Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

Flaszterek fenegyerekei Ügy szlalomozott a főutcán, mintha csak neki teremtették volna a sok kilo­méternyi aszfaltot. Társai tisztes távol­ságból, szelídebb tempóban követték. Egyiküknek sem volt olyan szuper jár­gánya, mint a „vezéré”, aki jól ismer­hette a KRESZ-szabályokat, mert még csak elvétve sem tartotta meg őket. A szemből érkező rendőrautó lassított, és figyelmeztetésül többször villantott a fényszóróval, hogy a szédült száguldozó visszatérjen az út jobb szélére. Ez kihí­vás! — gondolta a motoros, és áthágott a bal oldalra, farkasszemet nézve a rendőrautó utasaival. Teljes erejéből a gázpedálra taposott. A rendőrautó féke­zett, a motoros hirtelen félrekapta a kor­mányt, és elviharzott a Lada mellett. A mutatvány sikerült. A szemtanúkat egy pillanatra megbénította a döbbenet. Minden évben ilyenkor, nyár elején megszaporodnak szerkesztőségünkben azok a telefonhívások, panaszos levelek és személyes bejelentések, amelyek az utcákon, lakótelepi pihenőövezetekben, köztereken csoportosuló motoros fiatalok rendzavaró, hangoskodó, sokszor ijesztő, félelmet keltő magatartására hívják fel a figyelmet. A jelenségről és a tanulsá­gokról dr. Sutka Sándor rendőr őrnagy- gyal, a Békéscsabai Városi Rendőrkapi­tányság vezetőjével beszélgetünk. A megye városaiban, na­gyobb településein már is­mertek azok a helyek, ahová szívesen beszélnek meg ta­lálkát a motorozó gyerekek, így hallottunk róla, hogy Orosházán a Kossuth utcá­ban, Gyulán a belvárosban, Békéscsabán pedig a Len- csési úton a Fényes ABC környékén, a sétálóutcában és Jaminában a Pongrácz utca mögött gyülekeznek nagy előszeretettel — vázol­ja nagy vonalakban a me­gyei helyzetet dr. Sutka Sándor. — Milyen Járművek tar­toznak most a „divatos, me­nő járgányok” közé, és ho­gyan tesznek szert azokra a fiatalok? — A kerékpárok közül a BMX és az FBB típusú ver­senykerékpárok a legjellem­zőbbek, és a különféle se­gédmotorok, például a Sim­son S 50-es, de nagyrészü­ket átalakítják, erősebb al­katrészekkel látják el, mere­vített kormányt szerelnek rájuk. Ezek a kétkerekűek többnyire a szülők ajándé­kai. Bár a szülői felelősség­ről külön kell beszélnünk, most mégis megemlítem azt, hogy a gyerek sokszor már akkor megkapja a segédmo­tort, amikor még nincs hoz­zá vezetői engedélye; vagy azért, mert nem érte el a 14 éves korhatárt, vagy mert nem tett ilyen vizsgát. S ha már megkapta a csemete, nem tud ellenállni a csábí­tásnak: kihajt az útra a ha­verokhoz ... A motorszer­zés másik, sajnos eléggé el­terjedt formája a lopás. Itt, a megyeszékhelyen olyan éj­szakára is emlékszünk, ami­kor 4 segédmotornak „kelt lába”, s ez együttesen csak­nem 50 ezer forintos kár. S nem könnyű a nyomukra lelni, mert a tolvajok azon­nal nekiesnek a zsákmány­nak, és úgv átalakítják, hogy a kezük alól kikerült „ösz­vérmotorok” szinte azonosít- hatatalanok. — Ezzel cl is érkeztünk a következő, fontos témához, nevezetesen a kerékpározó, motorozó fiatalok leggyako­ribb szabályszegéseihez. — Elég széles a skála, kezdve a különféle látványos mutatványokkal, az egyke- rekezéssel, szlalomozással, járdán száguldozással, fi­gyelmen kívül hagyva a közlekedési szabályokat. Ez utóbbi is szabálytérsések so­rozatából áll. A súlyos, eset­leg életet követelő összeüt­közések lehetősége állandó­an fennáll. A lakosság nyu­galmát különösen zavarják az éjszakai motorbőgetések, hangoskodások. A motorlo­pásokat már említettem, és hasonlóan tipikus a benzin­lopás, aztán a különböző tar­tozékok, visszapillantótük­rök, egyéb alkatrészek eltu­lajdonítása. Külön kategó­ria az erőszakos, garázda cselekményeké: a járókelők, gyerekek és idősek ijesztge­tése, fellökése, megszégyení­tése. — Hogyan próbálják meg visszaszorítani, megszüntet­ni a jelenséget a rendőri szervek, illetve milyen in­tézkedéseket alkalmaznak a konkrét esetekben? — A feladatot részben a közbiztonsági szolgálatunk látja el, illetve a két éve bűnügyes állománnyal meg­erősített úgynevezett akció- csoport, őszintén szólva, ne­héz a dolgunk ezekkel a fia­talokkal. Tönnvire 14 év alatti gyerekekről van szó. akik jogi értelemben nem vonhatók felelősségre. A járőröző rendőr legfeljebb figyelmeztetheti őket, ezt azonban nem veszik komo­lyan. Előfordult olyan is, hogy a rendőr intésére meg sem álltak. Nemrégiben egy segédmotoros fiatal suhanc a barátját a háta mögé ültet­te, úgy rótták a kilométere­ket. Segédmotoros nem szál­líthat utast, ezért az arra Járőröző rendőr megállást jelzett, de a gyerekek to­vább hajtottak, beleerősítet­tek, mígnem a nagy sebes­ségtől felborultak. Szeren­csére nem esett bajuk. — Kiket terhel a felelős­ség a kialakult helyzetért, és kik segíthetnek még a meg­oldásban? — Én, ha tehetném, min­denekelőtt a családokkal, a szülőkkel beszélgetnék el nagyon komolyan, és figyel­meztetném őket a nevelés gyengeségére vagy hiányára. Már említettem, mekkora hibát követnek el, amikor gyermeküket motorozni en­gedik, holott nincs vezetői engedélyük. Nem vonják fe­lelősségre őket, ha hajnali 2 óráig csavarognak, vagy ha meglátják gyermeküket a „rodeózó’', száguldozó, ga­rázdálkodó fiatalok között. Érdekes, hogy néhány szülő mennyire elfogult, vagy torz álláspontra helyezhedik a gyermekével kapcsolatban. Többször . előfordult már, hogy bejöttek és panaszt tettek olyan rendőrök ellen, akik „intézkedni mertek” csemetéjükkel szemben. Annyi bizonyos: a legtöbbet a család tehet azért, hogy a felserdült fiú ne kapjon ked­vet motorral száguldozó bandákhoz verődni, és bajt bajra halmozni. Jó hír, hogy a megyeszékhelyen több olyan gyakorlópályát is ter­veznek, ahová kijárhatnak kerékpározni és motorozni a gyerekek. Sokat tehetnek még az iskolák, a szűkebb közösségek, és természetesen a megelőzésben nekünk is van feladatunk bőven. László Erzsébet Gyermekrajz emlékezetből Egy (gyermek)nap a battonyai faluban Félig-meddig inkognitóban, szegedi fiata­lok jó kedvű csapatában „elkeveredve” ke­rültem a hét végén a battonyai SOS gyer­mekfaluba. A kenderipar és a Szegedi Pos­taigazgatóság KISZ-bizottságainak pót­gyermeknapjában kértem és kaptam részt múlt szombaton. Nem (elsősorban) azért választottam ezt az utat, mert „a sajtó” című bejelentkezés nyomán várható feszé- lyezettségtől tartottam, inkább, mert ter­mészetes, oldott körülmények között sze­rettem volna találkozni a falu lakóival. Si­került ... Az élményt visszaadni — meg­kísérlem. Családi vendégség Megérkeztünk. Az épületek sok-sok fe­hér és barna alakzata közt összefüggő se­lyem gyepterítő zöldje fogja össze a ké­pet. Két igen barátságos ember fogad har- mincegynéhányunkat, már a falu bejáratán kívül, kézszorítással. A falu vezetője és helyettese. Ők vezetnek a családokhoz, négyesével-ötösévet csoportokra elszakadoz­va. Engem a 6-os számú 'házhoz sorsolt a szerencse. Bent tisztaság, rend, mint ahol nagyon várnak valakit. Itt (és a többiben is) heten laknak együtt a .nevelőanyukával. Ketten, illetve öten édestestvérek; így nevelkednek együtt heten a hatosban. Ez a Kovács és a Szalai testvérek otthona. Ketten óvodások. Épp ma lesz a ballagás. A legidősebb test­vér 16 éves. A nagyobb lányok ügyesen fo­rognak a konyha körül. Remek kávét ka­punk. A hall nagy családi asztala körül hamar beleízeledünk a beszélgetésbe. Darák Veronika nevelőanya a mindenna­pokról mesél. Semmivel sem más az élet menete itt, mint bármelyik nagycsaládnál. Viszont minden család a maga életét éli, az anya elképzelése szerint. Kötelező ke­retek, merev szabályok nincsenek. Minden családtag tudja a maga feladatát. — Nem lehet könnyű a dolga hét gyer­mek anyukájának — kérdezem a minden­napok sorát meghallgatva. — Sokan mondják, hogy nehéz lehet, de én két év után azt mondom, hogy csak az első időszak inem könnyű. Addig volt ne­héz, míg egymást elfogadtuk, a gyerekek összeszoktak és közösen kialakítottunk egy életformát. Amikor beáll egy család élete, akkor már csak irányítani kell azt. Fizi­kailag nem annyira feszített, inkább idegir leg megterhelő sokszor az állandó napi ké­szenlét. Forgassál meg! A faluban 10 óra után megpezsdül az éleit. Ajándék a map. Szlalomoznak a bicik­lik és a rollerek. Felkapnak az elkészült sárkányok. Készül a torta az ebédhez. A kicsik: kicsiben, lisztgyurmáiból., jelmezek kerekednek a fejekre .. . Másutt a video­játékok izgalmában remegnek fürtökben a gyerekek. A hangszóróból az egész falut fürdeti a zene: ,,Mondd:, Love, Love..." A gyermekrajzok meg rögzítik az élmények 1988, június 7., kedd Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron már látható lesz az Orion Rádió és Villamossági Vállalat új, formatervezett, Vénusz névre keresztelt, 56 centiméter átlójú képcsővel gyár­tott színes televíziója. A készü lék érdekessége, hogy az eddigi 12 csatornás programozási lehetőséget 32-re bővítették, valamint kisebb módosításokkal a műholdas adás vételére is alkalmassá tehetik. Várhatóan az idén 10 ezer darabot készítenek ebből az új típusból MTI-fotó: Balaton József Postabank alakul a hónap végén Június végén tartja ala­kuló közgyűlését a legújabb magyar pénzintézet, a Pos­tabank és Takarékpénztár Részvénytársaság. Az új bank létrejöttének indokai­ról, céljairól tájékoztatta az MTI munkatársát Princz Gábor, az alakuló részvény- társaság elnök-vezérigazga­tója. Elmondta, hogy a bank alaptőkéje mintegy kétmil­liárd forint lesz. Az egyik legfőbb alapító részvényes a Magyar Posta, tulajdonhá­nyada hozzávetőlegesen el­éri az alaptőke egyharma- dát. A mintegy 60r70 rész­vényes között képviselteti magát a magyar állam, to­vábbá több pénzintézet, ipa­ri, . mezőgazdasági, közleke­dési, kereskedelmi, idegen- forgalmi vállalat, szövetke­zet, kisszövetkezet. Az el­adásra kínált részvények névértéke félmillió forint. Az új bank hasznosítani szeretné azokat a tapaszta­latokat, amelyeket a posta az elmúlt évtizedek során a lakossági betétek gyűjtése, valamint a pénzforgalom le­bonyolítása terén szerzett. Jelenleg az OTP megbízásá­ból kezelt postai betétköny­vekben 50 milliárd forintnál nagyobb összeg van elhe­lyezve. A Postabank a posta egye­dülállóan széles — 3200 hi­vatalból álló — hálózatára támaszkodik. Központja a József Nádor tér 1. szám alatt lesz, vidéki fiókjai pe­dig a postaigazgatósági szék­helyeken: Miskolcon, Debre­cenben, Pécsett, Szegeden és Sopronban. Az új bank te­vékenysége a kereskedelmi banki és a lakossági pénz­műveletekre egyaránt kiter­jed. Ez utóbbinál a bank bi­zonyos önkorlátozást alkal­maz, azaz: a lakossági be­tétekből keletkező pénzfor­rásokat egyelőre kamatozó betétszámlán köti le, de a későbbiekben — a pénzügyi kormányzat döntésétől füg­gően lakossági hitelek nyúj­tására is módja lesz. A lakossági betétek gyűj­tését az év második felében kezdi meg a bank, a tervek szerint még az ősszel meg­jelenik a Postabank betét­könyve. A célok között sze­repel a helyközi takarékszol­gálat bevezetése, melynek lényege: bármely postahiva­talban kiállított takarékbe­tétkönyvre az ország vala­mennyi postahivatalában le­het pénzt felvenni, illetve befizetni. Tervezik a kész- pénzkímélő fizetési módok, így például a csekk alkal­mazásának elterjesztését, az aktív memóriakártya beve­zetését. A gazdálkodó szervezetek számláinak vezetését várha­tóan 1989. január 1-jétől kezdi meg az új bank. A számlavezetést számítógép segítségével végzik, ami je­lentősen meggyorsítja ezt a műveletet, annál is inkább, mivel a központ és a vidéki fiókok között is kialakítják a számítógépes kapcsolatot. A posta adottságaiban rejlő előnyöket kívánják haszno­sítani azzal, hogy a későb­biekben mentesítik az ügy­feleket a pénzszállítás gond­ja alól, és a számlatulajdo­nosok részére házhoz szállít­ják a pénzt. pillanatait: 65 gyermek és köztük gyer­mekfelnőttek. Az én emlékezetem „gyermekrajzán” három pillanatkép mozaikja jelenik meg a zöld alapon. A tömegből egy négyéveske kislány vágódik elém: Natasa. Forgassál meg! — kéri természetességgel, kezét nyújtva. Megforgatom, és megyek tovább. A másik: a betonplatzon a faluvezető siet át. Egy kisfiúcska átlósan elébe vág ... Kezet fognak, kap egy puszit és forog to­vább a forgatag. A harmadik részletet' a végére hagyom. 0 faluvezető Galambos György. Készséggel áll rendel­kezésemre. A lakása előtti teraszról jól -be­látjuk a falu nyüzsgését, de én nem a mai nappal kezdem a ibeszélgetést, hanem a többivel... :— Ügy tűnik, mintha oszlaná­nak a felhők a battonyai gyermekfalu fö­lött... Hogyan élnek njost? — örülök, hogy így teszi fel a kérdést. Nekem a jelenről kell beszélnem, és nem a múltról. Amikor januárban idejöttem, az volt az egyik legnagyobb gond, hogy a ne­velőanyák 25-30 szabadnappal voltak el­maradva. Heti egy szabadnap jár nekik, s mivel nem volt segítség, nem vehették ki azt. Ez éppen olyan, mintha valaki a mun­kahelyén fél évig a hét minden napján dolgozna. Nem utazhattak haza, pedig van­nak itt Soprontól Debrecenig mindenhon­nan anyukák,. Mára ez a kérdés megoldódott. Úgyneve­zett „segítőanyukákat” sikerült felvenni, ők helyettesíthetik az anyukákat, amikor haza­utaznak. Amikor itt vannak, akkor pedig egy amolyan „nagynéni” szerepkörben se­gítik a ház munkáját. — Mit tart legfontosabb célkitűzésének a továbbiakban? — Az anyukák napi iL4-16 órás tevékeny­sége eddig gyakorlatilag a gyermekek gon­dozására volt elég. Nagyon remélem, hogy ősztől kipihent anyukákkal kezdhetünk a legfontosabb munkánkhoz, az igazi szak­mai, nevelési feladatokhoz, aminek célki­tűzésével jött létre tulajdonképpen Ma­gyarországon a gyermekfalu. A személyi feltételek rendeződésével ennék immár nincs akadálya, de én úgy érzem, hogy valami máris elkezdődött. n harmadik részlet Tartozom még az emlékben „gyermek­rajz” harmadik- ábrájával. Délután 5 óra. Arany napsugarak szövik át a szűrt dizsi- zsivaíyt. Bent forgatják a nagyok Natasát és a töbhieket.. ., a hókirálynőt.... a tün­dért . . ., a gombát és a tükörtojást. Tető­ponton az öröm és a szeretet. Sokan már kezdünk szorongani a búcsúzás gondola­tától. .. . Andris, a hatosból, időközben elbal­lagott már az oviiban. Sietett haza. Most a homokozó cementkáváján ülünk, és komoly dolgokról beszélgetünk. Itt már hallatszik a madár- és a tücsökzene .. . — És ha vége lesz a diszkónak, utána mentek el? — És újra mikor jöttök!? — Lehet, hogy nemsoká . .. * * * Szerencsénk volt a visszaindulóssal. Le­robbant. a busz... Sokáig tartott, míg a 'légféket megjavították. Jókat vicceltünk még utoljára kis barátainkkal, aztán nekik menni kellett befelé, haza. Nem kellett in­tegetni...! Sokszor könnyebb az ilyen bú­csúzkodás. P. A.

Next

/
Thumbnails
Contents