Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
o NÉPÚJSÁG 1988. július 14., csütörtök flz MSZMP KB ülése (Folytatás az 1. oldalról) A „B” változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik, annak távlatokban jelentkező hátrányos következményeivel együtt. A legnagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való visszacsúszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősen nagy.) A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel, és a kellő megalapozás követelményének hangsúlyozásával, az „A” változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, mivel — nagyobb feszültségek és kockázatok vállalásával ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti választás azonban csak a feltételrendszer várható alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg. A gazdaságpolitika szociális következményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munka- nélküli segélyt. Ki kell alakítanunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, enyhítésére alkalmas i ntézményrendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon lehetőség szerint teljeskörűen, Az írásos előterjesztéshez, illetve Németh Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasz- nai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára. Horváth István belügyminiszter és Judik István, a Nagyalföldi Kőoláj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere tett fel kérdéseket. A Központi Bizottság titkára — válaszát témakörönként csoportosítva — előbb a fizetési mérleget csorbító tényekről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföldi hiteleink kamatkiadásai, s végül rontották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szükségesnek tartotta hozzáfűzni: az esztendő első öt hónapjában nem volt cserearány-vesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubelelszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel, például az alumínium, vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Mindenesetre van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetési- mérleg-hiányt ebben az évben né lépjük túl. Egy másik kérdéskör kapcsán a Központi Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működő tőke beáramlásával gazdaságunk nem válik sebezhetőbbé, sőt, a „nyitás a világra” erősíti az összekötő szálakat a munkamegosztásban, a kooperációs kapcsolatokban. Németh Miklós úgy vélte: nem irreális cél a (külső és belső pénzügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése, viaz egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. Különös figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíj- rendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állás- foglalástól eltérően ez évben nem, csak jövőre tudjuk az úi nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásulvételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasz- szűk — megbontja a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg, és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontosságú, hogy a pártban, társadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében azonban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, munkabizottságok működésével és a párttagság széles körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a tényleges egyetértést a párton belül. szont nagyon lényeges feltételek megléte esetén tartotta csak lehetségesnek a szigorú importgazdálkodás felváltását egy liberalizáltabb imports a zd álkod ássa 1. A Központi Bizottság tagjai a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszédben felvázolt két fejlesztési iránynak: szentelték. Valamennyi felszólaló az „A” változatot támogatta, kiemelve, hogy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javítását, az egész gazdálkodásunkban a radikális fordulat elérését célozza. A felszólalók aláhúzták, hogy ez a változat további gazdasági nehézségeket, társadalmi feszültségeket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető alternatíva a stabilizáció és a kibontakozás célkitűzéseinek elérésére. Berend T. Iván rámutatott. hogy a radikális változások elhatározásával sokéves késésben vagyunk, P erényi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen súlyú döntések meghozatalához valósághű helyzetelemzés, politikai szándék és akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, mi akadályozta eddig a gazdaságban elengedhetetlen fordulatot. A legtöbben a szerkezetváltás elmaradásában, a különböző területeken megvalósított, de nem hatásos visszafejlesztésekben és — mint Juscsák György mondotta — a bátortalan és hibás intézkedésekben, az alsó és közép szinten a kívánatosnál lassúbb személyi változásokban jelölték meg az okokat. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi felszólaló érintette valamilyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyikmásik részének leállításával érhető el, hanem sokkal inkább a műszaki színvonal, a gazdálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgálnia. Tétényi Pál a korszerű technikára épülő szerkezetváltás szükségességét emelte ki, s ebből a szempontból aggodalommal szólt a hazai infrastruktúra elmaradásáról, és szorgalmazta az ország szellemi potenciáljának további erősítését. Dud- la József abban látta a továbblépés egyik lehetőségét, hogy a vállalatok egyre jobban a piaci követelmények szerint működjenek, és sikerüljön hatékonyan működtetni a szocialista köztu-i lajdont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön a Borsod-Abaúj megye sajátosságait figyelembe vevő sajátos szabályozási és fejlesztési elképzelés. Antaló- czy Albert a szerkezetváltás megvalósításához új szemlélettel és mechanizmussal működő irányítást tartott szükségesnek. Perényi János korszerű és rugalmas, tartalmában is megújuló szakoktatásban látta a szerkezet- váltás egyik feltételét. A vitában többen szóltak az importgazdálkodás li.be-- ralizálásának szükségességéről, amely nemcsak a behozatal ésszerűsítését jelentené, hanem — miiként Beck Tamás kifejtette — elősegítené az exporttermelést, a termelőberendezések fejlesztését, a gazdaság termelőképességének növelését és gyártmányai minőségének javítását. A külgazdaság témáit érintve szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell tenni a külföldi működő tőke behozatalára. Somogyi László az építőipar tapasztalatai alapján felvázolta e cél elérését nehezítő objektív és szubjektív okokat. Szorgalmazta, hogy a működő tőke behozatalával kapcsolatos elképzelések megvalósítása kapjon prioritást a hitelek és az állami támogatások megítélésében, teremtsék meg a külföldi vegyes vállalatok munkájához szükséges hazai infrastruktúrát, valamint azt a szakembergárdát és szabályozási rendet, amely kedvez e vállalatok működéséhez. A Központi Bizottság tagjai közül többen foglalkoztak a radikális gazdasági fordulat kiszámítható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeivel. Ilyenek az átmeneti termeléskiesés, az infláció, a munkanélküliség, az életszínvonal-csökkenés. Hangot adtak azonban azort meggyőződésüknek, hogy ezeket a feszültségeket vállalni kell a további kibon-, takozás érdekében. Berend T. Iván úgy vélte, hogy a kis- és magántevékenység támogatásával, valamint az állami költségvetés eddiginél is takarékosabb felhasználásával csökkenthetők ezek a feszültségek. Hoós János a továbbfejlesztés egész s tratégiá jának kialak í fását szorgalmazta, s ezen belül új külső piacok feltárását, és azokon jelenlétünk bővítését, az egész támogatáspolitika céltudatos átalakítását, a döntési és érdekegyeztetési mechanizmus korszerűsítését tartotta szükségesnek. Vajda György az emberi tényezők szerepét emelte ki, mert úgy vélte, hogy ebben rendkívül nagyok a tartalékok. Sokan olyan szociálpolitikát, „szociális védernyőt” szorgalmaztak, amely koncepcióváltásban, több költségvetési forrásban egyaránt megmutatkozik. ' A vitában szóba került — elsősorban Juscsák György felszólalásában —, hogy a politikai intézményrendszer reformja a radikális gazdaságii változások megvalósításának fontos feltétele, amihez programot adott az országos pártértekezlet. A délutáni vitában további vélemények hangzottak el az „A” és a „B” változatról. Ezúttal is többen az „A” változatot tartották a további tervezőmunka reális irányának. Maróthy László kiemelte, hogy az ,,A’ változat valójában nem 1989-re, hanem hosszabb időre szabhatja meg a feladatokat. Katona Béla felhívta a figyelmet arra, hogy e munka kapcsán a tervezők elsősorban az átfogó koncepció kidolgozására törekedjenek, s ne vesz- szenek el a részletekben. Szlamenicky István szükségesnek tartotta, hogy az „A” változat kidolgozásánál a gazdasági és a társadalmi eszközök egységes alkalmazását vegyék tervbe. Bartha Ferenc a külső feltételek szemszögéből vizs- gáltá az „A” változatot, és úgy vélte, hogy e tekintetben annak megvalósítása ma kétségeket támaszt. Berecz Frigyes szerint a reális irányvonal az „A” és a ,,B” változat variációja lesz. Ennek kialakításánál az alapvető stratégiai célokból kell kiindulni, s ezekhez igazítani a rövid- és középtávú terveket. Nagy Sándor úgy vélte, hogy jelenleg — minthogy az idei gazdasági folyamatok teljes egészükben még nem láthatók, és a hosszabb távú elgondolások sem készek — nem lenne célszerű egyik változat mellett sem dönteni. Hasonlóképpen vélekedett Kovács László is. A délutáni vitában nagy súlyt kaptak a szerkezetváltás kérdései. Katona Béla kiemelte, hogy ennek érdekében növelni kell az ipar* hatékonyságát, és szem előtt kell tartani a Szovjetunióban, a többi szocialista országban, a Közös Piac országaiban lezajló változásokból adódó lehetőségeinket. Berecz Frigyes javasolta, hogy a vállalatok kapjanak nagyobb szerepet a szocialista export-import- ügyletek bonyolításában. Köveskúti Lajos az ipari szövetkezetek munkájáról és terveiről szólva kiemelte azoknak a beruházásoknak a szükségességét, amelyek hozzásegíthetik a termelőket a hatékonyabb, jobb minőségű és a szerkezetváltást is segítő munkához. A gazdasági fejlődés, a szerkezetváltás energiaszükségleteiről szólva Kovács László részletesen vázolta a bányászat helyzetét. Rámutatott a korábbi döntések következményeire és felihívta a figyelmet arra. hogy a bányászat egyes területein ma iis nagyfokú bizonytalanság tapasztalható. Szükségesnek tartotta, hogy egy tudományosan megalapozott energiagazdálkodási távlati program készüljön, s ezen az alapon megnyugtatóan rendezzék a bányászat és az áldozatos munkát végző bányászok helyzetét. A vitában szóba kerültek hazai és nemzetközi pénzügyeink is. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a Központi Bizottság elé terjesztett változatok valójában pénzügypolitikái koncepciók, és nem valódi fejlődési irányvonalak. Barha Ferenc rámutatott, hogy elengedhetetlen a pénzügyi rendszer korszerűsítése, s ezen a téren a döntési rendszer továbbfejlesztése. Kiemelte, hogy a pénzügyi intézkedések csak akkor, eredményesek. ha a vállalatok gazdálkodását a kívánatos iránv- ban befolyásolják, s növelik versenyképességüket. A hozzászólók közül többen foglalkoztak az elosztás, a jövedelem, a bérek kérdéseivel, különböző szociális problémákkal. Nagy Sándor a három fő „jövedelemtulajdonos” — a lakosság, a költségvetés és a vállalatok — közötti arányos közteherviselésről szólva rámutatott, hogy miközben a reáljövedelmekre, a reálkeresetekre vonatkozó elgondolások nagyjából-egészében a tervezettnek megfelelően alakulnak, addig a beruházások meghaladják a tervezettet, s a költségvetés is nagyobb hiánnyal küzd a számítottnál. A Központi Bizottság tagjai nagy súllyal foglalkoztak a gazdasági tervek, reformok politikai, társadalmi és ideológiai hatásával, kísérő- jelenségeivel is. Maróthy László kedvező feltételként említette, hogy az országos értekezlet után nőtt a párt döntésképessége, kedvezőtlen viszont, hogy nem alakult még ki a fordulatot segítő termelés politika, s nem eléggé érezhető ebben az irányban a piaci hatás sem. Szlamenicky István azt húzta alá, hogy a lakosság annál következetesebben áll majd ki a reális tervek, programok mellett, minél jobban ismeri a valóságot, minél jobban értik a jövőt érintő elképzeléseket. Ördögit Szilveszter is a politika őszinteségét, a bizalom növelését, a szakismeret terjesztését, s mindezekkel A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének első napi vitáját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tikára tartott szóvivői tájékoztatót. Elöljáróban hangsúlyozta: új eleme volt az ülésnek, hogy az első napirenddel kapcsolatos előadói beszédet követően kritikus és ellen- véleményeket is megfogalmazó kérdéseket tettek fel a résztvevők. Főleg arról érdeklődtek, hogy a támogatásokat miként lehet átcsoportosítani, illetve elvonni, s ez mennyiben érinti a vállalatokat, a fogyasztókat. Ezután 23-an jelentkeztek hozzászólásra, s a tanácskozás közben még ketten kértek szót. A vitában eddig 21-en fejtették ki véleményüket, így négyen csütörtökön kapnak szót. Az első napirend vitájának zárszava után dönt a testület, hogy a gazdaságfejlesztésnek — a Népszabadságban korábban ismertetett — A, és B változata közül melyiket támogatja. A szóvivő a továbbiakban kifejtete: ami az A és B variációt illeti, az ülésen élénk vita bontakozott ki, de a túlnyomó többség az A változatot támogatta. Amint az egyik felszólaló megfogalmazta: ha a lassú halál vagy az operáció között kell választanunk mai gazdasági helyzet megoldására, akkor ő az operációt ajánlja, tudva, hogy abban is van kockázat, azaz társadalmi és szociális feszültségekkel járhat együtt. Az eszmecserében a felszólalók tulajdonképpen az eddigi tapasztalatokkal, az eddigi gyakorlattal vitatkoztak, kiemelve ezekből a kedvező vonásokat, illetve a negatívumokat. Az elmarasztalások zömmel a döntési rendszert érintették, felvetették a hozzászólók, hogy nem volt lehetőség többféle variáció megvitatására, nyílt döntésre például a nagyberuházások esetében. A Magyar Rádió munkatársba Németh Miklós délelőtti referátumában elhangzottakra utalva arról érdeklődött: milyen intézkedésekre van szükség még ebben a hónapban annak érdekében, hogy 10-12 miliárd forinttal csökkenjen a költségvetési hiány. A kérdésre válaszolva Berecz János kiemelte: olyan intézkedésekről van ‘ szó, amelyek elsősorban a vállalatokat érintik. Ilyenek például a határozottabb ösztönzés az export növelése vagy szintentartása érdekében és a vállalati jövedelem növelése ott, ahol a teljesítmény alapján ezt kiérdemelték. Mindez súlyosan érinti a veszteséges vállalatokat, mert gyorsítani kell a támogatás csökkentését, s ez azzal jár, hogy működésük lehetetlenné válik. Az adókedvezményeket is felülvizsgálják, következetesen behajtják az adókat, illetve egyes támogatásokat tételeegyütt a dolgozó, alkotó, áldozatokat és terheket vállaló ember megbecsülését tekintette fejlődésünk leggazdagabb forrásának. Maróthy László felszólalásában tájékoztatta a Központi Bizottságot a bős— nagymarosi erőmű építésének jelentőségéről, az energiagazdálkodás, a hajózás, az árvíz- és környezetvédelem szempontjából. Ezután az elnöklő Berecz János berekesztette a vitát, amelyben eddig huszonegyen szólaltak fel. A Központi Bizottság ülése csütörtökön a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készült előterjesztés, illetve a jövő évi fejlődés irányaira kidolgozott javaslat, valamint a szóbeli kiegészítés vitájával folytatódik. sen is csökkentének. Tulajdonképpen ebből „áll össze” a 10-12 milliárd forint. Szó van arról, hogy a lakosságot érintő intézkedésekre is sor kerülhet, erről még nincs döntés, olyan lehetőségeket vizsgálnak, mint például a hitelkiáramlás fékezése, esetleg magasabb kamat megállapítása. A Népszabadság munkatársa a vitában elhangzottakra utalva megkérdezte: mi a véleménye a szóvivőnek arról, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében a politika ismét a fordulat kifejezést használja és új prog- rrammal áll ki a már korábban elhatározott stabilizációs és kibontakozási program után. Berecz János válaszában kifejtette: erről a kérdésről élénk vita bontakozott ki, s az előadó vitazárójában részletesen kitér majd erre a témára. Az azonban nem áll, hogy csak a politika használja a fordulat kifejezést, hiszen gazdasági szakemberek, gazdaságtörténészek is úgy értékelték az ismertetett programot, hogy az fordulatot jelent. Tehát nem csupán politikai szó- használatról, hanem a gazdasági szakemberek által megerősített koncepcióról van szó. Az MTI munkatársa arról érdeklődött, hogy akadtak-e olyan felszólalók, akik egyik változattal sem értettek egyet és valamilyen más elképzelést vázoltak fel; továbbá arról tudakozódott: a programok megvalósításával együtt járó lakossági terheket hogyan mérlegelték véleményük megfogalmazásakor a hozzászólók. Olyan felszólaló, aki azt mondta, hogy egyik változat sem jó, nem volt — hangzott a válasz. Ketten is amellett érveltek, hogy nem kellene szigorú határt húzni a két variáció között, mert elképzehető, hogy az A megvalósítása esetén a B-ből is fel kell néhány elemet használni, különösen abban az esetber?, ha erőteljesebb szociális feszültségek keletkeznek az intézkedések nyomán. Csaknem minden felszólaló sorra vette azokat a veszélyeket, amelyeket az A variáció megvalósítása hordoz. Ügy fogalmaztak: ez együtt járhat társadalmi és szociális feszültségekkel, hiszen nő az infláció, emelkednek a megélhetési költségek, számolni kell nagyobb arányú munkanélküliséggel. Ideiglenesen bizonyos termelési visszaesés is bekövetkezhet, hiszen ágazatokat kell leépíteni, megszüntetni, hogy ne alakulhasson ki ráfizetéses termelés. Egy munkásnő viszont annak a véleményének adott hangot: elég a halogatásból, 10 éven keresztül toltuk magunk előtt a problémákat. Nézzünk szembe a helyzettel, a tényekkel, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy átjussunk ezen a nehéz szakaszon — mondta végezetül Berecz János. Kérdések és felszólalások Szóvivői tájékoztató a Központi Bizottság üléséről
