Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! I MEGYEI PARTBIZOTISAG ES I MEGYEI TIHDCS LOPID 1988. JÚLIUS 15., PÉNTEK Ara: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 168. SZÄM Befejezte tanácskozását az MSZMP Központi Bizottsága Csütörtök délelőtt folytatódott a Központi Bizottság vitája az idei gazdasági helyzetről, és a szükséges fordulatot célzó fejlesztési változatokról. Judik István kiemelte, hogy ez a vita tartalmában és szellemében megfelel az országos értekezlet állásfoglalásának: a párt a gazdasági stratégia fő irányainak kialakításán dolgozik. A tervezett ütemben épül a gabeikovo (Bős)—nagymarosi vízlépcsőrendszer. Felvételünkön a gabeikovói erőtelep látható. Ide 8, egyenként 90 megawattos turbinát építenek be MTI-fotó: Baric Imre Párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba Gxósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke vezetésével csütörtökön párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé^ >nek ülésén. A küldöttség tagjai Szűrös Mátyás, a KB titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A küldöttséggel utazott Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője; Őszi István külügyminiszter- helyettes Varsóban csatlakozik a kísérethez. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, a KB tagjai, Kővári Péter külügyminiszter-helyettes. Jelen volt Tadeusz Czeczhowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A magyar küldöttséget a varsói repülőtéren Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Zbigniew Messner kormányfő és Józef Czyrek, a KB titkára üdvözölte. Jelen volt Biczó György, Magyarország varsói nagykövete. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács üléséről a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A Minisztertanács elfogadta új ügyrendjét. A kormány rendeletet alkotott az államminiszter feladatáról és hatásköréről. A Minisztertanács meghatározta a vezető tanácsi tisztségviselők munkaviszonyával összefüggő kérdéseket. A kormány a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű költségvetési szervként létrehozta az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőséget, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség jogutódaként. A Minisztertanács jóváhagyta a Tervgazdasági Bizottság döntését a gyermekintézmények térítésié íj-rendszerének korszerűsítéséről és a vállalati támogatások leépítésének programjáról. (A kormányszóvivői tájékoztató lapunk 3. oldalán.) Tömegközlekedés és lakásgazdálkodás a megyeszékhelyen Romány Pál azt hangsúlyozta, hogy a pártértekezlet által megválasztott új Központi Bizottság nagy fontosságú döntések előtt áll. Boros László javasolta az előterjesztés néhány részletének további pontosítását, s ezen belül a műszaki fejlesztéssel foglalkozó rész kibővítését. A vitában többen szóltak a mai gazdasági helyzet néhány vonásáról. Orbán István kedvezőnek tartotta, hogy bővültek a gazdaság működésének keretei, s kedvezőtlennek ítélte, hogy terjed — szavai szerint — „a tengődő magyar vállalatok köre”. Boros László bírálta a szabályozók gyakori változtatását, a bürokratizmus megnyilvánulásait, a döntések és a tettek halogatását. A Központi Bizottság elé terjesztett változatok közül Boros László az „A” variációt támogatta, hozzátéve, hogy megfelelő garanciákat kell teremteni a visszarendeződés megakadályozására, a társadalmi feszültségek humánus kezelésére, az új programok megvalósítására. Judik István úgy vélte, hogy a mai információk alapján még egyik változat mellett sem lehet egyértelműen kiállni. Romány Pál arra -hívta fel a figyelmet, hogy a szükségesnek ítélt fordulat értelmezésénél tegyék világossá, mitől akar elfordulni, és milyen irányba kíván fordulni a gazdaság. milyen célokat vállal továbbra is, és miben akar változtatni az eddigi gyakorlaton.' Orbán István úgy vélte, hogy bármely változatot is csak az egyének és a vállalatok érdekeltségére építve lehet kidolgozni és megvalósítani. Több hozzászóló nem lévén — húszon hatan fejtették ki véleményüket a plénumán, hárman írásban adták be észrevételeiket —, az elnöklő Berecz János a vitát berekesztette, s szót adott a napirendi pont előterjesztőjének, Németh Miklósnak. A Központi Bizottság titkára elöljáróban megköszönte a felelős, további munkát orientáló vitát, amelyet egyrészt az előterjesztett változatok kritikus pontjainak, veszélyeinek megvilágítása, másrészt a változatok pontosabb kidolgozásának, jobb megalapozásának határozott igénye jellemzett. A vita megfelelt az országos párt- értekezlet szellemének, megerősítette, hogy a jövőben mindenképpen alternatív terveket, elképzeléseket kell készíteni. Rugalmas gondolkodásmódra van szükség, határozottan és gyorsan, késlekedés nélkül kell cselekedni, s ez újfajta tervezést, más gazdasági eszköztár működtetését igényli. Az elmozdulás lehetőségeit ésszerű kockázatot vállalva kell Csehák Judit az 1984-ben elfogadott szociálpolitikai koncepció most folyó reformjáról szólt, amelynek célja, hogy a követelményeket hozzáigazítsák a mai feladatokhoz és lehetőségekhez, valamint az egyéb területeken zajló változásokhoz. Hangsúlyozta, hogy az új elképzelésieket a lehető legrövidebb idő alatt kívánják összefüggő koncepcióvá fejleszteni, szembenézve új, regionális problémákkal, demográfiai gondokkal, a munkanélküliség okozta feszültségekkel, vagy a kábítószer-fogyasztás veszélyeivel. Ezeket nem lehet régi módon és formákban megoldani, hanem hozzáértő irányításra, társadalmi szolidaritásra, egyéni és családi felelősségvállalásra, több szakemberre, széles körű társadalmi nyilvánosságra, és az ország anyagi lehetőségeihez mérten több pénzre van szükség. Aláhúzta, hogy a Központi Bizottság vitájában többször is szóba került „szociális védőháló” kifeszítése nem lehet csak az állami szociálpolitika feladata, ez csak széles körű összefogással, társadalmi szolidaritással hozható létre. A hozzászólók rámutattak, hogy a gazdasági tervek megvalósításának legfőbb feltétele a lakosság bizalma az új programok iránt. Ez pedig — miként Boros László mondotta — a gyors és pontos tájékoztatás révén növelhető, mert a lakosság felnőtt, érett, igényli a beavatást, és kifogásolja, ha az elmarad. Judik István a lakosság szélles körű tájékoztatását a társadalmi tűrőképesség növelése egyik feltételének nevezte. keresni, figyelembe véve az elhatározott intézkedések társadalompolitikai, valamint réteghatásainak mélyebb, konkrétabb elemzését. A helyzetünket elemző hozzászólások az 1988-as esztendőt két szempontból is igen nagy jelentőségűnek tartották. Részint azért, mert, ha igaz az, hogy a gazdaság erőforrásai, tartalékai kimerültek, akkor egy nem teljesített 1988-as terv zuhanásszerű leszakadáshoz vezetne, amelynek megakadályozásához politikai érdekünk is fűződik. Másrészt, azért is fontos az 1988-as esztendő, mert az utóbbi három évben fejlődésünk nem vágott egybe terveinkkel. A szavakat most már tetteknek kell felváltaniuk. A kételyeket feltáró őszin. tébb szó, a nyíltság nem éb. reszt bizalmatlanságot az emberekben. Csak egy beavatott, a feladatokat értő, azokkal azonosuló társadalom tud kitörni a mai helyzetből. És ez a helyzet — mondotta — nagyon kritikus, új értékrendünk valamennyi elemét még mi, magunk sem tudjuk egészen pontosan meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy 80-40 esztendő felhalmozott nehézségein nem tudunk egyszerűen átlépni, gondjainkat nagyon rövid idő alatt nem tudjuk megoldani. Ezt nem szabad elhallgatnunk, mint ahogy azt sem, hogy bármilyen irányba mozduljunk is, nemcsak nyertesek, de vesztesek is lesznek. Csak előnyökkel járó megoldás nincs, ám az érdekeket nyílt vitában kell ütköztetni, lehetőséget adva a kitörésre egyénnek, vállalatnak egyaránt. Volt, aki aggódott: ha belátható időn belül nejn tudjuk a világgazdasághoz jobban igazodó struktúra- politikát, a rugalmas gazdaság alapjait megteremteni, akkor belátható időn belül beszűkülnek a szociális, társadalmi szükségletek kielégítésére fordítható forrásaink. Bár Németh Miklós maga is elismerte, hogy az átlagszámok az életszínvonalról nem sokat mondanak, ehhez kapcsolódva tényeket idézett: A lakosság fogyasztása az elmúlt három esztendő alatt 6,5 százalékkal, a reáljövedelem 4,3 százalékkal, a reálbér 2,6 százalékkal nőtt. Ez természetesen nem sok, de azt mutatja, hogy nem csökkent a bér, meg a fogyasztás. — Ha mi azt a gazdaságpolitikát állítjuk előtérbe — folytatta —, amit a stabilizációs program megfogalmaz. s ennek végrehajtásához radikálisabb. vagy kevésbé radikális utat választva látunk hozzá, akkor az életszínvonal alakításában megnő a munkahelyek, a kollektívák felelőssége és szerepe. Ugyanez vonatkozik természetesen a szociálpolitikára is. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban részletesen szólt a szocialista tulajdonnal való hatékony gazdálkodás lehetséges formáiról, majd a bérreformmal kapcsolatos hozzászólásokra reagálva leszögezte: Mai ismereteink, számításaink szerint a következő két-há- rom évben reálbér-növekedést nem tudunk felelősen ígérni. De van mód közér. zetjavító intézkedésekre, s e téren a gazdálkodó szervek, a vállalatok is léphetnek, ha központilag feloldanak bizonyos bürokratikus megkötéseket. — Döntsünk-e most a beterjesztett két változatról ? Igaz, hogy a felszólalók többsége az „A” változat kidolgozását ajánlotta a kormánynak, ám az abban foglaltakhoz mindenki hozzátette ilyen-olyan kételyeit, joElöljáróban hangsúlyozta: a politikai intézményrendszer átalakításának egyik kulcskérdése az állam és az állampolgárok közötti viszonyok szabályozásának korszerűsítése az állampolgári aktivitás és kezdeményezés széles körű kibontakoztatása érdekében. — Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy képesek legyünk kimozdítani a társagos vagy kevésbé jogos figyelmeztetéseit. Németh Miklós úgy vélte, hogy az „A” változat kidolgozását négy elem figyelembevételével kell folytatni: el kell ismerni, hogy ma ennek a finanszírozhatósága még „nincs kézben”, ki kell dolgoznunk a KGST-kapcso- latokra vonatkozó stratégiánkat, további pontosításra vár a hosszább-rövidebb ideig munka nélkül maradók lehetséges száma, s végül erősíteni kell a vagyonérde- keltséget, együtt a vezetői érdekeltség intenzitásának növelésével. Németh Miklós javasolta: a Központi Bizottság most ne döntsön abbarr, hogy melyik változat legyen a további munka kizárólagos alapja, de erősítse meg, hogy a tervező szervek mindkét változat, illetve ezek kombinációi alapján végezzék munkájukat. Németh Miklós végezetül néhány konkrét kérdésre is kitért. A nyugdíj határozat módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a nyugdíj- reform — az előkészítő munkálatokból ítélve — 1989. január 1-jével nem vezethető be, s kérte, a Központi Bizottság vegye ezt tudomásul. Közölte, hogy a honvédelmi kiadások reálértékét nem kívánják növelni. Ami a bős—nagymarosi, beruházást illeti, a leállítás többe kerülne, mint a — környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő — gyors befejezés. A vitában az is elhangzott, hogy ma bizonyos esetekben érdemesebb táppénzre menni, mint dolgozni. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatban az illetékes állami szervek körültekintő, de sürgős intézkedését kérte. Határozathozatal következett. A Központi Bizottság egy korábbi döntését visszavonva kimondta: 1989. január 1-jével nem tartja beve- zethetőnek az új nyugdíj- rendszert. Dönteni kellett volna a vitában elhangzott egyik javaslatról, hogy a fejlesztési változatokat bocsássák társadalmi vitára, ám a kérdés szorgalmazója elállt indítványától. Ami a két gazdaságfejlesztési alternatívát illeti: az elnök javasolta, hogy a Központi Bizottság elsősorban az „A” változat kidolgozását támogassa, további munkálatokra ajánlva a „B” variánst is. A végzett munkáról a Központi Bizottság októberben kapjon tájékoztatást. Ezt a Központi Bizottság három ellenszavazattal és egy tartózkodással jóváhagyta. Végezetül a testület egyhangú döntéssel elfogadta az előterjesztést a szükséges kiegészítésekkel, az előadói beszédet és a vitában elhangzottakra adott választ. Ezt követően Fejti György, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot. dalimat, az embereket a ma még sajnos sok helyütt jelen lévő érdektelenségből és közönyből. Mind több honfitársunknak saját, személyes tapasztalatai alapján kell meggyőződnie arról, hogy van értelme és esélye a józan változtatási törekvéseknek, a konzervativizmus, az ésszerűtlenség elleni fellépésnek. Mindez szükségessé (Folytatás a 2. oldalon) Az alapszervezetek rendszeres tájékoztatása, bevonásuk az információs munkába, a szakszervezetek álláspontjainak egyeztetése — többek között ezekkel a célokkal hívta össze a Szak- szervezetek Békéscsabai Városi Bizottsága az első szak- szervezeti információs értekezletet, amelynek programját a megyeszékhely valamennyi alapszervezeti titkára megkapta. Két fontos, valóban közérdekű témában cseréltek véleményt, tettek észrevételt a megjelentek. Elsőként Békéscsaba tömegközlekedéséről esett szó; egyebek mellett a szeptemberben bevezetendő új menetrendről, amelynek három hónapos próbaideje után az igényeket megvizsgálják, és úgy alakítják ki a végleges menetrendet. A helyközi közlekedés legújabb tapasztalatai is felvetődtek, például az a gond, hogy a vidékről bejárók egy részét az autóbuszok csak a vasútállomásig szállítják, így a város- központban dolgozók késve érkeznek a munkahelyükre. Nem kevésbé fontos, égető problémákat vetettek fel a megjelentek a másik témakör keretében. A megye- székhely lakás- és tele.tgaz- dálkodásával kapcsolatban Réti Béla (a Forcon képviseletében érkezett a fórumra) figyelemreméltó gondolatokat fejtett ki. Bizonyos — mondta ,a felszólaló —, hogy a közmű- és úthálózat- fej lesztés.ben a tanács a jövőben is számít a lakosság anyagi hozzájárulására, áldozatvállalására. Ám egyre többen lesznek azok, akik kevés jövedelmükből, nyugdíjukból egyszerűen képtelenek összegyűjteni, kifizetni a szükséges pénzösszeget. r. e. Fejti György előterjesztése Németh Miklós vitazárója
