Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

NÉPÚJSÁG o 1988. július 15., péntek Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 13—14-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. július 13—14-én Grósz Károly elnöklétével ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bizottság 'tagijain kívül részt vet­tek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bi­zottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbi­zottságok első titkárai, valamint a budapesti pártbizottság titkárai. A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Németh Miklós előterjesztésében a népgazdaság év ele­ji fejlődésének 'tapasztalatairól készített jelentést és a jövő évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot; — Fejti György előterjesztésében a gyülekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javaslatot; — Lukács János előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatáskört listájának módosítására tett javaslatot. I. O A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly tájékoztatóját a július 4—5-ei moszk­vai tárgyalásairól. Megállapította, hogy pártunk főtit­kárának a Szovjetunióban tett muhkalátogatása. a magyar— szovjet kapcsolatok fontos eseménye volt. Az SZKP KB fő­titkárával, Mihail Gorbacsovval folytatott szívélyes, baráti légkörű megbeszélés megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Minőikét párt a sajátos nemzeti fel­tételek között a szocialista társadalom megújításán, a de­mokrácia fejlesztésén, a korszerű, hatékony gazdálkodás ki­alakításán munkálkodik. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál a magyar—szovjet kapcsolatok sokrétű fejlesztéséhez és kor­szerűsítéséhez, a két ország érdekeinek összehangolásához. A moszkvai megbeszélések megmutatták': kölcsönös a tö­rekvés arra, hogy az együttműködés fejlesztésével elősegít­sük időszerű gazdasági és politikai feladataink megoldását. A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az orszá­gaink közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködés fejlesztésének fő irányairól. A magyar népgazdaság számlára igen jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991—95 között a jelenlegi ötéves tervben rögzített mennyiségben energiahordozókat és alapvető nyersanyagokat szállítani; továbbá az, hogy kifejezte készségét korszerű gépipari ter­mékek vásárlására. Egyetértés volt abban is, hogy a ma­gyar—szovjet pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozása érde­kében új kezdeményezésekre van szükség, O A Központi Bizottság támogatásáról biztosította az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csök­kentésére irányuló elképzeléseket, a Mihail Gorba­csov által Varsóban megfogalmazott szovjet javaslatokat. Támogatta az F—16-os amerikai bombázók — megfelelő el­lentételezés fejében — földrészünkről történő kivonásának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azon államok között legyen, amelyek területén elsőként kerül sor a haderők és a fegyverzetek csökkentésére. Nemzeti érdekeinkkel egybeesik az a szov­jet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen; konfliktusok megelőzését szolgáló mechanizmu­sokat. Külpolitikánk e javaslatok felvetésében kezdemé­nyező szerepet játszott és a jövőben: is tevékeny részt vál­lal azok kimunkálásából', megvalósításából. II. A Központi Bizottság az év eleji gazdálkodási tapasztala­tok alapján megállapította: helyes volt a stabilizációs gaz­daságpolitikai irányvonal kijelölése. A gazdasági folyama­tok azonban továbbra is ellentmondásosak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, jelentős erőfeszítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására. A gazdaság több lényeges pontján — így elsősorban a nem rubelelszá­molású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az eredmények kedvezőek. A költségvetés tervezettet megha­ladó hiánya gondokat okoz. A feszültségek oldására a kor­mányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyama­tok kívánt irányba tereléséhez további lépések szükségesek. Az 1988. évi főbb gazdaságpolitikai célok teljesítése a stabilizációs és a kibontakozási program megvalósításának szempontjából kulcsfontosságú. Az idei fő gazdaságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirányítást és határozott kormányzati magatartást igényel. A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kiala­kult gazdasági helyzet mindenekelőtt a 'korábbi évek gaz­dasági folyamataiban és gazdaságpolitikai gykorlatában gyö­kerezik. Az 1987. júliusi kibontakozási programban egyértel­műen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzo­lódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártér­tekezlet felismerései és elhatározásai megteremtették a for­dulat politikai lehetőségiei-t. Elodázhatatlanná vált a gazdaságpolitikában olyan fel­adatok meghatározása és következetes végrehajtása, ame­lyék egyidejűleg szolgálják a gazdasági1 stabilizációt, létre­hozzák a gazdaságiban' és a társadalomban a megújulás fel­tételeit. A stbiiizáció megvalósítása és a kibontakozás meg­alapozása nem egy-fcét évre szóló feladat, hanem hosszabb fejlődési szakaszt igényel. A távlatokat is megalapozó fordulat eléréséhez egyaránt szükség van a társadalom és a gazdaság nyitottabbá téte­lére, a szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek javítására, a mű­szaki haladást is segítő külföldi működő tőke részvételi le­hetőségeinek bővítésére, a termelési erőforrásokhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására. A Központi Bizottság támogatja, hogy a jövő évi gazda­ságpolitikai elgondolásokat a, kormányzati szervek az elő­terjesztett két változatnak megfelelően dolgozzák ki, elő­térbe állítva azt a változatot, amelynek fő jellemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határo­zottabb külpiaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű kiterjesztése és az ezekhez kapcsolódó elkerülhetetlen fe­szültségek vállalása. A kidolgozandó változatok — a szelek­tivitás fokozását szolgáló szigorú szabályozás mellett — körültekintő elemzést és felkészülést igényelnek a várható társadalmi hatások feltárása és az azök kezeléséhez szüksé­ges eszközök megteremtése érdekében. A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bi­zottság őszi ülése elé kell terjeszteni. III. A Központi Bizottság áttekintve a gyülekezés és az egye­sülés szabályozásának fő elveit megállapította: a demokrá­cia kiszélesítése, valamint az alkotmányos rend védelme ér­dekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyülekezési és az egyesülési jogról törvényeket alkosson. A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvánítsa ki a gyü­lekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes kereteit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi szerződé­sekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a köz- biztonságot, a közrendret, a közegészséget és a közerköl­csöt, valamint mások jogait és szabadságát. A törvény rögzitse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása ke­retében békés összejövetelek, gyűlések, felvonulások szer­vezhetők, azokon a résztvevők véleményüket szabadon ki­nyilváníthatják. A gyülekezési jog gyakorlásában részt ve­vők különböző megnyilvánulásai nem sérthetik a törvény előírásait. A törvény írjon elő bejelentési kötelezettséget a közte­rületen vagy középületben tartandó összejövetelekre, gyűlé­sekre, felvonulásokra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak előzetes bejelentési kötelezettség alá.. Fontos annak rögzítése, hogy a gyüleke­zés esetleges megtiltása ellen bírósághoz lehessen fordulni. Az egyesülési jogot szabályozó törvény határozza meg a társadalmi szervezet, az egyesület fogalmát, szabályozza megalakulásuk, állami elismerésük, működésük kereteit, valamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre alakítható, amelyet a törvény nem tilt. A társadalmi szervezet vagy az egyesület kritériumait ki nem merítő társaságok létrejöttét és működését a tör­vény ne kösse megalakulási szabályokhoz és állami nyil- vántartásba-vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha va­lamely társaság tevékenysége egyesületre, társadalmi szer­vezetre utaló ismérveket mutat, az illetékes állami szerv­nek legyen joga a körülmények tisztázására és a szükséges intézkedések megtételére. A Központi Bizottság felkérte a Minisztertanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egyesülési jogról szóló törvényja­vaslatok tervezetét a Hazafias Népfront szervezésében bo­csássa társadalmi vitára. E vita tapasztalatainak figyelem- bevételével átdolgozott törvényjavaslatokat lehetőleg még ebben az évben nyújtsa be az Országgyűlésnek. IV. A Központi Bizottság az országos pártértekezlet állásfog­lalásának megfelelően döntött a központi pártszervek ha­táskörébe tartozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435-re csökkentette. A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszervek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is — csak a politikailag különösen fontos, többségében elsőszámú vezetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elvnek, hogy a funkciók betöltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a kádereket, illetve akik jogosultak erre. A pártszervek döntenek a saját választási vagy kinevezési jogkörükbe tartozó személyi ügyekben, és előzetesen állást foglalnak azokban, amelyekben a választás, illetve a kine­vezés más szervek feladata. * * * A Központi Bizottság döntött hatáskörébe tartozó szemé­lyi kérdésekben: — Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának veze­tőjét — nyugállományba vonulása miatt — érdemei elis­merése mellett felmentette beosztásából; — Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának ve­zetőjévé; — Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igaz­gatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kárává történt megválasztása miatt — felmentette beosz­tásából ; — Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi -tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igaz­gatójának. Kormányszóvivői értekezlet A Minisztertanács ülését követő sajtóértekezleten Bá­nyász Rezső kormányszóvivő a Magyar Hírlap tudósítójá­nak kérdésére válaszolva utalt arra, hogy a kormány ezúttal nem a szokott idő­ben, csütörtök délelőtt tar­tatta meg tanácskozását, ha­nem már szerdán, az éjsza­kai órákban összeült. Ennek az áz oka, hogy a miniszter­elnök, aki egyben pártfőtit­kár a kormány legtöbb tag­jával együtt részt vesz az MSZMP Központi Bizottsá­gának ülésén. A pártiórütn tanácskozását követően pe­dig a kormányfő Varsóba in­dul, a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testüle­tének ülésére. Ezután a kormány ülésé­nek egyes napirendi pontjai­hoz kapcsolódó kérdések kö­vetkeztek. A Magyar Nem­zet újságírója a Miniszter­tanács új ügyrendjéről ér­deklődött; megkérdezte, hogy a nyári szabadság alatt miként alakul a helyettesíté­sek rendje a kormányban; végezetül az újonnan meg­alakult országos piacfelügye­lőség tevékenységéről tuda­kozódott. Gyorsabban reagálni Bányász Rezső hangsúlyoz­ta, hogy a Minisztertanács most elfogadott új ügyrendje alapjában azt a célt szolgál­ja, hogy a kormány az ed­diginél jobban, gyorsabban reagálhasson a változó ese­ményekre, az új jelenségek­re. Ennek megfelelően az ügyrend a többi között az eddigieknél pontosabban megszabja az államhatalmi, népképviseleti szervekkel való együttműködés módját. Szabályozza a közös mun­ka lehetőségeit a társadalmi szervezetekkel, az érdekkép­viseleti szervekkel. Az alkot­mányos elveknek megfelelő­en növeli a Minisztertanács elnökének hatáskörét a tes­tület munkájának megszer­vezésében és irányításában, ugyanakkor megszünteti a Minisztertanács elnökhelyet­teseinek a szervezeti fel­ügyeletekből adódó korábbi, gyakran formális hatásköre­it; azaz a miniszterelnök-he­lyettesek nem felügyelnek közvetlenül minisztereket, mi n i s z tér i umoka t. Tovább i újdonság hogy rendkívüli esetben dönthet arról, hogy tagjai írásban vagy akár te­lefonon közöljék véleményü­ket a szavazásra bocsátott témákról. A testületi dönté­seket a Minisztertanács sza­vazással hozza meg, szava­zategyenlőség esetén a kor­mányfő dönt. Térítési díjak A rádió munkatársa a gyermekek után fizetett is­kolai-óvodai térítési díjak rendszerének a változásáról érdeklődött. Bányász Rezső emlékeztetett arra, hogy a kérdéssel július 6-ai ülésén foglalkozott a kormány terv­gazdasági bizottsága; akkor megállapították, hogy a gyermekintézmények téríté- sidíj-rendszere, a támogatá­sok jelenlegi formája rend­kívül bürokratikus, ellent­mondásos. A differenciálás szándéka mind kevésbé ér­vényesül, hiszen a szolgálta­tásokért fizető szülők 70 szá­zaléka ma már maximális díjat térít a gyermekintéz­ményeknek. A Minisztertanács most jóváhagyott határozata nyo­mán a tervek szerint január 1-jétől valamennyi gyer­mekintézményben, bölcsődé­ben, óvodában, általános és középiskolában egységessé válik a térítési díj, s ez az élelmiszer-nyersanyagok mindenkori normájának költségét fedezi. Minden további szolgálta­tás ingyenes lesz, és az in­tézmények rezsiköltségeit is az állam fedezi. A döntés­előkészítők alapos megfon­tolás után egy intézkedés- csomagot dolgoztak ki an­nak érdekében, hogy a leg­kedvezőtlenebb szociális helyzetben lévő szülőknek — akik eddig egyáltalán nem, vagy csak keveset fi­zettek — ne romoljon a helyzetük. Tervezik a csalá­di pótlék emelését, aminek mértéke a jövő évi terv ki­alakításakor válik végleges­sé. Ugyancsak tervezik ked­vezmények bevezetését a leginkább rászorulók segíté­sére; várható például, hogy a három- és többgyermeke­sek csak a térítési díj ötven százalékát, a diákotthonban élő általános Iskolások pedig az összeg hetven százalékát fizessék. Sztrájkjog A Népszava tudósítója a SZOT múlt heti ülésének ál­lásfoglalására emlékeztetett, miszerint szükség van a szakszervezeti jogok tör­vénybe iktatására, s ezen belül meg kell teremteni a sztrájkjog kereteit is. Ho­gyan viszonyul a kormány a mozgalomnak ezekhez a klasszikus eszközeihez? — kérdezte a kormányszóvivőt. Bányász Rezső hangsúlyoz­ta, hogy a kormány új ügy­rendje szükségesnek ítéli, hogy a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitkára állandó meghívottként ve­gyen részt a kormány min­den ülésén, kifejthesse a szervezett dolgozók vélemé­nyét, esetleges eltérő állás­pontját. Erre már a tegnapi ülésen is volt példa — tette hozzá —, amikor a SZOT fő­titkára néhány .kormánytag­gal egyetemben határozottan fellépett a lakáshoz jutás kérdéseit taglaló egyik napi­rendi pont vitájában. A kormány maga is azon az állásponton van, hogy szükséges megfelelő keretek között intézményesíteni a társadalmi, érdekvédelmi szervezetek — köztük a leg­nagyobb tekintéllyel rendel­kező szakszervezetek — te­vékenységét. A szóvivő an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kor­mánytól nem idegen a szak- szervezeti törvény létrehozá­sának gondolata. Azt is ter­mészetesnek találja, hogy a szakszervezetek feladataik ellátása során igénybe kí­vánják venni a szervezett munkásság klasszikus harci eszközeit is. . Ugyanakkor mindenki előtt világos, hogy most mindenekelőtt a haté­kony, jobb munka segítheti az ország boldogulását, és nem valamiféle meggondo­latlan akció. 652 kérelem Egy kérdés kapcsán Bá­nyász Rezső a disszidensek, a kivándorlók, illetve a ha­zánkban ^települni szándé­kozók számának alakulásá­ról közölt adatokat. Elöljá­róban annak a véleményé­nek adott hangot, hogy az új útlevélrendelet nyomán lassacskán kiszorul a köztu­datból a „disszidens” foga­lom. Ha egyszer mindenki kaphat útlevelet, amellyel gyakorlatilag szabadon utaz­hat, értelmetlenné válik a tiltott határátlépés. Ami a kivándorlásokat illeti; az el­ső félévben 652 kérelem ér­kezett a hatóságokhoz kül­földre történő letelepedés iránt. Száznegyvennégyen szocialista országokba, 508- an pedig egyéb államokba kívánták távozni. Ennél lé­nyegesen többen vannak a bevándorolni szándékozók. Az idén 3391 letelepedési kérelmet nyújtottak be kül­földről, s ebből csak kilenc- venkettőt utasítottak el a magyar hatóságok. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy az elfogadott kérelemmel ren­delkezők már Magyarorszá­gon lennének, hiszen 2606 áttelepülni szándékozó erdé­lyi magyar közül mindössze 287 kapta meg a román ható­ságoktól az engedélyt. Az első félévben további 6178 Magyarországon tartózkodó román állampolgár adta be letelepülési kérelmét. A nem szocialista államokból 117- en szerettek volna Magyar- országra költözni, közülük csak kettőt utasítottak el.

Next

/
Thumbnails
Contents