Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

\ 1983. június 1., szerda IgNJUMte Nyelvoktató „csodagép” Békéscsabán Kevés olyan művelődési ház van. ahol annyi prog­ram közül válogathat az ember, mint a békéscsabai Vasütas Művelődési Házban. Az elismerést nemcsak a nagyszámú közönség jelzi, hanem a Békés Megyei Ta­nács kitüntető érme. vagy a KISZ KB dicsérő oklevele is. amelyeket a közelmúlt­ban kapott a Vasutas. Kiss Magdolna, a művelő­dési ház igazgatója és az ott dolgozók fáradhatatlan újí­tók is. Mindig kell egy kis extra, egy kis különleges, hogy újabb és újabb embe­reket csalogassanak maguk­hoz plakátjaikkal, szórólap­jaikkal. A napokban példá­ul négy nyelvoktató gépet vásároltak, amivel úgy hír­lik, három hét alatt remek eredményeket lehet elérni. Ez ügyben kerestük meg az igazgatónőt, aki büszkén tet­te elénk a téglatest alakú „csodát”. — Egyelőre csak a német és az angol nyelv oktatásá­hoz vannak meg a feltéte­lek (kazetták, könyvek, ta­nárok). de ha valóra válnak terveink, a soron következő elképzelésünk a francia len­ne — mondta. — Abban pe­dig. hogy valóra válnak-e a tervek, optimista vagyok. A szolnoki vasutas művelődésii házban már kipróbálták ezeket, és ragyogó eredmé­nyek hírei keltek szárnyra. Miközben a szemüveg ala­kú maszkot nézegettem, az igazgatónő a gép működésé­ről beszélt: — A maszkra szerelt lég­zésellenőrző vezetékkel kap­csolódik a géphez, amely a benne lévő műszerek segít­ségéve! méri a tanuló nyu­galmi szintjét, . és ennek megfelelően adagolja fül­hallgatón keresztül a tan­anyagot. Pszichológiai tény. hogy az agy befogadóképes­sége egyenes arányban nő a fizikai terheltség csökkené­sével. Vagyis, minél nagyobb nyugalomban van a test, ..Próbaüzem”, habár a legfontosabb kellék, a nyugágy, még hiányzik... Fotó: Gál Edit Nem szabad középszerű előadásokat produkálni Beszélgetés Nikolényi Istvánnal, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójával Költők mondják, hogy mindig a második kötet megjelenése a legnehezebb. Akkor jönnek a félelmek, a görcsök, akkor kell bizonyí­tani. Bár egészen más „szak­ma ", de talán hasonló a helyzet a színi direktorok­kal is. Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója most kezdi máso­dik évadját a Dóm téri lát­ványosságok gazdájaként. — A tavalyi évad várako­záson felül sikerült művé-, szileg éyS anyagilag is — mondja /Nikolényi István.— Alapvető célkitűzéseink megvalósultak. Az opera- előadásokat nemzetközi sze­reposztásban. a hely szelle­méhez méltón játszottuk, s a korábbi évekhez képest megduplázódott a nézők szá­ma. Szerencsénk is volt, hogy megúsztuk eső nélkül, így az anyagi tervünket messze a várakozáson felül teljesítettük. Sajnos, az idő­közben bekövetkezett gaz­dasági változások arra in­lenek. hogy a mostani éva­dot mégse várhatom túlzott derűlátással. — Miért, nem lehet gaz­dálkodni a tavalyi eredmé­nyekből? — Nem. Ha nálunk is ré­szesülnének az idegenforga­lom hasznából azok az in­tézmények, amelyek fölkel­tik az érdeklődést hazánk Előnevelt fehér, kendermagos CSIBE sárga, június és július hónapban KAPHATÓ a baromfikeltető vállalatnál. Szolnok, Verseghy út, telefon: 18-450 (56), telex: 28-439. Megbeszélés egy próba szünetében — jobbról Nikolényi István látványosságai iránt, most nem fájna a fejem. Sajnos, ez nincs így. Ráadásul élet­be lépett az új adórendszer. Szegeden az ország élvonal­beli művészeit kell föllép­tetni, különben meghal az érdeklődés. Ezek az emberek az úgynevezett jól kereső kategóriához tartoznak, akik A Békés Megyei Véndéglátóipari Vállalat a Zrenjanin és Békéscsaba testvérvárosi kapcsolat keretében 1988. június 4-től 11-ig GASZTRONÓMIAI NAPOKAT RENDEZ a békéscsabai HALÁSZCSÁRDÁBAN. Az ételeket a Vojvodina Vendéglátóipari Vállalat mesterszakácsai készítik. A zenét a jugoszláv Kombó 6 zenekar szolgáltatja. MINDENKIT SZERETETTEL VARUNK! Körösvidéki Cipész Szövetkezet Munkahelyi művelődés A Körösvidéki Cipész Szövetkezet ez év januárjától alakult kisszövetkezetté. Malatyinszki Pál közművelődési felelőstől és a szövetkezeti bizottság helyett működő fia­tal szakszervezeti atapszervezet titkárától, Lamper La­josáétól arról érdeklődjünk, hogy az új gazdálkodási for­ma mennyiben befolyásolja munkahelyükön az eddig megszokott kulturális életet. — A váltás a termelés feltételeit tette kedvezőbbé, és szövetkezetünk elsősorban pénzügyi javulást remél tőle. A közművelődésben azonban minden a régi — mondta Malatyinszki Pál. — Függetlenített közművelődési fele­lősünk azelőtt sem volt, és most sincs. Korábban, mint beruházási előadó, ma mint anyagbeszerző vállaltam ezt a tevékenységet. A munkahelyi kulturálódás terén az idén is tovább folytatódott egyfajta leépülés. A szövetke­zet négy helyen (Békéscsaba, Gyula, Békés, Mezőberény) körülbelül 540 dolgozót foglalkoztat. Tavalyelőtt itt, Bé­késcsabán a központi telepünkön 14, tavaly már csak 10 brigád adott le naplót, ami létezésükről, munkájukról ta­núskodott. Bár megjegyzem, az utóbbi időben a brigád­naplók is az utolsó pillanatban készültek el, és nem mindig a valóságról számoltak be. Nyilvánvaló, hogy a j korábbi lelkesedés alább hagyott, mert az idén Csabán és Berényben szinte teljesén felszámolódott a brigádmoz­galom . . . — Talán valamit az okokról — vette át a szót Lamper- né. — Dolgozóink 80-90 százaléka nő, és magamról tu­dom, hogy az itteni munka után a háztartás egy újabb műszak. Se ideje, se ereje az embernek még a saját műveltségére, kulturálódására is gondolni. Valamikor ta­lán igaz volt az a mondás, hogy időt akkor teremt az em­ber valamire, ha akar, de ezt. a mondást igen régen ta­lálták ki, és azóta sokat változott a világ . . . Sajnos egy­re népszerűtlenebb emiatt a társadalmi munkavállalás is, j pedig ennek nagy hagyományai voltak nálunk. — Én úgy érzem, fásultak az emberek — mondta isr mét a közművelődési felelős —, azt mondják, a boltban hiába mesélik, mennyi társadalmi munkát végeztek, ott fizetni kell . . . Bár első hallásra a helyzet nagyon borúsnak tűnt, a be­szélgetés közben számos, még meglevő értékre derült fény. A munkahelyen például élénk a vöröskeresztes ak­tivitás, és a sportmozgalom. A sakktól a lövészekig szá­mos dobogós hefly tulajdonosaival büszkélkedhet a szö­vetkezet. És talán az idén első alkalommal megrende­zésre kerülő szanazugi családnap iránt is lesz elegendő érdeklődő . . . * —ria Életem első fele Nagy Gyula könyve az eszmélésröl, erőgyűjtésről és az indulásról annál könnyebben tanul az agy. Persze, azt is meg kell tanulni, hogyan lehet elérni megfelelő nyugalmi ( szintet. Így a háromhetes kurzus el­ső hete ennek az úgyneve­zett relaxált állapotnak a begyakorlásával telik. Ezt elősegítő eszközök a nyug- I ágy, a lehunyt szem fölötti maszk, és az idegnyugtatp zené, amely a tananyagokat aláfesti. Mindezek hallatán valami földöntúli érzésem támadt. Az ember beiratkozik egy j ilyen tanfolyamra — amit ! az igazgatónő szavai szerint i mihamarabb szeretnének el- I indítani —, és néhány hét j elteltével már folyékonyan I beszéli az azelőtt sohasem I hallott idegen nyelvet. Gon- I dolataimnak hangot adva, I Kiss Magdolna így egészí­tette ki az előbbieket: — Amit egy-egy kurzus alatt kapnak a beiratkozok, azok természetesen csak az adott nyelv alapjai. A mint­egy tíz lecke körülbelül hat­száz szó biztosan felidézhető ismeretét jelenti, a legfonto­sabb nyelvtani tudnivalók­kal. De ezek olyan szilárd alapok, amelyekre további kurzusok építhetők. A ren­geteg ismétlés és a nyelv­tanár irányító tevékenysége még a legrosszabb nyélvér- zékű tanulókat sem engedik ki kellő tudás nélkül a tan­folyamról. Hiába, a technika csodá­latos! Egészen a meg nem foghatóig, az emberi agy be­fogadó képességének befo­lyásolásáig terjed. Igaz, nem ingyen. Aki ráunt az olyan „ősi” módszerekre, mint a „natúr” tankönyv, plusz pe­dagógus, annak bizony ala­posan ki kell nyitnia a pénztárcáját. . . —ria.— a tavalyi gázsijuk három­szorosát kérik, hogy „pén­züknél maradjanak”. Az ál­lami támogatásunk 12,5 mil­lióról csak 14 millió forintra nőtt, s ebből a különbségből aligha fizethetjük ki a meg­növekedett igényeket. A díszleteket tologató mun­kástól a címszereplőig ezer­négyszáz emberrel vagyunk szerződésben, elképzelhető tehát, milyen sok herce-hur- ca. megalázó alkudozás fo­lyik köztünk. — Hogyan próbálnak túl­jutni a gazdasági holtpon­ton? — Csak ,a színvonal meg­tartásával, vagy emelésével. Hat és fél ezer néző előtt nem szabad középszerű elő­adásokat produkálni! To­vábbra is három helyszínen zajlanak az események: a Dóm téren, a tanácsháza udvarán és az Üjszegedi Szabadtéri Színpadon. E két utóbbi gyakorlatilag „ön­fenntartó”, hiszen itt biztos sikerre számítható esték lesznek. — Üjságíróból lett szín­házigazgató. Immár a „ba­rikád túlsó oldaláról’’ ho­gyan fogadta az első évad kritikáit? — Kitüntető figyelem kí­sérte az elmúlt évadot. Ha összességében nézem a sajtó reagálásait, mondhatom, kedvező volt a kialakult kép. Természetesen akad­tak erős kritikák, de eze­ket is jószívvel vettem. Zsurnaliszta pályám során rpegtanultam; az a legfon­tosabb, hogy írjanak az ügyről. Ez segíti a közönség tájékoztatását, és nekünk is kontrollt jelent a színvona­las produkciók színre vitelé­hez. Andódy Tibor INDULÓ BANKFIÓK SZÁMVITELI VEZETŐI BEOSZTÁSBA MUNKATÁRSAT KERES. JELENTKEZÉS; BÉKÉSCSABA, IRÁNYI UTCA 4/6. TELEFON: 25-810. Az alcím nem egy karrier történetét ígéri, hanem egy 77 éve elkezdődött élet ta­nulságainak, tapasztalatai­nak összegzését, illetve an­nak is a felét. Az életanyag első fele tényszerűen igazol­ható vallomás Orosházáról, a szülőfaluról, Nagy Gyula felnőttek gondjaiba ágyazott gyermeki világáról. Ebbe a gyermekkorba még belefér a boldog jelző, mint aho­gyan a portán is általában elfér a ház, a házban a bú­torok. Az élet után a halál fogalma, ténye is korán be­vonul Nagy Gyula tudati vi­lágába, hiszen apja az első világháborúban meghal. De hát ki parancsolhat a sors­nak, ki állíthatja meg? A halál ellen nincs fellebbe­zés! Gyermekéveiről, élete el­ső feléről e kötet tizenkét fejezetében vall előttünk. Teszi ezt tőle megszokott kutatói alapossággal. A cím­ből következően első kötet a szerző születésétől (1911), a Nagy Gyula életében is új fejezetet nyitó 1945-ös esztendőig terjeszti ki az emlékezés szárnyait. A gyermekkorból csak a bőség és a vásárok élménye maradt ki. Az előbbi nyil­vánvalóan a szegénység, az utóbbi lehet az apanélküli­ség miatt. Végigvezet ben­nünket iskoláskorának él­ményein és kudarcain. Mél­tó helyet kap a visszaemlé­kezésben a Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézet. Nem marad ki a kötetből tanítóképzős társainak, fő­leg Darvas József alakjának megrajzolása sem. Emlékezetéhez hozzára­gadtak az élet vargabetűi is. Erről „Életem egy rövid idő­re vakvágányra futott” c. fejezetben olvashatunk. Tu­datos elhatározása a tanítói pálya felé orientálja. A vég­zős, tettrekész fiatalembert, a gazdasági világválság, az állástalanság, a kicsi bol­dogságot hozó tanyasi he­lyettes tanítói állás, majd a háború, mint léthelyzet ál­lították újabb és újabb pró­bák elé. Mit írhatnánk le Nagy Gyuláról fél kötetnyi vallo­más után? A magyar nép­élet kutatója, a kultúra munkása, mint tanító a nemzet napszámosa. Ismere­teinknek mintegy bevezető jelzői ezek a kronológiailag helytelenül előrehozott meg­állapítások. Mi, akik a sze­mélyes barátság és közös szülőhely jogán ismerjük egymást: „pókként saját szí­vünkből magunk köré fon­juk tanyánkat”. Ebben a kis kötetben olyan ember nyilatkozik meg előttünk saját életének moz­zanatairól, aki számos tudo­mányos munkájában és ál­tala szerkesztett kötetekben gondoskodott arról, hogy a szívós kutatómunkával fel­tárt néprajzi értékeink köz­kinccsé váljanak, válhassa­nak. Ebben a könyvben is Nagy Gyulával találkozunk (csak­úgy, mint korábbi kötetei­ben), aki a néprajztudo­mány egyik tudós képviselő­je ugyan, de mint ember sem akar elrejtőzni előlünk, ö mindig ott volt, ahol meg­történtek vele a dolgok. Hi­teles, őszinte szavait fogad­juk jó szívvel. A visszaem­lékezéseket figyelemre mél­tó képanyag egészíti ki. A borító Fülöp Ilona grafiküs- művész munkája. (A kötet az Orosházi Városi Tanács mű­velődési osztálya, a Petőfi Sándor Művelődési Központ és a Szántó Kovács Múzeum közös kiadványa.) Verasztó Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents