Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
1988. július 14., csütörtök Egy kép a százötven közül Japán nap Szeghalmon Második éve, hogy Szeghalmon, a Sárréti Múzeumban japán kiállítást láthatnak a vendégek. A füzesgyarmati Doma-gyűjtemény költözött át a közeli városba, ahol a múzeum igazgatója, Miklya Jenő, a restaurálás előtt álló kastélyépület egyik nagytermében rendez- tette be a nem mindennapi távolkeleti anyagot. Díszes kimonók, porcelán használati eszközök, legyezők és sok egyéb más látható itt figyelemkeltő összeállításban. Tavaly nyáron, amikor az időszaki kiállítást megnyitották, japán vendégek is érkeztek Szeghalomba: ki- monófestők, ecsetírók, papírhajtogató művészek, és Ha- rumi Tsutsui Doma brácsaművésznő, Doma István Japánban élő, füzesgyarmati születésű festőművész felesége. A tavalyi „Tokyo- fesztivált” idén. július 23-án megismétlik. Ez alkalommal 80 képzőművész 150 kisalakú. úgynevezett „skishi”- lapra (keménypapír, aranyfüst széllel) festett alkotását mutatják be a Sárréti Múzeum Kossuth-téri kiállító- helyiségében. A Magyarországon páratlan kiállítás képanyagát a tokiói D. Art Centre válogatta és intézte (menedzselte) szállítását. A képek a japán élet és táj számunkra ismeretlen világát hozzák el Szeghalomba, a „Japán art” című kiállításra, melyet augusztus 22-ig tartanak nyitva. A kiállítás megnyitóját követően a helyi ifjúsági házban Yoshida Mokoto festő- művésznő ecsetírás-bemuta- tót tart, kora este pedig Ha- rumi Tsutsui Doma hangversenyez a városi művelődési központ Tükör termében. A művésznő neves japán muzsikuscsalódból származik, édesapja, Hidetake Tsutsui híres zeneszerző Japánban. Harumi a tokiói Geidai Zeneakadémián mestervizsgázott, de tanult Kanadában, s Magyarországon, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is, ahová Bartók Béla szelleme és a népzene iránti érdeklődése vonzotta. Harumi vállalkozott először arra, hogy Tokióban (1981) magyar népzenei koncertet adjon, majd egyik magyarországi látogatásakor a televízióban is fellépett. Az idei, július 23-ra meghirdetett szeghalmi japán nap fotómontázs plakátját Suzuki Isamu fotóművész, az egyik legnagyobb japán képeslap, az Ieno Hikari Magazin munkatársa készítette. Sass Ervin KäHipari Vállalat, Gyula Munkahelyi művelődés Kicsit zavarban vannak, hiszen náluk már nincs köz- művelődési felelős. A Gyulai Kötőipari Vállalatnál Burda Béláné szb-titkárral, Mikló Krisztina gépkönyveiével és Bánfi Józsefné főkönyvelővel beszélgetünk. — Úgy is kezdhetném, hogy ebben a gazdasági helyzetben nem érné meg egy külön közművelődési státuszt fenntartani ... — mondja az szb-titkár. — De valójában az történt, hogy Krisztinát, aki korábban a közművelődési dolgokkal foglalkozott, kinevezték gépkönyvelőnek, s mivel elég rosszul állunk a munkaerővel, egy másiik feladatot, a késztermékkönyvelést is ő végzi, mellékállásban. — De az igazsághoz tartozik, hogy még ennyi feladat mellett is el tudom látni azt a csekély munkát, ami a közművelődésben adódik — mondja a fiatal Mikló Krisztina. — Tudniillik, ha vaSaki mondjuk színházjegyet akar venni, talán megszokásból is, még ,mindSg hozzám fordul. Sajnos, régebben, és most is, csak egy-két emberről van szó, ezért is mondtam, túl nagy erőfeszítést nem igényel, ha segítek nekik. — Arra pedig, hogy minden előzetes igény nélkül szervezzünk bármit is, már régen rájöttünk, nem szabad — folytatja Burdáné. — Úgysem mennek el a dolgozók. Nehezíti a dolgunkat az is, hogy sok a vidéki munkaerő, meg a gyermekeit egyedül nevelő anya. Tőlük igazán nem várhatjuk el, hogy munkaidőn túl „a közművelődés” legyen a legnagyobb gondjuk. — Tapasztalatom szerint leginkább la pénzzel lehet motiválni az embereket — mondja ismét Mikló Krisztina. — Ha a vállalatunk fizeti (!) a jegyet — például la várszínházba —, akkor csak-csak tudnak rá időt szakítani. Bár ezt nem is csodálom, főleg most, amikor egy jegyére már kétszázhúsz forintot is elkérnek. Kést anyagi csőd, ha egy négytagú család ott akar tölteni egy estét! — És bár a közművelődésre ma sem költünk kevesebbéit, mint néhány éve, a reálértéke hol van már a régihez képest!? — így a főkönyvelő. — Az üdülési célra fordítható 80 ezer forintból az üdén már meg se próbáltunk üdülőt bérelni. Nem érné meg, ugyanis az útiköltséget és az étkezést a dolgozónak kellene fedeznie.. . A legizgalmasabb kérdést, hogy most vajon van-e kulturális élét munkahelyükön, Burda Béláné így válaszolta meg: — Mivel a városi közművelődési intézményekkel továbbra is tartjuk a kapcsolatot, azt mondhatom, ha bármire igény van, szervező li® lesz.. . Ennyi. — ria— Nyáron a betűk birodalmában Köztudott, hogy nyáron a könyvtárak forgalma jóval kisebb, mint a téli időszakban. Legalábbis a felnőtt olvasók döntő többsége ilyenkor megy szabadságra, ilyenkor utazik el, ilyenkor igényli szinte legkevésbé a könyveket. De vajon, hogy vannak ezzel a gyerekek? Az órákkal, szakkörökkel, úttörőzéssel túlzsúfolt tanév után végre bőven van (vagy lenne?) idejük olvasásra . .. Csaba Gyulánétól, a békéscsabai Lencsési úti gyermekkönyvtár vezetőjétől arról érdeklődünk, milyen a forgalom ezen a nyáron könyvtárukban ? — A nyári és a téli időszakot, mint mindig, most sem lehet egy napon említeni — mondja. — Az iskolai szezon idején naponta öt- ven-hatvan gyerek fordul meg itt, ilyenkor nyáron 12- 18. Persze, ez összefügg azzal, hogy az iskolai idő alatt a kötelező, vagy az ajánlott olvasmányokért szinte valamennyi lakótelepi gyerek legalább egyszer-kétszer felkeres bennünket, még nyáron a legtöbben elutaznak, vagy más elfoglaltságot találnak. Jó néhányan ilyenkor inkább a kényelmesebben hozzáférhető házikönyvtárukból válogatnak, de sokan vannak, akik — mint hogy sem iskola, sem belső igény nem kényszeríti őket —, egyszerűen kihagyják az olvasást a szabadidős tevékenységükből . . . A nyolcadikat végzett Kertész Szilviáról azonban mindez nem mondható el. ö a könyvtár egyik legaktívabb olvasója. Kitűnő tanuló, akinek a kedvenc időtöltése az olvasás. Ottjártunk- kor épp egy Dickens-regényt lapozgat. — Mindig úgy választok — magyarázza —, hogy a könyv közepén elolvasok egy-két bekezdést, s ha megtetszik, akkor kikölcsön- zöm . . . Mint hogy Szilvia pillanatnyilag a könyvtár egyetlen vendége, tovább beszélgetünk. Elmondja, hogy lassan kezd kinőni a csíkos meg pöttyes lányregények világából, mostanában inkább Jókai, vagy Mikszáth könyvei kötik le. Közöttük olyanok is, amelyek az iskolában ajánlottak voltak, de csak most van ideje elolvasni őket. — Sajnos az olvasmányélményeimet nem mindig tudom megosztani a barátaimMúlt és jövő mai, barátnőimmel, mert nemigen érdekli őket az ilyesmi — panaszolja, miközben egy vékony, filigrán kislány szalad be a könyvtárba. Kulcsár Edit, mint később megtudjuk, most végezte az általános iskola negyedik osztályát. A szülei dolgoznak, ő pedig a nagymamánál vakációzik. S lám, lám, mire jó a könyvtár közelsége ..., ha nagyon unatkozik, hát beszalad ide, jól lehet, nem kölcsönözni, hanem beszélgetni a könyvtárossal, akit ők egyszerűen csak Éva néninek szólítanak. A könyvtár harmadik vendége ezen a délutánon Éber Tamás, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Tamás sem könyvet akar kivenni, Éva nénit jött meglátogatni. — Olyan ő nekünk, mint egy „pótmama” — mondja nevetve. — A legszemélyesebb ügyeinket is meg lehet vele beszélni. Végighallgat, tanácsot ad .. . Azt hiszem, sok gyereknek hiányzik az ilyesmi. Azért néha kölcsönözni is szoktam. Ilyenkor nyáron szívesebben olvasok valami kis könnyű kalandregényt, a klasszikusokat meghagyom az iskolai szezonra. Akkor úgyis van elég kötelező Olvasmány . .. — Sajnos, senkit sem lehet kényszeríteni az olvasásra — jegyzi meg a könyvtárosnő. — Elég szomorú, hogy a magyar gyerekek olvasottsága és kifejező olvasása valahol az európai ranglista végén található. Bizony, a tavasszá! megrendezett olvasási versenyünkön volt olyan csoport, ahol nem osztottuk ki az első díjat, mert senki sem érdemelte volna meg. Ennek ellenére sokan kaptak bátorságot egy legközelebbi benevezéshez, hiszen itt semmitől sem kellett tartaniuk, itt csak nyerni lehetett. .. S azt, hogy az olvasással mit lehet igazán nyerni, talán csak kevesen tudják. Az agykutatók állítása szerint az olvasás olyan memorikus egységeket, agyterületeket mozgat meg, amelyek szinte semmilyen más tevékenységgel nem hozhatók működésbe. Márpedig az, amit nem használunk, idő elteltével elsilányosodik, kiég. használhatatlanná válik ... Magyar Mária HANGSZÓRÓ Van-e vagy nincs? Azt mondjuk, kényes kérdés ma. már nincs, és ez nagyon is igaz. Mégis előfordul, hogy olyasmi történik, mint amiről szó esett a Vasárnapi Űjság egyik beszélgetésében. Vagyishogy miiért nem jelent meg még mindig Földes István több mint két éve kész könyve Mező Imréről. Azért, mert valaki kényes kérdésnek tartotta az életrajznak a spanyol polgárháborús részét, kifogást emelt ellene, hogy az nem a nagyközönség elé való. Megkerülni viszont nem lehet — nem is akarja a szerző —, hiszen anélkül nem lenne hitele s a mártírhalált halt kommunistáról vázolt kép. A Rajk-csoport elleni támadásról van szó, amit a harcok közepette kreált a Gerő Ernő által frontra küldött káderes. Aki maga közel sem volt feddhetetlen személy. Sőt, igencsak kompromittált, hisz előzőleg csalásért ült. Vele került szembe Mező Imre is, mert egy fronttaggyűlésen tiltakozott Rajkék meggyanú- sítása miatt. S ez az ő káderlapján is pöttyöt ejtett. S később az sem használ neki, hogy fenntartásai voltak Rákosival szemben az ötvenes évek elején. Félre is állították egy időre. Majd amikor már — 1955-ben — a budapesti pártbizottság titkára lett, akkor meg azzal nem értett egyet, hogy a törvénytelenségek áldozatainak rehabilitációját olyan bizottság intézi — természetesen csigalassúsággal —, amelynek az élén az a Rákosi Mátyás állt, aki... Folytatni ás fölösleges, olyannyira abszurd az egész dolog. De akkor is igaz, akkor is így volt. Tehát megkerülni, kihagyni az említetteket a Mező Imre életét tárgyaló könyvből nem lehet, annál is inkább, mert dokumentumok, és a helyszínen járt személyek nyilatkozata támasztja alá. S egyébként sem lenne tisztességes dolog. Ez is egy óvoda Ha az előbbi műsor érzelmileg megrázta az embert, a hétfő reggeli, az Ilyen az én óvodám, megnyugtatta. Jó volt hallani Verő Júlia derűs élményeit, amiket egy stockholmi külvárosi óvodában szerzett. A húszperces riport színektől villogott, hangulatos volt, és rengeteg információt tartalmazott, nem kevés tanulságot és meglepetést. Többek közt azt, hogy egy négyszobás bérházi lakás tizenöt gyermek óvodája, és négy személy lát el minden, velük kapcsolatos munkát. Meg, hogy a jelenlegi létszám csak tizenkettő, de az ugyanannyi nációhoz tartozik, az óvónők pedig magyar, spanyol, török és finn anyanyelvűek. Minden nagyon praktikus elrendezésű, mert ugye, kicsi a száz négyzetméter, de másban is a svéd elv érvényesül. Olyan, hogy jó, ha a kisgyermek mindent megismer minél hamarabb, ezért a kis konyhában — ahol az óvónők maguk készítik az ételeket —, naponta felváltva egy-egy gyerek segít. De a svéd elv érvényesült már a lakótelep építésekor is, a nyolcvanas évek elején. Ennek szellemében a régi, paraszti házak, porták jó részét meghagyták, s ott most is gazdálkodás folyik. S ide járnak ki az óvodások közelről látni háziállatokat, ami legalább akkora élmény és öröm, mlint a közeli játszóteret élvezni. S ez kell is nagyon, mivel a bérháznak kertje nincs, s levegőzni is csak így tudnak. A svéd óvoda a mi fogalmaink szerint bölcsődével kombinált intézmény, ugyanis nullától hétéves korig fogadja a gyermekieket. Ez közepes ellátottságának számít, fenntartója a szociális hivatal. Először svéd és magyar kicsinyek népesítették be, csak az utóbhi időben lett soknemzetiségű. A svéd nyelv azonban „fő tantárgy”, hogy a tegnap még más országban élők, itt az új hazában minél könnyebben beilleszkedhessenek. Az ének is — János bácsi., János bácsi — először svédül csendül föl, majd törökül, magyarul, spanyolul. És nem véletlenül angolul is, mert Svédországban, ez a második nyelv, s nem árt mielőbb ízlelgetni. .. yass Márta (5). „Fel kell készülnünk az űrbeliek fogadására 9» — Elhiggyem, hogy a pri- 'í mitív, nomád, indiai őslakóknak ez mégis sike- ^ rült?... És ha sikerült is, mi célt szolgált? Csak nem 1) egy akkori ipari vásárnak | volt az Eiffel-tornya? És ki készítette azt a 27 I kilométernyi földalatti alagutat Tibetben? És — mi- I nek? És ki készítette a bebizo- ji nyitottan lakatlan Húsvéti j szigeteken azokat a fejeket | ábrázoló kőszobrokat, ame- I lyek magassága ötször ma- % gasabb az embernél? És — I minek? Vagy a Salisbury közelé- I ben levő Stonehenge-et ? A 1 kőkorszakbeli emberek | emelték a magasba, puszta | kézzel a hatalmas kőtömbö- I két? Ejnye! Hát ezért mondom, hogy a más irányból kellene hoz- I zálátni az emberiség múlt- I iának kutatásához ... mert, 1 ha meghamisítjuk a múl- I tunkat, kockára tesszük a I jövőnket is! Repülőtér vagy értetlen csoda Danikén nagy hévvel fel- §j áll, veszi a távirányítót és bekapcsolja a videorekor- dert. — Mutatok önnek valamit. Ezeket a felvételeket repülőgépből készítettem még a hetvenes évek elején, fenn az Andokban. Bizonyára látta már ezt a több minit 4000 méter magasan fekvő fennsíkot, amelyen furcsa ábrák láthatók. Nos, • mikor kísérőmmel első ízben kapaszkodtunk oda fel, ahol a madár sem jár, hát még élő ember, nem tudtam magyarázatot adni arra, mi az ördög lehet ez a kifutópályára hasonlító síma lap, állatképekkel tarkítva ... de főleg azt nem értettem, mit jelent ez a nyílszerű csík, amely felvezet a hegytetőre, azaz egy másik, kör alakú sziklalaphoz...? Igen merészen, azt mertem állítani, hogy űrhajók le- és felszállására szolgált. Kiröhögtek. Igaz, azt nem tudták megválaszolni, vajon ki rajzolhatta és hogyan azokat az óriási ábrákat a kőtalajba, mert tisztán művészi ambícióból oda felmászni egyenes őrület, de még kevésbé magyarázták meg azok, akik megmosolyogtak, mi célból készültek azok az ábrák?. . . Arra már nem is vártam tőlük választ, mi idézhette elő azt a mélyen a sziklába vágott, pontosabban: égetett párhuzamos kettős sávot, amely végigvezet a „kifutópálya” jó részén ... Maradt a titok ... egészen addig a napig, míg fel nem lőtték az első világűri repülőgépet, a Space Shuttle-t. Tessék, nézze meg ezt a kifutópályát ... és azt a két, a fékezőmotorok lángjától égetett párhuzamos sávot a betonon!. .. Kell ennél beszédesebb bizonyíték? Nos, én ma már egészen bizonyos vagyok abban, hogy az a sima, sziklás fennsík ott az Andokban a Shutle-hoz hasonló űrrepülők leszállására szolgált! Az a csík pedig felmutat oda, ahová leszállás után felvontatták a repülőket. Van, nem messze onnan, a sziklák között, „ugyancsak” embertelen magasban egy különös „városka” ..., illetve annak a romjai. A perui nép úgy hívja: Sasfészek. Ember ott még nem járt, mert a település lentről teljesen megközelíthetetlen. Csak helikopterrel lehet odamenni. A primitív indiánok azt mondják: ott lakoztak; egykor az istenek! Nagy zajjal és széllel érkező „hajóik”, amelyeket leírnak a régi tekercsek, igen hasonlítanak a mai helikopterekre és könnyű repülőgépekre. Egyébként a dél-amerikai múzeumokban nemegy olyan szobrocskát és farag- ványt őriznek, amelyek — noha ezer évesek — a mai repülő-alkalmatosságok szakasztott meghökkentő rrfásai. Honnan ez a techninkai és művészi fantázia? ... Palenque-ban rábukkantam egy állítólagos kripta művészileg kifaragott kőlapjára. A mása itt van a szobám falán. A lakosok azt állítják, hogy egy régi istent ábrázol..., de ha tüzetesebben megvizsgálja az ember — persze, a mai ismereteink segítségével — egy űrhajóst lát rajta. Figyelje meg a székét, a félig ülő, félig fekvő testtartását és ezeket a gombokat és pálcákat, amelyeken a keze nyugszik!... És ezeket a díszítésnek vélt huzalokat, valamint g számológéphez hasonló, titokzatos alkalmatosságot ... Nos, ennek a domborműnek az alapján a NASA egyik mérnöke egy
