Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

1988. július 16., szombat

o

llj munkahelyek Bucsán?

Bucsán a legnagyobb gondot a lakosság foglalkoztatása okozza. A községben hallottuk, hogy a Gyomaend- rődi Kötőipari Szövetkezet bucsai részlegét fejleszteni szeretné. Mivel ez a helyieknek új munkalehetőséget ígér, ellátogattunk a szövetkezet bucsai részlegébe. A lányok és asszonyok a kötött anyagból itt szabják ki, varrják össze a különböző pulóvereket.

Auer Györgyné részlegvezető tájékoztat az üzem helyzetéről:

— Jelenleg 26 fővel dolgozunk, tavaly 770 ezer forint volt a termelési értékünk, bébigarnitúrát gyártottunk szovjet exportra. A mostani termékeink is oda kerülnek.

— Milyen fejlesztésre készülnek, mennyi embernek adna ez munkalehetőséget?

— Üj szalagtermet szeretnénk építeni, ha ez sikerülne, jelenlegi létszámunkat 50-re tudnánk növelni, de erről pontosabbat szövetkezetünk elnöke tud mondani.

Már éppen búcsúzni készülünk, mikor halljuk a dolgozók panaszait: nincs saját műszerészük, ha elromlik egy gép, negyed órát, félórát kell várni, hogy a szerelő az ecsegfalvai részlegből megérkezzen. Ha eső

vagy hó esik, a gépkocsi nem tudja a földúton az üzembe behozni az anyagot. A dolgozók 150—200 méterről cipelik a nagy zsákokat másfél órán keresztül, mivel teljesítményben dolgoznak, ezért semmiféle bért . nem kapnak.

Hogy a kérdésekre választ kapjunk, felkerestük Kiszely Lajost, a szövetkezet elnökét. Először a tervezett fejlesztésről érdeklődtünk.

tAz új 70 négyzetméteres szalagterem 2* millió 800 ezer forintba kerülne, ennek 50 százalékát a megyei tanácsnál pályáztuk meg, döntés augusztus végén várható. Szeretnénk a bővítést megvalósítani.

Majd a dolgozók panaszát közvetítettem Kiszely Lajosnak.

— Nem találtunk a környéken megfelelő műszerészt, ezért jár át az ecsegfalvai szerelőnk. A két község között nem nagy, csupán 12 kilométer a távolság. Kö- vesút építésére nincs pénzünk, sem arra, hogy a föld- utat törmelékkel leszórjuk.

— Tudnak-e órabért fizetni a pakolás idejére?'

— Nem, erre nincs lehetőségünk. Egyébként csak ritkán fordul elő, hogy a dolgozóknak kell az anyagot beszállítani. (molnár)

A kötőipari szövetkezet bucsai részlegében 26 dolgozónak már van munkája. Lesz-e ,még többnek?

Fotó: Oravszki Ferenc

Országos akvaristanapok kezdődtek Békéscsabán

Tegnap délután mintegy kétszázan voltak részesei annak a bensőséges hangulatú megnyitónak, amelyet a Magyar Akvarista és Terra- rista Egyesület Békéscsabai Területi Szervezetének nagyszabású, megyénkben eleddig még nem látott rendezvénye kapcsán tartottak a Kner Nyomda Lenin úti központjának művelődési termében.

Hatvannyolc akváriumban és terráriumbán a mediterrán és trópusi vidékek úszó és csúszó-mászó ékességei sorakoznak a medencékben: az amazonasi pinájától a márványsügérig, a szivárvány minden színében tündöklő pillangósügértől és „megszokott” — itt és most mégis a különlegesség erejével ható — ponytlazacokig, valamint az óriáskígyók „famíliájába” tartozó, Ázsiában például háziállatként tartott pithonig, a hazánkban nemigen látható kókusztolvaj nevű, az elhalt csigák házát „kibérlő” apró rákfaj több tucat példányáig megannyi élő érdekesség fogadja a jövő vasárnapig megtekinthető állatbemutató látogatóit.

A nemzetközi díszhal- és -állatkiálítás egyben ékessége is a XII. Akvarista és Terrarista Találkozó tegnap kezdődött rendezvénysorozatának. Szikszai Ferenc, a HNF Békés Megyei Bizottságának titkára megnyitó- beszédében többek között a következőkre hívta fel a vendégek figyelmét: „Rohanó világunkban talán kevéssé figyelünk a bennünket körülvevő, természeti környezetre, melynek létünket is köszönhetjük, de pusztító magatartásunkkal végünket is okozhatják. Meggyőződéssel mondom, hogy akik az itt látható kultúrákkal foglalkoznak, sokuk számára talán pihentető kikapcsolódás, de mindennél fontosabbak a tudományos megfigyelések, kísérletek, az az oktatás, az emberi ismeretek szolgálata.” A szónok végül így zárta megnyitóját: „Nagyon meg kell becsülni azokat, akik az akvarisztika és a terrarisztika

Megjelent az MSZMP országos értekezletének jegyzőkönyve

A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent az MSZMP májusi országos értekezlete jegyzőkönyvének első kötete.

A kiadvány tartalmazza Kádár János előadói beszédét, a tanácskozáson elhangzott hozzászólásokat, a vitaösszefoglalót és a szerkesztőbizottság jelentését. Közli az országos értekezlet állásfoglalását a párt feladatairól, a politikai intézmény- rendszer fejlesztéséről. A jegyzőkönyv ezen része ismerteti a párt központi vezető szervei tagjainak, valamint az értekezleten részt

vett küldötteknek a névsorát

is.

A kötet fűzött és kötött változatban 40, illetve 100 forintos áron kapható a könyvesboltokban.

A kiadó — az eddigi gyakorlattól eltérően, összhangban a párttestületek nyilvánosságának növelésére irányuló törekvéssel — valamennyi, írásban benyújtott véleményt önálló kötetben adja közre. Ez a második rész — amely több mint 240 küldött, illetve egy meghívott vendég hozzászólását tartalmazza — várhatóan augusztus végén lát napvilágot.

Köröstarcsai hétköznapok

„— Amóita tudom, hogy a nevem számításba jött, mint esetleges tanácselnöké, sokat gondoltam arra, hogyan lesz azután, ha valóban a tanács élére kerülök? Kavarognak bennem a gondolatok, tervezgetek, ez így természetes. Arra törekednék, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsak ki a község lakóival. S természetesen minden erőmmel azon lennék, hogy ne csalódjanak bennem, ha már megválasztottak ... ”

Ez év március elsején írtuk ezeket a sorokat, amiket Takács Gábor, akkor még csak elnökjelölt mondott pár perccel megválasztása előtt.

Vajon mi történt a négy hónap alatt, amit Takács Gábor, a köröstarcsai tanács elnöki székében töltött? Hogy érzi magát új pozíciójában?

— Köszönöm, nagyon jól — mondja szerényen. Látszólag semmit sem változott a négy hónap alatt. Komoly arcán egy mosoly se villan.

— Éppen tornaterem vizitbe indultam — mondja, amikor felkerestem.

— Csatlakoznék — javasolom, és indulunk.

A tornateremben ketten parkettáznak. Az elnök kezet ráz a két munkással, megbeszélik a megbeszélni valókat. Ezúttal semmi gond, jól haladnak.

. — Beállásom első napjaira esett, hogy társadalmi munkát szerveztünk a József Attila Iskola karbantartásához, és az új tornaterem építéséhez — meséli már útban

végrehajthatók. Van tehát mivel eltölteníe napját. A családja mennyit vesz észre fokozott leterheléséből?

— Lényegesen kevesebbet tudok velük együtt lenni, mint eddig. Tizenhat és tizenkét éves leányaim jobban igényelnék a velük való foglalkozást. Talán a nyári szabadságom ideje alatt valamit pótolunk az elmulasztottakból.

— Van valami hobbija?

— Nagyon szeretek horgászni. De akár hiszi, akár nem, az idén egyetlen egyszer sem tudtam vízközeibe kerülni, már ami a horgászatot illeti.

— Sokan keresik meg a fogadóóráján?

— Nincs kijelölt fogadóórám. Bárki, bármikor megkereshet az irodában, és állok rendelkezésére, ha itt vagyok. Tudják is ezt a községben, és örömmel mondhatom, élnek is ezzel a lehetőséggel.

Béla Vali

Tornacsarnokviziten a tanácselnök

visszafelé rezidenciájára. — Többen jelentkeztek, mint amennyire számítottam. Egy nagyon sikeres társadalmi munka volt. Harmincötén segítették a csatornázási munkálatokat, hatvanan pedig a tornacsarnok belső munkálataiban vállaltak részt. Egyszóval, sok-sok társadalmi munka fekszik ezekben a beruházásokban.

— Mondja csak, a kissé viharos elnökválasztás után hogyan fogadták be, segí- tik-e?

— Két-három hétig nem nagyon találtam a helyem. Termelésből az íróasztal mögé kerülni, és ott tölteni az

egész napot? — Gondolhatja. — Aztán, ahogy teltek a napok, nem volt időm azon töprengeni, hogy szeretnek-e, befogadnak-e. Tettem a munkám. Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy bárki is gátolt volna bármiben. Ahogy teltek a hetek, úgy kaptam egyre több segítséget i,tt az apparátusban is, de a községben bárkihez fordultam, senki sem utasított el.

Egyik legnagyobb probléma viszont a községben, hogy nincs szennyvízhálózat. Terveinkben szerepel, hogy az elkövetkezendő öt évben ezt is megoldjuk. Talán mondanom sem kell, ezeknél a munkálatoknál is nagyon számítunk a lakossági segítségre. Halad az elmúlt évben elkezdett gázprogram megvalósítása. Remélem nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy ’89—90-ben befejeződik.

— Tervek és programok. Könnyebben és nehezebben

Minden akvarista álma, hogy diszkoszhalakat tarthasson, tenyészthessen. A különleges szaporodási szokásairól híres dél-amerikai halfaj több színváltozatát is bemutatja a csabai kiállítás Fotó: H. Kovács Erzsébet

nagy-nagy felfedezéseinek részesei, hisz aligha tudnánk nemesebb, emberibb elfoglaltságot találni annál, mint a bennünket körülvevő természeti jelenségek felfedezését, megismerését.”

A találkozó — amelynek a Matoe hazai tagjain kívül NSZK- és NDK-beli, valamint szlovák vendégei is vannak — ma előadásokkal folytatódik. A programban gyulai kirándulás és fórum is szerepel. Az akvarista- és terraristanapok holnap délben érnek véget.

N. L.

Dőlt betűvel

Az alternatíva

írA” variáció, vagy „B” variáció — alighanem ez a hét nagy szenzációja. Merthogy a Központi Bizottság alternatív előterjesztést tárgyalt, s ez (már önmagában sem mindennapi dolog. De az sem megszokott, hogy erről, s ezen túl az egész tanácskozásról a rádió és la televízió helyszíni iközvetítésben számolt be. A tudósítások terjedelmére pedig végképp nem lehet panasz. A nagy testület Itehát kilépett a nyilvánosság elé. (Maliciózusan úgy mondja a köznyelv: előjött az illegalitásból.)

No, de maradjunk csak ennél az „A” meg „B” variációnál. Annál inkább, mert alighanem többről van szó, mint egyszerűen egy választási lehetőség megteremtéséről. (Mert ugye értünk már meg olyat, hogy csak gazért izzadtak össze még egy javaslatot, hogy demokratikusabb- nak lássák a döntés. Választásnál ezt ágy mondják, hogy azért van szükség az egyébként esélytelen második jelöltre, hogy ne féljen a biztos ibefutó. (Sajnos, ilyennel is találkoztunk már!) Itt azonban többről van szó! Olyannyira, hogy gyanítom, a variánsok feletti ívita a központi bizottsági tanácsterem ajtajának bezárásával nem fejeződött be, sőt, talán most kezdődik el igazán. Már csak azért (is, mert a javaslatokra nem lehet azt mondani: engem nem érdekel.

Itt most tényleg a bőrünkről van szó, vagy árnyaltabban fogalmazva, a zsebünkről. Vagyis, ahogy a híradásokból kiveszem, a 'csőd szélén áll laz ország, s vagy áldozatokat hozunk (sajnos nagy és megrendítő áldozatokat), vagy „becsukhatjuk a boltot”. Tehát vagy a nadrágszíj- húzás, vagy a leszegényedés. IHa üz előbbi, akkor — bár jelentős életszínvonal-csökkenés árán — még van esélyünk, hogy Európában maradjunk, nem csak földrajzi értelemben. Ha nem, akkor a harmadik világ országainak színvonaláról nézhetjük Európa fejlődését. Ezek a bizonyos, bevezetőben említett alternatívák csak a teher- vállalaás nagysága és üteme között kínálnak választási lehetőséget.

Olvasgatom az előterjesztéseket és a nyilatkozatokat.! Világosak, közérthetőek. Nem próbálnak megnyugtatni, még csak vigasztalni sem. Egyszerűen csak a száraz tényeket, a kemény valóságot tartalmazzák, iNem kímélnek bennünket. Lássuk, tudjuk meg, hogy mi van az országban. Végre szemtől szembe találkozunk a valósággal. De nem lehetett volna ezt hamarabb? Emlékszem a háromöt iévvel ezelőtti nyilatkozatokra, vezető politikusaink egymásnak ellentmondó beszédeire. Ha egyikük kétségbe ejtő dolgokat mondott, a másikuk máris megnyugtatott. Nem szabad pánikot kelteni az emberek között — ez volt a felfogás a (politikában, .és ez volt a verdikt a sajtó számára is. Igaz, a lakosság nem is idegeskedett (ahogy az idő tájt mondták: nem volt veszélyérzete). Csak éppen rohant a szakadék felé. S most úgy tűnik, lógunk a sziklapárkányon a tátongó mélység fölött, és csak a szikla keménységében és görcsösen kapaszkodó ujjaink erejében bízhatunk.

A múlt alapos és kimerítő értékelése, az ide vezető okok feltárása Imég [hátra van. De az már most kiszűrhető a hírekből, ihogy ia krach 1985-ben és 1986-ban következett be, amikor adósságállományunk megduplázódott. (Csak tudnánk, mire fel volt tiz a nagy optimizmus tavaly, hogy a stabilizációs programmal három év alatt megállítható a helyzet romlása.) Az is érzékelhető, hogy nem a rossz döntések következményei zúdultak a nyakunkba, hanem a meg nem hozottaké, az elodázottaké. Hogy még akkor is görcsösen ragaszkodtak a döntéshozók bizonyos ideákhoz, amikor a gazdaság Imár mélyen a lehetősége alatt teljesített. És az össznépi-nemzeti egységre hivatkozva nem akartak megsérteni olyanokat, akiket már rég meg \kellett volna sérteniük — a becsületesen dolgozó többség érdekében.

„A" varáció, vagy „B” variáció? Nem tudom, melyik mellett döntenek majd. De azt látom, pontosabban megértem, hogy dönteni kell. S azzal is tisztában vagyok, hogy áldozatot kell hozni. Nem örülök neki, de vállalom. Csak ehhez azt [kérem: ne kíméljenek. Mondjanak el mindent pontosan: mi volt, mi van, és mi (lesz?' ITekintsenek felnőttnek! Bízzanak bennem! Meghálálom!

J