Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

1988. július 28., csütörtök Ronald Reagan Washingtonban fogadta Grósz Károlyt Ronald Reagan és Grósz Károly nyilatkozata Az ebéd befejeztével Reagan elnök * Fehér Ház diplomáciai bejáratához (kísérte vendégét. Itt újból felsorakoztak a két or­szág, illetve az amerikai államok zászlait vivő katonák. A két küldöttség búcsúját fok televíziós kamera, fotóriporter örökítet­te meg, igen nagy számban jöttek el az újságírók (meghallgat­ni a két vezető búcsúnyilatkozatát. A bejárat előtt felállított mikrofonhoz elsőnek Reagan elnök lépett: — Főtitkár úr, az ön látogatása fontos sikernek minősül. Tör­ténelmi szakaszt jelent az amerikai-magyar kapcsolatok új történetében, amely tíz \évvel ezelőtt kezdődött meg, Szent Ist­ván koronájának visszajuttatásával. — Találkozásain az Egyesült Államok kormányának vezetői­vel, mindkét párt vezetőivel, üzletemberekkel, újságírókkal és másokkal, széles körű eszmecserét folytattak. Nagy benyomást tett ránk az új eszmék iránt tanúsított nyitottsága. Bátorít bennünket felismerése, hogy a gazdasági reformok nem hoz­hatnak eredményt, ha azokat nem kísérik politikai reformok is. Ezt a tanulságot már számos fejlemény bizonyította Xelet- és Közép-Európa jelenlegi történetében. — Tudjuk, hogy (Magyarország \előtt nehéz gazdasági és po­litikai választás áll. Azok a döntések, amelyeket önnek és kor­mányának az elkövetkező hónapokban kell meghozniok és végrehajtaniok, a (következő évtizedre meghatározzák Magyar- ország sorsát. — Mi, amerikaiak, nagy «tehetségű embereknek tartjuk a ma­gyarokat, olyan embereknek, akik jelentős mértékben hozzá­járultak Amerika fejlődéséhez is. Tudjuk, hogy Magyarorszá­gon is akkor javíthatja meg )a magyar nép saját társadalmát és gazdaságát, ha va most (tárgyalás alatt álló nagyobb szabad­ságjogokat és reformokat következetesen megvalósítják. — Főtitkár úr, tárgyalásaink alapján meggyőződésem: az ön szándéka olyan vezetés megvalósítása, amely teret ad annak az energiának, ötletességnek, előretekintésnek, amelyet a ma­gyarok oly bőségesen birtokolnak. S ha most hazatér, remé­lem, új benyomásokat visz magával Amerikából, remélem, em­lékezni fog arra, amit itt látott, egy olyan társadalom erejére, amely szabad, amely elkötelezte magát az alapvető emberi jo­gok mellett, s amely nyitott a különböző vélemények, min­denfajta tehetség előtt. Kérem, vigye magával legjobb kívánsá­gainkat sikerükhöz. Közelről figyeljük a magyarországi fejle­ményeket és reméljük, hogy tovább dolgozhatunk együtt az országaink közötti jó viszony továbbfejlesztése érdekében. — Tudom, hogy ön az amerikai nép legjobb kívánságaival tér vissza hazájába — hangoztatta Reagan elnök. Ezután Grósz Károly tett búcsúnyilatkozatot. Grósz Károly a (következőket mondotta: — Köszönöm elnök úr megtisztelő szavait, s az imént folytatott tartalmas beszél­getést. Köszönöm az Egyesült Államok kormányának a meg­hívást, a sdk (munkát kínáló és élményekben igen gazdag programot. Nagy várakozással léptem az Egyesült Államok földjére, mi­után több (mint négy évtizede nem járt hivatalban levő magyar miniszterelnök .itt. Most, látogatásom végéhez közeledve el­mondhatom, 'hogy azt hasznosnak és eredményesnek, az or­szágaink, népeink (közötti kapcsolatok bővítése szempontjából biztatónak ítélem meg. örömmel ragadtam meg a személyes találkozás kínálta alkal­mat, hogy tolmácsoljam la magyar nép nagyrabecsülését elnök úrnak azokért a történelmi jelentőségű eredményekért, ame­lyeket az utóbbi időben Gorbacsov főtitkárral közösen a nuk­leáris ileszerelés, a szovjet—amerikai viszony és a nemzetközi légkör javítása, az enyhülés új szakaszának megalapozása te­rén elértek. Hangot adtam annak a reménynek is, hogy mielőbb létrejönnek la hadászati fegyverek és a hagyományos erők je­lentős csökkentését, a vegyi fegyverek felszámolását biztosító újabb megállapodások. A magyar népnek viszonylag rövid időn belül rendkívül nagy feladatokat kell megoldania. |A jövőnk függ attól, hogy sike- rül-e megújítanunk, versenyképessé tennünk az ország gazda­ságát. Tudjuk, hogy ennek egyetlen lehetséges útja a gazdasá­gi és politikai reformfolyamat következetes végigvitele. Törek­véseink eredményessége azonban nagy mértékben függ a nem­zetközi feltételek alakulásától is. Ezért munkálkodik a magyar külpolitika a kelet—nyugati viszony javításán, a különböző tár­sadalmi rendszerű lállamok közötti bizalom erősítésén. Céljaink elérésében építünk a nemzetközi gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésből származó előnyökre. Tovább kívánjuk növelni országunk nyitottságát, ösztönözzük a kulturális érté­kek cseréjét, a tájékoztatási és emberi kapcsolatok szélesítését. Ezek a törekvések hatották át az Egyesült Államok vezetőivel, politikai és üzleti köreinek képviselőivel az elmúlt napokban folytatott megbeszéléseimet is. Külön örömömre szolgált, hogy a látogatás lehetőséget adott a találkozásra az itt élő magyar emigráció képviselőivel, s át­adhattam nekik az óhaza üzenetét. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokban megbecsülésnek örvendő és az óhaza iránt is lojális magyar származású állampolgárok különösen sokat tehetnek a magyar—amerikai kapcsolatok fejlődése ér­dekében. Elnök úrral együtt meggyőződéssel vallom, hogy «látogatásom hozzájárul a magyar—amerikai kapcsolatok további bővülésé­hez, a népeink közötti bizalom és megbecsülés, az országaink közötti jó viszony erősödéséhez. Ügy tapasztaltam, hogy az er­re irányuló szándék kölcsönös. Elnök úr, fogadja még egyszer 'őszinte köszönetemet az ame­rikai földön tapasztalt meleg vendégszeretetért. (Folytatás az 1. oldalról) nemzetközi pénzügyi szerve­zet és hazánk együttműködé­sének gyakorlati kérdéseiről volt szó. A nap utolsó találkozójára a kereskedelmi minisztérium épületében került sor: a ma­gyar kormányfő William Ve­rity kereskedelmi miniszter­rel találkozott. A miniszter* aki a közelmúltban tett lá­togatást Magyarországom, tá­jékoztatást adott az akkor napirenden szerepelt kérdé­sekben bekövetkezett újabb fejleményekről, a gazdasági együttműködés fejlesztésével kapcsolatos amerikai kor­mányzati elképzelésekről, ál­láspontokról. Grósz Károly rámutatott, hogy a két or­szág gazdasági és kereske­delmi együttműködésében újabb lehetőségek mutatkoz­nak, és amerikai körútja so­rán erről konkrét tapasztala­tokat is szerzett. Az ameri­kai miniszter ezután vacso­rát adott Grósz Károly és kíséretének tagjai tiszteleté­re, s ezen részt vett a mi­nisztérium számos vezető munkatársa is. Tegnap elsőnek James Ba­ker amerikai pénzügyminisz­ter kereste fel a magyar mi­niszterelnököt szálláshelyén. Ezután indult Grósz Károly a Fehér Házba, ahol Ronald Reagan amerikai elnökkel találkozott az MSZMP fő­titkára. a Minisztertanács el­nöke. A magyar kormányfőt ün­nepélyesen fogadták a Fe­hér Házban, az úgynevezett nyugati szárny, a West Wing bejáratánál. Az amerikai fő­városban kialakult szokás szerint már az odavezető út­vonalon, a Pennsylvania Avenuen a két ország zász- laival díszítették fel a lám­paoszlopokat. A kaputól a bejáratig vezető út mentén a fegyveres erők díszalakulata sorakozott fel, az ötven ame­rikai állam zászlajával, a bejáratnál a két ország zász­laját emelték magasba a ka­tonák. Az épület bejáratánál George Shultz külügyminisz­ter, John Whitehead, a kül­ügyminiszter első helyettese és Selma Roosevelt, proto­kollfőnök fogadta a magyar miniszterelnököt; ők kísér­ték Reagan elnök dolgozó­szobájához. Az elnök a kan­dalló előtt hellyel kínálta vendégét- a tudósítók rövid időre be is mehettek a meg­beszélés színhelyére. A Magyar Televízió tudó­sítója az amerikai elnököt arról kérdezte, hogy vélemé­nye szerint mi lehet Ma­gyarország szerepe a kelet— nyugati kapcsolatok jövőjé­nek alakításában. — Nem az a kérdés, hogy mi lehet a szerepe a jövő­ben, hanem az, hogy milyen szerepet tölt be máris — válaszolta Reagan. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Grósz Károly általt képviselt politikáról, a gazdasági tervekről, az elnök így válaszolt: — Nagyon egyetértek mindezzel. Erről fogunk tárgyalni. A két államférfi előbb rö­vid tárgyalást folytatott Reagan dolgozószobájában, csupán a tolmácsok és a jegyzőkönyvvezetők jelenlé­tében, majd az elnök dol­gozószobája mellett, az ame­rikai kormány üléstermében plenáris üléssel folytatódtak a megbeszélések. Magyar részről a plenáris ülésen Grósz Károlyon kívül részt vett Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Magyar Gaz­dasági Kamara alelnöke, dr. Kapolyi László, a Miniszter- tanács kormánybiztosa, Bar­iba Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank el­nöke, Kovács László kül­ügyminiszter-helyettes, dr. Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagykövete. Az amerikai oldalon Reagan el­nök mellett foglalt helyet George Bush alelnök, George Shultz külügyminiszter, John Whitehead, a külügyminisz­ter első helyettese, Ro- zanne Ridgway külügy­miniszter-helyettes, Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A plenáris ülés után Rea­gan elnök munkaebédet adott Grósz Károly tisztele­tére az elnöki rezidencián. Az ebéden a két tárgyaló- küldöttség tagjain kívül részt vett James Baker pénzügyminiszter, William Verity kereskedelmi minisz­ter, Charles Wick, az Egye­sült Államok tájékoztató ügynökségének (USIA) igaz­gatója, Colin Powell tábor­nok, az elnök nemzetbizton­sági tanácsadója, Mariin Fitzwater, Reagan elnök szóvivője, Ken Duberstein, a Fehér Ház politikai appará­tusának vezetője. Grósz Károly ezután láto­gatást tett George Bush ál- elnöknél. A délután folya­mán külön-külön tárgyalt az amerikai képviselőház és a szenátus külügyi bizottsá­gának tagjaival, majd sajtó- konferenciát tartott a ma­gyar nagykövetségen. Dr. Házi Vencel, hazánk wa­shingtoni nagykövete este fo­gadást adott a kormányfő tiszteletére. KNdHl-fiTd • ÉSZAKI-TENGER — SZENNYEZŐDÉS A. holland szállítási mi­nisztérium keddi bejelenté­se szerint 300 tonnányi ve­szélyes méreg került az Északi-tenger vizébe egy szerencsétlenül járt tartály­hajóról. Az Anna Broere ne­vű holland tartályhajó — gyomrában 550 tonna akril- nitril vegyszerrel — még májusban süllyedt el Great Yarmouth angol kikötő kö­zelében, miután összeütkö­zött egy svéd teherhajóval. A holland hatóságok a múlt héten kiszivattyúztatták az elsüllyedt hajó rakományát: addigra a tartályban már csak 250 tonna maradt, az életveszélyes rakomány töb­bi része nyilván kiszivár­gott az ütközéskor megron­gálódott hajóból. • SZOVJET- AMERIKAI KONZULTÁCIÓK A KÖZEL-KELETRÖL A szovjet és az amerikai külügyminisztérium illetéke­sei "a jövő héten konzultá­ciókat tartanak Genfben a közel-keleti és a Perzsa (Arab)-öbölbeli helyzetről. Richard Murphy, az ame­rikai külügyminiszter közel- keleti kérdésekben illetékes helyettese és Vlagyimir Pol- jakov, a szovjet külügymi­nisztérium ugyanezen tér­ség ügyeiben illetékes veze­tő tisztségviselője hétfőn és kedden találkozik a svájci konferenciavárosban a tér­ségbeli fejlemények megvi­tatására. A találkozó része a két külügyminisztérium munkatársai közötti rend­szeres politikai konzultáci­óknak. A genfi eszmecsere után Richard Murphy kö­zel-keleti körútra indul, en­nek állomásai azonban egye­lőre nem ismeretesek. A pozsonyi ÚJ SZÚ -bon olvastuk Az 1968-as csehszlovákiai eseményekről 2. írta: Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke Nem sokkal később Csehszlovákia állampolgárai felis­merhették, hogy „minden másképp van”! A Központi Bi­zottság, annak Elnöksége és Titkársága heteken át hallgat­tak, nem álltak elő semmilyen kezdeményezéssel, nem szer­vezték meg a párt munkáját, és nem irányították az ál­lami szervekben és a társadalmi szervezetekben tevékeny­kedő kommunistákat. Ezzel szemben egyre nyíltabban je­lentkeztek „január” önjelölt magyarázói, akik január értel­mét a jobboldali opportunista erők javára fordították. Ja­nuár zászlaja alatt kapukat nyitottak az anarchiának, amely egyértelműen szocialistaellenes volt, és egyre kiélezettebb szovjetellenességgel jelentkezett — nagy szegekkel feszítet­ték keresztre a kommunista pártot, bemocskolták nevét (ha már a bibliát idézzük), „és ruháira sorsot vetének va- la”. És ki viseli a felelősséget népe és a történelem előtt mindezért, ha nem a CSKP KB akkori első titkára és a jobboldali opportunisták? ök játszották el az emberi re­mények sínásójának szomorú szerepét. . . A gazdaság bomlasztása A kommunista párt számára mindig „fő harctér” a szo­cialista népgazdaság; ott dől el a szocializmus anyagi-mű­szaki alapjának sorsa, védelme, az egész társadalom élet- színvonalának emelése. És hogy volt ez Csehszlovákiában 20 évvel ezelőtt? Számos burzsoá újságíró az 1968-as „csehszlovák gazda­sági reformot” előképének tekinti azoknak a változásoknak, amelyek a szovjet gazdaság irányításában és tervezésében jelenleg végbemennek. Ez természetesen nagyon felületes és leegyszerűsített nézet, hiszen a szocializmus építésének tel­jes időszaka összekapcsolódik a gazdaságirányítás hatáso­sabb formáinak keresésével (és épp ez jellemző arra a párt­ra, amely a dialektika törvényeit tiszteletben tartja). Már 1958. április 1-jén A gazdasági tevékenysége irányítása ha­tékonysága növelésének alapelvei-vel megtettük az első lé­péseket. Az 1961—62-es években a tapasztalatokat értékelte a CSKP KB Titkársága. Ebből az értékelésből fokozatosan született meg A népgazdaság tervszerű irányításának új rendszere, amelyet a Központi Bizottság 1965 januárjában vitatott meg, s ezt a dokumentumot azután 1966-ban jóvá­hagyta a CSKP XIII. kongresszusa. Nem sokkal a CSKP KB 1968. januári ülése után O. Sik és társai (és ez a társaság valóban „korlátlan hatáskörű” volt!) a kongresszusi dokumentumok sajátságos értelmezé­sébe kezdett. Mintapéldája volt ez annak, ahogy a Közpon­ti Bizottság tagja, a későbbi miniszterelnök-helyettes, min­den következmény nélkül sértette meg a pártfegyelmet. Rö­viden szólva, a jobboldaliak a gazdasági reformból eszközt csináltak a CSKP ellen folytatott hatalmi-politikai harchoz és az embermiiliók becsületes munkája eredményeinek le­járatásához. Nem tartották tiszteletben a kongresszus ha­tározatait (s azután az 1968 áprilisában született és oly sok­szor emlegetett, a CSKP úgynevezett Akcióprogramját sem), a CSKP-t el akarták szakítani a gazdaságtól, tagad­ták megismerőközpont-szerepét, igyekeztek megfosztani a vezető politikai erő jogától, és ki akarták szolgáltatni a gaz­daságot a piac spontán hatásának. Íme, milyen nagy a kü­lönbség a csehszlovák jobboldal ténykedése és a szovjet gazdasági reform, vagy a mi jelenlegi gazdasági átalakítá­sunk között. A jobboldal által alkotott „gazdasági modell" következ­ményei igen gyorsan megmutatkoztak: a központ szerepe meggyengült, a vállalati részérdekek sok esetben a társa­dalmi érdekek rovására érvényesültek, ellenőrizhetetlenül emelkedtek a nagy- és kiskereskedelmi árak, magasra csa­pott az infláció hulláma. Az 1968-as „gazdasági reform” eredményei közé sorolják az ötnapos • munkahét bevezetését és a dolgozók, valamint a nyugdíjasok egyes kategóriái jövedelmének emelését is. Természetesen mindez már benne volt a XIII. pártkong­resszus határozatában. Kérdezhetjük, hogy ezek a lépések összhangban voltak-e már 1968-ban a feltételekkel, vagy csupán egyszerűen politikai demagógiáról volt szó. Ez ab­ban az időben egyesek számára lehetőség volt semmivel ki nem érdemelt személyi népszerűség szerzésére. Látszólag nagyon hatásos volt például az az állítás, hogy azonnal be kell szüntetni a barnaszén külszíni fejtését gaz­dasági és környezetvédelmi okokból. Még mit nem! Mivel pótoltuk volna az évi 100 millió tonna szénből származó meleget és villamos energiát? (Tekintet nélkül arra, hogy nálunk az egy teremelési egységre jutó energiafogyasztás aránytalanul magas!) Az igazság az, hogy a jobboldaliak anarchista magatartásukkal a gazdasági reformot lehetet­lenné tették. Napjainkban, amikor a kapitalista országokban is a kor­mányok egyre szembetűnőbben avatkoznak be a gazdaság- irányításba, naivitás volna a szocialista államot ettől a le­hetőségtől megfosztani. Ezért hazánk és a Szovjetunió gaz­dasági átalakítása számol a demokratikus centralizmus le­nini alapelveinek kihasználásával — a központi irányítás tökéletesítésével és a gazdasági szervezetek önállóságának bővítésével. A szocialista gazdaság változatlan alapelvei kö­zé tartozik a tervszerű gazdaságfejlesztés előnyének kihasz­nálása, még ha (ahogy tapasztaltuk) gazdasági irányítási módszerekkel is van kombinálva. Azok a tapasztalatok, amelyeket a tanulságok tartalmaz­nak, bennünket nem ösztönöznek dogmatizmusra, admi­nisztratív, direktív módszerekre — épp ellenkezőleg, óvnak ártalmasságaiktól, és a szocialista elmélet és gyakorlat al­kotó fejlesztésére serkentenek. És természetesen mindez igaz a gazdaság területére is. Visszájára fordított demokrácia A legendákban és a mítoszokban elsősorban 1968 „de­mokratizmusáról”, „a lakosság nagy részének valóban po­litikai elkötelezettségéről”, „a népnek a politika alkotásá­ban és megvalósításában való gyakorlati részvételéről” zen­günk dicshimnuszokat. A spontán szélsőséges tendenciák túlzásait „helyrehozta volna a haladó politika realista áram­lata”. És természetesen receptek jelennek meg arról, mihez kellene igazodnunk, ha a szocialista demokrácia tökéletesí­tését komolyan gondolnánk. Ebből logikusan adódik, hogy azok nélkül a tanácsok nélkül, amelyeket egyes politikai hajótöröttek adnak, és az ő közvetlen személyes részvételük nélkül nem lesz Csehszlovákiában semmilyen demokrati­zálás. Ha az ember valóban csak a kor hivatalos pártdokumen­tumaira támaszkodna (a Központi Bizottság és Elnökségé­nek határozataira, vagy az ülésekről kiadott hivatalos köz­leményekre), egyenesen idilli képet alkothatna. Csakhogy ezek a dokumentumok inkább vádiratok az egykori párt­vezetés ellen, mivel egyáltalán nem voltak hű képei a kor­nak. Elkendőzték a létező problémákat — és ezt elsősorban. És másodsorban: nem tartották magukat hozzájuk a Köz­ponti Bizottság elnökségének tagjai sem, nem is szólva a tömegtájékoztató és propagandaeszközök jobboldali képvi­selőiről. O. Cerník tanúságtételére hivatkozom ezzel kapcsolatban, amely a Rudé Právó 1969. augusztus 23-i számában jelent meg: „A fogyatékosságok és nehézségek legfőbb oka az volt, hogy határozataink, döntéseink — amelyek általában a véle­ménycserét tükrözik —, nem egységesen valósultak meg a gyakorlatban, sőt a vezetőség egyes tagjai bojkottálták őket. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents