Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-21 / 173. szám

1988. július 21., csütörtök Válságos helyzet? Felnőttoktatás, szerkezetváltás és tömegkultúra Békéscsabán a közelmúlt­ban felnőttnevelési akadé­miát rendeztek, melyre több neves szakembert hívtak meg. Előadást tartott többek között Soós Pál, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem felnőttnevelési és közművelődési tanszékének vezetője, akivel alkalmunk nyílt beszélgetni a felnőtt­nevelés, a felnőttoktatás je­lenlegi helyzetéről és sok egyéb másról... — Két évvel ezelőtt itt, a felnőttnevelési akadémián már tartott előadást hasonló témában. Akkoriban aggasz­tónak ítélte a körülménye­ket. Történt-e változás azó­ta? — Pozitív irányban saj­nos nem. Sőt. Mondhatnám, válságos lett a helyzet e te­rületen, melynek több jele mutatkozik. Zuhanásszerűen csökkent az oktatásban részt vevők száma. A képzési tar­talmakat — a szakmai és az általános műveltség arányát — tekintve nincsenek vilá­gos koncepciók. A felnőttok­tatásban részt vevő tanári garnitúra kiválasztása is kí­vánni valókat hagy maga után (ezt értem az igazga­tókra is), ami természetes ilyen degradált helyzetben. Ráadásul a megújulási prog­ramok egyikében sem esik szó a felnőttnevelésről, pe­dig a kormányzati politika szerves része kellene, hogy legyen ez a kérdés. — Mit lehet tenni annak érdekében, hogy méltó hely­re kerüljön ez a kérdés? — A felnőttnevelés törté­neti feldolgozása, a tanulsá­gok levonása nélkül nincs megújulás. Az ezzel foglal­kozó emléleti és gyakorlati szakemberek közös felelőssé­ge az ide tartozó alapfogal­mak átgondolása; ideje vég­re tisztázni a felnőttoktatás, a felnőttnevelés és a közmű­velődés fogalomkörét. A tár­sadalmi igényekhez kell csatlakoztatni e témákat úgy, hogy ne új át- és to­vábbképző rendszert hoz­zunk létre, hanem használ­juk ki még jobban, még * hatékonyabban a meglévő régieket. A felnőttoktatási intézmények egészében tar­talmi és szervezeti átalakí­tásra van szükség. Nagy gond az is, hogy nálunk nincs felnőttnevelési szak­emberképzés, a finanszíro­zási rendszer hiányosságai­ról nem is beszélve. És ren­dezni kell a bizonyítványok kérdését is ... — Feladat tehát van bő­ven, melyet gazdasági éle­tünk megújulása, a szerke­zetváltások még sürgetőbbé tesznek. — Valóban így van! És nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy az egyoldalú szakmai műveltség kevés. A technikai, műszaki képzés nem jelentheti a hu­mán kultúra kiszorítását. Valamiféle harmonikus kul­túrát kell elsajátíttatni. Ezt egyébként külföldi tapaszta­lataim is bizonyítják. Jugo­szláviában és Finnországban jártam nemrég, az ottani eredmények feltétlen tanul­ságosak lehetnek számunkra. — A felnőttnevelés, köz- művelődés területén már csak azért is előre kell lép­nünk, mert napjainkban a Tárlatvezetés helyett Új szerzemények kiállítása Orosházán Az orosházi Szántó Kovács János Múzeumban a közel­múltban az új szerzemények­ből nyílt kiállítás. A Verők család bútorai mellett jól megfér ,itt az 1797-ből szár­mazó tulipános láda, vagy a Fecskés-parti iskola lebon­tása után idemenekített cí­mer. De található itt sok ré­gi használati eszköz, hang­lemezjátszó és hordozható rádió (az 1950-es évekből), több Darvas Józsefnek dedi­kált könyv és sorolhatnánk még tovább az „unikumo­kat”. Szóval érdemes elnéze- lődmi az augusztus végéig látható kiállításon! Persze lehet, hogy — miközben rá­csodálkozunk az ódon kávé- pörkölőre, vagy anyáink, nagyanyáink mángorlójára — azon is elgondolkodunk, miként került mindez a mú­zeum birtokába. Nos, erről — a kulisszatitkokról — kér­deztük dr. Hévvizi Sándort, a múzeum igazgatóját. — Ismeretségeink alapján jutunk új szerzeményeink je­lentős részéhez. A látogatók, a múzeumbarátok felkeres­nek, hogy ilyen, vagy olyan tárgy van a birtokukban. Ha érdekel minket, megbeszél­jük, hogy ajándékként ad­ják-e, vagy mennyit gondol­nak érte. Tudja, egyezkedés kérdése ez is. Fotó: Kovács Erzsébet „... a megújulási programok egyikében sem esik szó a felnőttnevelésről, pedig a kormányzati politika szerves része kellene, hogy legyen ez a kérdés” . Fotó: Fazekas Ferenc tömegkultúra problematiká­jával is szembe kell nézni... — Igen. Minden aggodal­munk ellenére előtérbe nyo­mul ez a kérdés. Sőt, mond­hatnám azt is, hogy e világ- jelenség felcsatlakozott . az olyan globális problémák közé, mint a környezetvéde­lem, a kábítószerezés és sok egyéb más ... A video és a műholdas technika térhódí­tása felkészületlenül ért minket is. Üjabban az „alul­járóirodalom” is elárasztja az országot... Mit lehet ten­ni ebben a helyzetben? Elő­ször is tisztázni,, értelmezni kellene a szocialista tömeg- kultúra fogalmát. Aztán mi­nőségi „ellenkultúrát” kelle­ne létrehozni, hisz a be­áramlás kivédhetetlen, s eh­hez egyenlőre sem az okta­tás, sem a felnőttoktatás nem viszonyul kellőképpen. A nyugat-európai tömegkul­túrában érdekes kezdemé­nyezésekről tudunk; próbál­ják pozitív irányba fordítani e hatásokat. — Tehát létezhet prog­resszív tömegkultúra is? — Nézze!' Egy valamiről nem feledkezhetünk meg. Napjaink túlhajszolt élet­módjának velejárója a ki- kapcsolódás, szórakozás igé­nye, s ez tömeges méreteket öltött. Nem hagyhatjuk ki­szorítani évszázadok kultú­ráját, azokat a klasszikus ér­tékeket, melyek a modem ember részére felhasználha­tóak. — A kultúra fogalomkörét manapság tágabb értelemben értelmezzük, mint régen. — Valóban! Ide tartozik a munkakultúra, melynek szintje — ez meggyőződé­sem — meghatározza az adott ország helyét a világ­ban. És beszélhetünk még tömegkultúránk további as­pektusairól, a vendéglátás­tól az ivási kultúráig, az ün­nepi szokásoktól a politikai, közéleti kultúráig egyaránt. — Mindabból, amit eddig elmondott, következik, s elő­adásában is szólt erről: 180 fokos fordulatot kellene ten­nünk tömegkultúra-elméle­tünk alakításához ... — Igen, de ez nem egyik napról a másikra elérhető feladat. A humanista orien­tációjú tömegkultúra kiala­kítása hosszú évekig tartó folyamat. S ebben nemcsak a felnőttnevelésre, de okta­tási és művelődéspolitikánk egészére komoly feladat há­rul. Mert érzem, a tömeg- kultúra térhódításával új világkultúra keletkezik, s — ha nem vigyázunk — az ér­tékek egyre mélyebbre süly- lyednek: Holott, meggyőző­désem; igazi művészetre a jövőben is szükségünk lesz. Nagy Ágnes Még működőképesek ... — Évente mennyi pénzt fordíthatnak tárgyak vásár­lására? — Hát nem sokat, összesen hatezer forintunk van e cél­ra. Sajnos nem tudunk olyan szisztematikusan vásárolni, ahogy elképzelné az ember. Mindenesetre igyekszünk orosházi, vagy orosházi kö­tődésű szerzeményekkel gaz­dagítani gyűjteményünket. Olyanokkal, melyeket évtize­deken, évszázadokon át hasz­náltak itt az emberek. Ter­mészetesen gyűjteni csak ak­kor szabad, ha megfelelő kö­rülményeket tudunk biztosí­tani ezeknek a tárgyak­nak ... f — És megfelelőek a körül­mények? — Sok mindenre szükség lenne! Raktáraink nagyon zsúfoltak. A kiállításon be­mutatott bútorokat, melyek egy orosházi iparoscsalád otthonából kerültek hozzánk ajándékba, csak azért tud­tuk fogadni, mert két éve bériünk egy raktárát, ott volt hely. Ám akadt egy másik ajánlat is azalatt a 8 év alatt, melynek gyűjtési anya­gából mutatunk be ízelítőt. Egy komplett barokk szoba­bútort kínáltak fel 25 ezer forintért. Elhelyezés és pénz hiányában le kellett monda­nunk róla. — Az imént úgy fogalma­zott, sok mindenre szükség lenne... A pénzszűkéről és a raktározási gondokról már beszélt. Van más is? — Restaurátor, fotós csak akkor jön át Békéscsabáról, ha ráér. Arra vigyázunk, minden tisztán kerüljön a raktárba. De a fémtárgyakat például gyakrabban kellene kezelni... Szóval ha saját restaurátorunk lenne, az sem unatkozna. Gépkocsi? Van, ha megyek a sajátommal. Kilométerpénz nincs. Mind­ezek ellenére a település történetében meghatározó tárgyakat nem engedjük ki a kezünkből, s úgy hiszem, ez megnyugtató. — És a környező települé­sek? — Bárhol járok, biztatom az ottélőket: gyűjtsék, őriz­zék a tárgyi emlékeket. S ami van, be kell mutatni. Már csak azért is, hogy lás­sa a lakosság, mire jutottak. — Ahogy itt Orosházán te­szik ? — Tapasztaltam az elmúlt nyolc esztendőben, hogy az itt élőik magukénak érzik a múzeumot s ebben segít a mostani kiállítás is. — De segít abban is, hogy a laikus lássa, milyen érté­ke van a kacatnak vélt ré­giségnek, melyet otthon őriz­get. — Valóban. Ki hitte volna, hogy még akad Orosházán 1797-ből származó tulipános- láda ... És másfél hónapja rábukkantam egy ilyenre. Be is mutatjuk. Vagy a hang- lemezjátszó, amit Dénes An­taltól vásároltunk nemrég. Még most is működik. Szó­val jó, ha tudják az oroshá­ziak, milyen tárgyaknak van múzeumban a helyük. — S ha ezen túl múltjuk egy részét is megismerik, már érdemes volt megren­dezni ezt a kiállítást. Kö­szönöm, a látogatók nevében is. N. Á. Esti beszélgetés Már régen nem elég, ha a sajtó tájékoztat, megtörtént eseményekről beszámol, döntéseket, intézkedéseket utó­lag kommentál. Sőt, az is kevés ma, ha „kegyet gyako­rolva” beavat, ha a mindentudó, vagy mindent jobban tudó szerepét játssza el az olvasóval, a nézővel szemben. Olyan időket élünk, amikor a sajtónak fontos (talán leg­fontosabb feladata, hogy a közvéleményt az események formálóivá tegye, hogy a külső szemlélőkből cselekvő, al­kotó társakat kovácsoljon. A közös gondolkodás, az együttes döntés, a közös tettek érdekében a televízió, a rádió, a napi- és hetilapok rengeteget tehetnek. Alig akadnak olyanok, akiket ne érdekelne komolyan, mi minden történt és változott hazánkban az utóbbi hó­napokban. Családi körben és munkahelyi beszélgetése­ken, barátok közt, vagy hivatalban, de valószínűleg a leggyakoribb téma országunk súlyos gazdasági helyzete, a sokasodó belpolitikai nehézségek, illetve a rengeteg kérdés, olykor a bizonytalanság a jelen változásokkal és a jövő kilátásaival kapcsolatban. Közéleti személyiségek, vezető politikusok, neves tu­dósok, művészek gyakran kapnak lehetőséget a rádióban nézeteik kifejtésére, hallgatóik pedig arra, hogy kérdez­zenek. Rokonszenves számomra minden ilyen párbeszéd, ha egyenrangú partnereket feltételez, ha nyílt, őszinte és egyenes. Ilyennek találtam a hétfői Esti beszélgetést is, amelyben Aczél György, Hámori Csaba és Pozsgay Imre nyilatkoztak (vagy inkább elmondták véleményüket) leg­égetőbb társadalmi dolgainkkal kapcsolatban. Bölcsesség, logika, határozottság párosult egyszerű, közvetlen stílussal. S azt hiszem, az érem mindkét oldala lényeges, vagyis, éppen ezen a szerencsés találkozáson van a hangsúly. Miért? Mert ilyen bonyolult, zavaros, fe­szítő időszakban, amilyen ez a mai, nélkülözhetetlen a megfontolt, az okos szó, szükség van a határozott, egye­nes beszédre, az őszinte válaszokra, még akkor is, ha ezek súlyosak, vagy lehangolóak. Az egyszerű, közvetlen (persze, nem közvetlenkedő!) megfogalmazás pedig álta­lában könnyebben célba ér, mint ennek fordítottja. Továbbá: a közös gondolkodás — olykor akár töpren­géssel vagy cáfolatokkal — hamarabb összehozza az em­bereket, mint valami feljebbről. kívülről, készen érkező érvelés. S ha igaz, hogy csak az követhet el hibákat, aki dolgozik, próbálkozik, tesz valamit, akkor biztos igaz az is, hogy az tévedhet, aki gondolkodik. Kortársunk: Szakonyi Károly Látva, hallva a körülöttünk zajló eseményeket, felfog­va, vagy csak sejtve a társadalmi gondok és változások súlyát, gyakran előfordul, hogy némi lelkiismeretfurda- lással írok irodalomról, színházról és mindarról, ami kul­turális téma, s mint ilyen, nyilvánvalóan nem a legfon­tosabb ügy ebben a pillanatban. A kínos érzéseket azzal igyekszem legyűrni és a bizonyítványomat magyarázni, hogy végül is nem lehet állandóan és kizárólag csak a legégetőbb politikai kérdéseinkről beszélni. Mert az em­berek alapvető és jogos igénye, hogy apróbb dolgaikkal is foglalkozzanak, hogy jusson idő és türelem, ha úgy tetszik hétköznapi gondjainkra, a bajokra és az örömök­re egyaránt. Nem járhatok túl messze az igazságtól, ha Szakonyi Károly népszerűségének — színpadon, rádióban és olvas­va — fő okát abban látom, hogy ez az író mindig meg­találja az alkalmat és a megfelelő hangot, hogy „sze­mélyre szólóan” törődhessen külön-külön minden egyes olvasójával, nézőjével, a hallgatóval. Az a novella, a Korallpiros Fiat, amelyet Moór Ma­rianna olvasott fel, húsz perc volt csupán, mégis magá­val ragadó. Annyi életbölcsességet, emberismeretet, érdek­lődést, kedvességet sűrített bele a szerző és a színmű­vész ebbe a kisprózába. Szakonyi „bejáratos az emberek leikébe”, mégsincs műveiben semmi erőltetettség, semmi áskálódás. Érzékenység, finomság, elegancia és humor annál inkább. Gyurkovics Tibor a rádióújság e heti szá­mában találóan fogalmaz; „Szakonyit elfogadják az em­berek, megkönnyebbülnek, hogy ilyen. Várják, mit mond, várják, mit ír. Ügy olvassák, mintha eleve meg­beszélték volna, mit írjon. Nekik. Személyre szólóan. Ilyen odaadással olvassák”. Meggyőződésem, hogy kellenek és fontosak az ilyen műsorok. Mert a Korallpiros Fiat történetét hallgatva is — ahogyan a legtöbb művészi alkotás esetében, ha azok jók — elgondolkodunk, összehasonlítunk, párhuzamokat, összefüggéseket keresünk. Az ábrázolt sors és a sajátunk között. Niedzielsky Katalin A CSABAI HÜSKER 1988. szeptember 1-től \ 1991. december 31-ig terjedő időszakra szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: 13. számú élelmiszerbolt, Orosházai, Győri V. tér 2. 26. számú húsbolt, Orosháza, Győri V. tér 2. A pályázatokat 1988. augusztus 23-ig, a versenytárgyalás időpontjáig lehet benyújtaná a vállalat központjába. A versenytárgyalás 1988. augusztus 23-án, 9.00 órakor lesz a vállalat hivatalos helyiségében. (Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 11—17. III. em. 326. szoba.) NT Tájékoztató adatokat és bővebb félviii'ágosítást a vállalat kereskedelmi osztálya ad. (Kraszkó Mátyás, osztályvezető, telefon: 26-455/13.) Tulipános láda 1797-ből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents