Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
1988, Július 23., szombat o KUilUHiM Öröklött kastélyok és kastélyparkok Lökösháza — Vásárhelyi-kúriák Hazai tájakon II máriagyíídi kegytemplom története A honfoglaló magyarok keresztény hitre térítésén munkálkodó bencés szerzetesek részére Szent István király Pécsváradon apátságot alapított. Az itt élő bencések — a magyarok hitének erősítésére — a gyűdi forrás fölé, azon a ponton, ahol a régi római út és a hegyre vezető gyalogút elágazott, kis kápolnát emeltek, amelybe Mária szobrát állították. A falu, amely a kápolna közelében terült el, a Baranya déli részét birtokba vevő és szálláshelyét, székhelyét itt berendező Győd al- vezér nevét vette fel. s viselte. Győdöt a XVII. századtól kezdik Gyűdnek írni. A kápolna megépítése után Gyűd lett a központja a vidék Mária-tiszteletének. Gondozását a Szalók-nem- zetség által 1120—1135. körül Vókányban alapított és Szentháromságról elnevezett bencés apátság szerzetesei vették át a pécsváradiaktól. Amikor kevéssel ezután VII. Lajos francia király a Szentföldre induló keresztes hadak élén átvonult Magyarországon, a magyar király, II. Géza (Vak Béla fia) az ország déli határáig kísérte, s huzamosabban időzött Gyűd környékén. A magyar király 1148-ban kis templomocskát építtetett a gyűdi kápolna helyére, mégpedig a Csukmaforrás és a Gyűdi-forrás közé. A nép hamarosan elnevezte a Forrásközi Nagyasszony templomának. Miután a király többször is imádkozott itt, a hely egyre látogatottabb lett. Szívesen keresték föl a pécsi püspökök is, köztük a jeles humanista: Janus Pan^ nonius. Ekkor azonban a gyűdi templomocska már három évszázada állt a két forrás között, s azt beszélték róla, hogy aki buzgó .hittel könyörög ott Máriának, annak imái beteljesednek, a betegek meggyógyulnak. A környék nemessége kezdett a templomocska alá temetkezni, adományokkal halmozták el. Virágzásának a török megjelenése vetett véget, amikor 1543-ban elfoglalta a Gyűddel szemben fekvő Siklós várát, melyet 1686. október 30-án foglaltak visz- sza a töröktől. Ugyanekkor került vissza Gyűd is. A templomocskát azonban alaposan megviselték az évszázadok. Csupán szentélye volt ép, a beomlott templomhajó tetejét náddal fedték le. S mivel Gyűd lakossága Sztá- rai működése óta református volt, a templomocskát is ők vették birtokukba. A Siklósra érkező ferencesek — különböző látomásokra hivatkozva — vissza akarták szerezni a gyűdi templomocskát a katolikusok számára, s kieszközölték, hogy ebben az államhatalom támogassa őket. A siklósi Fe- renc-rendi plébános tehát körmenetet vezetett Gyűdre egy szakasz katona védelme alatt. A csodatevő Mária-szobor azonban már nem volt sehol, időközben elkallódott. Ezért a siklósi ferencesek szobor után néztek, s találtak egy fölöslegessé váltat a Dráván túli Kaproncán. Gyűd azonban nem maradt sokáig Mária-szobor nélkül. Nesselrode Ferenc pécsi püspök — más változat szerint Radonay —, a főoltáron ma is látható, a gyermek Jézust karján tartó Mária-szobrot ajándékozott a templomnak. Ismét szárnyra kaptak a hírek az itteni csodás imameghallgatásokról és gyógyulásokról, s a falvak népe tódulni kezdett Gyűdre. A kis templomocska hamarosan szűknek bizonyult. S ekkor lépnek színre a Batthyányak, Siklós és a környék új földesurai, név- szerint gróf Batthyány Károly generális, horvát bán, aki a török háborúkban megbetegedett, s az orvostudomány képtelen volt lábraállítani. Ekkor anyja, Strattmann Eleonóra a gyűdi Máriához imádkozott. Batthyány felépült, s hálából 1736—42-ben megnagyobbít- tatta a kegytemplomot, amely akkor nyerte el mai formáját. • A régi, II. Géza- féle templomocskát az új épület magába foglalja. 1839-ben kezdték építeni a templomhoz csatlakozó ferences zárdát, amelyet a közben hercegi rangot kapott tábornagy halála utáni esztendőben, 1773-ban fejeztek be. A templom érdekessége, hogy tornyait a hajó oldalához építették. Csonkaréti Károly 1799-től házasság révén a Vásárhelyi család is birtokosa lett a lökösházi határnak. A családi vagyon egy részét ifj. Vásárhelyi János (1800—1843) örökölte, aki Csongrád vármegye alispánja volt. Korán, 43 évesen bekövetkező halálával 8 gyermeke jutott félárvaságra. A gyerekek közül Vásárhelyi László (1840) sorsa függ össze a lökösházi birtokkal. Feleségül vette Tompapuszta (Battonya mellett) gazdag földbirtokosának a lányát, Purgly Teréziát. A bőséges hozományból felépítették a majorság épületeit és a fotón látható kúriát, melyet később Dezső fiáról „Dezső kastélynak” nevez a lökösházi nép. Korszerű gazdaságot hozott létre. Birtokát — melyen megszüntette a bérletviszonyt, maga gazdálkodott — rövid idő alatt 1400 kát. h.-ra növelte. Nemcsak vagyonának volt jó gazdája, hanem cselédei iránt is példamutató emberséget tanúsított. Gyermekkori „cseléd játszótársait” nem felejtette el. Kevermesen földet és házat adott nekik. Cselédei tisztelték, szerették. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy 1930-ban hamvait Aradról hazahozatták és az akácos ligetbe, volt cselédei közé temették. Halála után a birtokot a 3 fiú és a 3 lány között osztották szét. Lökösházán az öröklött 693 kát. h.-on József (1870—1922) fia maradt. Nevéhez fűződik annak a szerény lakosztálynak az építése, melyet fia, Vásárhelyi András (1895) örökölt. A lökösháziak ezt „András kastélynak” nevezik. Diplomás mezőgazdász volt. Emberségből ő is jelesre vizsgázott. Cselédeinek külön egy szoba-konyhás lakást adott, ami akkor nagy szó volt, hiszen négy cseléd kapott egy közös konyhát. Az emberek szerették, máig is jó szóval emlegetik. A fotón látható „Dezső kastély” még ma is masszív épület, bár állaga erősen leromlott. A timpanonos főbejáratot négy oszlop tartja. A nyílászárók jók, az ügyes -asztalos munkáját dicsérik. Az- épületben 1947- től a Haladás Tsz irodáit találjuk. A park egykor nagyon gazdag faállományú volt. A fákat Siklóról szállították ide. A kastélyhoz vezető 1,5 km-es út mindkét oldalán egykor vadgesztenyefák voltak. A gazdasági épületek felé ezüstfenyőkkel szegélyezett út vezetett. Mára ebből csak 8 maradt! A fákat megtizedelték, mára hírmondójuk is alig akad. A park gyakorlatilag tönkrement! A csodával határos módon menekült meg egy tiszafa, amely mára a megye egyik legszebb példánya lett! Az épület előtt 25 db szépen fejlődő lúc- fenyőt találunk. Ezeket 1962-ben Eleméry Antal mezőgazdász ültette! Lombosfákból 14 faj, örökzöldekből 6 faj és cserjékből 7 faj van a parkban.. Az „András kastély” a vasútállomás mellett található. Ma a községi könyvtár és a sportolók szertára van benne. Parkjából alakították ki a sportpályát. Az egykor fákban nagyon gazdag parkot tönkretették. 1945 után kisebb erdőnek beillő mennyiségű fát vágtak ki. Most is gondozatlan, elhanyagolt közpark. A feltörő hárs és juhar sarjak néhol áthatolha- tatlanná teszik az 1,5 ha-nyi teületet. Lombosfákból 25 faj, cserjékből 10 faj található itt. Gyönyörűek a kőrisfák és a feketediók. Egészségesek a tölgyek. Itt található a megye legnagyobb kínai császárfája, melyet a vihar már eléggé megtépázott. Különlegesség a korai gömbjuhar és az eperfa szomorú változata. A park több védelmet érdemelne! Busa László GÁL EDIT KÉPÖSSZEÁLLlTÁSA Végegyháza
