Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
1988. június 30., csütörtök NÉPÚJSÁG Felszólalásokkal folytatódott az SZKP értekezlete II Vöröskereszt tájékoztatása • BÉKEMOZGALMI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT SVÉDORSZÁGBA Balogh Andrásnak, az OBT elnökhelyettesének vezetésével magyar békemozgalmi küldöttség utazott szerdán a. svédországi Lund- ba, az Európai Nukleáris Leszerelési Mozgalom (END) hetedik konventjére. A négynapos nemzetközi találkozó a magyar békemozgalom képviselőinek alkalmat kínál arra, hogy kifejtsék nézeteiket többek között a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok együttműködéséről, a helsinki folyamat megerősítésének szükségességéről, a külföldi támaszpontok felszámolásáról, illetve az európai országokban állomásozó idegen csapatok kivonásáról, az égyházak szerepéről a kelet —nyugati kapcsolatokban, valamint az európai béke és biztonság más kérdéseiről. • VATIKAN — RÓMAI KŰRI A REFORMJA A katolikus világ központja és az egyes országok püspöki testületéi közötti élőbb kapcsolat kialakítását, illetve a Szentszék irányító funkcióinak erősítését szolgálja a római kúriának a reformja, amelyet II. János Pál pápa „pastor bonus” elnevezésű rendelkezése (apostoli konstitúciója) tartalmaz, s amelyet most hoztak nyilvánosságra a Vatikánban, egy időben az új bíborosok kinevezésével. A reform 1989. március 1- jétől lép életbe, lényege hogy az Agostino Casaroli bíboros vezette államtitkárságot tovább erősítik, így ez a szerv a korábbiaknál is nagyobb szerepet kap a különféle vatikáni hivatalok munkájának összehangolásában, a pápai akaratot közvetlenebb módon, nagyobb hatáskörrel fogja érvényesíteni. • TEAMSTER SZAKSZERVEZET Teljhatalmú bírósági megbízott irányítása alá akarja helyezni az amerikai kormányzat az egyik legjelentősebb amerikai szakszervezetet, a közúti szállítómunkások, gépkocsivezetők és rakodók szakszervezetét. Az 1,7 milliós létszámú Teamster szakszervezet teljes vezetőségét fel kívánják függeszteni, azzal az indoklással, hogy a vezetőség a maffiával összefonódva a szervezett bűnözés befolyása alá helyezte a teamsterek szervezetét, és a maffia gyilkosságokkal, erőszakos cselekményekkel gátolja a szak- szervezeti tagság akaratának érvényesülését. Az erről szóló ügyészségi indítványt New Yorkban nyújtották be, s a bíróság a jövő héten kezdi meg annak megtárgyalását. • VILÁGKIÁLLÍTÁS — BÉCSI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Az 1995-re tervezett Bécs —Budapest világkiállításnak igen jó esélye van a sikerre, féléves időtartama alatt mintegy 20 millióan tekintik majd meg a két fővárosban, s a látogatók összesen 6 milliárd schillinget és 18 milliárd forintot költenek majd el a felkeresett országban. Ezt tartalmazza a világszerte ismert amerikai Bechtel cég tanulmányterve, amelyet Bécsben sajtóértekezleten ismertettek. A kiállítás tárgyára, helyére és finanszírozására vonatkozó elvi döntéseket novemberig elő kell terjeszteni a világkiállítások párizsi irodájánál, ahol jövő májusban döntenek az 1995-ös világkiállítás helyszínéről. (Folytatás az 1. oldalról) sát. Az akadémikus szerint a mennyiségi növekedésre való törekvés miatt a gazdaság nincs olyan helyzetben, hogy lényegesen javítani tudja a termékek minőségét, végrehajtsa a népgazdaság műszaki fejlesztését, fokozza a hatékonyságot. Határozott egyet nem értését hangoztatta az Abalkin által elmondottak kapcsán Geargij Arbatov akadémikus, a szovjet tudományos akadémia Amerika Intézetének igazgatója. Szerinte az eltelt három év a gazdaságban nem haszontalanul múlt el. Sok eredményt sikerült elérni a gazdasági reform politikai, szellemi, erkölcsi feltételeinek megteremtésében. Arbatov arról is beszélt, hogy az átalakítás három éve alatt sikerült megállítani a szociális, eszmeipolitikai és gazdasági hanyatlás, züllés folyamatát. A párt kommunisták és párton kívüliek millióinak tudta visszaadni hitüket. Vlagyimir Kalasnyikov érintette azokat a pozitív változásokat, amelyek nyomán megváltozott a káder- politika gyakorlata, szélesebbek lettek a demokratizálás és a nyilvánosság keretei. Beszélt a felbukkant új problémákról, a gazdasági reform kibontakozási ütemének lassúságáról, az úgyMint az Agerpres hírszolgálati iroda jelentette kedden, a német nemzetiségű román dolgozók tanácsa teljes ülést tartott június 27-én. (A német nemzetiségűek tömörülésének konferenciájáról a román sajtószervek korábban már tettek említést a magyar nemzetiségű román dolgozók tanácsülésével összefüggésben.) A hírügynökség most arról tájékoztat, hogy a német nemzetiségűek tanácskozása elé ternevezett . fékező mechanizmusról. Kemény szavakkal szólt több ipari minisztérium vezetésének bürokratizmusáról. A kritika felelősségéről, a bírálat tárgyilagosságának és pontosságának jelentőségéről beszélt Vlagyimir Karpov. Az írószövetség vezetőségének első titkára foglalkozott az íróknak a párt és a nép előtti felelősségével, s hangsúlyozta, hogy a szovjet irodalom tevékenyen dolgozik az átalakítás érdekében. Bírálta egyes sajtótermékek csoportérdekeket képviselő, •nem a valóságra épülő írásait. Vlagyimir Szmimov le- ningrádi munkás hozzászólásában ismét nagy hangsúlyt kapott a párt- és tanácsi szervek feladatkörének pontos elhatárolása. Arra van szükség szerinte, hogy a tanácsok ismét teljhatalmú néphatalmi szervekké váljanak. Óvott attól a szélsőségtől is, amely e folyamat végén a tanácsokban a párt valamilyen nyílt ellenzékének megalakulását látja. Azt is kifejtette, hogy nem tartja időszerűnek a párttagok összeírását, a kérdést a párt XXVIII. kongresszusán kellene megvitatni. A pártértekezlet szerdán megválasztotta a tanácskozás szerkesztő bizottságát, amelynek el kell1 készítenie a határozatok tervezetét. jesztett beszámolóban, valamint a plénumáin elhangzott felszólalásokban „felháborodottan elítélték a román nép békés életébe való mindenfajta beavatkozást, bizonyos, határokon túli reakciós köröknek ama kísérleteit, hogy kétségbe vonják a román nép vívmányait, befeketítsék és eltorzítsák történelmét”. A tanács elítélően szól azokról, akik emigráltak vagy emigrálni próbálnak. A Romániából ideiglenes letelepedési szándékkal hazánkba érkezők támogatására nyitott segélyszámlára június 27-ig több mint 7 millió forint adomány érkezett. A Magyar Vöröskereszt tájékoztatása szerint az áttelepülőknek eddig több mint 3 millió forint gyorssegélyt utaltak ki. A Magyar Vöröskereszt információs irodájához sokan fordulnak családegyesítési kérelemmel. A nemzetközi Vöröskereszt- és Vörös Félhold-mozgalom humanitárius küldetésére hivatkozva a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke még április 27- én levelet intézett a Román Vöröskereszt elnökéhez, megértését és támogatását kérve, hogy járjon közben az illetékes román hatóságoknál e kérések teljesítése Szerdán Bukarestben nyilvánosságra hozták Nicolae Ceausescunak, * a Román Kommunista Párt főtitkárának az RKP KB keddi ülésén mondott beszédét. Ebben részletesen szólt a magyar—román kapcsolatokról is. A főtitkár emlékeztetett az MSZMP és az RKP vezetőségének levélváltására, s kijelentette, hogy az üzenet- váltás után Magyarországon „újabb soviniszta, nacionalista, román- és szocialista- ellenes megnyilvánulások voltak”, s hétfőn újabb tüntetést szerveztek a „magyar- országi hivatalos párt- és állami szervek támogatásával”. Nicolae Ceausescu szerint „egyes soviniszta, nacionalista körök, azzal a céllal, hogy eltereljék a figyelmet a megoldásra váró problémákról, olyan praktikákhoz foérdekében. E levéilre eddig nem érkezett válasz. A Magyar Vöröskereszt külügyi osztályának vezetője június 20-án Budapesten megbeszélést folytatott román kollégájával, aki kategorikusan elutasította a Magyar Vöröskereszttel 'való együttműködést e hagyományosan vöröskeresztes területen. A családegyesítési kérelmek teljesítése tehát jelenleg kilátástalan. Á Magyar Vörös- kereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke június 28-án levélben tájékoztatta erről a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának elnökét, illetve a Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok ligája főtitkárát, s megküldi te annak a 633 személynek a névsorát, akik családegyesítési kérelmük támogatásáért fordultak a Román Vöröskereszt elnökéhez. lyamodnak, amilyeneket még Horthyék sem mertek volna megtenni”. A szónok jogosnak mondotta egyes felszólalóknak azt a felvetését, hogy adatták-e a budapesti román, nagykövetség működéséhez szükséges feltételek, s hozzátette, hogy ezt a kérdést a továbbiakban gondosan elemezni fogják. A főtitkár beszédet mondott a román szocialista egységfront országos tanácsának kedden tartott ülésén is. Ezen ismét a Horthy- politika felélénkítéseként bélyegezte meg a román nagykövetség előtt hétfőn rendezett tüntetést, majd azt hangoztatta, hogy az RKP „kész teljes mértékben hozzájárulni a román—magyar kapcsolatokat érintő problémák elvszerű megoldásához”. Német nemzetiségű román dolgozék Ceausescu-beszédek A 'ailllTEP.WPHAH Fúl ETA írta A többség árnyéka Nemzedékem elég sók politikai földiindulást élt meg, s minden egyes alkalommal megtagadta az előző időszak törté- nekniségének jogát. Bár sohasem voltunk egyformáik, mégis megtiltottuk magunknak, hogy túlságosan elgondolkozzunk ezen, mert úgy véltük^ ha nem hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk a .fájdalom, akkor ezzel megőrizhetjük hitünk tisztaságát. Az élet úgyis folytatódik, s ez a lényeg. Így éltünk, helyeselve és támogatva a fent született döntéseket, rendire megválasztva a díszelnökségeket. S még csak nem ás sejtettük, hogy egyre közelebb kerülünk a kínzó felismeréshez. Végre átléptük egy más.világ küszöbét. Megláttuk azt az utat, amely egy más szocializmusba vezet. A társadalom sohasem várta még ekkora jíagy érdeklődéssel, hogy má fog történni a konferencián, ahol a haza sorsa, valamennyiünk sorsa, tényleges szabadságunk, jogi méltóságunk fog eldőlni. Szinte megbénítottak bennünket az olyan jelszavak, hogy mindent az ember javára, mindent az ember érdekében. „Édes” füst volt ez, mely eltakarta előlünk a látóhatárt, majd a levegőbe emelkedett, s olyan meddő felhőkké vált, amelyekből sohasem hullt éltető eső. Olvasom a téziseket. S azon kapom magam, hogy mindennel egyetértek. De akkor miért aggódom mégis? „ ... A szovjet társadalom következetes demokratizálódását a szocialista jogállam létrehozásának kell zárnia. A politikai hatalom olyan szervezeti és működési formája ez, amely maradéktalanul megfelel a szocializmusnak, a szocialista demokráciának.” Vajon a bajok gyökere nem abban keresendő-e, hogy sokáig a jogok nélküli szocializmust menedzseltük? Védett társadalmunkban borzomgva beszéltünk arról, hogy New Yorkban este nyolc után életveszélyes kimenni az utcára. „Így van ez Rómában és MarseiLle-ben is — tette hozzá valaki. — S tudják, ott nagyon-nagyon rossz a helyzet”. Nálunk viszont ezen a téren viszonylagos rend, van. Nem léphetnek sztrájkba a vasutasok, a légiforgalmi dolgozók, a mtetró sem állhat le ugyanilyen okból, s a munkanélküliség sem fenyeget bennünket. Igen, az állam egészben véve védelmezi a társadalom érdekeit. Ám a zárt társadalomban — hosszú időn át e modell szerint fejlődtünk — a szárnyalások és a tévedések is uniformizálva vannak. Ahogyan a szólás tartja, egy saját bolond még mindig jobb, mint három idegen fajankó. Ám a „mi” 285 millió „én”-t jelent. És ennek tudatában már egészen más értelmet kap a téziseknek az a kitétele, hogy „be .keli fejezni a szocialista jogállam létrehozását”. Szinte észre sem vettük, ahogyan ezen, a sziklaszilárd, állami „mii”-n hirtelen repedések keletkeztek. Eltűnt, köddé vált ugyanis összefogó alapja, azaz, az „én”. Az „én” társán dalmunkban jogfosztottá vált. Csupán deklaráljuk az egyéni és társadalmi érdekek azonosságát, s időnként eszünkbe sem jut, milyen mérhetetlenül .nagy közöttük a szakadék. A kollektív „mi” bekebelezte az „én”-t, rákényszerítette a kollektív érdekeltség, a misztikus egyenlőség elveit. Megszüntette, elmosta, értelmetlenné tette az individuum szerepét, a személyes felelősséget és a személyes védettséget. A kisebbségnek a többséggel szembeni alárendelt szerepe olyan képzelt előny, amikor is nem veszik ffigyelemfie azt, milyen módon alakult ki a többség véleményé. S ezzel 'kapcsolatban felmerül a legfontosabb, kulcsfontosságú kérdés: kinek van joga ahhoz, hogy a misztikus többség nevében' szóljon és intézkedjen? Vajon miért tartják úgy, hogy a többség véleménye megegyezik a nép véleményével? Önöket megállíthatja az utcán a müiicista és követelheti, hogy kövessék. S önök engedélmeskedn-ek. Önöket kiköltöztethetik a szállodából, vagy nem adhatnak helyet benne, hiába van szabad férőhely. Kivághatják egy park fáit, vagy eltüntethetnek a földi színéről egy tengerparti sétányt, ahogy az Odesszában majdnem megtörtént. Egyszerűen megtehetik ezt, anélkül, hogy bárkit is megkérdeznénék. A városi tanács dönthet az önök lakóházának lebontásáról-, anélkül, hogy ezt előzőleg önökkel megbeszélte volna. De nemcsak egy házról dönthet, hanem egész településről, 'ahol a házakat a lakosok megtakarított pénzéből építették. Később kiderül, hogy a városi tanács háta mögött valamélyiik befolyásos főhatóság áll', amely ígéretet tett arra, hogy a házak lerombolásáért cserébe lefektet két kilométernyi utat vagy vízvezetéket. Az egyik kaliforniai professzor, ,aki vendégtanárként a Moszkvai Állami Egyétemien tartott előadást az amerikai irodaiamról, sehogyan sem tudta megsérteni, hogyan- lehet az, hogy a mosoda .14 óra utáni már nem veszi át tőle a szeny- n-yest. És amikar körülötte többen is felháborodásuknak adtak hangot, a mosodái alkalmazott, aki észrevette, hogy az ügyfelek között .idegen is van, a következőket rótta szemére honfitársainak: „Egy külföldi előtt miért hozzák szégyenbe a hazát?” Alkotmányunk van, de inkább csak jelkép, s nem mindennapi használatra való. Társadalmunkban az „én” védte- lensége egyenesen vezet ahhoz, hogy a „mi” nevében visz- szaélnek a hatalommal, különösen akkor, ha ez az „én” egyszerűen bejön az utcáról, nincs sem rangja, sem megtisztelő címe, mintha abból az ismert dalból lépne Jsi, amelynek egyik sora így hangzik: „Az egyszerű szovjet emberek mindenütt csodákat tesznek”. S ami a legmegdöbbentőbb: .az igazságtalanságok elkövetői egytől egyig a társadalom érdékeire esküsznek, azt hajtogatják, hogy a nép nevében cselekszenek, az ő boldogulását tartják szem előtt. A nép közben még csak nem is sejti, hogy nevében égbekiáltó törvénytelenségeket követnek el, hogy ténylegesen megfosztják az embereket attól a joguktól, hogy védhessék érdekeiket. Nem a társadalom érdekeitől idegen érdekeiket, hanem azokat, amelyeket a társadalom szívügyének kell hogy tekintsen. Ugyanakkor a társadalom által megsértett és megalázott ember már kedvetlenebbül és rosszabbul dolgozik e társadalom javára. Mind a mai napig mindén önálló véleményt olyan idegen nézetnek nyilvánítottak, amely nem felel, meg a mai nézeteinknek (Moszkva határain túl ez különösen érzékelhető). Mi több, azt, hogy valami „idegen” vagy „nem idegen”, ugyanaz az arctalan- és névtelen személy dönti el, aki egy területi pártbizottság vezetőségében kijelentheti például, hogy „erre á színdarabra népünknek nin-cs szüksége”, „ez a film kát- ro®”„ vagy „a szövetkezetek szétzüllesztik a népet”. Köziben megfeledkezik arról, hogy teljesen mást jelent gondolni a népre, vagy a nép helyett gondolkodni. Hosszú időn át semmibe vettük a közvéleményt. Ugyanabból az okból: a népi államban az állam véleménye megegyezik a nép véleményével-! És a nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátettünk valamit arról, hogy a szocialista államon belül nem léteznek kibékíthetetlen ellentétek. Az államnak ellentmondó közvéleményt a szocializmustól idegennek, a burzsoá befolyás egyenes következményének minősítették. Ez aztán lehetővé tette a szocialista -bürokratizmusnak, hogy az ún. másképpen gondolkodókra össztüzet zúdítson 'azzal a jelszóval, hogy: „Kinek a malmára hajtjátok a vizet?!” Amikor a tiltások ellenére az „idegen” vélemény mégis kialakult és szembehelyezkedett a hivatal parancsuralmával, rögtön megvádolták hozzá nem értéssel. Az ellenzéki közvéleménnyel szemben azonnal kialakultak a lobbyk, azaz akadtak olyan emberek és szervezetek, akik és amelyek érdekeltek voltak egy-egy terv megvalósításában-. Kitaláltak valójában- nem létező, s állítólag kizárólag a nép javát szem előtt tartó valakiket, akik támogattak, helyeseltek, leveleket írtak alá és így sóhajtoztak: „Bárcsak élne Lenin-...” Aztán beszélni kezdtek a traktorok százezredről, amelyekről Lenin ábrándozott, a GOELRO-tervről. Lenin nevével tálaltak -mindent, holott Lenini, aki' válóban szükségesnek tartotta Oroszország villamosítását, ezt a tervet sohasem hozta kapcsolatba a hazai halállomány elpusztulásával, mint ahogy ez jelenleg történik. Lenin valóban ábrándozott a százezer traktorról, de sohasem követelte, hogy sok millió tonna fémet fordítsanak a csekély termelékenységű, eleve elavult mezőgazdasági gépek, gyártására. Lenin hangoztatta, hogy meg keli tanulni kereskedni, de sohasem javasolta az állam kifosztását, azt, hogy szinte kizárólag a pótolhatatlan nyersanyagokkal kereskedjünk, s ezáltal lényegében egy gyengén fejlett ország szintjére süly- lyesszük államiunkat. Felháborító az, hogy azok, akik így kereskedtek, szintén a nép érdekeire, az ország tekintélyére, a szovjet lobogó becsületére hivatkoztak. A „nép érdekeinek” örökké tornyosuló árnyéka mintha eleve megváltotta volna azok bűnösségét, akik képtelenek voltak építeni, kereskedőig irányítani és vezetni a társadalmat. Szerintem a levelező tagozatú oktatás sehol sem okozott annyi kárt, mint a középláncszem — lényegében az irányítás fő Láncszeme — politikai, gazdasági és apparátusi dolgozóinak képzésében. Emlékszem, hogy az ’50-es évek végén és a ’60-as évek elején a világon mindenkit utol akartunk érni, és meg akartunk előzni. És a „szakembergyártás” terén- valóban elsők lettünk a világon. Am e^ek a szakemberek nem bizonyultak eléggé képzettnek és műveltnek. Megkezdődött az általános diplamavadásizat, mert a főiskolai diploma lehetőséget teremtett a magasabb -beosztásba jutáshoz. Nyikita Hruscsov, akinek voltak természetes adottságai, de nem dicsekedhetett valami nagy műveltséggel, nem nagyon pátyol- gatta az intelligenciát, a gyakorlati szakembereket előnyben részesítette a teoretikusokkal szemben, alábecsülte az alap- tudományok szerepét, s a levelező és esti oktatás szószólója volt. Egy szuszra „diplomássá tett” minden gyakorlati szakembert. Az ilyen képzés viszont lényegesen- csökkentette a társadalom irányítási kultúrájának színvonalát. Oleg Popcov (Folytatjuk)
