Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

1988. június 13., hétfő Hatvan év után SZERKESSZEN VELÜNK! Vigyázzunk a környezetünkre! „Ne bántsd a fát!”, olva­som nap mint nap az újsá­gokban. Azt is, hogy kör­nyezetvédelmi hét volt. Azt is, hogy a madarak és fák napja alkalmából az iskolák is részt vettek a környezet­védelmi héten, és hogy mit dolgoztak. A pedagógusok pedig biztosan megfelelő magyarázattal tanították, miért van szükség a kör­nyezetvédelemre. Csak azt nem tudom, hogy ezek a gyerekek miért másképp csinálják, ha nincsenek ott a pedagógusok. Papírt szór­nak el, de fel nem vennék. Valami bajnak kell lenni, szerintem nincsenek össz­hangban a szülők az iskolá­val. Érdemes eljönni Békéscsa­bán a Bartók 21—23. és az áfész-bisztró tízemeletes házhoz, és megnézni azt a három kis fát, ami a négy­ből megmaradt, hogy mit fettek tönkre labdájukkal azok a gyerekek, akik részt vettek ilyen környezetvédel­mi munkán, és tanulták, miért van szükség fákra, fű­re és bokrokra. Nagyon szo­morú, hogy a szülők ott be­szélgetnek, és nem törődnek semmivel, csemetéjükre nem szólnak. Nem küldik őket a közelben lévő futballpályá- ra vagy a játszótérre, ahol lehet fogócskázni kedvükre. De idegen ki mer rájuk szólni? Esetleg kaphat egy olyan megjegyzést, mint a 16-i Népújságban volt. Egy ismerősöm is mesélte, hogy rászólt a fák között labdázó gyerekekre — hát amit ka­pott a szülőktől! Megint csak azt mondom, hogy va­lami bajnak kell lenni. De hol vannak a rendőrök, a környezetvédők, és főleg a közterületi felügyelők? Bün­tessenek, ne nézzék, kinek a gyereke. De büntessék meg azokat is, akik nem a kije­lölt úton, hanem összevissza járják ki az utat. Fölösleges a drága fűmagot bevetni. Most, amikor minden szép zöld, a májusi eső széppé tette környezetünket, legyen rend, mindenki érezze, hogy egészségünkért, városunk szeretetéért tenni kell vala­mit. Hantos János, Békéscsaba Nálunk Békésszentandrá- son 1988. május 28-án meg­volt a 60 éves osztálytalál­kozó. Hatvan évvel ezelőtt jártunk az elemi iskola el­ső osztályába, és azóta most találkoztunk először. A ta­lálkozást kezdeményezte és összehívta e sorok írója. Az ünnepségen megemlékeztem az első osztályos iskolai él­ményekről és visszatekintet­tem az elmúlt 60 évre. A 60 évvel ezelőtti 53-as lét­számból már 19-en meghal­tak. Jelen volt 21 fő, nem­csak szentandrásiak, hanem Nagyszénásról, sőt többen Budapestről is. Az ünnepség meleg pilla­nata volt a még élő egyet­len tanítónk, a 87 éves Ad­rian Józsi bácsi jelenléte és beszéde volt osztályához. Később, fájós lábbal, szinte táncra perdült a kellemes hangulatban. Nagy György, tudósító, Békésszentandrás Fuss a sorsjegy után Önkéntes tűzoltók versenye Koszorúzás a fejedelem emlékházában A csoport az emlékház előtt Újkígyóson, az IBUSZ Ba­ráti Kör tagjai 45 fő rész­vételével 10 napos jugoszláv —görög—török és bulgáriai kiránduláson vettek részt. Törökországban Rodostó­ban II. Rákóczi Ferenc fe­jedelem emlékházában egy kis ünnepséget tartottak. A baráti kör koszorúját Süli János tanácselnök helyezte el az emlékházban, ahol méltatta a történelmi sze­mélyiséget, majd a baráti kör tagjai elénekelték a Rá­kóczi kesergőt. Orosházán május 16-án több helyszínről is 18.30-kor elkezdődött egy egészséges akció: Zárd a napot futás­sal! Hét és fél éves kislá­nyommal mii is nekibuzdul­tunk. A gyerekeket csábította a sorsjegy, illetve a nyerés le­hetősége is. Illetékes 16-án így nyilatkozott a 3. számú iskolánál, hogy 5 darab Zárd a napot futással! kártya után 1 sorsjegy jár. A dá­tum nem számít, mert ha egy családból egy nap öten futnak, kapnak sorsjegyet. Május 26-án kislányom fu­tása után kettőnk kártyáiért kérte volna a sorsjegyet... Illetékes Sorsjegyosztogató közölte alapos vizsgálgatás után, hogy a 2-2 kártya azo­nos dátumú, tehát nem kap sorsjegyet. Elkeseredett gyermekemnek biztatásul csak azt tudtam mondani: ,.A felnőtteknek sem szabad mindig hinni, még lényegte­len dolgokban sem. Viszont Neked, lényeg a futás”. Egyedül — minden rábe­szélés nélkül — úgy döntött: fut majd minden este, és nem a sorsjegy után, hanem csak úgy, mert élvezi. Gergely Olga, Orosháza A már hagyományos, Szarvas város és a környé­ki községek önkéntes és vál­lalati tűzoltórajok versenyé­re az idén Békésszentandrá- son került sor. A rajtnál 20 csoport 160 versenyzője je­lent meg, és izgalmas erő­próbán mérték le tudásukat, felkészültségüket. A két ka­tegóriában — kismotorfecs- kendő-szerelés és váltófutás — a következő eredmények születtek: önkéntes férfiak: Gyoma- endrőd 122, Ecsegfalva 135, Hunya 137,2, Békésszentand­rás 143, örménykút 144, Dé- vaványa 158, Kardos 170 pont. Fiú: Gyomaendrőd 132, Szarvas 178 pont. Leány: Gyomaendrőd 145, Szarvas 227 pont. Vállalati tűzoltók: Férfi: SZÁT Csabacsüd 125, SZÁT Gépjavító 126,5, Csepel Autó 136, SZÁT Ró­zsás 140, ENCI Gyomaend­rőd 143, Kner Nyomda 143, Nagykunsági ÁG 143,8, SZÁT Káka 145,5 pont. Fiú: SZÁT Gépjavító 137 pont. A versenyzőknek az okle­velet és díjakat Hegedűs László, Békésszentandrás ta­nácselnöke adta át. Csabai Pál, Szarvas Együttérző támogatás Új kispálya Tetszett az előadás Szép esténk volt, és nagy sikerű előadás Tótkomlóson, a művelődési házban: má­jusban fellépett a Jókai Színház Művészek Társula­ta, Huszka Jenő „Lili báró­nő” operett-előadásával. Vi­haros tapssal köszöntötték a színházkedvelők az előadást. Másnap is mindenki elé­gedetten mesélte, hogy mi­lyen nagyszerű előadást lát­tunk. Ki-ki a saját szerepét kiválóan adta elő — persze a zenekarral együtt. Ilyen előadást szívesen néz meg a tótkomlósi közönség a jö­vőben is a Jókai Színház művészeitől. A színházked­velők nevében: Balogh Erzsébet, Tótkomlós Rendelőben A töpörödött 'kis öregasz- szony előregörnyedves ült a fehér pádon. Bokáig érő fe­hér ruhát viselt. Arcát fe­kete kendővel takarta el, és összegyűrt zsebkendőt nyo­mogatott szipogó orrához. Mellette csinos fiatalasszony dzgett-mozgott. — Induljunk már, mama — mondta. — Várj! — Megmondta a doktor­nő, hogy nincs semmi szer­vi baja. — Beteg vagyok ... — Csak képzelt. — Nem süt be a nap az ablakomon. Soha nem süt be, hiába várom. Csináltas­sátok meg az ablakomat! — Megcsináltatjuk — le­gyintett idegesen a fiatal- asszony. — Nem hallgatott meg senki. Te sem hallgatsz meg. Te is, a János öcséd is csak A Békés Megyei Népújság április 6-án (szerdán) meg­jelent számában a 4. olda­lon cikket írtak édesanyám haláláról. A hangszórók el­némultak, avagy Két brigád gyászolja volt munkatársát címmel. Édesanyám a Békéscsabai Állami Gazdaság telekgeren- dási textilüzemében dolgo­zott március 28-án bekövet­kezett haláláig. Szeretném megköszönni a gazdaság ve­zetőségének, hogy a nagy bánatomban mellém álltak, és édesanyámat saját halott­jukként temették el. Nagyon köszönöm továbbá a „Tye- reskova” és az „Egyetértés” szocialista brigádnak az évente egyszer jöttök el. Itt legalább a doktornő, az meghallgat. A (rendelési idő vége felé közeledett. Kinyílt az ajtó, takaros nővér állt meg a küszöbön: — Hányán vannak még? — kérdezte nyájas hangon, és észrevette, hogy az öltö­zőajtó melletti pádon, ott ül az öregasszony a lányával. Az öregasszony körbesétál- tatta szemét a falon: „Adj vért!”, „Jelenjen meg rák­szűrésen !”, „Gyűjtsék a gyógynövényeket!”. Nem ér­tette, kinek szólnak a színes feliratok. Neki más baja volt, de úgy érezte, hogy jó üldögélni a fehér pádon a világos, meleg váróban. „Otthon sötétség és hideg van” — motyogta magában. — Csináltassátok meg az ablakomat, hogy legyen vi­lágosság, hogy hozzám is besüthessen a nap! Olyan ez a világ, mint egy várószoba — gondolta az öregasszony. Jönnek-mennek anyagi támogatást. Hálás szívvel gondolok rájuk, és felejthetetlen számomra, hogy a ballagásomon is részt vettek, és ajándékkal ked­veskedtek számomra. Végül és nem utolsósor­ban szeretném megköszönni volt iskolám, a Békéscsabai 635. Számú Kulich Gyula Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanárainak és iskola­társainak együttérzésüket, az iskola KISZ-bizottságának a segítő támogatást. Szeretnék becsületes, hasznos állam­polgár lenni és bebizonyíta­ni, hogy méltó voltam az emberek segítő támogatásá­ra. Szabó Zsolt, Csorvás az emberek. Üldögélnek, vá­rakoznak. össze vagyunk zárva, nézzük egymást, mint az utasok. Aztán jön értünk a vonat; akkor indulni kell. Senki sem tudja, hogy mik9r érkezik meg az ő vonata. Két gyereket neveltem föl. A férjem építkezésen dolgo­zott; ráomlott a fal, korán elvesztettem. A fiam vas­utas, másik faluban él, egy éve nem láttam. Azelőtt el­jött évente egyszer-kétszer. Eszébe jutott, amit tavaly a kórházban ágyszomszédja mondott neki, amikor a gye­rekei után érdeklődött: „Akinek fia van, annak nincs is gyereke.” „De a lá­nyom is csak egyszer nézett meg” — jutott eszébe és nagyot sóhajtott. Most is a szomszédok vit­ték a hírt: a mama nagyon beteg, alig jár ki az utcára, folyton fekszik. Így aztán meglátogatta ma délelőtt, és elhozta a szomszéd falu or­vosához. — Más hiányzik nekem — A Remetei Nevelőotthonban vidám gyermeknapon vettük birtokunkba a társadalom pénz­beli segítségével és a mi mun­kánkkal készített műanyag bo­rítású kispályát. Szórakozásun­kat a reggeli zápor sem ron­totta el, mert nem szorított ki bennünket a játszótérről, mint eddig a sár. Az igazgató bácsi megnyitó­ján emléklapokat adott át a me­gyei testnevelési és sportosztály, a Sarkad! Cukorgyár, a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Tejporgyár, a Gyulai Sütőipari Vállalat, a Gyula és Vidéke Afész, a Dürer Nyomda gyulai üzeme megjelent képviselőinek, megköszönve segítségüket. Meg­köszönte a tanároknak és ne­künk a majdnem félmillió fo­rint értékű munkánkat. Mi, lá­nyok nagy sikert arattunk ze­nés sportgimnasztikai bemuta­tónkkal. Délelőtt, délután a ját­szótéren vidám vetélkedők, a sportpályán röplabda-, kézilab­da- és labdarúgó-mérkőzéseken drukkolhattunk. Nagyon jó volt! Minden gyer­mek nevében: Ternyák Edit, otthontanácstitkár rázta meg apró fejét az öregasszony. — Nem is az ablak. Most mindenki ro­han. Te is, most is siettetsz! Pedig szabad itt ülni min­denkinek. Addig ülhet itt az ember, amíg nem jön a vo­nata! . — Miket beszél itt össze, Mamikám? Ez nem vasúti váróterem, ez orvosi rende­lő. Alacsony, kedves mosoly­gó orvosnő nézett ki a ren­delő ajtaján. Csak a kis ma- dárcsontú, töpörödött