Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
Mesejáték a gyulai strandon Tömöry Márta: n csizmás kandúr „Mennyit költ egy család ma?” — tette fel a kérdést az újvidéki Magyar szó egyik száma. Ha a cikk olvasása előtt nem töltöttem volna már néhány napot Jugoszláviában, elsiklok az írás fölött. így azonban böngészni kezdtem, hiszen a kirakatban látott öt- hat számjegyű árcédulák útitársaimmal együtt teljesen megszédítettek. Nem vásárlókörútra indultunk ugyan e csodaszép és csodások gonddal terhelt országba, hanem az Adria partján részesei lehettünk eg;y halászfalucska, Marina üdülő klubfaluvá avató szertartásának. A magyar OTP Penta Tours és a jugoszláv Kompasz Utazási iroda összefogásából született a lehetőség: olyan klubfalut teremteni, ahol olcsón és kényelmesen nyaralhatnak a gyermekes magyar családok is. Visszatérve a kiinduló gondolathoz: annyit költ minden család, akár Jugoszláviában, akár Magyarországon él, amennyi pénzt elő tud teremteni. A szabadkai szakszervezeti statisztika szerint (május vége táján) az átlagos négytagú család 550 ezer dinárt keresett, amelyből nem túl bőségesen, de megéltek. Azóta is aggasztó híreket hallottunk a szomszédos baráti országról, a dinárt közben leértékelték, újra kevesebbet ér, a fizetéseket pedig már nem lehet, ■ és nem szabad tovább .emelni. Az úton megismert helybéli barátaink ugyan próbálták megmagyarázni az eddigi versenyfutást a fizetésemelések és a pénzromlás gyorsasága között, de a gondolatsort elég nehéz követni. Az embernek állandóan csak az ötlött eszébe, nehogy nálunk is a nullák sokasága sorakozzon a cipők, ruhák, élelmiszerek ára mellett. Igazából azonban nem ez volt a legnagyobb és legmeghatározóbb élményünk ezen az úton, de manapság már majd mindenki „gazdasági szemléletű” világlátásra kényszerül. Mediterránkóstoló Budapestről negyvenötén indultunk újságírók az Engels téri buszpályaudvarról. Kollégák, sokan ismertük egymást, és még többen nem, de a tekintetek biztatóak, a hangulat várakozásteljes volt. Gyülekezésünk perceit állandóan félbeszakította a bécsi buszok indulása után érdeklődők kérdés- aradata. Persze, innen áramlik az igazi bevásárló turizmus (?) a menetrendszerű bécsi Járatokon. Van úgy, hogy nyolc Ikarus is megtelik a „cserekereskedelem”, sok pakkú tömegeivel. Szeged felé vettük az irányt, átkelés a Röszke— Horgos határállomáson a Penta Tours autóbuszával, és az üdülőfalu szolgáltatásait kiegészítő, kerékpárokat, egyebeket szállító kamionnal. Elég sokat időztünk a hivatalos ügyintézéssel, nem az emberekkel, a kerékpárokkal volt a gond. A vámhatóságok nem értették egykönnyen, miért szállítanak a magyar utaztatók ennyi kétkerekűt az Adriához. Emiatt szálláshelyünket, Travnik városát csak a késő éjszakai órán értük el. A vendéglátás kényeztető, az éjszakai vacsora gyomorfeszítően bőséges volt, a travniki sajt és a bosnyák ételek roppant ízletesek. Látni a városból ekkor még semmit nem láttunk, csak a visszafelé vezető úton nyílt lehetőségünk a török megszállás idején konzuli fővárosként élő telepü- ' lés megismerésére. Ekkor bizonyosodott be, milyen szép is a hegyek karéjától körülölelt, mecsetekkel tarkított, hangulatos, hetvenezer lakosú város. Itt élt a híres Nó- bel-díjas író. Ivó Andric. lakóházát meglátogattuk. Utazásunkat folytatva, mecseteket. apró házakat, szédítő mélységű völgyeket, kanyargós utakat láttunk. Utunk során Splithez értünk, ahol idegenvezetőnk szólt a város történelméről és magyar vonatkozásairól; IV. Béla tatárűző és űzött királyunk váráról. A cseresznye itt már májusban messziről piroslik a fákon, virágoznak a fügefák, zöldellnek a datolyapálmák. Mediterránkóstoló az igazi nyárra, tengerpartra, természetre vágyó magyar turistának. A római idők Spalatójában csak pár nappal később kódoroghat- tunk Diocletiánus császár palotájában a keskeny utcákon. Ezt a kultúrörökséget az Unesco 1979-ben felvette a ritkaságokat megörökítésre méltó jegyzékére. Marina a klubüdülőfalu Mélyen a szárazföldbe nyúló tengeröböl partján tűnt fel a kicsiny halászfalu, utunk végcélja: Marina. (Felső képünk.) Zászlófelhúzással, virággal, szárított fügével, baráti szóval fogadtak bennünket a helybeliek, s a szervezők. Egy népviseletbe öltözött fiatalasszony virágkoszorút áldozott a tengernek, hogy szép, bőséges halfogást, nyugodt üdülést kívánjon cserébe a tenger istenétől. Marina az ősi Trogir mellett fekvő zárt település. Lakói (mintegy 600-an) elsősorban halászok, vagy a spliti hajógyár bejáró dolgozói. Napjainkban inkább az éledő idegenforgalom jelenti a fő bevételi forrást az itt élőknek, s egyre többen vásárolnak házat, építenek üdülőt az ország más településeiről. Ezek az emberek persze csak a nyári szezonban költöznek ide, ilyenkor a turistákkal együtt másfélezren laknak a faluban. A zárt üdülőhely gazdagodó szolgáltatás választékával biztonságot, és viszonylag olcsó üdülési lehetőséget nyújt. Üj forma, hogy míg az elő- és utószezonban forintért, a főszezonban a családok saját valutakeretéből dollárért biztosítanak helyet az üdülőknek. Töprengtünk azon, vajon melyik lehetőség az előnyösebb: de ezt kiki döntse el maga. A lényeg, hogy ez a vidék még nem tartozik az elkényeztetett, netán a vastag pénztár- cájú turisták zsebeit ragadozó módra kiforgató világhoz. Az OTP-k megyei irodáiban érdeklődhetnek, jelentkezhetnek az utasok, akik személygépkocsival, általuk, vagy az utazási iroda szervezésében induló autóbusz- szal utazhatnak már ebben az évben is. Az ajánlott útvonal : Budapest, Mohács, Zenica, Travnik, Kupres, Livno, Kamensko, Trogir és Marina, összesen 750 kilométer. Június 11-től szeptember 17-rg látogathatunk Marinába. Tündériek a régi és az új házak, a főtér műemlék- temploma. Szemben egy söröző, presszó, vagy drink bár, ezekből jócskán akad errefelé, de a tulajdonoshoz hasonló figura aligha. A vendégeket a kiszolgálóra bízta, pillantását fel sem emelte a barátaival vívott kártyacsatából. A presszós kislány még hivatalos ügyben sem merte zavarni a lapjárást. Esténként a falu egyre több pontján forgott az izzó parázson illatozó báránysült, amely a vidék jellegzetes, a legtöbb vendég számára ízletes különlegessége. Csak pénzkérdés az egész? Autóbusszal kirándultunk Splitbe, hajóval pedig Tro- girba. De micsoda halászhajóval! Amilyen koszos,, olajos, .pöfögő és romantikus, csak egy ilyen helyi csotrogány lehet. A kikötőben nyálukat csorgatták a szuperkényelmes nyugati vitorlások tulajdonosai. Megfizet- hetetlennek hihették ezt a csak nekünk nyújtott élményt. Split Diocletiánus palotájával, az apró, de gazdagon felszerelt boltok választékával elámított bennünket. Szédítő halszag mutatta az utat a halpiacra, elkerülni vétek lett volna. Szemet vonzó és borzongató a látvány. A sötéten csöpögő tintahalak, a tenger apróbb és nagyobb ehető szörnyetegei, csodái. Férfiak és nők hasították, darabolták, bontották, mérték a halakat a tolongó vásárlóknak. Hazánk fiaival így a nyár elején nemigen találkoztunk errefelé, de a hűvösebb éghajlatú országok népei már megjelentek az Adrián. Egyedülállóan szép a mi Balatonunk, de a vendéglátásban bizony az itteniekkel nem vehetjük fel a versenyt, legfeljebb az áraink. A minőség, a választék itt bőségesebb. Csak pénzkérdés az egész — mondhatná valaki. Manapság a világútlevél birtokában is meg kell gondolnia a családoknak, hol töltik pihenésre szánt napjaikat, költik el a pénzüket. Itt, ha van, vidáman élhetnek. Marina szolid, családias és romantikus. Az emberek természete nem változott évszázadok óta; vidámak, barátságosak és szenvedélyesek; a vitában, a kártyacsatában és a hírek szerint a szerelemben is. Kristálytiszta a víz, az állandóan fujdogó- ló nyugati szél enyhíti a legnagyobb nyári hőséget is. A bátrabbak engedtek a tenger csábításának, beúsztak az öbölbe, a vízből szemlélték a környező szigeteket. Mások a tengeri sünöktől óvakodva vizsgá-lgatták a kavicsos partot, mitagadás, műanyag strandcipő ajánlatos az Adriában fürdéshez. Villámként repült a néhány nap, szép, de rövid volt a látogatás. Kedvcsinálónak persze ennyi talán elegendő, s jövőre klubtagok ként kedvezményesen utazhatunk, vízi- bicikldzbetünk, windsurföz- hetünk, üdülhetünk a Klub Marinán. Bede Zsóka Volt idő, a bővített szellemi újratermelések korában, amikor a Gyulai Várszínház új meg új helyszíneket keresett, ahol játszani lehet. Szép idő volt, jó idő volt. kár hogy elmúlt, jaj be kár. Ha jól emlékszem, a strandot az Universitas együttes „fedezte fel”, amikor éktelen csinnadratta közepette mutatták be Kosztolányi Dezső, A szörny című komédiáját. Évek során fogalommá lett a gyulai strandszínház, ahol többek közt Hegedűs Géza, Tamási Áron, Benedek Elek, Csukás István és Békés József mesejátékait láthatta a nagyérdemű publikum. A híres-nevezetes Erkel fa és a névtelen, de hűs árnyat adó platánok sokat mesélhetnének arról, hogy nyaranta színes varázslat történik szomszédságukban. Őszi lombhullatáskor pedig újabban azért is dideregnek a levelek, vajon a következő szezonra nem gyűrűzik-e felénk valamiféle mosolystop, lesz-e strandszínházi produkció? őrömmel jelenthetem, idén is van látnivaló, hiszen az Arany János Színház előadja Tömöry Márta, A csizmás kandúr című mesejátékét, Korcsmáros György rendezésében. Mivel a műsorfüzet nem jelzi, hogy melyik figurát ki alakítja, ezért a mesejáték szereplőit megelevenítő művészeket: Szabados Zsuzsát, Besztercei Zsuzsát, Csankó Zoltánt, Karsai Istvánt, Puskás Tivadart és Bor Zoltánt csak együttesen, efféle áldemokratizmussal sorolhatom fel, Kár, hiszen valamennyien megérdemelnének egy-két jó szót, hitükért, a friss, lendületes játékért. Ezennel pedig be is fejezem a felnőttekhez szóló mondanivalómat, és megpróbálom tolmácsolni a tulajdonképpeni „főszereplők”, a gyerekek reagálásait. Ügye jó kis móka volt ez a színházaséi? Érdemes volt megkeresni azt a csendes zugot, ahol a képzeletbeli malom, az erdő s az üvegpalota állott. Jó, hogy a játék megkezdése előtt a színészek toborzó körútra indultak, csalogatták a közönséget, így aztán sokan körbeülhették a teret. Délután 5 óra tájban a legtöbb szülő már hazafelé készülődik, ezért a gyerekeknek gyakran kellett könyörgőre fogni, hogy „csak még égy picit maradhassunk”. Lehetne is otthagyni ezt a furfangos kis -figurát, a csizmás kandúrt? Milyen okos, ügyes jóbarát, segít, kivágja magát minden bajból. Még a gonosz bűvészt is megeszi! Hű, de jó ötlet volt, amikor egérré varázsolta magát az a rossz ember, s a kandúr pedig hamm, bekapta. Előadás előtt mindenki kapott egy kis- lapot, amelyen különböző rajzok voltak. Amikor már folyt a játék, egyszer csak megkérdezte az egyik szereplő, hogy kinél van olyan rajz, amelyik trombitát ábrázol? ők lehettek a kürtösök, s fújták a képzeletbeli hangszert. No, az volt a legérdekesebb, amikor nyulakat játszottak a gyerekek, és ugráltak, daloltak a réten. Nem szükséges sok kellék, hiszen a romlatlan gyermeki fantázia könnyen elképzeli, hogy a kék vászon egy folyó, amelyben fuldoklik a királyfi. Buksi kis fejekben megelevenednek a láthatatlan fa-, lak s az ujjongó arcokról leolvasható. ha a jó elnyeri jutalmát. Számomra, öreg krónikásnak, az volt a legszebb élmény, hogy egy négyéves forma fiúcska az előadás izgalmában vállamon felejtette puha kis tenyerét. Sok minden eszembe jutott a hajdani és eljövendő négyévesekről. És a mi feladatainkról is, hogy őrizzük gyerekeink tisztaságát. Egyszer majd ők játszanak színházaséit, meg valóságot is, legyen szép, értelmes a játékuk. Andódy Tibor Múlt ús jövtt (6.) A bermudai háromszög titka — Ha egyáltalán léteznek élővilággal betelepített bolygók — márpedig feltevéseink szerint több millió ilyen van! — ez az élővilág csak olyan lehet, mint a miénk. Kell-e ijesztőbb, mint a barlanglakó ősember volt? Mi már nem vagyunk ilyenek . . . ők még kevésbé. Van azonban egy érdekes mozzanat: minden nép mondavilágában léteznek — óriások. Én azt hiszem, hogy első látogatóink, ha nem is mind, de egy része genetikusán manipulált, hatalmas növésű volt. Nyilván az ismeretlen bolygóra érkezők védelmezői lehettek. Lehetséges, hogy azok az ősrégi óriásszobrok Közép-Amerika erdeiben és másutt az ő másukként készültek, vagy útmutatónak szolgáltak^ mert ezek a „testőrök” — mint sok mondabeli példa mutatja — nem voltak túlságosan értelmesek. Vegyük például Polyphémoszt, azt az egyszerű küklopszot, aki.t Odüsz- szeusz lóvá tett és általában a mesékben szereplő óriásokat. Töbek között a Biblia is említi őket. Lehetséges az is, hogy a jeti, a Himalája környékén talált havasi ember ezeknek az ivadéka! Ezzel a magyarázattal is csak arra akarnék utalni, hogy nincs a mondákban semmi olyan, aminek ne volna az ősidőkből merített alapja. Vagy vegyük például a sárkányokat... Ezek az égen repdeső és barlangokban meghúzódó szörnyetegek, amelyeknek 3, 4 vagy 7 fejéből kénköves láng csap- dós, nem mások, minta több motorral rendelkező űrhajók!.. . Ezzel kapcsolatban érdekes lenne tudományos elemzésnek alávetni Szent György legendáját, aki „legyőzte a sárkányt”. Kiderülne, hogy a keresztény egyháznak a pogány szimbólumok megsemmisítésére irányuló szándéka rejlik benne és semmi más. S ha már itt tartunk, hadd mondom el azt is, hogy egyes tudálékos gondolkodók, akik a kedvemben akartak járni, azt magyarázták, hogy Jézust is mesterséges megtermékenyítéssel (szeplőtelenül) hozták a világra ..., ez a „teória” csak az egyház malmára hajtja a vizet, hogy íme, a csodatevés „tudományos” magyarázatot is kapott! ... Ravasz, de meddő kísérlet állításaim, elméletem aláaknázásaára. Mikor a bolíviai egyetem megválasztott tiszteletbeli doktorrá, egyik kollégám, aki szintén „doctor honoris causa”, a La Paz-i prelátus, azt kérdezte, mivel magyarázom az „egyistenhit” megjelenését (ha egyszer több „isten” is érkezett a Földre!) és elharapózását épp a Kelet népei között, amikor nekik — szerintem — alkalmuk volt „harmadfokú”, azaz közvetlen kapcsolatba kerülni a „mennybéliekkel” ? ... Honnan ez a pál- fordulás? Mindenki ránk figyelt azon az ünnepségen, hát válaszolnom kellett. Azt mondtam : sok minden megváltozott bizonyára a Földön élő népek és a messziről jöttek társadalmi életében is. Egy istent követni, akiben minden tulajdonság egyesült, félelmetesebb és praktikusabb is volt. Ha nem hiszi, lapozzon bele a Vatikán vagy az iszlám történetébe! Kétségtelen, hogy a világ- űrbeliek erkölcsi nézetei szigorúbbak és magasztosabbak voltak a mieinknél (lásd: tízparancsolat, figyelmeztetés Magyarok az Adrián
