Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

\ 1988. június 30., csütörtök HANGSZÓRÓ Közvetlen kapcsolat A kiválasztott műsorok közül kettő egészségügyi témá­val foglalkozott: a Közvetlen kapcsolat hétfői adása a mesterséges terhességmegszakítással, a Sokszemközt az egészségről kedden a természetes gyógyanyagokkal. Sok mindenről szó esett ebben a két műsorban: genetikus, ka­tolikus püspök, szociológus és jogász fejtette ki vélemé­nyét az abortusztörvénnyel kapcsolatban arról, kinek van és kinek nincs joga dönteni a gyermekvállalásról, arról, valódi döntéshelyzetről lehet-e beszélni mindenkor, s hogy milyen szempontok számítanak az élet kezdetét, egész­ségi, testi, lelki érettséget, állapotot tekintve. A telefo­náló asszonyok megdöbbentő példákat sorolták saját és ismerőseik tapasztalataiból arra, mennyire megalázó, em­bertelen, formális és idejétmúlt procedúra a bizottság előtti „megjelenés”. A szakemberek — elsősorban ha­zánk népesedési gondját tartva szem előtt — igyekeztek a kialakult helyzetet magyarázni, s súlyos mulasztásként emlegették, hogy társadalmi méretekben nincs kellő fel­készítés, nevelés sem a szexuális életre, sem a gyermek­vállalásra, a szülői szerepre. A fél éve indult, havonta, hétfőn este jelentkező Köz­vetlen kapcsolat rokonszenves törekvést tűzött zászlajá­ra: „földi kapaszkodókat” .adni a hallgatóknak, minden­napi ügyes-bajos dolgaikkal törődni. Megoldani, orvosolni a bajokat nem akarták a műsor készítői sem akkor, ami­kor a kisnyugdíjasokkal foglalkoztak, vagy a láthatatlan jövedelmekkel, az iskolareformmal, vagy a diákétkezte­téssel, sem most. Ilyesmit értelmetlen lenne egy rádiómű­sortól elvárni. Valamit mégis sikerült tenniük az ügy ér­dekében; rávilágítottak arra, hogy olyan témakör a ter­hességmegszakítás, s ezzel együtt egész nemi kultúránk és családtervezésünk, amelyre az őszinteség, a nyilvános­ság, a kellő tájékozottság sajnos még egyáltalán nem jel­lemző. A hétfő esti beszélgetés majdnem egybehangzó vé­leménnyel zárult: nem abortuszbizottságokra van szük­ség, hanem felvilágosításra, életre nevelésre, arra, hogy lelki, erkölcsi értékeink méltó rangot kapjanak. Sokszemközt az egészségről Hasonló következtetések hangzottak el a Sokszemköznt az egészségről című keddi adásban is. Gyógynövénykuta­tók: és gyógyszerészek mondták el, hogy mennyire nem elég a bizonyított kutatási eredmény, a tudomány fej­lettsége és a forgalmazási engedélyek, ha a tudatformá­lás terén oly nagy a lemaradás és oly lassú az előrelépés. Elhangzott, hogy az orvosok is inkább a kémiai gyógy­szereket írják fel, s csak ritkán javasolják a természetes hatóanyagokat. Debrecenben nem régen a gyógyászatban használt ter­mészetes szerekről rendeztek tudományos tanácskozást, melynek kettős célja volt: behozni a lemaradást és fokoz­ni a tudatosságot. A hazai „zöld hullám” körülbelül öt­éves lépéshátrányban van a nyugati országokéval szem­ben, mondták a tanácskozáson részt vett tudósok. Az em­beriség kétezer éve kúrálja magát a környezetében fellel­hető anyagókkal, a világban 40-50 éve gyártanak termé­szetes alapanyagú gyógyszereket, ismert „a természet pa­tikája”, amely kevesebb károsodást jelenthet, mint a ve­gyi készítmények. Egy kiaknázatlan, tiszta forrás ebben az agyonvegyszerezett, elszennyezett világunkban. A hét költője A költészet sosem pótolhatja a történelemkönyveket, a tudós tanulmányokat és a politikai lapok aktuális híradá­sait. Ahogyan a személyes találkozást sem emberekkel és tájakkal. Egyet viszont jobban tud a felsoroltaknál : egyé­ni tragédiákat, emberi sorsokat, erkölcsi — lelki csatá­kat, századunk közérzetét hűen tükrözni. A nagy, a je­lentős költészet képes csak erre természetesen, és Szilá­gyi Domokos lírája mindenképp ide sorolandó. Hallgat­va, olvasva — újból és újból — ezek a versek „áram­ütés-szépek”, „rettegés-gyönyörűek”, „metropolisz-bonyo­lultak”, „infarktus-pontosak”, „lopott-méz édességűek”, „alázatosan fölényesek”. A huszadik századi magyar líra fényesen és fájdalmasan szikrázó gyöngyszemei. „Kényszerleszállás”. „Nemi tanácsos tűrni, lázadni, gon­dolkodni, sírni, nevetni, élni...” — írta Szilágyi Domo­kos, s még negyvenéves sem volt, amikor önként válasz­totta a halált. Ha élne, ötvenéves lenne. A hét költője: a rádió több alkalommal is verseivel emlékezik. N. K. Tanácsülés Békéscsabán — lemondott az elnökhelyettes (Folytatás az 1. oldalról) ezen a döntésen, s akkor térjenek vissza a témára. Hasonló véleményen volt Kukucskáné dr. Boncza Ibo­lya is. Zsilinszki András, a városi pártbizottság titkára azt mondta el, hogy a vá­rosi pártbizottság támogató- lag vette tudomásul Blahut Lajos kérését. Szót kért dr. Becsei József, a megyei ta­nács elnökhelyettese is, aki korrektnek ítélte meg az el­határozás indoklását, a hangnemet. Szavazásra került ezután a sor., A testület ismételt sza­vazás után fogadta el Bla­hut Lajos lemondását — ak­kor, amikor kiderült: ha nem fogadják el a lemon­dást, le kell dolgozni a fel­mondási időt, de egyébként az elhatározáson ez a tény nem változtathat. A városi tanács elnöke elismeréssel méltatta a tanácselnök-he­lyettes több mint egy évti­zedes tanácsi munkáját, majd Nagy András tanács­tag kért szót, aki azt sür­gette, ■ hogy a vezetésben a hiányzó posztokat mielőbb töltsék be. Erre válaszkép­pen elhangzott, hogy a vb- titkári posztra a szeptembe­ri tanácsülésen pályázat ki­írását kezdeményezik, s az elképzelések szerint —mely- lyel egyetértett a testület — esetleg társadalmi tanácsel­nök-helyettest javasolnak választani. L. E. — T. I. Borsóaratók közt Kamuion Ma már a minőség az elsődleges Megyénk egyik legrégibb zöldborsótermesztő gazdasága a Kamuti Béke Termelőszövetkezet. Szakembereik már meg­tanulták ennek a nagy pontosságot igénylő növénynek a termesztését. Különösen a zöldborsó vetése és a betakarítása igényli a gondosságot. Faragó Sándor tankolás 'közben A minap felkerestük a Bé­ke Tsz-t, ahol éppen négy VNBC-géppel takarították be a borsót. A Kondorosi út melletti táblán éppen üzem­anyagot töltöttek az egyik gépbe, így sikerült szót vál­tanunk Faragó Sándorral. — Már hetedik éve ve­szek részt a zöldiborsó beta­karításában. Ez a legújabb gépe a szövetkezetnek, gon­dolhatja milyenek lehetnek a többiek. Van olyan, ame­lyik már elmúlt tízéves. Sze­zon előtt alapos munkát kí­ván a szerelőktől a rendbe­hozásuk. Szerencsére eddig még — bár már a második hétnél tartunk — nem volt különösebb meghibásodás. — Mire kell figyelni, a traktor vezetésekor a beta­karítás közben? A legfiatalabb kombá jnos: Fodor Sándor — Bizony, alaposan elfá­rad az ember a 12 órás mű­szak alatt. Figyelni kell a rendfelszedő vízszintességé- re, és a magtartályra is. Kü­lönösen éjszaka fárasztó ez a munka. Ezen a héten nap­pallos vágyók, reggel 7-től este 7-ig dolgozom. Az ilyen táblákban, amely jól fizet, öröm dolgozni, de kezdet­ben a gyengébb állomány­ban alaposan megizzadtunk. — Bízik-e az idén a szö­vetkezet jó eredményében? Milyennek Ítéli meg a ha­tárt? — Mér 25 éve dolgozom a Békében, de ilyen szép nö­vényállományokkal nem nagyon találkoztam eddig. Biztató képet mutatnak a búzatáblák. A kapások álla­pota is reményt keltő. Per­sze, az ősziek betakarításáig még sok minden változhat. Ügy gondolom, ráférne már a tsz-re, az egész magyar mezőgazdaságra egy jobb esztendő. Szekeres József, a szövet­kezet borsóágazat-vezető je fiatal ember, 1977 óta dolgo­zik Kamuion, ö a technoló­giáról, a várható eredmény­ről, a minőségről számolt be. — Az idén 326 hektáron termesztünk zöldiborsót. Ed­dig ebből már 140 hektárt takarítottunk be. A Békés­csabai Konzervgyárba szál­lítjuk a termést, régi part­nerünk a feldolgozóüzem. Nagyon sokat segít a Gödöl­lőd Búza-, Borsótermelési Rendszer, amely fajtákat, technológiát és alkatrészeket biztosít. Ebben a tábláiban, ahol állunk, Üjmajori kö­zépkorait aratunk. A termés­átlag kiváló, eléri a 7 tonnát hektáronként. Ha jó a ter­més, akkor a borsó képes hektáronként 20-25 ezer fo­rint tiszta nyereséget adni. Igaz a költségek is magasak, elérhetik a 30-35 ezer forin­tot egy hektárra vetítve. Eddig még csak első osztályú termést szállítottunk a kon­zervgyárba, reméljük, tarta­ni tudjuk ezt a minőséget. A mostani hűvösebb időjárás kedvez a fokozatos érésnek. Két műszakban dolgoznak ’ a kamutiak, így éj jel-nappal folyik a munka. Időközben mellénk állt egy pótkocsis IFA. A volán mögött Szűcs Mátyás, napbarnított arcú, középkorú férfi ült. — A szemléről érkeztem, most megyek az első fuva­rért. Ha jól haladnak a be­takarító gépek, és nem kell sokat várni a gyárnál, két fordulót is tudok teimálná estig, A múlt héten éjszakás voltam, akkor igen jól ment az átvétel. Napközben több gazdaság szállít, bizony elő­fordulnak másfél-három órás várakozások is. Órabért és teljesítménybért kapunk, na- ponfa összejön a 400 forint. Nem sok, ezért a háztájiban kocákat tartok. Most is hat anyakoca van a háznál. Va­sárnap kapálni voltam a hibrid kukoricát, mivel nem volt átvétel a konzervgyár­ban — mondta befejezésül. A borsóágazat-vezetőtől azt is megtudtuk, hogy az idén a legnagyobb gondot a gyomirtás okozta, mivel a közkedvelt Aretitet kivonták a forgalomból. A helyettesí­tésére használt szerek, a Lentagrán és a Sys 67 MB jóval drágább, emellett né­hány helyen károsította a borsót is. Tavaly a Béke Tsz-ben 6,25 tonna/hektár volt az átlagtermés, az idén az áprilisi-májusi csapa­dékhiány miatt ennél kisebb termésre számítanak. Vár­hatóan mintegy 5,2-5,5 tonna lész a hozam. Az egyik VNBC betakarí­tógép mellett fiatal ember állt. Számára igazi megmé­rettetést jelent ez a feladat, hiszen az idén először vesz részt az aratásban. Fodor Sándor 21 éves, a Békési Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézetben végzett, onnan jött a Béke Tsz-be dolgozni. — Alaposan próbára tesz ez a munka Váltósként dol­goztam korábban á gépeken, most feljött az igazi próba­tétel. Teljesítménybérben dolgozunk, naponta elérjük a 400-450 forintos fizetést. Szerencsére eddig nem volt nagyabb meghibásodás, így elég jól tudtam teljesíteni. Naponta tőlünk a konzerv­gyár hatvan tonnát vesz át, ennek megfelelően kell ha­ladni a géppel. Egy-egy mű­szakiban négy pótkocsis IFA- szerelvényt tudok megtölte­ni zöldborsóval. Nagyon el­fáradok már estére. Bár sze­retem a zenét, ilyenkor nincs kedvem este a disz­kóba menni. Bár az utóbbi években emelkedett a termelési szín­vonal, ezzel együtt a ter­mésátlagok is nőttek, a fel­vásárlási ár nem követte ezt a változást. Az első osztályú borsóért 10 forint körül fi­zetnek kilogrammonként. Ma már nem a mennyiség az elsődleges Kamuion, ha­nem a jó minőség, mivel így viszonylag magas jöve­delemhez jut a szövetkezet. (verasztó) Éjjel-nappal dolgoznak a VNBC betakarító gépek Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents