Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-21 / 173. szám

1988. július £1., csütörtök o Fiatalíos) idősek *> Vidámság, hangzavar és kíváncsi tekintetek fogad­nak, amikor belépek Vég­egyházán a tsz-iroda klub­termébe. A hosszú asztal mellett idős emberek be­szélgetnek, kártyáznak, tár- sasjátékoznak, almát, süte­ményt csemegéznek. — A nyugdíj asklub tag­jait keresem. Jó helyen já­rok? — teszem fel a kér­dést, a fiatalos nyüzsgés lát­tán. — Hát persze, tessék csak beljebb jönni — invitál Zöld Lajosné klubvezető. Letelepszünk az egyik asztalhoz. Mellettünk épp most teszi ki az egyik hölgy az adut az asztalra. — Ezt a partit én nyer­tem — mondja, majd kö­zelebb húzódnak. — Mióta működik a klub és milyen összetételben? — öt évvel ezelőtt alakí­tottuk meg. ötvenen a köz­ség nyugdíjasaiból. Nem volt kivétel, bárki jelentkezhe­tett. Meg is lepődtünk mert nagy volt az érdeklődés. Je­lenleg negyvenfős a klub, és csak kicsivel tolódik az arány a női nem javára. — Milyen programjaik vannak? — Hát erről estig lehetne mesélni — mondják szinte kórusban, és máris sorolják az érdekesebbeket: jelentős eseményeket közösen ün­nepeljük meg. Ilyen példá­ul a karácsony, a farsang, a nőnap és az anyák napja. Minden tagunknak a név­napját itt a klubban tartjuk vidám hangulatban. Szerve­zett előadás több is volt az egészséges életmódról, az idős emberek öltözködésé­ről, a gyógyszerszedésről, a kertművelésről és a közsé­get érintő kérdésekről. Min­dig nagy az érdeklődés, sok a hozzászólás, vélemény. — Nagyon szeretünk ki­rándulni, és a helyi tsz ren­delkezésünkre bocsátja a buszt, így a közelben levő Tera-fürdőben és a nagybán- hegyesi strandon is több­ször voltunk. Elmentünk Gyulára, valamint Szarvas­ra, az arborétumot megnéz­ni. Tervezünk egy budapes­ti utat is, majd őszre, ha hűvösebb lesz az idő. Jó a kapcsolatunk több környékbeli klubbal, el-el- látogatunk egymáshoz. Vég­egyházán minden évben öt községet érintő közös talál­kozót szervezünk vacsorá­val, zenés műsorral egybe­kötve. — Milyen a kapcsolat a tanáccsal és más szervek­kel? — Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de a lehető legjobb — hangsúlyozza a klubveze­tő. Nem panaszkodhatunk,- mert a tsz, a tanács, az is­kola, a Gamesz és az áfész maximálisan támogatja programjainkat anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A ta­nulók műsorokat adnak, a gazdasági szervek pénzt, buszt, játékokat, magnót és kedvezményes üdülési lehe­tőséget. Nagyon elégedettek vagyunk. Például a könyv­tárban havonta egyszer in­gyenesen régi magyar fil­meket hoznak részünkre, amit videón nézünk meg. ' — Milyen időnként talál­koznak? — Minden héten csütör­tökön reggel 9 órától dél­után négyig van nyitva szá­munkra a tsz klubterme. Ál­talában 25-30-an el is jö­vünk. Ilyenkor a tsz ked­vezményesen ebédet is ad, mindenki addig marad, amíg kedve tartja. Ha be­kapcsoljuk a magnót, még táncolni, énekelni is szok­tunk. Ahogy végignézek az asz­taloknál, most ’ is a kort meghazudtoló vidám zson­gás tölti be a teret. — Jöjjön el máskor is, amikor még jobb a prog­ram — invitálnak többen, ahogy búcsúzásra fogom a dolgot. Mit mondjak, számomra is szívet melengető ez a kö­zösségi élet. H. M. Bűncselekmény bilinccsel „Szöszi, kellesz nekem” Vajon mi ütött ebbe az emberibe? — tárták szét a kezüket a falubeliek, amikor megtudták, mit csinált Kalla Tibor. Jó szakmunkás, kút­karbantartó volt a Nagyal-í földi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalat kardoskúti üzemében. Tisztességgel dol­gozott, kollégái sem panasz­kodtak rá. Harminchat évig nem volt dolga a törvény­nyel. Aztán egyszer csak — felettébb rejtélyes indíttatás­ból — elindult lefelé a lej­tőn. Élete történetébe akkor ér­demes bepillantani, amikor egy szép napon a munkahe­lyén, reggeli közben, pusz­tán tréfából, varázslatos ügyességgel 'megbilincselte falatozó kollégáját. A kissé rozsdás/ de használható csuk- lóravalót Kalla nem sokkal az eset előtt kapta, és lát­hatóan nagy becsben tartot­ta. Kulcsot eszkábált hozzá, még arra is gondolt: bekró­mozza, ne lássék az a né­hány virító rozsdafolt. Eddig a tréfa. Mert ami­kor ez á bilincs egy hideg, karácsony előtti éjszakán vá­ratlanul egy nő kezén kat­tant, már a legnagyobb jó­indulattal sem lehetett vic­celődésről beszélni. A mun­kából hazafelé kerékpározó asszony először csak annyit látott, hogy valaki körkörös mozdulatokkal integet felé egy zseblámpával. Ellenőr­zésre gyanakodott, megállt, de nem látott semmit, mert Kalla előbb a szemébe vilá­gított, aztán egy vastag té­rítőt dobott a fejére és a háta mögé ugrott. Dulako­dás közben kapta elő a bilin­cset, hogy azzal fogja össze áldozata kezeit, de csak a nő bal csuklójára sikerült rá­kapcsolni. Közben a földre zuhantak, Kalla letépte a nő alsóruháit és megerőszakol­ta. Aztán, mintha mi sem történt volna, levette a bi­lincset, megragadta a térítőt és szép lassan elindult Dombegyház felé. Jóval az eset után, egyszer még sióba került a bilincs Kalla és ismerőse között, ez utóbbitól kapta kölcsön, másfél éve. Amikor kérdőre vonta cimborája, Kalla csak annyit felélt: „Jó helyen van.” Szerencsére a féltve őrzött vasszerszám bűncse­lekményben többé nem ját­szott szerepet. Pedig sok minden ■ összegyűlt még Kal­la bűnlajstromán. Például a „magamutogatás” tiltott ese­tei. Egy időben Kalla Tibor meglehetősen furcsa szerep­ben jelent meg az ország­utakon. Többnyire magányo­san kerékpározó hölgyeket előzött meg gépkocsijával, aztán valamivel előttük meg­állt, felnyitotta a motorház­tetőt, vagy a csomagtartó fe­delét, és szöszmötölt egy ki­csit. Megyárta a kerékpá­rost, akkor előugrott, és le­tölt alsónadrággal parádézott az úttesten, miközben ilyes­miket kiáltott: „Szöszi, kel­lesz nekem!”, hogy ne a trá­gár kiszállásokból idézzünk. Kalla Tibor a tavalyi esz­tendőt megint csak bűncse­lekménnyel kezdte. Január közepén kilesett az ország­úton egy magányosan autó­zó nőt. Egy alkalmas pilla­natban, az asszony mögött autózva, az országúti fénnyel villogtatott, mint aki segít­séget kér. Meg is álltak, ám rövidesen kiderült, Kalla miben sántákéi'. Erőszakkal beoipelte a nőt a kocsijába, s egy elhagyott dűlőúton megerőszakolta. E súlyos bűncselekményhez képest Kalla Tibor további esetei apró csínytevéseknek tűn­nek. Egy alkalommal a munka­helyén nyomáskapcsolóért kopogott be a műhelybe, amit aztán — se szó, se be­széd — hazavitt. Nem sok­kal később nyolc tábla hul­lámpalát rakott le a lakása udvarán. Ennyi hibádzott ugyanis az otthoni építkezés­hez. És ennyi a vállalati, va­gyoniból is, mivel állami tu­lajdon része volt a nyolc hullámpala. Végül, akkor sem a tisztességről állított ki bizonyítványt, amikor a por­táján frissen felszerelt gáz­mérő órát leszedte, és for­dítva kötötte a hálózatba, hogy a számláló szerkezet visszafelé forogjon. A battonyai Kalla Tibor életében — immáron jogerős ítélettel — lezárult egy „sö­tét” korszak. A Battonyai Bíróság dr. Baur Péter bün- tetőtanácsának ítéletét, má­sodfokon-, a Békés Megyei Bíróság dr. Garami Emil ta­nácsa — a szabadságvesztés időtartamát változatlanul hagyva, egy jogi minősítést módosítva — részben meg­változtatta: Kalla Tibort két­rendbeli erőszakos közösülés, egyrandbeli, folytatólagosan elkövetett sikkasztás, lopás, és más bűncselekmények miatt öt évi, és hathónapi börtönbüntetésre ítélte. L. E. Békés megyei termésből „Uborkaszezon” a Szegedi Konzervgyárban Békés és Csongrád megye mezőgazdasági, illetve élel­miszergazdasági összekapcsolódásának hagyományosan élénk, fontos területe az a felvásárlási rendszer, amit a Szegedi Konzervgyár alakított ki kistermelő partnerei­vel. A kapcsolatot főleg három nagyüzem — az Oros­házi Állami Gazdaság, az Orosházi Béke Tsz és a Pusz­taföldvári Lenin Tsz — teremtette meg a gyár, illetve a háztáji és kisegítő gazdaságok között. A. népgazdaság jelenlegi helyzetében különösen nehéz feladat a „kényes egyen­súlyt” megőrizni a kereslet szigorú követelései és a ter­melői érdek között. Egyik oldalon a kereslet diktál, a másik oldalon pedig a ter­mesztők termelői kedvét kel­lene erősíteni. Az időjárás okozta szezonális ingadozá­sokat, a felvásárlás és el­adás közti hullámvölgyeket csak nagyon körültekintően megszervezett feldolgozási ütemezéssel lehet kiegyenlí­teni, egyensúlyban tartani. A beérkező nyersanyagnak a gyártás kapacitásához kell igazodnia. A késlekedés a minőséget, vagyis az eladha­tóságot veszélyezteti. Miköz­ben a piac, a fogyasztói szo­kások meghatározó szerepe egyre nyilvánvalóbb, a gyár­nak a legfontosabb érdeke a termeltetés serkentése. A kérdés az: mit kérnek, nem pedig, hogy mi termett. . . Ezekről a gondokról be­szélgettünk Bagó Jánossal, a Szegedi Konzervgyár üzem- gazdasági főosztályvezetőjé­vel, majd a Békés megyei termeltetői kapcsolat átte­kintését kértük tőle. — A nemrég befejeződött zöldborsóidény 27 munka­napja alatt az alapanyagot az utolsó szemig Békés me­gyéből szállítottuk. Nem azért, mert közelebb nincs, de az orosházi és a puszta­földvári partnereinkkel jól kialakult, megbízható a kap­csolatunk. A főüzemben na­pi 60-65 vagon készárut produkál a gyár, zöldborsó­ból az idén közel 1300 va­gonnyit. . Most vagyunk az uborka- szezon javában, ami nálunk nem azt jelenti, mint az is­mert szóhasználatban. Ez­után következik a paradi­csom, majd a paprika, ami­nek feldolgozása október közepéig elhúzódik. A na­gyon izzadiságos és kemény munka szombat—vasárnap is teljes üzemmel folyik. (Csaknem 1300 fizikai dol­gozónkat ilyenkor fiatal idénymunkások is nagy lét­számmal segítik.) — Mit, gyártanak a fősze­zonon kívüli időszakban? — Húskonzerveket állí­tunk elő. Ismertek a tubusos húskrémeink, 10-13-féle íze­sítésben bővítettük a válasz­tékot. Újabban busa húsából is próbálunk pástétomot elő­állítani, bár ez még a tech­nológiai kísérlet stádiumá­ban van. Egyébként a zöld- ségszezonban sem szünetel a húskonzerv gyártása. * * * Varga Mihály termeltetési osztályvezető éppen egy megbeszélésről érkezett, ahol közölték egy új,— nyugatné­met vásárló igényeit az uborkaméretek dolgában. Láthattam tehát a jellemző helyzetet. . . — Hogyan tudja segíteni az uborkatermelőket a gyár? — kérdem most már tőle. — A feldolgozott uborka mintegy 70 százalékát hoz­zuk Orosháza és Pusztaföld­vár térségéből. A felvásárlá­si áraink tavaly óta nem változtak, ezt mindenütt be­tartjuk. A szerződésekben vállaltuk a termelési tech­nológia karbantartását. A legalább öt évig kötelezett­séget vállalóknak pedig sa­ját anyagunkból, ingyen, előállítjuk a kordomos ter­mesztést. Szükség esetén a Kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutatóintézet bevonásá- -val szakmai tanácsadást is biztosítunk. Erre az igényt az átvevőhelyeken kell beje­lenteni. Azután megtervez­tük, hogy az Agroker heti körjáratai alkalmával hozzá­jussanak a termesztők a szükséges növényvédő sze­rekhez. A kapcsolatunk min­dennapos a felvásárlóhe­lyekkel; 14 óráig beérkeznek a jelentéseik. — A szigorú vevői kívá­nalmak miatt kénytelenek az áruátvétel módját, a „mére­teket” változtatni? — Itt, láthatja — mondja az osztályvezető, miközben különféle keltezésű árlapo­kat mutat —, hogy a szab­ványméreteket osztályonként tartjuk. De tudok mutatni épp egy pár nappal ezelőtti felvásárlási árlapot, amin az szerepel, hogy 10 százalékig elfogadható, szabványon kí­vüli, tehát görbe, vagy „puf- fadt” uborka. Ezzel is azt a körülményt méltányoltuk, hogy a termelés minősége az időjárástól erősen függ. Ne­künk nagyon fontos a jó kapcsolat a termelőkkel, igyekszünk megtenni min­dent az ő érdekükben. P. A. Népünnepélyre készülnek Újkígyóson Az Újkígyósi Kövesútépí­tő Társulás 1986 decemberé­ben alakult meg lakossági kezdeményezésre. A köves­útépítésben érintett tagok­nak akkor 4 ezer forint készpénzzel, később pedig társadalmi munkavállalással kellett hozzájárulniuk a 3 (Ady, Hosszú és Béke) ut­cát érintő kövesútépítéshez. — Bizony volt olyan, aki visszaküldte a borítékot, hogy ő nem fizet ilyen sok pénzt — mondta Nátor Já­nos, a társulás elnöke, ami­kor az 1197 méteres útsza­kasz elkészülése után ott­honában felkerestük. — Az­tán látták, hogy a munka elkezdődött, sőt rohamosan haladt, egyre többen gon­dolták meg magukat, s vé­gül 86 család lett tagja tár­sulásunknak. Lakossági rész­ről az anyagi hozzájárulás és az ezt követő társadalmi munka együttes összege meghaladja a 800 ezer fo­rint értéket. De igen sok pénzzel támogatott bennün­ket a megyei és helyi ta­nács, az újkígyósi Kemikál, az Aranykalász Termelőszö­vetkezet, vagy a MÁV is. A műszaki átadást 19-én tartották, amikor is a kivi­telező Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat békés­csabai főépítés-vezetősége hivatalosan is átadta az el­készült útszakaszt a helyi tanácsnak. Bár az új út ün­nepe — ahogy a társulás el­nöke mondta —, ezzel ko­rántsem zárul le. A meg­maradt * lakossági pénzből közkívánatra 25-én este népünnepélyt szerveznek a tagságnak. A mintegy 200 személyre készített vacsorát a2 új kövesút kellős köze­pén, a Hosszú és a Béke ut­ca kereszteződésénél fo­gyaszthatják a meghívottak. M. M. Mintegy 30 millió forint érté kű bernházás 'fejeződik be hamarosan Gyulán. A Szent. Ist­ván úti 2-as Számú 1 iskola mögött >— a Békési Építőipari Szövetkezet kivitelezésében — egy nagyméretű tornaterem, ebédlő, melegítőkonyha készül. Várhatóan >az ősszel vehe­tik birtokukba a gyerekek Fotó: Béla Ottó Az idős emberek kedvezményesen kapnak ebédet a tsz-ben Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents