Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1988. JÜLIUS 14., CSÜTÖRTÖK Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM Teret és lehetőséget a teljesítmények erőteljes növekedéséhez II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése 1. Jelentés a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól, illetve javaslat az 1989. évi Ifejlődés fő irányaira. Előadó: Németh Miklós, a Központi Bizottság titkára; 2. Javaslat a gyülekezési és az (egyesülési jog szabályozásának fő elveire. Előadó: Fejti György, a Központi Bizottság titkára; 3. A Központi Bizottság, valamint a Politikai Bizottság káderhatásköri listája. Előadó: Lukács János, a Központi Bizottság titkára; 4. Különféle, döntésre váró kérdések — az ülés soros elnökének előadásában; 5. Személyi kérdések. Előadó: Grósz Károly. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy az utolsó napirendi pontot zárt ülésen tárgyalja, majd határozatával a Központi Bizottság állandó meghívottjai közé sorolta az Országgyűlés elnökét. A szerdai ülés különböző napirendi pontjainak megvitatásában — meghívottként — részt vett az Országos Tervhivatal államtitkára, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, az Építésügyi és Városfejlesztési miniszter, az Országos Árhivatal elnöke, a pénzügyminiszter, az igazságügyminiszter, a KB párt- és tömegszérvezetek osztályának helyettes vezetője. Miután a meghívottak elfoglalták helyüket az ülésteremben, Grósz Károly megadta a szót Németh Miklósnak. Szerdán reggel Jászai Mari téri székházában összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A KB — korábbi döntésének megfelelően — nyílt ülést tartott, az írott és elektronikus sajtó révén betekintést engedett tevékenységébe, megkezdve „a társadalom, a cselekvésre, együttgondolkodásra kész emberek bevonását a Központi Bizottság munkájába”. Ahogyan az ülésen is elhangzott: „Meggyőződésünk. hogy a nyilvánosság erősítése az eredményes cselekvés elengedhetetlen feltétele, {>s egyben felkészülés is azokra a társadalmi vitákra, amelyeket még az idén tervezünk fontos gazdaság- és társadalompolitikai kérdésekről’'. A szabadságát töltő Kádár János távollétében elnöklő Grósz Károly, az MSZMP főtitkára elöljáróban megállapította, hogy a testület határozatképes, majd köszöntötte a Központi Bizottságnak azokat a tagjait, akiket a legutóbbi ülés óta különböző tisztségekbe választottak. Gratulált, és jó munkát kívánt Pozsgay Imre államminiszternek, Huszár Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, Jassó Mihálynak, a Budapesti Pártbizottság első titkárának és Varga Lászlónak, a Zala Megyei Tanács elnök- helyettesének. A Politikli Bizottságnak az ülés napirendjére tett javaslatát a testület egyhangú döntéssel fogadta el: Németh Miklós beszéde Sok szempontból kritikus helyzetben vagyunk — kezdte beszédét a Központi Bizottság titkára. Erőforrásaink szűkösek, tartalékaink kimerültek, a vállalkozásokat túlszabályozás és gazdasági kényszerből eredő túlzott centralizáció bénítja; termelési szerkezetünkkel képtelenek vagyunk kapcsolódni a nemzetközi fejlődés fő áramlataihoz. Ma a magyar gazdaságban kevés olyan ágazatot, területet találunk, amely egyszerre megfelelne a hatékonysági, az egyensúlyi és a piaci, keresleti követelményeknek. Egy-két kivételtől eltekintve — ilyen például az energetikai-racionalizálási program — nem hoztak kielégítő eredményt a központi fejlesztési programok, és nem elég erősek a piaci indíttatású szerkezeti változások sem. A növekvő strukturális aránytalanságok mellett a termelési és értékesítési kapcsolatokban dezintegrálódás tapasztalható. A szerkezeti és hatékonysági gondok az elosztás szférájában is jelen vannak. Az export és a termelés jelentős része csak az állami költségvetés egészségtelenül nagy iközpontosí- tó-újraelosztó szerepe, széles körű támogatási rendszer mellett tartható fenn. A vállalati jövedelmek nem igazodnak a tényleges teljesítményekhez. Ezekből az eredménytelenségekből le kell vonnunk a tanulságokat: gazdaságpolitikánkat csak az objektív külső és belső feltételek reális felmérésére és értékelésére építhetjük; a változásokban meglévő bizonytalanságokra megfelelő cselekvési alternatívák és tartalékok kialakításával szükséges felkészülni, mert a mai, gyorsan változó világ nem teszi lehetővé, hogv csak egy irányba tervezzünk. Következetesebbnek kell lennünk a teljesítménykövetelmények érvényesítésében és — bár fájdalmas lesz — az ezzel ösz- szefüggő gazdasági feszültségek, társadalmi konfliktusok vállalásában. Kiinduló tételünk a következő: egyedül a gazdaság- politikai gyakorlatban. a gazdálkodásban megtett fordulat az érdemi választásunk, mert a jelenlegi gyakorlat folytatása zsákutcába visz. Mik lennének a mai gazdaságpolitikai gyakorlat változatlan fenntartásának következményei ? A gazdaság- politika változatlan folytatása felerősítené az 1988. évi népgazdasági terv fő céljainak elérését veszélyeztető folyamatokat, ismét fokozódna az adminisztratív, bürokratikus kényszerbeavatkozás. A tovább folytatott és többletbürokráciával megterhelt restrikciós gazdaságpolitika hosszabb távon visz- szavonhatatlanul csökkentené mozgásterünket, gazdaságunk fejlődése leszakadna a világgazdaságban érvényesülő irányzatoktól. A központi újraelosztás „kényszerű” további bővítésével sem lenne biztosítható a társadalom és szociálpolitika, a humán és gazdasági infrastruktúra fejlesztése. A foglalkoztatáspolitikában meglevő hiányosságok továbbélése arra kényszerítené a lakosság munkaképes részét, hogy jövedelmét szabadidejének további feláldozásával próbálja kiegyenlíteni, és ezzel még jobban leértékelődne az egészséges életmód, a szaktudás, a fő- munikaidő becsülete, tovább kopnának a kulturális, családi és morális értékek. Mindez megsemmisítené a pártértekezlet nyomán meg1 erősödött, de jelenleg még törékeny bizalmat, lehetetlenné tenné az olyannyira szükséges új közmegegyezést, szétzilálná a gazdasági és társadalmi viszonyokat. Fordulatra van tehát szükség! Miben áll ennek lényege? Röviden:' gazdaságunkat és társadalmunkat valóban nyitottá kell tenni. Sokoldalú, intenzív munkamegosztási kapcsolatokat kell kiépíteni a külfölddel minden irányban. így tudjuk csak megerősíteni a szerkezetátalakítás hajtóerőit, lebontani a gazdaság túlzott védelmét szolgáló korlátokat. Ugyanakkor teret és lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt, ezt a gazdaságirányítás és a piac eszközeivel ki is kell kényszeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magyar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen az nagyvállalat vagy kisszövetkezet — jussanak hozzá a fejlődési lehetőségekhez. Ennek érdekében csökkenteni kell a költség- vetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatását. hogy csökkenteni tudjuk az elvonások, a jövedelemcentralizáció mértékét. A külvilágra nyitó és teljesítményelvű gazdaságpolitikához olyan társadalompolitikát kell kialakítanunk, amely kettős feladatot teljesít. Egyrészt ösztönzi a teljesítményt a gazdasági demokrácia fejlesztésével, a dolgozók belső motivációs rendszerének teljesítményorientált átalakításával, továbbá a teljesítmény, mint alapvető érték, átfogó elismertetésével társadalmunkban. Másrészt olyan szociálpolitikát kell folytatni, olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondoskodni képes a hátrányos helyzetűékről, a rászorulókról. A gazdaságpolitika célrendszerének fókuszába most már ténylegesen is á világgazdasághoz való alkalmazkodást, a strukturális átalakulást, a műszaki fejlődés meggyorsítását kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi műszaki-technikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük reális korlátáinkat: a külföldi adósságnövekedés nem lehet nagyobb annál, mint amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek indokoltnak elismernek, és amely nem hoz létre lehetetlenül magas törlesztési kötelezettségeket a ’90-es évtized első éveiben. Nem folytatható olyan radikális életszínvonal-csökkentő politika sem, amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja. A struktúra-átalakítást előtérbe helyező, a társadalmi-gazdasági kibontakozás feltételeit megteremtő, és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaságpolitika szükségszerűen sok elemből álló, kombinált eszközrendszert igények Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piacgazdaság megteremtésének irányába hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit jelentik. A legfontosabb követelmények a következők: —1 először: valódi áru-, pénz-, tőke- és munkaerő- piac kiépítése; a belföldi „szereplők” körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeimport versenyének * megjelenése, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása; — másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges kötöttségektől mentesen, szabadon rendelkezhessenek; — harmadszor: szigorú monetáris és fiskális . politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb fel- használására ; — negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szektorok közvetlen iarányítása mellett, közvetett úton — tehát jogi és gazdasági szabályozással — gondoskodik a versenyszféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munkamegosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg. Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk, ha az említett elemek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Egyik vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet. (Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a piaci hatások egyszerre, vagy legalábbis nagy .adagokban” érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaci erőknek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálásával hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit. (Folytatás a 3. oldalon) A Pctőházi Cukorgyárban a Budapesti Vegyipari Gépgyár kivitelezésében — mintegy 180 millió forintos költséggel — épül hazánk legnagyobb cukorsilója. A 31 méter magas és 40 méter átmérőjű, henger alakú torony előregyártott vaslemezekből készül. A siló belső tere [légkondicionált lesz, és 30 ezer tonna cukro.t lehet majd (tárolni benne i Fotó: Matusz Károly A városi tanácsok művelődésügyi osztályainak vezetői és más, a közművelődés ügyeivel foglalkozó tanácsi vezetők tanácskoztak tegnap délelőtt Gyuláin, a Mo- gyoróssy Könyvtárban, miután rövid városnéző sétát tettek, és megtekintették a belvárosi római katolikus templom új freskóit, valamint a hamarosan megnyíló Ladücs-házat. Bevezetőt Vámos László, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője mondott, majd Hüttner Vilmos, a megyei pártbizottság osztályvezetője tartott előadást az országos pártértekezletről, a megyei pártbizottság legutóbbi üléséről, annak előkészületeiről, és a pártirányítás újszerű feladatairól. A tanácskozás második napirendjét dr. Marsi Gyu- láné, a Gyulai Városi TaA Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnak azok a szakemberei, akik a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer nagyberuházását irányítják, szerdán az építkezés helyszínén egész napon át az újságírók rendelkezésére álltak. Tájékoztatásuk szerint alapvetően az ütemtervnek megfelelően dolgoznak az építők. Az idén a magyar oldalon 5,8 millió köbméter földet mozgatnak meg, és csaknem ugyanennyi anyagot építenek be a töltésekbe. A csehszlovák oldalon megközelítően 6,7 millió köbméter földmunkát és 3,5 millió négyzetméter aszfaltbeton- és fóliaszigetelést végeznek el az üzemvízcsatornában. A tervek szerint a bősi vízerőmű első turbinája 1990 közepén, a nagymarosi első gépegysége pedig 1992 áprilisában kezdi meg az energiatermelést. A vízlépcsőrendszer 1993-ban éri el maximális teljesítményét. Az építkezés teljes befejezését 1994-re tervezik. A szakemberek elmondták, hogy az Országgyűlés nyári ülésszakán vállalt kötelezettségüknek megfelelően megkezdték az érdeklődő képviselők részletes helyszíni tájékoztatását a vízlépcsőrendszer munkálatairól, a nács művelődésügyi osztályának vezetője vezette be, elemezve a közművelődés és a közoktatás helyi tanácsi irányításának feladatait az új jogszabályok tükrében. A témakörhöz többen is hozzászóltak, megemlítve, hogy számos (számtalan?) új jogszabály megismerése önmagában is időigényes feladat, alkalmazásuk hasonlóképpen. Szó esett a „művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztály” összevonás hibáiról, és sok esetben .tarthatatlanságról. Ezzel kapcsolatban Vámos László kijelentette: a megyei tanács művelődésügyi osztálya is a „tiszta profilú” osztályokat tartja jónak. Befejezésül, a házigazda, dr. Marsi Gyuláné kívánt jó pihenést és jó munkát a résztvevőknek. (s—n) létesítmény gazdaságosságáról, és a várható környezeti hatásokról. A képviselők első csoportja kedden indult el kétnapos szemlére az építkezésen. Ezt újabb csoportok helyszíni szemléje követi. A képviselőknek egyénenként is szolgálnak részletes felvilágosítással, dokumentumok bemutatásával, hogy az őszi ülésszakon széles körű ismeretek alapján dönthessenek a nagyberuházás további sorsáról, ezzel nyugvópontra juttatva a vízlépcsőrendszer ügyét. A nagyberuházásnak azok a költségei, amelyek bennünket terhelnek, az 1986— 87. évi árakon számolva 54 milliárd forintot tesznek ki. Gazdaságossági számítások szerint a vízlépcsőrendszer energetikai része nem kerül többe, mint amennyibe egy hasonló teljesítményű hőerőmű kerülne. A vízerőművek azonban káros kibocsátással nem szennyezik a környezetet, élettartamuk pedig 3-4- szerese a hőerőművekének. Számunkra nagyon kedvező, hogy — kétoldalú megállapodások alapján — a nagymarosi vízlépcsőt az a nagy tapasztalatokkal rendelkező osztrák cég építi fel fővállalkozásban, amely a Duna ausztriai szakaszán már 9 vízerőművet létesített és üzemeltet. Művelődésügyi tanácskozás Gyulán Sajtótájékoztató a bős—nagymarosi vízlépcsőről
