Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

1988. július 15., péntek

Befejezte tanácskozását az MSZMP Központi Bizottsága

(Folytatás az 1. oldalról)

teszi az emberi-állampolgári jogokról — ezen belül a gyülekezési és egyesülési jogról — a szocializmus keretei között korábban kialakult felfogásnak és gyakorlatnak a kritikai elemzését.

Az emberi jogok történeti fejlődése egy sor olyan egyetemes emberi értéket hozott létre amely teljes összhangban van szocialista elveinkkel. Egy következetesen humanisztikus társadalomnak pedig — mint amilyennek a szocialista társadalmat tekintjük — minél szélesebb mértékben biztosítania kell az emberi-állampolgári jogok maradéktalan érvényesülését.

Fejti György ezután áttekintette hogy milyen jogszabályok foglalkoznak a gyülekezési és az egyesülési joggal. Hangsúlyozta, hogy a mai állapot nem tartható fenn. Ahhoz fűződik érdekünk, hogy mind az állampolgárok, mind a hatóságok számára tiszta, világos, egyértelmű, törvényes keretek között definiált viszonyokat teremtsünk. Vagyis, hogy pontosan ismerjék jogaikat és kötelességeiket, valamint a jogok garanciáit, és a kötelességszegés, a jogsértés szankcióit. Az élet minden területén — így a gyülekezési és az egyesülési jog kérdésében is — meg kell haladnunk a „se nem szabad, se nem tilos” állapotokat. Az ilyen helyzetek ugyanis szükségszerűen bizalmatlanságot szülnek és kiszámíthatatlanná tesznek folyamatokat, reakciókat.

— A törvények megalkotását arra az elvre javasoljuk felépíteni, hogy a gyülekezés és az egyesülés az állampolgároknak az alkotmányon alapuló alanyi joga, amelynek gyakorlását azonban — a nemzetközi deklarációkkal és eljárással összhangban — a törvény korlátozhatja, illetve feltételekhez kötheti. A szabályozásnak ez a filozófiája kétoldalú garanciát nyújt. Biztosítja egyfelől az állampolgár számára, hogy a gyülekezés és egyesülési jog bejelentéshez kötött formáinál az illetékes hatóság csak a jogszabályi keretek túllépése esetén élhet tiltással.

Határozata ellen pedig az állampolgár bírósághoz fordulhat, ahol a hatóságnak kell bizonyítania elutasító határozata jogszerűségét. De garanciát hyújt a társadalom és az annak nevében eljáró hatóság számára is, ameny- nyiben világossá teszi, hogy a gyülekezési és egyesülési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét; külpolitikáját, nemzetiközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészségügyet és a közerkölcsöt, illetőleg mások jogait és szabadságát. Az államigazgatási szervek ellenőrizhetik a gyülekezési és egyesülési jog gyakorlásának törvényességét és a jogszabályokban ezzel kapcsolatban előírt feladataik mindenki számára kiszámíthatóvá teszik a hatóságok magatartását.

A Központi Bizottság titkára rámutatott: a törvényi szabályozástól mindenekelőtt az állampolgári .illetékesség és szuverenitás megerősödését, a társadalom úgynevezett „alulról történő” megszerveződésének, az érdék- és véleménykülönbségek szervezetszerű megjelenésének felgyorsulását, és mindezek révén a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását várhatjuk. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a mai, bonyolultabb társadalmi-gazdasági viszonyok közepette a gyülekezési és egyesülési jog tágabb teret és lehetőséget biztosít az állampolgári elégedetlenség kifejezésre juttatásához. Világossá kell tenni: a politikának nem áll érdekében, hogy leplezze, vagy visszautasítsa az elégedetlenséget. Éppen ellenkezőleg: arra

kell törekednünk, hogy az elégedetlenség valós okait minél pontosabban megismerjük, és az állampolgárok közreműködésével, ha módunkban áll, megszüntessük. Vagyis az emberi elégedetlenséget okos, hiteles politikával a változtatások hajtóerejeként kell felhasználnunk.

— Bizalommal kell tekin- tennünk minden olyan állampolgári kezdeményezésre, amelynek célja egybeesik a szocialista társadalom normáival. Félre kell tenni a jelenlegi szervezeti kereteken kívül létrejövő szerveződésekkel szembeni fenntartásokat. Nem szükséges mindenáron a meglévő szervezetekbe, mozgalmakba való integrálásukra törekedni. Tudomásul kell vennünk a sokféleséget, a megszokott formáktól és sémáktól való eltérést. Nem a szembenálláshoz, hanem az együttműködéshez fűződik érdekünk. Vagyis abból kell kiindulnunk, hogy nem az öntevékeny állampolgári kezdeményezések jelentenek veszélyt, hanem éppen azok hiánya, a közöny, a passzivitás, a tehetetlenség érzetének eluralkodása.

A lakosság — elsősorban az értelmiség — számottevő része nemcsak elégedetlen, hanem a párt hivatalos álláspontjától többé-kevésbé eltérő nézeteket is megfogalmaz. Ez a jelenség nem tekinthető ellenzékiségnek, sokkal inkább — a szó klasz- szikus értelemben vett — alternatív gondolkodásként jellemezhető. E nézetek képviselői nem a szocializmus, hanem annak működési zavarai ellen lépnek fel, vagyis a szocializmus keretei között keresnek más megoldásokat.

— Az előkészítés alatt álló

törvények megteremtik a lehetőséget a viszonyok rendezésére az alternatív elgondolásokat képviselő csoportokkal is. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezek a csoportok — a törvény szellemének és betűjének megfelelő módon — definiálják magukat, ts egyértelműen elhatárolódjanak a szocializmus-ellenes személyektől és csoportoktól. Az alkotmányosság, a törvényesség, az elemi lojalitás és konstruktivitás talaján álló csoportok nézeteit, törekvéseit úgy gondolom, nemcsak az államigazgatási szerveknek, hanem a pártnak is érdeklődéssel kell fogadnia, és kizárólag tartalmuk alapján, tárgyszerűen kell elbírálnunk azokat. Ez esetenként szükség szerint éles vitákban, a nézetek konfrontációja közepette fog megtörténni. Szándékunkban áll olyan konzultációs fórumokat, tanácsadó testületeket létrehozni, amelyek megfelelő kereteket biztosítanak az alternatív elgondolások megvitatására, higgadt mérlegelésre. Ehhez azonban kölcsönös jószándékra és kölcsönös akaratra van szükség. Ki kell alakítanunk az alternatív elgondolások

konstruktív kezelésének politikai kultúráját is. Ez érdekében áll minden, valóban megújulást, kibontakozást kereső erőnek. De nem áll érdekében azoknak, akik — bármilyen alapállásból — konfrontációra, „erőpróbára” törekednek.

Kétségtelen ugyanis, hogy bár igen szűk bázisra támaszkodva, de van az országban kifejezett szocializmus- és rendszerellenesség is. Ezt a körülményt hiba volna akár lebecsülni, akár túlértékelni, Vannak olyan személyek és csoportok, akik és amelyek — bár szavakban mást hangoztatnak — nézeteikkel és főleg cselekedeteikkel — kirekesztik magukat a párbeszédből. Világossá kell tennünk, hogy ezeknek a személyeknek és csoportoknak a törvény nem fog legális mozgásteret biztosítani.

— Pártunk hosszú idő óta a társadalmi feszültségek és problémák politikai eszközökkel történő megoldásának gyakorlatát követi. Ez így lesz a jövőben is. Nem keressük a konfrontációt, de nem is térünk ki előle. Abból indulunk ki, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Ezen az alapon a rendszer dastabilizá- Jására irányuló aktív tevékenység ellen — más jogállamokhoz hasonlóan — minden törvényes eszközt igénybe véve fel fogunk lépni.

Fejti György végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyülekezési és egyesülési jog törvényi szabályozása révén további jelentős lépést tesz előre a társadalom azon az úton, amely a szocializmus, a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése felé vezet.

Az előterjesztést követő vitában hárman mondták el véleményüket, a testület egyik tagja írásban nyújtotta be hozzászólását. A felszólalók egyöntetűen úgy foglaltak állást: egyetértenek az előterjesztés céljaival, politikai irányvonalával. Korom Mihály kiemelte, hogy a szocialista demokrácia, a szocialista jogállam további építésének útján rendkívül fontos kérdésről van szó. A téma az állam és az állampolgárok újszerű kapcsolatainak kialakítása szempontjából is nagy horderejű. A felszólalók indokoltnak tartották, hogy a törvény megalkotása előtt széles körű társadalmi vita tapasztalatai segítsék a jogalkotókat. Kulcsár Kálmán a jogszabály előkészítésének ütemezéséről szólt, hozzátéve: a társadalmi vita fontos feladata lesz, hogy szelektáljon a jogszabály- tervezetben ma szereplő paragrafusok között, esetleg

Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg előadói beszédét.

Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalása — az alapvető káderpolitikai elvek megerősítése mellett — szükségessé teszi a kádermunka néhány kérdésének, közte a párt káder- hatáskörének módosítását, korszerűbb módszereinek kialakítását. Az állásfoglalás kimondja, hogy „folytatódjon a káderhatáskörök decentralizálása, csökkenjen a felettes pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, gazdasági és társadalmi tisztségek száma”. Mindezeket figyelembe véve áttekintettük a Központi Bizottság káderha- tásköri listáját, annak tartalmát, a hatáskörgyakorlás főbb elveit, és eljárásbeli szabályait, s ennek megfelelően tesszük meg a javaslatot.

A Központi Bizottság titkára a továbbiakban kifejtette: a hatáskör gyakorlása két formában történik. A testület dönt a saját választási, illetve kinevezési jogkörébe tartozó személyi ügyekben: előzetesen állást foglal a más szervek választási vagy kinevezési jogkörébe tartozók esetében. A ha- tásköriség tartalma mindkét esetben csak a munkaköri változásra — választásra, kinevezésre, felmentésre — vonatkozik.

— A káderhatáskörök decentralizálásának és gyakorlásának fontos rendező elve továbbra is, hogy a káderek üigyében ott döntsenek, ahol a legjobban és érdemben tudják megítélni azok munkáját, magatartását — emelte ki az előadó. A kádermunka legfőbb feladata ezután is az, hogy a vezető posztokon feladatuk ellátábizonyos rendelkezések részletesebb kidolgozása mellett foglaljon állást.

Korom Mihály és Kulcsár Kálmán egyaránt felhívta a figyelmet arra, hogy a jogszabály megalkotásával

olyan joghézag tűnik majd el, amely miatt — jogi szabályozás híján — fontos társadalmi kérdéseket eddig politikai eszközökkel kellett megoldani. Horváth István is hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása a felfogást és a gyakorlatot tekintve egyaránt fordulatszerű változás kezdetét jelenti.

A vitában több konkrét észrevételt is tettek, részben a törvénytervezet egyes cikkelyeihez, részben a Központi B izottság k ia lak í tan - dó állásfoglalásához. Szóba került a nyilvánosság: Kulcsár Kálmán javasolta, hogy a törvényalkotó munka részleteibe a közvéleménynek legyen módja jobban betekinteni, hiszen jelenleg gyakran úgy tűnik, mintha már a jó ideje napirenden levő kérdésekben, külső nyomásra látnának munkához a döntéshozók.

Vitaösszefoglalójában Fejti György rögzítette: a Központi Bizottság megítélése egységes abban, hogy az új törvény a bizalomra és az önmérsékletre építve nagy jelentőségű, gazdasági erőforrásokat is felszabadító fordulat lehetőségét teremti meg állampolgár és állam kapcsolatában. A jogszabály létrehozása egyúttal a szocialista pluralizmus törvényi keretei megteremtésének fontos állomását jelenti. Végezetül egyetértett azzal az észrevétellel, hogy azokról a műhelymunkákról, amelyek napjainkban is folynak — például az alkotmány felülvizsgálata, a bíróságok szerepének áttekintése, újraértelmezése, valamint a népszavazás, a helyi szavazás kérdése — tájékoztatni kell a szakmai és a széles közvéleményt.

Ezután szavazás következett. A Központi Bizottság a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot egyhangúlag elfogadta.

sára alkalmas, a néphatalmat erősíteni akaró és tudó, a párt vezető szerepének érvényesítésére képes vezetők dolgozzanak. Olyanok, akik élvezik választóik, megbízóik megbecsülését és bizalmát, és akik tisztában vannak azzal, hogy feladatuk a nép szolgálata, s megítélésük alapja mindenekelőtt munkájuk eredményessége — mondotta Lukács János.

Az előterjesztéssel kapcsolatban Lukács János szövegmódosító, sző vegpon tosí tó

kérdést intézett, illetve megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz Kovács László, Nagy Imre, Horváth István és Tétényi Pál; négyen írásban — együttesen — nyújtottak be javaslatot.

Az írásos előterjesztést, a szóbeli kiegészítést és a kérdésekre adott választ a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta.

A Központi Bizottság a Különfélék című napirend keretében tájékoztatást kapott Grósz Károly moszkvai tárgyalásairól Mihail Gorba- csovval és más szovjet vezetőkkel. A Központi Bizottság jóváhagyta az agitációs és propaganda, a gazdaság- politikai, a káderpolitikai és az ifjúsági bizottság, a köz- gazdasági, a művelődéspolitikai, a pártépítési, a szövetkezetpolitikai és- a tudománypolitikai munkaközösség összetételét.

A Központi Bizottság végezetül személyi kérdésekben döntött. Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának vezetőjét nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából és Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezetőjévé. Huszár Istvánt, a KB Párttörténetf Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása miatt — felmentette beosztáA két nap tapasztalatai alapján elmondható, hogy a Központi Bizottság jól döntött, amikor korábbi elhatározásához megfelelően nyílt ülést tartott, az írott és elektronikus sajtó révén betekintést engedett munkájába — hangsúlyozta elöljáróban. Egyetértés alakult ki abban, hogy a jövőben is folytatódjék a nyílt tájékoztatás, s akár a vitáról is készülhessen élő felvétel. Major László kinevezésével kapcsolatban a Központi Bizottság titkára elmondta, hogy a KB Iroda új vezetője korábban újságíróként dolgozott, ezt követően a Központi Bizottság apparátusában tevékenykedett, majd nagykövetként képviselte hazánkat. Kifejezte meggyőződését, hogy személyében alkalmas embert találtak a pártszóvivői funkcióra is.

Berecz János a továbbiakban beszámolt arról, hogy az első napirendi ponthoz, a gazdasági kérdésekhez csütörtökön öten szóltak hozzá: elsősorban az „A” variációt támogatták, de szükségesnek tartották a „B” változat további kimunkálását is. A szavazásnál a Központi Bizottság — korábbi állásfoglalásától eltérően — úgy döntött, hogy az új nyugdíjrendszer bevezetésére csak később kerüljön sor. A szóvivő utalt arra, hogy a szavazás során hárman voksoltak a gazdaságfejlesztési tervezetek ellen. Véleményük szerint a szavazásnál hangsúlyozni kellett volna azt is, hogy esetleg egy harmadik variáció is szóba jöhet-e. Vagyis nem a változatokat kifogásolták, hanem azt, hogy nem volt további alternatíva. Szóba került az is, hogy a Központi Bizottságnak el kell készítenie működési rendjét, ügyrendjét is, mert előfordulhat, hogy — egy felszólalás után — egy-egy konkrét kérdésben vita bontakozhat ki. Lehetőséget kell tehát teremteni arra, hogy ha valaki információs indokkal szót kér, tudakozódhassák.

A szóvivő nagy jelentőségűnek nevezte a második napirendi pontként tárgyalt gyülekezési és egyesülési jog törvénybe foglalásáról szóló javaslatot. Kiemelte, hogy az elvi állásfoglalás vitájában lényegre törő és fontos észrevételek hangzottak el.

Ezek közé sorolta, hogy az állampolgári elégedetlenséget akár felvonulással is ki lehetne fejezni. A lényeg: az állampolgárok nemcsak a szavazásnál, a választásoknál, hanem egyéb módon is véleményt nyilváníthassanak, s ennek legyenek meg a törvényes keretei. A ká- derhatáskör-vitáról szólva a szóvivő elmondta, hogy a Központi Bizottság egyharsából és dr. Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párt- történeti Intézete igazgatójának.

madára csökkentette azoknak a funkcióknak a számát, amelyek a jövőben is hatáskörébe tartoznak. Berecz János végezetül elmondta, hogy Grósz Károly közelmúltbeli moszkvai látogatását, tárgyalásait nagy jelentőségűnek értékeli a Központi Bizottság. A látogatás során ismételten bebizonyosodott: a nemzetközi kérdésekről, a szocializmusról hasonló módon gondolkodunk. A találkozón a magyar és a szovjet vezetők a kapcsolatok tehézségeit és előnyeit is számba véve foglalkoztak a továbbfejlődés kérdéseivel.

Az újságírók kérdéseire válaszolva Berecz János elmondta: a Központi Bizottság támogatta azt az elképzelést, hogy az egyesülési törvényjavaslat az egypárt- rendszer keretei között biztosítsa az egyesülési és a gyülekezési jogot. Úgy vélte, hogy az egyesülési és a gyülekezési törvényjavaslatot nem lenne szerencsés társadalmi vitára bocsátani, mert nem helyes a lakosságot túlterhelni vitákkal. A választójogi törvény továbbfejlesztése, annak kiegészítése amúgy is szélesebb érdeklődésre tart számot, s annak vitájára hamarosan sor kerül. A közelmúltban megalakult szervezetekkel kapcsolatban Berecz János leszögezte: amíg az Országgyűlés az egyesülési és gyülekezési törvényt nem alkotja meg, eddigi szokásaink szerint járunk el. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szak- szervezetének tevékenységével kapcsolatban rámutatott: nincs okunk arra, hogy ne tűrjük, sőt, esetleg ne támogassuk. Az ilyen kérdéseket azonban ma még konkrétan kell mérlegelni. A Parlament ügyrendjét érintő kérdésre válaszolva elmondta: a világon mindenütt politikai szervek, párt-, népfront- vagy ilyen jellegű társadalmi szervek tesznek javaslatot az Országgyűlés tisztségviselőire.

Berecz János végezetül elmondta, hogy a két gazdaságfejlesztési koncepció tárgyalása során elhangzott felszólalásokat külön-ikülön is fel kell dolgozni, mert nemcsak javaslatok hangzottak el, hanem olyan felelősség- teljes gondolatok is, amelyek főiként a lakosság terheivel, a lakosságot érintő szociális problémákkal foglalkoztak.

A SZOT főtitkára sem arra gondolt — amikor a tervezetek ellen szavazott —, hogy feltétlenül szükség van egy harmadik variációra, ö azt mondta: nem kapott elég biztosítékot a szociális gondoskodás kérdéseit illetően. E véleményeket tehát tanulmányozni kell, mert csak a valóság teljes ismeretében vállalható a döntés. Ennek tudatában októberben ismét napirendjére tűzi e témát a Központi Bizottság —mondta végezetül Berecz János.

Lukács János beszéde

Szóvivői tájékoztató a KB üléséről

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének második, befejező napját követően Berecz János, a Politikai Bizottság titkára tartott szóvivői tájékoztatót.