Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-28 / 179. szám
1988. július 28., csütörtök Bolhából elefánt? Öreg házban kiszolgáltatottan Április elején idős asszony kopogtatott be szerkesztőségünkbe, és elpanaszolta, hogy húga — akinek egészsége már nagyon megromlott, ezért nem jött el ő személyesen — már évek óta „hadban áll” a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalattal, de sokáig már nem bírja az egyenlőtlen küzdelmet. Elmondta, hogy a vállalat kezelésében levő Békéscsaba, Sallai utca 18. szám alatti ház — ahol testvére, Jánosi Jánosné lakik — borzasztóan elhanyagolt állapotban van, és attól félnek, egyik éjszaka összedől. Erről már több ízben értesítették a vendéglátó vállalat vezetőit, mindhiába. Munkatársunk április közepén hivatalos levelet küldött dr. Tóth Józsefnek, a vállalat igazgatójának, kérte, vizsgálja ki az ügyet, s az eredményről, illetve a tett intézkedésekről tájékoztassa szerkesztőségünket. Június elején Jánosiné telefonon érdeklődött. Sajnálattal kellett közölnünk, még csak válaszra sem méltattak bennünket a vállalat vezetői. Természetesen ezek után nem tétlenkedhettünk, felkerestük az idős asszonyt lakásán. Nyáron, aki csak teheti, ideje, pénztárcája engedi, felkerekedik, és bejárja az országot, világot. Ez a rendkívül 'kellemes foglalatosság azonban egyre költségesebb, hiszen az utazás, szállás, étkezés árai lassan; a csillagos égig szöknek. A drágaság főként a mindig pénzszűkében levő diákokat, a fiatalokat érinti. A KISZ KB — többek között — ezért határozott úgy, hogy az idén is megszervezi a diiiákhotel-háilóza- tot, ahol olcsón, kulturált körülmények között lakhatnak a turisták. Az országban 16 helyen, főleg iskolai kollé- giumoikban alakították ki ezeket a szállásokat, ahol a magyar diákok alig több mint 80 forintért, a már dolgozók 20 forinttal drágábban tölthetnek él egy éjszakát. Megyénkben Szarvason és Gyulán hoztak létre diákhotelt. Az arborétum városában a Vajda Péter Gimnázium kollégiumában július 7-től egy hónapon át várják a vendégeket. Ha a hotel színvonala nem is közelíti meg a Hilton Szállóét, azért itt is .van „recepció, portás és londiner”. A kicsiny, de szolgálatkész személyzet — Kiszely Csaba és Liska András gimnazisták — profi módon kalauzolnak végig bennünket a szálloda haliján (a kollégium előcsarnoka), a folyosón, és bekukkantunk a 2, 4 és 6 ágyas szobákba is. — Ha már étterem vagy presszó nincs a hotelünkben, legalább programokat szervezünk a fiataloknak. Esténként diszkót rendezünk, hívtunk már meg gitáros dalénekeseket; tévézhetnék, videózhatnak, pingpongozhatnak az itt lakók — mondja Kiszely Csaba a „főportás”. — Honnan érkeznek a vendégek? — Az ország minden részéből, sőt jöttek már az NDK-ból is, s most várunk egy csehszlovák csoportot. Sok diák lakik nálunk, de nem ritkák a családok sem. Tavaly — finoman fogalmazva — a rossz propaganda miatt nagyon kevesen tudtak a szarvasi diákhotelről, ezért a kihasználtság is rendkívül kedvezőtlen volt. Ebben az esztendőben már sokkal nagyobb hírverést csaptak, s ennek köszönhető, hogy eddig már csak,nem 800 vendégéjszakát töltöttek itt él, s általában 75-80 százalékban foglaltak a szobák. Az egyik lakó. Teleki László 16 éves diák, Budapestről érkezett. — Honnan tudott arról, hogy Szarvason van diákhotel? — A nyár elején a barátaimmal a kempingben laktunk, és itt értesültünk arról, hogy van ilyen szállás- lehetőség. Miután hazautaztam, néhány nap múlva ismét visszajöttem Szarvasra, s inkább a diókhotelt választottam. — Ennyire jól érzi magát a városban, hogy többször is visszatér? — Igen, nagyon jól el tudom tölteni itt napjaimat. Fürdők a Körösben, kajakozok, napozok, kirándulok a sétahajóval, egyszóval nem unatkozom. S az különösen kedvező, hogy közben ilyen olcsó és kényelmes szálláson lakhatom. B. Cs. Már az utcáról jól látszik, hogy az épület sokkal inkább hasonlít egy düledező viskóra, minit egy lakóházra. Ablakai elől nincsenek, a tető hullámos, jl vakolat málladozik, helyenként kilátszanak a téglák, s az eresz is erősen megrongálódott. Belül sem különb a helyzet. A szobák több helyen beáznak, az egyik sarokban lavór fogja föl az esővizet. A falakon hosszú repedések, a nedvességtől több helyütt a festék is lepergett. Miközben a lakást járjuk, Jánosiméból dől a panasz. — Amíg a férjem élt, a kisebb munkákat meg tudta csinálni. De már hét éve megözvegyültem, gyerekünk sincs, állandóan betegeskedem, nehezemre esik még a járás is — mondja elcsukló hangon a 70 éves asszony. — Hogyan került a lakás a vendéglátó vállalat kezelésébe? — Ez az épület a második világháború alatt egy zsidó családé volt. A szülőket a németék deportálták, de a 8 hónapos kislányukat a férjem megmentette. Amikor a gyerek felcseperedett, kivándorolt Amerikába a rokonaihoz, s később az épület tulajdonjogáról lemondott a fér jem javára. A házat azonban államosították, és egy építőipari vállalat kezelésébe adták. Innen került a 60-as években a Békés Megyei Vendéglátóipari Válla lathoz, amely jelenleg raktárnak használja az épület egy részét. A férjemnek azonban megengedték, hogy bérleti díj fejében itt lakjon. — És mi a panasza a vállalatra? — Reggelig tudnám sorolni. Látja, mennyire elhanyagolták az épületet. A vállalat dolgozói tönkretették a kapu csengőjét, azt az én pénzemen kellett megjavíttatnom. Villanyvezetékek lógnak a kertben, már többször megrázott az áram, amikor a ruhát teregettem. Telerakták lommal az udvart úgy, hogy nem tudtam kimenni a lakásból. A tűzoltóknak kellett szólnom, hogy vitessék el a szemetet. Ök aztán kötelezték a vendéglátó vállalatot, nekem pedig köszönetét mondtak ezért a bejelentésért. A munkások szétdobálják a szemetet, csikkeket, az üvegeket... — Ezekről miért nem értesítette a vállalat vezetőit? — Többször megpróbáltam felhívni valamelyik magasabb beosztású dolgozót, de nem itudtam beszélni velük, mert — legalábbis nekem ezt mondták — sohasem voltak: bent. A leveleimre pedig csak nagy ritkán' válaszoltak. Ha pedig mégis küldtek iki dolgozókat, azok munkájában nem volt köszönet. Több kárt okoztak, minit amennyi hasznot hajtottak. Javaslatunkra Jánosiné panasszal fordult a Békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályához, amelynek roun- katársaii a múlit hónap közepén megvizsgálták az épületet. Megállapították, hogy a ház rendszeres karbantartás és felújítás hiánya miatt szerkezetileg károsodott. Bár pillanatnyilag közvetlen életveszély mem fenyeget, de a kaiibanitartás további elmaradása ide vezethet. Egyben felhívták az épület kezelőjének, tehát a vendéglátó vállalatnak figyelmét, hogy köteles a telek és az építmény karbantartásáról, fenntartásáról gondoskodni, és az építmény állapotát, állékonyságát időszakonként felülvizsgálni. Konkrétan felsorolták azokat a munkákat is, amelyeket az állagmegóvás céljából feltétlen szükséges és indokolt elvégezni (lábazati fali1 és tetőszerkezet megerősítése, padlóburkolat kijavítása, elektromos vezeték- hálózat átépítése stb.), annak ellenére, hogy a jelenleg érvényes rendezési terv erre az épületre építési tilalmat tartalmaz. * * * Két hétig tartó „időpont- egyeztetési tárgyalások” után személyesen is tudtunk beszélni dr. Tóth Józseffel, a vállalat igazgatójával. — Először is elnézésüket kell1 kérnem, hogy nem válaszoltunk Önöknek, bár én azonnal átadtam a levelet Gonda Lajos műszaki csoportvezetőnek. Munkatársaim azonban szabadságon voltak az időben, vagy egyéb elfoglaltságuk lehetett, ezért sikkadhatott el valahol az ügyintézés — magyarázta az igazgató. Ezt követően részletesen elmondtuk Jánosiné panaszát, amelyekre dr. Tóth József így reagált: — Nem hiszem, hogy több ízben keresett volna engem vagy munkatársaimat a panaszos. Erről a históriáról most hallok először és rendkívül meglepett. Az én szobám, de a kollégáimé is, bárki előtt nyitva áll. — Mi érdeke lenne az idős hölgynek valótlant állítani? — Ilyen korban az emberek már mindentől félnek, mindent sokkal komolyabban vesznek, mint kellene. Ezért csinált Jánosiné a bolhából elefántot. — Ezek szerint nem ismeri el a panasz jogosságát? — Azt elhiszem, hogy leromlott állapotban van ez az épület, de mivel építési tilalom alatt áUl, nem akarjuk teljesen újjáépíteni. A szükséges javításokat azonban elvégezzük. Amióta az ügy a tudomásomra jutott, beszéltem dr. Simon Mihállyal, a városi tanács igazgatási osztályának vezetőjével és együtt keressük a megoldást.' Azt mindenképp megígérhetem, hogy három hónapon belül elintézzük a néni problémáját. Bár szeretném hangsúlyozni, ez a kérdés elsősorban .nem a vállalatra tartozik . . . * * * A napokban érdeklődtünk Jánosi Jánosodtól, történt-e új fejlemény az ügyben. EH mondta, hogy előbb a vállalat jogásza, majd néhány nappal később az igazgató is felkereste. A jogásznő kétségbe vonta, hogy már évek óta nem fizeti a bérleti díjat. A gondosan megőrzött Békéscsaba, Sallai utca 18. csekkszelvényekkel kellett az ellenkezőjét bebizonyítania. Emellett minden panaszára azzal válaszolt, hogy miért a vállalattal akar mindent megcsináltatni, hiszen ő lakik ott. Az igazgató annyit azonban neki is megígért,’ hogy három hónapon belül megkezdik a ház rendbetételét. Jánosiné azóta ,is vár türelmesen . . . Kép, szöveg: Bundula Csaba Elkerülhetetlen a sertéstenyésztés szakmai és technológiai színvonalának emelése Vásárdíjas ISV-eszközök a szegedi vásáron Hogyan alakulnak a magyar—szovjet külkereskedelmi kapcsolatok? Kedvező időpontot választott a szakmai tanácskozás és a partnerek találkozójára az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat, az ISV, tegnap, július 27-érí Szegeden. Az országos vállalat , húszéves fennállására a jól végzett munka tudatában emlékezhetett, mivel partnergazdaságainak száma elérte a 250-et. Ezekben az üzemekben 130 ezer tenyész- kocát tartanak az ISV által kidolgozott technológiával, és ugyanitt évente kétmillió sertést hizlalnak az országos jövedelmezőségi mutatóknál jobb eredménnnyel. A termelési rendszer hatékony működését tanúsítja az is, hogy 300 nagyüzem befogadta az ISV technológiáját és 280 gazdaság az ISV-recep- túra szerint készített takarmánytápokat használja sertéstenyésztésében — mondotta többek között Hézső Sándor, a közös vállalat szegedi kirendeltségének vezetője a tegnap tanácskozáson, melyen Békés megye több sertéstenyésztő szövetkezete, állami gazdasága is részt vett. Az időpont azért is kedvezett a megbeszélésre, mert újólag ráirányította a figyelmet a 15-20 évvel ezelőtt épített, azóta már elhasználódott, felújításra váró épületek és technológiai berendezésiek halaszthatatlan cseréjére. A rekonstrukció szükségessége összhangban áll a sertéshústermelés iránti igények és a jövedelmezőség növelésével, az ágasat megújításával, teljesítményének magasabb színvonalra emelésével. Nem vitás, a szegedi vásár is hozzájárult a megbeszélés sikeréhez, mivel a bemutatott ISV-technológia eszközei közül vásárdíjat kapott a rácspadozatos malacnevelő- és fiaztató termékcsalád. A meghívottakra bizonyára hatást gyakorolt a Szegedi Fel- szabadulás Tsz példája is. Ebben az üzemben folyt a tanácskozás. Itt másfél évtizede az ISV-technológia megtartásával igen szép jövedelmezőségi eredményeket érnek el. A közös vállalat munkáját segíti a Debreceni Biogál Gyógyszergyár és a nyugatnémet SALVÁNA cég. Ezek, és az ISV kooperációjában készült és forgalmazott tápszerek, gyógyszerek, prerni- xek, takarmánykiegészítők, jelentősen hozzájárultak a mai színvonal eléréséhez, ami viszont a sertéstenyésztéssel szemben támasztott újabb minőségi követelmények teljesítéséhez már nem elegendő. Elkerülhetetlen az ágazat szakmai és technológiai színvonalának emelése. Szilágyi Sándor, az ISV igazgatója a közös vállalat további szakmai segítség- adásáról biztosította a résztvevőket. Kép, szöveg: D. K. Az Állattenyésztési Kutatóintézet bemutatta műtőgépkocsiját, melynek műszereivel a nőivarú sertések meddőségi vizsgálatait végzik. Dr. Rátky József, ÁKI-állatorvos az egyik új műszerről beszél az érdeklődők előtt Magyarországon jelenleg 4154, ezen belül Záhonyban 1380 vagon Szovjetunióba küldendő magyar áru: búza, zöldség, konzerv, gép és berendezés vár elszállításra, illetőleg átrakodásra, a romlékony árut tartalmazó hűtő- vagonos szerelvényeknél azonban nincs fennakadás — mondotta Jevgenyij Litvinov, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének helyettes vezetője azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap a Szovjet Kereskedelmi Kiállítási Központban tartottak. Elmondta, hogy a két ország áruszállítási forgalma évente 10 milliárd rubel, ez azt jelenti, hogy mintegy 17 millió tonna különféle árut kell továbbítani. Ennek túlnyomó többségét — az idén 14,3 millió tonna árut — vasúton szállítják. A határon gyakran van torlódás, ennek az az oka, hogy a szállítási igények és lehetőségek a két országban eltérőek. Ez év első" felében az egész évre tervezett áru- mennyiségnek mintegy 46 .százalékát szállították át a határon, ezen belül a szovjet export 54, a Magyarországról származó szovjet behozatal 34 százalékra teljesült. A sajtótájékoztatón Ránky László, a Terimpex Külkereskedelmi Húsipari Közös Vállalat vezérigazgatója elmondta: a korábbi híreikkel ellentétben sem jelentős késedelem, sem húsromlás nem volt az első félévben, a vállalat közel 200 ezer tonnás hús- és élőállat-szállításaiból összesen egy viféon marhahúst kapott vissza minőségi romlás miatt, ezen túlmenően pedig 9 állat hullott el az utóbbi napokban tapasztalható nagy meleg miatt. A hőség miatt egyébként az élőállat-szállítást egyelőre leállították. Mészáros András, a MÁV vezérigazgató-helyettese arról szólt, hogy az aratási dömping, a konzervek és más élelmiszeripari cikkek miatt a szállítás továbbra is összehangolt munkát kíván. A magyar vállalatok az elmúlt héten 6054 vagont igényeltek a négy héttel korábbi 3248 kocsival szemben. Ilyen hatalmas árumennyiség fogadására a szovjet félnek naponta legalább 15 vonatot kellene átvennie. A helyzet tartós megoldása — ami egyébként hosszú távon elengedhetetlen — csak úgy valósulhat meg, ha az áru- feladók is, és az áruátvevők is, az előzetesen megállapodott eredeti terv szerint szállítják, illetőleg fogadják az árukat. Csak így kerülhető el, hogy a szállítások között kisebb legyen az ingadozás, és ne alakuljon ki olyan helyzet, mint az idén, amikoris júliusban a júniusinál 60 százalékkal több árut kívántak szállítani a magyar vállalatok. Diákhotel Szarvason
