Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
1988. július 14., csütörtök e Tojáspiac alulnézetben Még egyik évben sem okozott olyan gondot a tojástermelés és -értékesítés, mint 1988-ban. Bár volt mélyponton az ágazata hetvenes évek elején, de olyan válságos helyzetűnek, mint az idén, még egyszer sem mutatta magát. A termelésben és a tojáspiacon tapasztalt szélsőséges jelenségek mélyebb megismerésére szerkesztőségi beszélgetést kezdeményeztünk. Meghívtuk az ország legnagyobb baromfitenyésztő és tojástermelő szakcsoportjának két vezetőjét: Bakos Mihály elnököt, és Pelle László elnökhelyettest, Sebestyén Ferencet, a Tótkom- lósi Tojástermelő Közös Vállalat igazgatóját és Berta Sándor főállattenyésztőt, Seres Mihályt, a Békéscsaba és Vidéke Áfész elnökét, Fekete Bélánét, a Mészöv kistermeléssel foglalkozó főmunkatársát, Kunstár Mihályt, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának e témában legjára-tosabb dolgozóját. A jelenlegi helyzet megértéséhez nyúljunk vissza az 1977. évi adatokhoz — indítványozta Fekete Béláné. — Akkor a megyében működő tizenhat áfész 90 millió tojást vásárolt fel. Tíz év múlva ez a szám 23-24 millióra csökkent, s a 16 áfész közül csak Szeghalomban — itt is a tagság kifejezett kérésére — vásárolnak fel tojást folyamatosan a kistermelőktől. A többi áfész a tavaszi időszakban — piac hiányában — a felvásárlást szünetelteti. — A hetvenes évek végén a Békéscsaba és Vidéke Áfész Újkígyóson tojáslényerő üzemet létesített — mondotta Seres Mihály. — Az üzemben évente 40-45 millió tojást dolgoztunk fel, melyet porításra Zala megyébe szállítottunk. Mivel a tojásfel-_ dolgozás nem hozott jöveAz elmúlt napok rendkívül párás időjárása kedvezett a napraforgó szár- és tányérbetegségeinek fellépéséhez, illetve terjedéséhez. A szürkepenészes és fehérpenészes rothadás tünetei már megjelentek, s a fertőmásik rajzot készített. És mi lett belőle? Egy együléses világűri szonda!... Vagy csak az én fantáziám látja így? ■ • • — ön azt mondja, a világűrbeliek technikailag mind fejlettebb nemzedékei érkeztek ide ... Hogyan hasonlíthatjuk tehát járműveiket a mi mai, valljuk be, még mindig eléggé kezdetleges űrhajózási vívmányainkhoz? — Ez a hustoni rajz csak feltevés. Nehéz egy ilyén művészi ábrából, vagy egy naiv bibliai beszámolóból pontosan kihámozni, milyen technikai lehetőségekkel rendelkeztek látogatóink. Annyi bizonyos, hogy azzal, amivel mi ma járjuk a csillagos eget, nem juthatnánk mesz- szire. Itt tehát mégiscsak lehetséges a tapogatózás. Az összehasonlítás. A rátapintás, azaz annak a bizonyítása, hogy űrhajósokkal volt dolgunk. Mi természetesen még csak nem is sejtjük, milyen üzemanyagot használtak ilyen hosszú utazáshoz, s hogy vajon végig utaztak-e, vagy bizonyos távolságokon ún. anyahajóik voltak, ahonnan könnyebb járműveken már csak „kisebb” távolságokra kellett repülniük ... Egy ilyen „világűri bázisról” megemlékezik az indiai Mahábhárata mondakör is, amely óriási, kivilágított, forgó kerekeket emlit, a világmindenségben keringő „városokat”, amelyekből aládelmet, inkább felélte más ágazatok jövedelmét, sürgősen felszámoltuk az üzemet. Más, hasznosabb elfoglaltságot kerestünk az ott dolgozóknak. — Kissé felindul tan fogadtuk az idén a rádió, a tévé, és a sajtó beszámolóit azokról a tojásmutatványokról, melyekkel néhány nagyüzem és kereskedelmi szerv az ország nyilvánossága elé lépett — kapcsolódott a beszélgetésben Bakos Mihály. — Az üzemi vezetők megnyilvánulásaiból az őszinte- sée hiányát éreztük. Ezek az emberek azt bizonygatták, hogy nekik megéri a tojást 1,50-ért darabonként termelni és forgalmazni. Ennyiért Magyarországon 1988-ban — árviszonyaink következtében — senkinek sem éri meg tojást termelni és forgalmazni. Ez az ár egyértelműen deficithez vezet. — A tojáspiac felborult, ezért a szakcsoport tagjai, két-három hónappal korábban selejtezték k;i állományukat. Ez az intézkedés 120 termelőt érintett, akik korábban évente 17-18 millió tojást termeltek, de ebben az évben már csak 12-13 millió tojás megtermelésére vállalkoztak — összegezte tapasztalait Pelle László, majd hozzátette: — A szakcsoporti tojóállomány évről évre 10 százalékkal csökken, s ha az 1989-es termelés szervezését elkezdjük, a tagság megnyilvánulásaiból már most látjuk, fennállásunk legnagyobb állománycsökkenésével állunk szemben. A 60-65 ezres tyúklétszám egyharmados további csökkenése várható! — Vajon mi a helyzet Tótkomlóson? — A mii telepünk ezekben a hónapokban egy fia tojást sem termel. Az állománycserét erre az időre terveztük — mondotta Sebestyén Ferenc —, hogy az zöttség több körzetben veszélyessé vált. Hamarosan várható a diaportés megbetegedés fellépése is. A most kialakuló fertőzés a termés mennyiségét közvetlenül veszélyezteti, ezért a bimbózás idején, illetve a virágzás szálltak az istenek ..., és ahová Gilgamest fel is vitte magával egy ilyen „isteni lény”. Ragyogó, zseniális képzelőtehetsége lehetett, aki ezt abban az időben kitalálta, és még le is írta! Hozzá képest egy Verne Gyula, vagy egy Artur Clark csak kezdő dilettáns!... Azt sem tudjuk, miilyen anyagból készültek űrhajóik, amelyek kibírták a több fényévre terjedő utazást, az Ismeretlenbe. Mert ma már kiszámították, hogy ha egy űrhajó a fény sebességének egyharmadával halad, ötszáz földi évre lenne szüksége, hogy elérkezzen a Tejút egy másik naprendszerébe ..., ezt pedig egy nemzedék életkora nem bírná el. Tehát vagy ún. nemzedéki űrhajókban közlekedtek, ahol több korosztály utazott egyidejűleg, vagy már megoldották az élet meghosszabbításáinaik problémáját... Ne feledjük, hogy a bibliai pátriárkák némelyike, mint mondjuk Matuzsálem, 900 évig élt! Ez lehet legenda, de lehet tudományos igazság is ..., tekintettel a már említett civilizációs és tudományos fejlettség különböző fokára. Szerintem — ez persze .'•csak tudálékos spekuláció! — amikor legelőször jöttek, és genetikai manipulációval embert szabtak őseinkből, nem volt sokkal fejlettebb űrhajózási technikájuk, mint nekünk lesz néhány év múlva... (Ügy számítom, hogy kb. 100 évig tartózkodtak ország határain belül dúló tojásháború ne csapolhassa meg jövedelmünket. Mi tehát a következő időszakra készülünk. Munkánk szervezésében a piaci igényekhez szeretnénk jobban igazodni. Ezért olyan állományt is termelésbe állítunk, amelyik barna héjú tojást tojik. Nagyon bízunk a jelenleginél magasabb árak stabilizálódásában, mivel a jelenlegi árakon Magyarországon nem érdemes tojást termelni. — Ha a termelő nagyobb érdekeltséget kapna, eny- hülne-e a mai válságos helyzet? — Valamikor tojásból a hazai termelés jelentős részét exportra szállítottuk. A jelenlegi igen magas takarmányárak következtében az exportban nem vagyunk versenyképesek. Úgy annyira nem, hogy a tojásporításhoz több tízmillió tojást Csehszlovákiából importálunk,, és feldolgozva Nyugat-Eu- rópába szállítjuk. Elképzelhető, hogy ezt az üzletet nemcsak a porítás oldaláról mi is megfoghattuk volna, ha száz kiló tojótáp nem 750 forint körüli összegbe kerülne, hanem valahol a kukorica és a takarmánybúza termelői ára, vagy az árpa szintje körül alakulna — szólt közbe Fekete Béláné. — Különben az utóbbi években ez az ágazat is olyan terheket cipel, amit az a szerencsétlen tyúk már képtelen továbbviselni. Ezért is figyelhető meg az állattartás átrendeződése. Csökken a tojásitermelés, bővül a pecsenyecsirke és a vízi szárnyasok nevelése. Ahogyan áruink iránt a piac érdeklődik ... — A napi közéletben gyakran beszélünk a piac meghatározó szerepéről — mondotta Berta Sándor. — Hivatkozunk is a külpiac ítéletére, csak éppen arról kezdetén szükséges a megelőző, blokkoló kezeléseket végrehajtani. A három kórokozó elleni védekezést egy menetben célszerű elvégezni, valamelyik engedélyezett Benzimidazol-készítmény és Mankoceb vagy Zineb kombinációjával, helikopterrel, legalább 50 1/hektár permet- lémennyiséggel, lassú repülési sebességgel. akkor a Földön . .., az ő számukra ez úgyszólván semmi!) Később már egyre fejlettebb technikával érkeztek, sőt, az az érzésem, hogy építő segédeszközöket is hoztak magukkal (anyagot nem, jóllehet, bizonyára olyan anyagokkal rendelkeztek, amilyeneket mi ma még nem ismerünk, de hát mi sem vinnénk betont meg építővasat más bolygókra...), és már bázisokat, meg útmutató, nagy magasságokból is jól látható építményeket készítettek (piramisok, stb.), valamint le- és felszállásra alkalmas terepeket tisztítottak maguknak, tárolóbarlangokat, és így tovább. Hogy ezek az építmények ilyen célt szolgáltak, az is bizonyítja, hogy legtöbbje sivatagi, vagy legalábbis könnyen áttekinthető terepen épült. Ezékiel idején már nyilvánvalóan robotokkal jöttek, és kisebb repülőalkalmatosságokkal, ha pedig most érkeznének, az bizonyára már a fény sebességével történne. Ezáltal ők maguk is fénnyé, láthatatlanokká válnak, űrhajóik szintén, mert feltehető, hogy már ismerik a „rematerializáció”, azaz az újraanyagosítós technikáját is. (A felderítésre szolgáló „repülő tányérok”, mint ismeretes, váratlanul jelennek meg és tűnnek el látókörünkből! ...) Olyan civilizációval állunk tehát szemben, amellyel nem tudunk bírókra kelni, ha netán elözönleNövényvédelmi előrejelzés nem beszélünk, hogy Nyugaton a termelést mennyire az integráció szemszögéből szervezik és irányítják. A lakossági szükségleteket szigorúan ellenőrzött állománnyal — szám szerintivel — termeltetik meg. Ha a farmer kétezer tyúk helyett — ennyire kapott lehetőséget — 2010-et állít be, a tíz plusz tyúk miatt elveszti a szervezett tojásértékesítési lehetőséget. — Nálunk vannak-e plusz tyúkok? — A tojástermelőknél nincsenek, de az utóbbi időben növekedett a tyúktartók száma. Családi szükségletre, talán még az emeletes házak balkonjain is tartanak két-három tyúkot, a hobbikertekről nem is beszélve. A megélhetés körülményeinek javítása végett az emberek minden lehetőséget kihasználnak anyagi gondjaik könnyítésére. Ez is hozzájárul a hazai tojáspiac telítettségéhez— ezzel mintegy alátámasztja Feketéné véleményét Bakos Mihály. Befejezésül Kunstár Mihályt idézzük: az országban általában 320 millió tojást termelnek, s ebből 220 milliót a kistermelőik állítanak elő. Az arányból és a jelenlegi helyzetből egyértelműen csak arra lehet következtetni, hogy ez a szám a jövőben tovább csökken, a piac hatására újabb irányú átrendeződés várható. A nagyüzemekben ez a folyamat igen erőteljesen felgyorsult. A baromfitenyésztésben meghatározó szerepet betöltők újabb piacképesebb termék előállítására rendezkednek be. A tyúkfélék tartásának válságos helyzete tehát tovább tart. A to- jásimport valamelyest javít a belső ellátáson, de a legmegnyugtatóbb megoldást mégiscsak az jelentené, ha a belső ellátást saját termelésből oldanánk meg. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése túlnő egy szerkesztőségi beszélgetés keretein. Dupsi Károly Meghalt Rocskár János Tegnap kaptuk a bizonyosságot: életének 67. évében elhunyt Rocskár János, lapunk nyugalmazott főszerkesztő-helyettese. Nehéz volt elhinni a hírt, hiszen nemrég még köztünk járt, s érdeklődő kérdésünkre: hogy vagy, Jani bácsi? könnyedén válaszolt: jól, s nevetve ismételte meg kedvenc mondását: majd 2030- ban is kérdezzétek meg. Tudtuk, ez képtelenség, de azt azért nem gondoltuk, hogy ilyen hamar eltávozik. Rocskár János 1921-ben napszámos család gyermekeként született Orosházán. Szűkös körülmények között éltek, a középiskolából először csak egy évet végzett, majd kereskedősegéd lett, s így magánúton fejezte be a gimnáziumot. Ezután egyetemire került, óm ezt is meg kellett szakítania. Évekig fizikai munkásként dolgozott, 1949-ben az Orosházi Hírlapnál kezdte újságírói pályáját. 1951-ben lépett be a pártba. Orosháza után Békéscsaba következett, ahol a Viharsarok Népénél rovatvezető lett. 1954-től ’56-ig a népfront megyei titkára volt. Az ellen- forradalom után ismét a szerkesztőségbe került, ahol részt vett a lap újrateremtésében, s döntő érdeme volt abban, hogy 1956. november 5-én megjelent a kommunista megyei lap. Ezután újra Orosházán dolgozott, szerkesztette a helyi lapot, majd a Békés Megyei Népújság rovatvezetője lett. 1977-től nyugdíjba vonulásáig főszerkesztőhelyettesként dolgozott. Három évtizedes újságírói pályáját az eszme iránti elkötelezettség, a hivatás szeretete, az ügy iránti odaadása jellemezte. Megalkuvást nem ismerő, bátor tollú újságíró volt, s erre nevelte a fiatalokat is. 1980-ban történt nyugdíjba vonulása után is gyakran megfordult a szerkesztőségben. Tudtuk, súlyos beteg, s azt is, hogy ezt nagy önfegyelemmel viseli. Nem gondoltuk azonban, hogy az alig két hónappal ezelőtti találkozás az utolsó volt. Hamvasztás utáni búcsúztatásának időpontját a későbbiekben közöljük. 450 ezer tonna Félidőben a betakarítás A kukoricamoly lárvakelése mellett még mindig tart a rajzás és a tojásrakás. Az eddigi adatok szerint ebben az évben is erős szár- fertőzöttség várható. A tömeges lárvakelésre a déli területeken a napokban lehet számítani, de körzetenként eltérő lehet, ezért a védekezés pontos időzítéséhez elengedhetetlen a táblaszintű vizsgálat. nék ismét a Földet. Ezért, B szerintem, nem a technikai- K ■lag fejlett nagyhatalmak | egymás közötti háborújára 1 kellene készülődnünk, hanem | minden erőnkkel, közösen, a tudományos cselekvőké- | pesség összesítésével kellene I felkészülnünk a világűrbeli- I ek fogadására. Van ugyanis 1 egy olyan elmélet, hogy 1 minden eddigi civilizáción- g kát ők semmisítették meg, I csakúgy, mint Szodomát és I Gomorrát. Nem ijesztgetni akarok ez- 1 zel, amit mondtam; csupán | figyelmeztetni, mert számító- I som szerint közeleg ez az 1 óra. Sárkányok, óriások, feltámadás Az elmúlt két esztendő gyengébb eredményei után a kalászosok idei terméskilátásai kedvezőek. A gabonaipar idei tervében az előirányzott termés 65 százalékának megvásárlásával számol. A tavalyi alacsony termésnél ez az arány 55 százalék volt. Az ismert hitelkorlátozó intézkedések következtében a gabonaipar vállalatainak nagyrésze nehéz pénzügyi helyzetbe került. A kereskedelmi bankok a hiteligények csak mindössze 50-70 százalékát tudják biztosítani, így a hiányzó hitelforrásokat részben váltóval kell pótolni. Idén egyébként országszerte 748 átvevőhelyre érkezhet az új gabona. Az átvevő vonalak száma 1568, amelyeknek 12 órás műszakban 347 eszer 900 tonna a fogadó kapacitásuk. Békés megyében július első napjaiban Szeghalom és Békéscsaba környékén kezdődött meg a búza aratása. A dél-békési gazdaságok kombájnjai néhány nappal később kezdték a munkát. A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a megye húsz településén, 67 átvevőhelyen, 115 átvételi vonalon, 24 óra álatt 80 ezer tonna gabonát képes átvenni. Mint Lamper Lajos, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese elmondta, összesen 450 ezer tonna gabonát várnak, de ha a gazdaságok saját fel- használásra kevesebbet tartanak vissza, úgy a felvá- sárlandó mennyiség növekedni fog. A búza tárolására is felkészült a megyei gabonaipar. A búza egy részét saját tárolóikban helyezik el, s emellett mintegy 100 ezer tonna búza üzemi tárolására kötöttek szerződést a gazdaságokkal. — Könnyíti a tárolási helyzetet, hogy megkezdődött az újtermésű búza exportrakodása is — mondja a kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Váltóval tudunk fizetni, de ennek leszámítolását a bank biztosítja. Egyébként a váltóval történő fizetés gyakorlatát a gabonaipar már tavaly bevezette. A nyitva tartási idővel alkalmazkodunk a gazdaságok aratási munkarendjéhez, sőt, ha a mezőgazda- sági üzem kéri, akkor akár éjjel is fogadjuk a gabonát. Emellett szombaton és vasárnap is nyitva tartunk. Az első tapasztalataink szerint a búza közepes minőségű, bár a minőség nagyban függ a faj táj el légtől. A sikértartalom jó, a hektolitersúly elfogadható, de a sütőipari érték általában gyenge — mondta végül Lamper Lajos. — Van-e valamilyen el- I képzelése arról, milyenek le- || hettek látogatóink? Tud nidi- | lik, van egy olyan hiedelem, I hogy kis termetű, félelmetes | külsejű, zöld alakok lepik | majd el a Földet... — Maszlag. Az élet, mint I már említettem is, mindig I és mindenütt egyforma ala- I kokban jelentkezik. Nincs | egyféle fauna és flóra a § Földön, és egészen másmi- 1 lyen egy másik bolygón, ha | azonosák az élő szervezet | fejlődéséhez szükséges elő- | feltételek (atmoszféra, víz, I hőmérséklet, *stb.). (Folytatjuk) Lányi István Félidőben a betakarítás Fotó: Fazekas Fercno
