Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

1988, július 18.. hétfő

■KIWJKTiW

fl múltból származó problémákat ma kell megoldani

Grósz Károly nyilatkozata a VSZ PTT ülésén szerzett tapasztalatairól

Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a VSZ PIT ülése után szombaton a varsói magyar nagykövetségre llátogatott. Találkozott a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió, a Népszabadság és a Magyar Nemzet tudósítóival és kérdéseikre válaszolt.

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén szerzett tapasztalatairól szólva Grósz Károly kijelentette, hogy számára nagyon érdekes volt a tanácskozás, tekintettel arra, hogy először vett részt ilyen értekezleten. Tartalmát tekintve rendkívül gazdag eszmecsere folyt, napirendre került mindaz, ami a világot, a közvéleményt foglalkoztatja.

A delegációk természetesen nemzeti érdekeiknek és felfogásuknak megfelelően közelítették meg, vizsgálták meg a témaköröket, s különböző .hangsúllyal beszéltek a kérdésekről.

A magyar delegáció megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott ' az emberi jogok kérdésével. Véleményünk az, és ,ezt megfogalmaztuk, hogy a nemzetiségek egyéni és kollektív jogai az emberi jogok szerves részét alkotják. A nemzetiségi kérdéseket., a lenini elvek szellemében kell megközelíteni és kell megoldást találni rájuk. Ügy gondoljuk, hogy joggal igényelhetjük partnereinktől ugyanazt a megközelítést az országaikban élő nemzetiségiek gondjainak megoldásában, mint amilyet mi alkalmazunk a hazánkban élő nemzetiségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatos felfogásunkat nyomatékosan megfogalmaztuk. A felvetődött kérdéseket — amelyek élő, valódi problémák, a múltból származnak, de ma kell megoldani őket —, mindenki konstruktívan közelítette meg. Egyetértésre talált az

a javaslatunk, hogy a humanitárius kérdések kezelésének kidolgozására munka- csoport alakuljon ez év őszén, a külügyminiszterek találkozóján. Ez a csoport arra hivatott, hogy kidolgozza: a szocialista társadalmi viszonyok között miként kell az emberi jogokat értelmezni, képviselni, politikailag kezelni.

A Politikai Tanácskozó Testület ülésén a magyar felszólalásban nagy hangsúlyt kapott a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak, mint az emberi jogok szerves részének a tiszteletben tartása. Igényeltük, hogy a nemzetiségek zavartalanul megőrizhessék anyanyelvűket, kultúrájukat, ápolhassák az anyaországhoz fűződő kapcsolataikat. Természetesnek tartjuk, hogy a nemzetiségek helyzetével kapcsolatban felmerülő

problémáknak a humanizmus szellemében, a demokrácia szavatolásával történő megoldása elsősorban annak az országnak a feladata, amelyben az illető nemzetiségek élnek. Változatlanul minden közép-európai néppel erősíteni akarjuk a megértést és a bizalmat. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nemzetiségek a szomszédos országok együttműködésének és barátságának erősítőivé váljanak.

Ami e megállapodások fogadtatását illeti: senki sem utasította el azokat. Ahogy a nemzetközi tanácskozásokon lenni szokott, a szünetekben legalább olyan élénk diplomáciai tevékenység folyt, mint a tárgyalóasztalnál, s-többen nagyon egyetértőén nyilatkoztak ebben a

kérdésben. Olyan országok képviselői is, ahol sok magyar él. Magukon az üléseken is minden felszólaló építő szellemben szólt a humanitárius kérdésekről. A tartalmat illetően vannak még árnyalatnyi különbségek, nyílt, konstruktív eszmecserére még szükség van.

Varsóba utazásom előtt azt is végiggondoltuk, hogy mi magunk megtettünk-e mindent a nemzetiségek jogainak maradéktalan érvényesítéséért. Arra a következtetésre jutottunk, hogy politikai gátak és akadályok e téren nincsenek, de anyagi korlátok, sajnos, igen. A nemzetiségi iskolák elhanyagoltak, a kultúrházakkal nem törődünk eléggé. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a nemzetiségi szövetségek állami irányítását és felügyeletét az államminiszter hatáskörébe utalja. Ezzel is kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a kormány közvetlenül törődik a nemzetiségi szövetségek kulturális, közéleti, politikai tevékenységével, és felkutatja azokat az anyagi forrásokat is, amelyek fel- használásával előbbre lehet lépni ezen a téren.

Grósz Károly szólt a Politikai Tanácskozó Testület üléséről kiadott záróközleménynek arról a megállapításáról lis, hogy a VSZ tagállamai támogatják a bécsi utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezését. Ebben a kérdésben nem volt előkészítő munka — mondotta —, ám egymástól függetlenül ' is minden delegáció arra a következtetésre jutott, hogy eredménnyel kell befejezni az utótalálkozót, és ennek érdekében minden résztvevő részéről kellő mértéktartásra, megértésre van szükség.

Világosan megfogalmaztuk: végtelenül sajnáljuk, hogy humanitárius kérdésekben Bécsben olyan módosító indítványok is elhangzanak, amelyek' a

résztvevők döntő többségének jogos és indokolt álláspontját nem veszik figyelembe. Világosan megmondtuk, hogy az emberiesség és a tolerancia hiánya súlyosan veszélyezteti országaink, egész Európa érdekeit. Nyomatékkai beszéltünk arról is, hogy hazánk minden lehetséges eszközt megragad, hogy elősegítse az európai viszonyok, a szocialista építőmunka külső feltételeinek további javítását szolgáló tanácskozás sikeres befejezését. Álláspontunk kiérlelt és egyértelmű.

Az ülés munkájára visszatérve: javasoltuk egy külön munkabizottság létrehozását, s e javaslat támogatást kapott. Szeptember táján ülésezik a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága, amely feladatául kapta, hogy dolgozza ki a humanitárius munkabizottság tevékenységi körét, szerepét. Sokoldalú munka, szakértők, a tudomány embereinek bevonása után a munkabizottság létrehozható. Ebben teljes egység volt.

Grósz Károly szólt a tanácskozás során létrejött találkozóiról is, és elmondta: találkoztam Ceausescu elvtárssal, bemutatkoztam neki, mert eddig személyesen még nem találkoztunk. Gratulált főtitkárrá választásomhoz, én pedig elmondtam, bízom benne, hogy eredményesen fogunk együtt dolgozni azoknak a kérdéseknek a megoldásán, amelyek a két ország kapcsolatát ebben a pillanatban megterhelik.

Találkoztam más főtitkárokkal is. Honecker elvtárs megerősítette korábbi meghívását, s a közeli jövőben az NDK-ba látogatok. Jakes elvtárs is egy régebbi meghívást erősített meg, Zsivkov elvtárs pedig most hívott meg bulgáriai látogatásra.

* * *

Szombaton, a ,késő esti órákban hazaérkezett Varsóból az a párt- és kormány- küldöttség, amely Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke vezetésével július 14. és 16. között részt vett a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén.

HARC A NYULAK ELLEN

Az ausztráliai farmerek nagy gondban vannak, mert a nyulak most már nemcsak a takarmánykészleteket

dézsmálják meg, hanem a talajerózió fokozódásához is nagyban hozzájárulnak. A Victoria állambeli hivatalos jelentések szerint a földrész nyúlállományának 95 százalékát ki kell irtani,, hogy helyrehozható legyen az okozott kár.

ALUMÍNIUM IS KIVÁLTHATJA AZ ALZHEIMER-KÖRT?

A tudósok világszerte behatóan kutatják „nehéz pillanataink” előidézőinek okait, sok disputa folyik például a kóros emberi feledékenység „hátteréről” is. Az angol rádió, televízió és sajtó a minap bő részletességgel ismertetett egy jelentést, amely brit vízügyi hatóságoktól szivárgott ki. Ez azt állítja,- hogy a víz alumfniumtar- talma is kiválthatja idős embereknél az Alzheimer-kórt. (Az alumíniumot egyébként víztisztításra használják fel.) Hír szerint mintegy 40 vízmüvet érint az ügy a szigetországban. Ezek mindegyikében most vizsgálat folyik részint az alumínium szintmeghatározására, részint annak megállapítására, hogy a szakértők felvetése mennyiben felel meg a tudományos igazságnak.

HONDÁVAL A SZOVJETUNIÓBAN

Két Honda-motoron készül körbeutazni -a Szovjetuniót egy kétgyermekes dán házaspár. A család — Jalte és felesége, Nina, a tizenhárom éves Emil és a tízesztendős Ida — Leningrádból indul el több ezer kilométeres útjára. A Néva partjáról először Novgorodba, onnan a Baltikumba motoroznak, aztán — Moszkva érintésével — irány dél: Moldávia, Ukrajna és a Kaukázus. Innen mennek majd tovább Szibéria felé, ahol a végcél Irkutszk.

A családnak nem ez az első ilyen próbálkozása. Eddig hetven országot utaztak be két keréken, először Dél- Amerikában jártak. A sok- ezer kilométeres utakról, benyomásaikról könyv is jelent már meg Dániában.

ESÖMÉRÖ

Tokióban nemrég működni kezdett az első automatizált légköri csapadékmérő rendszer. Az „esőmérő” radarállomások hálózatából áll, amelyek a japán főváros övezetében, egyenként 2500 négyzetkilométeres zónákban mérik a csapadékot. Minden 150. másodpercben az adatokat komputerek segítségével dolgozzák fel, amelyek aztán kijelzik a különböző városrészek csapadékmennyiségének grafikai ábráját. A meteorológusok véleménye szerint ez a rendszer sokban segíthet majd a hatalmas esőzések által okozott árvizek megelőzésében.

FAGYHALÄL hőségben

Harmincöt fokos hőségben szenvedett tragikus fagyhalált egy gyermek az ohiói Clevelandban. A nyolcéves Joseph Kroggra rázárult a kamra nagyságú családi fagyasztógép ajtaja, miközben fagylalt után kutatott benne. Édesapja csak hat óra múlva találta meg. Segélykiáltásait szülei nem hallhatták meg, 'mert a gép a garázsban állt. Mikor rábukkantak eltűnt kisfiúkra, Joseph szívműködése leállt, s testhőmérséklete 21 Celsi- us-fokra csökkent. Az orvosok heroikus küzdelemmel a kisfiút ugyan rövid időre életre keltették, de a halál végül is bekövetkezett.

Hz flrgumenti líakti-ben olvastuk

1964: Hruscsov váratlan leváltása I.

Az „1957: összeesküvés Hruscsov ellen” című közelmúltban közölt cikk nagy visszhangot /keltett olvasóink körében. Most jközzétesszük ÍNyikita Hruscsov politikai életrajzának egy másik részletét is. (Az életrajzot Rój Medvegyev szovjet történész írta fneg.)

1964 nyarának vége és őszének eleje Hruscsov számára a szokásos munkával telt. Miután visszatért Skandináviából és Csehszlovákiából, hozzálátott a mezőgazdaság-irányítás újabb reformjának előkészítéséhez. Hruscsov tervét azonban ellenvetéssel fogadták mind a KB Elnöksége, mind a területi pártbizottságok titkárai körében, akik számára az új átépítés szükségtelennek, sőt károsnak tűnt, mert a kolhozokban a szakosodás gyengén fejlődött és a mezőgazdasági ágazatok kölcsönös kapcsolatai sem voltak megfelelőek. Hruscsov azonban az átépítés mellett kardoskodott, javaslatait terjedelmes körlevélben fogalmazta meg. A levelet megküldte a területi pártbizottságok és a köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak. A terv szerint a kérdést a KB novemberi plénumán kellett volna megvitatni.

Októberben Hruscsov elhatározta, hogy megpihen a Pi- cundában levő állami nyaralóban. De nem azért, mert fáradtnak, vagy betegnek érezte volna magát.

Hruscsov a nyaralóból követte nyomon a Voszhod űrhajó repülésének előkészítését, s különböző állami személyiségeket is fogadott. A Kremlben közben már megkezdődött az SZKP KB Elnökségének kibővített ülése, amelyen Szuszlov és Selepin felvetette Hruscsov elmozdításának kérdését.

Természetesen a kérdés nem egy nap alatt merült fel. Hruscsov esetleges leváltásáról már 1964 első hónapjaitól folyt a vita a KB és az Elnökség berkeiben. A hangulat kialakulásához és a vitához hozzájárult az a tény is, hogy 1964 kilenc hónapja alatt 135 napot azzal töltött, hogy különböző vidékeken és országokban tett látogatást. Bizonyíték van arra, hogy Hruscsov leváltásáról az Elnökség és a KB tagjainak egy csoportja legrészletesebben szeptember derekán tárgyalt, amikor szabadságukat töltötték a déli vidéken. F. Kulikov, a SztravropoLi Országrészi Pártbizottság első titkára vadászatra hívta meg a KB tagjait a Manics-tó környékére, de ők a vadászat és a halászat helyett inkább politikai vitával töltötték szabadidejüket. Hruscsov leváltásának előkészítésében fontos szerepet játszott N. G. Ignatov, aki hosszú éveken át az SZKP KB titkáraként tevékenykedett, 1957 és 1984 között az SZKP KB Elnökségének összetételébe tartozott. Hruscsov rossz viszonyban volt Ignatov- vál, és a XXII. kongresszust követően az utóbbi el is vesztette magas tisztségeit. 1962—1964-ben Ignatov az OSZFSZK Tanács Elnöksége elnökének tisztjét töltötte be. Ezen a poszton nem rendelkezett semmilyen reális hatalommal, de akadálytalanul utazgathatott szerte az országban., elősegítve a Hruscsov-ellenes tömb létrehozását.

Hruscsov elutazása után már Moszkvában láttak hozzá elmozdításának előkészítéséhez. A vitát, a jelekből ítélve, M. A. Szuszlov és A. N. Selepin irányította. Döntő jelentősége volt annak, hogy egyetértett velük L. I. Brezsnyev, az SZKP KB titkára és R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Ez kizárta a véletlen fordulat lehetőségét. A KB Elnöksége már csak azután ült össze, hogy az SZKP KB Elnöksége és a KB tagjainak többsége Hruscsov elmozdítása mellett foglalt állást.

Október 13-án reggel Hruscsov nyaralójában fogadta G. Palewski francia minisztert. Hruscsovot éppen akkor kérték telefonhoz, amikor ebédhez akarta invitálni vendégét. A vonalban Brezsnyev jelentkezett, aki közölte, hogy Moszkvában összegyűltek a KB tagjai és plénumot akarnak, tartami, hogy megvitassák a mezőgazdaságra vonatkozó javaslatait. Hruscsov rendkívüli elégedetlenségének adott hangot:

— A kérdés nem sürgős, pláne szabadságon vagyok, lehet vele várni,

Brezsnyev azonban hajthatatlan volt, átvette a kagylót R. J. Malinovszkij is. Hruscsov ellenállása csak akkor tört meg, amikor Brezsnyev kijelentette, hogy az emberek összegyűltek és ha nem érkezik meg, akkor a plénum nélküle fogja megvitatni a napirendre tűzött kérdéseket.

— Jól van — mondta ingerülten Hruscsov —, küldjétek egy gépet.

Hruscsovval együtt Moszkvába érkezett Mikojan is. A repülőtéren csak V. J. Szemicsasztnij, az Állambiztonsági Bizottság elnöke fogadta. Hruscsov és Mikojan számára nyilvánvalóvá vált, hogy a KB plénumán korántsem a mezőgazdaság-irányítás struktúrájáról lesz szó.

Az SZKP KB Elnökségének ülésén 22-en vettek részt. Az Elnökség tagjain és póttagjain kívül jelen voltak A. A. Gro- miko és R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió miniszterei, néhány területi pártbizottság titkára, többek között A. M. Skolnyikov, a Valvográdi Területi Pártbizottság titkára, aki durván fellépett Hruscsov ellen.

Az ülésen maga Hruscsov elnökölt, de gyorsírásos jegyzet az ülésről nem készült. A vita heves, éles, nyílt, néha igen durva volt. Hruscsov határozottan elvetett csaknem minden vádat, és jómaga is több váddal illette az Elnökség jelenlévő tagjait. Csak Mikojan kelt Hruscsov védelmére, kijelentette, hogy Hruscsov tevékenysége nagy politikai tőkét jelent a párt számára, amelyet éppen ezért nincs jogában ily könnyen eltékozolni. Mikojant azonban senki sem támogatta.

Nyilvánvaló volt, többek között Hruscsov számára is, hogy az SZKP KB plénuma, amely 1957. júniusában védelmére kelt, és elvetette az Elnökség döntését, ez alkalommal nem az ő pártján lesz. A KB 330 tagja és póttagja között akadhatott volna néhány tucat híve, s akkor a plénumon a vita nem ment volna olyan simán, de a KB Elnökségének tagjai igyekeztek ezt elkerülni.

Hruscsovot nem lehetett meggyőzni arról, hogy „önként” mondjon le, és a 13-án kezdődő ülést késő éjszaka meg kellett szakítani. Mindenki hazatért, miután megáWap>odtak arról, hogy az ülést Október 14-én reggel felújítják. Éjszaka Hruscsov felhívta Mikojant, aki szintén nem tért nyugovóra.

— Ha ők engem nem akarnak, hát úgy legyen — mondotta Hruscsov. — Többé nem ellenkezem.

A következő napon a KB Elnökségének gyűlése alig másfél óráig tartott. Az SZKP KB első titkárává L. I. Brezsnye- vet javasolták megválasztani, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé pedig A. N. Koszigint.

Michel Tatu tanúsága szerint még 1963. október 31-én, amikor Hruscsov a francia szocialisták vezetőjét, Guy Mol- lét fogadta, az utóbbi az iránt érdeklődött, kik vehetnék át Hruscsovtól a hatalmat. Hruscsov válaszában L. I. Brezsnyev szerepelt az első helyen, akit igen dicsért. Majd A. N. Koszigint nevezte meg, akinek hozzáértését emelte ki. Hruscsov megemlítette úgyszintén N. V. Podgroníjt. Mint látjuk, * Nyikita Szergejevics egészen pontosan megnevezte utódait, bár nem is sejtette, hogy ezek a változások oly hamar bekövetkeznek.

Október 14-én, a nap második felében a Kremlben megnyílt az SZKP KB plénuma, melynek résztvevői már korábban megérkeztek az ország minden részéből.

A plénum ülését L. I. Brezsnyev nyitotta meg, A. I. Mikojan elnökölt. Az ülésen jelen volt Hruscsov is, aki az ülés egész ideje alatt egy szót sem szólt. A plénumi beszámolót M. A. Szuszlov terjesztette elő, és mindössze vegy órát tartott. Még csak kísérlet sem történt Hruscsov 11 év alatt végzett tevékenységének elemzésére, összegzésére, vagy bármilyen következtetések levonására. Ez egy rendkívül felületes okmány, amelyben minden Hruscsov személyes hibái- . nak, illetve „vétkeinek” felsorolására korlátozódott.

Szuszlov elmondta, hogy Hruscsov nagy hibákat követett el munkája, a párt és a kormány irányítása során, meggondolatlan, elhamarkodott döntéseket hozott, szervezési baklövéseket követett el. Hruscsov az utóbbi két-három esztendőben magához ragadta a teljes hatalmat, és azzal visz- szaél/t. Az országban elért minden eredményt és sikert személyes érdemének tekintette, egyáltalán nem számolt az Elnökség tagjaival, nem hallgatta meg véleményüket, állandóan kioktatta őket.

Ezek az észrevételek alapjában jogosak voltak. El kell azonban mondani, hogy Hruscsov a teljes hatalmat nem két- három, hanem öt-hat évvel azelőtt ragadta magához, és az Elnökség tagjai túlságosan ritkán fordultak hozzá bíráló megjegyzésekkel, de annál többször helyeslő véleménnyel.

A meggondolatlan és elhamarkodott döntések nagy részét az SZKP KB Elnökségén és plénumán keresztül valósította meg.

Szuszlov elmondta, hogy a sajtóban egyre többet és többet cikkeztek Hruscsov érdemeiről. 1963-ban a központi la- pok 120 alkalommal tették közzé Hruscsov portréját, 1964 kilenc hónapja alatt p>edig 140-szer. Ugyanakkor Sztálin portréja évente csak 10-15-ször jelent meg a lapokban. Hruscsov a rokonok és újságírók közül kikerült tanácsadókkal vette körül magát, és inkább az ő véleményükre adott, mintsem az Elnökség tagjainak véleményére.

(Folytatjuk)