Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-18 / 170. szám
NÉPÚJSÁG 1988, július 18., hétfő V. országos Mafosz-szalon Osztrák fotósok Gyulán Szombaton délután Gyulán, a Dürer-teremben ünnepélyes keretek között nyitotta meg Cs. Tóth János, a megyei tanács művelődési osztályának képviseletében az V. országos Mafosz-sza- lont. A Magyar Amatőr Fotó- klubok és Szakkörök Szövetsége által meghirdetett pályázatra 38 kollekció 175 szerzőjétől 364 kép érkezett a bírálóbizottsághoz: Ezen a megnyitón adták át a díjakat is. Fődíjat kapott a Dunakanyar Fotóklub „A” csoportja. Nagy örömünkre szolgál, hogy első díjat kapott a gyulai Székely Aladár művésztelep. Ugyancsak első díjas lett a szegedi fotó- klub „Kontakt” csoportja. Az osztrák amatőrszövetség serlegét a diósgyőriek vihették haza, ugyancsak az osztrákok ajánlották fel „Fotó- objektív” folyóiratuk egy évi előfizetését a diósgyőrieknek és a győri fotóklubnak. Az Országos Közművelődési Központ különdíját Juhosné Fehér Rózsa és Ha- darics Gábor kapta. Osztrák fotósok is részt vesznek a kiállításon, képeik az emeleten kaptak helyet. Itt írták alá az együttműködési megállapodást a magyar és az osztrák fotószövetség elnökei, Bizaglich Jenő és Franz Matzner. Vasárnap Gyulán, Székely Aladár szobránál találkoztak azok a magyar és osztrák fotósok, akiknek az Országos Közművelődési Központ egyhetes felsőfokú fotóstelepet szervezett a fürdővárosban július 16. és 23. között. Itt megkoszorúzták a nagy gyulai fotográfus szobrát, akiről Balogh Ferenc, a Székely Az utódok megemlékezése a nagy elődről, Székely Aladárról Aladár művésztelep tagja emlékezett meg, majd a városi tanács koszorúját Hild György társadalmi tanácselnök-helyettes, az Országos Közművelődési Központ koszorúját Angyal Mária, . az osztrákokét Franz Matzner, a cseh fotósokét Miloslav Stibor, a Mafoszét Bizaglich Jenő helyezte a szobor talapzatára. Itt adták át a Székely Aladár-vándorserle- get Újhelyi Istvánnak, valamint a plaketteket az osztrák fotószövetség Gyulán tartózkodó vezetőségének. Kép, szöveg: Béla Ottó Együttműködési megállapodást kötött a magyar és osztrák fotószövetség flz asszony meg a fia A ház csendesen, bénultan áll az utca közepén. Csöngetek. A súlyos vasajtó előtt téblábolok. „Nyitva van!” — jön a távoli, erőtlen hang, amely biztató ebben a nyomasztó várakozásban. Benyitok. A hang gazdáját keresem kétségbeesetten. Semmi nesz, még egy korcs kutya sem állja utamat. Megyek a keskeny téglaúton. A telek végében alsókonyha. Innen kiáltottak, gondolom, s máris ott állok a szürke kövezeten. Előttem az egyik heverőn ül a fiatalember. Fejét oldalra billenti, fekete üstökén megtörik a beszűrődő fény. Szép gyerek. Bajuszos, katonanadrágot visel, lábán divatos strandpapucs. Sohasem mosolyog. Előtte tolókocsi. Itt megállt az idő, mintha minden ósdi, elavult tárgy, berendezés arra a május elsejei tragikus éjszakára emlékeztetne. A 3X4 méteres helyiség börtönné merevedett. A teatűzhelyen kopott edények, az asztalon ócska gázrezsó, Mi- nivizor televízió, a szekrény tetején szögletes hangszóró. — Az anyám elment a boltba, nemsokára megjön — mondja a fiú halkan. Bólintok. Nézem a 21 esztendős fiatalembert, aki már megjárta az élet utolsó stációit. Megmentették. — A Kék macskában találkoztunk a barátommal, letettük a melót, én munkásruhában voltam. Tudja, egy maszek fuvarosnál dolgoztam. Iddogáltunk. Söröztünk. Mindez tavaly április legutolsó napjának estéjén történt. Szóval, jól éreztük magunkat, taxival a Rózsafa vendéglőbe hajtottunk. Itt ismét sört ittunk, táncoltunk. Közben a haverom eltűnt, mindenütt kerestem, de nem találtam. Egyszercsak megjelent, és intett, hogy menjek ki az utcára. Láttam: egy MZ 250-es motorral bíbelődik. Azt mondta: valakitől kölcsönkérte a motort, menjünk ki hozzánk a tanyára, öltözzek át. Beleegyeztem. Később tudtam meg, hogy lopta a motort. Megjön az édesanya. Lehuppan a hokedlire. Fáradtnak látszik, pedig fiatalos, negyvenegynéhány évesnek saccolom. Szemei alá karikákat rajzolt a fájdalom, a döbbenet, a szomorúság. — Felültünk a motorra — folytatja a fiú —. de nehezen indult. Végül sikerült begyújtani. Én hátul ültem, feltettem az egyetlen bukósisakot. Magyaráztam neki, hogy mikor mit csináljon. Nem volt jogosítványunk, de én sokat vezettem segédmotor-kerékpárt. A Ligeti Károly soron mentünk, körülbelül 130 kilométeres sebességgel. Éreztem, hogy baj lesz. Eszeveszettül kiabáltam, hogy vegye le a gázt, de ne fékezzen, mert végzetes lehet. Rátértünk a zúzott köves útra. A sebességet azonban nem csökkentette. A járdaszegélyen meglódult a motor hátsó része. A barátom kirepült az útra, én meg neki vágódtam a kerítésoszlopnak. Ettől kezdve semmire sem emlékszem. A társam megúszta, ő telefonált a mentőknek is. Május elseje volt, éjfél után húsz perccel. Elhallgat, mint akinek nincs több mondanivalója. A továbbiakban az édesanya viszi a szót. — Ez a fiú megjárta a poklok kínját. A fejét négy részből rakták össze, elvesztette a jobb szemét, két csigolyája eltörött, deréktól lefelé béna. Budapesten, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben ápolták négy és fél hónapig. Az anya sír. A könnyek a mély árkokban bejáratott útjukat járják. Szakadozva bukkannak elő az elmúlt több mint egy esztendő keservei, megpróbáltatásai, a remény és a csalatkozás óráiról. — Hetente jártam a fővárosba ápolni a fiamat. Útiköltséget sem térítettek, mert nincs rá jogszabály. Pedig az intézettől kaptam igazolást. Az apja sem dolgozik, alkalmi munkákat vállal. Jó szakmája van, de nem kötelezheti el magát kötött munkahelyre. A fiút Bajára, Szentesre kell hordani a szemészetre, a plasztikai sebészetre, a csabai kórházban hetente katétere- zik. Ezért a nyomorult albérletért 1200 forintot fizetünk havonta. Fürdőszoba kellene. Most a harmadik utcába megyünk tisztálkodni a lányomékhoz. Képzelheti .. „ Iratokat szed elő, idegesen zizzen a papír az ujjai között. Rendőrségi, bírósági idézések, orvosi papírok, kérelmek, sajnálkozó elutasítások. — Nehezíti a helyzetünket, hogy egy kietlen tanyán élünk, ahol a szomszéd is egy kilométerre lakik, és villanyunk sincs. A sáros dű- lőutakon a mentő sem vállalta a gyerek szállítását. Ezért kellett tavaly december elsejétől albérletet váltani. Csakhogy nem bírjuk anyagilag sem. Bárhova megyek, segítség helyett küldözgetnek egyik helyről a másikra. Kártérítést követelünk a baleset okozójától, de a barátja mindenütt azt mondja, hogy a fiam vezette a motort, ő a felelős. A biztosító viszont csak akkor fizet, ha -jogerős bírói ítélet van arról, hogy a társa volt a hibás. A tárgyalásokat azonban húzzák-halasztják. Az asszony alig bírja cérnával, a könnyei is régen elapadtak, izeg-mozog a széken, sóhajtozik. — Járom a tanácsot, a népi ellenőrzési bizottságot, hiába. Az albérlet nem megoldás, lakás kellene itt a városban. Elfogyott minden reményünk. Állami lakás nem jár soron kívül, miért is járna egy magatehetetlen fiúnak! Eladnám a tanyát, de ez is nehézségekbe ütközik. Az égre emeli, ölébe hullott, összekulcsolt kezét: — Az Isten is ver bennünket. Három éve kezdtünk májlibát tartani és hizlalni. Szerződést kötöttünk két áfésszel. Nem meggazdagodni akartunk, csak tisztességesen megélni. Áram hiányában kézzel tömtük az állatokat, virrasztottunk, dolgoztunk. Egyszer csak elkezdtek pusztulni a libák, 68 ezer forint adósság származott ebből. Erre az összegre az adóhatóság kivetett 70 ezer forint adót. Fellebbeztünk, mert lehetetlennek tartottuk, hogy az adósság után. is adóznunk kell. Erre elengedtek 62 ezer forintot, de a fennmaradó 8 ezret sem tudtuk kifizetni. Nagy meglepetésünkre az adóhatóság az én részemet, tehát a fél tanyát a saját jogára jegyeztette be a földhivatalnál. Így kerültünk újabb lehetetlen helyzetbe. A kérdőjel a levegőben marad. Állok a helyiség kör zepén sután, képtelen va-. gyök valamit is mondani. Jogi dolgokba nem ártom magam. Viszont segíteni szeretnék, még akkor is, ha folyton arra gondolok: lám ide vezet az italozás, a felelőtlen, meggondolatlan cselekedet. De hogyan segítsek? Nem tudom, mi történt azon az éjszakán, éjfél után húsz perccel. Nem tudom, ki vezette a motort, kinek a fején volt a bukósisak, azt sem tudom, hogy a hivatal valóban packázik-e. Az viszont biztos: ez a fiú már sohasem lesz a régi. Bénán, mosolytalanul morzsolja az éveket. Tolószékben, mindörökké. Seres Sándor Végegyháza múltja, jelene és jövője A község jelenlegi belterületén régi települési nyomok nem voltak találhatók, hanem a községtől északnyugatra, körülbelül két és fél kilométernyi távolságra volt Kasza-Perek, melynek keletkezése a tatárjárás idejére esik. Az Árpád-korban már lakott terület volt, igazolja a szegedi egyetem régiségtudományi intézete 1937 nyarán ott végzett ásatásának eredménye, ahol Árpád-kori templom alapját és 337 sírt tártak fel, a benne talált mellékleletek a kor ipari fejlődéséről tanúskodnak. A török kiűzése után e terület és a jelenlegi község területe, mint puszta szerepelt, s a kincstár tulajdona volt. A jelenlegi község helyén a település kiépülése 1815 körül vette kezdetét, a lakosság Árva-Bereg, Zólyom vármegyéből és kis részben Békéscsabáról származott. A lakosság 85 százaléka tótul beszélt, és 90 százaléka római katolikus vallású volt. 1856-ban, kifizetve a földes- urakat, megváltották magukat az itt élők. 1892-ben a Tótkovácsháza nevet Végegyháza névre változtatták. Nevét Végh Aurél volt aradi jószágigazgató nevéről kapta. A községben 1900-ban ösz- szesen 242 lakóház volt, ebből egy volt tégla-kő, 237 vályog, illetve sár, cseréptetős 10, ' zsindelyes és nád 231. A község lélekszáma 1910-ben 1500ri937-ben 2326, és legmagasabb 1950-ben volt, 3788. Jelenleg 2017. Községünk lakosságának csökkenése a hatvanas évektől kezdődött, a nagyüzemi átszervezés idején. Jelenleg mintegy 850 lakóépület található, 19 utcában. 1979—80-ban még mindig magas volt az elköltözöttek száma, hiszen csaknem 200- at tett ki évente (!), jelenleg stagnál. A fogyás abból adódik, hogy a születések száma kisebb, 15-20, mint az elhalok száma, 40-45 évente. Egy olyan munkahely van községünkben, ahol a foglalkoztatottak száma jelentős, 210, ez a helyi Szabadság Tsz. Sokan községünkből a vonzáskörzetbe eljárnak dolgozni. (Mezőkovácsháza, Mezőhegyes — 362). A vonzáskörzeten kívül, de megyén belül negyvenhármán, tízen pedig megyén kívül dolgoznak. Községünk ellátottsága a hasonló nagyságú községekhez képest jónak mondható, ez az utóbbi tíz évre vonatkozik inkább. Rendelkezünk ivóvízzel (regionális). Mező- kovácsházával közösen épíKamatemelés A kormány 1988. július 14-i ülésén döntést hozott egyes lakossági hitel- és kamatpolitikai kérdésekben. Minthogy a lakossági hitel kiáramlása a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben emelkedett, a pénzügyi egyensúly fenntartása érdekében intézkedések bevezetése vált szükségessé. Július 18-tól a lakásépítésre, -vásárlásra, emelet- ráépítésre és tetőtér-beépítésre, továbbá az egyéb építési munkákra (tatarozás, helyreállítás stb.) nyújtható kiegészítő jellegű és önálló bankkölcsön kamatmértéke — összeghatártól függetlenül — 1988. évben egységesen 15 százalék. A bankkölcsön lejárati ideje új lakásépítésnél, -vásárlásnál, valamint a pénzintézetek és egyéb gazdálkodó szervezetek által újraértékesített lakásvásárlásnál 15 évről 10 évre; az egyéb építési célú, továbbá a telek és a magánforgalmú lakásvásárlási kölcsönöknél 10 évről 5 évre rövidül. A fiatal házaspárok részére 1988. július 18-a után ónálló bankkölcsönként megtettük ki a hálózatot, 1983- ban adtuk át. 1984—85-től építjük községünkben a gázvezetéket, ami ebben az évben teljesen befejeződik, hiszen összesen egy hosszú utca és három utcaszakasz építése vár befejezésre, mindössze 1,8 kilométer. A kivitelező, építő a helyi .tsz munkabrigádja. A rendelkezésre álló információ alapján július 29- én bekapcsolják a községet — Mezőkovácsházával közösen — a Crossbar telefon- rendszerbe, ez a volt járás községei közül csak Végegyházának adott. Igaz, egymillió forintba került, de ez megérte. A tanács és intézményeinek ellátottsága is jónak mondható. Igaz, épületeink közel 90-100 évesek, de a tervciklusonként kapott pénz a felújításokra elég. Legfiatalabb épületeink a művelődési ház, a központi iskola öt tanteremmel, ezek is már harmincévesek. Jelenleg a központi iskolánál az elavult parketta felújítása történik, aminek várható költsége 430 ezer forint lesz. Sajnos az áfával emelkedtek költségeink, amit vissza sem igényelhetünk, és ez ngy-egy évben a felújításifejlesztési lehetőségeinket egyre jobban csökkenti. A VII. ötéves tervidőszakra tervezett beruházások között szerepel a sportudvar, mely 1987-ben megvalósult, a tanács és intézményeinél a felújítás, gáztüzelésre átállás (szilárd tüzelésről gázfűtésre való áttérés) ebben az évben szintén teljesen befejeződik. A gázfűtés kiváltására fordított összeg meghaladja az egymillió forintot. A jövő terveiről annyit, hogy i990—tői a portalanított utak építését kezdjük el, lakossági igény és lakossági hozzájárulás alapján, mivel ezzel nem a legelőkelőbb helyen állunk. Utcáink 22 százaléka van ellátva szilárd burkolattal, és a meglevőek sem kifogástalanok. Ebben az évben új állatátvevő helyet építünk, ami részben már elkészült, buszmegállót létesítünk a Kossuth utca végére, valamint a Vörös Hadsereg utcán az elavult járdák átépítését, az átjárók kiemelését végezzük. Talán még annyit: Végegyháza 80 százaléka járdával ellátott, amit a lakosság társadalmi munkában épített. Ugyancsak a gázépítésnél is több tízezer forint értékű társadalmi munkát adott a lakosság minden évben. Mikula Mihály tanácselnök előlegezett és gyermekszületéssel nem teljesített szociálpolitikai kedveznífeny kamata mindenkor a bankkölcsön kamatának szabályához igazodik. A korábban kihelyezett hitelek visszaáramlásának gyorsítása érdekében az 1987. december 31-ig nyújtott, kedvezményes — 0, 1, 2, 3, valamint 3,5 százalékos — kamatozású állami kölcsönök határidő előtti visz- szafizetése és rendkívüli törlesztése esetén a kedvezmény 40 százalékról 45 százalékra emelkedik. Az áruvásárlási kölcsön éves kamata 13 százalékról 16 százalékra, a szolgáltatási hitelek kamata évi 13 százalékról 16 százalékra, a a szolgáltatási hitelek kamata évi 13 százalékról 16 százalékra, a .személyi kölcsönök kamata évi 15 százalékról 17 százalékra, illetve 17 százalékról 19 százalékra, a mezőgazdasági termelési kölcsönök kamata a korábbi, évi 12, 14 és 15 százalék helyett egységesen 15 százalékra, az egyéni és társasvállalkozások kölcsöneinek kamata 14, illetve 15 százalékról 17 százalékra növekszik.
