Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
X988. június 7., kedd Örömmel, bánattal, van kihez fordulni Családi iroda Gyomaendrődön Egykedvűen peregnek a kilométerek hazafelé. Nemsokára elérem a „Békéscsaba” táblát, bekanyarodok a jól ismert utcába, nyitom a garázsajtót... És otthon első dolgom lesz elmesélni a velem történt kisebb, nagyobb eseményeket, legyenek azok kellemesek, vagy kellemetlenek. Mert kell, hogy legyen valaki, akivel megoszthatja az ember a gondolatait. Különösen akkor kell, ha nagy öröm vagy nagy bánat éri. S erre legalkalmasabb a család, a baráti kör, az ismerősök ... De van egy intézmény is, melyet éppen azért — hogy meghallgasson, hogy segítsen, hogy szolgáltasson — hoztak létre, előbb egy, két, majd egyre több településen. Igen, a családi irodákra gondolok. Milyen szép és milyen nehéz feladatot látnak el! * * * Giriczné Mercz Ilona ez év februárja óta vezeti a gyomaendrődi Családi irodát. S bár a gyakorlat az, hogy az ügyfelek keresik fel őket kívánságaikkal, ezúttal ő, Giriczné kopogtatott be szerkesztőségünkbe, s kért minket, látogassunk el hozzájuk. — Azt tapasztalom, hogy még mindig kevesen tudnak létezésünkről, s arról, hogy mivel foglalkozunk. Főleg temetkezési szolgáltatásainkat nem ismerik az emberek. Ennyit az előzményekről. S mivel mindig készek vagyunk arra, hogy a jó ügy mellé álljunk, s mivel ritkaságszámba megy, hogy valaki azért jön hozzánk, mert még több munkát szeretne magának, máris megegyeztünk az időpontban. * * * Fiatalasszony üldögél az iroda kényelmes foteljében. A meghívókat nézegeti, maga sem tudja „melyiket szeresse”? Kislánya névadójára készül, arról kellene értesítenie a családot. De melyikkel? És kész lesz-e, meglesz-e . minden időre? Aztán sikerül a választás, megegyeznek a helyben, az időpontban, az ünnepség menetében ... És a többi már az itteniek gondja. Giriczné a videoszobába invitál. Ott csendesebb, nyu- godtabb körülmények között beszélgethetünk. — Névadóink rendezési díjában benné van az emléklap, a nyakkendő, amit a csöppség nyakába kötünk és az a plüssmaoi, melyet irodánk ajándékoz legifjabb „ügyfeleinek”. A gyerekek, akiknek egyéves koruk körül szoktunk névadót rendezni, ennek mindig nagyon örülnek. A meghívók és a szertartás egyéb kellékei persze csak egy részét képezik a névadóknak. Legalább ilyen fontos, hogy milyen műsorral lepik meg az ünneplő családot. Giriczné korábban tanított, nem csoda hát, ha jó kapcsolata van az iskolákkal. — Kisdobos és úttörő közreműködőink gyermekdalokat és gyermekverseket adnak elő. * * * Lenyomja a videojátszó gombját. A múlt szombati esküvő pillanatait idézzük vissza a technika segítségével. Mosolygós menyasszony, megilletődött vőlegény, üni népi díszbe öltözött népes nézősereg, megható műsor ... Megy minden, mint a karikacsapás. A „kulissza- titkokról”, az esemény előzményeiről beszélünk. — A meghívórendeléstől a kiküldésig, a virágkészíttetéstől a videofelvételig, a műsorszervezéstől a szertartásig mindent mi intézünk. A film pereg, már a pezs- gős koccintásnál tartanak. Szól az orgona. Aztán újabb menyasszony, újabb esküvő. — Ha bejön a fiatal pár, ide invitáljuk őket, nézzék meg, mit kapnak a rendezési díjért, s mit kérhetnek még azon felül. Természetesen mindazt a szaladgálást, telefonálást, intézkedést, mely a megrendeléstől az eseményig lezajlik, nem teszik a kirakatba. Pedig van gondjuk épp elég. Korlátozott a gépkocsihasználat. Nem megnyugtató a felnőtt közreműködők száma. (Különösen egy stabil gitárosra lenne szükségük.) Bár az itt dolgozóknak van munkaköri leírása, annál mégis jóval többet vállalnak . .. * * * És mindezt azzal együtt, hogy az ügyfél ne fáradt, mogorva arcokkal találkozzon az irodában, hanem segítőkész, ha kell együttérző partnerekkel, életük örömteli, vagy tragikus eseményének óráiban. És ezzel elérkeztünk az iroda harmadik alaptevékenységéhez, a társadalmi temetésekhez. — Tudja, azért tartjuk különösen fontosnak munkánknak ezt a részét, mert meggyőződésem, hogy ha valaki gyászol, akkor szorul leginkább segítségre. Mégis, ebben veszik legkevésbé igénybe szolgáltatásainkat. Pedig a temetési segély elintézésétől a rokonok értesítéséig, a sírásó megszerzésétől a szállításig, s a koszorú rendeléséig mindenre vállalkoznak. S akkor még a szónokról és a zeneszolgáltatásról nem is beszéltünk .'.. — A gyakorlat sajnos az, hogy egy csomó mindent elintéznek, szaladgálnak naphosszat, mielőtt eljönnek hozzánk. Szeretnénk elérni, hogy időben hozzánk vezessen a gyászolók útja. A többit ^átran ránk bízhatják. * * * Persze az is időbe kerül, míg szolgáltatásainkat megismerik. Mindenesetre a legszorgosabb kapcsolattartásnál, s a legelszántabb propagandánál is többet ér, ha olyan rendezvények fémjelzik az iroda működését, melyek emlékezetesek, látványosak, gördülékenyek. Szóval melyekre jó szívvel emlékeznek az érintettek. S hogy az anyagi, s a tárgyi feltételek még jobbak legyenek, az iroda sok egyéb mást is felvállal. Videofelvételeket készít magánembereknek és közületeknek. Másolásra is. vállalkozik. Az új szervezeti szabályzatban — mely a közeljövőben kerül a tanács vb elé — már jegyárusításon is gondolkoznak. A gyulai és a szegedi szabadtéri előadások mellett a Békéscsabai Sportcsarnok programjaira is árusítanak majd belépőket. Tervezik a videomagnó kölcsönzését is a nyár közepétől, és természetesen az osztálytalálkozóktól az aranylakodalomig, bármilyen rendezvény szervezését felvállalják. És ha már a jövőnél tartunk: az iroda hamarosan új helyre költözik, ahol megváltozott — remélik jobb — körülmények között fogadhatják ügyfeleiket. Nagy Ágnes Lehet választani, kinek melyik tetszik... Fotó: Gál Felit Cselekedni erkölcsi kötelesség Gyulai találkozás Csurka Istvánnal A Gyulai Várszínház július 8-án mutatja be Csurka István Megmaradni című drámáját. Ebből az alkalomból és az ünnepi könyvhét megnyitójaként a gyulai Mogyoróssy Könyvtárban találkozhattak az olvasók a József Attila-díjas íróval. A szép, emlékezetes est után kaptuk az interjút az apai részről békési, anyairól pedig erdélyi származású Csurka Istvántól, kortárs irodalmunk népszerű és meghatározó képviselőjétől. — Első elbeszéléskötetének, az 1956-ban megjelent „Tűzugratásnak” több írásában is foglalkozik a fiatal értelmiség társadalmi helyével. Ez a téma végigvonul egész életművén, a „Száj- hős", „Az idő vasfoga’’ és a „Ki lesz a bálanya?’’ című drámáiban az értelmiség válságáról beszél. Égető társadalmi gondjaink egyike ez éppen ma is. ön hogyan látja napjaink fiatal értelmiségének helyét, lehetőségeit? — Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, és elsősorban azért nem, mert a folyamatosság megszakadt. Az előttük járó nemzedékek eléggé eleresztették a kezét a mostani fiataloknak. Az a megállapodottságra és megbízhatóságra való törekvés, amely az egész keleti világban eluralkodni látszik, nem kedvez a fiatalok érvényesülésének. Ennek most mintha vége szakadna Magyarországon, de ezzel még nincs megoldva a dolog. A világunkba mintha bele lenne építve egy borzalmas, lassan emelkedő szamárlétra, ami a fiatalság érvényesülését rendkívüli módon megnehezíti. Ami az értelmiségi és az irodalmi ifjúságot illeti, vannak persze remények. Ám az élet csodálatos, és az életerő akkor is feltör és megkeresi a maga lehetőségeit, ha ennyi akadállyal és beépített, beszorított fékkel találja magát szemben. Megindul egy ifjúsági mozgolódás, és az ember akármerre megy, számtalan helyen találkozik nyitott szemű, fel- világosultan és éretten gondolkodó, lendületes fiatalokkal. Persze a fásultságot, a kiábrándultságot és a saját sors iránti közömbösséget is gyakran tapasztalom, ami szomorú. — A Vasárnapi Újság legutóbbi számában megdöbbentő képet festett a beteg világról, Közép-Európáról, mint lázas gócról, sorvadó természetről és szomorú emberekről. Űj drámája a romániai menekültekről, az erdélyi állapotokról szól. Mi lehet ön szerint a középeurópai író dolga a huszadik század végénT — Én csak arról tudok beszélni, amit saját kötelességemnek érzek. A mai írónak szerintem — és ezt a magam számára kötelezőnek tartom — nem csak az a feladata, hogy írjon. Szerepelnie is kell; erkölcsi helytállásra is szükség van. Erre az író az írással megteremt magának egy különleges alkalmat, egy különleges vértezettséget, és a társadalom ma már ezt el is várja tőle. Nem szorítható persze másodlagos helyre az alkotás. Ném az íróvoltom és az írás ellen akarok én most szólni, hanem arról, hogy amellett feltétlenül helyt kell állni erkölcsi kérdésekben, s véleményt kell formálni. De a „Jót s jól” és a szépet írás kötelezettsége alól ez persze nem menthet fel sosem. A magyar irodalom és a politika egyébként mindig is elválaszthatatlan volt egymástól. Talán nincs a világban ■ még egy ilyen erősen politikus irodalom, meg nemzeti politika, amely ennyire érzékeny az irodalmára. A mai írónak elődeihez képest annyiból nehezebb a dolga, hogy ki kell harcolnia azt a terepet, ahol elmondhatja az igazságot Irodalom és politika hat egymásra, és számos történelmi és újabb kori példát ismerünk arra, hogy a politika óriási késéssel követi az írókat, hogy az idő, a fejlődés, sok későbbi tény és nyilatkozat az írók jóval korábbi kijelentéseit igazolja. — Ne vegye tiszteletlenségnek, de némi ellentmondás számomra az, hogy a világ, az emberiség sorsát illetően igen borúlátó, ugyanakkor aktívan politizáló író — műveiben és közéleti szerepléseiben egyaránt. Tévedek? — Nem. Valóban így van. Annyira pesszimista nem lehet az ember, hogy ne tegyen semmit. A pesszimizmus világszemlélet, a cselekvés pedig erkölcsi kötelesség;. Igazából csak a borúlátók tudnak aktívak lenni, mert a derűlátás nem serkent cselekedetre. Persze sokféleképpen lehet a világ által nekünk szegezett kérdésekre válaszolni. Én alkatomnál meg a körülményeknél fogva ilyen sötéten látó vagyok, de ez a sötéten látás — és ez ellentmondás, jól látja — nem akadályoz meg abban, hogy bizonyos harci feladatokat is el ne lássak, — Az új dráma címe „Megmaradni”. Embernek? Magyarnak? Itt vagy odaát? — Magyarnak odaát. Ez tulajdonképpen viszautalás Sütő András Káin és Ábel című darabjának a végére. A jelképesen felvázolt kérdést konkretizálom. A dráma egy erdélyi magyar kisvárosban játszódik, olyan állapotok között, amelyeket így még nem írtunk le. A középpontban egy ember tragikus halála áll; valós történet az alapja, egy múzeumigazgató nemkívánatos személy lett, mivel a magyar múltat kutatta. — Visszautalás a Káin és Ábelre, és a tavalyi várszínházi bemutatónak, az Álomkommandónak bizonyára szép folytatása. Niedzielsky Katalin KÉPERNYŐ A legtöbb vallásban az esőnek megtisztító erőt tulajdonítanak. Nos, hosszú-hosszú évszázadokon keresztül igaz volt ez végeredményben, hiszen az esővíz tiszta volt, egészséges, nyugodtan lehetett inni is belőle. Ma azonban már senkinek sem ajánlható — bárhol él a Földön —, hogy megkóstolja tisztítlanul az eső vizét... A savas esőkről szólt a vasárnapi Delta című tudományos magazin első híradása, riportfidmje. A savas esők okozta károkkal először Angliában kellett szembenézni. Ez nem véletlen, hiszen az iparosodás útján ez az ország indult el elsőként. A múlt század közepén már különböző körzetekben gyárak százai ontották a füstöt, melyek vegyi anyagaikkal szennyezték a levegőt. így előbb-utóbb jelentkeztek a savas esők is ezen iparvidékek környékén, megváltoztatva a tavak vizének kémiai összetételét, pusztítva a I kialakult növényvilágot, elsivárosítva a környezetet. A fejlődés, az iparosodás következtében a XX. században, annak is elsősorban a közepére, olyan helyzet alakult ki glóbuszunkon, hogy gyakorlatilag már akkor nem volt tenyérnyi hely sem, mely ne lett volna valamilyen formában szennyezett. Ehhez hozzájárult az, hogy a mezőgazdaságban egyre több kemikáliát használnak. Mára — nyugodtan mondhatjuk — drámai helyzet alaI kult ki, a levegőszennyezés mértéke olyan, hogy ha nem sikerül megállítani a jelenlegi folyamatot, akkor — nem I vagyunk messze tőle — felborul a természet egyensúlya, jövőnk veszélybe kerül. Csak nemzetközi összefogással lehet gátat szabni ennek a folyamatnak, s minden országnak az érdeke is ezt diktálja. Mert a levegőt szeny- nyező gyárak füstje nem tartható országhatárok között, belekerülnek a nagy földi légkörzésbe, s így minden ország exportálja, s egyben importálja is a füstöt, s ennek ^következtében a savas esőket. Köztudott, a környezetvédelmi beruházások rengeteg pénzt igényelnek, de ott tartunk már, hogy nem szabad késlekedni, meg kell tennünk világszerte a megfelelő lépéseket. Mert jövőnk, s egyáltalán az emberiség léte már a tét. A világ sorsáért aggódó angol kisfilm után a Hét című ! műsor egyik riportja, az általános iskolai oktatásról szólt. Ügy hiszem, sok újat nem tudtunk meg most_sem, mint az utóbbi években legtöbbször, amikor ez a téma ! került valahol is terítékre. Hogy válságban van az általános iskolai oktatás — hozzátehetjük még a nevelést is —, az egyre inkább nyilvánvaló mindenki számára. Azt r azonban mindig megdöbbentő hallani, hogy a nyolc osztályt befejező gyerekek 40 (!) százaléka nem tanul meg megfelelően írni-olvasni. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ez az iskolatípus Magyarországon nem tölti be funkcióját, nem teljesíti alapfeladatát. Ennek egyenes következménye: a különböző iskola típusokban továbbtanulóknak egy jelentős hányada az ottani követelményeket sem képes megfelelően teljesíteni. Mindezekből1, ha végiggondoljuk a dolgokat, egyéb következtetéseket is levonhatunk. Az bizonyos, hogy e súlyos helyzetet ismerik az oktatásügy irányítói. Belátták már, hogy túlméretezettek a : tananyagok, kevesek azok, akik lépést tudnak tartani az évről-évre nagyobb követelményekkel. Most — mint a riportban hallhattuk — újból azok a nézetek kerülnek előtérbe, melyek szerint kevesebb ismeretanyagot nyújtson az általános iskola, legyen alapozóbb jellegű, fektessenek jóval nagyobb hangsúlyt az írás, olvasás tanítására, s dolgozzanak ki új testi nevelési programot. Mindezek megvalósítását nemcsak a tanárok, de a szülők is szorgalmazzák, látván, hogy gyermekeik a túlméretezett feladatok szorításában egyre zaklatottabbá válnak. A Gondolkodó a tudományos kutatás helyzetével foglalkozott. Számos országban bebizonyosodott, hogy a tudományos kutatásokra fordított támogatások előbb-utóbb megtérülnek, nálunk aznban lényegében 1974 óta stagnál a tudománynak nyújtott támogatás. Nem lehet csupán panaszkodásnak venni a beszélgetésben részt vevő tudósok szavait, amikor erről szóltak. Tudjuk, s a világban is úgy tartanak számon bennünket, hogy hazánkban óriási a szellemi kapacitás. Ám az is köztudott, hogy egy-egy ötlet, elképzelés megvalósításához megfelelő támogatás szükséges, másképp nem lehet kivitelezni azokat. S így a kutatók eredménytelennek láthatják munkájukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, egyre többen hagyják el a pályát, s a legtehetségesebb fiatalok sem igen választják a kutatói munkát. (pénzes) Nyári-öszi kiállítások Gyulán Az idei nyár változatos, gazdag kiállítási programot ígér Gyulán. A vármúzeumban változatlanul látható a Gyula város története a XX. századig, és a Körösök története és vízgazdálkodása című kiállítás. Nyitva lesz az Apor utcai Erkel Emlékház, ahol Erkel Ferenc és kora címmel nyerhetünk bepillantást nagy zeneköltőnk életművébe, pályájába. A Kohán Múzeum kiállítása is változatlanul nagy vonzerő Gyulán. A Dürer terem időszaki kiállításai évről évre igen sok látogatót fogadnak. Június 19-én zárul itt Balázs Irén textilművész tárlata, melyet június 22-től július 12-ig a 25 éves a Gyulai Várszínház című kiállítás követ, július 16-án osztrák ás magyar amatőr fotográfusok mutatkoznak be itt, július 31-én pedig a Gyulai Művésztelep alkotóinak tárlatát fogadja a Dürer terem. A várgalérián június 19- ig (tant nyitva a gyulai múzeum legújabb gyűjteményeinek bemutatása, augusztus 17-től ugyanitt Ván- csa Ildikó festőművész állítja ki képeit. Az Erkel Művelődési Központban júniusban városépítészeti kiállítás nyílik, júliusban a Pedagógus Művésztelep tagjainak rendeznek tárlatot, végül augusztusban a XX. gyulai nyári művésztelep alkotói nyitnak kiállítást az előcsarnokban.
