Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-27 / 178. szám
1988. július 27., szerda o Kedvező az építőipar első fél évi tervteljesítése Az építőiipar kivitelező vállHalllaitai és szövetkezetei a kisszövetkezetekkel együtt az év első hat hónapjában a vártnál kedvezőbb eredményt értek el1: 5,5 százalékkal növelték termelésüket, pedig az idei tervben 5 százalékos visszaeséssel számoltak. A Sizámottevő változás elsősorban a kisszervezeteknek köszönhető, mert ebben az időszakban másfélszeresére bővítették termelésüket. Ehhez jelentősen hozzájárult a kisszövetkezetek gyarapodása is, hiisizen főleg náluk helyezkedett el az a 18 ezer dolgozó, akivel az állami vállalatok és a nagyobb szövetkezetek létszáma csökkent az első félévben. A Lakásépítésben tovább csökkenitek a teljesítmények. A kivitelezők ebben aiz évben 20 ezer 500 lakás fel- építéisével számoltak, de június végéig csak mintegy 18 ezer llakás idei felépítésére' kaptak szerződéses megbízást. Az első fél évben ebből 5600 új otthont adtak át, amelynek nagyobb részét hat ÉVM-vállalat: a * 43-as, a Bázis Dél'-dunánltúlii,' a Duna—Tisza közi, a Komárom, a Győr és a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat építette. A június végéig átadott új otthonok száma alig kétharmada a múlt év első feléiben befejezett lakásokénak. így az éves feladatoknak majdnem 70 százaléka a második; félévre maradt. Jóval kedvezőbben ^lakúit viszont az építőipar konvertibilis exportja, főleg a külföldi fővállalkozóknak dolgozó magyar alvállalkozók eredményeinek révén. Az év első felében 31,7 millió dollár értékű exportmunkált végeztek el, ami 12 százalékkal több, minit a múlt év azonos időszakában. A változatlanul élénk keresletnek megfelelően. az építőanyag-ipar az éves tervben számított egyszázalékos csökkenés helyett több mint 5 százalékkal bővítette termelését. Ezen belüli égetett téglából mintegy 20, tetőfedő anyagokból 15 százalékkal — köztük betoncserépből 36 százalékkal — szállítottak többet az építőknek, mint egy évvel korábban. Égetett tetőcserópből azonban még mindig nagyobb a kereslet a hazai termelési lehetőségeknél. Ünnepel az utca apraja-nagyja Fotó: Fazekas Ferenc Örömiinnep a Hosszú utcában — Jó napot kívánok! A Hosszú utcát keresem ... — szólítok meg egy pityókás biciklis férfit a falu szélén. — Maga is a lakodalomba megy?! Jó, jó — int le, amikor elkezdek tiltakozni — tudom, hogy az útavatóra igyekszik, csak mi a feleségemmel neveztük el lakodalomnak. Ezután részletesen elmagyarázza, merre menjek. Néhányszor még elmondja, hol kell balra, majd jobbra fordulnom, majd végre utamra enged. A gyülekezés Újkígyós, július 15-e, hétfő, este fél 7 van. Szerkesztőségünk is kapott meghívót arra a „népünnepélyre” — lapunkban erről már beszámoltunk —, amit a község három utcájában elkészült kövesút átadása alkalmából rendeznek. „Evőeszközt hozzanak magukkal — állt a levélben —, mert a vacsorát az út kellős közepén’ fogyasztjuk el.” önkéntes rendőrök őrködnek a Hosszú utca végén, s illetékteleneket nem engednek oda behajtani. — Ha az újságtól jött, az más — mondja egyikük, és bebocsátást nyerek a szentként tisztelt utca szalaggal lezárt részéig. Innen már jól látszanak a megterített asztalok, a 3+2 együttes (vagy hasonszőrű társaik egyike) zenéjének hangfoszlányait idáig hozza a szél. Nátor János, a kövesútépítő társulás elnöke az esemény főszervezője, a falu ügyintézője (funkcióit napestig sorolhatnám), örömmel újságolja, hogy már vannak itt kollégák az „életirodalomtól”. Mint kiderül, a népszerű hetilap főszerkesztő-helyettese, Faragó Vilmos, a Hosszú utcában született, ezért természetesen az ÉS is képviselteti magát a nem mindennapi eseményen. Az ünnepség Az útkereszteződésben „T” alakban elrendezett asztaloknál lassan mind a 86 útépítő csalad helyet foglal, megérkeztek a meghívottak is. így semmi nem akadályozhatja meg, hogy a Himnusz eléneklése után — a lakók ragaszkodtak ahhoz, ne gépzene legyen — Nátor János megtartsa „előadói beszédét”. Részletesen szól a terv létrejöttéről, a mindennapos veszekedésekről, a váratlan problémákról, fillérre pontosan ismerteti a költségvetést, ám mondandójának nagy részében a családok állhatatos munkáját ecseteli. — Volt, aki először kerek-perec visszautasította, hogy fizessen ezért az útért. Később ő lett az egyik leglelkesebb híve az ügynek. A neve most maradjon titokban, de mégsem, ha beleegyezik, elárulom, hogy ki volt az. Na, Margit néni — néz a 78 éves asszonyra — megmondhatom? Szabó Zoli 6. b. osztályos tanuló következik. A népviseletbe öltözött kisfiú Űt- avató című, saját versét szavalja el, hatalmas sikert aratva. Habár mindenki alaposan és becsületesen kivette az útépítésből a részét, a legjobbaknak oklevél és „Társadalmi munkáért” jelvény dukál. Süli János tanácselnök osztja ki a jutalmakat. Ez meglehetősen, sokáig eltart — hiszen majd minden családból kap valaki —, ezért van időm körbenézni, hogy mi lesz a vacsora. Harangozó József udvarán négy bográcsban fő a marhapörkölt. — Nem fog senki éhen maradni, 117 kiló húst kaptunk. Te jó ég, ez mind elfogy?! — fontolgatom, de sok töprengésre nincs időm, mert az est legünnepélyesebb aktusa, Nátor János megdicsőülése következik. Az „Űtrend arany fokozatát” nyújtják át neki, ami nem más, mint egy szalagon lógó (hamuban sült) pogácsa, amit a kitüntetett a nyakába akaszt. Ismét a „polgármester” — az egyik lakó fogalmazott így — lép a színre: átvágja a Béke utcában két fa közé kifeszített nemzeti színű szalagot. Ezek után öt centiméteres darabokra vagdalják, s a gyerekek mindenkinek adnak belőle egy-egy kokárdára valót. A vacsora Marhapörkölt, sósburgonya, savanyúság — ezt három-négy ember egy tálból csipegeti —, pogácsa, étvágygerjesztőnek cseresznyepálinka, sör és üdítő. Rendkívül banális megjegyzés, de nincs jobb kifejezés rá: (nagyon finom a vacsora). A hangulat egyre fokozódik, a viharfelhők is eltávolodnak időközben — sejtik, itt és most, nem eshet az eső —, a lakodalmas rock legjobb bandái üvöltenek a hangfalakból. Egyre többen táncra perdülnek. Éjfélkor 30-40 ember elmegy az állatorvosért, és talicskán tolják a buli színhelyére. Azért járatják el vele ezt a kanossaát, mert egy liter konyakba fogadott, soha az életben nem lesz kész ez az út, s azt is kétségbe vonta, hogy itt a szabadtéren ülnek tort. A hitetlenkedő ember most kénytelen tartozását rendezni. Hajnali egy óra van. A társaság lassan szedelőzködik. Reggel már csak egy kellemes emlék marad arról, hogy megünnepelték: Újkígyóson lakossági összefogással elkészült 1197 méter kövesút. Bundula Csaba Megrázó gondolatok seregszemlÉje A határon túli magyar líra fesztiválja a Gyulai Várszínházban Gombos Katalin és Sinkovits Imre a fesztivál záró részében lépett fel . Fotó: Béla Ottó A Gyulai Várszínház — ha jól emlékszem — 1978-ban vállalta fel a határon túl éLő magyar anyanyelvű költők müveinek bemutatását. Ezzé! olyan fórummá vált, amelyet eddig sehol, senki nem tudott, vagy nem akart megteremteni. Uigyan léteznek folyóiratok, amelyekben a külföldön élő magyar írók és költők is megszólalhatnak, de olyan seregszemle, ahol az egymást nem, vagy csak alig ismerő, más-más diaszpóráiban élő alkotóknak megteremtik a találkozás lehetőségét, eddig csak egy volt; a GyuLai Várszínház. A ki tudja miikor nyomtatott műsorfüzetben leírtak alapos változáson .mentek keresztül. A szereplő művészek esetében ez még érthető is. Ám az már kevésbé, hogy ezt az izgalmas és nemes vállalkozást miért mondta féli, mint társvállalkozó, a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója. Igaz, a szegedi tévések képviseltették .magúkat, de félő, hogy nem az .egész műsort vették fél1. Pedig ez a lírafesztivál több mint színházi produkció. Irodalmi, művészeti esemény, és nem' ismételhető, mert kordoku- mentum-erejű vallomástétel. S ha nem most, hát unokáinknak lenne fontos a szembesítés: hogy 1988-ban ez volit, így volt, így is gondolkodhattunk .. . Hétfőn este megrázó, tiszta, szép szavak áradtak a várszínházát zsúfolásig megtöltő nézők felé. A népes szereplőgárda — érezve a vállalkozás súlyát — többségében félkészülten .tolmácsolta a lélekbemarkoló gondoláitokat. Számunkra, akik itt élünk Magyarországon, ablakot nyitottak az egyetemes magyar lírára. A műsorban. szereplő költők nemcsak arról győztek meg bennünket, hogy anyanyelvűket teljes gazdagságában, őrzik, de arról is, hogy felelősséget vállalnak az emberiségért, magyarságukért, a magyar történelem vérzivataros múltjáért, nemzetiségi létükért. Kanada és Románia, Anglia és Csehszlovákia, az NSZK és a Szovjetunió, USA, Jugoszlávia és Svájc. Egymástól távol eső országok, amelyekben mégis szól ,,a magyar irodalom ötágú sípja”. Sokféle hangon szól ez a síp, másképpen Londonban, Torontóban, Chicagóban, és másképpen Kassán, Űjvi'dékeni, Ungváron vagy Erdélyben. Sík Ferenc rendező az ötágú síp hangjait próbálta harmóniába rendezni, és beilleszteni a magyar líra legszebb hagyományainak sorába. Talán ezért volt Latinovits Zoltán asz. első „szereplő”, aki József Attila: A Dunánál1 című versével adta meg a művészi és. gondolati alapot az elkövetkező két órához. „Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa — / török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már a dósa / szelíd jövővel — mai magyarok!” — zengett a tragikusan elhunyt kéit nagy. művész egymást .erősítő kiáltása'. Amelyet az est folyamán mennyi és mennyi elfojtott,, lázadó, .lemondó sikoly követett még! Hetyke, magabiztos szavak, az otthont adó ország mítoszaiba öltöztetett, mégis sajátosan magyar életérzések, a lángpalLosszerep dacos elutasítása, a szabadság hamis képének tréfás-komoly leleplezése, a rettegés hangjainak megrendítő változatai szólaltak meg ezen az ötágú sípon. Sokféle hangszerelésben, ezerarcúani, s mégis az ősi magyar penta- tonban. Az évezredles kultú- ,ra, a történelem, az anya- nyelv géniekbe örökített lenyomattal jelenítették azt a közös szálait, ami megteremthette — hacsak pár óráira iis — a harmóniát. A magyar líra fesztiválja felrázó, lélekkiaivaró fortisz- sziimóval ért véget. Az előadás második felében felerősödött az ötágú síp hangjai, hogy végül Illyés Gyula, Ady Endre, Sütő András gondolatai lángoljanak feL Sinkovits Imre új és lélekbemarkoló értelmezésében. A határon túli magyar líra ötödik fesztiválján Sza- kolczay Lajos vállalta az átfogó irodaimi ismereteket igénylő szerkesztést. A több mint negyven költőtől igyekezett olyan műveket mieig- szóllailtaltni, amelyek választ adhattak arra a kérdésre: milyen magyar nyelvű költőnek lenni távol az anyaországtól. A megszületett válaszokhoz bizony nem nagyon illett a kávéházi miliőt idéző, Bakó Ferenc kiötlötte díszlet. Befejezésül szeretnék elnézést kérni a közreműködő huszonegy művésztől. Tálán, megértik, hogy lehetetlen vállalkozás fölsorolni mindenki nevét. Amit tettek, szolgálat volt, s ezért csak köszönet illetheti őket. De azért a gesztusért is, hogy búcsút vettek a Gyulai: Várszínház tavaly elhunyt, hűséges művészétől1, Öze Lajostól. B. S. E. Egységes keretben a növény- és állatfajták minősítése Egységes szerkezetbe foglalva jelent meg a növény- és állatfajták állami minősítéséről a Minisztertanács, illetve a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeleté. A korábbihoz képest több módosítást tartalmaz, kiindulva abból: a mezőgazdaságnak a teljesítmények további javítását lehetővé tevő új genetikai anyagokÉrtesítjük t. fogyasztóinkat, hogy a Kővázig, szeregyházi szivattyútelep részére épített kisfeszültségű hálózatot 1988. július 28-án FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZZÜK. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démászüzemigazgatóság, Békéscsaba ra van szüksége, s ezek előállításában, honosításában nagyobb érdekeltséget kell teremteni. A jogszabályban az állami minősítésre való bejelentésnél az első helyen szerepel — mint értékmérő — a gazdasági tulajdonság; ezt eddig az érvényben levő rendelet nem kezelte ennyire hangsúlyosan. A változás is jelzi: egy-egy növény vagy állatfaj hasznossága, kereskedelmi értéke alapvető fontosságú, nem elég az, ha csakis az elérhető hozamokat veszik alapul, vagy egyéb értékmérő tulajdonságukat. Az új szövegezésű rendeletén végigvonul, hogy az újdonságnak meg kell felelnie a növényegészségügy! előírásoknak, enélkül nem lehet szó a hivatalos minősítésről. Korábban ez nem volt így megfogalmazva, és a szabályozás sem tért erre a szempontra külön ki. (Mindemellett a szakemberek természetesen figyelembe vették az új fajták növényegészségügyi jellegzetességeit is, ám gyakorlatilag csak a rendelet szelleméből adódóan.) Az új növényfajta vetőmagját a bejelentőn kívül (intézet, gazdaság stb.) más nem szaporíthatja, forgalmazhatja, csakis a bejelentő engedélyével. Ez a fajta- védelmet szolgálja, és kizárja, hogy illetéktelen is hozzájuthasson az új szapo- rító-anyagokhoz. Pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető a külföldi fajta ho- nosítójának, ez a „hovatartozás” korábban nem volt eléggé egyértelmű. A fajtahasználati díjról is részletesen intézkedett a jogszabály, amely végső soron nagyobb anyagi érdekeltséget teremt a nemesítőknek azzal, hogy a díjak kifizetésének feltételeit pontosabban, részletesebben meghatározta; így. várhatóan nagyobb bevételekhez — jutalékhoz — juthat a nemesítő intézet, gazdaság, és többet kaphat a kutatógárda is. Terülj, terülj aszfaltkám
