondtam ezeket a gondolatokat, Borgulya Ilona máris jelezte: érti, miről van szó. .— Gondoltunk erre is — magyarázta —, és önköltséges alapon minden évben szervezünk gépíró tanfolyamot (gyorsírás nélkül!), ahová szívesen várjuk az érdeklődőket. Igaz, ez egy év alatt háromszázezer forint, de ha az adott munkáhely támogatja ebben a dolgozóját, akkor máris megoldódik ez a gond ... Mindent összevetve tehát sikerült egy olyan szakmát találnom, amelyik divatos is, jól megfizet(het)ik, és viszonylag könnyen el lehet helyezkedni vele ... Igaz, gépíró kolléganőm szerint a hagyományos gépeken dolgozni órákat bizony nem leányálom, de reménykedjünk, nem messze állunk a kortól, hogy általánossá válik a számítógépes gépelés, amely már sokkal kevesebb fizikai igénybevétellel jár... Magyar Mária Fotó: Fazekas Fecenc „Tériké, mikor megyünk kirándulni?” Beszélgetés a kardoskúti művelődési ház vezetőjével Reggel 9 óra. Kar desk út utcái csendesek. A virágos- kertek, a gondozott parkok szorgos emberek keze munkáját dicsérik. A tikkasztó hőségben jólesik az enyhet adó fák árnyékában megpihenni. Nagy Lászióné is a hűvösben várja érkezésemet. — Most jöttem vissza a nyári szabadságról és szedtem néhány szál virágot a vázába — mondja, miközben a művelődési ház egyik irodájába kalauzol... Tériké — Nagy Lászlóné — kedves, egyszerű fiatalasszony, sugárzik belőle a temniakarás. 1987 óta a kardoskúti művelődési ház vezetője. — Hogyan lesz valakiből napjainkban népművelő falun? — A gyerekekkel farsangi mulatság,on voltam. Sok idős emiber is eljött. „Csak soha ne öregedne meg az ember’’, sóhajtott fel valamelyik. Nagyon meghatott ez az őszinte hang. Ügy éreztem, tennem kell valamit. Az én szüleim koráin meghaltak, környezetemben nincsenek idős emberek. így jutottam arra az elhatározásra, hogy nyugdíjasklubot szervezek. A község vezetői ekkor kerestek fel és megkérdezték, lenne-e kedvem a művelődési ház vezetésére. A legnagyobb örömmel mondtam igent. — Az új munkakör milyen változásokat hozott? — Ami kezdetben szokatlan volt, az a sók jövés-menés. Itt nincs 8 órás munkaidő. A lakásomon is felkeresnek az emberek. Szerencsére a családom megértő, a gyerekeim és a férjem is elfogadják -a változást. Az emberek — úgy érzem — nem közömbösek, szívesen együttműködnek velem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert lelkes fiatalok és nyugdíjasok veszMűemléki helyreállítások az ÖKl-nél Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei — szegedi kőfaragók, gyulai kőművesek, ácsok — vették birtokukba a közelmúltban Szarvason az Öntözési Kutatóintézet folyóparti oldalát. Eredeti állapotába állítják helyre a lépcsősort, az anyafarkast ábrázoló szoboregyüttest, és a működő vi- rágkelyheket. Ám az intézetnek nem ez az első és egyetlen megrendelése, mely a műemlék jellegű épület és környezete értékeinek megőrzését, hajdan volt állapotába hozását célozza. Erről beszélgettünk a minap dr. Marjai Gyulával, az intézet igazgatójával. — Az elmúlt évben, a mintegy 150 méter hosszú partfalat hozattuk rendbe, 4 millió forint ráfordítással. A lépcsősor felújítása most további félmillióba kerül. És akkor még nem beszéltem az udvar rendbetételéről, karbantartásáról. — Mindezt saját erőből? — Természetesen az intézeti fenntartás erre nem lenne elég. Segítséget kértünk és kaptunk a műemléki felügyelőségtől, a vízügytől, a minisztériumtól és így tovább. Az olyan feladatokat, melyek nem igényelnek szakmunkáit, saját dolgozóinkkal végeztetjük el, hogy ezzel is kevesebb legyen a költség. — Az Anna-ligeti kastély felújítását még nem is említette ... — A belső rekonstrukció már befejeződött, a kastély nek körül. Az ő segítséglük nélkül nem tudnék eredményeket felmutatni. — Az élet minden területén halljuk ezt a szót: reform. önnek, aki fiatal, van- nak-e olyan tervei, amelyek sajátos, megkülönböztető jelleget kölcsönöznek majd ennek az intézménynek? — Egyelőre az a célom, hogy becsalogassam az embereket a művelődési házba, felkeltsem az érdeklődésüket. együttes szórakoztató programokat szervezek. Ezt csak úgy érem el, ha a falu lakói bizalommal vannak irántam, megismernék. Munkám .sajátossága talán abból adódik, hogy célom érdekében nagyon sok utat, kirándulást szervezek. Szinte mindig úton vagyunk, szünidőben az iskolásokat egynapos buszkirándulásokra, vagy kerékpártúrára invitálom. A napokban Tótkomlósra készülünk, a jövő héten Fehér tóra kerekezünk. Ősszel a község felnőtt lakóival Törökországba megyünk. — A helyi programokkal elégedett? környezete is rendben van. Ha a külső felújítási munkákkal is végeztünk, mert arról sem mondtunk le, azt hiszem, méltó helyszíne lesz ez az épület rendezvényeinknek,, továbbképzéseinknek. — Manapság sajnos nem általános ez a szemlélet. Miért fontos az ÖKI-nek, hogy ilyen dolgokkal törődjön, hisz bizonyára amúgy is van épp elég gondjuk? — Ez az intézet már amikor ide került, célul tűzte ki a tessediki hagyományok ápolását. Munkája folytatójának tekintjük magunkat, s ez egy olyan agrár-kultúr- színvonalat feltételez, melybe beletartozik az is, hogy óvjuk a környezetet, ennek természeti állapotát. Egyébként az egész kutatási hálózat ilyen épületekben, van,, kölcsönösen látogatjuk egymást, nem val Ihatunk szégyent. — Ezek szerint a nagy vendégforgalom is a hagyományápolásra ösztönöz? — Igen. A világ 30 országával tartunk kapcsolatot, s nem mindegy, milyen hírünket viszik... Jelenleg is szír, csehszlovák és NDK- beli vendégeink vannak ... Szeretnénk, ha a szakvem délkör, a termelő üzemek, s az irányító szervek képviselői, valamiint rendezvényeink résztvevői nem csak munkánkról, de környezetünkről is elismerő véleményt alkotnának. N. A. — A megszokottól talán egy kicsit eltér az én felfogásom. A lehetőségeink sajnos korlátozottak. A több tízezer forintért fellépő művészeket mi nem tudjuk megfizetni, ezért inkább a helyükbe megyünk. így juthattunk el Budapestre a kongresszusi központba, a békéscsabai, szegedi színhá_ zakiba. A kőolaj vállalattól és " a helyi Rákóczi Tsz-től minden segítséget megkapunk egy-egy kiránduláshoz. Amikor nem vagyunk úton, gyakran megkérdezik tőlem az emberek: Tériké, mikor megyünk kirándulni? — Komoly célokat tűzött maga elé. Érez hozzá elég erőt? — Nagyon bízom az aktív, lelkes emberekben. Erőm, tervem van bőven, remélem, továbbra is lesznek támogatóink. A művelődési ház folyosóján nagy a csend. Nagy Lászlóné egészen az utcáig kísér. Búcsúzkodós közben ő tesz fel nekem egy kérdést: — Ugye nem is olyan közömbösek az emberek?.. . Cs. I. MOZI Nyitott ablak Hogy hogyan lehet egy régi, jól bevált filmes receptet elszúrni, arra kitűnő példa a Dialóg Filmstúdió Vállalat, a Mafilm, a Vidám Színpad és a Ramovill közös magánvállalkozása, a Nyitott ablak című, új magyar film. Pedig ez a vállalkozás az anyagi haszon reményében jött létre, ami nem is lenne baj. Sőt, a vállalkozók azt is tudták, hogy köny- nyed, kacagtató filmekben milyen ínséges időket élünk, s ezt meglovagolva készítették el Nóti Károly — sajnos, nem a legjobb darabjából — átigazított történetüket. Eszem ágában sincs művészi, esztétikai elveket számon kérni a Nyitott ablakon, hiszen tudomásul veszem a financiális okokat. De azt már igenis számon kérhetem, hogy rövidsége ellenére unalmas, hogy Bednai Nándor és Fényes Szabolcs elfelejtette daramturgiailag elfogadhatóan felépíteni a történetet, hogy darabokra, apró jelenetekre esik szét a film, hogy bosszantó vágási hibák vannak benne, és nem éri el fő célját, a szórakoztatást. Pedig az alkotók valóságos sztárparádéjáról van szó. A nagyszerű művész, Illés György operatőr állt a kamera mögött, a zenét és a szöveget Fényes Szabolcs készítette, Bednai Nándor és Bodrogi Gyula neve sem ismeretlen, az utóbbié még rendezőként sem. No és a művészek! Csákányi László, Kabos László, Schubert Éva, Csala Zsuzsa, Zana Zoltán, Kubik Anna. A sikerhez szükséges „adalékanyagok” mind megvoltak, s a jó recept ellenére is rossz, élvezhetetlen lett a termék. Miért nem szórakoztatott tehát ez a bohózat? Miért nem tudtunk (csak egyszer- kétszer) nevetni a szinte percenként adagolt helyzet- komikumokon, vagy éppen a viccesnek szánt „bemondásokon”? Talán éppen azért, mert mindent túladagoltak. A történet kicsit poros volt, az erőlködés a kacagtatásra izzadságszagú, a színészek jól ismert manírjaikkal manipuláltak, és a szereposztás sem volt valami találó. A bakasorból — bármennyire a film nagy ászának számított — kilógott Kabos László, akiről nehezen hihető el, hogy ebben az életkorban örömkatona lehet. Sajnálom, hogy ez az új vállalkozás nem ütött be. Egyrészt azért, mert nagy szükség lenne szellemes, ötletes, szórakoztató magyar filmekre, amit kitűnően el lehet adni a világpiacon is. Sajnálom azért is, mert így talán a kitűnő alkotóknak — és emiatt másoknak is — elmegy a kedvük a hasonló vá 1 la 1 kozások tói. Ügy vélem, az alkotók túlzottan is biztosra mentek, no meg az „idő pénz” jelszóval, kicsit összecsapták vállalkozásuk termékét. Például „korhű darabot” csináltak úgy, hogy közben folyton kilógott a lóláb, azaz a huszadik század végének jó néhány termékét benne felejtették a díszletekben. Nem baj, mondhatják, egy rossz magyar filmmel több. Én csak azért panaszkodom ilyen hosszasan, mert egy nagyszerű alkotógárda követte el ezt a silány munkát. B. S. E. Fotó: Gál Edit