öreg­asszony és a fiatalasszony lánya ült a váróban. — Vége a rendelésnek, né­niké — mondta az orvosnő. — Mire tetszik még várni? A gyógyszert felírtam, ami­re szüksége lehet. Az öregasszony eltette ösz- szegyűrt zsebkendőjét. Ne­hézkesen felemelkedett a fe­hér pádról. Lánya az ajtó felé támogatta. Kinn a tava­szi zaj elnyelte tiszta gondo­latait. Babály Miklós „Krimi a Körösben Tekintetünk csak egy-egy pillanatra szabadul a képer­nyő béklyójából, hogy en­gedjen a Coca-Cola reklám­jának. Töltünk, majd üveges szemmel lessük a Super- Channel ügyeletes sztárjait, a bombasztikus klippeket. Talán eszébe se jut a vé­konypénzű diáknak, a „dö­gös” vasárnapi cuccba öltö­zött csitrinek, az összesímuló párnak, hogy lehetne más­ként is ... Például dolgoz­hatnánk, vagy otthon izgul­hatnánk az esti krimin. De kinek is van kedve ra­finált gyilkost, dörzsölt he­kust mustrálni, holmi rejté­lyes ügyeken törni a fejét, amikor Van Halen, az U2, Whitney Houston ejt ámu­latba?! Senkinek, illetve egyszer- csak riadtan eszmélek, hogy a pincérnő egy határozott mozdulattal — csakúgy, se szó, se beszéd — átkapcsol­ja a masinát, és a dobozra meredve izgatottan lesi, hogy valaki valahonnan menekül, mert valaki megsebezte. Nem, nem a vendégek kö­zött kereste a bűnöst, és Községünkért A Végegyházi KSzségi Tanács vezetői a községünkben műkö­dő nyugdíjasklub tagjainak, akik a tavasszal erejüket nem kímélve és szabad idejüket fel­áldozva, a községünk parkját kitisztították az oda nem illő anyagoktól, a padokat szakem­Mezőkovácsháza és Vidéke Afész 112. ÉTTEREM, szerződéses üzlet, Magyarbánhegyes feliratú ovális bélyegzője ELVESZETT, június 9-től HASZNÁLATA ÉRVÉNYTELEN. A Nagyszénás! Október 6. Mgtsz MEGVÉTELRE FELAJÁNL 1 db IKARUS 211 tip. autóbuszt. Ár: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet a termelőszövetkezet szállítási ágazatánál. Tel.: Nagyszénás 51, telex: 83-252. nem is tett fel kérdéseket, még azt sem firtatta, hogy mi közünk a dologhoz. Nosza, kapja magát a sza­bályokhoz szokott ember, és siet a főpincérhez, hogy megtudja, miért kellett „le­gyilkolni” kb. 20 fiatal szó­rakozását ... ő sem tudja. Aztán a „tetteshez” fordu­lunk, előbb egy fiatal fiú, akinek ugyanazzal a válasz- szal kell beérnie, mint ne­kem, hogy aszondja: a dol­gozónak joga van a szóra­kozáshoz, és ő (talán csak ő?) szeretné nézni a krimit, és majd ha vége lesz, hát visszakapcsolja. örülök, mert a válasz őszinte és egyenes. Nincs köntörfalazás, érvek, indo­kok, s a döntésnél nem ve­sződött . holmi közös kíván­ság meghatározásával. öt percig még téblábolok, csodára várva, majd miután megunok vendégnek lenni a Körösben, hazaballagok. Otthon legalább én dön­töm el, hogy milyen műso­ron bosszankodom. Kőhalmi Endre berek módjára lefestették, kö­szönik a fáradozást. Köszönjük a 19 nyugdíjas társadalmi mun­káját. Köszönjük a kis dolgos ke­zeknek, a végegyházi úttörők­nek is, akik szintén a parkban virágot ültettek, és gondosan ápolják a mai napig. Mikula Mihály tanácselnök. Végegyháza ELVESZETT az alábbi lenyomató BÉLYEGZŐ: Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat Mezőkovácsházi Kirendeltsége Mezőkovácsháza, Pf.: 42. Használata 1988. június 6-tól érvénytelen. PÉNZINTÉZET GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ BERUHÁZÓT KERES, ÉPÍTÉSZ VÉGZETTSÉGGEL. ' ÉRDEKLŐDNI: „PÉNZINTÉZET” JELIGÉRE A LAPKIADÓNÁL.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents