Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPIA 1988. JÜNIUS 6., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM Megjelentünk! Igen, megjelentünk! Szerencsére nem csináltunk törté­nelmet! Mert akárhogy is nézzük, sajtótörténeti külön­legesség, ha egy napilap akárcsak egy napra is, de „be­zárja a boltot”, s arra kárhoztatja olvasóit, hogy más újságokhoz nyúljon. Ilyen kétes dicsőségre természetesen mi sem pályáztunk, és — bár mint lehetőséggel, szembe kellett néznünk — kezdettől fogva azon dolgoztunk, hogy ma megjelenjen a Békés Megyei Népújság. A Lapszám várható kimaradásának okai szűkszavú köz­leményünkből bizonyára már ismertek: új, korszerűbb épületbe, a Kner-székházhoz telepítették azt a gépet, amelyen lapunk készül. A két részből álló masina egyik felét a múlt héten átszállították, de másik felének lesze­reléséhez és a két egység újbóli összeillesztéséhez csak a szombati szám kinyomtatása után kezdhettek hozzá. En­nek a legnehezebb és legfelelősségteljesebb műveletnek az elvégzéséhez a vasárnap estig terjedő idő állt rendel­kezésre. Lehet-e bízni abban, hogy vasárnap (vagyis tegnap es­te) elindulhat, immár új helyén a gép, és rajta ki lehet nyomtatni a hétfői (tehát a mai) lapszámot? Elvileg igen, de gyakorlatilag — 4 megjelenés teljes biztonságának kö­vetelményét nézve — nem. Mert bár pontos ütemterv ké­szült az áttelepítésre, menet közben váratlan helyzetek is előadódhatnak. _ J Három lehetőség közül választhattunk. Az első, hogy Szolnokon nyomják ki az újságot, de akkor csak kedden jut el az olvasókhoz. A második, hogy itt készül a lap. s előre közöljük: lehet, hogy megjelenik a Népújság, le­het, hogy nem. Végezetül a harmadik megoldásnak az kí­nálkozott, hogy férfiasán bevalljuk, nem tudunk felelős­séget vállalni a hétfői megjelenésért, ezért arra kérjük olvasóinkat, ne számítsanak a mai lapra. Mi ez utóbbit tartottuk a legtisztességesebb megoldásnak, azzal, hogy közben úgy készültünk, ma lesz újság! Amint e sorok is igazolják, volt értelme. Sikerült! Nem reménykedtünk hiába. A jó szó azonban mégsem minket illet, hiszen az újságírók ezúttal csak a leghétköznapibb dolgukat tették. A nyomdászok, a nyomda dolgozói előtt kell kalapot emelni. S tesszük ezt örömmel, mert nem először mutattak példát helytállásból. Önök közül talán kevesen tudják, hogy a lapnyomdában dolgozók hányszor adták hitüket és lelkesedésüket — ebben a megkopott tei­lt esedésű világban — többletpénzek reménye nélkül is ahhoz, hogy többet nyújthassunk. Hogy olyasmit csinál­junk, ami több az átlagnál, amire felfigyel az ország, ami felértékeli megyénket. Saját lelkiismeretűkért vállaltak többet, hogy elmondhassák, ők a maguk helyén megtet­tek mindent szőkébb hazánk felemelkedéséért. Nyomdászkollégáink segítőkészsége nélkül nem lehetett volna illatos újságunk, nemzetiszínű grafikával megjele­nő lapszámunk, s szakmai megszállottságuk nélkül sok fontos eseményről is kisebb terjedelemben, szerényeb­ben tudósíthattunk volna. Nem egyszer, s nem kétszer fordult elő, hogy a lapzártát — a frissebb lap kedvéért — kérésünkre zokszó nélkül órákkal kitolták. Legutóbb például a pártértekezlet zárónapján három órával ké­sőbb,, hajnali fél háromkor indult el a nyomdagép. Mondhatnánk tehát azt is, hogy most csak magukat hozták. Mégis, hadd illessük külön elismeréssel mindazo­kat, akik ebben a kemény munkában, az idővel való ver­senyfutásban részt vettek. Megérdemlik a méltató szót, mert tudjuk, kezdettől fogva úgy készültek, hogy ennek a lapnak ma meg kell jelenni. Láttuk, milyen hősies (ez­úttal ne hangozzék túl patetikusnak e szó) küzdelmet vívtak a vasárnap esti gépindulásért. Ez megtörtént, de közben kiderült, hogy a több mint tíz éve működő nyo­mógép felújítása nem tűr halasztást. Mivel ez szakaszo­san történik, várhatóan további két hétvégi számunk — a június 11-i és 18-i — 16 helyett 8 oldal lesz. Nem csináltunk történelmet, és nem szereztünk kétes dicsőséget. Egyszerűen csak elvégeztük, amit lelkiismere­tűnk szerint vállaltunk. Elnézést, és megértést kérünk a történtekért, azért, hogy napokon keresztül hallgattunk erről a reményeink táplálta meglepetésről. Kérjük, a szo­kásosnál valamivel nagyobb szeretettel tekintsenek erre a 134. lapszámra, melynek fejléce alatt örömünkre nem ez áll, 1988. június 7., kedd. (Képösszeállításunk az 5. oldalon) Színjátszó-juniális Nagykamaráson Országos tűzvédelmi szeminárium Mintegy 700 résztvevő előtt nyitotta meg a máso­dik országos tűzvédelmi szemináriumot vasárnap Gyulán, a művelődési köz­pont színháztermében a ren­dező szervek nevében ’ Zsi- linszki András, a Gépipari Tudományos Egyesület Bé­kés Megyei Szervezetének elnöke, az MSZMP Békés­csabai Városi Bizottságának titkára. A szeminárium céljairól Varga Károly nyugalmazott tűzoltó vezérőrnagy, a GTE tűzvédelmi központi szak­osztályának elnöke a követ­kezőket mondta: — Az 1986-ban megrende­zett első szeminárium óta hazánk tűzvédelmi helyzeté­ben továbbra is kedvezőtlen folyamatok tapasztalhatók. Magas a tűzesetek száma, és nőtt a kár értéke is. — Ezután azzal folytatta, hogy a ne­gatív tendencia visszafogása következetesebb hatósági munkát és eredményesebb tűzvédelmi tevékenységet követel. E szemipárium résztvevőinek feladata lesz, hogy a felszabadulás óta el­ső tűzvédelmi törvény ter­vezetét társadalmi • vitafó­rum keretében tárgyalják meg. A három napon át tartó rendezvényen 16 elő­adás hangzik el, és lehető­ség lesz az ezekhez kapcso­lódó vitákra, eszmecserékre is- Sz. M. Felavatták Szabó Pál mellszobrát Biharugrán Kilencvenöt éves lenne, ha élne. Az író, Biharugra szü­lötte, akiről így írt Móricz Zsigmond az Emberek elol­vasása után: „Szabó Pál, aki írta, hat elemit végzett: kis­gazda. Van neki egy hold földje. Egyetlen egy a ma­gyar birodalomból... Van neki egy holdja! Van neki egy talpalatnyi földje! És azon a földön úgy meg tud­ta vetni a lábát, hogy övé az egész falu. Övé minden embere, férfiak és nők és gyermekek”. A Nyugat 1931-es évfolya­mának egyik számában meg­jelent Móricz Zsigmond-so- rok igazsága fennen tündö­költ 1988. június 4-én, szom­baton délelőtt Biharugrán, amikor a község Szabó Pál- hűségű népe felavatta az író bronz mellszobrát, a róla el­nevezett könyvtár előtt. Kiss Ernő tanácselnök volt az, aki a Budapestről, Debrecenből, Berettyóújfalu­ból, Békéscsabáról és más­honnan összegyűlt vendége­ket köszöntötte a szülőfalu nevében, majd Czine Mihály irodalomtörténész mondott szoboravató beszédet. — Szabó Pál újra haza­érkezett, belenőtt a nemzet szívébe — mondotta. — Az író újra itthon van, az író, akivel új történelem kezdő­dött a magyar irodalomban, amikor 37 évesen arra vál­lalkozott, hogy regényt ír az emberekről, a mezítlábas társakról a mezítlábas tár­saknak. A lehetetlennel csa­tázott, amikor egy tanyai tanítóval és egy fekete boj­tárral folyóiratot indított és szerkesztett itt, Biharugrán: Szabó Pál mellszobra az ugrai könyvtár előtt: körülötte az ünneplők Fotó: Oravszki Ferenc a Kelet Népét, melyet a korszak egyik legjelentő­sebb folyóiratává emeltek. Szabó Pál később is min­dent vállalt, amit jószívvel vállalhatott: bemutatta az irodalomban, hogy mire ké­pes egy nép. Az avatóbeszéd után Kiss György Munkácsy-díjas Sza­bó Pál-szobrát a család és a társadalmi szervek koszo- rúzták meg, majd a részt­vevők Szabó Pál sírjánál is lerótták kegyeletüket. Itt Hegyesi János, a kortárs és harcostárs mondta el Szabó Pál síremlékéhez című ver­sét. Az ünneplők Czine Mihály szavait vitték magukkal a szombati ünnepségről: „Ügy gondolom, hogy Biharugra hűséges az örökséghez, és ez is jelzi, hogy a magyarság jobbik része tudja Szabó Pál nagyságát.” /- (s—n) Minden jó, ha a vége jó! Bcs. Előre Spartacus—Bp. Honvéd 1—0 (0—0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés. Kórház u., 15 ezer néző. V.: Hart­mann (Nagy B., Horváth Gy.). , ELŐRE SPARTACUS: Gulyás — Bánfi, Ottlakán, Vígh (Arky, 46. p.), Fabulya — Adorján, Csató, Gruborovics, Kanál — Csemus (Horváth Gy., 63. p.), Szekeres. Edző: Csank János. HONVÉD: Díszt! P. — Sallai, Disztl L., Csuhay, Cseh — Sass, Fitos (Urbányi, 73. p.), Gyimesi, Rontanék (Fodor, 57. p.) — Lip- pai, Kovács K. Edző: Bicskei Bertalan. Gól: Szekeres (53. p.). Sárga lap: Cseh (66. |p.). Szögletarány: 2:2 (2:1) az Előre Spartacus javára. Nagykamarás, Boda-tó, színjátszó-juniális — hato­dik éve fogalom a megye amatőr színjátszóinak köré- bein az itt rendezett találko­zó. Nem minősítés, nem ver­seny, hanem bemutatkozási lehetőség gyerekeknek, fia­taloknak és felnőtteknek, aikik megszállottjai a szép szónak, az egymással, egy­másért játszás sokat nyújtó örömének. Ebben az évben bizony ez a rendezvény is kiszolgálta­tottja lett a gazdasági ne­hézségeknek. Nem a rende­zők, a helybeliek, a Megyed Művelődési Központ, a nagykamarási tanács, a tsz, az oktatást és . művelődést szolgáló, irányító vezetés meg­tava­Hangképek az öltözőfolyo- sóról, kezdés előtt: Vadász Károly, egykori le­válogatott, az MLSZ képvi­selője: „Jártam a Honvéd háza táján a héten, isnle- rem a békéscsabailakat is. Semleges szemlélőként' mon­dom; nem lennék meglepőd­ve, ha döntetlen lenne. Csak ne 0—0-ás ...” Csánk János: „Gsanálosinak, Mracskónak és Szentinek több sárga lap­ja gyűlt össze a kelleténél, Gruborovics pedig egy rend­kívül kellemetlen sérülés miatt tényleg csak az utolsó v!; pillanatban tudott rendelke­zésre állni. Ráadásul most kaptam egy nem hivatalos hírt, hogy Kerepeczky Pes­ten karambolozott, állítólag agyrázkódással kórházban van, bár a két csapat közti megállapodás értelmében ő amúgy sem játszhatna. De a legfontosabb, amit mondani akarok: reménykedünk!” Horváth Lajos, egykori FI- FA-játékvezető, a jb ellen­őre: „Szeretnék már két órá­val idősebb lenni.” Bicskei Bertalan: „Ahogy már mondtam, a bajnokságba« I ez a meccs is olyan, mint a többi.” Az első sípszó előtt a há­zigazdák illően köszöntötték a bajnok Honvéd 'gárdáját, nem hiányzott a piros és fehér szegfű sem. A kezdő­rúgást egy „Skála-lány” vé­nyújtott kevesebbet a jelenteknek, hiszen a lyinál még szebb is volt a helyszín, szervezettebb a rendezés, az időt pedig mintha csak Thália papnői formálták volna ilyen nap­sugarasra. Az aggasztó az, hogy a megye színjátszó csoportjai közül egyre ke­vesebben tudják kifizetni a csekély részvételi díjat, és az utaztatási ködtségeket. No, de ne szegjük kedvét a juniális rendezőinek! A most főként általános isko­lás korosztályokat meg­mozgató esemény emlékeze­tes, jó hangulatú és sikeres volt. A produkciók szakmai (Folytatás a 3. oldalon) gezte el a kispestiek oldalá­ról. A tv-közvetítés ellenére csaknem telt ház előtt kez­dődött a játék, s ez igen örömteli 1988 júniusában. A délkeleti országrész kö­zönsége mindenesetre a fut­ball mellett szavazott, no meg — írásban — a válto­zatlan szombati játéknapra. Meglehetősen hosszú beve­zető után, a 24. percben Adorján Csernushoz ját­szott, aki szolgálatkészen „lecövekelite” a labdát vele futó csatártársának, ám Adorján gólhelyzetből a bal kapufa mellé lőtt. A másik oldalon két perc múlva ala­kult ki nagy helyzet: Kovács K. lövését Lábbal védte Gu­lyás, a visszapattanó labdát pedig Lippai fölé vágta. Utána Romanek és Fitos tá­madta meg a hazai kaput, de Gulyás most is a helyén volt. Mozgalmas volt a já­ték, de izgalmaikról, nagy iramról és színvonalról nem beszélhettünk. A 40. percben Szekeres száguldott el a jobb szélen!, jót szállt a beadása is, de az érkező Gruboroviqsot a piros-fehé­rek ellökték a labda útjából —' Hartmann pedig széttárta a kezét. (Lehet, hogy igaza volt, s lehet, hogy nem!) A másik oldalon Sallai kereszt­labdáját az egykor békés­csabai Cseh kapta, minden­ki azt hitte, lesen, de a bal­hátvéd is meglepődött és lö­vése Gulyás kezében halt el. A szünetben három hely­színen is zajlott esemény. A tombolaszelvénnyel rendel­kezők a salakpályára figyel­tek — hirtelen nem akadt je­lentkező az egész tavaszon „kiállított” Polski Fiatra (középen), a gyulai repüíő- modellezők örömmel hasz­nálták ki az alkalmat, hogy bemutathassák tudásukat, míg a két csapat cseréi szor­galmasan melegítettek. A folytatásban a csereként be­állt Árky hívta fel magára először a figyelmet — akti­vitásával. Aztán az 53. percben — ahogy elkezdő­dött a rádiós körkapcsolás — óriási üdvrivalgás követ­kezett a lelátón! No, nem a kalmár tintahal reklámja miatt emelkedtek a magas­ba a kezek, hanem mert híre jött az éteren: 2—0-ra vezet a Vác a DMVSC ellen. És még ugyanebben a perc­ben újra tombolt a nézőtér. Szekeres kapott jó labdát Csernustól a balösszekötő helyén, majd remek cselek után a kifutó Disztl P. mel­lett remekbeszabott gólt lőtt a jobb alsó sarokba, 1—0. A 66. percben Oseh sárga la­pos figyelmeztetést kapott, mert fölöslegesen elrúgta a labdát. A túloldalon Lippai egyenlíthetett volna, de éle­sen mellé lőtt, majd a hon- védos Fodor lőtt gólhelyzet­ből mellé. A 76. percben pe­dig Kovács K. — szétzilálva a lilák védelmét — a jobb kapufa alsó tövét találta te­libe. Ez, már szerencse! A hajrában erősített a Honvéd, és Gulyásnak kellett több­ször is bebizonyítania — meg is tette —, hogy a baj­nokságban csapata egyik legjobbja volt. Leginkább Fodor nagy bombájának ki- bokszolásakor tapsoltak a szurkolók. Amikor vasárnap hajnalban a KISZ-tábori „rejtekhely” előtt találkoztunk Such Sán­dorral, a lila-fehérek technikai vezetőjével, arra a kérdésre, hogy behűtötték-e a pezsgőt, na­gyon határozott „nem” volt a válasz, mondván, még nagyon messze van az a bizonyos élet­mentő pont. Nos, megszületett, sőt, kettő lett belőle, s ezzel az Előre Spartacus számára is be­fejeződött egy hallatlanul ideg­feszítő bajnokság egyben. A bajnok elleni győzelem után egy órával korai lenne a bővebb boncolgatás, legyen most az ün­neplésé a főszerep! Jók: Gulyás, Ottlakán, Szeke­res, Gruborovics, ill. Cseh, Ko­vács K., Fodor. Nyilatkozatok. Csank János: Mindenekelőtt elismerésemet fejezem ki a kispestieknek a bajnoki címükhöz! Az idegtépő bajnoki hajrában jó játékkal, értékes győzelmet arattunk. Kü­lön kiemelném Gulyás és Ottla­kán odaadó, hősies játékát. Bicskei Bertalan: — Gratulálok a békéscsabaiaknak a bentma- radáshoz. Ezen a mérkőzésen sajnos sok helyzetet kihagytunk. Fábián István A 30. FORDULÓ TOVÁBBI EREDMÉNYÉI: Haladás—Rába ETO 2—2 (0—2) Vasas—ZTE 1—0 (1—0) Tatabánya—Ü. Dózsa 2—2 (2—0) Kaposvár—Pécs 3—0 (1—0) Vác—Debrecen 3—0 (2—0) Videoton—Siófok 4—3 (2—0) FTC—MTK-VM 2—0 (0—0) AZ NB I VÉGEREDMÉNYE: 1. Bp. Honv. 2. Tatabánya 3. U. Dózsa 4. Rába ETO 5. FTC 6. MTK-VM 7. Haladás 8. Pécs 9. Vasas 10. Vác 11. Videoton 12. Siófok 13. Békéscs. 14. ZTE ____t 1 5. Debrecen 16. Rákóczi FC 30 17 30 13 30 12 30 14 30 12 30 14 30 9 30 11 7 11 13 7 9 4 13 8 9 10 11 10 10 11 15 9 9 12 11 11 11 12 48-23 41 58-35 37 48- 29 37 49- 43 35 47-32 33 53-50 32 39-37 31 31-34 31 33- 37 29 34- 34 28 28-32 27 39-50 27 30-42 27 26-32 25 30 8 7 15 33-48 23 30 4 9 17 25-63 17 A vonal alatti két csapat ki­esett az NB I-ből. A tartalékbajnokságért: Bcs. Előre Sp.—Bp. Honvéd 1—3 (0-0).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents