Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
NÉPÚJSÁG 1988. június 13., hétfő Párbeszéd az új gondolkodás jegyében Hétfő este a Magyar Televízió 1-es programján 20.05 órakor Budapest—Washington, Párbeszéd az új- gondol, kodás jegyében címmel John Whitehead, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettese és Horn Gyula, hazánk külügyminisztérium! államtitkára nyilatkozik a moszkvai csúcstalálkozó eredményeiről, a magyar—amerikai kapcsolatok fejlődéséről. Szó 1 lesz az adásban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszter- elnök júliusi amerikai útjának részletes tervéről, az európai problémákról, így a romániai falvak megszüntetésének tervéről is. Bővülő élelmiszer-választék Tovább bővül a hazai élelmiszer-választék, az üzemek egész sor új készítményt hoztak forgalomba, ezek jó része a korszerű, egészséges táplálkozást szolgáló termékek családjába tartozik. Több készítmény csomagoilóanyaga lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig tarthassák a raktárakban, illetve a konyhaszekrényben a minőség károsodása nélkül. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — a kereskedelmi, valamint a szociális és egészségügyi miniszterrel egyetértésben — meghatározta az új cikkek szavatossági határidejét. Négy hónapig őrzi meg minőségét az egykilós Asztali búza, amelyet a Bács- Kiskun Megyei Gabonaforgalmi Vállalat állít elő bia- fol-fóliába csomagolva. A Graham-kenyérpor félkilós, valamint egy-, illetve 5 kilós adagokban, polietilén ta- sakban kerül forgalomba, ez 90 napig őrzi meg minőségét. A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat Graham-ropi termékét szintén polietilén taisakban árusítják 60 napos fogyaszthatósági lejárattal. Lehet csatlakozni! Közgyűlés a Városvédő és Városszépítő Egyesületben „Nem sikerült elérnünk a városban élő képzőművészek intenzívebb bevonását a városszépítő munkába; a temetők karbantartása az elhunytak hozzátartozóinak is feladata; szeretnénk a város nagy szülötteinek emléket állítani, e cél érdekében utcák, intézmények elnevezésére javaslatot tenni; továbbra sem tettünk le arról, hogy a békéscsabai kórház felvehesse dr. Réthy Pálnak, a városi egészségügy megalapítójának a nevét. ..” Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok vetődtek fel szombaton délelőtt a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület évi rendes közgyűlésén, melyet a városi tanács nagytermében rendeztek meg, délelőtt 9 órától. Az elnökség beszámolóját követően — melyet dr. Sonkoly Kálmán elnök ismertetett — az ellenőrző bizottság tájékoztatóját Cserei Pál, a bizottság elnöke olvasta fel. Elmondta többek között, hogy 86 jogi személy és 176 egyéni tagja van az egyesületnek. Sajnos, az átlagéletkor igen magas, ezért a jövőben nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy minél több fiatalt bevonjanak az egyesület munkájába. S ezzel el is érkeztünk az egyesület ez évi munkaprogramjához, melyet Kiss János titkár ismertetett. Az építészeti és művészeti munkabizottság ifjúsági tagozatot kíván életre hívni. A terek, játszóterek, temetők rendben tartása érdekében versenyt hirdet, elsősorban iskolák részére. Tervezik műemlékvédelmi és építészeti szabadegyetem szervezését is. A környezetvédelmi munkabizottságnak is lesz dolga bőven. Hogy csak néhányat említsünk: a köztisztaság és környezetünk védelme érdekében társadalmi munkára mozgósít, formálja a közvéleményt, a lakosság észrevételeit tolmácsolja az illetékesekhez. Tervezik a Berzsenyi utcai úgynevezett Bogárházi temető kegyeleti parkká való átalakítását. A helytörténeti munkabizottság programjáról Kiss János többek között elmondta, hogy „jó volna, ha a helytörténeti tanulmányok nagyobb nyilvánosságot kapnának. Elsősorban a város lakói számára kellene rövi- debb kiadványokban tájékoztatást adni. A meglévő lehetőségeket szűknek tartjuk ...” Végül a közlekedési munkabizottság feladatairól és a pénzügyi tervekről hallhattak tájékoztatást a résztvevők. A beszámolókat követő élénk eszmecsere azt bizonyította, bőven van feladata a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesületnek. Nem csoda hát, ha az elnökség beszámolójának utolsó mondata így hangzott; „Befejezésül innen kérjük Békéscsaba minden lakosát, aki becsüli és szereti ezt a várost, meg akarja védeni értékeit, szebbé szeretné tenni: csatlakozzon hozzánk!” N. A. Dombegyház húsz éve határőrközség A közelmúltban ünnepelte Dombegyház nagyközség határőrközséggé avatásának 20., Kiváló Határőrközséggé avatásának 10. évfordulóját. Nemrég bensőséges ünnepségen, melyen az orosházi kerületparancsnokság részéről Pál János ezredes vett részt, a Himnusz hangjait követően Szabó Mihály, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte a nagy létszámban megjelent önkéntes határőröket. Elnöki megnyitójában méltatta ezen ünnep jelentőségét, s azt a tényt, hogy Dombegyház az úttörők között szerepelt a határőr- község-mozgalomban, amikor is 1968-ban önként vállalta a határőrség tevékenységének segítését. Csizmadia János, a nagyközségi közös tanács elnöke ünnepi beszédében méltatta a határőrség és a nagyközség szocialista szellemű kapcsolatának több évtizedes múltját, s azt, hogy az itt élő emberek a határőrközség avatásakor tett fogadalmukhoz hűen, napi munkájuk mellett is példásan segítették a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetét. Kiemelte, hogy az elmúlt évek rendkívüli téli időjárási viszonyai között milyen nagy segítséget nyújtottak az őrs katonái a település ellátásában. Majd rámutatott arra, hogy a határőrök tevékenyen részt vesznek a nagyközség társadalompolitikai célkitűzéseinek megvalósításában, a kulturális és sporttevékenységben. Ezután Pál János ezredes rövid beszédben szólt a helyi lakosság és a határőrök között kialakult több évtizedes jó kapcsolatról, s kérte a határőrizeti tevékenység további támogatását. Ennek segítésében végzett eredményes társadalmi munkájukért „Dicsérő Oklevelet” adott át a helyi Petőfi Tsz Szárító Brigád kollektívájának. Belügyminiszteri dicséretet és jutalmat Tapasztó István nyugalmazott tanácselnök és dr. Ábrahám Sándor állami díjas főorvos vehetett át. Stán János és Megyeri András, a Petőfi Tsz dolgozói Határőr-emlékpla- kettet kapott. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Pál János határőr ezredes köszönti a résztvevőket Kép, szöveg: Tóth János Megnyílt a román nemzetiségi olvasótábor Gyulán Hatodik alkalommal rendezik meg Gyulán a román nemzetiségi olvasótábort. Több mint negyven tanuló érkezett tegnap délelőtt a román kollégiumba szülei kíséretében, harmadiktól nyolcadik osztályos korig Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megye nemzetiségiek lakta településeiről, hogy részt vegyen jutalomképpen a június 21-ig tartó táborban. Ettől az évtől fogadják a táborban a Budapesten és Szegeden működő román klubok tagjainak gyerekeit, hogy az anyanyelvet megfelelő környezetben gyakorolhassák. Természetesen más és más a nyelvismeret foka, hiszen ide a nyelvoktató és tanítási nyelvű iskolákba járó gyerekek kaptak meghívást. A résztvevők a tíz nap alatt előadásokat hallgatnak a hazai románság történetéről, vallásáról, kultúrájáról, néphagyományairól. A tábor szervezői nem feledkeznek meg arról sem, hogy kötetlen játékos programokról gondoskodjanak: lesz táncház, sportverseny, kirándulás és városnézés is. Esténként bábkészítéssel, fafaragással, szereptanulással, rajzolással és festéssel töltik az időt a gyerekek. Már hagyomány, hogy az itt' készült munkákat kiállítják. Az ünnepélyes megnyitóra vasárnap este került sor. A résztvevőket Martyin György, az MRDSZ titkára köszöntötte. Méltatta az olvasómozgalmak szerepét abban, hogy a háziversenyekre készülődés során több száz gyerek válik olvasóvá, sőt anyanyelven olvasóvá. Elmondta, hogy a jövő évben további táborokat szerveznek, amelyek elősegítik az irodalmi színpadok, a kórusmozgalom és a folklórhagyományok jobb ápolását, illetve kibontakozását is. Sz. M. Ipari központ helyett egyesülés Újabb szervezeti változás lesz Csepelen, július 1-jén átalakul az ipari központ, létrejön a Csepeli Ipari Egyesülés. Erről döntöttek a napokban a központ igazgatótanácsának tagjai és az érintett, immár öt éve önálló 13 csepeli gyár vezér- igazgatói és igazgatói. Erre a lépésre azt követően határozták el magukat, hogy az illetékes kormányzati szervek már több hónappal ezelőtt közölték: az ipari központ államigazgatási irányítását megszüntetik. Az egyesülés az ipari központnál jóval kisebb létszámmal dolgozik majd, élén igazgatótanács áll. A tagvállalatok, megőrizve önállóságukat, bizonyos területeken az eddiginél szorosabbra fűzik kapcsolataikat, mégpedig a kölcsönös érdekek és közös feladatok figyelembevételével. Az új társulási forma lehetővé teszi például az egyik vállalatnál feleslegessé vált készletek előnyös értékesítését, mindenekelőtt egy másik tagvállalat számára, az értékesítésből származó bevétel mobilizálását, vagy az egyik helyen éppen kihasználatlan kapacitás bevonását egy másik gyár munkájába. Közös érdekeltséget kívánnak megvalósítani a gyártelep környezetvédelmi beruházásainál és az infrastrukturális létesítmények üzemeltetésében is. Változnunk kell, hogy változtathassunk! Egy község fejlődésének, életének bemutatása általános szokás szerint a településhez tartozó gazdasági egységek, intézmények adatain keresztül történik. Hadd legyek formabontó, amikor Újkígyósról szólok. Ne a számok, összehasonlítások legyenek a megismertetés alapjai, hanem a gondolkodásmód, az előrelátás, a társadalmi elvárások kritikája és megvalósítása jellemezze a közösséget. Mint termelőszövetkezeti tag és vezető megszoktam a szövetkezetekre jellemzőbb egyenes viselkedésformát. Ezt a falusi ember magában hordozza, hiszen az egyszerűség egyben őszinteséget is feltételez. Ezért jót és rosszat egyaránt el kell mondanom, hogy mindenhez hű maradjak. Az újkígyósiak mindig dolgos, szorgalmas emberek voltak. A község arculata ma is ezt tükrözi. Gondozott kertek, új házak sora, parkosított útmenték egyaránt az ügyes munkáskezeket dicsérik. Ezt a rendet szeretnénk elérni közös munkában, vezetésben, utasításban és végrehajtásban egyaránt. A gondolkodásban kell tehát ezt a rendet megvalósítani, melyhez alapot adott az országos pártértekezlet. Nem szeretném, ha bárki is azt a következtetést vonná le mindebből, hogy lám-lám az újkígyósiaknál mekkora gondok vannak. Ezt így helytelen lenne megfogalmazni. Az országban, az egész társadalomban gondok vannak, és ezt mi újkígyósiak beismerjük, beszélünk róla, mert ez a változtatás előfeltétele. Sokáig gyerekként kezeltek bennünket, önkényesen szabták meg a határokat, hogy mi kerüljön ismertetésre, miben döntsön egy közösség és hogyan döntsön, kit és hova válasszunk. Féltő gonddal óvtak bennünket a nehézségek okozta megrázkódtatásoktól, miközben azok egyre tornyosultak. Ez a demokráciától, őszinteségtől, nyitottságtól mentes állapot nem is szülhetett mást, mint ami jelenleg tapasztalható: korrupciót, elv- telenséget, visszaélést, az egyéni érdekek hajszolását, megalkuvást. Több évtizedes terelgetés után ma az önállóság állapotába zuhantunk vakon és elcsökevé- nyesedve. Várható-e, hogy látványos lépéseket tegyünk akkor, amikor az egyensúlytartás is gondot jelent? A válaszom: igen, de csak a közösségre támaszkodva. Felnőtté váltunk. Elvárjuk, hogy ennek megfelelően dolgozhassunk a gazdasági és politikai munkában egyaránt. Változnunk kell azonban, hogy változtathassunk. Le kell szoknunk arról, hogy mielőtt valamit mondunk, körülnézünk, hogy ki hallja, és ettől tegyük függővé mondanivalónkat. Ha valóban akarjuk a demokratikus átalakulást, a fejekben kell rendet tenni. Ma még ott tartunk, hogy személyre szóló kritikát névtelen levelekben vagy pletykaszinten mondanak az emberek. Lehet, hogy részben igazuk van, de ez így helytelen. A feltételét kell megteremteni annak, hogy ezek a kritikák nyilvánosan hangozzanak el, illetve állandó, folyamatos tájékoztatással, demokratikus munkavégzéssel, erkölcsös életúttal elejét lehet venni mindezeknek. A gyerek előtt a szülő a példakép. A munkás előtt legyen példakép a vezető, mert a visszakérdezésnek csak így van elkölcsi alapja. Előttünk a ■ város, a megye a példakép. Várjuk, hogy igazán az legyen. Ebben a községben a dolgoskezű munkásemberek mellett nagyon sok fiatal értelmiségi él és dolgozik. A kezdeményezést tőlük várjuk elsősorban, azért, mert bennük az elmúlt időszak kevesebb kárt okozott. A helyi szellemi tőkét ösz- szefogó egyesület például előnyére válna az újkígyósi vezetésnek. Szeretnénk elérni, hogy a lakosok a község egészét is közel úgy érezzék magukénak és úgy tegyenek érte, mint egyéni boldogulásukért. Szűkebb környezetünk szép és rendezett. Középületeink egy része viszont elhanyagolt, közéleti és közösségi munkánk hiányos. Az előbbi pénz kérdése. Legnagyobb gondunk az iskolai “oktatásnál és a kulturált művelődési lehetőségnél van. Az 1988—89-es tanév kezdésekor súlyos tantermi gondok várhatók. Ahhoz, hogy képzett pedagógusok telepedjenek le a községben, korszerű szolgálati lakás és a kezdőfizetéssel arányos bérleti díj szükséges. Évek óta tervezzük egy faluház építését. Ez sajnos belátható ideig továbbra is terv marad. Megértjük az ország anyagi nehézségeit, de nem értjük meg a felelőtlen intézkedéseket és a társadalmi igazságtalanságot. A Nemzeti Színház felépítése szép gondolat, de nekünk most 4 általános iskolai tanterem szebbet jelentene. örülünk a békéscsabai sportcsarnoknak, a belvárosi általános iskolának, a sétálóutca szökőkútjának, de örülni szeretnénk Újkígyóson is egy új faluháznak. Megértettük a teho, a társadalmi munka szükségességét, de mindez kevés legfontoáabb céljaink eléréséhez. Szeretnénk az iskolai oktatás színvonalával Pusztaföldvárhoz, a kultúrházzal pedig Vésztőhöz hasonlóan büszkélkedni. Mindössze másfél hónapja vagyok Újkígyós nagyközség pártbizottságának titkára. Ma a pártmunka nem a legszerencsésebb időszakot mondhatja magáénak. Mi az, amiért a nehézségek ellenére is vállaltam ezt a megbízatást? Szeretném bebizonyítani, hogy megalkuvás nélkül is lehet politikai munkát végezni a közösségért. Bízom az emberekben. Jó lenne, ha ez a bizalom kölcsönössé válna. Mi, újkígyósiak valljuk, hogy nem a jelenlegi lehetőségekhez kell az igényeket hozzáigazítani, hanem a megnövekedett igények feltételeit kell megteremteni. Úgy érezzük azonban, ahhoz, hogy gondolkodásban és cselekvésben nagyobb lépésekkel haladhassunk előre, az előttünk járó központi és megyei politikai vezetésnek kell példamutató ütemet diktálnia. Szabó Lajos Cikkünk szerzője tavaszi terveit még a helyi Aranykalász Termelőszövetkezet főágazat-ve- zetőjeként sző- hette. Április 28-án viszont a mezőgazda* Ságból nem kevésbé fontos posztra került át: gépésztechnikusból lett a nagyközségi pártbizottság titkára.
