Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
IJUilUktilcl 1988. július 16., szombat Öröklött kastélyok és kastélyparkok Lökösháza — Bréda-kastély Hazai tájakon Török sírkápolnák Magyarországon Az 1700-as évek végére házasság révén a lökösházi határ nagy része a Bánhidy családé lett. 1799-ben ugyanis a Vásárhelyiek is beléptek a lökösházi nagybirtokosok közé. Vásárhelyi János (1756—1834) ekkor vette feleségül Bánhidy Annát (1780—1804). Az öröklött birtokot magas szinten továbbfejlesztette. A gazdálkodáson kívül az irodalom is érdekelte. Élete végén 3800 darabból álló nagy értékű könyvtárát Arad város líceumának ajándékozta. A kastélyt is ő építtette. Halála után a birtok egy része és a kastély Albert fiára szállt, aki 33 évesen önkezével vetett véget életének. Lányát, Juliannát, a világosi Bohus Mihály vette feleségül. Házasságukból született Ilona nevű gyermekük, akit a kastély névadója, gróf Bréda Viktor (1856—1938) vett feleségül. Bréda Viktor osztrák nemes, római gróf volt. Egykor Horthy Miklóssal együtt Ferenc József szárnysegédei voltak. A 775 kh birtok irányítását és a kastélyt 1892 után vette át. 1938-ban, 2 évvel felesége halála után, 82 évesen halt meg. A házasságból gyermek, tehát vér szerinti örökös nem maradt. A kastély és a birtok örököse anyai ágon Kovács Sebestyén Miklós lett. A családi hagyomány szerint a kastély helyén 1640- ben már állott valamilyen földesúri épület. A 11 szobás, empire jellegű kastély a térségből 2-3 méterre kiemelkedő dombra, „kunhalomra” épült, 1768—1810 tájékán. Tervezőjét nem ismerjük. Tény, hogy a kastély az olasz Andrea Palla- dió építészmester Vicenzá- ban található Villa Capra épületének nem hű, de lényegi másolata! A kastélyon mind a négy oldalon azonos szerkezeti és díszítőelemeket találunk. A fotón a timpanonos főbejárat látható, melyet 4 taszkén oszlop tart. 1848—68 körött üresen állt, mert a tulajdonosok Aradon és Világoson laktak. Állaga leromlott, többször átalakították. Az utolsó nagy átépítés 1921— 22-ben gróf Bréda nevéhez fűződik. Ekkor kapha mai formáját. Eredeti az alagsor, ami pincének készült. 1944 őszén a kastély festményeit és könyvtárát széthordták. Utána volt itt laktanya, magtár, szárító, irodák és üzemi konyha. 1988 óta a Kévermesi Lenin Tsz tulajdona az épület. A kastélyhoz tartozott az 1845-ben épült Szt. Anna kápolna és kripta is. 1944 után ezt is feltörték, majd 1965-ben lebontották. Tégla- és faanyagát a községben felépült templomhoz és papiakhoz használták fel. A kastélyhoz egykor gyönyörű, nagy, gondozott park tartozott. Mára ez 2 ha-ra zsugorodott, mely a községtől kb. egy km-re van. Az őshonos kocsányos tölgyek és fehér nyárak közé egyéb lombos és tűlevelű fákat hozattak, melyeket ligetszerű- en ültettek a kastély köré. 1945-ben nagyon sok fát kivágtak. Mára lombos fákból 18 faj, örökzöldekből 3 faj és cserjékből 4 faj maradt. A park teljesen elhanyagolt, de a hatalmas tölgyek, platánok és juharok így is lenyűgözőek. Busa László A másfél évszázados török megszállás után a hódítók kevés építészeti emléket hagytak maguk után. Nem folytattak Magyarország hódoltsági területén az iszlám országokban megcsodálható építkezéseket. Általában felhasználták a meglévő várakat, palotákat, templomokat és házakat, s pusztáin átalakították azokat. Főleg a ■mohamedán válási kultusz gyakorlására nélkülözhetetlen építményeket alkottak, esetleg • megerősítettek néhány várat. Ha a meglévő létesítmények már nem tudták kielégíteni valamely település felduzzadt mohamedán lakosságának kultikus igényeit, csak akkor húztak fel új templomot — dzsámit, mecsetet — a hozzávaló minarettel (toronnyal), építettek fürdőket, kutakat, temetkezési helyeket stb. Amikor azután 300 évvel ezelőtt a keresztény seregek felszabadították az országot, ■sok török építmény vált a harcok martalékává. Ami pedig ezek után még megmaradt, annak nagy részét a XVIII. századi barokk újjáépítés rombolta le. Néhány török építmény azonban mégis áll még, hirdetve, hogy hazánkban volt az iszlám terjeszkedés legészakibb és legnyugatibb határa. Ma ezek az emlékek idegenforgalmi látványosságok, s a hadiszerencse for- gandóságáról is regélnek. Ilyen — a törökök által ránk hagyott — épület az a két türbe, azaz sírkápolna (a keresztény mauzóleum megfelelője), amelyet valamilyen kiváló férfiú földi maradványainak befogadására emeltek. Az egyik Budapesten, a budai oldalon, a Rózsadombon áll, s Gül baba tetemét őrzi. A másik Pécsett, a Rókus-dombon, s Idrisz baba porladó csontjait rejti magában. Gül baba türbéje faragott kőből rakott, félgömbkupolás, zsindellyel fedett nyolcszögű sírkápolna, amelyet 1543 és 1548 körött az akkori budai pasa, Jahja Zádé Mahomet emeltetett. Gül baba a mohamedánoknál szentként tisztelt, egykori bektasi táncoló dervis volt, aki Szulejmán szultán seregeivel érkezett 1541-ben Buda alá. Neve Kel baba, azaz Kopasz atya volt. A Gül, azaz ,gózsa” nevet úgy kapta, hogy a derviskolostor házfőnökeként rózsa alakú jelvényt viselt a turbánján. Buda 1541 évi birtokbavételekor, „... azon a napon, mikor az első pénteki imádságot végezte a dzsámiban — írja róla Evlia Cselebi török világutazó —, végrendeletet tevén, kiadta lelkét; a kétszázezer katonából álló tömeg azonnal imádságot végezett fölötte, s koporsóját Szulejmán szultán személyesen vitte . Ebu Szuud ef- fendi azonnal elvégezte fölötte az imádságot, és Buda földjébe eltemették őt... Első ízben Gül baba adta itt ki lelkét... Jelenleg fényes nyugvóhelyén pihen”. A türbét Buda visszavívá- sa után, 1689-ben keresztény kápolnává alakították, de később a mohamedánok visz- szakapták szent helyüket, ahova még napjainkban is elzarándokolnak, búcsújáróhelynek tekintve Gül baba sírkápolnáját. (A Gül baba operett cselekménye tehát nem hiteles történet, bár a „Rózsák atyja” valóban létező személy volt.) A pécsi Idrisz baba türbéje is nyolcszögű, de ez tört kőből készült. Kupolája a budaihoz hasonló. Oldalait három kis ablak töri át, amelyek fölött téglából falazott szamárhátív Van. Belsejének egyetlen díszítése a falsíkból kiugró csúcsív. Falai eredetileg vakolva voltak. A török kiűzése után ez is kápolna, később katonai lőporraktár, majd a gyermekkórház raktára lett. Az 1961. évi helyreállítás után a türbében kis kiállítást rendeztek be, amely a mohamedán halotti kultuszt mutatja be. Idrisz baba orvos, vagy jövendőmondó volt, aki valószínűleg az első törökökkel érkezett Pécsre. Sírjához a pécsiek és a környékbeliek rendszeresen elzarándokoltak. A hazánkban megforduló muzulmánok még mostanában is felkeresik. Pecsevi Ibrahim így ír róla: .. A gyönyörű Pécsett ekkor (XVI. század második fele) egy Idrisz baba nevű jövendőmondó volt, kinek néhány csodatétele nyilvánosságra jutott, és szentnek tartották. Jelenleg a sírja fölé magas kupolát építettek, és a zarándokok ott jótéteményben részesülnek...” Magyar és török között rég elcsitultak az ellenséges indulatok, s most békességet sugalmazó pompás virágok nyílnak a két jámbor férfiú sírkertjében. Dr. Csonkaréti Károly Gül baba türbéjének rézzel fedett kupolája Budán. Sok hazai és külföldi turista látogatja a belsejében rendezett, mohamedán vallási kultuszt bemutató kiállítást (A szerző felvétele)------------------------;--------------------------------------------------* — Ő rszemek a Tatársáncon Pusztaföldvár régen megszűnt tanyai iskoláinak felszerelései közül a véletlen — vagy talán a kegyelet —, megmentett egy kiérdemült öreg szekrényt. A benne tárolt tanügyi kacatok között valamit keresve, figyelmes lettem egy érdekesnek látszó jókora kartonpapírra. Az írásos, illetve képes felvétel hasmánt fordulva, a jó ég tudja mióta szolgálhatott a szekrény legalsó polcdeszkájának dekoratív lefedése céljára? Az idő, vagy talán az „alantas” rendeltetés, alaposan megviselte a láthatóan iskolai szemléltetés céljára készített papírlapot. Ám most a véletlen felébresztette „Csipkerózsika” álmáiból, és elfoglalhatta méltó helyét községtörténeti gyűjteményünk legbecsesebb írásos emlékei között. A gyengécske fotókópia a lényegről ugyan nem sokat árul el, de a megfakult írás még olvasható. Egy jó ötven évvel ezelőtti, feltehetően képes folyóiratból kivágott fantáziaképp, továbbá két fogalmazványt látunk, melyekkel a Tatársánc lehetséges hajdani képét, és a sánc lakóinak képzeletbeli életét szándékozta bemutatni tanítványainak Kovái András tatársánci népiskolai tanító. Személyét illetően nem hagyhatom említés nélkül, hogy ő volt nevelőapja nemrégiben elhunyt kiváló történelmi regényírónknak, Kovái Lőrincnek. Íme a bizonyíték a jó öreg közmondásra: „Nem esik messze az alma a fájától”. Ami p>edig a Kovai-erek- lyének is beillő iskolatörténeti emléktárgyunkat illeti, beszéljen az, helyettem: Őrszemek a TATARSANCON Valamikor réges-régen, a mi sáncunk, a Tatársáncnak nevezett földvár tövében olyan lehetett az élet, amilyet ez a kép mutat. Mikor volt az? A legrégibb korban, talán az őskorban. Akkor, amikor az ősember még kőből csiszolta fegyvereit, szerszámait, eszközeit. Mit látunk képünkön? őrséget a sánc tövében. Éj jel-nappal őrszemek álltak a tábor bejáratánál azért, hogy váratlan támadás ne érhesse a törzset. Hol a. törzs? Nem látható. Ott fenn a sánc tetején tüskés cölöppalánk mögött húzódik meg. Ott pihen, ott tanyázik a sánc belső oldalába vájt barlanglakásokban. Most a feljárat előtt épp>en őrségváltás folyik. Kioktatják az őrszemeket: két dologra vigyázzatok! Először az ellenséges törzsek, másodszor az éhes farkascsordák ellen védjetek meg a telepi! Itt a sáncárok vize könnyen átgázolható. Tehát, nagyon figyelj, nagyon vigyázz! — Ez az őr itt állat- bőrből összetákolt ruhában, baltával és dárdával a kezében körül járja a tábort azért, hogy megnézze, nem közeleg-e valahonnan veszedelem ? Nem messze a tábortól magányos őrtűz lángol. Ezt a tüzet éj jel-nappal, télen- myáron ápolják, imádják. Oda járnak parázsért. Hej, nehéz idők jártak ám az akkori emberekre is! Minden összeesküdött ellenük. Nemcsak az örökké ólálkodó medve és farkas. Nemcsak a másik törzsbeli ember — amely a legveszedelmesebb volt —„ hanem maga a természet is, szeszélyes időjárásával és árvizeivel. Ha elgondoljuk, bizony akkor sem volt könnyű az élet. Földanyánk kemény és fukar volt, és a kőkorszak egyszerű embere, a maga kezdetleges eszközeivel, nem tudta rákényszeríteni a földet, hogy kiömtse kincseit. Ezért támadt annyi harc, véres küzdelem a törzsek között. Most pedig rövid összefoglalásul lássunk egy tanulói fogalmazványt! őskori Őrszem Az ősembernek is volt ellensége. Úgy védekezett ellene, hogy állandó őrszem őrizte a földiből épült várat, melyben a törzs tanyázott. Ezen ősi őrszem fegyvere kőből faragott balta és dárda volt. Az ősembernek három nagy ellensége volt. 1. az idő viszontagságai. Ez elől a sáncba vájt barlangokba húzódott. 2. a farkas- csorda, amely ellen állati bőrbe burkolódzott őrszem védte a törzset. 3. a másik törzsbeli ember, amely a legveszedelmesebb volt. Az ősember legjobban imádta a tüzet, amelyet egy helyen egész életen át tápláltak. Onnan vitték a pxarazsat lakásukba. Valamikor nagyon régen ez a mii Taitársáncunk is ilyen törzslakás lehetett. (Bokor Sándor tk. 1938. január 12.) KOVÁI ANDRÁS áll. tanító” Hosszú bélyegző szövege: „Hódmezővásárhelyi-Ta- társánci állami elemi népiskola” * * * Ez a szöveg olvasható tehát Kovái András tatársánci népiskőlai tanító saját készítésű szemléltető iskolai faliképén, amelyhez a Ta- társáncról újabban szerzett információink alapján egy megjegyzés feltétlenül kívánkozik. A földvár keletkezését tekintve ugyanis nem őskori, hanem ókori, eredetű. Az itt élő ember tehát már nem kőbaltát, hanem bronzeszközöket használhatott, amint Banner János szegedi archeológus 1939. nyarán végzett ásatásai ezt kétségkívül beigazolták. Hát igen, könnyű nekünk a bölcs helyreigazító szerepében tetszelegni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy Kovái András tanító másfél évvel korábban csak igen felszínes és pxmtatlan forrásokra, illetve saját képzeletére támaszkodva írhatta le számunkra így is nagyra- becsült sorait. id. Pleskonics András
