Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. JÚNIUS 11., SZOMBAT Ara: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM éve egyesült az MKP és az SZOP Negyven A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociálde­mokrata Párt egyesülésének 40. évfordulója alkalmából politikai gyűlést rendeztek tegnap a XIII. kerületi párt- bizottságon. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP elnöke, Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Nyers Rezső, a Po­litikai Bizottság tagja és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. Megnyitójában Jassó Mihály, a budapesti pártbizott­ság titkára emlékeztetett arra, hogy 1948. június 12-én jött létre — a magyar történelem során másodízben, s immár véglegesen i— a munkásosztály egységes pártja. Berecz János beszéde Ezt követően Berecz Já­nos, az MSZMP Politikai Bizottságánk tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára tar­tott ünnepi beszédet. Törté­nelmi áttekintést adott a két párt egyesülésének előzmé­nyeiről. Ebben emlékezte­tett arra, hogy a két magyar munkáspárt politikájában 1947 őszéig lépten-nyomon kifejezésre jutó ellentétek lassan oldódtak, és a fő kér­dés számukra a reakciós, feudáltőkés maradványok ki­söprése, az újjáépítés, a dolgozó osztályok érdekeinek érvényre juttatása, a nem­zetközileg új helyzethez iga­zodó konszolidált Magyaror­szág megteremtése volt. Bel­politikai célként állt előttük a demokrácia kiteljesedése révén egy szocialista társa­dalom felépítése. Az új párt programja a népszuverenitáson alapuló demokratikus parlamentariz­musból indult ki, hangsú­lyozta a demokratikus sza­badságjogok biztosítását, a közigazgatás népi jellegét, és az önkormányzatok megerő­sítésének szükségességét. A program gazdasággal foglal­kozó része szembefordult az egyenlősdivel, és követelte a szakképzett munka nagyobb anyagi és társadalmi megbe­csülését. Világosan rögzítet­te, hogy a kispolgárságnak mind falun, mind a város­ban szerepet ad a jövő poli­tikájában és gazdaságában. Egyidejűleg erősíteni kívánta a szövetkezeti tulajdont és hangsúlyozta az állami nagy­ipar elsődlegességét. Megfo­galmazta a forradalmi mun­kásmozgalom szociálpoliti­kai követeléseit is — emelte ki Berecz János. Az egyesülést követően azonban a Rákosi-féle párt­vezetés mindinkább eltért a programban megfogalmazott úttól és elvektől; céloktól, s egyáltalán nem építkezett a szociáldemokrácia fél évszá­zados hagyományaiban olyan erős tömegpoldtizálási ele­mekre. A pártban is általá­nossá vált a bürokratikus módszerek alkalmazása, a voluntarizmus, a szubjekti­vizmus, a bizalmatlanság. Egyaránt üldözni kezdték az önállóan, alkotóan gondolko­dó kommunistákat és a szo­ciáldemokratákat. Ezek a fo­lyamatok megtörték az egye­sült munkáspárt politikájá­nak forradalmi lendületét, s nemzeti tragédiához vezet­tek — mutatott rá az elő­adó. A továbbiakban arról szólt, hogy a munkásegységben rejlő lehetőségek, mindenek­előtt pedig az 1956 utáni fej­lődésünk eredményei egyér­telműen igazolják: a mun­káspárt politikája — ha az valóban következetesen kép­viseli az’ osztály törekvéseit — egyben kifejezi a nemzet alapvető érdekeit is. Ám az is történelmi tapasztalatunk, hogy ha az osztálypárt nem képes a haladó erők össze­fogására, ha csak korlátozot­tan érvényesíti a nemzeti érdekeket, akikor a munkás­emberek érdekeinek érvé­nyesülése is súlyos csorbát szenved. Az osztálypárt csak akkor lehet nemzeti politi­kát is megvalósító párt, ha nem sajátítja ki a kizáróla­gosság elve alapján a politi­kaformálás jogát, hanem te­ret ad mindazon haladó, de­mokratikus erőknek, ame­lyek tudatosan részt kíván­nak vállalni hazánk szocia­lista jövőjének alakításában. Épp ezért a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak az átfogó, határozott, követke­zetes reformprogramját át kell szőnie a magyar mun­kásmozgalom legjobb ha­gyományaival és a század­vég eszmei, politikai köve­telményeivel; a demokrati­kus politikai magatartás, a részvétel, a beleszólás jogá­nak eszméjével és gyakor­latával. Az ünnepség szónoka ki­tért arra, hogy a reformesz­mének ma kedvezőek a nemzetközi feltételei. A két világrendszer kapcsolatában kezdenek érvényre jutni az új politikai gondolkodás ele­mei. A merev szembenállást felváltja a lehetséges együtt­működési pontok keresésére irányuló törekvés a globá­lis problémák megoldása ér­dekében. A szocialista építés megannyi elméleti és főkép­pen gyakorlati problémájá­nak tudatában kijelenthet­jük: az MSZMP megterem­tette annak feltételeit, hogy politikája egyszersmind ki­fejezze a társadalom túl­nyomó többségének főbb ér­dekeit is. E lehetőség egy­ben kötelezettség. Ebből az is következik, hogy a párt­nak a mai helyzetben törté­nelmi küldetése, hogy viszo­nyainak újragondolásával célrendszerébe integrálja a nemzet valamennyi megha­tározó rétegének érdekeit. Az MSZMP ma egyszerre és egyidejűleg kifejezője és (Folytatás a 3. oldalon) Mongol igazságügyi delegáció megyénkben Messziről jött vendégeket köszöntöttek megyénk veze­tői teginap Gyulán és Békés­csabán'. Mongóliából három­tagú igazságügyi küldöttség érkezett, dr. Oszorin Amar- húnak, a mongol igazságügyi miniszter első helyettesének a vezetésével. Velük tartott dr. Kun László igazság ügy- miniszter-helyettes és két munkatársa. A vendégeket dr. Szikora István, a Békés Megyei Bí­róság elnöke fogadta Gyu­lán, majd délután a Békés Megyei Tanács székházába látogattak, ahol Gyulavári Pál megyei tanácselnök rö­viden bemutatta a megye társadalmi és gazdasági éle­tét, majd a törvényhozás je­lenlegi helyzetéről, problé­máiról beszélt. Kiemelte a törvény-előkészítő munka je­lentőségét, a szakmai és tár­sadalmi viták fontosságát. Ezután az MSZMP Békés Megyei Bizottságán Szabó Miklós első titkár üdvözölte a delegációt, majd — többek között — tájékoztatást adott a hazánk politikai életében bekövetkezett jelentős vál­tozásokról. Hangsúlyozta: ezentúl egyértelműbb és ha­tározottabb irányítással dol­goznak a párt alsóbb szer­vei, ugyanakkor sokkal na­gyobb önállóságot is kapnak feladataik megoldásában. A vendégek ezt követően üzemlátogatást tettek a gyu­lai húskombinátban, ma pe­dig a Mező hegy esi Mezőgaz­dasági Kombinát életével, munkájával ismerkednek. L. E. A mongol igazságügyi delegációt fogadta Szabó Miklós Fotó: Fazekas Ferenc Dr. Oszorin Amarhú (a képen jobboldalt), a Mongol Népköztársaság igazságügy-miniszterének első helyettese, 50 éves. Jogi diplomáját a mon­gol állami egyetemen szerezte, tíz évvel ez­előtt pedig a Szovjet­unióban, az SZKP Tár­sadalomtudományi Aka­démiáján kandidátusi vizsgát tett. Hazájában csaknem 30 éve dolgozik a törvény-előkészítés to­vábbfejlesztésén, tökéle­tesítésén. Manapság ez különösen fontos, hiszen Mongóliában is zajlik a gazdasági peresztrojka, amit a jogalkotásban is folyamatosan követni kell. Előtérbe került a jogi ismeretterjesztés és propagandamunka jelen­tősége, hogy a hagyomá­nyosan törvénytisztelő mongol nép ezután is tisztában legyen a tör­vények adta jogaival, kötelességeivel. Tisztelet az építőknek Ahogyan telnek az évek, egyre több épület emlékez­teti Balogh Sándort: itt is raktam a falat, emitt is va­koltam. Keze munkáját őrzi a megyeszékhelyen az új könyvtárba kórház, no és az egyik legkedvesebb; a taní­tóképző főiskola. Kemény kötésű, napbarnított fiatal­ember Balogh Sándor kőmű­vesmester, túl a harmincon, de még jóval innen a negy­venen. A fiatalember a Bé­kés Megyei Állami Építőipa­ri Vállalat I. számú főépí­tésvezetőségén kőműves, itt tanulta a szakmát, azóta is itt dolgozik, idestova 20 esz­tendeje. A tegnapi naptól a „Kiváló Munkáért” kitünte­tés tulajdonosa. Szintén ezzel a kitüntetés­sel büszkélkedhet mostantól Sziráczky Mihály, a megyei tervezővállalat táj- és kör­nyezetrendező mérnöke, nyurga, szakállas fiatalem­ber. Az épített környezet ki­alakítása a szakmája, lénye­gében külsőépítész. — Nagyon kévéén tud­ják, hogy például a járdá­kat, tereket nekem kellene tervezni. Valaha ez a tevé­kenység a legmagasabb szin­ten elérte a művészi színvo­nalat. Ma nemigen lehet er­re példa, mire odáig jutunk ugyanis, hogy az épület, épületek után a külső kör­nyezet következik, nincs rá pénz, így kevés az esély, hogy bebizonyítsa, mire ké­pes a szakember. — Munkái közül mire büszke? — A megyeszékhelyen a Szabó Pál téri iskola udva­rára. — Megítélése szerint mi­lyen ma épített környeze­tünk? — Változó. Gyönyörűen megtervezték például Békés­Az ünnepeltek egy csoportja Június második vasár­napja: az építők napja. Annak emlékére kö­szöntjük ezen a napon minden évben az építő­ket, hogy 1897 júniusá­ban rendezték meg az első országos építőmun­kás-kongresszust. csabán a szökőkút környé­két, de a környező épületek rontják az összhatást. Kőműves, mérnök, tégla­gyári munkás, üveggyári szakmunkás, ács, vagy ép­pen építésvezető — vala­mennyien az építő- és épí­tőanyagipar dolgozói. Épí­tők, akiket ezen a hét végén köszönt, ünnepel az ország. Az építők napja alkalmából a megyei ünnepséget június 10-én, tegnap délután Bé­késcsabán, a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatósá­gán rendezte meg az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezetének megyei titkársága. A ren­dezvényen Trefil István, az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium főosztályve­zetője mondott köszöntőt, majd „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetéseket adott át az építő- és építő- anyagipar 23 Békés megyei dolgozójának. Közülük, és sok ezer szak­társuk közül név szerint ke­veset ismerünk, de kezük nyomát őrzik az épületek, utcák, terek — az új főis­kola például Balogh Sándor kőműves mesterét, egy isko­laudvar, vagy a megyeszék­hely sétálóutcájának arcula­ta; a pihenőhelyek, a sok zöld — Sziráczky Mihály mérnökét. x. I. Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents